Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-09-26 / 257. szám

204 Czelhalnál); Hengelmüller táblaiügyvéd és váltótörvény­­széki jegyző; Pinterits József táblaiügyvéd és váltótörvény­széki jegyző; Szekrényesi József táblaiügyvéd; Mihalik Imre táblaiügyvéd; Oberhäuser György és F. pesti és b.-füredi vendéglő uraknál; és Kráh F. N. urnái Budán és a Budapesti Híradó szerkesztőségénél * *) Pesten. (Magán­o­v­á­s *). F. he­fén délelőtti 10—-42 óra közt egy táblabiró, szolgabiró és eskütt a megyétől; kapi­tány, tanácsnok, ügyész a városi hatóságtól, egy megyei hajdú, egy városi porkoláb és két biztos, jelentek meg szál­lásomon, az urak szobámban, a szolgák földszint a kapu alatt. A szóvivő táblabíró bizonyos életdíjt (vitalitium) biz­tosító iratot kért tőlem, vagy felvilágosítást az iránt, mire én egyszerűen és nyugodtan eskütt urnak tollába mondom, hogy hallottam ugyan az érintett iratról, de kinyilatkozta­­­tom, hogy az sem általam fogalmazva, sem nálam nincs, minek nagyobb igazolására irományaim megvizsgálását ön­ké­nt és ismételve is ajánlottam, óvást téve az eljárás ellen, mire a táblabíró úrtól azon választ vevem, hogy mind­ez hatóságuk meghagyása szerint tör­ténik igy. — Én e táblabirói nyilatkozást nem hittem, nem hihettem, hogy nem is igaz, megtetszik Pestmegyének 1845. évi sept. 9én Pesten tartott fenyitó törvényszéki 1386. és 1387. szám alatti végzéséből. Orvoslást nyerendő ezen sérelmes és törvényte­len eljárás ellen, folyamodással járultam is Pestmegye törvényszékéhez, ’s onnan sept. 12-től a következő végzést kaptam nagy álmélkodással: „A közelebb tartott közgyűlés által törvényszéki tárgya­lás alá utasittatott, és már Zlinszky János főszolgabíró által az adatok hitelességére nézve meg is vizsgált váltó csem­­pészkedési feladás következtében, folyó évi 1386 és 1387ik törvényszéki szám alatt, Tüköry József nyilatkozata folytá­ban , a panasztottak ellen tiszti vizsgálat ’s illetőleg a fel­adásban leirt téritvénynek mint bün­jelnek letartóztatása Böhm Hermann ellen, az illető törvényhatóság közbenjötté­­vel eszközlendő házmotozás lévén elrendelve, és az ezzel megbízott küldöttség beadott tudósítása szerint, egyenesen ezen határozat értelmében és annak korláti közt működvén, miután folyamodó ellenében nem egyebet­len, mint megbí­zatásához képest, őt a feladás szerint általa fogalmazott té­­rítvény iránt meghallgatta, a folyamodásban érintett megyei és városi szolgák pedig valamint nem karhatalomként voltak a megbízott megyei, és városi küldöttek mellé rendelve, úgy azoknak jelenléte folyamodó irányában karhatalomra azért sem magyaráztathatván, mivel a folyamodó ellen el­rendelt tiszti vizsgálat tárgya pusztán a kér­­désbe vett térítvény iránti meghallgatás volt, mind­ezek tekintetéből esedezőnek az e részben kelt határo­zat, és az azt foganatosító küldöttségnek jogait legkevesebb részben sem sértett ’s általában helytelen eljárása iránti alap­nélküli óvása el nem fogadtatik, ’s iránta a jegyzőkönyvi ki­vonat kiadatásával utasittatik. Kiadta Jankovich György al­jegyző.1* .......................... Ezen végzés maga magát magyarázza mindenki előtt; én csak azt kérdem: ha pusztán a kérdésbe vett térít­vény iránti meghallgatás volt a tiszti vizsgá­lat tárgya, miért csinált hát a megbízott küldöttség olly feltűnő jelenetet eljárásából? és kit ér itt a közvélemény sujtása, ha nem a megbízott küldöttséget, mellyről a végzésben mégis az mondatik, hogy a határzat korláti közt működött? Min­den egyes polgár meg fogja köszönni az eféle működést, ha puszta feladásra mint a végzés mondja, meghallgatás helyett, igy jönek az inquisitorok szobánk és lelkiismeretünk belsejébe, erőszak, vagy szükséges egyéb intézke­dések tételére. A törvényszéknek nem volt annyi ereje, hogy rászalja a küldöttség működését, pedig az világosan ellenkezik a ha­tározattal, mert arra, hogy valaki meghallgattassék, nem szükség a porkoláb és hajdú, és az egész eljárás nem illik össze, különösen a meghallgatás gyöngéd kifejezésével. Kiknek e jelenet, a belőle kerekedett szállongó hírekkel, mulatságot csinált, ne örüljenek olly fölöttébb, mivel illy — törvénynyel — szembeszökő eljárásban semmi nagy örö­me nem lehet főkép ügytársimnak, és meglehet, hogy hódié mihi, eras tibi; és mert a káröröm igen gyarló élvezet, leg­jobban bélyegző a jellemet és erkölcsi érzetet. Tartsa meg mindenki a maga határát, ha­bár vegyes — megyei és városi — küldöttség is , mert nem az teszi a vég­rehajtó hatalmat, hogy békés polgár és nemes ember házára egyesült erővel rohannak ; mert mi lenne abból, ha i­lyen­­kor találkoznék egyes, ki máskép fogna cselekedni mint én, és a hatóságok példájára törvényen kívüli, önvédelmi állásba tenné magát az elnyomó zaklatás ellen, és tenné, mit személyes bátorsága védelmére szükség esetére jó­nak lát, kijelentvén, hogy ő a maga viseletével, a kül­döttség irányában meg van elégedve? — Pesten, sept. 21 én 1845. — Gabányi Alajos, ügyvéd. Hitegyék. T­e­m­e­sb­ő 1, sept. 8. B. Ambrózy Lajos főisp. helyette­sünk díszes hivatalbai beiktatását aug. 25kére tűzvén ki, rendeink kisgyű­lésökből a szükséges előkészületek elrende­zése végett aug. 23kára közgyűlést rendeltek, mellyben Szabó Antal másodalispán vezérlete alatt helyettesünket la­kása helyén, remetei kastélyába üdvözlendő jeles választmány küldetett ki; a beiktatására megjelenendő fökormányzó pedig első alispánunk, Várkonyi Ádám által határoztatott a­rrk ne­*) Melly az­ aláírást maga részéröl egy részvénynyel ezennel megkezdi. — Szerk. *) Elvünk lévén a panasznak nyilvánulhatási útját el nem zár­ni, felvettük a magán-óvást, azon [megjegyzéssel, miszerint a netalán ennek következtében adandó felvilágosításnak vagy válasznak lapunk hasábjai mindig nyitva állandónak. — Szerk.­vében üdvözöltetni. — Aug. 24-én d. u. rándult ki küldött­ségünk 60 hintán a székvárosunkhoz közel eső Remetére; itt a szokásos üdvözlet, meghívás és viszonzás megtörténvén, tisztelt helyettesünk a megyei választmány élén Remetéről megindult, ’s szűnni nem akaró álgyűdörgések ’s a remetei és girodai számos jobbágyság elölovaglása mellett, Temesvár határához érkezett; itt a városi törvényhatóság jeles választ­mánya által üdvözöltetett ’s a lovas polg­­őrsereg által tovább kisértetett, nem sokára Hollósy Mihály sz.biránk vezérlete alatt fiatalainkból ’s 42 személyből álló nemesi felkelősereg csatlakozott 6 mga kíséretéhez, melly a gyárvárosi polgárság polgári zenéjével, több pompás diadalkapuk alatt és szűnni nem akaró éljenzések közt kisérte be a várba a megyeházáig ő nagyságát. A díszmenet közben valamint a bel-, úgy az em­lített külvárosban is számtalan álgyüdörgés hallatszott; a megyeház előtti nagy piaczon körülbelül ezer németajkú fegyveres jobbágyság legszebb katonai rendben fölállítva, valamint az összes polg. lovas és gyalog sereg emelték ezen díszmenet fényét; a jobbágyok fegyveres serege nem volt idő tiszti hatalomnál fogva rendelve, nekik csak annyi adatott tudtokra, hogy a beiktatási ünnepély mikor fog tartatni, ’s hogy a németajkú helységek fegyveres népének megengedte­tik ezen ünnepélyben részt venni, ’s ők seregesen tódultak be hajdani szeretett föbirájok ’s alispánjok, jelenleg pedig főisp. helyettesük beiktatási ünnepélyét emelni. — A szíves fogadtatás ennyi jelei közt érkezvén meg e mlrga a megye házához, itt első alispán vezérlete alatt a kir. és rrk. által kitűnő éljenzésekkel fogadtatott; nem sokára szemlét tartott ő mlrga a katonai rendben kiállott nemesi, városi és jobbágyi fegyveres sergek felett, kisértetve a megyei rrk nagy része által; még azon este elfogadá ö mltga az egyházi, polgári és katonai rend tisztelgő választmányit, későbbre az e nap díszének emelésére összeolvadt polgári és ne­­mesi rend fényes fáklyazenével tisztelte meg a nap hősét, ’s ez alkalommal innen a városi polgárság által díszesen ki­világított sétatérre tódult a fáklyás zenekar és az egész kö­zönség, hol különösen kitűnő vala azon diszvilágitás, mely­­lyen e­nliga családjának, ugy Temesmegye és Temesvár vá­rosának egyesített czimerei „Éljen Ambrózy Lajos!“ szókkal valónak láthatók; innen késő este az egyesült nemes­ség és polgárság előbb­i excllját Lonovics József orszá­gosan tisztelt püspökünket, azután o­nligát, végre Faschó József Arad megyei főisp.helyettest a rokonszenv és a kormány férfiai iránti tisztelet számos jelenségei közt, haza kisérte. A beiktatás napján e mliga a megyei rrk kíséretében az isteni tiszteletre megjelent, azután pedig lakába vonulván, a megyei választmány által meghivatva, hosszas éljen-kiáltá­­sok közt elnöki székéhez közeledett ’s a kineveztetési okirat felolvastatván, szokott esküjét , exolija a Csanádi püspök kezeibe letette, ’s a kk. és rrkhez jeles beszédet tartott, mellyre Lukács Ignácz főjegyző a rrk nevében felelt. Ezután ő mllg a hazánk egén tündöklő több kormányférfit, jelesen gr. Mailáth Antal és gr. Apponyi György kanczellárokat, a horvátországi bánt ’s erdélyi alkanczellár b. Jósika Sámuelt ’s kedves vendégünket Faschó József aradi főisp. helyettest, úgy ezen­­s a következő napon többeket az egyházi, nemesi, polgári ’s katonai rendből, valamint a tisztesbek közöl is táblabirákul nevezett ki; örömmel lehete többi közt ta­pasztalni ezen kineveztetések alkalmával a rik rokonszenvét, midőn főkormányférfiainkat ’s a velünk egyesült polg.­rend előbbkelőit halják táblabiráink koszorújába füzetni. — E nap ö mliga mintegy 500 személyt fényesen vendégelt meg, nem­csak megyénk rendeit, hanem az összes közönség előbbke­­lőit is meghiván. Ez alkalommal az uralkodóház minden tagjaiért, helyettes ö­nliga és úri családjáért, a temesi rrk, a Csanádi püspök ö­cxellja, Faschó Antal aradi főisp. he­lyettes és az egyházi, polgári és katonai rend egészségéért lelkes éljenzések közt sűrű áldomáspoharak üríttettek, ’s ezen ötszáz személyből álló víg gyülekezetben nem emelke­dett szó, nem létetett lépés, melly az Hiedelmet megsértette volna ! Este a szinház a beiktatott főisp. helyettes tiszteletére kivilágíttatott ’s a gyárvárosban fényes tánczmulatság ada­tott, a temesvári lövésztársaság ö mliga tiszteletére hasonlag összegyűlt ’s jutalomdijt tűzvén ki, több napig együttmaradt, ’s ö mliga által a rák egy része kíséretében meglátogattatott. Most már politikai szempontból tekintvén az egészet, a gondolkozó elme következő eredményekre jut: 1) hogy ezen szívből eredt demonstratio tökéletesen megc­áfolja a gáncsos­­kodó hazai ellenzék azon ráfogását, mintha a kormánynak azon rendszabásai, mellyek a megyei főkormányzók hivata­loskodását illetik, a megyei municipális jogok alkotmány-elle­­ni korlátozására czéloznának. ( 2) Hogy ezen rendszerelő, ’s kebelében annyi érdemes honfit számláló megye, melly a po­harak közt sem tudott egy pillanatig is az Hiedelem szabá­lyairól megfeledkezni, valóban megérdemli, hogy e hazá­ban a műveltebb megyék egyikének tartassék. — 3) Hogy midőn a temesi ellenzék, melly ezen egész ünnepélynél csak nézői szerepet viselt, csak szóval hirdeti a különböző pol­gári osztályok összeolvadását, tettel pedig ellenkezőt tanú­sít , akkor a temesi conservativ nemesség tettleg olvad össze a polgári renddel, vele egy sorban fáklyás zenét tart, vele társalog, ’s kitűnő rokonszenvvel éljenzi meg azon férfiakat, kik a polgári rendből füzettek táblabiráink koszorújába. ( 4) Hogy akkor, midőn több megyében az ellenzék a kor­mánynak minden rendeleteit gyanúsítja, ’s tiszteletlenül fél­redobálja, midőn a kormányférfiak tekintélyét ’s hitelét min­denkép aláásni iparkodik, akkor mondom, Temes­erdeinek conservativ többsége főip. helyettesünk kinevezését lelkese­déssel fogadja, ’s a kormány férfiak iránt kitűnő rokonszenvet tanúsít, a kormánynak czéltalan akadályokat nem gördít e­­b­be, sőt vele örömest kiván közremunkálni, ’s igy ha vol­nának is olly kormány férfiak, kik hazánkban az ellenzéket pártolják, mit tudósító nem hisz, ezek után úgy hiszem, köztünk ’s az ellenzék közt a választás nehéz nem lenne­­ Trencsinből, sept. 1. *) Tek. szerkesztő úr! A B. P. H. 239dik számában egy részint boszantó, részint pe­dig nevetséges vagy minek is mondjam — ravasz, sőt rosz szándékú levél közölteték megyénkből, mellyre már azért is szükséges fölvilágositólag felelni, nehogy a t. közönség té­vedésben tartassék; azután különösen e lap iránti tisztelet is azt parancsolja, hogy az illy tévedések rendre igazíttassa­­nak. Egy nagy párt jellemét, becsületét minden elégséges ok, adat nélkül kétségbe vonni, vagy pláne fele ezt végkép el is tagadni olly valami, mit csak amúgy könnyeden el nem t­evenyézhetni, és épen azért remény­em, hogy a t. szer­kesztő úr e czáfoló soraimat haladék nélkül szives leend köz­re bocsátani. — Először is azzal támadja meg a zöldtollas pártot, hogy semmi intelligentiával sem bír, és hogy csak hivatal-viszkelegtől vezéreltetik ; ugyan X. ur, mondhatja-e ezt ön, nyugodt lelkiismerettel ? hisz épen ezen párt az, melly a haza javát nem önérdekből, hanem csupán szilárd ’s megfontolt hazafiui lelkesedésből iparkodik mindinkább ’s inkább növelni, — de a veresek, veresek — ezek az exli­­beralisok, mert már e czimet is megtagadta török X. — szün­telen utjokban állnak. Ellenben a veres-tollú pártot nagy el­­bizottan egész az egekig magasztalja, holott a mint a kir biztos vizsgálatai és a mindennapi tapasztalás mutatják, épen megfordítva áll a dolog, minek bebizonyítására elég legyen annyit megérinteni, hogy nem több csak 23 egyén kapott közölök actiót, mig a zöldek közöl 4—5 , és az is az aljas kortes tömegből. No hogyan ízlik X. az e borsos igazság?— — Azután azzal kérkedik, hogy a veres párt nem a szegény pórság rovására szolgálja a megyét, hanem egyedül becsület­ből. Oh ! bár úgy lenne, —­ ezt higye el X. ur — senki sem óhajtaná forróbban a zöld pártnál; de fájdalom e szép üres szavak valótlanok ám, mert hisz e részben is mást bizonyí­tanak a mindennapi tények. — Továbbá azt mondja X., nincs olly rágalom , mellyet a zöldek az 0 - es pártra nem kohol­tak , nem hirdettek, nem írtak volna; pedig tudva lévő do­log , hogy ezt épen a veresek tették kivált U. ellen, kit olly aljas gúnyokkal, szóval és tettel illettek ’s mai napig illet­nek , hogy ha azon számtalan gáncsos tót-dalokat hallja a jobb érzésű hazafi, mellyek után útfélen és csapszékekben el-eldalol­tatnak, pirulva kénytelen elfordulni és e bárány­­bőrbe öltözött farkas pártot haladék nélkül megvetéssel oda hagyni. — A mi pedig a lélekvásárlást illeti, már itt meg kell vallanom, biz ezt mindkét rész indokul gyakorolta ’s egyre gyakorolja; a szemrehányásokat e tekintetben bizony egyik sem tehet egymásnak. És most már azt kérdem X. úrtól,tud­­ja-e mi, vagy ki a bibéje azon sok vérengző kicsapongá­soknak , mellyek már több mint egy éve megyénkben dúl­nak? tudja-e, ki oka azon ezerek meg ezerek elvesztegetésé­­nek, mellyek az alsóbb rendű nemességünk erkölcstelensé­gére kidobattak? tudja-e kérdeni mind ezt? és ha nem tud­ja, majd megmondom én, hát ki más mint D., ki megszegte P.-nek adott szavát, ’s ellene egy mással szövetkezett — csudálkozik ugy­ é? pedig ez nincs máskép. Nem jobb lett volna-é mind­ezt azáltal mellőzni, hogy P.-vel kezet fogva barátságban szolgálta volna még tovább is D. a hazát? nem jobb lett volna-é csak egy részecskéjét is e tömérdek pénz­nek valami üdvös czélra szentelni, mellyet bolondjában el­fecséreltek? De az ám a baj, hogy az első alispáni czím va­lamivel szebben hangzik, mint a másod alispáni — és még­is azt mondja X. úr, hogy a vereseket nem sarkalja a hiva­tal­ utáni viszketeg.------A B. P. Híradó 236dik számában azt olvastam, hogy itt nem elv , de személy­párt létezik, — de ez nem áll, mert a zöldek valódi conservativek, a veresek pedig liberális oppositió, a­mint ezt ők magok után útfélen egész torokkal kürtölik, de mi több, vallásfelekezetű párt is egyszersmind, mert hisz az evang. templomokban a szószé­kekről is történtek 0. részére izgatások, mire több példát tudnék itt elősorolni, de nehogy felette keserűnek látszassam ezzel most felhagyok, és csak akkor fogom elmondani, ha majd kétségbe vonandják ezen urak magyar őszinteséggel írott leleplezésimet. X. úr a veres tollasokról tovább imigyen szól: van úgymond, van mi nálunk is ellenzék, de olly érte­lemben , hogy ezen Ö—es párt híveinek rokonszenvei nem ugyanazok, mellyeket azon férfiú nyilvánít (itt a főispánt ér­ti) tisztválasztás tekintetében különösen — ki személyével a kormányt képviseli. — Már az mégis sok, midőn ezt sem hagyják békével, holott országszerte ismeretesek ennek ne­mes tettei; legközelebb is, nevezetesen beiktatásakor a szo­kott fényes lakomát épen csak az okból mellőztette el, hogy az erre elköltendő pénzt más üdvösi czélra fordíthassa. Persze, hogy e szokatlan cselekedet sokaknak nem tetszett, mert ez által hajuk szenvedett rövidséget, de mindamellett ez nem mindennapi tett volt, — hála és köszönet érte neki. Gyanusit­­gatni olly férfiút miilyen a mi főispánunk, a ki még azon hitt is, mellyet terhes hivataláért húz — a szegény szorgal­matos ifjak neveltetésére adja, mégis tán nagy vakmerőség, nagy hálátlanság. Az, hogy ö e vagy ama párthoz szít — mit sem bizonyít ellene, — ámbár a­mennyire én tudom, ő­ppen közönyös e részben, és nem ragaszkodik egyikéhez sem olly­annyira, mint azt bizonyos emberek gondolják, mi onnan is eléggé világos, hogy nem rég is M­­urat megyei jegyzővé nevezte ki, holott ezen it tudvalévő dolog , nagy hetvenke­­dő a veres tollasok között. Én csak azt mondom, hiába igye­keznek a veres tollasok illy ravasz politikával maguktól el­hárítani mindazon alapos vádakat, mellyek ellenök emeltet­nek, hiába tolják saját hibáikat a zöld pártra. Azonban úgy látszik, furdalja már őket a lelkiismeret, mert a­mint veszem észre, minden áron tisztákká akarnak magukat mosni, csak­­­hogy ez nem megy — mi közben azonban a zöld tollasokat piszkolgatják. J á m b o r fi. *) Méltányosság követelvén, fölveszszük ezen ellennyilatko­­zatot is. — Szerk.

Next