Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-04-20 / 167. szám
Eien lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn. jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábjoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Vasárnap 167. Anrilisi 90 Ift/i** Előfizethetni helyben x\pi lila iO*4n» a kiadóhivatalban, gránátos* utczai Claudy-házban 46(»ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Újabb jótékony adakozások a szepesmegyei szegények részére. A pesti kikötői társaság tartandó közgyűlése iránt. Nézzünk szét a teendők között III. Megyék: Közgyűlések Tolnában. Zalai ellenczáfolat. Budapesti hirharang. Tudományos világ (Hazai literatura. Újdonságok) Hírlapi szemle. Kis 1 föd. Francziaország. Nagybritannia. Spanyolország. Amerika. Egyesületi közlés. Jegyezés ellen biztosítás. Jelentés Kiss János superint. munkáját illető. Hivatalos és magánhirdetések. HUDIVARORSOKÁG és BHNHXT. , cs. ap. kir. Felsége Mukics Simon váltófeltörvényszéki ülnököt a hétszemélyes törvényszékhez váltószaki előadóvá, ennek helyébe pedig váltófeltörvényszéki ülnökké Járy Györgyöt, sz. kir. Pest városa biráját, méltóztatott kegyeim, kinevezni. cs. ap. kir. Felsége a pesti kir. egyetemnél ürességben levő orvosi rendőrség és orvosi törvényszék-tudományi tanszékre Rupp János tudott méltóztatott kegyeim kinevezni. Szerkesztőségünkhöz mult számunk óta Szepesmegyének szükségben szenvedő lakosai részére beküldetett 34 ft 30 kr pengőben, mint sz. kir. Debreczen városa polgáraitól nyújtott segedelem. Teszen (a mult számunkban kitett 5 fttal) a kezünknél lévő újabb adakozási öszveg 39 ftot 30 krt pengőben. Begyűlt ennélfogvást Szepes részére (a már elküldött 925 ft 52 kr és 1 aranynyal) mostanig összesen 965 ft 22 kr pengőben és 1 arany. A pesti kikötői társaság 1. 4845dik april 27-én vasárnap délutáni 5 órakor a nemzeti casinoban közgyűlést tart, mellyre minden tag hivatalos. — Gróf Széchenyi István. (Nézzünk szét a teendők között. NIT.) Soha sem valánk képesek felfogni, hogy azok, kiknek részéről erednek leginkább azon jajveszéklések, mellyek a megyei szerkezetet némi kormányi intézkedések következtében állítólag fenyegető veszély miatt támadtak, miért nem valának és nincsenek eltelve illyes aggodalmakkal akkor, mikor a mostani állapot öneszméik szerinti megváltoztatására nézve tették és teszik indítványaikat. Legkisebb gond sem aggasztja illyeneknek keblét, midőn például a honorátioroknak megyei végzések által kívánnak választói képességet tulajdonítani, holott tudniok kellene és tudják is, hogy ez törvény tárgya, és hogy minden hatalom, legbizonyosabban körön túli terjeszkedés által, eszközli végromlását. Nem sejtenek semmi veszélyt,midőn népképviseletet, vagy általában képviseleti rendszert és pedig ollyan széles alapokra állítottal javasolgatnak , melly mellett sem az iránt, hogy a vagyonnak, és ahoz kötött érdekeknek, sem pedig arra nézve, hogy az értelmességnek meg lesz adva kellő nyomatéka, legkisebb biztosítékra sem lehet akadni. A legnagyobb lélekismereti nyugalommal tervezgetik azon módokat, azon kis tekintélyt és hatalmat, mikkel a megyei főkormányzók tisztválasztások körül még bírnak, ezek kezeiből kitekerítendőket, hogy igy a’pártokra szakadt értetlen és olly könnyen elcsábítható tömegekkel szemközt, ne álljon semmi szilárdabb tekintély, hanem egy merő figuránssá alacsonyított főkormányzó , mint engedelmes eszköze a pártok zsarnokságának. Csak igen ritka és inkább czifra szavakban kitörő, mint gyakorlatban őszinteségre mutató, féli ajánlásokat tapasztaltunk akkor, midőn egyik párt a másiknak szólhatási jogát nem tisztelte, sőt elnyomta; midőn a nyilvánosságot néhány hívatlannak zajongása bitorolta; midőn a törvények végre nem hajtattak vagy elhanyagoltának. Csak itt ott és csak ritkán mutatkozik oda irányzott gondosság, hogy a közigazgatás mellőzhetlen tekintélyét a nép szemeiben, tisztviselői zsarnokság, zsarolás és százféle visszaélés, ne szállítsák mindinkább alá. Pedig mindezek egyenként, annyival inkább együttvéve, a legkomolyabb aggodalmakat kelthették volna fel, és indokul szolgálhattak vala, az azokban kétségtelenül rejlő veszélyek ellen óvakodni és elhárító eszközökről is gondoskodni. Azonban a jajveszékelők legnagyobb része mindezek által csak igen kevéssé riasztatott föl nyugalmából. Erősen hitte, és hiszi az ábrándozóknak ezen neme ma is, hogy mind azon anomáliák és visszaélések, mellyeknek a jelentőségét köszöni, elválaszthatlanul azonosítva vannak azon szerkezettel , mellynek körében helyt foglalnak; — reményű hogy elleneinek azon közönyössége, melly eddig ollysok bajnak vala kutforrása, örökké fog tartani; — kecsegteti magát, hogy a győzelem végre is ön eszméje teend, ’s hogy varázserejének sikerülend, azon szerkezetet, mellybe a bomlásnak minden magvait maga szórta széllyel, mellynek alapjait maga rendítette meg, még is fentartani, feltéve természetesen, hogy működéseit a többi alakított statushatalom, és névszerint a kormány, meg az ellenkező pártok, egymásra kulcsolt kezekkel nézzék,és az átalakítást nagy munkába,mellynek sikerét olly szépen készítették e bölcsek elő, avatkozni a világért se merészeljenek. Innen van aztán, hogy az emberek ezen osztálya, egy részről a bitorlások különféle nemeivel kivitt, más részről a közönyösség tehetetlen gyöngeségével magának engedett állás veszélyeit, hazai ügyek, a nemzetnek kedves szerkezetek veszedelmével azonosítja, ’s az alkotmány fönmaradásának minden biztosítékát önpártja tulnyomóságában ’s egyedárulkodásában gondolja feltalálhatni. Természetes tulajdona az, a személyes érdekekhez tapadt és azokból folyó balfogalmak korlátoltságának, hogy mindent csak magokra visznek vissza, ’s minden kívülről jövő, bár legtörvényesebb befolyást is eltávolítani, vagy legalább határtalanná tenni törekszenek. Ebből magyarázható azon jelenet hogy ha ezen osztálya az embereknek mélybölcsen kilépett is terveivel, azok mindig ollyanok valának, mellyekről a legmindennapibb belátási ember is tudhatta, miképp kivihetőnek, a mennyiben egyoldalú pártérdeknek volnának csupán előmozdítóji, mystificáltatni pedig önmagát ma már senki sem engedi. Ez fejti meg azt is, hogy a gyakorlati élet mezején maga a jajveszékelők ezen osztálya voló leginkább annak oka és eszközlője, ami roszat és sajnálatost a pártszellem fondorkodásai elkövettek és követnek, ’s mi a megyei szerkezet gyökereit ’s annak életnedvét kiszárítani indul. Kiáltó ellentét áll fen tehát a jajveszékelők szavai és megelőző cselekvései, meg mostani magok tartása között, melly méltán szolgálhat indokul mindenkinek, hogy szavaiknak ne heigyen. Ezen ellentét magyarázata részint a felebbiekben megérintetett már, részint pedig még nagyobb világosságra deríthető, ha azt tovább és mélyebben elemezzük. Honunkban, ellenkezőleg más alkotmányos országok példájával, az ellenzéki párt, egyszersmind mint mozdító és irányt adó, tettileg szerepel, holott a dolgok természete szerint, az ellenzéknek az akadályozás, megakasztás szerepére kellene szorítva lenni; mi hogy nem így van, tagadhatlanul csupán számos és hosszas balfogásoknak jön szerencsétlen következése. Minden alkotmányos országban csak úgy áll fen a dolgok normális állapotja, ha az ellenzék van kisebbségben, és így mozdító irányt adó szerepet nem vihet sehol, hol a dolgok rendes kerékvágásukban mozognak; sehol sem szabad tehát egyéb tennivalójának maradni, mint vagy ellenzeni, korholni, népszerűtleníteni a létező kormányzási rendszert, és minél több akadályokat gördíteni ebbe, vagy pedig mindazon kérdéseknél, mellyek per excellentiam haladásiaknak neveztetnek és jogkiterjesztést, az újabb kor eszméinek valósítását vagy valamelly régi törvénynek vagy kiváltságoknak megszüntetését, az ős szerkezetnek ilyen szellembeni átalakítását és ujjal fölcserélését tárgyazzák, még sokkal többet kívánni, mint ami ez utóbbi irányban javasoltatik, vagy az akkor fenálló körülményekben kivihetőnek látszik. Mivel pedig minden politikai párt vágyik a hatalomra, é s ha azt bírja, megtartani is óhajtja, nincs természetesebb, mint az, hogy az első , t. i. a megakasztási szerepre, ott szorítkoznak többnyire az ellenzékek, hol semmi reményök nincs hatalomra vergődhetni, a másikat pedig ott viszik rendszerint, hol ezen remények vagy nem szűnt meg egészen, vagy pedig a hol az illyen eljárásból a körülmények kedvezése mellett erőt és igy jövendő felvergődhetést jósló valószinűséget meríthetnek. Vannak azonban helyzetek, mellyekben az ellenzék ezen kettős szerepet egyszerre vinni igen czélszerűlnek tarthatja, és ezen amphibiális helyzetbe van, a már említett balfogások következtében, helyezve a magyar ellenzék, mellyről itt, közbevetőleg mondva, most mint politikai pártról, és nem egyes tagjairól szólunk, kik között számos jeles férfiak méltán igénylik tiszteletünket. Ha minden ellenzéknek nélkülözhetlen kelléke és eszköze bizonyos körülmények között a túlzás, mennyivel inkább nem lehet el e nélkül a mienk, mihelyt t. i. nem annyira a haladás eszméit valósítani, mint ezen czél elérését inkább gátló mint előmozdító, mostani állását megtartani kívánja? — mit pedig mint politikai pártnak, melly hatalomra vágyik, kívánnia természetes — hiszen állásának öszvesége csupa túlzásból és túlcsigázott állapotokból fejlődött ki jelen mivoltára. Erejének nagy részét a kormány minden lépése iránti túvi 11 féltékenységből meríti — országgyűlési állása, a régi időkben, minden irányban követett, és túlságig vitt nemleges politikának köszönhető, megyékbeni nyomatéka a vele semmi rokonszenvet sem érző és mégis túlságig közönyös pártok apathiájából származik; — a szabadszólás barátjának per excellentiam azért tartatik, mert tagjai gyakran túlságig éltek e joggal viszsza; — a nyilvánosság legfőbb őrsének azért mondják sok értetlennek, mert a nyilvánosság megfertőztetői, a szabadszólás jogtalan gátlói ellen túlzásig vitte az engedékenységet; — a honi ipar legfőbb pártolójának uj czimével azért vél dicsekhetni, mert ezen eszmét is túlságig csigázta fel; — az egyesületi szabadság főőrjének azért hirdetik némellyek, mert e mezőny legújabb műveiben is nagyon észrevehetők a túlságig vitt elvek nyomai. És ezen modorban még igen soká lehetne e lajstromot folytatni, annak bizonyságául, mit előre bocsátunk, hogy tudniillik a magyar ellenzék helyzeténél fogva túlságokból él. Ha azonban méltányosak akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy mindezek körül némi tekintetben ártatlan a magyar ellenzék, és hogy ez állapot a „helyzetnek bűne“, un vice de position, a mint a franczia mondja. Midőn a magyar ellenzék, azon valódilag őt megillető állást elhagyva, melylyel a kormány irányában elfoglalt volt, és a mellyen egészen conservatív szellemben, az alkotmány fentartása körül annyi érdemeket tön, részint a körülmények hatalma, részint a kormány nemlegessége által kényszerítve, a haladási kérdésekben irányt adó és mozdító szerepre ment állás, sympathiákat, támaszpontokat kellett keresnie, mellyek segedelmével és rájok támaszkodva, eszméit, terveit valósíthassa. Ezen eszmék ollyanok valának, mellyek más nemzeteknél megelőző világesemények és társadalmi forradalmak következtében foganszottak meg elméletileg, és nálok tettleges öszszehangzásba is hozattak a fenálló viszonyokkal az említett tényezők által, mialatt nálunk csupán a századnak mindezen előzmények behatása mellett kifejlődött és hozzánk is kiterjeszkedő szelleme tette azokat népszerűkké, éspedig csak keveseknél, mert a műveltség foka általán véve alacsony, és így a fogékonyság az efféle eszmék megízlelésére valódiságban akkor még kevésbbé volt kifejlődve mint ma, főleg a megyékben , pedig ezeknek kellene lenni akkor az egyedüli emeltyűknek, mert a sajtó akkor mai jelentőségére sem emelkedett volt még fel. És mégis találta az ellenzék a keresett és nélkülözhetlen sympathiákat — az ifjúságban. Ez volt az ellenzéknek legelső és leghatályosabb szövetségese, mellyhez később még néhányan csatlakoztak — hatalmas kivált, mind országgyűlési és megyei tanácskozásaink rendezetlen állapotánál fogva, mind pedig azért, mert ezen sereg kifogyhatlan, és a távozók helyére mindig mások és pedig számosabbak lépnek. Mi valt természetes, mint az, hogy a sebesen lüktető ifjú magyar vér, a hirtelen lobbanó phantasia, a könnyen felizgatható lelkesedés és mind azok, mik az ifjúság mind gyöngéjit, mind erejét képezik, nagy nehézség nélkül lőnek kizsákmányolva a kor eszméi javára, melyeknek legnagyobb része olly szépen hangzik, és a még mindent rózsaszínben látó ifjúi kedélyeknek olly vonzó és gyakran elragadó alakban jelenik meg. Kiképzett és megállapodott vélemény a kor eszméinek mi módom létesítése iránt nem létezett hazánkban, és igy mi vala megint könnyebb , mint azon véleményt keresztelni el annak, melly az ifjúság kebléből és ajkain keresztül, rokon- és ellenszenvek alakjában , az ellenzéket természet szerint támogatólag, tört ki, és annál elterjedtebbnek, általánosabbnak és népszerűbbnek tartaték, minél nagyobb robajjal nyilatkozott, és így minél inkább volt képes az ittott, mert megriasztott és meglepetett, tehát csak halkal jelentkező ellenhangokat elfojtani. Akkor még szűkebb korlátok között mozgott a sajtó mint ma , mi vala tehát ismét könnyebb, és mi lehetett volna plausibilisebb fallacia, mint a robajjal nyilatkozó ifjúi véleményeket a sajtó pótlékának hirdetni, és kicsapongásaikat ezen hiánynyal palástolni. Ámde az ifjui phantasia nem igen ismer mértéket. Ha változtatásról van szó, azt óhajtja többnyire, melly a réginek még nyomait is eltörli; — ha javításról, azon eszmét karolja föl legmelegebben, melly a képzelhető javítás maximumával kecsegteti képzelgő tehetségét. És igy jön, hogy az ellenzék, miszerint a mostani körülmények között annyira hatályos szövetségesét megtartsa, túlzásban vala kénytelen keresni menedéket. És ne mondja senki, miszerint az ellenzéknek a viszonyok elavultsága és a változtatásoknak szüksége kölcsönözé azon erőt, mellyel rendelkezik. Ha ez így volna, úgy a korszerű, a létesíthető változtatásokra bírna szorítkozni, de ezzel sajnálandó helyzeténél fogva nem lehet beérnie, mert így össze kellene olvadnia azokkal, kik az így értelmezett változtatásokat óhajtják, miáltal, mint politikai párt, lenni megszűnnék. Életét tehát csak a túlzás tartja fen. Ez a magyar ellenzék mostani állásának rövid históriája; ezen után jutottunk oda, miszerint ma már tulajdonképen nem is tudhatjuk, bármelly tanácskozás alkalmával, hogy hol van tulajdonkép a többség, miután ez iránt tisztába jőni csak úgy lehetne, ha a közvélemény nevét bitorló szövetséges befolyása egyszer mindenkorra el volna mellőzve. így jön, hogy egy egész politikai párt ereje olly elemen fenekült legfőkép, melly elem a polgári társaságban tulajdonképen semmi egyebet nem képvisel, mint — a korától elválaszthatlan illusiókat. A mesterkélt állások azonban hosszára fen nem tarthatók, és az ellenzéknek, mellynek ereje csupán a viszonyok abnormis állásából következik, egészen más alapokon kell organisáltatni, mihelyt azon esetleges okok, mellyekből mostani állása foly, bármilly irányban lényegesen változnak, így például nem igen lehetne nagyobb csapást gondolni az ellenzékre mint politikai pártra nézve, annál, mintha a kormány eddigi, legtöbbnyire nemleges állását törvényhozás és közigazgatás mezején, egészen törvényszerűvel, de tettlegessel cseréli föl. És itt van kulcsa azon aggodalmaknak, mellyek a kormánynak legújabb illy természetű intézkedései következtében, némelly említett jajveszékelők kebleiben föltámadtak. A mozgás életnek jele, és igy bármelly irányban és részletekben mutatkozzék, mindig igen veszedelmes arra nézve, ki csak ellenének megmerevültsége miatt látszott nagyon mozgékonynak, és tűnt némi izmosság képében elő. Nem volt tehát kényelmesebb mód, mint híven az ellenzéki szerephez részt kiáltani, é s mert túlzásból élünk, túlságos félelmekben keresni dicsőséget, és férfiasságunk jeleit ezen nyúlszívűség által tanúsítani. Sajnálatos taktika, mert hiszen nemzetnek nem a félelemtől, hanem a bátorságtól kell kérni tanácsot,de szerencsére ollyan taktika,mellyel már ma csak igen keveseket lehet mystificálni. Az értelmesebbek üdvözleni fogják a jelentkező mozgékonyságot, mindent elkövetni, hogy az megteremje sikereit, és minden irányban folytatva,a törvényszerűség és alkotmányosság alapján, előidézze a normális haladás lehetőségét , mit alkotmányos országban nélkülözni nem lehet, és azt, mi ennek szükségképpeni előfutója, t. i. az ellenzéknek minoritásra olvadása. Úgy hiszszük meg van fejtve ezekkel azon feladás, mellyet ma kitűzünk magunknak, miszerint tudniillik megmutassuk, hogy a csatatér, mellyen küzdenünk kell, teljességgel nincs veszélyeztetve, és a csak rajta találtató nehézségek elhárításán kell igyekeznünk. —Miről azonban egymás számra tartjuk fel nézeteink előadását. Megyék. Tolnából. Szegszárd, apr. 9. F. höskén rendszeres közgyűlésünk volt. Elnök alispán ur a számosan egybegyült KK. és RRket szívesen köszöntvén, felkelt Perczel