Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-10-10 / 265. szám

TARTALOM. Magyarország és Erdély. Megyék. Köz­gyűlés Trencsinben. Uj tisztviselőkar Temesben. N.-Varsándi levél (gr. Széchenyi István örömteljes fogadtatása.) B­ukovár-fiumei vasut. Budapesti hirharang. Nemzeti színház. Pestbudai hangászegyesület. Külföldi irodalom (Histoire du Consulat et de l’empire par A. Thiers Paris 1845. Tome quartolème.) Külföld. Szászország. Spanyol­­ország. Dánia. Oroszország. Törökország. Staukázia. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi Játék­rend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. MAGY­ARORSZÁG és ERDÉLY. Megyék. Trencsinből, sept. 30. Quousque tandem abutere patienta nostra ? quousque furor nos eludet iste tuus ? quous­que efroenata tua sese jactabitaudad­a ? méltán fakadhatunk e szavakra , midőn azon uj meg uj dúlásokat látjuk, melye­ket a vörös-tollas sereg a jog és igazság illethetlen szentségén elkövet, mellyek alatt a törvény szelleme mármár nyögve haldoklani látszik. A rósz mag, ha egyszer elvettetik, csak rósz gyümölcsöket teremhet, ’s valamint könnyű volt amazt könnyelműségünk elragadtatásában elvetni, szintolly nehéz a meggyökerezett méregnövényt akár az emberi kebelből, akár a köztársaság vagy egyes részei köréből kiirtani. Vét­keztél? a büntetés sújtó keze utól fog érni előbb vagy utóbb. Roszat cselekedtél? bezzeg még nincs vége, mert egy rosz cselekedet száz másnak viseli életét termékeny méhében. — A tegnapi közgyűlésről szóló őszinte tudósításomban, fáj­dalom , alkalmam volt említeni, hogy bizonyos ügy eldön­tésére a vörös párt nyers tömeget idézett a tanácskozás szen­télyébe ,s megfertőztette a közüdvöri tanácskozásra szánt helyet, megfertőztette az oppositio nevet, mellyet méltatla­nul bitorol. Bitorol már csak azért is, mert még a megrög­zött conservatismus ellenére fölállított józan oppositio a legüdvösebb morális czélok elérésére sem fog soha anyagi nyers erőt használni. Elég, hogy e párt a végzések hozata­lára tudatlan physical erőt használt, mellynek a mai 10 órá­tól 4-ig sükeretlenül tartott közgyűlés volt eredménye. Igenis, azon időt, mellyet ma üdvös tanácskozásra kellett volna szentelni, tudatlan és részint részeg kortesek otromba kur­­jongatásai foglalták el. De menjünk renddel, mint az esemé­nyek előttünk szépen lefolytak a megyei tanácskozások ma­gasztos színhelyén. Hatás ellenhatás nélkül nem maradhat­ván a tegnapi zajos gyűlés hírére a közes helységekből né­hány zöldtollas kortesben is fölingerelte a kíváncsiságot ’s a székvárosba rándultak. Mindenekelőtt a tegnapi gyűlés jegy­zőkönyve hitelesíttetvén Cs. J. táblabiró , meglehet, mivel magyarul nem ért, és az ő kedvéért a jegyzőkönyv sem la­tinul , sem tótul nem szerkesztetik, azt hivé benne foglalt­nak , hogy kik a tegnapi szavazástól viszszavonultak, mind a zöld párthoz tartoznak, holott ő is elmenni kegyeskedett. Ennek következtében, hogy a táblabiró úr aggodalma elosz­­lattassék, a jegyzőkönyvnek még egészben föl kelle olvas­tatni. ’S most többféle kifogások tételvén némelly egészen a diaphorus kifejezések iránt, a vörös párt néhány embere kényszerité a tek. kkat és riket mintegy két óra hoszszant de lana caprina vitatkozni, mint azt elnök ő mlaga is nevezé. Képzelhetni, hogy jöttek elő furcsánál furcsább a­ nevezett motivumok, okoskodások és vádak. Ezeknek nyomán emlit­­tetett aztán az is, hogy a tegnapi szavazás törvénytelen volt, és pedig azért, mivel e megyének végzése van, melly eddig mindig meg is tartatott, ’s melly szerint végzések csak a szólók, nem pedig kortesek szavazata utján hozandók. An­nál kevésbbé volt helye a fönebb említett végzés ekép erő­szakolt eltöröl­tetésének, mivel — mint a főjegyző megvallá, é s elnök ő mlaga is megerősíté — még 58an valának följe­gyezve , kik nyilatkozni akartak. A hitelesítés — mint mon­dám — még számos mellékes eltérések mellett három óráig húzódott. — Hogy a második tárgyat, melly az idő többi részét elfoglald, megérthessük, szükség egy kevéssé a teg­nap történtekre viszszapillantanunk. Midőn főtiszt. V. J. ka­nonok C. J. által megtámadtatott, amaz mellékesen azt is említé, hogy mint bűnvádi kereset alá jutottnak hivatalától föl kellene függesztetni. Mire C. J. fölkelvén oda nyilatko­zott, hogy ő azon időtől, mellyben iránta az actio megren­­deltetett, a fizetésben nem akar részesülni, hivatalát azon­ban tovább is me­gtartja. E nyilatkozattal akkor más időre utasittatván, azt ma ismét fölhozd, ’s ez alkalmat szolgál­tatott arra, hogy többen a bűnvádi kereset alá vetteknek hi­vatalaiktól­ fölmentetését követeljék. Az ugynev. oppositio maga is átlátta e fölfüggesztetés törvényességét, mert ellene semmi fontos okot fölhozni nem tudott, csupán Cs. J. tábla­bíró azon állításán alapítván okoskodását, hogy csak ollya­­nok fölfüggesztendők hivatalaiktól, kik ellen megyei tör­vényszék rendel bűnvádi keresetet, nem pedig azok, kik ellen azt kinevezett biróság rendeli. Milly alaptalan ez okos­kodás, kiki átlátja, miután tudjuk, miszerint törvényeink a delegált bíróságok ítéleteinek semmivel sem adnak kisebb tekintélyt, mint a választottaknak. Annál kevésbbé lehetett ezt e megyében fölhozni, mellynek közönsége abnormis álla­potát elismervén, ’s ennek következtében kir. biztosságot kérvén maga vetette alá ennek magát. Ez elveket fejtegetek mindkét oldalról, midőn egyszerre főispán ö mlaga oda nyi­latkozik, hogy csakugyan meg lehetne várni, mig a tegnapi fölterjesztésre válasz érkezendik. E nyilatkozatot a vörös párt határozat gyanánt vévén, némellyek tovább akartak menni az ügyek tárgyalásában, a másik párt részén ellenben még sokan lévén följegyezve, részint nem szólni akarván, ezt magányvéleménynek vették , é s tovább is akartak nyilat­kozni. Föl is kelt R. K., hogy az ügy iránti nézeteit fejtegesse, de „el van döntve!“ kiáltozás miatt kénytelen vola elhall­gatni. A vörös-szalagos kortesek serege a benlevő 30—40 zöldtollashoz becsödítteték. Néhány karmester jeladásai, bor­emelés , kalappali integetés­e stb. harsogó „tovább, tovább, f éljen tovább!“ hangokat idéztek elő a vörös kortes­orchesternél. Látván e kép a zöldtollas párt, hogy szóhoz nem juthat, azon határozat pedig, hogy csupán a szólók többsége vétetik számba a végzések hozatalánál, tegnap úgy is tettleg eltöröltetvén, szavazást követelt. Most már egy­szerre két oldalon „voksra­ és tovább!“ zúgott félbeszakadás nélkül mintegy fél óráig. Hiába törekedett az elnök és mások a két felet lecsöndesíteni. Utoljára szóhoz jutván B. L. fő­ügyész óvását nyilvánítá a fölött, hogy ő mlaga a szavazást akarók kivonatát tekintetbe nem veszi. Újra „tovább, tovább!“ zúgott a vörös oldalról, míg a zöld párt újra szavazást kö­vetelt. És a zaj folyvást tartott szünet nélkül, míg a becső­­dített nemességet főispán ő mllga tót nyelven összetett ke­zekkel kérte, hogy a sorban levő szónokot kihallgassa, mi­után előre nem tudhatni, fog-e szónoklata tetszeni vagy nem. „Halljuk ! Halljuk!“ hangzott a zöld párt részéről, „tovább!“ a vöröséről. Helyre állván a csönd, a még folyvást álló R. K. így kezdé beszédét: „Meg akarják tölem tagadni a szólhatást? Emlékeztetem a tek. kkat és riket, hogy én e megyében köz­­birtokos vagyok.“ ,Tovább!" kiálta egy vörös kortesvezér botját fölemelvén, és „tovább !“ zúgott ben a teremben és a terem ajtai előtt, míg más oldalon „halljuk!“ hallatszott. Csönd. R. K. folytatá: „Olly szerencsés valók, hogy e me­gyében táblabiróul neveztettem.“ Uj zaj, uj kiáltozás. A csönd beálltával ismét folytatá szavait: „Mint vendég jelen­tem meg e megyében, ’s hiszem, hogy azon vendégszere­tetnél fogva, mellyröl a magyar elhiresedett, ’s melly, re­ményiem, e megyében sem halt ki, meg fognak engem a tek. kk. és rik hallgatni.“ ,Tovább ! tovább!­ „Jogaimból semmit sem engedek elvétetni.“ ,Tovább!' kurjanta ismét a fentebbi kolompos, botját fölemelvén és utána zúgott az intonált szó: „Lármázzanak bár holnapig, jogaimtól el nem állok.“ Új zaj. „Méltóztatott említeni.......“ Ismét zaj. „Nem a tárgyra nézve akarok szólni .. .Újra zaj. Látván ekép többen, miszerint a tanácskozás lehessen, kérek elnök ő­mltgát, hogy az ülést oszlassa el. R. K. még néhányszor föl akart, öszsze­­sen mintegy 25ször, szólalni, de szóhoz soha sem juthatott, így tartott ez két óránál tovább, midőn főispán úr is átlát­ván , hogy illy zajban tanácskozni lehetsen , az ülést elosz­lató azon megjegyzéssel, hogy a fenforgott tárgyhoz még holnap is lehet érdemileg szólani. És íme ott állunk már, hogy néhány rendbontó rokonczátlansága miatt — nem aka­rom az egész vörös pártot vádolni — az alkotmányos élet legszentebb jogai, az alkotmányos élet palládiuma — a szó­lásszabadság veszedelmeztetik, hogy pártérdek, minden te­kintet nélkül jogra és igazságra, e fölött zsarnokoskodni nem irtózik. Virányi: Temes megyeiuj tisztviselőkar. Al­ispánok: ls. Szabó Antal; 2 dikb. Ambrózy György. Vá­lasztott táblabirák: Csíki Emmanuel, Körtvélyesi János. Főjegyző: Lukács Ignácz. Tisztelt fej.: Varga Ant. Alj egy.: Szánthó Ján., Dessewffy Béla. Főadószedök: Bogma Ist., Sztojanovics Ján. Aladószedök: Trsztyánszky András, Mayerffy Kár., Nikolics Sándor, Jablonczay Ádám. Főügyész: Arizi Kár. A­lüg­y­ész: Jeszenszky Ferencz. Főorvosok: Gnaediger Ferencz, Kövér Márton. Mérnö­kök: Bojtos Imre, Győry Lajos. Számvevő: Keszthelyi Ernő. Levéltárnok: Bogma Gyula. Selyemtenyész­tő b­i­z­t­o­s: Koppauer Ign. Szekerezési biztos: Károly Imre. Csendbiztosok: Kerényi Zsigmond, Bertzik János. Élelmezési biztosok: Ballya Imre, Vidma Antal, Rácz Albert és Dluholutzky István. Várnagy: Szilágyi Ignácz. Járásos főbirák: Kapdebo János, Bogma Mihály, Kulterer Ignácz, Hollósy Mihály, Osztoics György. Alsz.birák: Podhorányi József, Ormos Zsigmond, Dézsán Achill, Kövér Vincze, Varga Ferencz, Csiki Lajos, Tormássy Kálmán, Kar­dos Imre és Tormássy Mihály. Esküitek : ifj. Csiki Ema­nuel, Thold Máté, Hajósy Lajos, Verzár Márton, Ónosy Má­tyás, Horváth János, Andrejkovics József, Kayser István, Agotha Pál, Kövér Ignácz, Rutkay Sámuel, Andrejkovics György, Vizkelety József és Takács Manó. N.­­ Var­s­á­n­y, ed­. Lén. Van szerencsém a t. szerkesz­tőséget futólag értesíthetni, hogy gróf Széchenyi István ő ex­­cellensiája legjobb egészségben ámbár rosz utakon Vásáros- Naményban megérkezett; a mint mindenütt úgy itt is nagy kitüntetéssel lön fogadva, t. i. igaz magyar vendégszere­tettel , részvétteljes kebellel szánakozott­­ a tiszamellékiek sanyarú helyzetükön ;kitűnt nemes lelkének azon forró óhaj­tása, v.fíma rögtön segíthetne rajtunk— és tudom, meg­győződött, hogy csak példa kell, és jó vezető, és mi őt te­hetségünkhöz képest követni, nem késendünk. Sok igazság mondatott a gyűlésen, és táplál a remény, — sőt bizonyos vagyok a jó kimenetelről. — A. J. [V­ukovár-fiumei vasút*)]. Én mint lett dolgot ve­szem , hogy az országgyűlésen keresztül vitt­em a törvényja­vaslati záradék, mellynél fogva az ausztriai status­vaspálya felé semmi mellékvonalt építeni nem szabad, a kormánynak kedves nem lehet, míg más részről a fiumeiek abban életkérdést látnak. Azonban mind­ez ki fog egyenlíttetni, ha az it előbb Fiuméig , vagy hozzá lehető közelre építtetik föl. Nekem igen méltányosnak látszik az, hogy Magyarország részére egy egyenes kiviteli­ it kívántatik biztosíttatni; ezt úgy kellene aztán tekinteni mint főkaput, és a mellékajtók csak később volnának megnyitandók. Nem gondolhatom, mikép ha egyszer ez egyenes út biztosítva van , egy nem­zet törvényhozói más kereskedési utakat elzárni szükkeblü­­leg akarnának, ’s azon balgaságban rögzenének meg, hogy a triestiek magyar árukat Fiumén keresztül, ’s igy a rakodá­si költség, biztosítási dij ’s bizonytalan tengerparti hajózás által drágultan vegyék , hol igen gyakran még az is megtör­ténik, hogy a vitel ideje tovább tart onnan ide, mint Odes­­sából hajókon. A különbség búzánál, értékéhez képest, egész 10 perben áll, (fölvevő, hogy az egyenes szállítás Fiume és Trieslig ugyan­annyiba kerül) minek azon természetes következmé­nye lenne , miszerint például az itteni és környéki gépmalmok 300,000 mérő évenkénti szükségeket lengyel búzával Odes­­sából, a fiumeiek pedig 100 mérőnyi kelléküket magyar bú­zával fedeznék. Jelenleg Fiuméban 6—8 pettel jutányosabban szerezhet ­ki búzát Odessából, mint Magyarországból, miért is néhány hónap óta 12—15 hajó­szállítmány érkezett oda Odessából; e tény komoly figyelemre nyújt alkalmat. Hogy én e tárgy iránt észrevételeimet nyilvánítom, azt teljességgel nem úgy teszem mint triesti, mert én kalmár is teljes mértékben magánember vagyok, de hogy az egész terv kivihető legyen , jövedelmeznie kell, hogy pedig jövedelmez­zen, a pálya irányait (directio) a tőzsérek kivonatihoz kell al­kalmazni, kik természetesen azt fogják mondani : „miért ne érintse a vasút Zágrábot, Horvátország fővárosát, miért kel­lene az ausztriai staluspályáhozi csatlakozás lehetőségéről előlegesen örökre lemondani, holott Karinthia 3—400,000 mérő gabnát szállít Magyarországból? —Mit nekünk hazafi­­­ság, fogják e fukarlelkek mondani, mi azt akarjuk, hogy pénzünk jövedelmezzen. Az irány helyessége tehát ’s mivel a pálya jövedelmezése kívánja, oka annak, hogy ezen, a fiumeieknek csiklandós pontot meg kell érintenem. Nem kalmárok már itt is más czélokat vélnek lappangni, míg mi kereskedők, mondhatnám ösztönszerűleg, csupán nye­reséges üzletekre tudunk gondolni ’s ott valósítjuk azokat , hol legszélirányosbaknak látszanak * *), így például Gopcerich Tri­estből, ki már múlt évben négy hajót épített Fiuméban, ’s köztök egy „Restaurador Rosas“ nevű ha­­dilag felszerelt brigantinet (kisebb hadihajó) , mellyet múlt télen a buenos-ayresi kormánynak 50 ezer spanyol talléron adott el, most ismét Fiuméban a Triest és Smyrna közt járó vitorla-rakhajó sorba állítandó 4 rakhajót épít, és aztán még egy hadihajóként rendezett utazási hajót, mellyet a bu­enos-ayresi kormány újólag rendelt meg nála. E hajókat, mellyek jövedelme mind honn marad, ezen Ma­gyarországra nézve olly becsületes ’s talán egyedüli iparágat, melly neki a külföldön is díszére válik, ’s mellyben lényege­sen tökélyesbet a világ egy népe sem képes fölmutatni, s a többi közt egy triesti, ki a vukovár-fiumei vas­útnak is részvényese, egészen csendben, ’s minden hazafiuság követelése nélkül építi, hihetőleg azért, mivel Fiuméban olcsóbban véli azokat elő­áll­­­t­h­atni mint itt. Ezen egyszerű tényét egy triesti lakos, és vukovár-fiu­mei vasút részvényesnek, igen jól lehetne némellyek fenhé­­jázó önmagasztalásaikkal ellentétezni, azonban hagyján! Egyébiránt egy közel fekvő védvet igen gyakran feled­nek: ugyanis eddig Fiume kereskedése, — kivéve a fake­reskedést, melly nagyobbára kezei közt van — majdnem egyedül a triestiek rovására küldeményezett kalmárkodásból áll. Most azt mondják Magyarországban : mi saját (propre) kereskedést akarunk alapítani. Igen, de vájjon honnan ve­gyék e kereskedés üzletére szükséges elemeket, vagy inkább személyeket, mint a közel Triestből, miután azok Fiuméban nem találhatók? el akarják tán tagadni, hogy ezeket Triest­ből kell hozatni ? avagy a magyar kereskedelmi társaságot akarják e erre nézve megnevezni? akkor csak azt említem, hogy ez bölcseségét Szabó úr személyében, annak rövid idei­­e Magyarország alsó vidéke, kit tehát a tengerpart felé vezető közlekedések javítása nagy mértékben érdekel. Igen tanulságos esz­mék és adatok, egyszersmind néhány figyelemre méltó intések is , foglaltatnak benne. Nem akartuk azt tározónkban heverve hagyni, miután feltettük magunkban, mindent mi ezen vasúti ügyre némi világot deríthet, közlöm­ lapunkban még azon esetben is, ha azzal nem mindenben érthetünk egyet. Két társaság alakulván és mun­­kálódván egyelőre a végre, hogy a dolog technikai és financziális oldalaira nézve, a legrészletesebb adatoknak birtokába jusson, az időszaki sajtónak nézetünk szerint feladásai közé tartozik, ezen igyekezetet telhetőleg előmozdítani. ( Szerk. *) Így például a magyar kereskedelmi társaság is Odessában vásárol gabnát, mint hallók, Anglia számára, mi akkor is meg fogna történni, ha vasút léteznék Fiuméig, mert azért ma egy ga­rassal sem volna olcsóbb nálunk a gabna, ’s meglehet mind amel­­lett az odessai fizetné ki most magát legjobban, angol rovásra vá­­­sárolva. — Szerb, October 10. 1845. HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a ki­adó-hivatalban , hatvani ut­­czai Horváth-házban 483dik íz alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendelhetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pénz, és vasáru, jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­lojáért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. *) A felebbi czimet viselő elmélkedés, kivonatja egy olly trip­esti nagykereskedő levelének, kinek igen nevezetes üzleti meze­

Next