Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-09-26 / 257. szám

Péntek 257. September 26. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. r.aiBBr.folua w— a-vurm —kj Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Bu­da­­pes­ten h­ázh­o­z-h­ord­áss­a 1 5 ft., borítékban (i­ll., postán bo­rítékban 6 ft. ez. [i. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­joráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. jflAGViUlORSMCS és KIRVIJILV. A nmgu magy. kir. udv. Kamara az alsómagyarországi k kerületi bányásztörvényszéknél megü­resült protocollistaságra K­a­n­s­z­e­k Ferenczet ugyanezen k. kerületi bányásztörvényszék másod-irnokát léptette elő. A nagy magy kir. udv. kamara a veszprémi k. sóhivatalnál üres­ségbe jött sóbeszedői tisztségre Herdliczka Kneu­el Károly körmendi eddigi sóbeszedőt alkalmazta. B­a­r­á­t­y Pál Antal dunavecsei k. sóbeszedő 1. évi September hó 12-én meghatálozott. (Biharés az opposilió. fr.) Nem, Biharmegye szo­morú állásának teremtője nem Tisza, hanem az 1840 óta folyvást zsarnokoskodó ellenzék! mert T. még azon fájdalmas emlékezetű gyűlésben is, mellyben a személye ellen öt óráig szakadatlanul és minden legkisebb Hiedelem vagy nevelés nélkül szórt gúnyok és sértések záporát türelemmel átszen­­vedő, egyszer és többször B.Ö.hez fordulván, megkísértette a béke helyreállítását, de B. Ö. a százezerek nyugalmára kért olajágat önszeretetének áldozta föl. Mi ekkor még ifjú bánattalan kebellel hallgatók a tanács­kozás iszonyú menetét, melly nem vala egyéb rend- és sza­badsággyilkolásnál ; ezt látva, életünkben a legelső és leg­nagyobb polgári keserűség szállá meg bennünket, lehet tán mintegy kora figyelmeztetésül, hogy nyilvános pályánk dij­­világa is csak szenvedés lesz. ’S megfogni nem tudok: tehát magyarok Istene! mikint lehet az olly sok viszály és gyászos ínség után, hogy e hazában annak jobb sorsáért még most sem képes csak két magyar is kezet fogni egymással akkor, midőn a durva a világban egy Aristides, kire az oppositio annyiszor hivatkozik, hosszú száműzetése után is így szólí­totta meg Themistoclest: „Ideje, hogy gyermekies ellensé­geskedésünknek valahára véget vessünk! egy czélnak kell ma mindkettőnket lelkesítni, hogy megtarthassuk Görögor­szágot : te a parancsolatok adása, én pedig azok végrehaj­tása által.“ Ezt, mondom, semmikép megfogni nem tudók. Azon nyavalyás hírnek szinte — mellyet mégis némelly gyá­vák nagy fenhangon hirdetnek, vagyis: azért nem lehet kö­zöttünk béke, mivel B. Ö.nek még gyermekkorabeli bosszúvágy tartja gyűlöletben keblét­, iránt — nem akaránk adni semmi fontosságot, és mig alkotmányunknak csak egy darabka romja marad fen, nem is fogunk adni soha O’Connelkint; mert az illyfélékből nem következhetnék más, mint százezerek béké­jét, mellyhez minden lakosnak szent joga van, egy magá­nos ember szeszélye alá rendelni! És e bús kétely kora föl is lelé nemzetünk támerejében a szükséges eligazodás iránytűjét, ’s mi egy rövidke hazafias körülnézés után csakhamar ime gondolatban állapodánk meg: hogy ez igy ’s ekép főleg azért nem maradhat, mivel úgy hagyatván, vagy a föhatalmat kellene vádolnunk, melly aben hivatásának, mellynélfogva mindig elég erős, jogszerű és igazságos legyen a közhaza sorsát egyes túlzók ellen vé­deni , meg nem felelt, vagy az országot egész Európa és ci­­vilisált világ előtt meggyaláznunk, melly sok haladása után még most is olly nyomorult, mikép kebelében százezerek bé­kéje lehetőségén egy magános ember is paczkázhalik, melly fatalitás, hiszszük és hinni szeretjük, minden jó polgárban ép olly keserű, mint lealázó érzést támasztana, ’s méltán. Ugyan ennek megemlítése folytán a polgári szabadságot biztositó jó rend és gyakorlati szokások érdekéért a ma ri­­mánykodó sem nagy jövővel kecsegtetheti engesztelhetlen bosszúvágyát ,hiszen vigyék el o mligát mására,­­s miután kettőnket tartanak minden zavarok okozójának, én akár es­küvel is fogadom, hogy soha e gyűlésnek még csak feléje sem jövök ,“ mert habár maga B. úr mondá is e szavakat, a jogszerű állapot hiánya kiegyenlítésére azért azokban meg­int csak ez hozatik tisztábbra: „míg T. lesz Biharban admi­nistrator, addig B. nem hagyandja helyreállni a békét, azaz: „divisum imperium cum Jove Caesar habet.“ Még kevesbbé lehet pedig a czélba vett „administrátor­­elűzési“ modornak valami hosszú életet jósolni, ha mindjárt tudva nem volna is országszerte, a­mint tudva van Biharról, hogy még egyetlen egy főispánját sem becsülte meg, és ha­bár aztán az eféle színlett ígérkezések és szelíd ajánlkozá­­sok még hűbben is megtartatnának mint ezelőtt, mivel ez még mindeneknél veszedelmesb szokást örökítene meg p. o. hogy ha Biharnak úgy tetszenék, akármikor is egyik admi­­nistrátor­t a másik után csak amúgy brevi manu és tamquam jure majestalico büntetlenül elperelhessen, kipiszkolhasson. És ezeket így kimondani jónak és tanácsosnak véltük a köznyilvánosság útján is azért, mert nem szabad még csak gondolatban is feltennünk, hogy a nemzet hideg egykedvű­séggel zárhasson ki 450 ezeret gyermekei közöl az édesanyai könyörület és béke áldásából; továbbá azért, mivel a kor­mánynak rendeltetéséhez képest helyre kellvén állítnia a felbomlott békét, rendet és megakasztott igazság-kiszolgál­­tatást; hogy tehát illy magasztos hivatásának lelkiismere­tes pontossággal megfelelhessen, szükség — mielőtt tettleges lépéshez fogna­k helyes vagy is inkább minden oldalú is­mertetését hallania illy téren is a tudomására jutott vétkes elemek minden ágazatinak , mellyek vélemény vagy cseleke­det által a békét, rendet és kellő igazságkiszolgáltatást évek óta zavarni meg nem szűnnek ; igy van ez angol, f­ranczia és minden alkotmányos hazában ; különben vagy későn járna, vagy az ártatlanokat büntetné. Egyébiránt is az emberek , kivált a messzelakók — ed­dig rendesen csak miss Pardoe és országgyűlési Almanak­­féle biographiák után vonták szegény fejünkre a még ár­nyékban sem létező boldogságot, ’s dicsőségeket, mint az egykori szabadsága megbukásából eredeti fájdalmát feledni kibujdosott athéneinak Syrakuzában, kit azzal akarának vi­gasztalni , hogy hazája „már csak azért is boldog és dicső, mert abban sok bölcsek születtek, és jelenleg is ott él a nagyhírű Demosthenes“, mire ő „igen igen, de azért én még is lehetek boldogtalan ; a bölcsek is csak magokért éltek és már nincsenek többé, kivévén némelly hamiskodó sophistákat, kiket Fülöp megvesztegetés által magához hódított; ezek legár­­talmasb emberek, mert a népet azzal ámitják, hogy ha leghatal­­masb isteneit kérné is — azok sem tudnának roszat mondani Fülöpről. Nem is rosz ember maga Fülöp, hanem mi vagyunk roszak, i szőr mert neki hiszünk és a sophistáknak; 2szor mert a tanácsházban nem okoskodunk hanem veszekszünk. Mondják Demosthenes is meg van már vesztegetve.­­S azért inkább Aesynest és Polycratest hallgatja a nép. Igaz lehet, mert tegnap sem juthatott szóhoz , de ha beszélt volna is, most már késő, mivel a törvényt senki sem tartja meg.“ — Hol van tehát Görögország dicsősége és boldogsága ? — iigy nekem, nincs az többé — válaszola mély megindulással — és sírni kezdett. — Ámde mint a dolgok természetéből foly, az elragadó arczképeknek is van többféle bírálatuk és hátha valamelly vonás helytelenül van téve ? hátha nincsenek jól összeválasztva a festvényi színek! hátha elmaradt valami, minek elmaradnia nem kellett volna? hátha valami becsú­szott, minek ott maradása a kép egész becsét koczkáztat­­hatná — arról tudnánk mi legnagyobb bánattal elmélkedni! ’S pedig higye el Boy, bizony nem azért, mintha az emlí­tett biographiát legkevesb hajlamunk is lenne Blumauerkint travestálni; mert hiszen azon, mi abban ott és olly formán megh­atott—lebegjen az ur áldása,—­az e nemzetet sem gaz­daggá sem szegénynyé nem teendheti, most itt csak azt ad­juk tudtára mindenkinek, kit netalán egy fél milliónyi lakos­ság kínszenvedései érdekelnének, mikép táblabiró urat sem tartjuk Biharmegye jelen sok keserüséginek egyedüli okozó­jául, ’s nem is akarnók már olly lábon a hazát látni, hogy annak még most is csak egyetlenegy polgárától függne meg­vagy nem­ marad hatása ; mert ha nem ismerjük is nagyobb jóllevőjét Isten után a magyarnak gr. Széchenyinél, azért ezen meggyőződésünk, ezer hálánk mellett, gr. Széchenyi halhatlan személye iránt is csak ez. És mert valóban : Minden gonosznak, melly már annyi év óta borong fe­lettünk, kétségbevonhatlanul igazi kutforrása az 1840ben alakult oppositio, melly valamint az egész országot fájda­lom­ hasonló szellemmel ragadá meg, úgy Biharmegyét sem hagyta ezen legkeservesebb és leggyászosabb nyomok nélkül. 1) A köztanácskozásokban az észszel és okokkali meg­győzés helyett ráparancsolást, rettegtetést, a korkérdések és országgyűlési utasítások alkotmányos elvek szerinti tárgya­lása helyett — minden legkisebb fenálló positív törvényeket mellőzve — haszontalan vittelést és úgyszólván korcsmár szabadosságot ten uralgóvá. ’S innen van aztán, hogy még ollyan is mint Tár, kinek gyakran pedig már mint le­endő ellenzéki fölé embernek veregeti vállát az alkonyodó régi bajnok, az okszerűség helyett az emberi sorsokat sem hagyja kíméletlenül. E sorok írójának is minden földi örök­sége egy kolduskereszt, de kérdi azért TA­Ö-­ lí­rát : mi köze van ehez a politikának? Nem gyöngédtelenség­­e i­lyeneket használni argumentumokul a haladás és joge­gyenlőségre törekvőknél? Sokféle jut itt eszünkbe, azonban csak Hamlet szavaira figyelmeztetjük e férfiút: mikép bi­zonynyal ő vele is meg fog történni, a­mi meg nem történt még — és a­mi nem fog megtörténni egykor , az most meg­történt már. 2) Azt hiresztelé legtöbb embernek, ki az elnöki szé­ket és a megye békéjét, melly a honé is, annak törvényei tiszteletlen megtámadásával leggyalázatosabban sértegethet­ni ügyes volt, holott az illyen , a világhistoria szerint min­den nemzetnél, örök számkivetésre méltó hazaárulónak tar­tatott elannyira, hogy Lacaedemonban a királynak egy tör­vénysértésért kelle számkivetésbe mennie. — Ki Demaratus király volt. 3) E közgyűlési veszélyes irány, miután nem vola aka­dályoztatva senki által, csakhamar átszivárgott a socialis élet magános és avatatlan körébe,’S ott a legdrágább áldozatokat vonta maga után Kiszorita onnan mind a vallást, mind a természeti vágy-tisztaságot, melly nélkül pedig ember családi üdvre nem számolhat,­s ez által háboríthatlan alkalmat szerze más felöl az örökös magánháboruknak. Lehete látni atyát, ki fiával, fiút ki atyjával mindig uthuzásban élt, ’s a mi hal­latlan: a szülő nem merészle ellenmondani tévúton járó fiá­nak ! ’s ebből folyt ki .­ A mi siralmas állapotunkat leghübben jellemzi: elfá­­sulása, eltompulása érzéseinknek az alkotmányos rend és szabadság iránt. A nép rang, életkor és sorskülönbség nél­kül már csak a lázas jelenetekben kezde gyönyörköd­­nit,­­s akkor látszék legszelídebb é s legnyájasabbnak, midőn a korteskedés következtében megsebesült vagy elhul­lott véráldozatokról beszélhetett, nem inditá meg semmi bá­nat, semmi fájdalom, ’s hogy Thucididest használjam , mint­egy feledni kezdé, hogy volt is valaha ! Illyenné válik min­den ország — mond egy angol tudós — ha törvényeitől el­távozik; ’s mivel ama teljes és független szabadságot, melly­­nek tökéletes példányképet a világtörténet még nem mutatta, nem lelheti fel a halandó — jegyzi meg Tocqueville. Megörökíti a türelmetlenségi politika eredendő bűnét,­­s elháríthatlan akadályt emelt, hogy a szabad sajtó kérdéséhez valaha benső vád és elpirulás nélkül szólhassunk, miután semmi sem mutatja inkább valamelly nemzetnek a szabad sajtó nehézségei elbírására megérettségét, mint épen a különböző vélemények iránti türelmes magaviselet.(Azonban nálunk ezen oppositio 6) A szólásszabadságot olly helyzetbe hozá, miszerint annak státustörvény általi kimondatását számtalanszor meg kelle bánnunk; mert csak az erősebb résznek zsarnokságot ad a kezébe, melly nem hallgatta ki soha az ellenkező véle­ményt , ’s e végett 7) Az alkotmányos szabadság kifejleszthetését a hala­dást gátló eszközök vak története hűségére bizá. Melly saj­nos körülmény az igazi haladásbarátoknak méltán fájhatott. 8) Nem is tetszett Deák Ferencznek sem , ’s ha másért nem is, legalább azért, mert kibékülni képesek nem vagyunk, Ő háromszor kérte Isten szent ege alatt ránk a béke angya­lát ; de szavai, mintha nem is azokhoz lettek volna intézve, kik­et tisztelnék, vagy hazájok szabadsága megbukásán — még szívből bánkódni is tudnának — nyom nélkül vesztek el, kivévén azon méltatlan hidegséget, melly nemes szemé­lye iránt az oppositio sok emberében hátramaradt ’sat. És most hol van tehát ama tökéletes elnök, de em­beri természettel — a világon, ki az i­lyeneknek ugyanazon­­képen mindig jó tudna lenni; kik a tanácskozásban viszel­­nek, csúfolódnak , semmi elnöki jogokat nem tisztelnek, a politikát avatatlan körbe taszíták; kik Váradolaszira csak azért is haragszanak, mivel véleménye függetlenségénél fogva az administrátornak megköszönni merészlő, egy tanácsi­­­lag kiküldött polg. választmány által a katonaság kirendelte­­tését, mellyel 20­30 évi keresményeit a bősz mámor ellen biztositá; kik a kormány ellen mindig bizalmatlankodnak, mégis jelenleg örökös forrongásukkal azt, rendszerének ha­ladéktalan teljesitésére, magok hivják fel, kik minden török véleményben eltérő hazafit után-útfélen megtámadnak; kik minden vallásból, erkölcsből csúfot űznek, és a Jó ég tudja, mi mindenfélét nem követnek el. ’S a főhatalomnak sem akarnak engedelmeskedni? Valóban mindaz, ki ezek közé egy jó administratort találna, mindaz, ki aztán jó tudna lenni, még magát Jehovát is meghaladná tökéletességben! Uraim! természetünkben van már nekünk az engedetlenségi és rendbontási viszketeg, mellyen egyedül csak jobb erköl­csök és legszigorúbb kormányi ellenőrködés igazíthatnak va­lamit. És aztán az eféle — hazánk szerencsés átalakulását gyá­szosan megbuktató — rendbontás és türelmetlenség valahai megszüntetése végett kértem én is méltóságodat, hogy igény­telen nevemet bárkire is háromlandó felelőség nélkül, csekély soraim alá mindig oda tegye; mert én azon gondolattól, mi­kép­p hazában, ez alkotmányos országban­, a polgárok véle­ményeinek háboríthatlanul szabadoknak kell lenniük, elválni nem tudván, nem akarván, egyedül csak olly hont fogok imádva szeretni e hazában, melly mindnyájunkat személyünk és vagyo­nunk teljes biztosítása mellett még az édes anyai szeretet vi­gasztalásával is gyámolítson, nem pedig ollyat, melly mindeze­ket tőlünk szivtelenül megtagadva, egész rövid életen át nem volt egyéb, mint rabszolgaság tanyája és saját gyermekeit is üldöző mostoha. — Fridrich György: Balatoni gőzhajózás. *) Balatoni társaság készül alakulni; czélja: gőzöst szállítani a Balatonra; 150po­ntos részvények elfogadására, és aláírásokkal biztosítására hazai meghivó-levél kering már Zalában, Veszprémben, So­mogyban, Budapesten és Nagy-Kanizsán. Kenesétül B. Hid­­végig 12 alföld hosszán víztani adatok és fe­lmérések bizto­sítják a bátor hajóházhatást. Széchenyi István gr.­­ excja a Tiszát megjárta, útjából visszatérendő, programja által bővebben értesítendi a közönséget. — E vállalatnak jó sikert reméllhetni, miután Horvátországból, Styriából, Zala, So­mogy, Veszprém vidékeiről nemcsak utasokat, de az adriai tenger felül is (kikerőltetvén a zalai és veszprémi magashe­gyek) coloniatis és egyéb keresk. czikkeket is Pestre és vi­szont egy részben vizen szállíthatni csak nyereséges lehet.— A Bodensee, a genfi tó, a Lago di Garda kisebb tavak, ’s mégis gőzösókat s vitorlásokat hordoznak; hiszszük e válla­lat Balaton gyönyörű vidékeit (Füredet sem felejtve) virág­zóbbakká varázsolandja, mihelyt elegendő részvények elfogad­va és biztosítva leendőek, megköttetik a szakértő gyárosok­kal az addig függőben tartott alkudozás, és ettől függ a gő­zösnek már 1846­. évben vízre bocsáthatóba is, valamint a szabályok kidolgozására és az igazgató tagok megválasztá­sára a részvényesek azonnal közgyűlésre meg fognak hivat­ni. Aláírási­ ívekre részvényeket elfogadni és biztositni lehet Pesten: Burgmannnkeresk. k.bank’scasinoi elnök; Valero F A. nagykereskedő; Nádasi István nagykereskedő; Wodianer Sá­muel nagykereskedő; Gschaider János fűszerkereskedő (a *) Ezen közlés fölvételére minden pesti ujságlapok­­. Szer­kesztőségei szívesen kéretnek a B. P. Hiradószerk. által. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos­­utczai Claudy-házban 466 ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba­n külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Halá­­lozás. Bihar és az oppositio II. — Magánovás. — Balatoni gőzhajó­­zás. Megyék. Főisp. helyettes beiktatásának ünnepélye Temesben. Ellennyilatkozat Trencsinből. Intézeti és társasági közlések. Pesti műegyesü­let. Váczi siketnémák intézete részére 1845 év első felében befolyt adakozmányok. Révkomáromi biztosító-társaság. Külföld. Schoveicz. Nagybritannia Francziaország. Spanyolország. Poroszor­szág. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Státuspapírok és részvények árkelete. Dunavízállás.

Next