Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-03-28 / 154. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn. jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 6 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez.p. A hirdetmények minden apróbelűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Péntek 154. Martius 28. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos utczai Claudy-házban hittik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg a „BUDAPESTI HÍRADÓ“ I. évi április 1 jén kezdendő második évnegyedes folyamára előfizethetni, helyben: 2 ft 48 kr, postán küldve 3 ft 30 kajával pengőben; — szinte szolgálhatunk még az első évnegyedi folyamból is teljes számú példányokkal. — Az előfizetés elfogadtabk gránátos-utczai Dlaudyházban 466. sz. alatt a kiadóhivatalban és minden cs. kir. postahivatalnál. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Újabb emberbaráti adakozások a szepesmegyei éhező szegények részére. Magyar tudós társaság. Országgyűlési halászatok VI. — Szegénység és gyáripar.— Levelek egy posztógyárnak Tolnában felállíttatása iránt.— Gyászhir. Megyék. Közgyűlés Bácsban. Temesből czáfoló nyilatkozat a Pesti Hírlap 436. számában közlöttekre. Tudnivalók a pestmegyei gazdasági fiókegyesületről. (Folytatás.) Igazítás. — Külföldi irodalom. VI. Italienische Zustände, geschildert von dr. C. J. A. Mittermaier. 1844. (Folytatás.) Külföld. Spanyolország. Francziaország. Nagybritannia. Poroszország. Schweiz. Amerika. Egyesületi közlések : Magyar gazd. egyesület. Pestbudai hangászegyesület. Hivatalos és magánhirdetések. DUGVA Bonszie és erdély. A szepesmegyei szegények részére szerkesztőségünknél múlt számunk óta ujabban köv. kegyes adakozások történtek pengőben: t. Némethszeghy Ben. 2 ft. — Valero J. A. pesti nkeresk. 50 ft. J. L. ur 5 ftot. Trattner Terézia kisassz. 2 ft, Károlyi Szidónia k. a 2 ft. — Tészen (a múlt számunkban kitett 49 ft 15 krnyi részlettel) a mostanig begyült ’s kezünknél lévő kegyes adakozási öszvegy 10 ftot és 15 krt pengőben. MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG. I. Az academiának 1843. tartott XIVd. nagygyűlésében kihirdetett nyelvtudományi jutalomtételre f. hó 23káig, mint határnapig, öt pályamunka érkezett, következő jeligék mellett: 1) Hirkoszoru nélkül meddő telek e rövid élet. 2) Itt szent igazság ül a trónuson — Repkényt az ész, kaczajt nyer a bohócz. Vörösmarty. 3) Quis in tam lubrica et minus expedita via non interdum labalur. Scheller. 4) In der Tiefe wohnt die Wahrheit. 5) Multo labore constat ars dicendi. Quintilianus. — II. Az ugyanakkor hirdetett philosophiai jutalomtételre két pályamunka érkezett illy jeligékkel: 1) Felix qui potuit rerum cognosces causas. 2) A gondviselés az emberi nemet sem egészen függetlenné, sem épen rabszolgává nem teremtette. Tocquille. — Az 1842 ben tartott XHIV. nagygyűlés által kihirdetett természettudományi jutalomtételre öt munka küldenett be illy jelmondatokkal: 1) Adatokat kérünk alázatosan. Nagy Károly. 2) C’ est l’ histoire naturelle de son pays, qu’on doit le plus étudier. Dumeril. 3) A természettudományok művelése által országunkba egy más országot idézendünk elő , ’s igy tudományos fáradozásaink által a kettőztetett emberiségü boldog haza örök létét fels. királyunk ápolgatása alatt kivivandjuk. Bugát. 4) Velum meum non elevabit. 5) Difficile est, fateor, sed tendit in ardua virtus ! Et talis meríti gratia major erit! — E munkák mai ülésben bemutattatván, a jeligés levelek bontatlanul az academia, a mélt. másod elölülő és Schedius Lajos tt. pecséteivel lepecsételve a levéltárnoknak adattak állal őrzés végett, a kéziratok pedig háromhárom illető osztálybeli rendes tagnak adattak ki vizsgálás végett. A száz száz arany jutalmat, ’s netalán elhatározandó másod, harmad, ’s több mellékjutalmat a folyó évben tartandó XVI. nagygyűlés fogja oda ítélni. Kelt Pesten a m. tudós társ. kisgyüléséböl. Mart. 26án 1845. D. Schedel Ferencz titoknok. Országgyűlési halászatok VI. (Folytatás.) Ezeket ékint előrebocsátván, ha meggondolja ő felsége mennyi munkával ’s költséggel eszközlötte ezen országának ’s minden hozzákapcsolt és vele szomszéd tartományoknak megmaradását, ’s kötött légyen a törökkel annyi évi békét azért, hogy ha korai és rendei ez alatt megpihenvén, a várakat rendbeszedhessék, a romladozott és elpusztitottakat megépíthessék, újíthassák, ’s épségökhöz tartozó mindennemű hadiszerekkel felkészíthessék, miszerint béke mint háború idején, a szerencse bármi esetében megolalmazva maradjanak ; — továbbá, hogy a legközelebb lefolyt országgyűlés alatt Erdélyben kiütött újabb forrongások ügye is e császári felségére hagyatott; — ha meggondolja végre: boldogemlékezetű elődeinek e részben kitűzött magas szándékát (alta supervndie capta consilia), — Magyarországára, ’s a szomszéd országokra és tartományokra, sőt az egész keresztyénségre nézve üdvesben nem lát semmit, mint hogy Magyarországgal, mikint hajdan, elválhatlan tiszveköttetési kapcsolókban virágozzék Erdély, Havasalföld és Moldva, mellyekböl merítette ön nagy szerencséjére, de Magyarországnak’s az egész keresztyén világnak roppant kárára eddig a török, minden hadviselési hatalmát, ’s ehez szükségeseket a keresztyének ellen, — ’s mellyek nélkül ő,sem ez előtt, sem ezután soha, a csata síkjára ki nem léphet, magyar és a szomszéd országokat’s tartományokat nem háborgathatja, sőt saját fészkében ’s honában sem lehet bátran és biztosan*). — Megjegyzi pedig azt is ő felsége, hogy Erdélynek, egyszersmind Bátorynak , azon kori állapotától, midőn vele az alkudozások kezdettek, midőn ő Erdélynek egyedüli ura volt, a mostani felette igen különbözik, ’s a legnagyobb veszély között forog ; — mert Bátory türhetlenné ’s gyűlöletessé lévén alattvalói előtt, nemcsak ezektől de magoktól a töröktől is koczkára van téve, ’s a törökök saját segedelmével felkészült és alattomban felizgatott vetélytársaitól üldöztetik, hogy mig ezek egymást kölcsönösen felemésztik, azalatt azon törökök a mindenből kifogyott ’s eleröllenedett tartományba hatalmas sereggel benyomulván, azt annál könnyebben ’s magok minden vesztesége nélkül hatalmuk alá hajthassák; — a mint e részben, semmit nem gondolván az esküvel és saját aláírásokkal megerősített békekötésre , még e télen minden előkészületeket megtesznek, ’s ő felségének a török udvarból saját követétől most ismét érkezett az előbbieket megerösitő leveléből, mikint a budai pasáéból, és abból mellyet a török császár fővezére Naszuli pasa, futár által küldött ő császári felségéhez ,’s melly ezennel iderekesztetik, mindenki előtt nyilván van, hogy a török most, megkötvén a perzsa királylyal a békét, az említett tartományt már többé nem adófizetőkép, hanem örökségül követeli (non amplius pensionariam sed omnino haereditariam vendicire) , ’s világosan hirdeti, miszerint azt nem engedheti, ’s a Zsitvatoroknál kötött, a zultán által is aláirt szerződést, sem meg nem tarthatja , sem megtartani nem akarja. Miután tehát e tárgyak többé nem az egyezkedések és tanakozások körében forognak, hanem immár Magyarországot önfentartására,s e derék tartomány védelmére szólítják , nem ollyképen ugyan hogy a törökkel kötött alku ellenére megtámadó háború kezdessék , de hogy a törökök is azon alkuszerződés szabott határai között tartassanak , — miután továbbá a békekötéseik és Gik czikkének szavai magokban elég világosak, ’s következő tartalmúak: „hogy mig a békesség tart,semmi kárt a keresztyén országoknak (és tartományoknak) ne cselekedjenek; — és hogy várakra ütni és megvenni, se titkon, se nyilván se valami praktikával ne legyen szabad, sőt még csak próbálni is azokat megvenni, avagy elfoglalni akárminemü módon; és hogy egyik részről is rabságra emberekel ne fogattassanak, (’s a rosz embereknek és a két császár ellenségeinek menedék vagy táplálék ne nyujtassék). A mi pedig adatott (méltóságos) Bocskay fejedelemnek, az a bécsi végezés és pactumok szerint maradjon.“ **) A bécsi végzések azonban azt rendelik, hogy „ha Bocskaynak, saját ágyékából és törvényes ágyból nemzett és származott (ivadékai, ez az eredeti szerződésből is kimaradt) fiú ágon nem lesznek, akkor azonnal mindazok mik neki engedtettek, Magyarország törvényes királyára, következéskép az ország koronájára szánjanak,úgy,hogy az ő vérei vagy sógorai ’s ezeknek örökösei közöl senki,semmi jogot vagy hatóságot sem a feldelerűségre, sem a birtokokra, sem a vármegyékre, mellyek azon Bocskay urnak engedtettek, soha semmi időben nem fognak követelni“ ’stb. — nem ok nélkül végezte a nádorispán úr a közelebbi 11 jelenlévő tanácsos urakkal egyhangúlag, hogy e részről ezen tartományt illynképen, mint a török azt kerengi, elhagyni nem kell, hanem iránta ezen nyilvános köz-országgyűlésen az összes karokkal és rendekkel idején tanácskozni ’s határozni; — mindezeknél fogva ő császári királyi felsége, ha rendeit igen-igen kegyelmesen buzdítja, szíveskedjenek e mindnyájok megmaradását illető tárgy fontosságát komoly értelemmel felfogni, — és minthogy ezen nemes tartományt keresztyén kezek közt, szabadnak, virágzónak, ’s a török torkából kiragadottnak óhajtják; minthogy továbbá az ellenségnek minden bátorsága ’s hadi merénye a gyorsaságon alapszik, most mindjárt ön szükségök ’s hasznuk rendkívüli voltához képest határozni az iránt, hogy ha az ollyannyira ravasz ellenség feltett czéljától valami jómódon elvonható nem volna, ’s az erdélyi tartományba berohanást kisértene, vagy Magyarország részeibe nyilván haddal berontana ’s igy ez által a békét megszegni akarná, miképen lehetne neki elbe kelni, és az említett tartományt a keresztyénségnek és az országnak megtartani (Provincia pro Christianis et Regno conservari), miszerint az ottani hiveknek elébb nyujtassék segedelem , hogysem az ellenség ott lábát megvesse, vagy tábori székét az egész keresztyénség ellen felüsse. Mindezek elrendezéséhez tartozik pedig a fentebbiek szerint először, hogy az ország várai növelék-katonasággal (auctionariis militibus) éléssel, ágyúkkal és egyéb hadszerekkel mielőbb elláttassanak és felkészíttessenek, egyszersmind azoknak romjai, amire a Karok és Rendek az ingyenmunkákat eddigelé mindenkor megajánják, megépíttessenek. Aztán, hogy nagyobb szükség esetében az országlakosok az átalános és részletes felkelésre nézve magukról meg ne feledkezzenek (tam insurrectione generali, quam particulare sibi ipsis non desint). És mivel harmadszor nyilván tudva van, hogy a múlt évekbeli rovat, még az ő felsége egyéb királyi jövedelmeinek ’s a királyi kincsletre szállott javaknak hozzáadásával sem volt elegendő, — és ennek az az oka, mert a lefolyt utóbbi országgyűléseken, a törökkel megerősített béke miatt, azon rovat, melly hajdan óta a jobbágy- és zsellérházaktól szokott volt szedetni, kapuszámitásra változtatván, ahol ezelőtt egy jobbágy- vagy zsellérház két, a földesur pedig egy magyar forintot fizetett, most épen megfordítva az egy kapuszámmá változtatott négy jobbágyhoz tartozik csak három magyar forintot fizetni az ő felsége kincstárába*), miért is nem csoda, ha a várak olly nagy pusztulásra jutottak, miután az adó ezen kapuszám szerinti számítás által csak egy kapunál is hat magyar forinttal csökkent**). Mivel tehát az illyújítások és változtatások veszedelmesek, és az újabb tapasztalás tanúsága szerint megszűnvén az ok, megszűnik az okozat is ***), Erdély állapotára nézve pedig a töröknek a fentebb elősoroltak miatt hinni nem kell, sőt Magyarország felett sokkal inkább, mint bármikor őrködni, nehogy azon ellenség törekvései által valamelly kárt szenvedjen, és ezen szükség idején más szomszéd helyeken (Erdélyben), a mint mondják, egy jobbágyháztól körülbelül tiz forintot fizettek. Ezekért a cs. kir. felsége kegyelmesen kívánja, hogy a Karok és Rendek is e részben hazájuk és saját megmaradásuk iránti szeretetük bebizonyítására, illy nagy szükség közeledtével, az említett várakra legalább három egymásután következő évre, minden évben egyegy jobbágy- és zsellérháztól — kivévén a kivetteket és kiveendőket — három magyar forintot, a földesurak pedig másfelet fizessenek, de ollyképen, hogy egy eziránt hozandó uj törvényczikk erejével !) minden vármegyében egy országnagy egy főbirtokos nemessel (unus magnás cum nobili potiore), vagy ha ott országnagy nem léteznék, azon megye föbirtokos nemesei közöl kettő ’s egy egyházi személy , kik a legszigorúbb esküvel legyenek lekötve az iránt, hogy minden ajándék vagy személy tekintete nélkül híven eljárnak hivatalukban, ’s ha különben cselekesznek hamis esküvésök büntetésével mulhatlanul lakóijának, f ő császári királyi felségének a kamarától küldendő embereivel együtt az adószámítást kezdjék meg, ’s most és mindenkorra végezzék be is úgy, hogy minden helységben vagy városban az egész, fél és negyedrész jobbágytelkeket, mikint a lakott zsellértelkeket is. írják össze, ’s arra vigyázzanak, miszerint a házak ne csupán akkor legyenek pusztán, midőn a rovó (dicator) megjelenik, 's mihelyt ez eltávozik, a jobbágyok tüszint ismét haza térnek; ezért tehát jegyezzék fel egyszersmind a pusztán hagyottakat is, hogy az illy telkek szántóföldeitől, réteitől és egyéb tartozandóságaitól azok is fizessék a közadót (publicam contributionem), kik a puszta lakon kívül a földek terméseit szedik, és mindemellett eddig csupán saját házaiktól fizették a rovatot, miszerint a rovati jövedelmeknek hajdan a megyék megszállása által (olim per condescensionem Comitatuum fieri solita) okoztatni szokott csökkenése ezáltal is * In comperto est: Dicam praeteritorum annorum, accedentibus etiam aliis Suae Majestatis regiis proventibus, et in Fiscum Regium devolutis bonis, minime suffecisse, et causam hujus esse, quod praeterilis ultimis Diaetis, ob pacem cum Turcis firmatam Dica hacc, ab antiquo a domibus colonicalibus et inquilinariis exigi solita, in portarum connumerationem conversa sit (És mégis 1843ben is portaszám szerint adózunk, kétségkívül a török béke miatt 11), et ubi antea domus una colonicalis sive inquilinaria 2 florenos ungaricales, dominus vero terrestris unum pendebant, nunc vice versa 4 domus colonicales in unam portum conversae, non plures quam 3 florenos ungaricales in Suae Majestatis Fiscum pendere obligantur.“ **) „Liquidem Dica per hanc portarum connumerationem in unica porta ad p fi. ungar. decreverit “ ***) Álmodta volna-e azt a jó Mátyás király , hogy az ok már 1613ban megszűntén, az okozat még 184-ében sem szűnik meg?! f . f) És ez iránt törvényünk még mai nap sincs, 's hol a kormány a dicatis conscriptióra és repartitióra nézve már 1613ban illy biztosítékot, illy alkotmányos biztosítékot kívánt, nekünk inkább tetszik e fontos tárgyat századokon át a szolgabirák önkénye által kitoltatni. ff) Boldog isten ! hová maradt ez a semes pro semperi! *) „Regno suo Hungáriáé, vicinisque Regnis et Pro\ inciis, adeoque tuti Chrislianitati nihil magis expedire videt, quain ut Transylvania, Valachia Transalpina, et Moldavia cum Regno Hungáriáé, prout •dim , indissolubili Conjunctions viuculo ílorerent. — Ex quibus hactenus .... Turcae omnem suain bellLerandi potentiam . . . felicissime desumpserunt, et sine quibus nec ante nec post unquam belli aream tractare . . . quin neque in suo portu et patria sccuri et tuti esse poterunt." — Illy fontosnak nézte 1613ban az ausztriai kormány Erdélyt, Oláhországot és Moldvát nemcsak Magyarországra, de az egész nyu- gotra nézve, — ’s hogy illy fontosnak nézte 200 év múlva magára az északi hatalom is, eddig elég tanúságait adta. **) Eredeti szavai ezek a zsitvatoroki béke azon példányának, melly az országos levéltárban őriztetik, ’s Luczenbacher által a Tudománytár 1834. 3. kötetében kiadatott, a törvénykönyvbeli latin példányban, honnan a kir. előadásokba is átvétetett, a zárjelek közöttiekkel több van ; — mi, ha egyéb tanúságunk nem volna is, eléggé mutatja, hogy az országos levéltárban őriztetett példány nem az, mellyben a végmegállapodás történt, és épen ezért nincs a török biztosok által is aláírva.