Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-08-07 / 228. szám

Csütörtök 228. BUDAPESTI Augustus 7. 1845.­­ Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vásáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. et. p. A hirdetmé­nyek minden apróbelű­s hasáb­­soráért 5 (öl) ez. kr. fizettetik. jflA€SYAROHSZÁG és ERDÉLY. Ez úttal közöljük gróf Széchenyi Istvánnak a ,Jelenkor­ 62dik számában megjelent „A szentgróti levél elemezése“ czimü folytatólagos XII. czikkét szinte egész terjedelmében. (A szentgróti levél elemzése XII.) Nem, az teljességgel lehetetlen, mikép a szentgróti levél tartalma egész hosszában, mint írva van, Deáknak lehessen produ­­ctuma. És ha Deák az ellen , vagy legalább annak némelly részei ellen fel nem szólalt, azt kétségtelen egyedül vele született szerénységének tulajdoníthatni, mellyhez képest nem helyzett abban elég súlyt, várjon a mondottak az ő vagy más firmája alatt közöltetnek-e a nagy közönséggel. De ez nagy hiba. Mert az előkelő, a közbizodalmát annyira, mint Deák, biró egyedek nézetei nem egyedül önsajátak, hanem egy­szersmind a nagy közönségé, melly ritkán vizsgál, ’s ekép vajmi könnyen vezettetik sárba, ha az egyszer bizodalmát nyert firma alatt ollyas is elkél, miről a firmaviselők nem is álmodoztanak, mit azonban rájok kenni valakinek épen kedve csosszant. Kötelesség tehát, miszerint az, ki bár akarva bár aka­ratja ellen politikai iránytűt képez, valamint politikai czél­­jait léllegtelenül zárja ki, úgy mind az ellen is kereken til­takozzék , mi nem sajátja. Én például, noha hatalom-, befolyás- és népszerűségre nézve koránsem akarom Deákkal összehasonlitni magamat, ’s e kép sokkal közönyösb, akármit fognak is rám, azért még­is kötelességemnek tartom, mint például ezt az önmegadóz­tatás ügyében sem mulasztom el, mind az ellen lehető leg­­hangosb óvást tennem, mi bármikép is firmám alatt jelenik meg, ha az politikámmal ellenkezik. Ezt pedig tenni köte­lességemnek azért tartom, mert noha igen kis tekintély va­gyok , azért mégis létezhetik a honban több mint egy, kire politikámnak tán van vagy lesz némi befolyása, ’s ekép tisz­tem e politikát — bármennyire hiányos legyen is az egyéb­iránt — legalább lényegi tisztaságában olly szeplőtlenül megónom, miszerint véletlenül senki ne sodortassák olly vá­gásokba , mellyeket reprobálok, mellyekre azonban czimemet sütök. És ha ez már rám nézve kötelesség, mit úgy hiszem senki nem vészén kérdésbe, ki az önlábán állót méltánylani tudja és véletlenül csábitóvá válni nem akar, minél inkább illeti az még olly férfiút mint Deák, ki nemcsak kérdésbe nem vett vezére egy szerfölött nagy számú pártnak, de olly tekintély, ki még azok előtt sem közönséges súly, kik zász­lójához nem tartoznak, ’s kinek e szerint nem szabad enged­nie, mikép saját neve alatt idegen kelmét dugáruskint bárki is vigyen vásárra? Mi magyarok még szerfelett sokban ujonczok vagyunk. Így például a politikai kötelességek katekizmusa tekintetében is, mihez képest nem ritkán sokkal szerényebb nem egy kö­zölünk a politika terén , hol vonakodik említést tenni az őt illetőkrül, mint a privát élet viszonyai közt, hol sokszor csak személyéről szokott beszélni, holott a dolog lényege épen megfordítva áll, és eféle szerénység valóban egyedül a most érintett magánkörbe való, midőn a politika küzdelmei között vajmi nagyot hibáz a vezér, ha csupa szerénységbül, mikép személyét saját maga ne hozza fel, nem teszen minden tettesrül sőt minden gondolatrul említést, mit eszközleni sa­ját meg nem szűnő nevezgetése nélkül lehetetlen; mert ha ezt elmulasztja, sőt még kikiimpune saját eszméji kizárására is használja őt, akkor meglehet ugyan, mikép a nagy szám előtt, kivált pillanatilag, nagyon kedves és ünnepelt ember fényében fog állni ő, de tulajdonkép még­sem lesz a körül tisztában senki is, hogy elvégre hányadán van vele, míg a higgadt figyelmező még azt is kétségbe kezdi vonni: várjon vezet vagy vezettetik-e. Mikor pedig illy viszonyok közé vannak belepczézve még a legjelesbek is, akkor „jaj“ az állományra, mert annak kifejlését nem az ész felsőbbsége irányozza többé, hanem a felbőszült szenvedelmek árja hajtja maga előtt. És ez annyira igaz , mikép alig látunk külföldön kisebb vagy nagyobb befolyásút, kit köztisztelet környez, ki a tár­salgási rendszabályokon felülemelkedve, szinte ad nauseam ne tárta volna ’s ne tárná meg nem szünöteg politikai hitval­lásának legmesszebb vágó árnyéklatit ki, csakhogy véletle­nül senki ne bitorolja zászlóját, kinek meggyőződése más. Nézzük más számtalanok közt, kiket felhozni nem szük­­sétt egyedül O’Connellt. Milly világosan áll az egész világ előtt programmja!­­S hányszor repudiálta legkíméletlenebbül azokat, kik fénykorét használva, nézetein innen maradni, vagy azokon túl kalandozni sóvárogjanak. Mind­ezt azonban nem eszközölheti, ha nem tartja tetteit és személyét folyvászt evidentiában, mit nemcsak nem kárhoztat senki, de mint va­lami elkerülhetlen, vagy inkább­­ kötelességben járó szük­ségest egyaránt méltányol mindenki. Vegyük ezt kellő fontolóra. És minél inkább esküszik a jóhiszemű sokadalom szavainkra, annál féltékenyebben őriz­zük meg saját meggyőződésünk szeplőtlenségét, minthogy in Ultima analysi csak az eféle függetlenség emelheti politikai hitvallásunkat olly szilárd erőre, mikép az — feltéve hogy helyes — elvégre a szenvedelmek és fallad­ák árján diadal­­maskodhassék. Politikai életünknek pedig tán csak nem lehet más és nemes­ feladata? Ámde a szentgróti levélben­ például ezt is találjuk : „tör­vények pedig pénzt nem teremnek.“ ’S ugyan mondhatta-e ezt Deák? Én soha nem fogom hinni, mig ma­gának Deáknak szájából nem hallom. Mert ugyan mi teremt hát pénzt, ha nem a törvény? A budapesti híd — és ez csak kis példa — több millió forintba kerül. ’S várjon mi teremté elő az arra megkivántató költséget? Semmi egyéb, mint egy egyszerű törvény, melly­­hez képest azon mindenki egyegy krajczárt­asat­ fizetni köteles. Hozzuk csak törvénybe, hogy az ősiség eltörlésével vagy módosításával Magyarország terének legalább tetemes­ ré­szét mindenki háboríthatatlan sajátjává tehesse; állítsunk minden megyében telekkönyvet; eszközöljük végre, de ne egyedül szájjal, hanem tettleg, hogy nálunk a törvény ne legyen csak írott malaszt, mint eddigelé annyiakban, de soha és semmikép ki nem játszható kényszerítő, ’s máról holnapra rögtön annyi és olly olcsó pénz terem a hon­ban, ’s ezzel olly roppant munkakedv, mikép ezer más fal­­lad­ákkal azon állítás is legott messze háttérbe lenne vonulni kénytelen, mellyhez képest „törvények nem teremnek pénzt.“ ’S ugyanis, mert a jó törvényszerkezet kicsiben az, mi nagyban a természeti rendszabályok egybeillö harmóniája, melly nélkül szintolly kevéssé találhatná az emberi nem e földön üdvét, valamint czélszerű és szigorún alkalmazott törvényi complexus nélkül megint soha sem fejlődhetik ki valódi közipar, és Ádám Smith theoriájától kezdve egy po­litikai oeponomistának rendszere sem sarkallanék igazi, azaz pénzt­ termő alapon. Igen, ennyit és nem kevesbet szülhet és szül a philoso­­phiai ’s kérlelhetlenül teljesített törvény, melly — legyen aztán írott vagy szokásban levő — mindennek alapja, midőn bármi egyéb egyedül felülépitvény, úgy, hogy azt mondani: „törvény nem terem pénzt“ k) épen olly vétkes fallad­a, va­lamint nem csekélyebb vétek illy veszedelmes csaleszmét minden módon le nem sújtani. ’S valóban, mert ha minde­nek előtt nem a jó törvények sarkalatára állítja legnagyobb bizodalmát a közönség, ’s bármi által is gyengittetik benne azon hit, hogy a közjó mindenek fölött, czélszerű törvények alkotása ’s ezek lehető legszigorúbb teljesítése által érheti el teljes biztosságát, akkor, kérdem, — ’s ezt alkotványos nedv- és vérűektöl kérdem — ugyan mi szolgálhat egyéb e világon, tehát az emberi lét ezer eseményei között menek­­vési alapul? ’S várjon mi derítheti egyéb a rend és szabad­ság után egyaránt szomjazó polgár életére azon nyugalmat és indulatot, mellyek híjával nincs valódi szerencse? Bizony semmi! Mikből, azt hiszem, elég világosan kitűnik, hogy minél nagyobb tekintély hord bizonyos politikai nézeteket fel, annál vigyázóbbnak kell lennie, miszerint ollyasokat ne állítson, miket elferdített értelemben ollyannyira hajlandó felhasználni a nagyobb szám; midőn más részről épen olly kevéssé sza­bad illy tekintélyeknek eféléket magukon száradni engedni, bárkik által lettek is vala azok armájok alá helyezve. ’S most legyen szabad, országszerte ’s általam ollyany­­nyira tisztelt Deákot hazafius rokonszenvvel felszólitnom, sőt a hódolat legöszintébb érzetével esdekelve kérnem: Lökje magától el a melléktekintetek minden zsibbasztékit, ’s legyen alkotója, legyen vezetője egy pártnak, melly Magyar­­országban, mióta e hon össze jön a közbirodalommal háza­sítva , még épen nem, vagy csak alig létezett. Mert eddigelé, valljuk meg, igen kevés kivétellel és egyedül rövid felhevü­­lésekkint, honunkban a kormányt ’s annak ezélzatit csak az pártolta, ki ezért bármi formák alatt valami „utile“t húzott, vagy illyest előbbutóbb húzni remény lett; midőn azok vi­szont, kik illyesekre nem szorultak, vagy tán jobban mondva, illyesekre szert tenni nem bírtak, rendszerint el­lenzésben gyakorolták hazafiságukat, vagy teljes hanyag­ságban mintegy „kérődzve“ éltek a honért. Azok száma, kik felfogván a magyar nemzet egybeházasitott létét egész mély­ségében ’s minden körülményinél fogva, egyedül tiszta hon­­szeretet ’s egyedül nemzeti hűség által vezéreltette , minden melléktekintet nélkül pártolták vagy ellenzették volna a kor­mányt , mikint az egyik vagy másik eljárás, az olly sokszor változó eseményekhez képest, honunkra nézve épen hasz­­nos­nak mutatkozott vala, ezek száma mindekkorig szerfö­lött csekély volt. ’S pedig tán mégis az illy felfogású ’s igy cselekvő honfiak pártja volna és lehetne az , melly egyedül bírná Magyarország, nem ugyan ideális és utópiás, de reá­lis és elérhető boldogságát eszközleni. Illy párt azonban, mint mondám, honunkban ekkorig épen nem, vagy csak alig létezett, honnét aztán nem csoda. *) A törvény közvetlen nem teremt ugyan pénzt, valamint föld, nap és eső sem terem közvetlen búzát, de azért épen úgy, mint föld, nap és eső nélkül csak hajjal teremne búza, bármilly különös szorgalom fordíttatnék is rá, úgy bizony a pénz is csak vajmi gyéren terem ott, bármikép fáradozzanak is a lakosok, hol a törvényi szerkezet rész, vagy csak papiroson áll, de nagy mennyiségben ellenállhatlanul mindig csak oda tódul és ott forog, hol e szerkezet helyes és a törvény nem holt vagy nyavalyás betű. Úgy, hogy a közgyarapodásnak, mellyel pénz képvisel, nincs mélyebb ’s feltételesb alapja, mint czélszerű és teljes erőben al­kalmazott törvényszerkezet. — Gr. Sz. I. ha mindenben hátramaradásunk olly aggasztó. Mert hogy olly felekezet, mellyet főleg csak haszonvágy indít, vagy ollyféle csoport, mellyet irigység és bosszú hevít, vagy melly Berzsenyikint egyedül hazája feldúlt védfalából rak palotát heverőhelyének, csakugyan nem képes Ma­gyarországot magyar és alkotványos szellemben a közállo­mányba bele illeszteni, vagy inkább bele viszonyozni úgy — mert hiszen bele illesztve már vagyunk — mikép vérünk e két sajátlagos alapján emelkedve magasbra, ne csak ne za­varja meg, sőt mindinkább erősítse azon közállományi har­móniát, mellynél ránk nézve nincs kedvezőbb sors: ez, azt hiszem, olly szembeszökő való, mellyet csak tévedő vagy vak vehet kérdésbe. Hogy pedig ez igy áll ,s csakugyan kevés kivétellel szinte legtöbb magyar a most érintett két exclusiv osztályzatba való eddigelé sorozható, sőt még most is legkisebb scrupulus nélkül vagy az egyikbe, vagy a másikba illeszthetjük leg­­­többjét, midőn azon független hazafiakat vagy hiába keres­sük, vagy azokkal csak vajmi gyéren találkozunk, kik min­den vágytól menten, egyedül a hon javát hordják szívükön, bármilly oldalról ápoltassák vagy veszélyeztessék is az, erre számtalan gyám­okot tudnék felhozni. Ámde e műtéteit sem a hely, sem időm szűke nem engedi, egyébiránt nem is szük­séges; mert állításom igazolására váltig elég azon annyiszor a hányszor ismételt tény említése, melly eltörölhetlen betűk­kel mutatkozik évrajzunkban, ’s mellyhez képest „Irigység“ ezen legnagyobb ’s legközönségesb magyar nyavalya által elszédítve, elvakitva, soha nem volt csak annyi eszünk is, „embereink hitelét az udvarnál — ha t. i. elég ügyesek vagy szerencsések valának magoknak illyést biztositaiok — bármi által is nevelni.“ Nem, ezt tennünk soha nem engedte az irigység ármánya. Mert bármilly­en emberünk jutott is oda — ’s bizony volt több illyes — hol elhatározást nyernek a dol­gok , ’s hol irányt vesznek az események, és nem véré rög­tön fejét falba ’s indított legott minden hatalom ellen háborút, de e helyett helyzetét szilárdítva, okkal-móddal és alkudoz­va iparkodott honunk javát tehetsége szerint előmozditni, ’s mi mindent elköveténk lesujtására, midőn csak akkor, mikor kiesett ’s hatása nem volt többé, karoltuk őt fel imádott bálványunkkint, úgy hogy kormányi birodalom és hazai méltánylat nemcsak nem jártak nálunk igazán kar­öltve szinte soha is, de rendszerint épen azon mértékben apadolt honosink népszerűsége ide ben, a milly mértékben nőtt befolyásuk oda kün, és viszont.Honnét aztán, ha ez jó­zan eljárás, és ha ez ollyféle politika, melly után virulni fog hazánk ’s magasbra emelkedni nemzetünk, akkor, én legalább mindent elhiszek, még azt is, hogy nem a nap vi­lágít, hanem a hold , és nem holnap a jövő, de tegnap. ’S pedig az eféle politikai kimondhatlan nagy bölcseség­­nek, melly, nem tudom, sírásra vagy kaczagásra gerjeszt-e inkább, nemcsak nem adtunk újabb időkben búcsút, sőt épen ellenkezőleg, azt mint valami különösen nagyhasznú talál­mányt , még csak most hozzuk igazi divatba. Mi, azt hiszem, váltig elég annak bebizonyítására, milly gyér honunkban a minden oldalróli függetlenek száma, mert azt, hogy épen nem lettek volna stalusférfiaink, kik szintolly mértékben megérdemlék vala a hazai bizodalmát, mint a legfensőbbet, azt­­án senki nem lesz bátor állitni, hacsak olly kimondhat­lan rothadtnak nem akarja bélyegezni nemzetünket, mihez­képest annak csak egy tagja se maradhasson becsületes em­ber , ha magas­ fokra kap. pest-szegedi csatorna ügyében egy komoly szózat. Vásárhelyi Páltól.) Eszközölhető-e a Tiszának a Dunával egy csatorna általi egybeköttetése Pest környékén. (Folytatás.) A fentebbi méretek szerint eszközöltetvén a költségvetés az egész csa­torna építése 13,860,000 pengő forintra rúgna. Itt azonban megjegyzendő, hogy az ásás költsége a mély keresztmetszéseknél, köb­ölenkint, igen kevésre van véve. Országunkban olly mély ásások nem történtek, és így ta­pasztalásunk sincs annak költségéről. Sőt azt mondhatni, hogy egész földkerekségén nem találunk példára, akár vas­pályáknál , akár csatornáknál keressük azt, hol 8—9 mfld­­nyi hosszában 30—52 láb mélységre történtek volna ásások; de műtanilag véve a dolgot már 40 láb magas emelkedések­nél kérdésbe jó , vájjon a leásás helyett nem lenne-e inkább alagút (tunnel) alkalmazható, mi azt mutatja, hogy illy mély ásások mindenesetre igen költségesek. A nagy hírű William Tierney Clarknak a budapesti álló­­híd tervező és épitőjének velem közlött tapasztalatai után, egy egy köb­öl földnek kiásatása és illő távolságra elszállítá­sa hasonló magasságoknál egymásra 8 shillingbe, vagyis kö­zel 4 pgc­ forintba került, és a földnek félretakarítását, mi­kint Clark is állítja, ideiglenes vaspályára alkalmazott moz­­gépek (Locomotív) által kellene eszközleni, nemcsak azért, mivel ez legolcsóbb módnak találtatott, hanem idő­kimélés­­ből is, nehogy az építésre fordított pénzek, szükségen túl hoszabb időre kamat nélkül heverjenek , miáltal a vállalat új költséggel terheltetnék. Ha ezen valóságos tapasztalásra épült kulcs szerint vet­tetnék ki a költség, akkor 9 millió helyett 18 milliót kellene számitni, mellynél fogva tehát az egész csatorna létrehozása mintegy 23 millió forintot kívánna. Ezen tetemes költséghez, mellyet a mély ásások igényel­nek, még egy másik baj is csatlakozik, t. i. a csatorna ol­dalainak jó karban tartása, minthogy a két oldal területe Előfizethet­ni helyben a kiadóhivatalban, gránátos a utozai Claudy-házban 46(fik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — A­, ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország­ra Erdély. A szentgróti levél elemezése gr. Széchenyi Istvántól XII.­­ • A pest-szegedi csa­torna ügyében egy komoly szó (Vásárhelyi Páltól. Folytatás.) .Megyék: Közgyűlés Hevesben. Budapesti hirharang. Balatonfüredi levél. Külföld. Nagybritannia. Spanyolország. Schweicz. Fran­­cziaország. Portugália. Olaszország. Lengyelország. — Hivatalos és magánhirdetések.

Next