Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-01-16 / 114. szám
Csütörtök 114. Januar 16. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátosutczai Claudy-házban 46(-ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pénz. és vasáru, jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., bontókban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. A testgyakorlat jelentőségéről különösen nemzeti szempontból’s tekintettel a kisded óvásra III. (Vége.) Megyék. Közgyűlések Ugocsa és Verőczében. Krassómegye követszámoltató gyűlésén a követi jelentés egyik szakasza. Budapesti hirharang. Külföldi irodalom. IV. Buffon Histoire de ses travaux et de ses idees par P. Klorens Paris 1S14.) Külföld. Nagybritannia, Franczia-, Spanyol-, Görög- és Törökország. Egyesületi közlés : Iparegyesület. Magyar nemzeti múzeum tárgyában. Hivatalos és magánhirdetések. Lolteria hozás. Nemzeti színház. Gabonaár. Statuspapirok árkelete. Dunavízállás. Tárcza. Akarat és Hajlam. Regény, b. Jósika Miklóstól. Anya és vetélytárs. (Folytatás.) és a mPÉW. (A testgyakorlat jelentőségéről, különösen nemzeti szempontból ’s tekintettel a kisded óvásra. III. Vége.) E hont átalában véve, ép, egészséges , erös termetü nép lakja, melly napi szakmányát rendszerint elvégzi, ’s földi rendeltetésének megfelel a nélkül, hogy erre testgyakorlat által idomulnia kelljen, maga a munka lévén a leghatályosabban képző testgyakorlati tényező. De vizsgáljuk kissé közelebbről a dolgot. Nem fogjuk-e tapasztalni, mikép némelly vidékeken erős ugyan a nép, de azért még erősb, idomosb is lehetne? Vagy elégséges erő-e az, melly épen csak annyi, hogy a szakmányi munka által egészen fölemésztetik, kimeríttetik, ollyannyira, hogy mi sem marad nemesi emelkedésre, szellemibb munkálatra, értelmi és kedélyi nemesbítésre? — Igenis, tagadhatlan , hogy vannak vidékek e hazában, hol bizonyos bélyege a lassú elnyomorodásnak, elsatnyulásnak vehető észre a nép termetén. ’S mi oka ennek? Egyéb erőgyilkoló ’s lélekölő visszaéléseken, ’s bűnökön kívül gyakran kétségtelenül azon körülmény is, hogy a zsenge gyermek idő előtt szoríttatik erejét felülmúló munkákra. Az erötetés nem neveli az erőt, csak a józan, okosan vezérlett, fokozatos erőfejlesztésben rejlik üdv és boldogulás. — Vájjon ártana-e ezeknek, ha czélszerű testgyakorlattal megismerkednének? miután épen a fokozatos fejlesztés egyik megbecsülhetlen titka a gymnastikának. — De tegyük fel, hogy a nép átalában véve, nem igen szorul művészeti szabályok szerint fejtő testgyakorlatokra. ’S itt egy szomorító gátkőre akadunk. Hazánkban nem a nép teszi a nemzetet. — ’S hát ama százezrek, sőt mondhatni milliók, kik a valóságos nemzetet képezik, nem érdemelnek tekintetet? ’Sem a nemzetösszeg e részénél, melly a valódi nemzetet alkotja, van az értelmi súly, a szellemi lelkesülés, a honért égő buzgóság. — Ma már, mint felebb említem, a béke gyümölcseit érleljük és élvezzük. De ki áll jól, hogy ez soká, hogy ez mindig így leend? ’S ha valamikor — ne adja Isten, hogy hamar legyen — vész körzi e hazát, mit ér, ha ama tömeg, mellynél a testi erő, nem tud lelkesülni’s buzdulni a honért, mivel nincs nevelési egyensúly testi képzés ’s értelmi művelés közt, — azon számosoknál pedig, kik lelkesülni tudnak, nem áll megfelelő arányban e buzgalommal a testi, a végrehajtó erő , ismét, mivel nincs nevelési ellensúly szellemi képzés és testi edzés közt?! Mit ér a legtöbb lelkesedés, a legbuzgóbb óhaj, a legszentebb akarat, ha gyönge a műszer, melly az akaratot tetté szentesítse? Mit ér, mint a szentirás is mondja, ha erős a szellem, de a test gyarló? Miképen fog illy két egészen különböző elem vegyületéből összeforrasztott nemzet harczolni a hazáért, mikép védendi meg a trónt, mikép onlandja vérét királyáért? Oh, szomorúan fog elhangzani akkor a nemzetrázó szózat: „Hazádnak rendületlenül légy hír, oh magyar!“ — Illy gyászos korszak bekövetkeztetését minden módon, minden eszközzel gátolnunk, akadályoznunk kell; ezt tennünk szent polgári kötelességünk. A veszély ellen legbiztosb, leghatályosabb fegyver, ha készen állunk minden pereben a vész férfias fogadására. A férfiasan edzett erő visszarettenti a borongós fellegeket! Vad erejében bizakodó műveletlen csorda halomra dönt bár milliónyi müveit, de gyönge, gyáva nemzeteket! — Igen, de mikép eszközölhetjük azt, hogy a finomul müveit nemzetrész testileg erős, ’s igy lelkileg bátor is legyen? Nem máskép, mint a szellemi ’s testi nevelés kellő egyensúlya által. ’S mi a testi nevelés fötényezője? A gymnastika. Ha már ezek szerint nem tagadhatni, hogy a testgyakorlatok ügye országos és nemzeti fontosságú, térjünk már most le szűkebb korlátú mezőnkre, a kisdedovásra. A kisdedovás valóságos működési köre: a testi és lelki fejlesztés. Minden, mi ezen túlcsapong, megsérti az eszme tisztaságát, vétkezik a feladat czélja ellen. Kik szoros értelemben vett tanítást tűznek ki itt munkálkodásuk czéljául, nincsenek tisztában önmagukkal, nem értették soha, és nem értik a kisdedóvás lényegét. Ennyit megjegyeznem elég arra, hogy a kisdedek czélszerű testi fejlesztését egyik főfeladatnak, vagyis inkább az egész feladat felének vallhassam. ’S nem vagyunk-e kötelesek erre minden lehető alkalmas eszközt felhasználni, ha azt akarjuk, hogy óhajtott siker koronázza fáradalmunkat, hogy lelkiismeretünk itélőszéke előtt magunknak jó bizonyságot adhassunk ? De íme e szó „siker“ felkelti aggodalmamat, hogy tán valaki a kézzelfogható,s gyakran csak szemkábító, ámító süker értelmét vélhetné lappangni e szóban. A kisdedovás körében nem teszünk, nem szabad tennünk semmit a látszólagos, a fitogtatási eredmény kedvéért, és így a test fejlesztése körül sem. Azért minden próbatér, minden színpadias mutatvány innen szigorúan kiküszöbölendő. A kisdedovás a legszerényebb mesterségek egyike, kisdedóvónak soha sem szabad büszkélkedve, vagy öntetszőleg felkiáltania: „íme e gyermek általam jön azzá, amivé fejlődött!“ Ez elszentetlenítné az eszme érdekét. Siker ránk nézve az, mi a jövőben fejük. Az elvetett mag nem marad mag, ha gyümölcsözni akar, hanem gyökérré változik, ’s a kéz, melly veté, sem ismer rá többé. A legfényesb palota, a legmagasb torony is alapokon nyugszik , ’s az alapokat nem látja a világ. Mi alapokat készítünk a zsenge lélekben és testben, alapokat, mik eltemetkeznek a leendő ember lényébe, ’s miken öntudatlanul emelkedik a jellemfejlemény. — A testi fejlesztésre igen alkalmas eszközül használhatjuk a testgyakorlatot. Nem czélom itt fejtegetni, milly nemei az eféle gyakorlatoknak czélirányosak a kisdedóvás körében; itt csak azt kell megérintenem kitűzött feladatomhoz képest, hogy a testgyakorlat jelentősége egészen le a kisdedóváshoz terjeszkedik. Vagy ki merné mondani, hogy a gyönge kisded nem szintolly gyermeke a hazának, mint a serdülő ifjú? hogy nem tartozunk annyit tenni az ő egészsége, az ő erősítése és ezáltal életbentartásáért, hogy felnevelkedvén, valaha ő is munkás részt vehessen a státus életében,mint amazért, ki már közelebb áll a cselekvőség e korszakához? Nem, nem, illy gondolat nem férkőzhetik a józan elmékhez. De igen, mondhatná valaki: minek tehát a testgyakorlat a kisdednek, miután abból eredményes haszna nem lesz, sőt, ha kisdedévein túl nem folytatja, bizonyosan elfeledendi a gyakorlatok minden nemeit ? Ez korlátolt lelkületű ellenvetés volna. Szabályt nem önmagáért tanulunk, hanem hogy szerinte tegyünk; meglehet, elfeledtük valamelly nyelv szabályait, de gyakorlatban azért tudjuk a nyelvet. A kisded is feledendi tán részben a gyakorlatok végrehajtását, de megmarad az alap, mint munkáló tényező teste idomaiban, izmai fejleményében , egészsége szilárdulásában, észrevétlenül. ’S ez maga is, ha szinte folytatás által mi sem járulna többé hozzá, kihat aránylag az életbe, — ha pedig folytonos fejlesztés követi később is, épen üdvös hatálya alapul szolgáland. ’S már mondom, mi a jövőnek dolgozunk, minden csillogó eredmény követelése nélkül. Vagy nem legmagasztosabb feladata-e a nevelésnek az, hogy nem csupán az egyénre, hanem az egyénben az egész fajra , az emberiségre, nem csupán az egyén művelésére, hanem benne és általa az összes emberiség-felnemesítésére munkál? ’S kik kövessék tehát e dicső elvet, ha mi nem, kik a neveléssel legközelebb foglalkozunk, kiket a hon, a nemzet, a község, a szülők, gyermekeik nevelésével, ’s mennyire tőlünk telik, boldogításával megbíztak. Igen, nekünk minden kisdedben egy leendő honpolgárt kell szemlélnünk, ’s igy minden gyermek ápolása ’s művelésében az emberiség, ’s közvetlenül az édes hon nemzetének felnemesbítésére működünk. Ezen tudat legédesb, legjutalmazóbb díjunk. Igen, ’s ezt tennünk is kell, mulhatlanul, csak igy mondhatván el egykoron részünkről is a költővel: „Szent hazánk! megfizettük mind, mivel csak tartozánk !“ N. F. Megyék* Ugocsából, dec. 30. A mai napra törvényesen kijelölt követválasztási gyűlésünket az egész hon előtt köztiszteletben álló főispánunk b. Perényi Zsigmond véltsága vezérlé, ki is megnyitván azt, sajnálatát fejezte ki, hogy egyik országgyűlési követünk és másodalispánja e megyének Butykay Menyhért kimúlt az élők közöl; megemlítő, hogy Ugocsamegyét 1807. évtől fogva három illy csapás sujtá; ezután elnöki tekintélyével sürgette az adóbeli hátralévő tartozások iránt már ezelőtt 6 évvel megrendelt munkálat beadatását az illetők által, melly ha készen nincs, minél hamarább készíttessék el, mert addig lisztújítást sem tarthat. Ezen felszólításra első alispánunk és számvevőnk, mint leginkább érdeklettek, előadták, hogy ezen munkálat be nem adásának oka nem hanyagság, mivel 20 évről ezen tárgyban jól kidolgozott munkálatot készíteni roppant munka, mellyben ugyan már annyira haladtak, hogy azt erömegfeszítés mellett egy hónap alatt mint készet beadhatják. — Majd követünk Szentpályi László beadván jeles tudományát ’s utasításában lelkismeretes eljárását tanúsító követszámolási jelentését, hódolati hálás érzelmét kitüntető beszédében a t. megye gyámolítása ’s benne vetett bizodalmáért köszönetet mond. „Átnyújtom a t. R-nek — imigy szólt — az országgyűlésen tárgyaltatott 88 tárgyróli jelentésemet, mellyekre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a jövendő legbiztosabb bírája a jelennek; az én legtöbb törekvésem ezután is a t. Rendekhezi hódolati mélységes ragaszkodással hozzám mutatott kegyelmét megérdemelni.“ Ezen beszéd zajos éljenekkel fogadtatván , már e megyét három országgyűlésen képviselő felnevezett követünknek köszönet szavaztatott. Az uj törvények még meg nem érkezvén, elnök öéltsága azon ígérete mellett, hogy azok kihirdetésére újra összehívandja a Rendeket , az uj évre minden lehető jókat kívánván az egybegyült Rendeknek,— e gyűlést bezárta. Verőczéből. Eszék, dec. 25. F. évi dec. 19-én mizgos főispánunk elnöklete alatt követszámoltató közgyűlésünk volt, mellyen egyszersmind a kapcsolt részek közgyűlésére küldetendő követek valónak megválasztandók.E közgyűlést mngos főispán ur egy, a Rendekhez intézett jeles beszéddel nyitotta meg, mellynek érdekes helyei következők: „Miután ősi, százados gyakorlat által szentesített institutióink helyébe vagy idegenektől kölcsönzött, vagy még ujas gyakorlat által meg nem erődített institutiókat léptetni szándék , a dolgokat minden oldalról meg kell fontolni; ezen, intézeteinkhezi ragaszkodás kezeskedik, miszerint a törvényhozásban szükséges javítás minden zavar nélkül menend foganatba. Meg kell a küldőket győzni, hogy az óhajtott gyümölcs megteremjen. Nem kell rész hazapolgárnak szüntelen bélyegezni azt, ki valamelly tárgyban ellenkező véleményt nyilvánít; az pedig még kevésbbé teljesíti egy jó honpolgár kötelességét, ki minden után,módon véleményét másra, akarata ellen , törekszik feltolni. — Alkotmányunk magában hordja tökéletes düldetésének csíráját, más részről mérséklő szellem van benne arra, hogy semmi újat hirtelen fel ne karoljunk. — Igen sok, mi első pillanatban kívánatosnak látszik, ha a megfontolás mérlegébe vetve szorosabban vizsgáltatik, az állomány bizonyos öszszezavarását hordja magában. — A közbátorság főalapját és erősségét a fejdelem iránti, és kölcsönös szent bizodalom és egyesség teszi. Csupa önkény szerint sem végrehajtó hatalom, sem törvényhozó test nem működhetik.“ — Ezen beszéd közhelyesléssel fogadtatván, annak jegyzőkönyvbe igtatása rendeltetett, mi egyszersmind tanulbizonyságul szolgál, hogy e beszéd tartalma e megyeben- Bt. IMESI'I HÍRADÓ TÁRÓCZÁJ I. AKANAT es BAtJILAM. Regény,B. JÓSIKA MIKLÓS-ról. Anya és vetélytárs. CFolytatás.) Vannak kik az első látás hatalmát tagadják, kiknek hatálytalan , lanyha véralkatuk megfoghatlattná teszi azon hatalmat, melly ollykor egy üdvperezet éltünknek, jövőnk örök delejtűjévé teszi. ti boldogok! — kikben minden szenvedély a csendes érzelem színét ölti magára , vagy ti boldogtalanok! — kiknek illyen perczeik nincsenek, s kiknek sem az érzelem sem a szenvedély ünnepi alakja fel nem tűnt soha. — Miért szólnék előttetek, miért fejtegetném azon mondhatlan valamit, mi épen mivel magasb eredetű, nem is öltöztethető földi szavak, világi eszmék hideg öltönyébe. Miért mondanám, hogy van villám, melly egy hasadásával átvilágítja egész éltedet, hogy van tekintet, melly óvhatlan erővel sziveden éget át, hogy vannak lények , kiknek hatása ellen kedélyünkre nincs ovószer. A legjobbak-e ezek mindig? Isten tudja — — van-e az üdvkoszoruzott homlok tükrén egy Leviathan jegy, — az angyali tekintetben valami daemoni’s midőn rá tekintesz, nem ragadja-e meg édes kin , mondhatlan és lángerejü egész valódat, szintúgy mint átömlengő öröm, melly felett valami végzetszerűségedez ? Egész életről határoztak perczek már, miért fejtegetni ezt. — Nézd ezen ifjút, nézd e tekintetet, mellyben félelem ’s a szerelem legmagasztosb ’s legcsudásabb kifejezése egyesül: mondanád saját alakja jött vele egy sötét erdőben szemközt, ’s midőn sisakrostélyát emelte fel, nem földi arczát, lelkét, ’s annak szellemképét, túlvilági, jóslói tekintettel látja maga előtt, ki e tekintettel egész jövőjét tárja fel. Ön kiáltott fel Ákos, ön szólt, azután ellenállhatlan erővel ragadva a nőt karjai közé, ki elmerevülten ’s ellenkezve engedett. Látszott, hogy ez a nő részéről inkább valami rémülés és meglepetés eredménye, ’s hogy Ákos egészen magán kívül volt, így tartotta őt keblén’s csókjaival árasztotta el arczát, de mindez kevés perez műve volt; mert Mária kiszabadította magát, kezét nyújtotta védve előre, ’s azon hatálylyal, melly aligha egészen ismeretlen volt Ákos elött, szólt, bár lehellete maradozott, ’s egész tartásából látni lehetett a vihart, melly keblében dűl. — Ön az? — Ön merészlelt ide jöni ’s magányomat háboritni? — Igen, ki minden léptedet követte, ki egy mennyei estét töltött veled Pesten. — Megálljon ön! szólt Mária szigorán , ne folytassa , amaz órában, mikor öntől ájultan vitettem lakába, önnek karjai közt jöttem eszméletre, ’s álmos mámoromban érzékeim pillanatnyi rabja ’s martaléka, a szenvedély vonult át érzékeimen, mig eszemre tértem , ’s első szavam átok volt — — Ákos még egyszer terjesztő karjait a nő után , ’s felkiáltott: Ne vádoljon ön! ellenállhatlan szenvedély, melly az óta a világon át keresztül furia szövétnekével, vetett ama, mennyóra örvényébe; ne vádolj! legisteniebbike a hölgyeknek, ’s vedd átkodat vissza — — Vissza ! — kiáltott Mária : éltem gonosz doemona ! vissza ! és most mit keres ön itt, ki adta tudtára, hogy itt vagyok? — — Hah megálljon! — nem — nem, ez nem lehet, ön leányomat kereste , ön az, kinek minden lépte tudva előttem, ki csak kevés perczczel ezelőtt — — Én! — , én vagyok az! mond Ákos, és ön szintolly igazságtalan mint szigorú ítéletében. — Meglehet, hogy a nőszív, a legszelídebb erények mellett amaz Arimant rejti keblében, melly földi gyarlóságunk követője : de én öntől nem rettegek, nem! — hogy férne félelem hozzám , ki szerettelek , ki képedet évek óta kiálthatlanul hordtam szivemben , ki leányodban gyenge emlékképedet imádtam. Igen! hiába tagadod, enyém vagy enyém voltál, bírtalak, szived minden verése enyém volt, karjaidat fűzted nyakam körül, fürteink vegyültek össze, enyém voltál, mikép nő többé ez életben nem lehet soha. Amaz átok a hideg boszu átka volt, nem a szerelemben ittas nőé. Kihallgatom önt, mond Mária hidegen, szóljon, mondjon mindent, ezen órának jöni kellett, nem szokta a sors az illy órákat elengedni. — De hogy ön, ki egy perczcel azután, hogy ártatlan gyermekem lábainál láttam a hold árjában heverni, most nekem az anyának mer szerelemről szólni! — ez utálatot gerjeszt szivemben. »