Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-09-19 / 253. szám
Péntek 253. BUDAPESTI September 19. 1845. A utozat Claudy-házban szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba külföldre csak a bé hivatalnál menendő példányok icsi császári postarendeltethetnek meg Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pénz. és valam, jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez.p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábtoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Nyit levél Erős Lajoshoz Szabolcsba. III. Három indítvány hicsossosiinhoz és másokhoz. Megyék. Közgyűlés Szabolcsban. — Hála nyilatkozat Monokról. Adakozások a pesti szegény gyermekkorház részére. — Külföldi irodalom. (Vie correspondence et écrits de Washington publiés de apres edition americaine, et procédés d line Introduction sur l’influence et caractére de Washington etc. par M. Guizot, Paris 1840.) Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Belgium. Olaszország. Oroszország. Délamerika. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavízállás. MAGsVARORSZÁG és ERBÉLI. A pesti kir. sóhivatalnál megüresült ellenőrségre Györffy István egri k. ellenőrködő sómázsamester jön kinevezve. (Nyílt levél Erős Lajoshoz Szabolcsba. III.) *) Régi barátom! Mindjárt egy éve lesz, mióta nyílt leveleimet Hozzád intézém Pozsonyba, ’s aggodalmimat kiöntém kebledbe a vukovár-fiumei vasút ügye felett. Azóta többször érzek ösztönt magamban, más nem kisebb érdekű tárgyak iránt egyenesen Hozzád intézve adni elő nézetimet, tudva mindig egy részről, hogy az inimicus causae-hez nem kötöd az inimicus personae-t, és nem kétkedve soha a másikról, mikint ha már azzal is teszek Neked némi szolgálatot, hogy vezetem a B. P. Híradót, és ennek működése által ebed épen annyira ingereltetik fel, amennyire jó emésztés czéljából annak felbizgattatnia szükséges,bizonyosan lankadatlan barátságom újabb tanujeleit fogtad volna abban szemlélni, hahogy specialiter Hozzád intézett, czikkekkel igyekszem az említett eredmény előidézésén. És noha épen nem lettem volna az illy czéllal és modorban feldolgozandó anyagnak híjával — mert hiszen a sok főispáni és helyettesi kinevezés, védegylet, centralisalio, fáklyás és macskazenékről lett volna alkalmam még többet mondani, mint a mennyit egyszer-másszor elmondtam — de azért mégsem akartam helyzetemmel visszaélni, tudván amúgy is, mikép maga szabolcsi Tiszánk ’s annak rokonczatlankodása képes Neked száz annyi bosszúságot okozni, mint a mennyit híradói czikkeimmel Benned támaszthatnék. Azonban most nem tekintve a következésekre, nem mellőzhetem, hogy ne szóljak Veled néhány szót a Tiszáról ’s azon reményeimről, mellyeket keblemben az iránt táplálok, miszerint eljött végvalahára az idő, ha komolyan el vagyunk rá tökélve, ezen folyót megzabolázni, ’s az általa pusztított ’s elöntött országrészt fegyveres erő és vérontás nélkül visszafoglalni. Midőn a múlt hó vége felé Nagy-Kálóban találkozunk, nem kis sajonnal vevém észre, mikint a Tiszáról múlt június végén és július esején írott híradói czikkeimmel nem valók elég szerencsés azon meggyőződést meggyökereztetni Benned , mellyet kívántam. Nekem ugyanis oda irányult minden törekvésem, hogy megmutassam, miszerint azon buzgó óhajtás, melly minden hazafinak ’s tiszavidéki lakosnak , és igy e két minemüségben Neked is, kebleiteket a Tisza rendbeszedésére nézve lelkesíti, valósításához közelget, ha a kormánynak jó és komoly szándékát egy részről, másrészről meg fenálló törvényeink alapján, a társulati eszmében rejlő erőt és hatályosságot hasznunkra fordítani és illetőleg kizsákmányolni elégeszélyesek leszünk. És megvallom Neked őszintén, mikép reményeim még mélyebb és erősebb gyökereket vertek bennem, mióta tudomásomra jutott, hogy kormányunk a cselekvés és kivitel emberét gr. Széchenyi Istvánt ez ügyben királyi biztosnak már valóban kinevezte, ’s ez munkálkodását haladéktalanul megkezdeni készül **). Illy körülményekben, ha az egész dolog fekvését felgondolom, lehetetlen a siker minden lehetőségeit összpontosítva nem látnom , mihelyest nekünk tiszavidékieknek szándékunk komolyan elhatározott, min hasznunk belátása elég tiszta, ’s türelmünk , mellyel a Tisza paczkázásait eddig szenvedtük, elegendőig megfogyott és igy minél csekélyebb. Vedd mindenek előtt fontolóra a férfiúnak jellemét’s tulajdonait, kivel dolgotok leend. Nincs a hazában férfiú, kinek közhasznú egyesületek ’s társulatok keletkeztetése, alakítása, különböző vélemények egyeztetése, összeütköző érdekek kiegyenlítése körül több és szertébb ágazó tapasztalásai is érdemei volnának, mint neki. Nincs férfiú, kinek nevéhez a siker inkább csatlakoznék, vele, hogy úgy mondjam, inkább össze volna házasodva, mint az övéhez. Nem találsz magyart, kinek külföldi pénzhatalmakkal több és hosszabb ismeretségei, tapasztalt és nagy hírnevű technikai tekintélyekkel terjedtebb összeköttetései volnának, mint neki. Nincs a hazában, ki a nem lankadó kitűrés és ernyedetlen állhatatosság több bizonyságait adta volna; nincs, ki inkább , mint ő, belátni és felfogni képes lenne akár azon kifejezhetlen nemzeti kárt, mellyet a legmagyarabb faj anyagi ’s igy közvetve szellemi erejét sorvasztó Tisza évenkint a hazának okoz, akár azon felszámithatlan hasznot, mellynek egy egész országrész visszafoglalása ’s magyarok által magyarok részére leendő művelése által, mulhatlanul föl kell a polgárosodás és nemzeti erő üdvére sarjadzani; — nincs, ki személyes kényelmet, ellen- vagy rokonszenvet, magánnézetet a *) Lásd a hasonczimü czikkeket a B. P. Híradó 65 és 66dik számaiban. — Szerk. **) Órmlrga, a mint tudomásomra jutott, folyó hó 30kán S. A. Ujhelyben, oct. 3kán Vásáros-Naményban, oct. 9kén Tisza- Dobon, oct. 12kén Szolnokon, oct. 16kén Szegeden kíván és fog az illető hatóságokkal ’s érdeklett tiszai birtokosokkal értekezni, ’s ez értelemben a határnapokat már valóban ki is tűzte ’s a kellő felszólításokat szétküldötte. — Gr. D. E. közhaszon és érdeknek alárendelni készebb és képesebb lenne ; — nincs végre, kitől a gyakorlati hazafiság ama szabályát, miszerint a közhaszon összeházasitható, sőt valóban összeházasitandó a magánhaszonnal, példáinak nyomán megtanulni könnyebben lehetne, mint épen tőle. Illy férfiúval lesz dolgotok, tiszavidéki földjeim. E felett rendelkezésünkre fognak állani azon műtani tiszai felmérések és munkálatok, mellyeket a kormány hosszú évek során keresztül elkészíttetett, mellyek nekünk egy fillérünkbe sem kerültek ’s mellyek egy megbecsülhetlen kincset képeznek, a mennyiben ezek nélkül semmi nagyobbszerű és összefüggő munkálódás sem létesíthető. Jelen leend egy olly jeles technikai egyén *), kitől a kivántató felvilágosításokat megnyerhetjük. Készen leendőnek az építészi igazgatóságnak ezen fölmérések folytában elkészített szabályozási terve, költségszámítása és egyéb segédadatai, mellyeket megfontolni, megvitatni, megvizsgálni, teljesebb megnyugvás szerzése végett, elismert képességeket tettleg igazolt technikai tekintélyek ellátása alá terjeszteni szabadságunkban áll. Nem szűkölködünk czélszerű törvényben, mert az világosan parancsolja, hogy vízszabályozások azoknak költségén létesíttessenek, kik az illy munkálatok hasznát veendik; gondoskodott bíróságról, melly által az akadékosokat és vonakodókat tettleges részvétre szorítani , megyék között támadható kérdéseket kiegyenlíteni lehessen. Módunkban is hatalmunkban van, minden megyében társulattá alakulni, ezen egyes megyei társulatokból ismét kiválasztani azokat, kikben bizodalmunk van, és képviselő testületté alakítani a végre, hogy ez folytonos érintkezésben maradjon a királyi biztossal, közbejöjjön az országrószék által viselendő költségek kieszközlésében, a netalán szükséges kölcsönt megszerezze, a fizetés rende ’s kulcsa kidolgozásába befolyjon, időről időre a kir. biztos vezérlete alatt összeüljön ’s neki a czél elérésében segédkezeket nyújtson ’sat. Mindezek módunkban ’s hatalmunkban állanak. Ámde módunkban ’s hatalmunkban áll-e, fogod mondani, felrázni kedves földjeinket százados tespedésekből és cselekvésre buzdítani? módunkban áll-e legyőzni azon bizodalmatlanságot, mellyel sokan egy részről a kérdéses tervek czélszerűsége és műtani kivihetősége, más részről magyarok között összehangzó akarat, összefüggő cselekvés lehetősége iránt táplálnak? hatalmunkban áll-e eloszlatni azok kétségeit, kik semmit sem akarnak tenni, míg csak jót nem áll nekik valaki a czélba vett szabályozás sikereiről, vagy pedig nem tudják tökéletes bizonyossággal, hogy hány forintig fog az országrészék azon munkálatok költségeiben részesülni? Ilyen kérdéseket fogsz talán ebben gördíteni, barátom! És én elismerem szívesen, hogy azoknak felvetésére teljesen fel vagy jogosítva. Azonban ha meggondolom , mennyi kifejezhetlen kárt szenvedünk mindnyájan a Tisza árjai által, mennyire elmaradtunk e miatt az ország boldogabb vidékeihez képest mindenben, és pedig mind anyagilag mind szellemileg, mennyire elvagyunk a világtól szigetelve, mennyire szegényedünk, fogyunk , sorvadunk miatta egy részről és mennyire szeretünk meg más részről jobban és több kényelemmel élni mint ezelőtt, ha mindezeket fölgondolom, engedd hinnem, mikép csak a lelkesebbek, távolabb látkörbe látók, buzdítására , értesítéseire, felvilágosításaira van még szükség, hogy a tespedők amúgy is mind inkább csökkenő kis serege, cselekvésre és lethargiájábeli felébredésre tudjon végre fölbuzdulni. Hiszen a 19dik században élünk az Istenért! mellyben anyagi mezőn az okos munkásságot , öszszehangzó akaratot, öszszefüggő cselekvést, mindenütt siker és áldás követi, melly egyenesen az illyen működések és sikerek százada! Hiszen a polgárosodásban előhaladt országok hemzsegnek nyereséges beruházásra váró tőkéktől, mellyek kellő biztosítás mellett bőségben kínálkoznak mindenfelé, büszkélkednek technikai tudományukat gyakorlatilag igazolt technikusokban, kik illő jutalomért ismereteikkel és idejökkel bárkinek is készek szolgálni! Mindezen kedvező körülményeket hasznunkra fordítni egyenesen hatalmunkban áll, mihelyt meggőzödünk, hogy ha magunkon segíteni magunk is eltökélve nem vagyunk, rajtunk segítve csakugyan nem lesz, akarja bármint azt kormányunk, mihelyt meggyőződünk, hogy alkotmányos embernek a jelen században józan okosságilag más politikája nem lehet, mint elibe menni a kormánynak ha az elibünk jön és útjába állani ha ellenünk venné irányát. És ugyan lehet-e komolyan hinni, miszerint kormányunk ne őszintén akarja javunkat, ne óhajtsa legbuzgóbban, hogy ezen szánakozásra méltó tiszai vidék végre felüdüljön tespedéséből ? És ugyan ki tette a Bánátot azzá, ami, ha nem a kormány ? És így fel lehet-e komolyan tenni, hogy a kormány ne akarjon részt venni az ország második folyójának rendbeszedésére megkivántató költségekben? Lehet-e legkisebbé is attól tartani, hogy a kormány egy olly folyó rendbeszedésére és igy könnyebben és rövidebben hajózhatóvá tételére ne kívánjon költeni, melly az ország vizi közlekedéseinek egyik föerét képezi, ’s a felett hogy az adóalapját, a nép adófizetési képességét folyvást rongálja, fogyasztja és csökkenti, a sónak szállítását pedig, melly a királyi jövedelmek legtöbbike, nehezíti, egyszersmind stratégiai tekintetben is előleges figyelmet érdemel, a mennyiben felette bajossá és ritkává teszi a Tisza két partjai között lehető állandó és biztos közlekedéseket ? Ha mindezeket fölgondolja a petrifiált kétségeskedés és bizodalmatlanság bármelly bajnoka, ugyan lehet-e komolyan attól tartania, hogy a rendbeszedés öszves költsége az ő nyakába fog háríttatni, és lehetne, szabad-e bárkinek is, az ilyen alaptalan ürügy segélyével kibújni akarni a halaszthatlan cselekvési kötelesség és kénytelenség szüksége alól? Én ugyan nem átallom kimondani, hogy részemről még azon esetben sem iszonyodnám vissza a cselekvéstől, ha elég szerencsétlen volnék olly statusban élni, olly kormánynyal bírni, melly a közállományt illető költségeket méltányosság és igazság ellenére csupán a pártbirtokosok nyakába róni volna hajlandó, ’s meg vagyok győződve, hogy számításom financializer még ez esetben is helyesnek mutatkoznék. Azonban szerencsénkre nem szükséges az elszántságnak ezen neméhez folyamodnunk, ’s hogy az igazság és méltányosság szerint fog kormányunk velünk közremunkálni, arról előre bizonyosak lehetünk, és erről mihelyt egyszer ad fractionem panis kerül a dolog, ’s az öszves vállalat valószínű költségeinek kiszámítására fog a sor kerülni, magunknak bizonyosságot is szerezhetünk. így lévén ezek, régi barátom, nincs-e igazam, ha újra állítom, hogy ki van nyújtva Tiszánk felé a segitő kéz’s csak tölünk függ azt megragadni ’s magunkon annak segélyével könnyíteni ? És illy kedvező körülmények között, a cselekvés szükségének, a szorító kénytelenségnek illy állapotában rettennénk vissza a miatt, vagy akadnánk fel azon,hogy midőn 2/a vagy 3 millió hold föld vízteli megmentéséről van szó, senki széles e világon nincs, ki nekünk azért jót állani tudna, akarna , vagy képes lenne, miszerint a teendő vízi munkálatok következtében, ezentúl nem két millió és ötszázezer hanem csupán 100 vagy 200,000 — nem három millió hanem csupán 300,000 hold föld fog vízzel elboríttatni, és egy fél holddal sem több vagy kevesebb ? mert hiszen kérdezlek, régi barátom, a 4 vagy tán 5 millióba kerülő budapesti lánczhíd czélszerű voltáért, le nem szakadásáért, mi kezeskedik egyéb, mi egyéb áll jót, mint először a részvényesek tehetsége és okossága, miszerint a czélszerű építéshez szükséges eszközök előállítására képesek is, el is vannak határozva, másodszor pedig az építőmesternek tudománya, tapasztalása és tekintélye ? És kérdezlek tovább, azon számtalan vízszabályozások , rendezések, vagy vizi munkálatok sikeréről és helyességéről, mellyek Chinán és Egyptomon kezdve Amerikán és Európán keresztül egész a mai napig a világ kerekségén létesültek, ki vagy mi egyéb állott jót és kezeskedett, mint azoknak, kik az illy munkálatokat tétették, tehetségök és okosságuk, melly őket oda vezérletté, a czélszerü kivitelhez szükséges eszközök előállításában nem fukarkodni, egyszersmind pedig olly egyéniségeket használni alkalmazásban, kikben tudomány, tapasztalás és ezekre alapuló hírnév és tekintély egyesülnek ? És ime elmondtam és kiöntöttem kebledbe barátom, mi szivemen feküdt egy olly ügy irányában, mellynél fontosabbat hazám jelen körülményeiben ’s az anyagi javítások mezején, nem ismerek. Arról van szó, az ország legmagyarabb és termékenyebb részét kiragadni a magára hagyott természet egyik átka, a vizek rendetlensége alól, és megvetni benne a polgárosodhatás, ’s vele járó szellemi műveltség és anyagi jólét alapját. Kezetekbe van letéve, a Tisza két partjainak lakóji, jövendő felvirágzástoknak sorsa, mert ne kételkedjetek, hogy békatenger, nád, hínár és zsombékerdők, vizimadarak alkotta felhők, posványságokból gőzölgő büzhödt levegőn keresztül, jólét hozzátok eljutni sohasem fog, ezek között műveit magyarság ’s magyar műveltség soha föl nem virulhat, ’s csak tengeni lesz mind addig kénytelen , mig a balra fordulható körülmények viharai, az úgyis mostohán virító nemzetiség zsenge bimbóit folyvást hervasztva, végképp elfonnyasztják és széthullatva enyészetnek adják által! — Áldjon meg a magyarok Istene! — Gr. Dessewffy Emil. (Három indítvány hitsorsosimhoz és másokhoz.) Régen nyomja néhány szó súlya keblemet, ’s a milly súlyos ez nekem lehet, olly visszatetsző és tőlem váratlan leend ez némellyeknek. Ki az a népnevelést szivén viselő, kinek lelke nem örülne ’s magasztos hálával nem telnék el a fenséges kormány lelkes gondoskodása iránt, midőn hírlapokból olvassa, hogy az öt kir. mesterképző-intézet oktatói szünidőben kormány költségén a külföldi, jelesül a bajorországi képzőintézeteket látogatják azért, hogy onnan nevelői és oktatói ügyesebb tapintattal térjenek vissza és gazdagítsák intézeteiket ? Ki az az iskolaügygyel foglalatoskodó, ki mély tiszteletre nem buzdulna olly jeles főfelügyelő iránt, miilyen gr. Zay enliga, ki a kormánya alatti iskolák oktatóit minden évben ősi lakása híjja meg azért, hogy az iskolák rétegébe vágó hiányok az oktatók által gyakorlatilag kiszemeltetvén, előterjesztessenek ’s orvoslásuk iránt czélszerű intézkedések és rendszabályok hozassanak javaslatba? De ki az az iskolát szívén viselő, ki a rokon evang. oktatók évenkinli önkénytes összejöveteleket is szívből nem méltányolná, csak egy kis kirándulás, csak személyes ismerkedés tekintetéből is? annyival inkább, ha azon gyakorlati eszmecseréket gondolóra veszi, mellyek illy helyen történvén, egymástól átvétetnek , a különböző helyzetű iskolákban foganíttatnak, és a következő évben foganitásuk vagy nemfoganíthatásuk felöl i ismét tudósítások terjesztetnek elő. Ugyan mi történik mindezek iránt nálunk evang.-reformátusoknál? Rövid a felelet: vagy épen semmi, vagy alig valami. Nálunk mesterképzőintézetek, — ezek a népnevelésnek veteménykertjei—szorosan véve nincsenek, ’s ezen hiány evang. rokonunkkal is közös . *) Vásárhelyi Pál királyi hajózási igazgató.