Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-09-11 / 248. szám

168 ^ .­­. . végrehajtását; ez által fejleszti a gyakorlati élelmességet előbb kisebb, utóbb nagyobb technikai munkák kivitelében. Mert megvallom őszintén, tán nincs nemzet Európában, melly szóval mindenben olly jártas volna mint mi magyarok! ellenben olly idegen és tudatlan a gyakorlat mezején minden technikai tárgyban. Egész megyéket felkereshetünk, ’s igen csekély, mondom igen csekély számú olly egyénekre találunk, kiknek csak a közlekedési eszközök legközönségesb neméről, a köutak készítéséről némi alapos ismeretük volna, ’s fogal­mak az utak legfőbb kellékeiről, azoknak lényeges tulajdo­niról. Bizonyosan, ha a megyék intéző tagjai ezekről csak némi tudománynyal bírnának , mostani körülményeink között is, minden más kint történnék a megyékben, mint jelenleg tör­ténik az utak munkáltatása körül. Ezeket előre bocsátva, ’s mellőzve sokak azon állítását­: „miszerint csak úgy jöhetünk jó utak birtokába, ha azok épí­tési költségeiben mindenki aránylag részt veszen,“ — egye­dül a mostani törvényes néperőt véve tekintetbe, feltételezve mindazáltal tervem valósíthatására némi csekélyebb költségek fedezhetését, adom elő azon módot, mikép kívánhatni méltá­nyosan, hogy az utak szabályosan épüljenek és fentartassa­­nak; a hatóságok rendelkezése alatt álló munkáltatási erő sikerrel és takarékosan kezeltessék;és végre az illető kezelők­től szigorú feleletteher követeltethessék. Ezen előadott és a közlekedési eszközökben messze hátramaradt szegény síny­lődő hazánk által méltókép igényelhető czélok elérésére fel­tétlenül szükségesnek tartom, sőt Hogy az utakat egyedül szakértő tervezze, munkáját személyes jelenlétével folytonosan vezérelje, és egyedül a megye rendeinek, úgy az alispáni hivatalnak tartozván szám­adással, a szükséges munkáltatási erővel szabadon rendel­kezhessék. Ehez képest, hogy tárgyalatos kezelési rendszer léphessen életbe, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a megyékben egy technikai testület, vagy alább érintett te­kintetekhez képest, bizonyos számú szakértő egyedekből álló személyzet állíttassák fel. Nár Hogy az út munkájára szakértőleg kívánt erő meg­adassák, és megadassák egyszersmind arra a körülményekhez képest megadható mennyiségű és jóságú kőanyag; követke­zéskép ezekben bár­mi oknál fogva a kitűzött czél elferdítése nélkül tösvénykedni nem lehet, fentartván mindazáltal a tech­nikai szabályok értelmében a kellő takarékos gazdálkodást. Hogy a szakértő testület felállítása szükségéről, főleg említett új törvényünk alkotása után, kellőleg ítélhessünk­ szükség előbb némi tekintetet vetnünk a megyékben eddig némi divatozó szokásra és rendszeres rendetlenségre. Tudjuk, hogy jelenleg kisebb megyékben egy, nagyobbakban két fi­zetett rendszerinti mérnök van. Ezek részint mindennemű megyei foglalatosságoktól, részint — mivelhogy a megyei beneficiumból egyenesen meg nem élhetnek — más magán­munkákkal is elhalmozva lévén, a közmunkák teljesítése körül csak mint tanácsadók vagy tervezők tekinthetők ; vég­rehajtó pedig egyedül az illető szolgabírói hivatal. A megyei mérnök egy munkánál több napot nem tölt, és nem is tölt­het, mert a munkáltatás az egész megyében rendszerint ka­szálás előtt és aratás után történvén, személyes jelenlétét, a külön járások külön részeiben czélba vett munkálatok egy­szerre többfelé óhajtják, hanem tartozik a járásbeli szolga­­biró a munkáltatási erőt kirendelni, a munkát a mérnök terve ’s magyarázása után, mennyire felfoghatta, megkezdetni, és végrehajtani. Tudjuk pedig, hogy a szolgabiró eskü­ttár­­sával jelen időnkben, ha hivatalának kellőleg megfelelni kí­ván, bíráskodási’s rendőri bajaival, a községek számtalan ügyeivel,’s mivel hivatala a nyert javakhoz képest csak tisz­teletbeli, magángondjaival is, annyira környezve van, hogy a technikai közmunkáknál folytonosan jelen nem lehet, hanem azokat, ha néha megtekinti is, nagyobb részben úgynevezett úrmesterekre, parasztkapitányokra vagy hadnagyokra, álta­lában olly egyénekre bízza, kik csekély fizetéssel a néptö­­megből vétetvén föl, annak kegyéből élnek, é s közönségesen azt sem tudják, hány láb van egy ölben. Az illy személyek hogyan tarthassák fen aztán a munkáltatási rendet, hogyan követelhessenek a néptől engedelmességet, szóval, hogyan dolgoztathassanak a nép erejével czélszerűen, egyszersmind takarékosan? gondolom, mindenki eléggé tisztán látja, és nap­onta tapasztalja, így nem csuda, ha a terv, melly különben a legjobb lehet, nem a tervező felfogása és gyakorlati eljá­rása után hajtatván végre, foganatlan marad; nem csuda, hogy a szolgabiró az alája rendelt parasztfelvigyázókkal, ha tökéletesen értené is a tervnek a mérnök által kitűzött és felelt részleteit, azt gyakran napszám, vagy anyag látszóla­gos meggazdálkodása tekintetéből mellőzve, ön feje után, ki, egész tisztelettel mondva, mindenre a legalkalmasb lehet, csak épen technikai munkák vezetésére nem, jár el a mos­tani körülmények közt felelősség alá nem vonható munkájá­ét. És igy nem Csuda, ha minden rendszeres ellenőrködés nélkül tízezer napszám elfecséreltetik ott, hol ezer kívántat­ik, és pedig elfecséreltetik nem ritkán minden haszon nél­­kül, novel ami tétetett is, nem a szerint tétetett, mint szakemtdleg kellett, volna, sőt néha káros következmények okozhatásával tétetett. Némelly megyékben az utak ügyelé­sére különös fizetéses hivatalt utigazgatói czimmel és főbírói ranggal állitanak fel. E hivatalt, melly tisztujitással majd mindig újabb kezekre ruháztatik, számtalanszor olly egyedek viselik, kiknek az utak körül semmi alapos tudományon ’s gyakorlaton épült fogalmok nincs , sőt mindenre inkább ké­pesek mint aligazgatásra, de fac me latem talis erő, utigaz­­gatói hivataluk által felruházott hatalmukkal élni’akarván sokszor több ezer napszámot, nemhogy hasznos, de a köz­lekedés igényeihez képest káros munkában feleletterhe nélkül pazarolnak el. (Folytatjuk.) BUDAPESTI HIRHARANG. A hires budai Vezúv hirte­len lázakodásáról még mindig sokat okoskodnak, ’s némely­­lyek azt tanácsolák, hogy bizonyos polémiai czikkeket kel­lene máskor a kis svábhegybe ásni, ’s bizonyosan hatályo­sabban fosna majd gyomra émelyegni, mint minap a lőpor­tól.A„Kübek“ 200 lóerejü vontató gőzös múlt héten bocsát­tatott vízre; e hajó nagysága alig haladja meg a 40 lóerejü Budáét, ’s igy ráillik a közmondás: kicsiny a bors, de erős ! Három új utazó hajó számára megérkeztek már az erőművek. Ezen új gőzösök Pestről Bécsbe 14 óra alatt fognak érkezni, és igy a kellemetlen éjszakázás a gőzösön meg fog szűnni, mi a vasútnak bizonyosan nagy csapást adand, mellyen sok­kal kevesebb kényelem és bátorság mellett 8-9 óra fog ez útra kelleni.­­ Jelenleg két angol tőkepénzes megbízottjai mulat­nak Pesten, kik csatornákra ’s egyéb közlekedési vállalatokra negyedfél, sőt 3 perre is pénzt ajánlanak *), a takarék­­pénztár pedig ötös kamatra kínálja pénzét, ’s az alapítványi pénztár közel 2 millió fölött rendelkezhetik. Oly bőségében vagyunk tehát a pénznek, ’s mégis hatvanos kamatra is alig kaphatni pénzt, minek okát egyenesen a törvények hanyag végrehajt­ásában kell keresni, mellynél fogva a részlelkü adós­nak most is száz hátulsó ajtócska nyilik hitelezője kijátszá­sára! — A svábhegyen még most is szorgalmasan épitnek, ’s a házak száma annyira szaporodott, hogy már olcsóbban kaphatni ott szállást, mint Pesten, ámbár ezer tégla fölvi­­tetéséért tizenkét forintot kell fizetni, ’s a többi költségek is ehez hasonló arányban állnak. — Néhány nap előtt egy igen tekintélyes ur hintájáról Pest közelében a bőrládát lelopták, ámbár vascsavarral volt a hintóhoz erősítve ; a ládában csak irományok voltak, mellyek azonban még eddig nem kerültek vissza. — Tóth Lörincz „Atyátlan“ czimü szomorujátéka múlt szombaton nemzeti színházunkban adatott. Az előadás sok tekintetben igen hiányos volt. A darab értéke felett igen kü­lönböznek eddig a vélemények, és alkalmasint csak utóbbi előadások után fognak megállapodni. Szerző hivatott, de nem volt jelen. — A Jelenkor szerint nem rég a pesti német szín­kör közelében Kotzebue ismert műve „Megtöltöm fojtásra“ (Blind geladen) adatott; nézők lehetőleg kevesen; a puffog­­tató handabanda-szereplés a játszók részéről össze nem vá­gó, és az egésznek eredménye­s divatfüst. Különös megem­lítést érdemel azonban, hogy a főszereplők nem lőttek— ba­kot. — Pest külvárosinak egyikében akasztott asszonyt ta­láltak , olly helyzetben, melly azon gyanúra is szolgáltathat alkalmat, hogy nem öngyilkosság által múlt ki. — Pest me­gye múlt közgyűlésén ismét sok hölgy is volt jelen’s szép adatokat gyűjj­thettek a komoly férfiak illedelem-szeretetéről. — Több újság keserűen ’s folytonosan panaszkodik Pest né­melly utczáinak göröngyös kövezete miatt, ’s a városi ható­ság ugyancsak korhol játik **); mivel pedig egész Pestet egyszerre lehessen lapos kövekkel kirakatni, azt tanácsoljuk a nemes városi tanácsnak: szedesse össze a pesti dologtalan járdataposók seregét, és kérje meg őket a szenvedő emberi­ség nevében, hogy ezentúl a váczi és úri utczák kövezetét tapossák, és egy hét alatt bizonyosan lapossá fognak kopni azon hegyes kiálló kövek. — Pestvárosnál jelenleg húsz vá­lasztópolgári állomás üres, mellyek jövő novemberben be­töltetni fognak. Beszélik , hogy a választó­ testület egypár művészt is akar kezébe vonni, minthogy gyakran illy ügyek­ben is véleményt kell adniok. — Most már el van határozva, hogy a vasút Váczig novemberben mindenesetre meg fog nyit­tatni , ha akkorra elkészülend. — Bécsben a húsvágási jogot a ezéh bilincseiből kimenteni készül a hatóság , mivel a hús ára annyira emelkedett már , hogy a szegényebb néposztály egészen nélkülözni kényszerült ezen erősítő tápszert. — A pesti német lapok annyira mentek már, hogy egymást tol­vajoknak is nevezik, aztán mégis azt mondják, hogy nekünk igen sokat kell még tanulnunk a műveit németektől! — A hüvesülő idő fürdőkből és falusi mulatozásból igen sok embert visszahajtott már Budapestre, mi a kereskedőséget is megélénkíti kissé, sőt a művészek és mesteremberek munká­ját is jótékonyan szaporítja , igy például a kőnyomda tulaj­donosai már rizsma számra nyomatják a váltókat, hogy min­den kivonatot kielégíthessenek. — © Nyílt levél Heckenast Gusztáv úrhoz. Mi­után Kölcsey minden munkáinak még 1839 ben hirdetett kiadására az illető előfizetési díjt lefizettük, ’s az ezelőtt hat évvel hirdetett munkának kik kötetét csak nem régen, a­zikat pedig máig sem kaptuk meg, sőt azt a sajtó alól kijövendő munkák sorában sem találjuk, egy rész­ről méltó nehezteléssel veszszük a maga érdekében annyira méhszorgalmú, de a közönség iránt tartozó kötelességét nem teljesítő kiadó urnák mély hallgatását azon időben, midőn már nem az előfizetési díj beszedéséről, hanem a befizetett díjakról a számadásról volna szó; más részről pedig jogosítva érezzük magunkat Jleckenast úrtól őszinte feleletet és szám­adást várva, kérdezni: mikor kapjuk meg Kölcs­e­y mun­káinak 6dik kötetét? — Aztán mondja valaki, hogy nincs részvét közönségünknél a magyar irodalom iránt, midőn a kiadót m­i vagyunk kénytelenek felszólítani, hogy a hat évvel előbb már méregdrágán kifizetett munkát szolgáltassa valah­ára kezünkhöz; ő pedig olly hoszantólag visszaél az előfizető türelmes közönség részvété­vel. — Több előfizetők. Ezt most halljuk először; természetesen ezen urak kellő biztosítást kívánnak , nemde ? — S­z­e­r­k. **) Ha méltányosak akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy kövezet dolgában a legközelebbi egy pár év alatt igen tetemes ja­vítások történtek és történnek a helybeli hatóság részéről; egy­szerre azonban mindent tenni nem lehet, kivált nem elégséges pénztehetség és tömérdek egyéb teendő mellett. — S z­e r­k. TUDOMÁNYOS VILÁG. Hazai irodalom. (Budapestnek árvíz ellen megóvá­sáról. *) Átmegyünk Györy Sándor ur értekezésé­­sére, melly magát mindenek előtt azon magas állásponttal ajánlja, honnan a szerző ezen, némellyek által helybeli, v. legalább vidéki (nem pedig országos) érdekűnek tartott tár­gyat tekinti; azon alapossággal, melly ezen első rangú tu­dósunk minden munkáit bélyegzi; ’s végre e józan,férfias és világos előadással, e classicai műveltséget bizonyító szép és teljes beszéddel, melly olly igen kevés íróink tulajdona. E­lőször is folyóink szabályozása szükségességét mutogatja ér­tekező. „A természet mindennemű javai a szerint lesznek ál­dás vagy veszély­szerző okaivá, a­mint azokat az emberi értelem önjavára vagy kárára tudja és akarja alkalmazni Ennélfogva a folyóvizek is megbecsülhetlen ajándékai ugyan a természetnek , mindazonáltal ha a gyakori áradások által okozott ínséget, nyomort és pusztításokat méltó tekintetbe veszszük, legtöbb esetben kétkedve kell felfüggesztenünk azoknak hasznos vagy ártalmas volta felett elhatárzó véle­­­ményünket. Ennyit, úgy látszik, bizonyosan állíthatni, hogy a magukra hagyatott hajókázható nagy fo­lyam­ok kárukr­a vannak inkább a nemzetek­nek, mint hasznukra, és e károkat, valamint a fo­lyamok rendellenségei miatt származó nemzeti nagy veszélyeket, a tudomány, rend és összefüggés nélkül egymásra halmozott, a természet törvényeivel mindenkor merőben ellenkező igazítgatá­­sok, még azonkívül is, hogy minden rájuk vesztegetett munka , költség, fáradság, időpazarlás sikeretlenül meghiú­sul, nevelik inkább, mintsem fogyasztják. Felhozatnak itt bizonyságul a Dunára mindeddig vesztegetett sikeretlen, sőt ártalmas munkálatok; fel azon roppant veszély, mellyel a Duna Buda és Pest között az ikerfővárost évről évre borzasztóbban f­enyeg­eti, mig czélirányos szabályozás a bajt még nem orvosolja; számba vétetik, miszerint a hazának legtermé­kenyebb csaknem negyedrésze boríttatik külön folyói által mocsárokkal, melly a mostani népességen fölül 3—4 millió népesség helyét foglalja el; ide járulnak a poshasztó jég ár­talmai , mellyek épen a tiszta magyar fajt rongálják; a köz­lekedési akadályok, mellyek évenkint egy részét a hazának elszigetelik a többitől. Sőt e hazában, melly a természet minden adományaival megáldatott, ’s azonfelül egy hatal­mas folyam közbejöttével két világrészt kötne össze, honnét — kérdi szerző — annyi ínség, illy szegénység? Honnét a tudományok, műipar, szorgalom hátramaradása, az arány­talanul csekély népesség, a folyton növekedő elgyengülés? Nem a véres háborúk következése ez, ti. mond: illyeket mások is szenvedtek a legközelebbi időkben ; nem az ázsiai tunyaságé, itt ok és okozat azonittatik, ’s ez állítások ve­szedelmes álomba ringatják a nemzetet, midőn azt a civili­­satio terjedező árjai között éber figyelemre kellene kelteni; erejét bizalmatlansággal csüggesztik, midőn megfeszített erőre, munkásságra, önérzetre, csüggedetlenségre szükség leginkább támaszkodnia. Hasztalanul keres bárki is más u­­tat,menedéket,okokat, mint a mellyek a természet alaptörvényeiben gyökereznek. Legyen bár a nemzet török, persa vagy chinai; legyen bár ázsiai, afri­kai vagy európai jellemű, de ki a természet adományozott javait hasznára nem fordítja, ellenségévé teszi ugyanazon természet legyőzhetetlen erejét, melly okosan használva a földi jólét legmagasabb fokára emelheti, ellenkező esetben pedig elkerülhetlen ínség örvényébe sülyeszti.­­Ezek után nem holmi intézményektől, sem különféle társulatoktól nem várva a boldogulást, e tételt állítja fel: „Folyamunk szabályozása legelső elkerülhetlen szük­ség­ü­n­k.” Bebizonyítására hátramaradásunk legszembetű­nőbb jeleneteivel foglalkozik. „Népességünk csekély ’s a népszaporodás aránya leszállott,“ mert hazánk, u. m., kevésre menő népességét is nagy bajjal ten­geti, közlekedési eszközök, munkálatok, javítások hiányá­ban előbbre nem mehetvén a közszorgalom. „Nemzetisé­­günk v­eszedelemb­en forog, a magyarság ol­ya­noz.“ A magyarság, u. m., mint a győzedelmes nemzet magva, az ország legtermékenyebb sík terét választván, leginkább azt ülte meg. Az árvizek veszélyei épen ezen része­ket pusztítják leginkább, azok között a mindenfelé szabad közlekedő, egy kis tartománynyal felérő egymásba folyó mo­csárok által van szüntelenül akadályozva, többnyire egészen félbeszaggatva, lakosaik nomádi életre, rendetlenül folyta­tandó földművelésre kárhoztatva, kinek kinek magának kell termeszteni mind azt, a mire szüksége van, vagy miből pénzt, hasznot reményt, fölösleges terményeit ki nem cse­rélhetvén, földe minőségének, fekvése s éghajlata kü­lönbségeinek ’s az ahoz alkalmazott gazdálkodási rend­szernek kevés hasznát veheti, legtöbb hasznot a barom­­tenyésztésből lát ’s abból, a mi önkint teremvén, barmai­nak eledelül szolgálhat, fáradságos, költséges gazdálkodási rendszert nem alkalmazhat, ’s minden kevés számú népesség, lakásul nagyterj­edelmü földet kí­ván. Mindezen bajokon nem segít, u. m.: magyar irodalom, magyar szótár, népszerű könyvek, nemzet színház — a­mi­ben, kivált szó szerint véve, kezet fogunk szerzővel, habár végelemzésben olly csekélynek ezek hatását nem tekint­hetjük: egy nemzet életének sok és sokféle tényezői vannak, ’s azok, mellyek a nemzetiséget dajkálják, a nemzeti szelle­met keltik és erősítik , értelmességet fejtenek és terjesztenek részint közvetve, részint közvetlenül, mind lelkes ápolást kí­vánnak, és pedig egyszerre, különben könnyen, sőt bizo­nyosan megtörténnék, hogy mig a ház egyik oldalát meg­mentjük az ártól, másikát a tűz emésztené el. Közbevetőleg ~ *) Folytatásul a fi. P.­llirndó 240d. számához.

Next