Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-09-18 / 252. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Csütörtök 25°. September 18. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátosutczai Claudy-házban 46-ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomban külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Halálozás. Észrevételek azon indítvány ellen, melly a B. P. Híradó 245. számában journalistikánkra nézve létetett. — Az 1839ik évi betáblázási törvényünk elégtelen- Budapesti hirharang. Ausztria. (Iparműkiállitás. Harmadik levél.) Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Egyveleg. Hivatalos és magánhirdetések. jflA€i¥ABORSZÁSI és ERDÉLY. Az oszadi kir. kamrai anyagszer-számvivői állomás Szánka Tamásnak f. évi aug. 13án történt halála által megüresült. A nagy magy. kir. udv. Kamara Gábor Ferencz pécskai kamrai ispánt bogsáni kamr. kasznárrá alkalmazta. (Észrevételek azon indítvány ellen, melly a B. P. Híradó 245. számában Journalistikánkra nézve létetett.) A t. ez. szerkesztőség igen hamar megköszönte *) tisztelt barátjának ama jó tanácsát, miszerint jobb volna hetenkint csak egy jó irány- vagy főczikket adni, hogy annál több hely maradjon a külföldről, olly tudósítások számára, mellyek nélkülözhetőkké tegyék az idegen lapokat. Engedje meg a t. ez. értekező úr, hogy ezen tanács ellen egy szerény olvasó igénytelen észrevételeit előterjeszthesse, mivel ezen tanács elfogadása sokkal inkább minket olvasókat, mintsem a szerkesztőséget érdekli , mellyre nézve igen könnyű lehet a főczikk helyét holmi külföldi lapokból lefordított czikkel betölteni; de alkalmasint nem olly könnyű az olvasók többségét oda bírni, hogy illy fordításokkal megelégedjenek. A journalistika csak úgy fog megfelelni hivatásának, ha híven tükrözi vissza a nemzetek politikai életének phasisait, szenvedélyeinek küzdelmeit, szükségeinek igényeit, ipara mozgalmait, felledező műveltsége irányait, átalakulása tüneményeit, érdekei ’s viszonyai rendeztetését, végre pedig a napi események benyomásait ’s eredményeit; — mindez pedig önálló czikkek feladása, mellyek tehát el nem maradhatnak , hacsak lapjaink a közvélemény különféle árnyéklatainak orgánumai lenni teljesen meg nem szűnnek, el nem maradhatnak, anélkül, hogy lapjaink csupán fordító vagy lemásoló és utánnyomó intézetekké sülyedjenek. Ha ez a hírlapok feladata — és ez az, mert különben nem növekedhetnek számuk egész a végtelenig, minek oka csak az anyag végtelenig szaporodtában keresendő, akkor kérem, hogyan tehetne szert számos előfizetőkre ollyan lap, melly mindazon, négy sőt nyolcz irányezikk el sem kimeríthető, kérdéseket, mellyek hazánkat Mármarostól az adriai tengerig olly hatalmasan átrezgik, csak egyszeregy hétben érintené, a többi háromszor pedig csak a külföldről értekeznék? miről mégis, bár kissé több czikk és hoszabb rovat íratnék is, mindig csak töredék ismereteink lehetnének, mert annyit, mit az augsburgi lap hét és több mellékíveken közöl (és ennyit óhajt. értekező „legalább“) három-négy íven adni lehetetlen , és igy a külföldi lapok nélkülözhetőkké soha sem leendnek. Tessék !. értekező urnak a franczia és angol óriási hírlapokat megtekinteni, nem telvék e majd csupa honi dolgokkal, mellyek a külföldi híreknek csak igen szűk helyet engednek? És a hosszabb és legtanulságos czikkek, jóllehet külalakjuk mindig nő, már abban sem férnek meg, hanem számtalan havi folyóiratot is töltenek be és mindig újakat léptetnek életbe, hogy az eszmék ferde iránya igazítassék, a közvélemény minden árnyéklata nyilatkozhassék és a való ez által kitudassék. Igen sokban igaza van ugyan a t. értekező urnak, mert tagadni p. o. nem lehet, hogy hírlapi rhapsodicus olvasás által a rendszeres száraz tudomány háttérbe szorittatik; de méltóztassék elhinni, hogy az olvasók aránytalan többsége azért, mert a főczikkek elmaradnak, rendszeres száraz tudományra nem adandja magát, és ezekre nézve mégis csak jobb ha valamit, annyit mennyit idejök és műveltségi fokuk enged, mint ha semmit sem tudnak, mi természetesen következnék, ha a tudományok száraz, sok időt, előismereteket és vezetést igénylő rendszeréhez utasittatnának; és száz esetben ezen körülmény be sem állhatna, mert ignoti nulla cupido, és ez azon haszon, melly a zavart agyak szaporításából eredő kárt sulyegyenbe hozza; mert valamint bizonyos, hogy némelly üres fő egy pár czikk olvasása után bölcseséggel telve érzi magát; úgy most meg arra bir, hogy némelly tárgyakra nézve bővebb tudományt másonnan és a kellő forrásokból is szerezzen magának, és ezáltal képessé is lesz amaz álbölcseséget valóságos értékére leszállítani és ellenállhatlan hatalommal abban gátolni, nehogy bitorolt tekintéllyel az az elfogult sokaság felett zsarnokoskodjék, vagy azt tévutakra csábítsa, hol aroszul vezetett a vezetővel együtt elveszszen. Külföldrőli tudósításokkal ez egykönnyen meg nem történhetnék; én legalább őszintén megvallom, hogy ámbár engem az augsburgi Allgemeine annyira érdekel, miszerint nekem évek óta legkedvesebb olvasmányom, és hogy egy czikket sem ugrom át, hazánk bonyolódott viszonyiban annak fonalán mégis csak ritkán igazodhatnám el, és valószínűleg ezen szempontból indult ki a kormány is, midőn időszaki sajtónk szűk mozoghatási körét annyira tágító, hogy a nézetek és vélemények minden árnyéklatai szabadon nyilatkozhassanak és igényeiket a közvélemény végső elítélésének aláterjeszthessék. Minek is volna egyébiránt annyi lap? hiszen a külföldről egy is tudósíthatna! különben az is megtörténhetnék, hogy én, ki négy lapot járatok — mind a négyben majd ugyanazt olvasnám, és ezt is, mire jól kell figyelmezni, 5—6 sőt 10—14 nappal később, mint azt az Allgemeinében olvastam , mellyel semmi fordítás kedvéért fel nem hagynék. Ezen tanács elfogadása tehát egyenesen oda vezetné journalistikánkat, hol akkor volt, midőn az előfizetési díjjal alamizsnát adtunk a kolduló szerkesztőknek és lapjaikat jártattuk a nélkül, hogy azokat olvastuk, vagy csak borítékból is kivettük volna. Bizonyítja ezt a Pesti Hírlap kezdete óta általánossá vált újságolvasás, mellyet kétségbe vonni nem lehet, és bizonyítja azon lapok bukása is , mellyek vezetői ezen nélkülözhetlen rovat érdekesítéséhez nem értenek vagy nézeteinek pártot szerezni nem bírnak. Ha tehát silányak néha ezen önálló czikkek, mit én elismerni nem akarok, abból nézetem szerint nem az következnék, hogy egyet kell adni, mert hiszen ez egy is silány lehet, hanem egyedül az következnék , hogy szükségkép jobbakat törekedjünk írni; valamint abból, hogy számtalan silány hasztalan könyvek árasztják el a világot, senki sem következteti, hogy a kéziratok csak egy negyedét kell kinyomatni, vagy a sajtók száma háromnegyedét nyugalomra kárhoztatni, hanem egyedül azt, hogy oda kell irányozni minden törekvést, miszerint a közönség ne gátoltathassék jobbak után is nyúlhatni, mit csak azok nagyobb számával érhetni el. Ha valahol, itt helye van a „nunquam retro“-nak! Nincs Európában nagyobb város , melly politikai napilapját nélkülözné; csak Budapest éri be még négy számmal egy hétben, és már ezt is sokalnak? Nem, és legkevésbbé tehetjük azt mi conservativek, főkép ezen pillanatban nem, mikor annyi a helyreigazítandó és az ellenzéki táborban is észreveszik, hogy a többség józan elvekre is hajol, ha kellően utána járnak főnökei, kik eddig azt magára hagyák és szabad tért engedjenek az egy oldalon lévőknek. Örültem , hogy a lapok négyszer egy hétbeni megjelenése a mi oldalunkon indíttatott meg; sajnálnám, ha ismét mi volnánk azok, kik ez alig megkezdett pályába elsők fáradnánk bele! Ne engedjük ezen diadalt elleneinknek, kik azt kétség kívül hasznukra tudandják fordítani, és igyekezzünk inkább ugyanazon eszközökkel *) hatást gyakorolni, mellyekkel a hajdani P. Hírlapnak sikerült seregét olly nagyra szaporítani. Azt pedig az Istenért korán se képzeljük, hogy már mindent nyertünk! Sajnos igazság, hogy nálunk szüntelenül tü*) Ebben tökéletesen igaza van a tisztelt újságolvasónak, kivált miután föl kell tennünk róla, mikép nem fogja azt kívánni, hogy azok példáját kövessük, kik azt hitték, mikint a Journalismus feladása abban áll: kész törvényeket improvisálgatni és illetőleg diktálgatni a közönségnek. Láttuk, hova vezetett a journalismusnak illy kezelése, hova a sok vezér-czikk, mellyet mi csak azért nem írunk, mert magunkat vezéreknek nem tartjuk, és örvendünk, ha szorgalmas és jó szándékkal dolgozó, zászlót hordozó közlegénynek tartatunk. Szabadjon egyébiránt megjegyeznünk, miként azt hiszszük, hogy azon egyik zászlóra, mellyet a munkássági mezők egyikén, t. i. a conservativ journalismus terén, mi tartunk kezeinkben, elég ollyal van írva, mit világosan láthat és könnyen megérthet mindenki. Nincs is az ellen panasz, hogy nem érthetnek meg valakik csak akarnak. Tudja már ma mindenki, hogy mi az alkotmányos lét normális állapotja után sóvárgunk, és igy olly haladást akarunk, melly nem a kormány ellen és igy ennek elsorvadásával, hanem a kormánynyal és igy ennek szilárdulásával legyen összekötve; hogy mi csupán alkotmányosan és erélyesen kormányzó, de cselekvő, irányt adó kormányt kívánunk támogatni; — hogy megyei szerkezetünket fentartani, de javítani is kívánjuk;— hogy királyi városainknak az országgyűlésen kellő befolyást és elegendő voksokat adatni, belszerkezeteket pedig úgy átalakítva látni óhajtjuk, hogy az ne megkövesült oligarchia vagy szabadosság és zavar, hanem szabadság s rend eszköze s emeltyűje legyen; — tudja mindenki, hogy a közös terhek viselésének vagyunk baráti, de épen ezért ezen legfőbb haladást azon mezőn és terjedelemben kivánnók megkezdeni, a hol és melly mellett alkalmazása legvalószínűbben lehető és legkevesebb visszahatással fenyeget; — nem titok, hogy ellenei vagyunk a védegyletnek ’s nem mesterkélt és erőtetett, hanem természetes eszközökkel kivánnók az ipar minden nemeit előmozdítani, és e végből szabad és vámmentes kereskedést az egész ausztriai birodalommal, vámokat pedig csupán a külföld irányában óhajtunk ’sat. Mindezek ’s egyebek világosságára nézve, úgy hiszszük, nem igen lehet panasz; — inkább nekünk van panaszra méltó okunk a miatt, hogy daczára ezen világosságnak, minden szavunkból ellenkező értelem húzatik ki; s ha mi azt mondjuk, hogy parlamentáris kormány politikai kapcsolatunk mellett nem lehető, vagy védvámrendszer hason okok miatt kivihetlen, mindjárt az hányatik szemünkre, hogy mi alkotmányos jogainkat vagy anyagi érdekeinket a birodalom vélt érdekeinek áldozgatjuk fel. Holott mi csupán némelly tervkovácsok elmefuttatásait bizonyítgatjuk az alkotmányosan létező kapcsokkal meg nem férőknek, anyagi érdekeinket kívánjuk épen megotalmazni attól, hogy a szomszédokéval egyenetlen harczot víjjanak, és valószínűleg e miatt szenvedni kényteleníttessenek. Igaz, és elismerjük, hogy igen sok specialitás van még hátra, mellyet tárgyalnunk kell, de hiszen nagy részére rá fog a sor kerülni, és ki tehet róla, hogy elleneink ma védegylettel, holnap ismét parlamentáris kormánynyal, majd ismét védvámrendszer-féle tervekkel lépnek föl, és így kényszeritnek bennünket, hogy mindezen téveszméket cáfolgassuk, mindezen tervek kártékony oldalait kimutatgassuk ? — S ze rk. *) Jó szándékból eredő tanácsok mindig köszönetet érdemelnek, de követésüket csak annyiban ígértük ,mennyire lehet“ Szerke zelni kell, mert semmi e világon nem hűl ki hamarább a magyar melegnél, és ha csak egy pillanatig is pihennek a vezérek, mély álomba merülnek a közlegények! Maradjunk tehát ébren mindnyájan uraim, annál inkább, mert most már nemcsak vissza kell verni a megtámadókat, de tulajdon indítványokkal is elő kell állani, mert a nemzet mindenesetre haladni akar, és mivel az ellenzéki pályán nem haladhatott, haladandó conservativ elvek nyomán, és csak ezen remény fejében szaporodnak soraink, tehát zászlóinkra valaminek irva kell lenni, mit világosan láthasson és könnyen megérthessen mindenki! *) — Egy vidéki ujságolvasó. (Az 1839-dik betáblázási törvényünk elégtelen. II.) Előbbeni értekezésemben**) állítottam már, hogy 1839/4nd. betáblázási törvényeink nem czélszerűek, állítom a mondottak fonalán továbbá , hogy az 183 no. évi XXII. törvényünk jelen kiterjedésében lehetlenné teszi a jó jelzálog-rendszer létesítését.Valamint egyrészről minden törvényes utón hozott törvényt addig, mig az törvényes utón el nem töröltetik, tisztelni és követni szoros kötelességemnek tartom: szintúgy más részről semmi törvényt, — mint emberi művet — csalhatlan és átalánosan (absolute) jónak nem tarthatok; épen azért szabadnak is tartom, minden létező törvényt az ész critériuma alá vonni, sőt kötelességemnek tartom, ha a már életbe léptetett törvényeink tökéletlenségéről higgadt vérű fontolás után meggyőződtem — ezen meggyőződésemet hazám figyelmébe ajánlani. — Igazam van-e vagy nincs, ezt azok határozzák majd el, kikre a törvényhozás alkotmány szerint bízva van. Ezen velem született szabadságommal élni, ezen s emlitett kötelességemnek megfelelni kívánván, hozzáfogok az 183%a XXI. törvényczikk §§onkinti taglalásásához, és mindegyikre előforduló észrevételem előadásához. ***) *) Azaz czikkekkel, csakhogy más szellemben írottakkal. Szerk. **) Lásd a B.P. Híradó f. évi jun. 13.15. 17kei, vagyis 197. 198 és 1997. számait. — Szer. ***) Szükségesnek tartottuk nagyobb világosság és könnyebb eligazodhatás végett a XXIdik törv.czikkelyt, mellyre t. i. az észrevételek történnek, egész terjedelmében ide iktatni: XXI Törvényczikkely. Adóssági követelések elsőbbség végetti betáblázásáról. 1. §. A betáblázásnak mindig azon köztörvényhatóság előtt kell történni, hol az adósnak javai, melylyekre a betáblázás intéztetik, feküsznek. Ugyanazért a nemesi és jobbágyi javakra nézve az illető megyének közgyűlése előtt — szabad királyi városokban ’s a Jász-Kun kerületekben fekvő javakra nézve a városi tanács rendes ülésén — a Hajdú-városokban a kerületi gyűlésben — a bányai vagyonra nézve pedig a bányászi kegymester és jegyző előtt vagyon csak helye a betáblázásnak. Máshol történt betáblázások törvényes erővel nem bírnak. — 2. §. Azon betáblázás , melly egyik megye vagy törvényhatóság előtt történt, az adósnak más megyében vagy más törvényhatóság alatt levő javára soha ki nem terjed , még akkor sem , ha ezek csak részei vagy tartozmányai (appertinentiae) volnának azon nagyobb jószágnak vagy uradalomnak, mellyre nézve a betáblázás történt. — 3. §. Megyei kis gyűlésen történt betáblázásnak törvényes ereje csak azon közgyűléstől számítandó , mellyen a kis gyűlés jegyzőkönyve hitelesittetett; ugyanazon közgyűlésen történt betáblázások pedig, a gyűlésnek bármellyik napján történt légyen is a betáblázott iromány felolvasása, különbség nélkül ugyanazon egy napon történteknek tekintendők. — 4. §. A betáblázásnak, hogy törvényes erejű legyen, előbb kell történni, mint a csődület iránti folyamodás benyujtatott. Később történt betáblázások semmi erővel nem bírnak.— 5. §. A betáblázott követelés csődület esetében más hasonnemű, de be nem táblázott követelések előtt kielégítési törvényes elsőbbséggel bir. Korábban betáblázott követelés a későbben betáblázottat kielégítésre nézve megelőzi. Ugyanazon közgyűlésen vagy városi tanács előtt ugyanazon napon történt betáblázások között az adóslevél kelte határozza el az elsőbbséget.—6. §. Jövendőre a betáblázásból származó kielégítési elsőbbség az adósnak csak ingatlan javaira terjed. Ingó javakra betáblázást intézni, vagy az ingatlanokra történt betáblázásnak erejét ingókra is kiterjeszteni, ezentúl soha semmi szín alatt nem lehet. — 7. §. Az eddig történt betáblázások azonban mindazon csődületekben, melylyek már folyamatban vannak, vagy a jelen törvény kihirdetése után három esztendő alatt fognak támadni, az adósnak ingó javaira nézve is adnak a hitelezőnek elsőbbséget, de az ezen három évnek lefolyta után támadó csődületeknél az eddigi betáblázásoknak ereje is adósnak egyedül ingatlan javaira terjed. — 8. §. Betáblázások alkalmával a kötelezvények mindenkor eredetben — a kereskedői könyvek kivonatai pedig ’s a váltótörvényszékek ollyan ítéletei, mellyekre nézve a hitelező az adósnak ingó javaiból teljes kielégítést nem nyert, hiteles formában beiktatandók. — 9. §. Minden betáblázandó követelésnek határozott summáról kell kiadva lenni. Ha valaki olly követelést tábláztatna be, melly nem valamelly határozott pénzmennyiségről szól, a betáblázás által semmi elsőbbséget nem nyerend.— 10. §. Ha valamelly kötelezvény betábláztatnék , mielőtt az abban kitett pénzt vagy pénzbeli értéket az adós hitelezőjétől általvette, a betáblázásból származó elsőbbség azon időtől számítandó , midőn a kötelezvény az abban kitett pénz vagy pénzbeli érték valóságos általadásával teljesítésbe ment. — 11. §. A betáblázás végett bemutatott iromány az illető közgyűlési vagy tanácsi ülésben nyilván felolvastatván, betáblázottnak végzés által kijelentessék, ’s ezen végzés a gyűlésnek jegyzőkönyvébe iktattassék, ’s a megtörtént betáblázás a betáblázott irományra feljegyeztessék, sőt, ha a fél kívánja, erről neki hiteles