Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-09-18 / 252. szám

Ezen lapok minden héten négyszer, u. m­. kedden, csütör­tökön, pént. és vasam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Csütörtök 25°. September 18. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos­­utczai Claudy-házban 46-ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba­n külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Halá­lozás. Észrevételek azon indítvány ellen, melly a B. P. Híradó 245­. számában journalistikánkra nézve létetett. — Az 1839ik évi betáblá­­zási törvényünk elégtelen- Budapesti hirhar­ang. Ausztria. (Ipar­­műkiállitás. Harmadik levél.) Külföld. Nagybritannia. Franczia­­ország. Egyveleg. Hivatalos és magánhirdetések. jflA€i¥ABORSZÁSI és ERDÉLY. Az oszadi kir. kamrai anyagszer-számvivői állomás S­z­á­n­k­a Tamásnak f. évi aug. 13án történt halála által megüresült. A nagy magy. kir. udv. Kamara Gábor Ferencz pécskai kam­rai ispánt bogsáni kamr. kasznárrá alkalmazta. (Észrevételek azon indítvány el­len, melly a B. P. Híradó 24­5. számában Journalistikánkra nézve létetett.) A t. ez. szerkesztőség igen hamar megköszönte *) tisztelt ba­rátjának ama jó tanácsát, miszerint jobb volna hetenkint csak egy jó irány- vagy főczikket adni, hogy annál több hely maradjon a külföldről, olly tudósítások számára, mellyek nélkülözhetőkké tegyék az idegen lapokat. Engedje meg a t. ez. értekező úr, hogy ezen tanács el­len egy szerény olvasó igénytelen észrevételeit előterjeszt­hesse, mivel ezen tanács elfogadása sokkal inkább min­ket olvasókat, mintsem a szerkesztőséget érdekli , mellyre nézve igen könnyű lehet a főczikk helyét holmi külföldi la­pokból lefordított czikkel betölteni; de alkalmasint nem olly könnyű az olvasók többségét oda bírni, hogy illy fordítá­sokkal megelégedjenek. A journalistika csak úgy fog megfelelni hivatásának, ha híven tükrözi vissza a nemzetek politikai életének phasisait, szenvedélyeinek küzdelmeit, szükségeinek igényeit, ipara mozgalmait, felledező műveltsége irányait, átalakulása tü­neményeit, érdekei ’s viszonyai rendeztetését, végre pedig a napi események benyomásait ’s eredményeit; — mind­ez pedig önálló czikkek feladása, mellyek tehát el nem marad­hatnak , hacsak lapjaink a közvélemény különféle árnyékla­­tainak orgánumai lenni teljesen meg nem szűnnek, el nem maradhatnak, a­nélkül, hogy lapjaink csupán fordító vagy lemásoló és utánnyomó intézetekké sülyedjenek. Ha ez a hírlapok feladata — és ez az, mert különben nem növekedhetnek számuk egész a végtelenig, minek oka csak az anyag végtelenig szaporodtában keresendő, akkor kérem, hogyan tehetne szert számos előfizetőkre ollyan lap, melly mindazon, négy sőt nyolcz irányezikk el sem kimeríthe­tő, kérdéseket, mellyek hazánkat Mármarostól az adriai ten­gerig olly hatalmasan átrezgik, csak egyszeregy hétben érinte­né, a többi háromszor pedig csak a külföldről értekeznék? mi­ről mégis, bár kissé több czikk és hoszabb rovat íratnék is, mindig csak töredék ismereteink lehetnének, mert annyit, mit az augsburgi lap hét és több mellék­íveken közöl (és en­nyit óhajt­­. értekező „legalább“) három-négy íven adni le­hetetlen , és igy a külföldi lapok nélkülözhetőkké soha sem leendnek. Tessék !. értekező urnak a franczia és angol óriási hírla­pokat megtekinteni, nem telvék e majd csupa honi dolgokkal, mellyek a külföldi híreknek csak igen szűk helyet engednek? És a hosszabb és legtanulságos­ czikkek, jóllehet külalak­­juk mindig nő, már abban sem férnek meg, hanem számta­lan havi folyóiratot is töltenek be és mindig újakat léptetnek életbe, hogy az eszmék ferde iránya igazítassék, a közvéle­mény minden árnyéklata nyilatkozhassék és a való ez által kitudassék. Igen sokban igaza van ugyan a t. értekező urnak, mert tagadni p. o. nem lehet, hogy hírlapi rhapsodicus olvasás ál­tal a rendszeres száraz tudomány háttérbe szorittatik; de méltóztassék elhinni, hogy az olvasók aránytalan többsége azért, mert a főczikkek elmaradnak, rendszeres száraz tudományra nem adandja magát, és ezekre nézve még­is csak jobb ha valamit, annyit mennyit idejök és mű­veltségi fokuk enged, mint ha semmit sem tudnak, mi termé­szetesen következnék, ha a tudományok száraz, sok időt, előismereteket és vezetést igénylő rendszeréhez utasittatná­­nak; és száz esetben ezen körülmény be sem állhatna, mert ignoti nulla cupido, és ez azon haszon, melly a zavart agyak szaporításából eredő kárt sulyegyenbe hozza; mert valamint bizonyos, hogy némelly üres fő egy pár czikk olvasása után bölcseséggel telve érzi magát; úgy most meg arra bir, hogy némelly tárgyakra nézve bővebb tudományt másonnan és a kellő forrásokból is szerezzen magának, és ez­által képessé is lesz amaz álbölcseséget valóságos értékére leszállítani és ellenállhatlan hatalommal abban gátolni, nehogy bitorolt tekintéllyel az az elfogult sokaság felett zsarnokoskodjék, vagy azt tévutakra csábítsa, hol a­roszul vezetett a vezetővel együtt elveszszen. Külföldrőli tudósításokkal ez egykönnyen meg nem tör­ténhetnék; én legalább őszintén megvallom, hogy ámbár engem az augsburgi Allgemeine annyira érdekel, miszerint nekem évek óta legkedvesebb olvasmányom, és hogy egy czikket sem ugrom át, hazánk bonyolódott viszonyiban annak fonalán még­is csak ritkán igazodhatnám el, és valószínűleg ezen szempontból indult ki a kormány is, midőn időszaki saj­tónk szűk mozoghatási körét annyira tágító, hogy a nézetek és vélemények minden árnyéklatai szabadon nyilatkozhassa­nak és igényeiket a közvélemény végső elítélésének aláter­­jeszthessék. Minek is volna egyébiránt annyi lap? hiszen a külföldről egy is tudósíthatna! különben az is megtörténhet­nék, hogy én, ki négy lapot járatok — mind a négyben majd ugyanazt olvasnám, és ezt is, mire jól kell figyelmezni, 5—6 sőt 10—14 nappal később, mint azt az Allgemeinében ol­vastam , mellyel semmi fordítás kedvéért fel nem hagynék. Ezen tanács elfogadása tehát egyenesen oda vezetné journalistikánkat, hol akkor volt, midőn az előfizetési díjjal alamizsnát adtunk a kolduló szerkesztőknek és lapjaikat jár­­tattuk a nélkül, hogy azokat olvastuk, vagy csak borítékból is kivettük volna. Bizonyítja ezt a Pesti Hírlap kezdete óta általánossá vált újságolvasás, mellyet kétségbe vonni nem lehet, és bizonyítja azon lapok bukása is , mellyek vezetői ezen nélkülözhetlen rovat érdekesítéséhez nem értenek vagy nézeteinek pártot szerezni nem bírnak. Ha tehát silányak né­ha ezen önálló czikkek, mit én elismerni nem akarok, abból nézetem szerint nem az következnék, hogy egyet kell adni, mert hiszen ez egy is silány lehet, hanem egyedül az következ­nék , hogy szükségkép jobbakat törekedjünk írni; valamint abból, hogy számtalan silány hasztalan könyvek árasztják el a világot, senki sem következteti, hogy a kéziratok csak egy negyedét kell kinyomatni, vagy a sajtók száma három­negyedét nyugalomra kárhoztatni, hanem egyedül azt, hogy oda kell irányozni minden törekvést, miszerint a közönség ne gátoltathassék jobbak után is nyúlhatni, mit csak azok nagyobb számával érhetni el. Ha valahol, itt helye van a „nunquam retro“-nak! Nincs Európában nagyobb város , melly politikai napi­lapját nélkülözné; csak Budapest éri be még négy számmal egy hétben, és már ezt is sokalnak? Nem, és legkevésbbé te­hetjük azt mi conservativek, főkép ezen pillanatban nem, mikor annyi a helyreigazítandó és az ellenzéki táborban is észreveszik, hogy a többség józan elvekre is hajol, ha kellően utána járnak főnökei, kik eddig azt magára ha­­gyák és szabad tért engedjenek az egy oldalon lévők­nek. Örültem , hogy a lapok négyszer egy hétbeni meg­jelenése a mi oldalunkon indíttatott meg; sajnálnám, ha ismét mi volnánk azok, kik ez alig megkezdett pályába elsők fáradnánk bele! Ne engedjük ezen diadalt elle­neinknek, kik azt kétség kívül hasznukra tudandják fordíta­ni, és igyekezzünk inkább ugyanazon eszközökkel *) hatást gyakorolni, mellyekkel a hajdani P. Hírlapnak sikerült sere­gét olly nagyra szaporítani. Azt pedig az Istenért korán se képzeljük, hogy már min­dent nyertünk! Sajnos igazság, hogy nálunk szüntelenül tü­*) Ebben tökéletesen igaza van a tisztelt újságolvasónak, ki­vált miután föl kell tennünk róla, mikép nem fogja azt kívánni, hogy azok példáját kövessük, kik azt hitték, mikint a Journalis­mus feladása abban áll: kész törvényeket improvisálgatni és ille­tőleg diktálgatni a közönségnek. Láttuk, hova vezetett a journalis­­musnak illy kezelése, hova a sok v­e­zér-czikk, mellyet mi csak azért nem írunk, mert magunkat vezéreknek nem tartjuk, és ör­vendünk, ha szorgalmas és jó szándékkal dolgozó, zászlót hordozó közlegénynek tartatunk. Szabadjon egyébiránt megjegyeznünk, miként azt hiszszük, hogy azon egyik zászlóra, mellyet a munkás­sági mezők egyikén, t. i. a conservativ journalismus terén, mi tartunk kezeinkben, elég ollyal van írva, mit világosan láthat és könnyen megérthet mindenki. Nincs is az ellen panasz, hogy nem érthetnek meg valakik csak akarnak. Tudja már ma mindenki, hogy mi az alkotmányos lét normális állapotja után sóvárgunk, és igy olly haladást akarunk, melly nem a kormány ellen és igy en­nek elsorvadásával, hanem a kormány­nyal és igy ennek szi­­lárdulásával legyen összekötve; hogy mi csupán alkotmányosan és erélyesen kormányzó, de cselekvő, irányt adó kormányt kívánunk támogatni; — hogy megyei szerkezetünket fentartani, de javítani is kívánjuk;— hogy királyi városainknak az országgyűlésen kellő be­folyást és elegendő voksokat adatni, belszerkezeteket pedig úgy átalakítva látni óhajtjuk, hogy az ne megkövesült oligarchia vagy szabadosság és zavar, hanem szabadság s rend eszköze s emeltyűje legyen; — tudja mindenki, hogy a közös terhek viselésének va­gyunk baráti, de épen ezért ezen legfőbb haladást azon mezőn és terjedelemben kivánnók megkezdeni, a hol és melly mellett alkal­mazása legvalószínűbben lehető és legkevesebb visszahatással fe­nyeget; — nem titok, hogy ellenei vagyunk a védegyletnek ’s nem mesterkélt és erőtetett, hanem természetes eszközökkel kivánnók az ipar minden nemeit előmozdítani, és e végből szabad és vámmen­tes kereskedést az egész ausztriai birodalommal, vámokat pedig csupán a külföld irányában óhajtunk ’sat. Mindezek ’s egyebek vi­lágosságára nézve, úgy hiszszük, nem igen lehet panasz; — in­kább nekünk van panaszra méltó okunk a miatt, hogy daczára ezen világosságnak, minden szavunkból ellenkező értelem húzatik ki; s ha mi azt mondjuk, hogy parlamentáris kormány politikai kapcsolatunk mellett nem lehető, vagy védvámrendszer hason okok miatt kivihetlen, mindjárt az hányatik szemünkre, hogy mi alkot­mányos jogainkat vagy anyagi érdekeinket a birodalom vélt érde­keinek áldozgatjuk fel. Holott mi csupán némelly tervkovácsok el­mefuttatásait bizonyítgatjuk az alkotmányosan létező kap­csokkal meg nem férőknek, anyagi érdekeinket kívánjuk épen meg­­otalmazni attól, hogy a szomszédokéval egyenetlen harczot víj­­janak, és valószínűleg e miatt szenvedni kényteleníttessenek. Igaz, és elismerjük, hogy igen sok specialitás van még hátra, mellyet tárgyalnunk kell, de hiszen nagy részére rá fog a sor kerülni, és ki tehet róla, hogy elleneink ma védegylettel, holnap ismét par­lamentáris kormánynyal, majd ismét védvámrendszer-féle tervek­kel lépnek föl, és így kényszeritnek bennünket, hogy mindezen téveszméket c­áfolgassuk, mindezen tervek kártékony oldalait ki­­mutatgassuk ? — S z­e r­k. *) Jó szándékból eredő tanácsok mindig köszönetet érdemel­nek, de követésüket csak annyiban ígértük ,mennyire lehet“ Szerke­ zelni kell, mert semmi e világon nem hűl ki hamarább a ma­gyar melegnél, és ha csak egy pillanatig is pihennek a ve­zérek, mély álomba merülnek a közlegények! Maradjunk tehát ébren mindnyájan uraim, annál inkább, mert most már nemcsak vissza kell verni a megtámadókat, de tulajdon indítványokkal is elő kell állani, mert a nemzet mindenesetre haladni akar, és mivel az ellenzéki pályán nem haladhatott, haladand­ó conservativ elvek nyomán, és csak ezen remény fejében szaporodnak soraink, tehát zászlóinkra valaminek irva kell lenni, mit világosan láthasson és könnyen megért­hessen mindenki! *) — Egy vidéki uj­ságolvasó. (Az 1839-dik betáblázási törvényünk elégtelen. II.) Előbbeni értekezésemben**) állítottam már, hogy 1839/4nd. betáblázási törvényeink nem czélszerűek, állítom a mondottak fonalán továbbá , hogy az 183­­­ no. évi XXII. törvényünk jelen kiterjedésében lehetlenné teszi a jó jel­zálog-rendszer létesítését.­Valamint egyrészről minden tör­vényes utón hozott törvényt addig, mig az törvényes utón el nem töröltetik, tisztelni és követni szoros kötelességemnek tartom: szintúgy más részről semmi törvényt, — mint emberi művet — csalhatlan és átalánosan (absolute) jónak nem tarthatok; épen azért szabadnak is tartom, minden létező törvényt az ész critériuma alá vonni, sőt kötelességemnek tartom, ha a már életbe léptetett törvényeink tökéletlenségéről higgadt vé­rű fontolás után meggyőződtem — ezen meggyőződésemet hazám figyelmébe ajánlani. — Igazam van-e vagy nincs, ezt azok határozzák majd el, kikre a törvényhozás alkotmány szerint bízva van. Ezen velem született szabadságommal élni, ezen s­ emlitett kötelességemnek megfelelni kívánván, hozzáfogok az 183%a XXI. törvényczikk §§onkinti taglalásásához, és mindegyikre előforduló észrevételem előadásához. ***) *) Azaz czikkekkel, csakhogy más szellemben írottakkal. S­z­e­r­k. **) Lásd a B.P. Híradó f. évi jun. 13.15. 17kei, vagyis 197. 198 és 1997. számait. — Szer­­. ***) Szükségesnek tartottuk nagyobb világosság és könnyebb eligazodhatás végett a XXIdik­ törv.czikkelyt, mellyre t. i. az észrevételek történnek, egész terjedelmében ide iktatni: XXI Törvényczikk­el­y. Adóssági követelések el­sőbbség végetti betáblázásáról. 1. §. A betáblázásnak mindig azon köztörvényhatóság előtt kell történni, hol az adósnak javai, mely­­lyekre a betáblázás intéztetik, feküsznek. Ugyanazért a nemesi és jobbágyi javakra nézve az illető megyének közgyűlése előtt — szabad királyi városokban ’s a Jász-Kun kerületekben fekvő ja­vakra nézve a városi tanács rendes ülésén — a Hajdú-városokban a kerületi gyűlésben — a bányai vagyonra nézve pedig a bányászi kegymester és jegyző előtt vagyon csak helye a betáblázásnak. Máshol történt betáblázások törvényes erővel nem bírnak. — 2. §. Azon betáblázás , melly egyik megye vagy törvényhatóság előtt történt, az adósnak más megyében vagy más törvényhatóság alatt levő javára soha ki nem terjed , még akkor sem , ha ezek csak részei vagy tartozmányai (appertinentiae) volnának azon nagyobb jószágnak vagy uradalomnak, mellyre nézve a betáblázás történt. — 3. §. Megyei kis gyűlésen történt betáblázásnak törvényes ereje csak azon közgyűléstől számítandó , mellyen a kis gyűlés jegyző­könyve hitelesittetett; ugyanazon közgyűlésen történt betáblázások pedig, a gyűlésnek bármellyik napján történt légyen is a betáblá­zott iromány felolvasása, különbség nélkül ugyanazon egy napon történteknek tekintendők. — 4. §. A betáblázásnak, hogy törvé­nyes erejű legyen, előbb kell történni, mint a csődület iránti fo­lyamodás benyujtatott. Később történt betáblázások semmi erővel nem bírnak.— 5. §. A betáblázott követelés csődület esetében más hasonnemű, de be nem táblázott követelések előtt kielégítési tör­vényes elsőbbséggel bir. Korábban betáblázott követelés a későb­­ben betáblázottat kielégítésre nézve megelőzi. Ugyanazon közgyű­lésen vagy városi tanács előtt ugyanazon napon történt betáblázá­sok között az adóslevél kelte határozza el az elsőbbséget.—6. §. Jövendőre a betáblázásból származó kielégítési elsőbbség az adós­nak csak ingatlan javaira terjed. Ingó javakra betáblázást intézni, vagy az ingatlanokra történt betáblázásnak erejét ingókra is kiter­jeszteni, ezentúl soha semmi szín alatt nem lehet. — 7. §. Az eddig történt betáblázások azonban mindazon csődületekben, mely­­lyek már folyamatban vannak, vagy a jelen törvény kihirdetése után három esztendő alatt fognak támadni, az adósnak ingó ja­vaira nézve is adnak a hitelezőnek elsőbbséget, de az ezen három évnek lefolyta után támadó csődületeknél az eddigi betáblázások­­nak ereje is adósnak egyedül ingatlan javaira terjed. — 8. §. Be­táblázások alkalmával a kötelezvények mindenkor eredetben — a kereskedői könyvek kivonatai pedig ’s a váltótörvényszékek ollyan ítéletei, mellyekre nézve a hitelező az adósnak ingó javaiból teljes kielégítést nem nyert, hiteles formában beiktatandók. — 9. §. Minden betáblázandó követelésnek határozott summáról kell kiadva lenni. Ha valaki olly követelést tábláztatna be, melly nem vala­­melly határozott pénzmennyiségről szól, a betáblázás által semmi elsőbbséget nem nyerend.— 10. §. Ha valamelly kötelezvény be­­tábláztatnék , mielőtt az abban kitett pénzt vagy pénzbeli értéket az adós hitelezőjétől általvette, a betáblázásból származó elsőbb­ség azon időtől számítandó , midőn a kötelezvény az abban kitett pénz vagy pénzbeli érték valóságos általadásával teljesítésbe ment. — 11. §. A betáblázás végett bemutatott iromány az illető köz­gyűlési vagy tanácsi ülésben nyilván felolvastatván, betáblázottnak végzés által kijelentessék, ’s ezen végzés a gyűlésnek jegyző­könyvébe iktattassék, ’s a megtörtént betáblázás a betáblázott iro­mányra feljegyeztessék, sőt, ha a fél kívánja, erről neki hiteles

Next