Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-07-10 / 212. szám

Eien lapok minden héten négyszer,n. m. kedden, csütör­tökön, pént. és valam.jelennek ntég. Előfizetési ár félévre Buda­pesten h­ázhoz.­hordással 5 ft., bontókban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetű­s hasáb­­beraér­t 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Csütörtök Előfizethetni hely­be a a kiadóhivatalban, gránátos A­ntozai Claudy-házban 1661. szám alatt, és minden császárt királyi postahivatalnál . Az ausztriai birodalomba­n külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM M­agyarország és E­r­d­é­l­y Hazánkat érde­kelhető férsi hírek. Megyék: Közgyűlés Bars és Krassóban. Cson­­grádmegyei főisp. helyettes beigtatása. Budapesti hirharang. Egyesületi közlések : Gyáralapító társaság. Pesti műegyesület. Egy kis utazás és néhány szó a kisdedóvás ügyében. (Vége.) Hírlapi szemle. Az Augsb. Alig. 7 a Zágrábban uralkodó pártdühöngésről. Ausztria. K­ö­­­­tő­­d. I­agybritannia. f­ranczia- és l’oroszország. Hivatalos és ma­gánhirdetések. It Mévinonszie és kiítiki.t. (Hazánkat érdekelhető hírek.) Bécs, jul. 5. A selyemnek Milanóban i. é. április hónapban divatozott kö­zép árához képest, melly a cs.k. kincstár részéről „Hoffmann és fiai“ czimü nagykereskedő házzal kötött szerződés szerint a magyarországi selyem beváltási árának alapjául szolgál, a magyar selyem beváltási ára, folyó évre, következőleg állapíttatott meg: Minden font iső osztályú selyemgubóért, mellyből egy font selyemre 10 font gubó kívántatik, 36 kr e. p. 2ik osztályú gubóért, mellyből 1 font selyemre 11 font gubó kívántatik, 28 kr n » » 12 „ „ „ 26 „ n 5» ‡» !•' » ‹‹ 24 „ 3ik osztályú gubóért, mellyből 1 font selyemre 14 font gubó kívántatik, 21 kr n ( 1 ^ » » ), 19., „ ' „ „ 15 fontnál több „ 14 „ ezüst pénz fog fizettetni. — Fiuméból érkezett híreink szerint Mattesich Antal ottani nagykereskedő, a fiumei kerületben, névszerint Zakailon a Recsina folyónál, főkint külföldi vas­ból horgonyokat és lánczokat készítő gyárat szándékozik ál­lítani , melly vasszerek eddig a magyar tengerpartvidéki ha­jókhoz nagyrészt Triestből hozattak, hol hasonló gyár már létezik. Ennyivel szolgálhatunk kereskedésünk tekintetében.— Földterületünket illetőleg nevezetesnek tartjuk, hogy Dunánk az ország alsó határainál már régibb idő óta úgy kezdi venni folyását, miszerint Zimonyt és Belgrádot elhagyván, Blate és Pancsova alá kanyaruljon. E káros irány meggátlására úgy halljuk czélszerű rendelkezések fognak a kormány ré­széről mielőbb létetni. — Nem csekély figyelmet vontak ma­gokra a selmeczi bányaakadémiában tanulók közt egy időtől fogva hatalmat vett kihágások is. Ezeknek megzabolása ’s a jobb rend és fegyelem helyreállítása, hivatalos tárgyalás alatt van.—Temesvár „Fabrick“nevű külvárosában oskolaház fog építtetni, mellynek költségvetése 13,145 pontra van szá­mítva. — Tán fog némellyeket érdekelni, hogy Telepi György, fátyolképeivel Moldvába és Oláhországba szándékozik.—Kor­mány János hazánkfia Jászvásárt nevelő; Eperjesen lakó Káposztás Györgynek fia pedig Amerikában lakik. — Werfer József kőnyomdai kiváltsága, mellyel Debreczen városhoz kötve nyert, a sajtó haladása tekintetében említendő. Megyék. Barsból. Aranyos-Marót­hon jun. 26 án első alispáni elnöklet alatt aratási közgyűlésünk volt. — A mé­szárosok rimánykodva folyamodtak, a hús árának felemelte­tekre :" ív" elsőrendü helyeken 14, falukon 13 v.kr fontja; az üruhúsnak 11 és 10 kr fontja. Az előbbi gyűlés­ből nyert megbízatása következtében beadta a garami járás főbírája a magyar körülírással Körmöczön készült finom met­szésű uj aczélpecsétünket, egy ahoz alkalmazott géppel együtt, nemkülönben az árjegyzéket, melly 25 p.ft. Ezután vitatások keletkeztek : várjon kell-e a pecsétteli élhetésért ő felségéhez folyamodni, vagy bevárni az e tárgyban hozandó törvényt, vagy csak telileg elkezdeni ’s az 1844ik évi 21k­­.czikk rendeletéhez sorolván a latin köriratu pecsétet, félre­tenni a levéltárba, előbb rá keresztet vágván ’s megsemmi­sítvén azt ’sat. Végre a hoszszas vitatkozások után csak­ugyan egy folyamodás-nemű felírás határoztatok, mellyben ő felségét tudósítjuk, hogy pecsétünkkel élendünk. — Ör­ményi F­erencz és b. Vay Miklós ő­s.méltóságaik megyei táblabiráink közzé soroztatásukat tudató , ’s koronaőri hiva­talukhoz szerencsét kivánó üdvözlésinkre feleltek, mellyek felolvastatása után a megyei rrk ezen közkedvességü főhivatalnokokat hangos örömfelkiáltással megéljenezték. — Rudnyánszky József beszterczei székfoglalása ünnepére jut. 15 ’s 16 ik napjára meghivó­ levele következtében igen szá­mos tagból álló küldöttség neveztetett. Jött egy helytartósági intézmény, miszerint a 18 éves koron még alul levő bűnösök ne bottal vagy korbácscsal, hanem veszszővel fenyittessenek . A lévai postamester felsőbb intézvény következtében el­vesztvén postaállomását, most megyei közbenjárásért esede­zett, mellynél fogva a kir. és rrk . felségéhez, ártatlan gyer­mekeit kegyelmébe ajánlván, folyamodtak. — Szarvas János tszd­b. esküttünk, a magyarul tanulni szándékozó tól­ ajkúak számára készített ’s már vizsgálaton is átment Grammatikájára előfizetést nyittatott, ’s nyomtatási költségre neki a megyei pénztárból kölcsön adatni rendeltetett.— A nagy-kálnai ga­ram­i hídnál dolgozó ácslegények napibére 24, a palléroké 26 garasra határoztatok. Nagyreményű kőhidunk, elegendő pénzünk nem levén, elmarad ’s Tänszer mérnök ur által ké­szített legújabb terv szerint ismét csak fából készülend; ’s csupán a hid két homloka lesz újbányái faragott kőből, ’s mivel a nagy k. helyt.tanácstól újabb folyamodásunkra se­gedelmet nem nyertünk, s megyénk ereje egyszerre meg nem bírná az építést, az több évre osztatott föl, ’s az e kö­rüli felü­gydés egy igen ügyes, különben is helyben lakó, Horváth Lajos tszd­b. mérnökünkre bízatott. Hire szárnyal, hogy rövid idő múlva tisztujitásunk lesz; vajha lélekvásárlás nélkül! vajha az idei Mezei naptár 52 ik lapján a Czuczor­készitette dal megszégyenitné, ’s hátrálásra bírná a lélek­­vásárló csók-hősöket!!! No de megyénk derült egétől talán eltávolítja Isten a Vészihozó villámokat, ’s kártékony ziva­taros fellegeket. (Csongrádmegyei főisp. helyettes beikta­tásáról.) Szeged julius 5. Habár a tek. szerkesztőség csongrádi szorgalmas levelezője nem is leend késedelmes megküldésében azon beigtatási ünnepély leírásának, mellyben méltóságos Bene József ur megyénkbeni főisp. helyettes ré­szesült ; nem látom mégis czéltalannak az említett ünnepély menetének leírását, minden hitelt érdemlő szem- és fu­llan­ előadása után, megkísértem­. Ki fog ebből tetszeni, mikép Csongrádm­egye azon végzése, mellynél fogva a megye ré­széről főispán-helyettes ur iránt minden tisztelgést megta­­gadtatni határozott, koránsem a többség, hanem a zsarnokos­kodó szabadelvű kisebbség akaratának kifolyása volt. Múlt hó 30-án ugyanis főisp. helyettes ő­rságának a magos gróf Károlyi-család által leírt mágocsi pusztára több mint 70 me­gyei előkelő nemes ur ment el­be; hol az e napon déli 12 óra tájban megjelentet az önkéntesen ’s így szívből tisztelgő csongrádmegyebeli egyháziak és világi nemes urakon kivül még sz. kir. Szeged városa küldöttsége is üdvözlő. Innen a nyitrai főispán gr. Károlyi Lajos ur ő­amlságával egy hintó­ban ü­lt ftísp. helyettes a nagy esőszakadás daczára is 50 — 60 hintó- és díszkocsik, ugyanennyi számú banderialis ne­messég és uradalmi lovagok kíséretében ment be Szegvárra, ’s itt a megyeháznál, hol a lisztviselőkar szobákba szétvo­nulva tölté idejét, senki által sem jön fogadtatva. Még e nap este a kirat és rrket­őméltósága fényesen megvendéglő és üd­vözlő. Másnap reggel 8 órakor másod-alispán ur kíséretében egyházba mene, honnan a tisztikar, melly a szabadelmüek hadát úgyszólván egymaga képezi , legnagyobb botrányra majd egészen hiányzék. 9 órakor ő misága első alispán ur kíséretében a megyei teremben megjelenvén, szűnni nem a­­karó harsány „éljen“-kiáltások közt fogadtaték. Ezt a szék­foglaló beszéd megkezdése a kir. kinevező kegy. oklevél föl­olvasása, az eskületétel, és végre a beszéd folytatása és befe­jezése követé. Azonkívül, hogy főispán-helyettes úr az él­jenző örömrivalgások miatt beszédét többször félbeszakasz­­tani kénytelenítteték, megjegyzendő, mikép minden kedély­re mélyen hatott azon lelkesedés, mondhatni vallásos ájta­­tosság, mellyel esküjét letévé. A székfoglaló beszéd bevé­­geztével Babarczy Antal ur, mint egyik­es tagja a megyé­nek, maga nevében üdvözletét és hódolatát nyilvánitá főispán helyettes ur irányában, melly hódolatnyilvánitást azonban a jelenvolt roppant nemesség éljenző ’s helybenhagyó kiállá­sival magáévá lett és saját érzelmei tolmácslásául fogadott.­­ Szőnyegre került ezután a fogadtatás és székfoglalásnak j­egyzőkönyvbe híven leendő beigtatása. Ezt ő maga a jegyző tollára nyilvánitá bizandónak , mit mig a jegyző megteend­­ne, a gyűlést föloszlatottnak jelenté. Jegyző úr által a fogal­mazás megtörténvén, ez a rendek többségét ki nem elégíté, minthogy a jegyző tollának az eseményeket úgy kell tolmá­csolnia, mint azok valósággal történtek; már­pedig nincs tagadhatlanabb, mint, hogy ő m­aga lelkesedéssel és öröm­­rivalgással fogadtatok, miért is e kifejezéseket a többség a j­egyzőkönyvbe fölvétetni kívánta. Mire Klauzál Gábor úr megjegyzi, hogy az üdvözlés nem a megyei karok, hanem csak magános egyed nevében történt ,s így a megye értelmét nem nyilváníthatja, miért a jegyzőkönyv egyszerűen lenne szerkezendő. Viszonoztatok erre, mikép igaz ugyan, hogy az üdvözlést csak magános nemes tévé, de ezen üdvözlő be­szédet hangos éljenek ’sat. kiáltása által a megyei és többség magáévá tette. Mondaték az ellenzéki részről, hogy az „él­­jen“-kiáltás nem minden egyed ajkáról hangzék ’s igy a több­ség nyilvánitásakint nem tekinthető. Mire igen elmésen egy conservativ megjegyzé, hogy előtte szóló alkalmasint azon u­­raknak is hallá szózatát, kik az örömrivalgáskor hallgatának, különben nem tudhatná, hogy az „éljen“ nem minden ajkról hangozik. E szerint az említett kifejezések kihagyatása az el­lenzéknek nem sikerülvén , a határozatot oda erőltödik mó­dosítani , hogy a „lelkesedéssel és örömrivalgással fogadta­tás“ a főisp. helyettes személye iránti tiszteletből értessék. De többséget ez indítvány sem nyerhetvén, mint illik és kel­lett, félreveh­elék. És i­lyen volt ez alkalommal Csongrád ellenzékének állása. Adja isten! hogy a conservativek me­gyénkben jövőre is illyetén sőt nagyobb élénkséget és erélyt fejtsenek ki, mi — úgy hiszszük — mindenesetre történni fog, ha a lelkészség, hivatását megértve, a conservativ vi­lágiakkal lelkesen vállat vetend. Megjegyzem még, hogy a megérkezési nap estéjén, midőn első alispánunk főisp. helyet­tes ö mságánál magános tisztelgését végezné, a csongrád­­megyei clerus isméllé hódolatát ő msága előtt, melly alka­lommal prépost Kreminger Antal ur ő nagysága fölhivá­n­tságát a vallásosságnak városunk- ’s falvainkban leendő ápolása­ és előmozdítására; minthogy azon törvényes elöl­járó iránti tiszteletlenség is, melly ezen beiktatás alkalmával többek részérül fájdalommal vala tapasztalható,s nem más, mint a vallástalanig keserű gyümölcse. — És te nemes férfiú , ki dicső királyunk kegyéből jutál polczodra, meg fo­god érteni magas hivatásodat, ’s nem viended szerepedet erélytelenül olly párt ellenében, melly eddig merészsége ál­tal saját túlságos elveit a többségre erőszakolá ’s azon zsar­­nokoskodék. Mi, hogy hivatásodnak minél erélyesben ’s to­vább megfelelhess , szivünkből esdünk számodra istentől e­­gészséges és hoszu életet, ’s áldjuk a királyt, ki megyénket veled megörvendezteti. Krassóbul, Lugos, jul. 1. A parancsoló körül­ményeknek hódolva levelezői tollamat kevés időre baráti ke­zeknek adtam át, ’s vevem is a legszentebb ígéretet, hogy a történendők a nagy közönséggel e lapok hasábjain közöl­­tetni fognak; postáról postára nőttek vágyaim, az utolsó hat hét eseményeit híven leirva olvashatni; emlékeztetésem új ígéretet, hármas nefelejts megemlítését, idézte elő, de az ígéret ismét csak ígéret maradt, ’s én meggyőzödém, misze­rint tisztelt barátom az Ígéret földén szeret merengeni csak, a teljesülés, vagy teljesítés őt kevésbbé érdekli; — megraga­dom tehát tollamat ismét, ’s megkísértem emlékembe vissza­idézni a történteket, és azoknak hű rajzát adni. — Tudja ön , ’s tudja a nagy közönség is, hogy évnegyedes közgyű­lésünk ápril 30ik napjára vala kitűzve, és hogy törvényszéki bíróink is akkor valának megválasztandók, de gyűlésünk napján már tudva vala, hogy pár hét múlva tisztujitásunk lesz ; előre látható volt az, miszerint a tisztujitás eredménye a törvényszéki bírák új választását teendené szükségessé, ’s ezért örömmel fogadtuk a szózatot, melly a törvényszéki bí­rák választását a tisztujitószékig halasztani inditványozá ; e tárgy egyébiránt semmi érdekkel nem birt ezúttal, mert tudva vala, miszerint főispán ur ő excellentiájának búcsúzó levele megérkezett; ezt hallani vágyott mindenki, ’s midőn olvastatnék, feszült figyelem kisérte minden szavát; voltak benne kitételek, mellyeket némellyek a káröröm félreismerhet­­len kifejezése közt ismételtek , ők részvétet akarának tanu­­sitni, de a páratlanságig jószivü főispán tudja igen jól, mellyik részről tapasztalt őszinte ragaszkodást; — lelépése fájdalommal tölti el kebleinket, elszomorodva mondottuk el az istenhozzádot, ’s mind ezt hozzá intézendő levelünk által tudtára adatni rendeltük. A gyűlés folyamata alatt megérke­zett a kegy. kir. leirat is, melly első alispán Kiss András ur­nak megyénk főispáni helyettesévé kineveztetését adja tud­tunkra ; nem voltunk meglepetve, mert hiszen megelőzte a levelet a hír, melly bizonyosságon alapult, zajos „éljen“ ki­áltásokban nyilvánítottuk kebleink örömérzeteit. — Áldásteli jövőnek nézünk elibe; főkormányzónk az alkotmány embere, ő azt a nemzet kincsének tekinti, és épen azért örömünk tiszta, mint a kristály, mellyet sem félelem, sem aggoda­lom , sem gyanúsítás meg nem zavar.­­ Országgyűlést nem sürgetünk, mert a kormánytól minden jót reménylünk, és iránta bizalommal viseltetünk, meggyőződve lévén, misze­rint a körülményekhez alkalmazva ez ügyben is úgy intézke­­dendik, mint azt az ország java kivánandja. — Moldvai ro­konunk mellett fölirunk, kérve koronás urunkat, hogy sorsuk enyhítését eszközölni, és ide szállittatásuk érdemében lépé­seket tenni méltóztassék. Bezerédj István nyilatkozata óta sej­telemkép forgott a közönség ajkain, hogy lesznek megyénkben is, kik a példát követve, adómentességükről lemondandnak; azonban pár napig már tartott gyűlésünk, ’s az illetők még mindig hallgattak, ’s mármár hinni kezdők, hogy a nyilatko­zat ismét elhalasztatik, de negyed vagy ötöd napon csak­ugyan felolvastatott az oklevél, mellyben Piácsek Pál, Jo­­annovits György, Gyika Szilárd, Kapra Sándor és Athana­­szievits György közadó alá vetve magokat, a fizetendő ösz­­vegeket magok határozzák meg. Az ügy némi rendelkezést tett szükségessé, szóváltások történtek, megemlíttetett az illetők vagyona összeh­atásának szüksége, meg hogy az egyik lemondónak édesanyja, ki a jószág tulajdonosának tekin­tendő , még él, meg hogy a másiknak semminemű fekvő vagyona nincs, és megemlíttetett az is, miszerint feltűnő, hogy a nyilatkozók a fontos oklevelet nem sajátkezűleg írták alá, holott az bármikép vétessék is, kötelezvénynek tekin­tendő ; és vitatás közben indítványoztatott az is, hogy miután úgy látszik, mintha a nyilatkozók önmaguk közt egészen tisztában nem volnának, az oklevél nekik visszaadassék, és az ügy elhalasztassék. Az indítvány nem akart ugyan tréfa lenni, de még­is többeket nevetésre indított, azonban az elő­­gördített nehézségek eloszlattak, és az adóbehajtás tekinte­tében intézkedtünk ; meglehet visszatérek még ez ügyre. — Új főkormányzónk május 19 i­ napjára rendelvén székfogla­lása végett közgyűlést, a folyamatban lévő, miután elfoga­dása tekintetében úgy intézkedtünk volna, hogy a külső szín kebleink örömérzetének típusát viselje, és hogy mindenki a látottakból sziveink érzelmeit olvashassa ki, elhalásztatok. Folytatni fogom. _______ Sáros-, Arad-, Mosony-, Szatmár-, Turócz- és Bihar megyei levelezőink tudósitása jövő számainkban adandjak. BUDAPESTI HIRHARANG. E napokban egy távol me­gyei tisztviselőt, Pesten gyufás, vagyis úgynevezett macs­kazenével, mint mondják 130­0.forintba kerülővel, leptek meg a komlóskertnek nevezett „Bierhausliban“ öszvegyülekezett Areopag tagjai vagyis inkább hősei. Reményijük, hogy azt az illető tisztviselő valódi megtiszteltetésnek vette , és rajta sokkal jobban örvendett, mint ha ezen Areopagustól fáklyás zenét kap vala, mert ez esetben méltán és mélyen elszomo­­rodhatott volna. Itt újra valósult, hogy az „elszegényedés örvénye“ felé épen nem sodortatunk, mert hiszen még macs­kazenékre is van pénzünk, hitványabb dologra pedig bizony már nem is lehet költeni. — Egy pesti vendéglőben múlt héten este sajátszerű jelenet tanúi valánk, melly ismét bizo­nyítja , milly balga vélemények szárnyalnak felőlünk külföl­dön. Egy bécsi német kereskedő ugyanis az étterembe lép­vén, tüslint olly asztalhoz ült, hol néhány ifjú Vigan­s ma­gyarul társalgott, és sűrű bökök közt engedelmet kért, köz-

Next