Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-06-03 / 191. szám

Eten lapok minden héten négyszer, u. m­. kedden, csütör­tökön, pént. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félév­re Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban* 1 * * 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbelű­s hasáb­­soraéit 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos­­utczai Dlaulig-ha­bítn Tsitlik szám alatt, és minden császári király­i postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg. Kedden 191. Junius 3.1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizetési figyelmeztetés. A jelen hónap végével „BUDAPESTI HIRADÓ“-nk 1845iki első félévi folyama lejárván, ezennel annak második félévi julius-decemberi­ folyamára előfizetés nyiltatik , jelentvén az olvasó közönség iránti köteles tisztelettel egyszersmind, hogy e politikai lapok alakja, iránya ugyanazon vezérlet és szer­­. “. i,elt __’az eddigi marad. — Megjelen­endnek e politikai lapok, szinte mint eddig, minden héten négyszer. — Előfizetési ár félévre Budapesten ház­­h­o­­rdással 5 ft , borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft ezüst pénz. Pesten előfizethetni a kiadóhivatalban (Gránátos-utczai Claudy-házban 406. sz. alatt), és a­­ m­ai birodalomba ’s külföldre menendő példányok csak a bécsi cs. postahivatalnál rendeltethetnek meg­ Borsos Ittárton , tulajdonos, minden cs. kir. postahivatalnak Az ausztriai TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kineve­zések. Újabb emberbaráti adakozások az Árva­, Szepes és tren­­csinmegyei szűkölködik részére. Országgyűlési halászaink XII. Megyék és városok: Közgyűlés Borsodban. Szegedi vizár Bu­dapesti hirharang. Ilirlapi szemle. Külföldi irodalom X. (1)as Princip der Erblichkeit und die französ­ und englische l’airie. Berlin, Stettin und Elbing 1832. — De la Pairie et de P Austocratie moderne. Par le­tte Auguste Cieszkowski. Paris 1844. Folytatás.) K­üi­l­föl­d.­­Nyugotindiai posta. Nagybritannia. Francziaország. Legújabb. Hiva­talos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számot. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Staluspapirok árkelete. Dunavizállás. M .ML&és Ó cs. ap. kir. Felsége Tihanyi Ferencz temesi főispánt a me­gyei kormányzattól saját kérelmére fölmenteni, ’s báró A­m­b­r­ó­z­y Lajost temesi kamara-igazgatót temesmegyei főispáni helyettessé leg­­kegy. kinevezni méltóztato­tt. A főmirgy magy. kir. udv. Cancellariánál ürességbe jött udv. fo­galmazói tisztjé­re P­á­l­m­a­f­f­y Ferdinánd, eddigi fogalmazói gya­kornok len alkalmazva. A magy. kir. udv. Kamara P­á­r­v­y Elek k. bányászgyakornokot windsehachti k. szer­ irnok-segéddé nevezte ki; továbbá Kyatz Ignácz­­nak szolgálatról lemondása által Újvidéken megüresült k. sómázsálói állomásra Wachtel Ferencz zimonyi k. sómázsálót, saját kérel­ménél fogvást helyezte át;­­ végre a főbieberstolm­i bányairnokság­­nál megüresült járulnokságra Arch Ferencz windsehachti kő­szer­­sáfári bányászirnokot alkalmazta. Szerkesztőségünkhez a Bécsben keresztül uta­zott Broky Károly temesvári születésű hazánkfiának, jelenleg Lon­don egyik legjelebb festészének 150 pgc ftnyi emberbaráti ada­­kozmánya küldetett be, azon kijelentéssel, hogy ezen összeg egy felében az árvái, más felében a szepesi szegények részesíttessenek. — Tészen tehát (a 1864. számunkban érintett 15 p.ft 18 krral) az újabb adakozási öszveg Árva részére 90 ftot 18 krt pgben, melly a már elküldött 10,904 pengő frt 36 kr. és 1­3 db aranyhoz adat­ván — begyült Árva szegényei részére mostanig: 10,994 frt 54 kr. pgben és 13 db arany. — Nemkülönben Szepes részére a kezünknél lévő újabb adakozási öszveg 75 poft, melly a már el­küldött 1379 pengő forint 3 kr. és 1 aranyra menő hat rendbeli küldeményi öszveghez adatván — begyült Szerkesztőségünknél mostanig Szepes részére: 1454 forint 3 kr. pengőben és 1 darab arany. — A trencsin megyei szükölködők részére tisztelendő Prezsinszky Péter plébános ur által beküldetett Kis-Komáromból 5 pft. — Összesen eddig begyült a trencsiniek javára 109 pft 20 kt, mellyből már rendeltetése helyére korábban elküldetett 100 ft pengőben. Országgyűlési halászatok. XIV. (Folyt.) Bocsánatot kérünk, ha azon felírásból, mellyet Rakovszky György ez alkalommal a nemesség nevében a Felség­nek az urak ellen beadott, hosszasabb helyet idézünk. Forrásaink, a magyar közjog és alkotmányisme ki­mondhatván kárával, mindeddig ismeretlenek a magyar haza előtt, ’s midőn állításainkat csak az oktök kétségbe nem von­ható szavai által hiszszük igazolhatni, egyszersmind az adó történetére, minek kidolgozása még mindig munkás kezekre vár, ’s mit, valamint az állandó katonatartásét, koránsem a Zrínyi „Ne bántsd a magyarján, vagy az 1688dik éven, avagy az 1715diki országgyűlésen, hanem sokkal elébb és sokkal mélyebben kell kezdeni, — nem csekély világot gon­dolunk vethetni. „Mi az országlakosok által a haza védelmére és szükségére adandó segítséget és segedelmet (auxilium et subsidium) illeti — mond Rakovszky a nemesség nevében — ámbár, mikint Felséged ’s mindenek előtt tudva van, mind az állandó bel- , mind a kíilháboruk és számtalan nyomatá­sok által kimerítve, kifosztva, és csaknem semmivé téve vannak; mindazáltal Felségedről, mint kegyelmes urak, ha­­zájok ’s önmagokról megfeledkezni nem akarván, de erejűk­höz képest mindenre a legkészebbek lévén, a­mi terheket el­vállaltak, úgy hiszik, Felséged az országgyűlésből felküldött czikkelyekből már értette. És mivel az országgyűléseken más­kor is az ország védelmére, fentartására és szükségére ren­deltetett az adó, ennek kezelésére mind az országnagy urak, mind a nemes országlakosok rendéből kincstartók választat­ok’, a kezelés módja mindenkor a legszigo­rúbb szabályok alatt kitüzetett, mindemellett az adópénz sohasem az ország kiszabott h­a­s­z­n­á­r­a f­o­r­d­í­tt­a­t­o­tt, hanem s­z­é­lf­i­b­e­n elpa­zarolhatott, legkisebb siker nélkül elveszte­gettetek, és úgy szólván füstbe ment, — mi iránt pedig, mikint Felséged megítélheti nehéz dolog lett volna, sőt nem is volt szabad a nemesek­nek az országnagy urakkal versenygeni és szemrehányásokat tenni; — mindezeknél fogva a múltakról vevén példát és világos tanúságot, és attól félvén és óvakodván, nehogy most is, a szükség illy idején, a haza csaknem végveszedelmében, az adópénz az ország kárával és nyilvános romlásával, mikint máskor, hasztalan elfecsé­­reltessék, a nemesek, mindamellett, hogy az országnagy urak e végett sokat esedeztek és sokáig törekedtek , teljes­séggel nem akartak abban megegyezni és arra állani, misze­rint az adó­kincstartók kezébe szolgáltassák, hanem az or­szág szabadságai és rendelvényei értelmében azt határozták és végezték, hogy az illy adópénzen mindegyik vármegye maga fogadjon hadakat az ország védelmére és szükségére, ’s tartson ott, hol a szükség kívánni fogja, és hogy ezen pénzből csak egy fillér se fordíttassék máshova, mint kato­naságra, az ország védelme, megmaradása ’s Felséged mél­tósága tekintetéből. — Az adópénz behajtására pedig mind­egyik vármegyében tapasztalt hűségü két nemes fog válasz­tatni ’s erős hittel leköteleztetni, kiknek semmi fizetésük nem lesz,­­ nem ugy, mint az országnagy urak kincstartóinak, kiknek 3000 ft fizetés jelöltetett ki, melly öszvegen 1000 lo­vast lehetne egy egész hónapig tartani, ’s a hazának nem­­ csekély szolgálatot tenni, — hanem mindezt csupán hazájok iránti szeretétből ’s annak fentartásáért, minden magánha­szon vadászata nélkül teljesíteni, ’s felőle igaz számadást tenni lesznek kötelesek,— mert nem kell most a ma­­gánhasznot keresni, hol elég nagy haszon lesz, ha a haza, Isten segedelmével megtartatha­tni*). — A ki tudni akarja, mi eredménye lett a két tábla ezen külön külön felírásainak, olvassa meg az 1542 diki 36 d. t.czikkelyt és látni fogja, hogy a Felség mindkét tábla ha­tározatát helybenhagyta. Az 1572diki országgyűlésről ezen végtelen nevezetes tu­dósítást teszi az udvari canczellár és veszprémi püspök, febr. 28 dikáról a Felséghez: „Azokról, mik itt az országgyűlési tárgyakban naponkint történnek, azonnal tudósítani szoktam a fenséges főherczegeket, mindazáltal Felségednek is aláza­tosan bejelenteni kívántam, mi lábon állnak a jelen ország­gyűlési dolgok. A főpapok és bárók elkezdték a tár­gyal­ást, és bár eleinte mindjárt nem állanak reá Felsé­­gednek minden kívánatára, sejteni hagyják a re­ményt , hogy nem nagy nehézség lesz. Tárgyalkoznak pedig a különben szokott minden lárma és czi­­vakodás nélkül, és a tárgyalást annyira siettetik, mi­szerint csak egyedül a mai nap többet végeztek, mint más­kor két egész héten át **). Ha így mennek tovább, azt hi­szem, mintegy öt nap alatt készen lesznek a felírással az or­száglakosok. A nemesség azonban nem akart a tárgyalásba ereszkedni, hanem előbb a közsérel­­mekről, folyamodványnyal szándékozott előállani, és iránta a felsőbb határozatot bevárni, ma mégis rábeszéltet­vén, ők is elkezdtek tárgyalkozni és a végzet­hez sietnek. A főpapok és bárók mindamellett még nem közlötték határozataikat a nemesek­kel, miért is Felségednek e részben semmi bizonyost és semmi részletest nem jelenthetek***). *) „Et quia alias quoque in Comitiis contribuciones pro defen­­sioDe, conservacioneque et necessitate regni ordinabantur, ac pro iiujusmodi confribucionibus dispensandis tarn ex ordiue Dominorum Magnalum , quam eciam ex Nobilium Regnicolarum thezaurarii eligebantur, modusque dispensacionis sub firmissimo edicto sem­per preseribebatur; nichilominus pecunie hujusmodi Contribucio­­num nunquam in eum usum Regni, in quem fuerunt ordinale, ero­­gabantur , séd semper ulcunque dilapidabanlur, et inficias ac in fumum , ut ita dictum sit, sine omni fruge ibant. Super quo, ut Majestas vestra dijudicare poterit, d i f f i c i 1 i s r e s fuisset, nec licebat Nobilibus cum Dominis Magnatibus contendere et expostulare. Ex preteritis igilur exemplum habentes, et evidenter edocti, verili et cavenfes: ne nunc quo­que . . . pecunie ... ita sicut alias factum est, perperam dissipen­­lur, nullo modo Nobiles voluerunt ad hoc consentire et condescen­­dere, Dominis quidem Magnatibus in eo multum instantibus et diu laborantibus, ut contribucio ad manus thezaurariorum administre­­tur, sed iuxfa libertates et Decreta Regni stalueruut et ordinarunt: ut quivis Comitatus pecuniis huiusmodi Contribucionis, pro defen­­sionc et necessitate Regni genles conducat ’stb.“ És itt találjuk kul­csát annak, hogy a tapasztaláson okult nemzet, az adópénz keze­lését, az országgyűlésen választott kincstartók markából, kik azt rendesen elpazarolták, kivette, ’s eleinte a törvényhatóságok in­tézkedésére, majd miután ez még roszabb volt, a királyi kama­ráéra, és pedig, mit kétségbe nem vonható hiteles adatokkal be­bizonyíthatunk, kezdetben az országgyűlés elibe terjesztett szám­adás mellett, később minden feltétel nélkül, bízta. ##) Rudolf és Emészt főherczegek tudósítása szerint két évre az adót is megajánlották. ***) „Praelatiet Barones tractare ceperunt; et licet prima stafim fronte non ad omnia Maiestatis Veslrae poslulata accedant, earn tarnen de se spem praebere videntur, ut sperandum sit, non magnam fore difficullatem. Tractant aut cm sine clamoribus et c on te n t i o n i b u s alias consvetis, et ita tractalus accelerant, ut hodierna sola die de pluribus, quam alias integris duabus septimanis concluserint. Quodsi ita processe­­rint, sperarem Regnicolas infra 5 dies, vei circiter, cum responso A legvilágosabban kitünteti e hivatalos tudósítás azt, hogy a főrendek táblája, mit a legrégibb időktől szakadat­lanul gyakorlott, az 1572diki országgyűlésen is teljes ere­jében bírta a kezdeményi jogot, sőt a királyi előadásokat elébb vette tárgyalás alá, mint a rendek táblája, és az első szenetet is az küldötte ehez azon kir. előadások felől hozott határozatai iránt, és nem a mai divat szerint ez amaboz. A­ki azonban az általam itt felhozott tények által sem győzölve meg, tovább kívánná nyomoztatni a főrendek kezdeményi jogának kétségbe nem vonható gyakorlatát, annak még a kö­vetkező két eset álljon tanúságul. Forgách Ferencz bibornok és esztergomi érsek, az ország prímása, ezt írja nov. 231-áról az IGOSiki országgyűlésről II. Mátyás királyhoz: „A nádorispán ur (Illyésházy Ist­ván) ma újabb nehézséget indítványozott: a főpapok főispánságáról; váljon t. i. a püspökök azon helyeknek, mely­­lyeket kapnak, főispánjaiul is tekintessenek-e vagy sem? Melly kérdést, midőn mi bizonyos okokkal kívánnék felesle­gesnek megmutatni, végre oda jött a dolog, hogy szavazat­tal kellett eldöntenünk: mi legyen e tárgyban helyes és mi bizonyos. A papság és katholikus rendek véleménye győzött tehát, hogy t. i. mindazon püspökök, kiknek kiváltságleve­lük van a főispánság felöl, főispánokat elismertessenek. Igaz ugyan, hogy nekem is van az esztergomi örökös főispáni hi­vataltól arany függő-pecsétes kiváltságlevelem *), és van­nak kiváltságleveleik némelly más főpapoknak is főispánsá­­gaikról, de miután az egyházi rend ezen előjogoknak régi és örök gyakorlatában volt, megkéretvén, hogy Felséged elött az egész egyházi rend nevében esedezzem, Felségednek alá­zatosan könyörgök: méltóztassék a nádorispán urnák kegyel­mesen meghagyni, hogy ezen követeléssel hagyjon fel, nehogy ebeli jogaink is az ország lakosok vitatása alá kerüljenek**). A nádor tette tehát az indítványt, a tárgyat a főrendi tábla döntötte el szavazattal, és a prímás arra kérte a felséget, ne engedje azt az alsó tábla tárgyalása alá jutni. De mindezeknél többet nyom az 1618diki országgyűlés eredeti irományainak tanúsága, mellyek szerint a főrendi tábla már mártius 26dikán csaknem első ülésében 38 szóval 11 ellen elhatározta, hogy elébb királyválasztassék ’s azután nádor ***), ’s a felségnek az ország összes rendes feliratára e tárgyban martius 2 bikáról kelt leiratát, azon hó 30ikán, ugyancsak a főrendek vették elébb tanács­kozás alá, ezen ülésükben 47 szavazattal 17 ellen felírást határoztak, azt a jelenlévő Ferenczffy Lőrincz udvari titok­­­nok által, ki az ország naplóját is vitte, rögtön feltétették, ’s ugy küldték át a rendekhez elfogadás végett !), sőt magához a királyválasztáshoz is annyira hozzá kezdtek fogni, hogy a királyi személynek kénytelen volt kijelenteni elöltök, miszerint a rendek fenhangon hirdetik, hogy „lát­ni akarják, miként fognak az urak királyt vá­­lasztani a vármegyék nélkül“ is). Számos adato­kat hozhatnánk még fel e kérdés érdemében, ha azt itt tüze­tesen kívánnók tárgyalni; röviden csak annyit mondunk, hogy az 1618iki országgyűlésen a sérelmeket kivéve, minden tárgyat a főrendek vitattak meg elő­ször, ’s épen megfordítva állottak a rendek fore paratos. — Nobilitas autem tractatus aggredi recusabal, et supplicationes de gravaminibus publicis prius of­­ferre, et de illis deliberationem expectare volebat, — persvasi ta­rnen hódié et ipsi tractare inceperunt, et coucludere accelerant. Sententias autem Praelati et Barones cum Nobili­bus nondum contulerunt.“ *) Mária-Terézia felszólítására már nem (udta az esztergomi föegyház előmutatni e kiváltságlevelet, tehát idöközbeu kellett an­nak vagy elveszni, vagy eltévedni. **) Movit hódié novam difficultatem Dominus Palatínus: de Comitatibus Praelatorum; an videlicet Episcopi, quas obtinent Sedes, illarum etiam Comites Supremi haberi debeant nec ne? Quam quaestionem cum certis rationibus supervacaneam docero vellemus, eo tandem deventum est, ut cogeremur per voces decernere : quid in ea re pro rato certoque habendum esset. Yicit igilur Cleri Ordinumque Catholicorum sententia, ut omnes nimirum Episcopi, Privilegia super Comitum OfTicia habenfes , pro Comili­­bus agnoscerentur ’stb. Dignetur Domino Palatino dementer in­­jungere : ut ab hac Actione desistat, ne contingat in di­sc e p t a t i o n e m Regnicolarum haec quoque jura nostra deveni re.“ ***) „Vota Dominorum Praelatorum, Baronum, Magnalum su­per eo: utrum prius Rex eligatur et postea Palatínus, 26. Mártii 1618. In aedibuä Domini Judicis Curiae.“ t) „30. Mártii 1618. Consessus Dominorum Praelatorum, Baronum, Magnalum, in domo domini Judicis Curiae.“ fi) „Personalis: Loquolur Regnicolae: Videamus quo­­modo Domini Magnates sine Comitatibus Regem el ige nt.“

Next