Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-09-19 / 253. szám

Péntek 253. BUDAPESTI September 19. 1845. A utozat Claudy-házban szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba­­ külföldre­­ csak a bé hivatalnál menendő példányok icsi császári posta­rendeltethetnek meg Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pénz. és valam, jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez.p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs h­asáb­­toráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Nyit levél Erős Lajoshoz Szabolcsba. III. Három indítv­ány hicsossosiin­­hoz és másokhoz. Megyék. Közgyűlés Szabolcsban. — Hála nyi­latkozat Monokról. Adakozások a pesti szegény gyermekkorház részé­re. — Külföldi irodalom. (Vie correspondence et écrits de Washing­ton publiés de apres edition americaine, et procédés d line Intro­duction sur l’influence et caractére de Washington etc. par M. Guizot, Paris 1840.) Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Belgium. Olaszország. Oroszország. Délamerika. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavízállás. MAGsVARORSZÁG és ERBÉLI. A pesti kir. sóhivatalnál megüresült ellenő­rségre G­y­ö­­r­f­f­y István egri k. ellenőrködő sómázsamester jön kinevezve.­­ (Nyílt levél Erős Lajoshoz Szabolcsba. III.) *) Régi barátom! Mindjárt egy éve lesz, mióta nyílt leveleimet Hozzád intézém Pozsonyba, ’s aggodalmimat ki­­öntém kebledbe a vukovár-fiumei vasút ügye felett. Azóta többször érzek ösztönt magamban, más nem kisebb­ érdekű tárgyak iránt egyenesen Hozzád intézve adni elő nézetimet, tudva mindig egy részről, hogy az inimicus causae-hez nem kötöd az inimicus personae-t, és nem kétkedve soha a má­sikról, mikint ha már azzal is teszek Neked némi szolgálatot, hogy vezetem a B. P. Híradót, és ennek működése által ebed épen annyira ingereltetik fel, a­mennyire jó emésztés czél­­jából annak felbizgattatnia szükséges,bizonyosan lankadatlan barátságom újabb tanujeleit fogtad volna abban szemlélni, hahogy specialiter Hozzád intézett, czikkekkel igyekszem az említett eredmény előidézésén. És noha épen nem lettem volna az illy czéllal és modorban feldolgozandó anyagnak híjával — mert hiszen a sok főispáni és helyettesi kinevezés, védegylet, centralisalio, fáklyás és macskazenékről lett volna alkalmam még többet mondani, mint a mennyit egyszer-más­­szor elmondtam — de azért mégsem akartam helyzetemmel visszaélni, tudván amúgy is, mikép maga szabolcsi Tiszánk ’s annak rokonczatlankodása képes Neked száz annyi bosszú­ságot okozni, mint a mennyit híradói czikkeimmel Benned támaszthatnék. Azonban most nem tekintve a következésekre, nem mellőzhetem, hogy ne szóljak Veled néhány szót a Ti­száról ’s azon reményeimről, mellyeket keblemben az iránt táplálok, miszerint eljött végvalahára az idő, ha komolyan el vagyunk rá tökélve, ezen folyót megzabolázni, ’s az általa pusztított ’s elöntött országrészt fegyveres erő és vérontás nélkül visszafoglalni. Midőn a múlt hó vége felé Nagy-Kál­óban találkozunk, nem kis sajonnal vevém észre, mikint a Tiszáról múlt június végén és július esején írott híradói czikkeimmel nem valók elég szerencsés azon meggyőződést meggyökereztetni Ben­ned , mellyet kívántam. Nekem ugyanis oda irányult minden törekvésem, hogy megmutassam, miszerint azon buzgó óhaj­tás, melly minden hazafinak ’s tiszavidéki lakosnak , és igy e két minemüségben Neked is, kebleiteket a Tisza rendbe­szedésére nézve lelkesíti, valósításához közelget, h­a a kor­mánynak jó és komoly szándékát egy részről, másrészről meg fenálló törvényeink alapján, a társulati eszmében rejlő erőt és hatályosságot hasznunkra fordítani és illetőleg kizsák­mányolni elég­eszélyesek leszünk. És megvallom Neked őszintén, mikép reményeim még mélyebb és erősebb gyöke­reket vertek bennem, mióta tudomásomra jutott, hogy kor­mányunk a cselekvés és kivitel emberét gr. Széchenyi Istvánt ez ügyben királyi biztosnak már valóban kinevezte, ’s ez munkálkodását haladéktalanul megkezdeni készül **). Illy körülményekben, ha az egész dolog fekvését felgondolom, lehetetlen a siker minden lehetőségeit összpontosítva nem látnom , mihelyest nekünk tiszavidékieknek szándékunk ko­molyan elhatározott, min hasznunk belátása elég tiszta, ’s türel­münk , mellyel a Tisza paczkázásait eddig szenvedtük, ele­gendőig megfogyott és igy minél csekélyebb. Vedd mindenek előtt fontolóra a férfiúnak jellemét’s tu­lajdonait, kivel dolgotok leend. Nincs a hazában férfiú, ki­nek közhasznú egyesületek ’s társulatok keletkeztetése, ala­kítása, különböző vélemények egyeztetése, összeütköző ér­dekek kiegyenlítése körül több és szertébb ágazó tapasztalá­sai is érdemei volnának, mint neki. Nincs férfiú, kinek ne­véhez a siker inkább csatlakoznék, vele, hogy úgy mondjam, inkább össze volna házasodva, mint az övéhez. Nem találsz magyart, kinek külföldi pénzhatalmakkal több és hosszabb ismeretségei, tapasztalt és nagy hírnevű technikai tekinté­lyekkel terjedtebb összeköttetései volnának, mint neki. Nincs a hazában, ki a nem lankadó kitűrés és ernyedetlen állhata­tosság több bizonyságait adta volna; nincs, ki inkább , mint ő, belátni és felfogni képes lenne akár azon kifejezhetlen nemzeti kárt, mellyet a legmagyarabb faj anyagi ’s igy köz­vetve szellemi erejét sorvasztó Tisza évenkint a hazának okoz, akár azon felszámithatlan hasznot, mellynek egy egész országrész visszafoglalása ’s magyarok által magyarok ré­szére leendő művelése által, mulhatlanul föl kell a polgáro­sodás és nemzeti erő üdvére sarjadzani; — nincs, ki szemé­­lyes kényelmet, ellen- vagy rokonszenvet, magánnézetet a *) Lásd a hasonczimü czikkeket a B. P. Híradó 65 és 66dik számaiban. — S­z­e­r­k. **) Ó­rmlrga, a mint tudomásomra jutott, folyó hó 30kán S. A. Ujhelyben, oct. 3kán Vásáros-Naményban, oct. 9kén Tisza- Dobon, oct. 12kén Szolnokon, oct. 16kén Szegeden kíván és fog az illető hatóságokkal ’s érdeklett tiszai birtokosokkal értekezni, ’s ez értelemben a határnapokat már valóban ki is tűzte ’s a kellő felszólításokat szétküldötte. — Gr. D. E. közhaszon és érdeknek alárendelni készebb és képesebb len­ne ; — nincs végre, kitől a gyakorlati hazafiság ama sza­bályát, miszerint a közhaszon összeházasitható, sőt valóban összeházasitandó a magánhaszon­nal, példáinak nyomán megtanulni könnyebben lehetne, mint épen tőle. Illy férfiúval lesz dolgotok, tiszavidéki földjeim. E felett rendelkezésünkre fognak állani azon műtani tiszai felmérések és munkálatok, mellyeket a kormány hosszú évek során ke­resztül elkészíttetett, mellyek nekünk egy fillérünkbe sem kerültek ’s mellyek egy megbecsülhetlen kincset képeznek, a mennyiben ezek nélkül semmi nagyobbszerű és összefüggő munkálódás sem létesíthető. Jelen leend egy olly jeles technikai egyén *), kitől a kivántató felvilágosításokat megnyerhetjük. Készen leendőnek az építészi igazgatóságnak ezen fölmérések folytában elkészített szabályozási terve, költségszámítása és egyéb segédadatai, mellyeket megfontolni, megvitatni, meg­vizsgálni, teljesebb megnyugvás szerzése végett, elismert ké­pességeket tettleg igazolt technikai tekintélyek ellátása alá terjeszteni szabadságunkban áll. Nem szűkölködünk czélszerű törvényben, mert az világosan parancsolja, hogy vízszabá­­lyozások azoknak költségén lét­esíttessenek, kik az illy mun­kálatok hasznát veendik; gondoskodott bíróságról, melly ál­tal az akadékosokat és vonakodókat tettleges részvétre szo­rítani , megyék között támadható kérdéseket kiegyenlíteni le­hessen. Módunkban is hatalmunkban van, minden megyében társulattá alakulni, ezen egyes megyei társulatokból ismét kiválasztani azokat, kikben bizodalmunk van, és képviselő testületté alakítani a végre, hogy ez folytonos érintkezésben maradjon a királyi biztossal, közbejöjjön az országrószék által viselendő költségek kieszközlésében, a netalán szüksé­ges kölcsönt megszerezze, a fizetés rende ’s kulcsa kidolgo­zásába befolyjon, időről időre a kir. biztos vezérlete alatt összeüljön ’s neki a czél elérésében segédkezeket nyújtson ’sat. Mindezek módunkban ’s hatalmunkban állanak. Ámde módunkban ’s hatalmunkban áll-e, fogod mondani, felrázni kedves földjeinket százados tespedésekből és cselek­vésre buzdítani? módunkban áll-e legyőzni azon bizodalmat­­lanságot, mellyel sokan egy részről a kérdéses tervek czél­­szerűsége és műtani kivihetősége, más részről magyarok kö­zött összehangzó akarat, összefüggő cselekvés lehetősége iránt táplálnak? hatalmunkban áll-e eloszlatni azok kétsé­geit, kik semmit sem akarnak tenni, míg csak jót nem áll nekik valaki a czélba vett szabályozás sikereiről, vagy pedig nem tudják tökéletes bizonyossággal, hogy hány forintig fog az országrészék azon munkálatok költségeiben részesülni? I­lyen kérdéseket fogsz talán eb­ben gördíteni, barátom! És én elisme­rem szívesen, hogy azoknak felvetésére telj­esen fel vagy jogo­sítva. Azonban ha meggondolom , mennyi kifejezhetlen kárt szenvedünk mindnyájan a Tisza árjai által, mennyire elma­radtunk e miatt az ország boldogabb vidékeihez képest min­denben, és pedig mind anyagilag mind szellemileg, mennyire elvagyunk a világtól szigetelve, mennyire szegényedünk, fo­gyunk , sorvadunk miatta egy részről és mennyire szeretünk meg más részről jobban és több kényelemmel élni mint eze­lőtt, ha mind­ezeket fölgondolom, engedd hinnem, mikép csak a lelkesebbek, távolabb látkörbe látók, buzdítására , értesí­téseire, felvilágosításaira van még szükség, hogy a tespe­­dők amúgy is mind inkább csökkenő kis serege, cselekvésre és lethargiájábeli felébredésre tudjon végre fölbuzdulni. Hi­szen a 19dik században élünk az Istenért! mellyben anyagi mezőn az okos munkásságot , öszszehangzó akaratot, öszszefüggő cselekvést, mindenütt siker és áldás követi, melly egyenesen az illyen működések és sikerek százada! Hiszen a polgárosodásban előhaladt országok hemzsegnek nyereséges beruházásra váró tőkéktől, mellyek kellő biztosí­tás mellett bőségben kínálkoznak mindenfelé, büszkélked­nek technikai tudományukat gyakorlatilag igazolt techniku­sokban, kik illő jutalomért ismereteikkel és idejökkel bárki­nek is készek szolgálni! Mindezen kedvező körülményeket hasznunkra fordítni egyenesen hatalmunkban áll, mihelyt meggőzödünk, hogy ha magunkon segíteni magunk is eltö­kélve nem vagyunk, rajtunk segítve csakugyan nem lesz, akarja bármint azt kormányunk, mihelyt meggyőződünk, hogy alkotmányos embernek a jelen században józan okosságilag más politikája nem lehet, mint elibe menni a kormánynak ha az elibünk jön és útjába állani ha ellenünk venné irányát. És ugyan lehet-e komolyan hinni, miszerint kormányunk ne őszintén akarja javunkat, ne óhajtsa legbuzgóbban, hogy e­­zen szánakozásra méltó tiszai vidék végre felüdüljön tespe­­déséből ? És ugyan ki tette a Bánátot azzá, a­mi, ha nem a kormány ? És így fel lehet-e komolyan tenni, hogy a kor­mány ne akarjon részt venni az ország második folyójának rendbeszedésére megkivántató költségekben? Lehet-e legki­sebbé is attól tartani, hogy a kormány egy olly folyó rend­beszedésére és igy könnyebben és rövidebben hajózhatóvá tételére ne kívánjon költeni, melly az ország vizi közleke­déseinek egyik föerét képezi, ’s a felett hogy az adóalapját, a nép adófizetési képességét folyvást rongálja, fogyasztja és csökkenti, a sónak szállítását pedig, melly a királyi jövedel­mek legtöbbike, nehezíti, egyszersmind stratégiai tekintet­ben is előleges figyelmet érdemel, a mennyiben felette ba­jossá és ritkává teszi a Tisza két partjai között lehető állan­dó és biztos közlekedéseket ? Ha mind­ezeket fölgondolja a petrifi­ált kétségeskedés és bizodalmatlanság bármelly baj­noka, ugyan lehet-e komolyan attól tartania, hogy a rend­­beszedés öszves költsége az ő nyakába fog háríttatni, és le­hetne, szabad-e bárkinek is, az i­lyen alaptalan ürügy se­gélyével kibújni akarni a halaszthatlan cselekvési kötelesség és kénytelenség szüksége alól? Én ugyan nem átallom ki­mondani, hogy részemről még azon esetben sem iszonyodnám vissza a cselekvéstől, ha elég szerencsétlen volnék olly sta­tusban élni, olly kormánynyal bírni, melly a közállományt illető költségeket méltányosság és igazság ellenére csupán a pártbirtokosok nyakába róni volna hajlandó, ’s meg vagyok győződve, hogy számításom financializer még ez esetben is helyesnek mutatkoznék. Azonban szerencsénkre nem szüksé­ges az elszántságnak ezen neméhez folyamodnunk, ’s hogy az igazság és méltányosság szerint fog kormányunk velünk közremunkálni, arról előre bizonyosak lehetünk, és erről mihelyt egyszer ad fractionem panis kerül a dolog, ’s az ösz­ves vállalat valószínű költségeinek kiszámítására fog a sor kerülni, magunknak bizonyosságot is szerezhetünk. így lévén ezek, régi barátom, nincs-e igazam, ha újra állítom, hogy ki van nyújtva Tiszánk felé a segitő kéz’s csak tölünk függ azt megragadni ’s magunkon annak segélyével könnyíteni ? És illy kedvező körülmények között, a cselekvés szükségének, a szorító kénytelenségnek illy állapotában ret­tennénk vissza a miatt, vagy akadnánk fel azon,hogy midőn 2­­/a vagy 3 millió hold föld vízteli megmentéséről van szó, senki széles e világon nincs, ki nekünk azért jót állani tudna, a­­karna , vagy képes lenne, miszerint a teendő vízi munkála­tok következtében, ezentúl nem két millió és ötszázezer hanem csupán 100 vagy 200,000 — nem három millió ha­nem csupán 300,000 hold föld fog vízzel elboríttatni, és egy fél holddal sem több vagy kevesebb ? mert hiszen kérdezlek, régi barátom, a 4 vagy tán 5 millióba kerülő budapesti láncz­­híd czélszerű voltáért, le nem szakadásáért, mi kezeskedik egyéb, mi egyéb áll jót, mint először a részvényesek tehet­sége és okossága, miszerint a czélszerű építéshez szükséges eszközök előállítására képesek is, el is vannak határozva, másodszor pedig az építőmesternek tudománya, tapasztalása és tekintélye ? És kérdezlek tovább, azon számtalan vízsza­­bályozások , rendezések, vagy vizi munkálatok sikeréről és helyességéről, mellyek Chinán és Egyptomon kezdve Ame­rikán és Európán keresztül egész a mai napig a világ kerek­ségén létesültek, ki vagy mi egyéb állott jót és kezeskedett, mint azoknak, kik az illy munkálatokat tétették, tehetségök és okosságuk, melly őket oda vezérletté, a czélszerü kivi­telhez szükséges eszközök előállításában nem fukarkodni, egyszersmind pedig olly egyéniségeket használni alkalma­zásban, kikben tudomány, tapasztalás és ezekre alapuló hír­név és tekintély egyesülnek ? És ime elmondtam és kiöntöttem kebledbe barátom, mi szivemen feküdt egy olly ügy irányában, mellynél fontosab­bat hazám jelen körülményeiben ’s az anyagi javítások me­zején, nem ismerek. Arról van szó, az ország legmagya­rabb és termékenyebb részét kiragadni a magára hagyott természet egyik átka, a vizek rendetlensége alól, és meg­vetni benne a polgárosodhatás, ’s vele járó szellemi művelt­ség és anyagi jólét alapját. Kezetekbe van letéve, a Tisza két partjainak lakóji, jövendő felvirágzástoknak sorsa, mert ne kételkedjetek, hogy békatenger, nád, hínár és zsombék­­erdők, vizimadarak alkotta felhők, posványságokból gőzöl­gő büzhödt levegőn keresztül, jólét hozzátok eljutni sohasem fog, ezek között műveit magyarság ’s magyar műveltség so­ha föl nem virulhat, ’s csak tengeni lesz mind addig kény­telen , mig a balra fordulható körülmények viharai, az úgyis mostohán virító nemzetiség zsenge bimbóit folyvást hervaszt­­va, végképp elfonnyasztják és széthullatva­ enyészetnek adják által! — Áldjon meg a magyarok Istene! — Gr. Dessewffy Emil. (Három indítvány hitsorsosimhoz és mások­hoz.) Régen nyomja néhány szó súlya keblemet, ’s a milly súlyos ez nekem lehet, olly visszatetsző és tőlem váratlan leend ez némellyeknek. Ki az a népnevelést szivén viselő, kinek lelke nem örülne ’s magasztos hálával nem telnék el a fenséges kormány lelkes gondoskodása iránt, midőn hírla­pokból olvassa, hogy az öt kir. mesterképző-intézet oktatói szünidőben kormány költségén a külföldi, jelesül a bajoror­szági képzőintézeteket látogatják azért, hogy onnan nevelői és oktatói ügyesebb tapintattal térjenek vissza és gazdagítsák intézeteiket ? Ki az az iskolaügygyel foglalatoskodó, ki mély tiszteletre nem buzdulna olly jeles főfelügyelő iránt, miilyen gr. Zay e­nliga, ki a kormánya alatti iskolák oktatóit min­den évben ősi lakása híjja meg azért, hogy az iskolák réte­gébe vágó hiányok az oktatók által gyakorlatilag kiszemel­­tetvén, előterjesztessenek ’s orvoslásuk iránt czélszerű intéz­kedések és rendszabályok hozassanak javaslatba? De ki az az iskolát szívén viselő, ki a rokon evang. oktatók évenkinli önkénytes összejöveteleket is szívből nem méltányolná, csak egy kis kirándulás, csak személyes ismerkedés tekintetéből is? annyival inkább, ha azon gyakorlati eszmecseréket gon­­dolóra veszi, mellyek illy helyen történvén, egymástól átvé­tetnek , a különböző helyzetű iskolákban foganíttatnak, és a következő évben foganitásuk vagy nemfoganíthatásuk felöl i ismét tudósítások terjesztetnek elő. Ugyan mi történik mind­ezek iránt nálunk evang.-reformátusoknál? Rövid a felelet: vagy épen semmi, vagy alig valami. Nálunk mesterképző­­intézetek, — ezek a népnevelésnek veteménykertjei—szorosan véve nincsenek, ’s ezen hiány evang. rokonunkkal is közös . *) Vásárhelyi Pál királyi hajózási igazgató.

Next