Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-09-12 / 249. szám
Péntek 249. September 12. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni licitben a kiadóhivatalban, gránátosutczai Dauhy-házban 466 ik szára alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Halálozások. A Duna torkolata. A magyar közmunkák tárgyában , vonatkozólag az 1814. évi 9dik törv.czikkre (Folytatás.) Adalék a váltó- üzletek hatásinak megismertetéséhez. Sopronyi levél (Ellenjegyzetek az ,Életképek-ben közlöttekre.) Figyelmeztetés a vukovár-fiumei vasút megépítésére. Külföld. Nagybritannia. Spanyolország. Norvégia. Németország. Egyveleg. Hivatalos es magánhirdetések. Lőtéri fákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. MAGYAARORSZÁG és ERDÉLY. A nagy magy. királyi udv. Kamra az ó zólyomi kir. bányakamrai uradalomban megüresült számtartói állomásra Hell Jenőt ugyanazon uradalombeli kasznárt, továbbá az ujonan létesített ideiglenes k. kamrai pagony tiszti állomásra Csalán Nachtnebel Kevencz eddig krassói k. kamrai pagony tisztet; — végre a családi k. kamrafelügyelői hivatalnál megüresült számtartói állomásra Preiszer Ferencz eddig lugosi k. kamrai ellenőrt alkalmazta. Josefy Ignácz mistolczi k. sómázsálómester f. évi aug. 24én meghalálozott. HALÁLOZÁS. Nádasdi Sárközy Isván kir. tanácsos és több megyék táblabirája, a helv. hitvallású belső somogyi egyházvidék gondnoka, a félszázados fáradhatlan hivataloskodás után 2od alispánságból néhány év előtt nyugalomba lépett, de élete fogytáig a közügyek iránti szünet nélküli részvéttel buzgott tisztes ősz Somogy megyében Nagy- Bajomban, közelebb múlt aug. 29-én életének 87dik évében a boldogabb életre szenderült által. Gyermekei és számos unokái a legjobb atyát gyászolják. Áldás emlékezetére! (A Duna torkolata.) Igen különös, hogy midőn a Duna árja egész éven át minden keresztülfutott tartományban nem mindennapi bajokat okozott, épen akkor torkolatánál — minek egyébiránt igen természetes oka is van — az ellenkező eset állhat be ,s a víznek rendkívüli sekélye nem kevés alkalmatlanságokat okozhat a kereskedésnek, sőt azt meg is akaszthatja, ha egy újabb szerencsés felfedezés azt nyitva nem tartja, és a mármár beállott veszélyt el nem hárítja. Már júliusban érkeztek Galaczból a Lloydhoz Triestbe levelek, mellyek szerint a sulinai torkolatnál zátonyra ültek az ausztriai Lloyd gőzösei, ámbár minden terhüket kirakták, hogy azok felett elsikamolhassanak. Az időveszteségen kívül kár ugyan nem érte őket, de a szakadatlan közlekedés Bécs és Konstantinápoly között mégis annyiban felakadt, hogy az inneni hajók ki a tengerbe már nem mehettek, sem a túliak a tengerből be a Dunába nem vergődhettek, hanem Szulinánál kényszerültek szállítmányaikat kicserélni, úgy hogy a tengeren jöttek ismét a tengeren Konstantinápolyba, a dunaiak a dunai kikötőkbe térjenek vissza. Ha egész Európa ezen visszás körülményeket méltán fájlalja , mi magyarok irántok közönyösök nem maradhatunk annál inkább, mert ezen folyamon a gőzhajózás előnyei, a mieink is, és mert egy tapasztalt hajóskapitány a „Journal des Österr. Lloyd“ nyomán kijelenté, hogy ő az ott meglévő gépekkel képes volna nyolc nap alatt a zátonyon három lábnyi mélységet kitisztítani, miről azonban az ott lakók mit sem akarnak tudni, következéskép ezen helyen mélyebb vízállásra csak úgy tehetni szert, ha egy hathatós szélvész azt kieszközli azáltal, hogy a hullámok csapkodásai a zátonyt elpusztítják! Igen természetes, hogy olly fontos tárgyban, mint a dunai hajózás, minden reményt csak illy segedelembe helyezhetni , nem nagy vigasztalás; búsultunk is ezen sok és szép sejtelmeink könnyen el nem hárítható akadályán, — midőn az érintett lap egyik újabb számában nem kis örömmel egy hoszabb czikk felett ezen felírást olvasók: Auffindung eines schiffbaren Kanals über die Strombarre (der Donaumündung). Ezen Galaczban augustus 10én kelt közlésben a fentebb érintett események részletesben adatnak elő, és azon tudósítás közöltetik, hogy Metternich nevű gőzös kapitányának sikerült egy ujabb mélyebb csatornát a tengerbe kitalálni. A szulinai őrök azt állítják ugyan, hogy ezen csatorna már előbb is ismeretes volt, de hogy annak feneke sok elsülyedt karók és elveszett horgonyokkal van rakva, mi miatt hajózásra épen nem alkalmas. Florio Mur „Metternich“ gőzös derék kapitánya ezáltal el nem ijesztete magát és minden kezénél lévő nauticai eszközökkel ezen új csatorna fenekét megvizsgálta és úgy találta, hogy ott a karóknak és horgonyoknak semmi legkisebb nyomuk sincs, sőt hogy az egész fenék csak lágy iszapból áll, melly, ha rajta a hajó fel is akadna, a hajót meg nem sértheti, mi a sulinai durva kavicson könnyen megtörténhetik. Ennek következtében Florio kapitány úr, hogy mások is használhassák felfedezését, azonnal kitűzte a csatorna irányát horgonyokon függő nádjelekkel, megterhelteté gőzösét, ’s azt megszálló, mire „Metternich“ gőzös jut. 29én ezen új csatornán legelső tört keresztül diadalmasan a fekete tengerbe. Ennek láttára egy másik rakott hajó is neki evez, és a ..Metternich“ mutatta után minden legkisebb akadály nélkül megszállja a tengert, mellyből azután kevés nap múlva több mint 50 áruhajók a Dunába felérkeztek, mi annál örvendetesb, minthogy darab idő óta ezen út nekik teljesen el volt zárva. Florio felfedezése a közelgető ínség ezen nyomasztó pillanatában Magyarországra nézve is legnagyobb fontosságú, és ha mások ebeli fáradalmit dicsőítik és érdemeit magasztalják, részünkről kevesebbet nem érdemel, és azért el nem mulaszthatok a magyar sajtó útján is megismertetni érdemeit , egyszersmind hazánk figyelmét újra ezen tájra irányozni, melly iránt ma egy európai nemzet sem viseltetik olly hideg egykedvűséggel, mint mi magyarok — közvetlen tőszomszédságában ! Igaz, hogy nekünk itthon elég dolgunk van min magunkkal, de azért még sem szükséges, hogy tőszomszédságunkban mindenben mások által megelőztessünk. Látjuk, mire megy a dolog a velünk egy korona alá tartozó Horvátországban, hol rokonszenvet irántunk gerjeszteni elmulasztottuk ! Mire mehet iparunk, kereskedésünk, ha ott, hová természetesen irányul, még idegenebbek leszünk, és az oroszok, olaszok, francziák mind azon helyeket elfoglalták, honnan érdekeink ellen működhetnek? működtek is, és melylyeket saját érdekeink előmozdítására könnyű szerrel elfoglalhattunk volna, mit csak a pesti asztalosok legközelebbi butorküldeménye is eléggé bizonyít, melly újabb és több kísérletekre bennünket felbátoríthatna. Épen itt lennének még olly fogyasztók, kik még a magyar iparral helyesen beérik, és épen itt kellene törekedni, hogy a behozott vágómarháért szükséges négy milliónyi érték, nem aranyok és húszasokkal, hanem gácsi és szakolczai posztóval, hermaneczi és körmöczi papírral, gömöri és erdélyi vassal, pesti kertyükkel és kalapokkal ’sat. fizettessék ki, helyén volna büszkén ide mutatni és viusqu’ á la mer’ magyar emlékeket tisztelni, mellyek őseink nemes vérével ázottak, és pedig nem azért, hogy ivadékai róluk elfelejtkezzenek! Tömérdek azon czikkek mennyisége, mellyek ezen dunai tartományokba Szászországból, Poroszhonból, Krakóból, déli Németországból, sőt még Lengyelországból is behozatnak, és mellyeket a pesti műipar már is kiállíthatna, és pedig olcsóbban, mi által a fogyasztást még növelhetné is. Hogy egyet említsek, déli Német- és Szászországból esztendőnként körülbelül lómázsakártya hozatik ezen tartományokba, hol bizonyosan azt gondolják, hogy ezen iparcikk nálunk még tökéletesen ismeretlen, tehát gyártásához sem értünk, holott nincs város, melly ebben örvendetes elöhaladást nem tanusítna, ha minden egyéb iparágakra nézve annyira hátra maradt is, hogy otthon még csak egy imádságos könyvet sem köttethet be!! Közelget az idő, mellyben ezen tartományokban egy uj korszak fog beköszönni. Németország rajai előbbutóbb ide irányulandnak , meg akarjuk-e várni, hogy ezen vidék is, nálunknál magasabb fokon állandóan, ipari czikkekkel bennünket kínáljon, vagy hogy egy prohitív rendszer azokat kereskedésünknek egészen elzárja ? Az európai műveltség már sokáig késni nem fog sátorát a Duna ezen partjain is felütni, tömérdek szükségeket ébreszteni, kincseket előállítani, de mások, messziről jöttek, fogják ezen előnyöket élvezni, kincseket gyűjteni — és a magyar, kinek csak kezét kellett volna kinyújtani, hogy a többieket megelőzze, ismét bús keservekkel fog panaszkodni, hogy elszigetelve magánosan áll! hogy fenyegető veszélylyel mindenünnen körülveszik, hogy mindenütt ellenséggel találkozik! ’sat. mert más nemzetek restellik bevárni, míg ő itthon utópiai terveit mind, egy szálig, tökéletesen nem létesítette — és azután mások boldogításáról is gondoskodandott volna. ------------(A megyei közmunkák tárgyában, vonatkozólag az 1844-ik évi 9ik törvényczikkre.) Folytatás.) Most térjünk kissé át a megyékben mesteremberek által tétetni szokott mindennemű építésekre. Tudjuk, hogy hidaknál, vagy a megye egyéb épületeinél előforduló építésekkel és igazításokkal egyenesen a kerületi szolgabírák szoktak megbizatni. Rendelkezésük után a mesteremberek, közönségesen falusiak, vagy napszámban, vagy előleges alku mellett dolgoznak, vagy nem ritkán minden előleges egyezkedés nélkül állnak munkába, ’s annak végrehajtása után megjelennek szokott árjegyzékekkel, mellynek többhelyütt szokás szerint hatod vagy tized része a kifizetéskor levonatik. Ezen divatozó szokás, milly kárt okoz évenkint a megyék házi pénztárának, mindenki elgondolhatja, kinek csak alkalma volt falusi mesterembereinket kiismerhetni, ’s ki megfontolva figyelemre méltatja ezen szokás czéltalan ferde voltát. A mesteremberek ha napszámban , kivált megyék részére, minden kellő ellenőrködés nélkül dolgoznak, tudjuk, mennyire képesek megnyújtani a legcsekélyebb munkát is, mindamellett, hogy azt rosszul és hanyagul teljesítik. Előleges alku melletti vállalkozásnál pedig, minthogy falusi mesterembereink rajzolni és számolni rendesen nem tudnak, nem képesek a munkáért esendő költséget kivetni, azért közönségesen jóval többet szoktak, mint mennyit érdemelnek, követelni , mit ismét az illető szolgabíró nem tudván megítélni, a követelt ősziét bizonyos részének lealkudozása után is, több szokott fizettetni ez után falusi mesterembereinknek imigyamúgy tudatlanul összehányt-vetett munkájukért, mint bármelly városi jeles mesterembernek hasonló, de rendesen készített munkájáért kellett volna fizetni. Innen magyarázható azon naponta tapasztalható sajnos körülmény, miszerint megyék részére az építések aránylag sokkal nagyobb költségbe kerülnek mint magánosoknak, és mind e mellett is rendesen elkészítve nem lévén, minduntalan igazítást és foltozást kívánnak. Nem ritkán mesterembereink a szolgabíróval tett alku mellett látszólag jutányos árt követelnek, de másfelől a felvett munkát is ollykép hajtják végre, miszerint az csak rövid ideig lehet állandó, ismért helyreigazítása pedig másodszori, nemritkán harmadszori költségbe kerül. Ha pedig mesterembereink minden előző egyezkedés nélkül, csak a munka elkészítése után nyújtják be kifizetendő dijak jegyzékeit, ezekben, — előre tudván, hogy a kitett ősziét hatod vagy tizedrésze levonulik , — harmad vagy negyedrészszel többet szoktak felróni, hogy a levonás után előre czélzott nagy nyereségük ki ne maradjon. Ezekhez képest látható, mikép az építések rendes kezelése nélkül mindenkor a szegény adózó pénztára szenved , ’s mindezek nem történnének igy, ha az építések tárgyavatott egyedekre bízatnának , kik pontos előleges kiszámítás után fel tudják vetni, a mesteremberek munkáját, ’s azokért járandó illő bért, ismerik azon árjegyzéket, melly szerint a mesteremberek munkájuk neméhez képest országszerte fizettetni szoktak, és gyakorlatilag értik, várjon a felvállalt munka az előleges tervhez híven, és a fizetéshez képest illőleg hajtatott-e végre. Nem lehet csodálnunk, ha a megyékben, azoknak úgymondva oeconomiáját tárgyazó mindennemű ügyek ferdén mennek, mivel az ide vonatkozó tárgyak elintézése egyedül a szolgabírókra , quasi universalis tudományú személyekre szokott bizalmi. Az előadottakból önként világosan kitűnik, mikép a megyei közmunkák vezetésére, a bíráskodástól azaz a szolgabiróitól elválasztott külön hivatalt, más országok példájaként szakértő technicus személyekből szükség felállítani. Szakértők alatt értek olly mérnököket, kik az utak készítésében, és ehez rokonneműekben, például hidak építésében, mind elméletileg alapos tudománynyal, mind gyakorlatilag elég jártassággal bírnak. Ezeket minden nagyobb úri pártfogás nélkül, egyedül érdemeik szerint kellene megválasztani, sőt a megválasztáskor még a mérnöki oklevelet sem lehet egyedül csalhatlan, és a felérintett szükséges mérnöki tulajdonok ’s képességek bizonyos jeléül tekinteni; mivel tanodáinkban ezen tudomány rendszeresen nem taníttatván, mérnökeink nagy része ezen ágban szükséges ismeretekkel nem bir, ’s csak azon kisebb része jártas, melly magánszorgalom és szerencsésb körülmények közt töltött gyakorlat után iparkodott alapos tudományt szerezni az utak és hidak építésében.S ennélfogva az útmérnök választásakor jövendőre fetétlenül szükség volna megkívánni, hogy az ajánlkozó egyed mérnöki oklevelén kivül az illető megyéktől vagy társaságoktól, melylyeknél szolgált, ellátott bizonyítványokkal tegyen tanúságot, minő technikai munkáknál szerzett légyen tapasztalást; sőt még ez által sem nyújthatván kellő megnyugtatást feltételezett képessége felöl, ezúttal ideiglenesen ugyan kiválasztatnék , de csak akkor nyerhetne hivatalában végképen a megerősítést, miután alapos tudományát és jártasságát a gyakorlati téren is kitüntette. Az úthivatal rendszerzéti személyzete, a megyék nagyságához , fekvéséhez és helyezeti körülményeihez képest egy főmérnökből, bizonyos számú almérnökökből, útmesterekből, és utkészitőkből vagyis uttatarozókból állana. Hegyes vidékekben mostohább körülmények közt minden 25—35 mérföldre, szerencsésb helyeztetésnél pedig 45—55 postamérföldre szükséges egy utmérnök; hasonlóan a körülményekhez képest, minden 8—12 mérföldre egy izni, olvasni és számolni tökéletesen tudó ulmester, és minden mérföldre egy ultatarozó. Például Hontmegyében, mellynek jelenleg csinált uta 54 mérföldet teszen, szükséges két ulmérnök, öt ulmester és legalább 50 ultatarozó. Ezeken kívül volna még az egész alszemélyzetet összetartva kormányzó, annak bizonyos irányt adó főmérnök. Lehet, hogy némelly kisebb megyékben több egyedből álló személyzet kívántatik, mint aránylag sokkal nagyobbakban, mivel gyakran a kisebb hegyes vidékű megyék több csinált utakkal bírnak, ezeken számtalan hidakkal vannak ellátva, több vadvizektől és rohanó patakoktól fenyegettetnek, ennélfogva több foglalatossági anyagot nyújtanak az arhivatalnak, mint sok nagyobb, síkfekvésü, vadvizektől és vízmosásoktól nem ostromolt megyék. Nevezetesen Hont megyében több tárgya van a technikai munkáknak, mint honunknak általam jól ismert majd két akkora, de ezen tekintetben szerencsésebb fekvésű és helyzetű több megyéiben. A főmérnök, mint az úthivatalnak összetartó feje, az egész megye minden technikai ügyeit vezetné ,s azok végrehajtására ügyelne, minden mérnöki tárgyak, nevezetesen: határjárások (metallók), hitelesítések, úgy minden építések is köréhez tartoznának. Az almérnökök a megye technikai tárgyaihoz aránylag kiszabott kerületekben az új utak készítésénél, a régiek javításánál, hidak építésénél, csatornák ásatásánál ,sat. folytonosan egész napon át jelenlenni tartoznának ; tulajdonkép tehát ők volnának a végrehajtók és munkáltatók minden technikai tárgyban. Minden hónapban részletes jelentést tennének a főmérnöknek az utak, hidak, megyei épületek, csatornák ’sat. körül véghezvitt munkákról, a felhasznált és miképen alkalmazott erőről és a feldolgozott anyagokról. A főmérnök kötelessége volna minden három hónapban az almérnökök kerületeit beutazni, nekik a fontosabb teendőkről írásban is utasítást adni é s a teljesítetteket az almérnökök havi jelentéseikhez képest megvizsgálni. A mérnöki kerületek beutazása után, azaz: minden három hónapban tartoznék a főmérnök a tapasztaltak, ugyszinte az almérnökök havi jelentéseiből kivont adatok nyomán az alispáni hivatalnak és a megye közgyűlésének terjedelmes jelentést adni az utak, hidak és egyéb épületek állapotáról, a lefolyt három hónap alatt véghezvitt, nemkülönben a következő három hónap alatt foganatba veendő munkákról, helységenként felhasznált napszámokról és a feldolgozott anyagokról. Az almérnökök a kirendelt napszámosokat a munka