Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-04-20 / 167. szám

Eien lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn. jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­joráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Vasárnap 167. Anrilisi 90 Ift/i** Előfizethetni helyben x\pi lila iO*4n» a kiadóhivatalban, gránátos­* utczai Claudy-házban 46(»ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok,­­ csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdé­l­y. Kinevezé­sek. Újabb jótékony adakozások a szepesmegyei­ szegények részére. A pesti kikötői társaság tartandó közgyűlése iránt. Nézzünk szét a teendők között III. Megyék: Közgyűlések Tolnában. Zalai ellen­­czáfolat. Budapesti hirharang. Tudományos világ (Hazai literatura. Újdonságok) Hírlapi szemle. Kis 1 fö­­­d. Francziaország. Nagy­­britannia. Spanyolország. Amerika. Egyesületi közlés. Jegyezés ellen biztosítás. Jelentés Kiss János superint. munkáját illető. Hivatalos és magánh­irdetések. HUDIVARORSOKÁG és BHN­HXT. , cs. ap. kir. Felsége Mu­kics Simon váltófeltörvényszéki ül­nököt a hétszemélyes törvényszékhez váltószaki előadóvá, ennek he­lyébe pedig váltófeltörvényszéki ülnökké J­á­r­y Györgyöt, sz. kir. Pest városa biráját, méltóztatott kegyeim, kinevezni.­­ cs. ap. kir. Felsége a pesti kir. egyetemnél ürességben levő orvosi rendőrség és orvosi törvényszék-tudományi tanszékre R­u­p­p János tudott méltóztatott kegyeim kinevezni. Szerkesztőségünkhöz mult számunk óta Szepesmegyé­­nek szükségben szenvedő lakosai részére beküldetett 34 ft 30 kr pengőben, mint sz. kir. Debreczen városa polgárai­tól nyújtott segedelem. Teszen (a mult számunkban kitett 5 fttal) a kezünknél lévő újabb adakozási öszveg 39 ftot 30 krt pengőben. Begyű­lt ennélfogvást Szepes részére (a már elküldött 925 ft 52 kr és 1 aranynyal) mostanig összesen 965 ft 22 kr pengőben és 1 arany. A pesti kikötői társaság 1. 4845dik april 27-én vasárnap délutáni 5 órakor a nemzeti casinoban közgyűlést tart, mellyre minden tag hivatalos. — Gróf Széchenyi István.­­ (Nézzünk szét a teendők között. NIT.) Soha sem valánk képesek felfogni, hogy azok, kiknek részé­ről erednek leginkább azon jajveszéklések, mellyek a me­gyei szerkezetet némi kormányi intézkedések következtében állítólag fenyegető veszély miatt támadtak, miért nem valá­­nak és nincsenek eltelve illyes aggodalmakkal akkor, mikor a mostani állapot öneszméik szerinti megváltoztatására nézve tették és teszik indítványaikat. Legkisebb gond sem aggaszt­ja illyeneknek keblét, midőn például a honorátioroknak me­gyei végzések által kívánnak választói képességet tulajdo­nítani, holott tudniok kellene és tudják is, hogy ez törvény tárgya, és hogy minden hatalom, legbizonyosabban körön túli terjeszkedés által, eszközli végromlását. Nem sejtenek semmi veszélyt,midőn népképviseletet, vagy általában képvise­leti rendszert és pedig ollyan széles alapokra állítottal javasol­­gatnak , melly mellett sem az iránt, hogy a vagyonnak, és ahoz kötött érdekeknek, sem pedig arra nézve, hogy az ér­­telmességnek meg lesz adva kellő nyomatéka, legkisebb biz­tosítékra sem lehet akadni. A legnagyobb lélekismereti nyu­galommal tervezgetik azon módokat, azon kis tekintélyt és hatalmat, mikkel a megyei főkormányzók tisztválasztások körül még bírnak, ezek kezeiből kitekerítendőket, hogy igy a’pártokra szakadt értetlen és olly könnyen elcsábítható tö­megekkel szemközt, ne álljon semmi szilárdabb tekintély, hanem egy merő figuránssá alacsonyított főkormányzó , mint engedelmes eszköze a pártok zsarnokságának. Csak igen rit­ka és inkább czifra szavakban kitörő, mint gyakorlatban ő­­szinteségre mutató, féli ajánlásokat tapasztaltunk akkor, mi­dőn egyik párt a másiknak szólhatási jogát nem tisztelte, sőt elnyomta; midőn a nyilvánosságot néhány hívatlannak zajongása bitorolta; midőn a törvények végre nem hajtattak vagy elhanyagoltának. Csak itt ott és csak ritkán mutatko­zik oda irányzott gondosság, hogy a közigazgatás mellőzhet­­len tekintélyét a nép szemeiben, tisztviselői zsarnokság, zsarolás és százféle visszaélés, ne szállítsák mindinkább alá. Pedig mind­ezek egyenként, annyival inkább együttvéve, a legkomolyabb aggodalmakat kelthették volna fel, és indokul szolgálhattak vala, az azokban kétségtelenül rejlő veszélyek ellen óvakodni és elhárító eszközökről is gondoskodni. Azonban a jajveszékelők legnagyobb része mind­ezek ál­tal csak igen kevéssé riasztatott föl nyugalmából. Erősen hitte, és hiszi az ábrándozóknak ezen neme ma is, hogy mind azon anomáliák és visszaélések, mellyeknek a jelentőségét kö­szöni, elválaszthatlanul azonosítva vannak azon szerkezet­tel , mellynek körében helyt foglalnak; — reményű hogy el­leneinek azon közönyössége, melly eddig olly­­sok bajnak vala kutforrása, örökké fog tartani; — kecsegteti magát, hogy a győzelem végre is ön eszméje teend, ’s hogy varázs­erejének sikerülend, azon szerkezetet, mellybe a bomlásnak minden magvait maga szórta széllyel, mellynek alapjait ma­ga rendítette meg, még is fentartani, feltéve természetesen, hogy működéseit a többi alakított statushatalom, és név­­szerint a kormány, meg az ellenkező pártok, egymásra kul­csolt kezekkel nézzék,és az átalakítást nagy munkába,mellynek sikerét olly szépen készítették e bölcsek elő, avatkozni a vi­lágért se merészeljenek. Innen van aztán, hogy az emberek ezen osztálya, egy részről a bitorlások különféle nemeivel kivitt, más részről a közönyösség tehetetlen gyöngeségével magának engedett állás veszélyeit, hazai ügyek, a nemzetnek kedves szerkezetek veszedelmével azonosítja, ’s az alkotmány fönmaradásának minden biztosítékát önpártja tulnyomóságá­­ban ’s egyedárulkodásában gondolja feltalálhatni. Termé­szetes tulajdona az, a személyes érdekekhez tapadt és azok­ból folyó balfogalmak korlátoltságának, hogy mindent csak magokra visznek vissza, ’s minden kívülről jövő, bár leg­törvényesebb befolyást is eltávolítani, vagy legalább határ­talanná tenni törekszenek. Ebből magyarázható azon jelenet hogy ha ezen osztálya az embereknek mélybölcsen kilépett is terveivel, azok mindig ollyanok valának, mellyekről a legmindennapibb belátási­ ember is tudhatta, miképp kivi­hetőnek, a mennyiben egyoldalú pártérdeknek volná­nak csupán előmozdítóji, mystificáltatni pedig önmagát ma már senki sem engedi. Ez fejti meg azt is, hogy a gyakorlati élet mezején maga a jajveszékelők ezen osztálya voló legin­kább annak oka és eszközlője, a­mi roszat és sajnálatost a pártszellem fondorkodásai elkövettek és követnek, ’s mi a megyei szerkezet gyökereit ’s annak életnedvét kiszáríta­ni indul. Kiáltó ellentét áll fen tehát a jajveszékelők szavai és megelőző cselekvései, meg mostani magok tartása között, melly méltán szolgálhat indokul mindenkinek, hogy szavaiknak ne heigyen. Ezen ellentét magyarázat­a részint a felebbiekben megérintetett már, részint pedig még nagyobb világosságra deríthető, ha azt tovább és mélyebben elemezzük. Honunk­ban, ellenkezőleg más alkotmányos országok példájával, az ellenzéki párt, egyszersmind mint mozdító és irányt­ adó, tetti­leg szerepel, holott a dolgok természete szerint, az ellen­zéknek az akadályozás, megakasztás szerepére kellene szo­rítva lenni; mi hogy nem így van, tagadhatlanul csupán számos és hosszas balfogásoknak jön szerencsétlen követ­kezése. Minden alkotmányos országban csak úgy áll fen a dolgok normális állapotja, ha az ellenzék van kisebbségben, és így mozdító irányt­ adó szerepet nem vihet sehol, hol a dolgok rendes kerékvágásukban mozognak; sehol sem sza­bad tehát egyéb tennivalójának maradni, mint vagy ellenzeni, korholni, népszerűtleníteni a létező kormányzási rendszert, és minél több akadályokat gördíteni eb­be, vagy pedig mind­azon kérdéseknél, mellyek per excellentiam haladásiaknak neveztetnek és jogkiterjesztést, az újabb kor eszméinek va­lósítását vagy valamelly régi törvénynek vagy kiváltságok­nak megszüntetését, az ős szerkezetnek i­lyen szellembeni át­alakítását és ujjal fölcserélését tárgyazzák, még sokkal több­et kívánni, mint a­mi ez utóbbi irányban javasoltatik, vagy az akkor fenálló körülményekben kivihetőnek látszik. Mivel pedig minden politikai párt vágyik a hatalomra, é s ha azt bírja, megtartani is óhajtja, nincs természetesebb, mint az, hogy az első , t. i. a megakasztási szerepre, ott szorít­koznak többnyire az ellenzékek, hol semmi reményök nincs hatalomra vergődhetni, a másikat pedig ott viszik rendszerint, hol ezen remények vagy nem szűnt meg egészen, vagy pedig a hol az illyen eljárásból a körülmények kedvezése mellett erőt és igy jövendő felvergődhetést jósló valószinűséget me­ríthetnek. Vannak azonban helyzetek, mellyekben az ellen­zék ezen kettős szerepet egyszerre vinni igen czélszerűlnek tarthatja, és ezen amphibiális helyzetbe van, a már említett balfogások következtében, helyezve a magyar ellenzék, melly­­ről itt, közbevetőleg mondva, most mint politikai pártról, és nem egyes tagjairól szólunk, kik között számos jeles férfiak méltán igénylik tiszteletünket. Ha minden ellenzéknek nél­­külözhetlen kelléke és eszköze bizonyos körülmények között a túlzás, mennyivel inkább nem lehet el e nélkül a mienk, mihelyt t. i. nem annyira a haladás eszméit valósítani, mint ezen czél elérését inkább gátló mint előmozdító, mostani ál­lását megtartani kívánja? — mit pedig mint politikai párt­nak, melly hatalomra vágyik, kívánnia természetes — hi­szen állásának öszvesége csupa túlzásból és túlcsigázott álla­potokból fejlődött ki jelen mivoltára. Erejének nagy részét a kormány minden lépése iránti t­ú­­­v­i 11 féltékenységből me­ríti — országgyűlési állása, a régi időkben, minden irányban követett, és túlságig vitt nemleges politikának köszönhető, megyékbeni nyomatéka a vele semmi rokonszenvet sem érző és mégis túlságig közönyös pártok apathiájából származik; — a szabadszólás barátjának per excellentiam azért tartatik, mert tagjai gyakran túlságig éltek e joggal viszsza; — a nyilvánosság legfőbb őrsének azért mondják sok értetlen­nek, mert a nyilvánosság megfertőztetői, a szabadszólás jogtalan gátlói ellen túlzásig vitte az engedékenységet; — a honi ipar legfőbb pártolójának uj czimével azért vél dicsek­­hetni, mert ezen eszmét is túlságig csigázta fel; — az egye­sületi szabadság főőrjének azért hirdetik némellyek, mert e mezőny legújabb műveiben is nagyon észrevehetők a túlságig vitt elvek nyomai. És ezen modorban még igen soká lehetne e lajstromot folytatni, annak bizonyságául, mit előre bocsá­­tunk, hogy tudniillik a magyar ellenzék helyzeténél fogva túlságokból él. Ha azonban méltányosak akarunk lenni, meg kell val­lanunk, hogy mindezek körül némi tekintetben ártatlan a magyar ellenzék, és hogy ez állapot a „helyzetnek bűne“, un vice de position, a mint a franczia mondja. Midőn a magyar ellenzék, azon valódilag őt megillető állást elhagyva, mely­­lyel a kormány irányában elfoglalt volt, és a mellyen egé­szen conservatív szellemben, az alkotmány fentartása körül annyi érdemeket tön, részint a körülmények hatalma, részint a kormány nemlegessége által kényszerítve, a haladási kér­désekben irányt adó és mozdító szerepre ment állás, sym­­pathiákat, támaszpontokat kellett keresnie, mellyek sege­delmével és rájok támaszkodva, eszméit, terveit valósíthassa. Ezen eszmék ollyanok valának, mellyek más nemzeteknél megelőző világesemények és társadalmi forradalmak következ­tében foganszottak meg elméletileg, és nálok tettleges ösz­­szehangzásba is hozattak a fenálló viszonyokkal az említett tényezők által, mialatt nálunk csupán a századnak mind­ezen előzmények behatása mellett kifejlődött és hozzánk is kiterjeszkedő szelleme tette azokat népszerűkké, és­pedig csak keveseknél, mert a műveltség foka általán véve alacsony, és így a fogékonyság az efféle eszmék megízlelésére valódi­ságban akkor még kevésbbé volt kifejlődve mint ma, főleg a megyékben , pedig ezeknek kellene lenni akkor az egyedüli emeltyűknek, mert a sajtó akkor mai jelentőségére sem emel­kedett volt még fel. És mégis találta az ellenzék a keresett és nélkülözh­etlen sympathiákat — az ifjúságban. Ez volt az ellenzéknek legelső és leghatályosabb szövetségese, mellyhez később még néhányan csatlakoztak — hatalmas kivált, mind országgyűlési és megyei tanácskozásaink rendezetlen állapo­tánál fogva, mind pedig azért, mert ezen sereg kifogyhat­­lan, és a távozók helyére mindig mások és pedig számosab­bak lépnek. Mi valt természetes, mint az, hogy a sebesen lüktető ifjú magyar vér, a hirtelen lobbanó phantasia, a könnyen felizgatható lelkesedés és mind azok, mik az ifjú­ság mind gyöngéjit, mind erejét képezik, nagy nehézség nélkül lőnek kizsákmányolva a kor eszméi javára, melyek­nek legnagyobb része olly szépen hangzik, és a még mindent rózsaszínben látó ifjúi kedélyeknek olly vonzó és gyakran el­ragadó alakban jelenik meg. Kiképzett és megállapodott vé­lemény a kor eszméinek mi módom­ létesítése iránt nem léte­zett hazánkban, és igy mi vala megint könnyebb , mint azon véleményt keresztelni el annak, melly az ifjúság kebléből és ajkain keresztül, rokon- és ellenszenvek alakjában , az el­lenzéket természet szerint támogatólag, tört ki, és annál el­terjedtebbnek, általánosabbnak és népszerűbbnek tartaték, minél nagyobb robajjal nyilatkozott, és így minél inkább volt képes az ittott, mert megriasztott és meglepetett, tehát csak halkal jelentkező ellenhangokat elfojtani. Akkor még szűkebb korlátok között mozgott a sajtó mint ma , mi vala tehát ismét könnyebb, és mi lehetett volna plausibilisebb fallacia, mint a robajjal nyilatkozó ifjúi véleményeket a sajtó pótlékának hirdetni, és kicsapongásaikat ezen hiánynyal palástolni. Ámde az ifjui phantasia nem igen ismer mértéket. Ha változtatásról van szó, azt óhajtja többnyire, melly a réginek még nyomait is eltörli; — ha javításról, azon esz­mét karolja föl legmelegebben, melly a képzelhető javítás maximumával kecsegteti képzelgő tehetségét. És igy jön, hogy az ellenzék, miszerint a mostani körülmények között annyira hatályos szövetségesét megtartsa, túlzásban vala kénytelen keresni menedéket. És ne mondja senki, miszerint az ellenzéknek a viszonyok elavultsága és a változtatásoknak szüksége kölcsönözé azon erőt, mellyel rendelkezik. Ha ez így volna, úgy a kor­szerű, a létesíthető változtatá­sokra bírna szorítkozni, de ezzel sajnálandó helyzeténél fog­va nem lehet beérnie, mert így össze kellene olvadnia azok­kal, kik az így értelmezett változtatásokat óhajtják, mi­ál­tal, mint politikai párt, lenni megszűnnék. Életét tehát csak a túlzás tartja fen. Ez a magyar ellenzék mostani állásának rövid históriája; ezen után jutottunk oda, miszerint ma már tulajdonképen nem is tudhatjuk, bármelly tanácskozás alkalmával, hogy hol van tulajdonkép a többség, miután ez iránt tisztába jőni csak úgy lehetne, ha a közvélemény nevét bitorló szövetséges b­e­­folyása egyszer mindenkorra el volna mellőzve. így jön, hogy egy egész politikai párt ereje olly elemen fenekült leg­­főkép, melly elem a polgári társaságban tulajdonképen sem­mi egyebet nem képvisel, mint — a korától elválaszthatlan illusiókat. A mesterkélt állások azonban hosszára fen nem tartha­tók, és az ellenzéknek, mellynek ereje csupán a viszonyok abnormis állásából következik, egészen más alapokon kell organisáltatni, mihelyt azon esetleges okok, mellyekből mostani állása foly, bármilly irányban lényegesen változnak, így például nem igen lehetne nagyobb csapást gondolni az ellenzékre mint politikai pártra nézve, annál, mintha a kor­mány eddigi, legtöbbnyire nemleges állását törvényhozás és közigazgatás mezején, egészen törvényszerűvel, de tettle­gessel cseréli föl. És itt van kulcsa azon aggodalmaknak, mellyek a kormánynak legújabb illy természetű intézkedései következtében, némelly említett jajveszékelők kebleiben föl­támadtak. A mozgás életnek jele, és igy bármelly irányban és részletekben mutatkozzék, mindig igen ve­szedelmes arra nézve, ki csak ellenének megmerevültsége miatt látszott nagyon mozgékonynak, és tűnt némi izmosság képében elő. Nem volt tehát kényelmesebb mód, mint híven az ellenzéki szerephez részt kiáltani, é s mert túlzásból élünk, túlságos félelmekben keresni dicsőséget, és férfiasságunk je­­leit ezen nyúlszívűség által tanúsítani. Sajnálatos taktika, mert hiszen nemzetnek nem a félelemtől, hanem a bátorságtól kell kérni tanácsot,de szerencsére ollyan taktika,mellyel már ma csak igen keveseket lehet mystificálni. Az értelmesebbek üd­­vözleni fogják a jelentkező mozgékonyságot, mindent elkö­vetni, hogy az megteremje sikereit, és minden irányban foly­tatva,a törvényszerűség és alkotmányosság alapján, előidézze a normális haladás lehetőségét , mit alkotmányos országban nélkülözni nem lehet, és azt, mi ennek szükségképpeni előfu­­tója, t. i. az ellenzéknek minoritásra olvadása. Úgy hiszszük meg van fejtve ezekkel azon feladás, mel­­lyet ma kitűzünk magunknak, miszerint tudniillik megmutas­suk, hogy a csatatér, mellyen küzdenü­nk kell, teljességgel nincs veszélyeztetve, és a csak rajta találtató nehézségek el­hárításán kell igyekeznünk. —Miről azonban egymás szám­ra tartjuk fel nézeteink előadását. Megyék. Tolnából. Szegszárd, apr. 9. F. hö­skén rend­szeres közgyűlésünk volt. Elnök alispán ur a számosan egy­­begyült KK. és RRket szívesen köszöntvén, felkelt Perczel

Next