Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-01-26 / 120. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábloráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Vasárnap 120. Januar 26. 1845. ( BUDAPESTI HÍR ATM). Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. Előfizethetni neignen a kiadóhivatalban, gránátos® utczai Claudy-házban 466 ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. B. Wesselényi Miklós felszólítása az Erdélyi Híradóban. — Megyék. Balog Kornél beszéde Győrmegye követszámoltató gyűlésén. Budapesti hirharang. Külföld. Francziaország. Egyesületi közlés : Gyáralapító-társaság. Hivatalos és magánhirdetések. Lotteria-húzások. Nemzeti színházi előadások. Gabonaár. Pénzkeretes statuspapirok bocsára. Dunavizállás. Tárcza. Akarat és Hajlam. (Folytatás.) Regény b. Jósika Miklóstól. V. A bűn tanyái. 91 ACtIÍARORSZÁG és EBUKLV. Az Erdélyi Híradó f. e. jan. I7dikei száma czikket közöl báró Wesselényi Miklóstól, mellyet egész terjedelmében már csak azért is adandónak tartottak, hogy a nézőpontok azon szembeszökő különbsége kitessék, melly a gentlemani és országos emberi fölfogást a prókásomtól elválasztja : Fölszólitás. Még a múlt júniusi Pesti Hírlapban (362 szám) nagyon megrovatott az, hogy honfiaink néhányai Angolhonból honunkba száz vadászebet hoztak. Én ezen czikket helytelennek ’s kárt is okozhatónak tartván, mindjárt felelni akartam. De a Pesti Hírlap azután csak hamar más kezekre jutván el, akkorra halasztottam feleletemet, midőn a czikk írójával az előbbi téren fogok újra találkozhatni. Azonban e reményem mindeddig nem valósult, — másfelől pedig alább kifejtendő okok egy olly fölszólításos nyilatkozat tételére bírtak, melly az említett czikkben megrótt tárgygyal összefüggésben van, azért fölszólításomat ’s nyilatkozatomat ama czikkjel némi észrevételeimmel kötöm össze. — A fővárosi újdonságok írója mondott czikkében elmésen ’s furcsán, de éles gúnynyal sorolja elé, hogy elmenvén elon hatalmas fiainak néhányai a dicső Albionba, onnan miket nem hoztak, hanem hogy hoztak 100 vadászebet, mellyeket ő „foxhuntereknek“ róka-vadászkutyáknak nevez. — Sok vita, sok harcz folyt már a hírlapokban mondottaknak hol modora, hol elvei fölött. Én ezúttal a nevezett czikknek nem modorát, nem elvét, hanem ezek alkalmazását hibáztatom. A mondottak elmés és mulattató modora ellen semmi kifogásom; keblének érzetében ’s elveiben is osztozom; de az alkalmazást fölötte megvetettnek tartom. Gúnyolva szólal föl az ellen, ’s megrójja azon nem tudom kiket, kik száz vadászebet hoztak nagy költséggel Angolhonból. Ezen sem alapos sem helyes megrovás kútfejének azt tartom, mi a legtöbb nem alapos és nem helyes állításoknak szokott kútfeje lenni, t. i. hogy gyakran mondatik helyeslő vagy megrovó ítélet ollyanról, mihez a helyeslő vagy megrovó nem ért. Nem vizsgálom, hogy mihez illő, mihez nem illő érteni vagy nem érteni; sok tárgy van, mihez külöböző helyzetbelieknek épen nem szégyen ’s igen természetes is nem érteniök; azonban illy tárgyról nemcsak jó, de szükséges is az illy ahoz nem értőnek nem szólam. Angol róka-vadászatról, vadászokról, lovakról és ebekről, ha tud sem árt, de ha nem tud is, nemcsak igen tiszteletre méltó ember, de érdemdús honfi, ’s derék iró is lehet valaki; azonban ha valaki azokról inni akar, még pedig mint szigorú biró palczát törve, ’s a’ gúny csipős ostorát suhogtatva szólal föl, annak mind azt nemcsak fölületesen, hanem gyökerében’s egész valójában kell ismerni. Az említett gúny és megrovás iránti további nyilatkozatom elött még meg kell jegyeznem, hogy fox-hunter akár itj akár régi nyelvén a vérivó magyarnak róka-vadászkutyát alig teszen, hanem teszen vagy róka-vadászatra jól használható vadászlovat, vagy pedig vadászt, mi kettő közöl ha az elsőből hoztak és hozhattak volna azon megrótt egyének száz darabot, szintúgy lehetne nekik szerencsét kívánni, mint a honnak, ha a második feléből lehetne száz példányt magunkhoz hozni és magunkévá tenni; mert Angolhonból lehetne száz olly kijelölt róka-vadászt kiszemelni, kikkel legalább fél annyi millió mellett még sok szép olly tudományos ismeret jöne hozzánk által, mellyeknek böviden nem vagyunk. A hatszoros sok nemzet is szinto oly kevéssé találom bizonyosnak, mint szépen hangzónak, mert sem abból, hogy valaki száz vadászebet hozott, nem következik a hatszoros kivonatok közöl egyet vagy többet hozott Angliából, ne hozhatna száz vadászebet is. Ezeket nem azért ’s nem arra alapítva mondom, hogy már többen hoztak és hoztunk Angolhonból egyszer is másszor is lovakat ’s ebeket, kik vagy már magunkkal vive, vagy ott szerezve, a hatszorosan elénekelt kivonatok ’s kellékekből is hoztunk haza egyetmást. Lehet, hogy valaki ebből vagy eb nélkül de ebül tér Angolhonból vissza, azaz a honi jó pénzt ott hagyva, ’s pótlékául semmi hasznost sem, vagy legalább az ott hagyott pénzzel föl nem érőt hozva. így tértek é a kérdéses urak vissza, nem tudom, reményiem ’s óhajtom, hogy nem. Azonban bátran merem állítani, hogy azon száz ebnek honunkbai hozatala köszönetét érdemlő ’s hasznos dolog. A róka ’s átalában a lóvasi vadászatokról sem lehet korán is azt mondani, amit a Daguerreotyp különben igen elmés és helyes itéletű Írója a lóversenyről épen nem helyesen mond, hogy t. i. „a lófuttatás lófuttatás.“ Sok dolog van, mi czimjével jóval kevesebbet, de van olyan is, mi annál sokkal többet rejt. Hogy a róka- ’s más illynemü lóvak vadászat minő hatalmas tényezője közvetlen a bátorságnak, ügyességnek ’s férfiasságnak, közvetve pedig a lótenyésztésnek; valamint, hogy azon tulajdonok minden nemzetnél hasznos , nálunk pedig ritka vagy ritkuló voltukért is mennyire kívánatosak , az utóbbi pedig a nemzeti gazdaságnak minő nevezetes ’s buzgó részvétet igénylő ága: mindezt könyvből és könyv nélkül tudhatja minden, ki ha külföldi könyveket nem is, legalább gr. Széchenyinek, ’s szegrölvégröl nekem is e tárgy körüli iratainkat olvasta , vagy ki Angolhont, ’s más nemzeteket nemcsak gőzösről vagy postakocsiról vizsgálta, vagy valami szobatudós félszeg irataiból, hanem igazán ismeri; de mindazt könyvnélkül is tudhatja vagy legalább tudhatná minden, ki a dolog felöl elfogulatlan ’s annak felső kérgén keresztül hatva tud és akar gondolni. Valamint a lóverseny, úgy lóvali vadászat létrehozatala körül is gr. Széchenyi István volt az, ki honunkban legelőbb ’s legtöbbet fáradott, ’s hogy ezen fáradozásban ha egyebe nem is, de ha napszámosa lehettem ’s voltam, nem kevésbbé szolgál örömemre mint büszkeségemre; mert valamint ő mindazt, sokak viz- vagy mocsáregyenén (niveau) fölül és sokkal fölülálló szép és szent czélból tette, úgy én is ugyanazon ösztönből működtem mellette; ’s mert e működéseinknek lett ’s van több oldalú ’s ha nem gyorsan növekedő, de folytonosan öregbülő foganata. Kik azóta egyik vagy másik tárgyat sikerrel mozdították elő, mindannyi érdemet szerztek magoknak; mert mindannyi szolgálatot tettek a honnak. A tett szolgálat kétségenkivüli; — hogy az érdem erkölcsileg is mi becsű; — az más kérdés; arra csalhatlanul csak a veséket vizsgáló ’s értő felelhet. De az erkölcsi becs ezen bizonytalan ’s kényes mérlegébe tenni az emberek tetteit nem mindig szükség ’s ritkán is tanácsos. Hány tett nincs irodalom, közélet, ipar, gazdaság ’s más nemzeti jólét előmozdítása mezején, magasztalt ’s dicsőített, melly azon mérlegben, hiúság, nagyravágyás, divatkórság, haszonvágy, vagy más erkölcsileg becs- és sulynélküli indulatok által nagyon is könnyűvé válva polyvakint billenne föl. Azonban a honnak szolgálatára nézve az indokok ’s abból következő érdem léte vagy nem léte jórészt mindegy; sőt az anyagi dolgok túlsúlya által jellemzett e korban ’s körülmények közt egy dús, ki milliókat adna a hasznos teendők czélszerű létesítésére,— és ezt merő hiúságból, ’s könnyelműségből tenné, — honunkra nézve, tizenkét, vérével is áldozni kész bárminő erkölcsi becscsel biro, de sem észben sem értékben nem dús vagy talán épen szegény vitéznél többet érne. Ennyit ama megrovásra, — megkésett ugyan, de még is talán nem szükségfölötti észrevételül. ’S most e sorokhoz tettleges czáfolat vagy viszonzás helyett is szolgálható e következő fölszólitást ’s nyilatkozatot teszem, — melly különben is e czikkemnek főoka ’s czélja. Fölszólítom ugyanis honom ’s jelesen Erdély minden lótenyésztőit: alakítsunk illő részvény ’s aláírás mellett ’s utján egyletet Erdély központján Kolozsvárt, egy, lóvasi vadászat megalapítására. Az erre kellető egy vagy legfölebb két ember, két vagy három ló, ’s elegendő kutyák megszerzését, ’s tartását részvények ’s aláírás által fedezvén. Főként azt kell szem előtt tartani, hogy most kezdetben mindent — mennyire a czéllalt i.abátor, ’s elhatárzott lovaglás divatbahozatalával’s lovaink kipróbálásával megfér — lehető olcsón állítsunk ki ’s tartsunk föl, ezért lovak ’s kutyák honnak használtassanak; —mi annyival inkább lehető, mivel más nem kis számban létező nemesitett lovaink az illynemü vadászatra alkalmasak. Ez , valamint hogy honi kutyáink is e czélra jól használhatók , teljesen be van bizonyítva angolok ’s más dologhoz értők ítélete szerint azon vadászatok által is, mellyek valóban érdemdús új honfiunk Paget János ur eszközlése következtében, ’s az általa ’s ifjabb b. Wesselényi Ferencz által szerzett és tartott honi kutyákkal már két télen át folytának. És e fölszólitás ’s egy illy egylethez örömest leendő járulás iránti e nyilatkozatot én teszem, ki — fájdalom! —• mint vak a lóvasi vadászatnak egykor annyira kedvelt gyönyöreiben legkisebb részt sem vehetek; ki a lótenyésztés örömeit is nem élvezhetem, ’s ki mind anglomania mind minden más divatkórságból — hogy ha azokban valaha szenvedtem volna is — bizonynyal ki lehetett ’s kellett már rég ábrándulnom , most pedig örök sötétségem körében .Ilyesminek csillogása rám nem hathatvan, azáltal kísértetbe sem hozathatom; de teszem ezen fölszólitást mint honfi, meglevén győződve, miszerint bajosan van vérünket illetőleg több szégyent, ’s kárt okozó , mint azon puhulásra mutató irány, mi — fájdalom! — ifjúságunk közt terjedni kezdett; ’s azért inakat edző, ügyességre vezető, ’s bátorságot fejtő ’s alapitó időtöltés ’s gyakorlatok divatbahozása polgári kötelesség. ’S teszem■, mivel szintúgy meg vagyok győződve, miszerint a lótenyésztésnek Angolhon ’s több más országok régibb ’s napontai példája szerint a lovasi vadászatnál a lótenyésztésnek egyegy sikeres emeltyűje nincs; és hogy viszont a lótenyésztés, kivált honunkban, ’s legfökint Erdélyben a nemzeti gazdálkodásnak egy legtöbb jövendőt ígérő ága. És teszem másfelől e fölszólítást és nyilatkozatot mint gazda józan és higgadt számításból, nem tehetvén nemcsak olly kicsi pénzmennyiséget, mennyi e tervezett aláírásra szükséges leend, hanem annál jóval többet is, dúsabb hasznot hajtandó helyre, mint midőn néhány forinttal lovaim árát, ha nem mindjárt is, de később bizonyosan sokkal emeleme s kereteket biztosítom. Zsidó, november 15-én 1844. Wesselényi Miklós. B PESTI HÍRADÓ TÁRCZÁJ.I. AKARAT és HAJLAM. (Folytatás.) Regény, — B. JÓSIKA MIIKLÓS-tól. V. A bűn tanyái. Gonosz kalmár vagy te — — — A vármegye nyomodat rég lesi; Nem szereti gazdálkodásodat, Vigyázz , kötél szegi meg nyakadat. Vörösmarty. Egy hét telt el e találkozás után. — A grófné addig is mig egészen kedve szerinti szállást találna: a Leopold utczában egy háznak felső emeletét egészen kivette ’s oda költözött. — A medárdi vásár nagy sokaságát az idegeneknek gyüjté össze, ’s ezek nemcsak a pesti pompásabb vendéglőket árasztották el, hanem minden zug telve volt. — Pestnek is megvannak a maga büntanyái, itt is történnek az éj leplei alatt borzadalmak, ’s ki elég béketűréssel vagy kandisággal bírna az alnép, az iparlovagok, a gonosztévők éji barlangjait látogatni, iszonyuságokról szólhatna, bár e nép , még gonoszságban sem mutat jellemző kitűnő valamit. Évek óta két osztálya van itt a vampyroknak, mellyek rendszeres adó alatt tartják a két várost. Az elsők az úgy nevezett kéregetők: Ismeretlen herczegeken, grófokon elkezdve, bujdosó lengyeleken, elszegényedett özvegyeken és gyöngéd hölgyeken keresztül, a legnyomorúbb kinézésű naplopóig. Ezek rendre veszik a két várost , valamellyik végin kezdik el heréiket; mindent tudnak, nevedet, viszonyodat, többnyire valami tekintély köpenye alatt jelennek meg ; — nemegyszer arany-metszetű leveleikkel, könyvekkel, titkos ajánlatokkal, ’s az ég tudja még mivel, ’s megkülönböztető jelök az, hogy kivonataikat csak személyesen akarják közleni, ’s kimondhatlan béketüréssel , vagy szemtelenséggel ötven visszaidézés után ötvenegyedikszer is megjelennek. — A második osztály a rablóké, melly újra alsóbb osztályokra válik: csalókra, pénzszerzőkre, uzsorásokra, tolvajokra, — a zsebkendő lopótól a ház feltörőig és gyilkosig. Csak az árnyalat változik itt, ezen egész osztálynak örökös czélja : a másét magáévá tenni; ’s a rabló, a gyilkos, a méregkeverő, ’s a simaképü csaló és uzsorás közt, meglepő családi hasonlatosság van; mert mindegyike nagy barátja a szelidebb utaknak, ’s hol gyilok , méreg, vagy nyilt csalás nélkül czélt érhet, ott bizonyosan e hős szerekhez nem fog nyúlni. Egyébiránt van valami rokonszenv is ezen osztályban: nem lehet kifejezni, minő szelídséggel ’s bensőséggel szól e gazemberek egyike a másikról, mikint födi a keresztényi béketürés köpenyével egyik a másik kis botlásait, ’s minő Tamások elhinni rokonkeblü felebarátokról azt, mit minden utczagyerkőcze utánok kurjant már. Mélyen a Ferencz város valamellyik keskeny utczájában egy díszes tanya létezik, mellyel szükségkép meg kell ismerkednünk, ha nyomban akarjuk itt a történetek fonalát követni. E díszes telepvény néhány földalatti keskeny szobából áll, mellyek világítást mélyen a falba vájt ablakokból nyernek, éjen pedig fagygyu gyertyákkal vannak ollylag kivilágítva, mikép a szögletekben a szőke hajakat teljes lehetlen a barnáktól megkülönböztetni , és sok ronda ficzkó, ha jól begombolódzott és zsebkendőjét ki nem vonta, kalapját pedig a keskeny fenyőlócza alá rejtette, némileg egy gentlemant ábrázolhat. E szobák legtágasbika közepett esik, szemben a hágcsóval, melly egy eléggé ismert utcza kövezetéből nyúlik alá és üveges, kékre kent ajtón végződik. A bútorzat igen választékos: keskeny lóczák vonulnak el a falak alatt, mellyek fölött Plotownak a kozák Hettmannak képét, több másoktól kisértetve , mint Sobri halála , a vastag cseh sörárus, Wellington herczeg, Zöld Marczi, Tell Vilmos, mikor fija fejéről az almát lelövé. — E festvények közt tükrös diófa— gyertyatartók vannak áfáihoz szegezve, mellyeknek egyikében többnyire gyertya ég, ’s a lóczák előtt csinosan elrendezett asztalkák körül sereglett vendégekre árasztja félvilágát. A mellék szobák kisebbek, ’s ritkább söprés és surlás nyomait láttatják. Ezekben néhány magasra felvetett ágy mellett almáriomokat, székeket, asztalkákat és lóczákat láthatni, ’s nem egyszer vendégeket is a jobb nemből, kik tudniillik egy faját az aristokratiának képezik itt az alvilágban, ’s igen szeretik magokat különvonni, — a pinczérrel a rósz sör és bor végett porolni, ’s a rostélyost, rántottál és haluskákat nyomorultnak találni, ’s néha panaszkodni, hogy nincsen milly-gyertya. Mindezekhez kissé füstös falakat és valamennyire fekete sárlemezzel bevont padlót kell képzelnünk, ha a telepvény tiszta fogalmával akarunk bírni. Ha eddig holt, életnélküli tárgyakkal ismerkedtünk meg, szabad legyen a lak birtokosairól és cselédeiről is pár szót mondanunk. A fogadós Guthans néven volt a város e részében ismeretes, egykor a Maxdraganosoknál szolgált mint káplár , később valami regényes szerelmi kaland következtében őrmestere nejével hajba kapván, közemberré lett, azután mint inas szolgált az ezred egyik 15 0 jegyén. ígéretünkhöz képest közöljük Győr megye követének. Balog Kornél urnak követi jelentését kísérő szellemdús beszédét. „Tizennyolcz hónapig tartott országgyűlés után örvendek, hogy szerencsém van ismét a t. KK. és RR. kegyes szine előtt megjelenhetni! Ezen lefolyt, magában nem csekély, de egy nemzet életét tekintve, néhány perezhez alig hasonlíthalató időszakban mik történtek, nemcsak a tartozott