Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-09-26 / 257. szám
Péntek 257. September 26. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. r.aiBBr.folua w— a-vurm —kj Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordássa 1 5 ft., borítékban (ill., postán borítékban 6 ft. ez. [i. A hirdetmények minden apróbetüs hasábjoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. jflAGViUlORSMCS és KIRVIJILV. A nmgu magy. kir. udv. Kamara az alsómagyarországi k kerületi bányásztörvényszéknél megüresült protocollistaságra Kanszek Ferenczet ugyanezen k. kerületi bányásztörvényszék másod-irnokát léptette elő. A nagy magy kir. udv. kamara a veszprémi k. sóhivatalnál ürességbe jött sóbeszedői tisztségre Herdliczka Kneuel Károly körmendi eddigi sóbeszedőt alkalmazta. Baráty Pál Antal dunavecsei k. sóbeszedő 1. évi September hó 12-én meghatálozott. (Biharés az opposilió. fr.) Nem, Biharmegye szomorú állásának teremtője nem Tisza, hanem az 1840 óta folyvást zsarnokoskodó ellenzék! mert T. még azon fájdalmas emlékezetű gyűlésben is, mellyben a személye ellen öt óráig szakadatlanul és minden legkisebb Hiedelem vagy nevelés nélkül szórt gúnyok és sértések záporát türelemmel átszenvedő, egyszer és többször B.Ö.hez fordulván, megkísértette a béke helyreállítását, de B. Ö. a százezerek nyugalmára kért olajágat önszeretetének áldozta föl. Mi ekkor még ifjú bánattalan kebellel hallgatók a tanácskozás iszonyú menetét, melly nem vala egyéb rend- és szabadsággyilkolásnál ; ezt látva, életünkben a legelső és legnagyobb polgári keserűség szállá meg bennünket, lehet tán mintegy kora figyelmeztetésül, hogy nyilvános pályánk dijvilága is csak szenvedés lesz. ’S megfogni nem tudok: tehát magyarok Istene! mikint lehet az olly sok viszály és gyászos ínség után, hogy e hazában annak jobb sorsáért még most sem képes csak két magyar is kezet fogni egymással akkor, midőn a durva a világban egy Aristides, kire az oppositio annyiszor hivatkozik, hosszú száműzetése után is így szólította meg Themistoclest: „Ideje, hogy gyermekies ellenségeskedésünknek valahára véget vessünk! egy czélnak kell ma mindkettőnket lelkesítni, hogy megtarthassuk Görögországot : te a parancsolatok adása, én pedig azok végrehajtása által.“ Ezt, mondom, semmikép megfogni nem tudók. Azon nyavalyás hírnek szinte — mellyet mégis némelly gyávák nagy fenhangon hirdetnek, vagyis: azért nem lehet közöttünk béke, mivel B. Ö.nek még gyermekkorabeli bosszúvágy tartja gyűlöletben keblét, iránt — nem akaránk adni semmi fontosságot, és mig alkotmányunknak csak egy darabka romja marad fen, nem is fogunk adni soha O’Connelkint; mert az illyfélékből nem következhetnék más, mint százezerek békéjét, mellyhez minden lakosnak szent joga van, egy magános ember szeszélye alá rendelni! És e bús kétely kora föl is lelé nemzetünk támerejében a szükséges eligazodás iránytűjét, ’s mi egy rövidke hazafias körülnézés után csakhamar ime gondolatban állapodánk meg: hogy ez igy ’s ekép főleg azért nem maradhat, mivel úgy hagyatván, vagy a föhatalmat kellene vádolnunk, melly aben hivatásának, mellynélfogva mindig elég erős, jogszerű és igazságos legyen a közhaza sorsát egyes túlzók ellen védeni , meg nem felelt, vagy az országot egész Európa és civilisált világ előtt meggyaláznunk, melly sok haladása után még most is olly nyomorult, mikép kebelében százezerek békéje lehetőségén egy magános ember is paczkázhalik, melly fatalitás, hiszszük és hinni szeretjük, minden jó polgárban ép olly keserű, mint lealázó érzést támasztana, ’s méltán. Ugyan ennek megemlítése folytán a polgári szabadságot biztositó jó rend és gyakorlati szokások érdekéért a ma rimánykodó sem nagy jövővel kecsegtetheti engesztelhetlen bosszúvágyát ,hiszen vigyék el o mligát mására,s miután kettőnket tartanak minden zavarok okozójának, én akár esküvel is fogadom, hogy soha e gyűlésnek még csak feléje sem jövök ,“ mert habár maga B. úr mondá is e szavakat, a jogszerű állapot hiánya kiegyenlítésére azért azokban megint csak ez hozatik tisztábbra: „míg T. lesz Biharban administrator, addig B. nem hagyandja helyreállni a békét, azaz: „divisum imperium cum Jove Caesar habet.“ Még kevesbbé lehet pedig a czélba vett „administrátorelűzési“ modornak valami hosszú életet jósolni, ha mindjárt tudva nem volna is országszerte, amint tudva van Biharról, hogy még egyetlen egy főispánját sem becsülte meg, és habár aztán az eféle színlett ígérkezések és szelíd ajánlkozások még hűbben is megtartatnának mint ezelőtt, mivel ez még mindeneknél veszedelmesb szokást örökítene meg p. o. hogy ha Biharnak úgy tetszenék, akármikor is egyik administrátort a másik után csak amúgy brevi manu és tamquam jure majestalico büntetlenül elperelhessen, kipiszkolhasson. És ezeket így kimondani jónak és tanácsosnak véltük a köznyilvánosság útján is azért, mert nem szabad még csak gondolatban is feltennünk, hogy a nemzet hideg egykedvűséggel zárhasson ki 450 ezeret gyermekei közöl az édesanyai könyörület és béke áldásából; továbbá azért, mivel a kormánynak rendeltetéséhez képest helyre kellvén állítnia a felbomlott békét, rendet és megakasztott igazság-kiszolgáltatást; hogy tehát illy magasztos hivatásának lelkiismeretes pontossággal megfelelhessen, szükség — mielőtt tettleges lépéshez fognak helyes vagy is inkább minden oldalú ismertetését hallania illy téren is a tudomására jutott vétkes elemek minden ágazatinak , mellyek vélemény vagy cselekedet által a békét, rendet és kellő igazságkiszolgáltatást évek óta zavarni meg nem szűnnek ; igy van ez angol, franczia és minden alkotmányos hazában ; különben vagy későn járna, vagy az ártatlanokat büntetné. Egyébiránt is az emberek , kivált a messzelakók — eddig rendesen csak miss Pardoe és országgyűlési Almanakféle biographiák után vonták szegény fejünkre a még árnyékban sem létező boldogságot, ’s dicsőségeket, mint az egykori szabadsága megbukásából eredeti fájdalmát feledni kibujdosott athéneinak Syrakuzában, kit azzal akarának vigasztalni , hogy hazája „már csak azért is boldog és dicső, mert abban sok bölcsek születtek, és jelenleg is ott él a nagyhírű Demosthenes“, mire ő „igen igen, de azért én még is lehetek boldogtalan ; a bölcsek is csak magokért éltek és már nincsenek többé, kivévén némelly hamiskodó sophistákat, kiket Fülöp megvesztegetés által magához hódított; ezek legártalmasb emberek, mert a népet azzal ámitják, hogy ha leghatalmasb isteneit kérné is — azok sem tudnának roszat mondani Fülöpről. Nem is rosz ember maga Fülöp, hanem mi vagyunk roszak, i szőr mert neki hiszünk és a sophistáknak; 2szor mert a tanácsházban nem okoskodunk hanem veszekszünk. Mondják Demosthenes is meg van már vesztegetve.S azért inkább Aesynest és Polycratest hallgatja a nép. Igaz lehet, mert tegnap sem juthatott szóhoz , de ha beszélt volna is, most már késő, mivel a törvényt senki sem tartja meg.“ — Hol van tehát Görögország dicsősége és boldogsága ? — iigy nekem, nincs az többé — válaszola mély megindulással — és sírni kezdett. — Ámde mint a dolgok természetéből foly, az elragadó arczképeknek is van többféle bírálatuk és hátha valamelly vonás helytelenül van téve ? hátha nincsenek jól összeválasztva a festvényi színek! hátha elmaradt valami, minek elmaradnia nem kellett volna? hátha valami becsúszott, minek ott maradása a kép egész becsét koczkáztathatná — arról tudnánk mi legnagyobb bánattal elmélkedni! ’S pedig higye el Boy, bizony nem azért, mintha az említett biographiát legkevesb hajlamunk is lenne Blumauerkint travestálni; mert hiszen azon, mi abban ott és olly formán meghatott—lebegjen az ur áldása,—az e nemzetet sem gazdaggá sem szegénynyé nem teendheti, most itt csak azt adjuk tudtára mindenkinek, kit netalán egy fél milliónyi lakosság kínszenvedései érdekelnének, mikép táblabiró urat sem tartjuk Biharmegye jelen sok keserüséginek egyedüli okozójául, ’s nem is akarnók már olly lábon a hazát látni, hogy annak még most is csak egyetlenegy polgárától függne megvagy nem marad hatása ; mert ha nem ismerjük is nagyobb jóllevőjét Isten után a magyarnak gr. Széchenyinél, azért ezen meggyőződésünk, ezer hálánk mellett, gr. Széchenyi halhatlan személye iránt is csak ez. És mert valóban : Minden gonosznak, melly már annyi év óta borong felettünk, kétségbevonhatlanul igazi kutforrása az 1840ben alakult oppositio, melly valamint az egész országot fájdalom hasonló szellemmel ragadá meg, úgy Biharmegyét sem hagyta ezen legkeservesebb és leggyászosabb nyomok nélkül. 1) A köztanácskozásokban az észszel és okokkali meggyőzés helyett ráparancsolást, rettegtetést, a korkérdések és országgyűlési utasítások alkotmányos elvek szerinti tárgyalása helyett — minden legkisebb fenálló positív törvényeket mellőzve — haszontalan vittelést és úgyszólván korcsmár szabadosságot ten uralgóvá. ’S innen van aztán, hogy még ollyan is mint Tár, kinek gyakran pedig már mint leendő ellenzéki fölé embernek veregeti vállát az alkonyodó régi bajnok, az okszerűség helyett az emberi sorsokat sem hagyja kíméletlenül. E sorok írójának is minden földi öröksége egy kolduskereszt, de kérdi azért TAÖ- lírát : mi köze van ehez a politikának? Nem gyöngédtelensége ilyeneket használni argumentumokul a haladás és jogegyenlőségre törekvőknél? Sokféle jut itt eszünkbe, azonban csak Hamlet szavaira figyelmeztetjük e férfiút: mikép bizonynyal ő vele is meg fog történni, ami meg nem történt még — és ami nem fog megtörténni egykor , az most megtörtént már. 2) Azt hiresztelé legtöbb embernek, ki az elnöki széket és a megye békéjét, melly a honé is, annak törvényei tiszteletlen megtámadásával leggyalázatosabban sértegethetni ügyes volt, holott az illyen , a világhistoria szerint minden nemzetnél, örök számkivetésre méltó hazaárulónak tartatott elannyira, hogy Lacaedemonban a királynak egy törvénysértésért kelle számkivetésbe mennie. — Ki Demaratus király volt. 3) E közgyűlési veszélyes irány, miután nem vola akadályoztatva senki által, csakhamar átszivárgott a socialis élet magános és avatatlan körébe,’S ott a legdrágább áldozatokat vonta maga után Kiszorita onnan mind a vallást, mind a természeti vágy-tisztaságot, melly nélkül pedig ember családi üdvre nem számolhat,s ez által háboríthatlan alkalmat szerze más felöl az örökös magánháboruknak. Lehete látni atyát, ki fiával, fiút ki atyjával mindig uthuzásban élt, ’s a mi hallatlan: a szülő nem merészle ellenmondani tévúton járó fiának ! ’s ebből folyt ki . A mi siralmas állapotunkat leghübben jellemzi: elfásulása, eltompulása érzéseinknek az alkotmányos rend és szabadság iránt. A nép rang, életkor és sorskülönbség nélkül már csak a lázas jelenetekben kezde gyönyörködnit,s akkor látszék legszelídebb é s legnyájasabbnak, midőn a korteskedés következtében megsebesült vagy elhullott véráldozatokról beszélhetett, nem inditá meg semmi bánat, semmi fájdalom, ’s hogy Thucididest használjam , mintegy feledni kezdé, hogy volt is valaha ! Illyenné válik minden ország — mond egy angol tudós — ha törvényeitől eltávozik; ’s mivel ama teljes és független szabadságot, mellynek tökéletes példányképet a világtörténet még nem mutatta, nem lelheti fel a halandó — jegyzi meg Tocqueville. Megörökíti a türelmetlenségi politika eredendő bűnét,s elháríthatlan akadályt emelt, hogy a szabad sajtó kérdéséhez valaha benső vád és elpirulás nélkül szólhassunk, miután semmi sem mutatja inkább valamelly nemzetnek a szabad sajtó nehézségei elbírására megérettségét, mint épen a különböző vélemények iránti türelmes magaviselet.(Azonban nálunk ezen oppositio 6) A szólásszabadságot olly helyzetbe hozá, miszerint annak státustörvény általi kimondatását számtalanszor meg kelle bánnunk; mert csak az erősebb résznek zsarnokságot ad a kezébe, melly nem hallgatta ki soha az ellenkező véleményt , ’s e végett 7) Az alkotmányos szabadság kifejleszthetését a haladást gátló eszközök vak története hűségére bizá. Melly sajnos körülmény az igazi haladásbarátoknak méltán fájhatott. 8) Nem is tetszett Deák Ferencznek sem , ’s ha másért nem is, legalább azért, mert kibékülni képesek nem vagyunk, Ő háromszor kérte Isten szent ege alatt ránk a béke angyalát ; de szavai, mintha nem is azokhoz lettek volna intézve, kiket tisztelnék, vagy hazájok szabadsága megbukásán — még szívből bánkódni is tudnának — nyom nélkül vesztek el, kivévén azon méltatlan hidegséget, melly nemes személye iránt az oppositio sok emberében hátramaradt ’sat. És most hol van tehát ama tökéletes elnök, de emberi természettel — a világon, ki az ilyeneknek ugyanazonképen mindig jó tudna lenni; kik a tanácskozásban viszelnek, csúfolódnak , semmi elnöki jogokat nem tisztelnek, a politikát avatatlan körbe taszíták; kik Váradolaszira csak azért is haragszanak, mivel véleménye függetlenségénél fogva az administrátornak megköszönni merészlő, egy tanácsilag kiküldött polg. választmány által a katonaság kirendeltetését, mellyel 2030 évi keresményeit a bősz mámor ellen biztositá; kik a kormány ellen mindig bizalmatlankodnak, mégis jelenleg örökös forrongásukkal azt, rendszerének haladéktalan teljesitésére, magok hivják fel, kik minden török véleményben eltérő hazafit után-útfélen megtámadnak; kik minden vallásból, erkölcsből csúfot űznek, és a Jó ég tudja, mi mindenfélét nem követnek el. ’S a főhatalomnak sem akarnak engedelmeskedni? Valóban mindaz, ki ezek közé egy jó administratort találna, mindaz, ki aztán jó tudna lenni, még magát Jehovát is meghaladná tökéletességben! Uraim! természetünkben van már nekünk az engedetlenségi és rendbontási viszketeg, mellyen egyedül csak jobb erkölcsök és legszigorúbb kormányi ellenőrködés igazíthatnak valamit. És aztán az eféle — hazánk szerencsés átalakulását gyászosan megbuktató — rendbontás és türelmetlenség valahai megszüntetése végett kértem én is méltóságodat, hogy igénytelen nevemet bárkire is háromlandó felelőség nélkül, csekély soraim alá mindig oda tegye; mert én azon gondolattól, miképp hazában, ez alkotmányos országban, a polgárok véleményeinek háboríthatlanul szabadoknak kell lenniük, elválni nem tudván, nem akarván, egyedül csak olly hont fogok imádva szeretni e hazában, melly mindnyájunkat személyünk és vagyonunk teljes biztosítása mellett még az édes anyai szeretet vigasztalásával is gyámolítson, nem pedig ollyat, melly mindezeket tőlünk szivtelenül megtagadva, egész rövid életen át nem volt egyéb, mint rabszolgaság tanyája és saját gyermekeit is üldöző mostoha. — Fridrich György: Balatoni gőzhajózás. *) Balatoni társaság készül alakulni; czélja: gőzöst szállítani a Balatonra; 150pontos részvények elfogadására, és aláírásokkal biztosítására hazai meghivó-levél kering már Zalában, Veszprémben, Somogyban, Budapesten és Nagy-Kanizsán. Kenesétül B. Hidvégig 12 alföld hosszán víztani adatok és felmérések biztosítják a bátor hajóházhatást. Széchenyi István gr. excja a Tiszát megjárta, útjából visszatérendő, programja által bővebben értesítendi a közönséget. — E vállalatnak jó sikert reméllhetni, miután Horvátországból, Styriából, Zala, Somogy, Veszprém vidékeiről nemcsak utasokat, de az adriai tenger felül is (kikerőltetvén a zalai és veszprémi magashegyek) coloniatis és egyéb keresk. czikkeket is Pestre és viszont egy részben vizen szállíthatni csak nyereséges lehet.— A Bodensee, a genfi tó, a Lago di Garda kisebb tavak, ’s mégis gőzösókat s vitorlásokat hordoznak; hiszszük e vállalat Balaton gyönyörű vidékeit (Füredet sem felejtve) virágzóbbakká varázsolandja, mihelyt elegendő részvények elfogadva és biztosítva leendőek, megköttetik a szakértő gyárosokkal az addig függőben tartott alkudozás, és ettől függ a gőzösnek már 1846. évben vízre bocsáthatóba is, valamint a szabályok kidolgozására és az igazgató tagok megválasztására a részvényesek azonnal közgyűlésre meg fognak hivatni. Aláírási ívekre részvényeket elfogadni és biztositni lehet Pesten: Burgmannnkeresk. k.bank’scasinoi elnök; Valero F A. nagykereskedő; Nádasi István nagykereskedő; Wodianer Sámuel nagykereskedő; Gschaider János fűszerkereskedő (a *) Ezen közlés fölvételére minden pesti ujságlapok. Szerkesztőségei szívesen kéretnek a B. P. Hiradószerk. által. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátosutczai Claudy-házban 466 ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomban külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Halálozás. Bihar és az oppositio II. — Magánovás. — Balatoni gőzhajózás. Megyék. Főisp. helyettes beiktatásának ünnepélye Temesben. Ellennyilatkozat Trencsinből. Intézeti és társasági közlések. Pesti műegyesület. Váczi siketnémák intézete részére 1845 év első felében befolyt adakozmányok. Révkomáromi biztosító-társaság. Külföld. Schoveicz. Nagybritannia Francziaország. Spanyolország. Poroszország. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Státuspapírok és részvények árkelete. Dunavízállás.