Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-10-23 / 272. szám

Csütörtök 272. October 23. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előa*«thetni helyben * ki­adó-hivatalban, tatvan!­nt.­ozal Horváth-házban 483 dik se. alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendelhetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m­. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizeté­si ár félé­re Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­ntókban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. További fejtege­tések a P. Hírlap és Érd. Híradó állításait illetőleg.­­ Újabb hírek a Duna torkolatáról. Megyék: Közgyűlés Turóczban. Budapesti hirharang. Magyar gazd. egyesület. — Antithetica a vallótörvényszéki eljárás hibáiról a ,Pester Zeitung-ban értekezőnek. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Orosz- és Lengyelor­szág. Egyveleg. — Tudnivalók a pestmegyei gazd. fiókegyesületről (folytatás ) Hivatalos és magánhirdetések. WARYARORSZÁG! és EBBÉLI.­ D (További fejtegetések a Pesti Hírlap és Erdélyi Híradó állításait illetőleg.) Koránsem azért írtuk e czimet jelen czikkünk homlokára, mintha szán­dékunk volna ezen két rendű ellenünk 16 czikkére részletekbe bocsátkozólag felelni, visszatartani minden szúrást, megkí­sérteni minden elmésség visszaadását, latra vetni egyenkint állításaikat és több eféléket. Úgy hiszszük, hogy a vitatás i­lyen neme az olvasónak épen nem volna ínyére, nekünk pedig sok fáradság mellett nem kevesebb unalmat okozna. E felett ez után nem volna elkerülhető, hogy tökéletesen össze­­veszszünk, a­mi azon szempontból legalább , mellyből a P. Hírlap által postulált parlamenti kormányt mi tekintjük, ma­gát teljességgel nem fizetné ki. Nekünk ugyanis, magunk sem tudjuk mi, de egy bizonyos valami azt súgja fülünkbe, hogy úgy sem lesz belőle semmi, és így nem méltó miatta nagyon felháborodni és úgy járni, mint Segurnél azon franczia főne­mes, ki nejével huszonöt évi gyermektelen házasság után, azon veszett össze, és tőle azért vált el is, mert noha ehez semmi reményt sem táplálhattak, de mégis nem tudtak rajta megegyezni, hogy majdan születendő fijokat katonának ne­­veljék-e, vagy papi pályára szánják. — Tisztelt barátunk K. E. J. elkészülve látszik lenni rá, hogy azon nézetek, mely­­lyeket ő a felelősség üdvös következéseiről kifejtett, álmok­nak fognak tekintetni, noha azt reményű, hogy ezek olly álmok, mellyek bizonyosan teljesedni fognak, így lévén ez, nincs ok legkisebbé is neheztelni sem arra, ki álmodik és re­ményt, sem arra, ki az illy reményeket nem osztja; mi leg­alább soha sem hallottuk, hogy két ember azért veszett volna össze, mert az egyik nem akarta elhinni, hogy azon szá­mok , mellyeket a másik megálmodott ’s a lotteriába tett, bi­zonyosan kijövendenek. Aztán meg az is tisztán áll előttünk, hogy az illyen agg szerkezetben, mint a megye, mellyet kü­lönféle ártalmas újítások ellen mi védünk, daczára sok ki­növésnek és bajnak, melly vele össze- és beleszövődött, ma­gában is van annyi erő, mennyi hírlapi czikkekkeli győze­delmes megvívásra szükséges; és igy nagyon felindulni és megharagudni, vagy minden erőnket megfeszíteni az illy működés közben, bizony nem is szükséges. Teljesen nyu­godtak és higgadtak maradhatunk tehát, és visszavihetjük ismét a vitát kellő körébe, hogy az ne csupán szavak, ha­nem inkább elvek körül forogjon. Hiszen nem nyerne az ügy mellette semmit, ha mi is azon épen nem nehéz, noha unal­mas provinciát, melly­ben t. barátunk K. E. J. ezúttal annyira látszott irányunkban gyönyörködni, tüznék magunk eb­be feladásul, és a P. Hírlap és E. Híradó 16 czikkéböl egyes tételeket és állításokat összefüggésökből kiszakítván, ezeket állítanék ritkított belükkel lenyomatva össze ’s ebből készi­­tenék magunknak azon mozaikot, melly igy már aztán könnyű c­áfolatunk anyagát képezze. Jobb lesz sokkal, vé­leményünk szerint, ha azt igyekszünk inkább felderíteni, a­mi körül a vita tulajdonképen forog; ha felkeressük azon el­veket , mellyekben mindkét részről megegyezünk; azon ul­tima differentiákat, mellyekre nézve elt­érők nézeteink; ele­mezzük a belőlök folyó következéseket, ’s ezt mind mi néz­­zeteink még bővebb magyarázata, meg a különbözők mellett és ellen harczoló okok összehasonlítása közben cselekeszszük; csak mellesleg szőve bele azon felvilágosításokat, mellyek egyszer-másszor a végett leendőnek szükségesek, hogy az is megtessék, mikint elleneink gyakran félreértettek bennün­ket, máskor meg olly következéseket húztak ki mondásaink­ból, mellyek azokból épen nem folynak *), így talán szó­*) Van azon gáncsok között, mellyeket elleneink felhoznak, több apróság, mellyen nem árt talán itt röviden átesni, így p. o. erdélyi ellenünk, noha hosszasan, de jól kikaczag bennünket, hogy azon K. L. urat, ki az Erdélyi Híradóban a központosítás iránt nyilatkozott, Szatmármegye volt követének tartottuk; de nem veszi észre, hogy ezen tévedésünk 213dik számunkban ki van igazítva, noha a szedő K. L. helyett K. J.t tett. Másutt ugyanezen tisztelt ellenünk azt állítja, hogy a felelősség kérdése múlt diétánkon egye­dül az adó kérdésében fordult elő, és itt meg azt felejti, hogy azon felelősséget, melly ezen kérdésben előfordulhatott, még 1844- ben megjelent híradói czikkeinkben pártoltuk; de hogy attól azon neme a felelősségnek, mellyet a P. Hírlap most sürget, végte­lenül különbözik. Felejti továbbá, hogy azon felelősség, mely­­lyet mi ellenzéki fogásnak kereszteltünk, nem az adó kérdésé­ben fordult elő, hanem az erdélyi részek visszakapcsolását illető 155dik szám alatti határozatban, mellynek végsoraiban a kö­vetek táblája következőt mondott ki: „A KK. és RR. különösen egy alkotmányosan felelős kormányban látják mind törvényeink szentségének egyedüli biztosítását, mind az ország lehető kifej­lődésének egyedüli föltételét.“ Erről mondtuk mi, hogy az el­lenzéki fogás volt, és most még azt teszszük hozzá, hogy bal­fogás volt, és erről senki sem kételkedhetik, ki azt végig ol­vasta , mit, a­mint sejdítjük, erdélyi czáfolgatónk nem cseleke­dett. Ugyanő egy helyen úgy állít bennünket az olvasó elibe, mintha mi nem tudnék, hogy az országgyűlésen is vannak pár­tok, ’a midőn állítjuk, hogy a pártok küzdelme, melly addig kebb körre lesz a vitatás összevonva ’s könnyebben fogja magát tájékoztatni azon olvasó, kinek arra még szüksége van, a­nélkül, hogy öt szőrszálhasogató polémiával fáraszszuk. Azonban térjünk már a dologra , és mindenekelőtt sza­badjon röviden elmondanunk, hogy mi czél lebegett szemünk előtt, midőn múlt júliusi hat czikkeinket írtuk. Mellőzve itt azokat, mik csak mellesleg szövődtek a vi­tába bele, czélunk volt megbizonyítani: Iször, hogy azon orvoslatok, mellyeket t. barátunk K. E. J. az 1844dik évi nyár elején bajaink ellen az uj P. Hírlapban javaslatba ho­zott ’s törvényhozási központositásnak keresztelt, ezen neve­zetet egyátaljában meg nem érdemlik és nagy részben kivi­­hetlenek. Aszor, hogy ámbár t. barátunk a 372dik számban nyilvánítá is, miszerint nem hiszi, hogy valaki találkoznék, ki a központosítás elvének más módoni alkalmazását java­solni merné, mint úgy t. i., ahogy ő értelmezte, többi dol­gozó­társai azért mégis az általa — mint már most tudjuk — egy évtől óta vezetett P. Hírlapban a parlamenti kormányt tűzték ki, melly szerintünk fenálló körülményeinkben nem egyéb ábrándnál. Aszor , hogy alkotmányunk olly biztosíté­kot bírván megyei szerkezetünkben, mellynél helyzetünkben erősebbet szerezhetni reménységünk nem lehet, tehát ezt con­­serváljuk és javítsuk. Észer, hogy ezen szerkezetet, melly csupán egész lényegének fenmaradása mellett felelhet meg rendeltetésének, az utasítási jognak megyénktől elvoná­sa, a verificatiónak követek táblájára bízása által gyen­gíteni óvakodjunk. Aször, hogy polgári létezésben az al­kotmányos formák czélnak nem, hanem csak eszköznek tekintendők, ’s hogy nekünk nem annyira a formák, hanem eredmények után kell sóvárognunk, mellyek utolérhetők a­nélkül is, hogy felelős ministériumra (melly természetesen a megyéket mint alkotmányi biztosítékokat megszüntetné) volna szükségünk, ezt pedig annyival inkább kell cselekednünk, mert teljességgel nem lehet azon állítást valónak elfogadni, hogy mert ezen formák más nemzeteknél jó következéseket szültek, tehát nálunk más körülmények között, más előz­mények mellett, más nemzetre alkalmazva, hasonló ered­ményeket fognak előidézni. Kár, hogy alkotmányos utáni kifejlődésünknek, mi ezen eredményeket illeti, csak azon határai vannak, mellyeket a dolgok ereje, termé­szete­­s tökéletlensége maga rakott, gyarló emberi törekvé­seink eb­be, hogy ellenben az alkotmányosság for­máinak kifejlesztésében ott kezdődik a határ, hol fejünkre nő a meggyőződés, hogy azon formák józan mértéken túl­­vitt fejlesztése a közbirodalommali viszonyainkat veszélyesen öszvebonyolítaná. Zer, hogy hazánknak, nemzetiségünk fen­­tartása mellett sem alulról, sem felülről jövő despotizmus útján, hanem alkotmányos úton kell felvirulni, minél tartó­­sabb szellemi és anyagi jólétre; és végre jár, hogy ezen eredménynek az ausztriai birodalommali öszveköttetésünk fenmaradása, és ezen kapocs állandóságának nem gyengítése megyei téren forgott, áttétetnék a verificatio behozatala által or­szággyűlési mezőre, csupán azon félelem szólna belőlünk, hogy ez az országgyűlési pártsurlódásokat még öregbíteni fogná — holott, ha jobban megolvassa czikkünket, könnyen meggyőződ­hetik, hogy mi nem ettől félünk csupán, hanem attól is, hogy így azon pártsurlódások, mellyek ezelőtt elvek, politikai néze­tek körül forogtak, személyek körüli vitákká fognak elfajulni. És ennyit erdélyi ellenünk tekintetében. — Mi tisztelt barátunk K. E. J-t illeti, ő meg egy helyütt hosszasan azt akarja demon­strálni, hogy mi, midőn alkotmányunk biztosítékai között a me­gyei szerkezetet tárgyaltuk, egészen megfeledkezünk törvény­­hozásunkról; másutt meg nem a megyei szerkezetet, hanem a kormány becsületességét állítottuk az alkotmány legfőbb bizto­sítékának. De ő meg azt felejti, hogy mi nem magyar jus pu­­blicumot irtunk, hanem a megyei szerkezetet, mint létező alkot­mányi biztosítékot, a Pesti Hírlap által postulált parlamenti kormány ellenében védtük; akkor pedig, midőn a kormány becsületességét emlegettük, nem az alkotmányról, hanem az al­kotmányosságról (das constitutionelle System) szóltunk, ellen­­tétezve azt a korlátlan uralkodással. Egy más helyen ismét, hol azon általunk használt kifejezésre vonatkozik, melly a tömegek rokonszenvei általi istápoltatást érdekelte, ezen rokon­­szenv idézését elfelejtő, és így aztán perse úgy állunk az olvasó előtt, mintha bármit is a tömegek által akarnánk istápoltatni. Is­mét másutt azt állítottuk, hogy az alkotmánynak, mellynek min­denki cselekvő tényezője lehet, a hazában sok védőjére találhatni. Ebből azt akarná, mint látszik, kihúzni tisztelt barátunk, hogy mi ellenkezésben vagyunk minmagunkkal, mert az alkotmányt csupán néhány százezer előjogai spaimázatjának neveztük, ’s itt mégis mindenkit emlegetünk. Azonban elfelejtette c­áfolónk, hogy a mindenkit záradékkal használtuk’s oda tettük hozzá: minden­ki? ki jogaival élni akar; már előbb pedig­ azt is felfesz­tettük, hogy a megyei szerkezetnek o­lyan a conformatiója , mi­szerint mindenki, ki abba be van foglalva, megis­merheti általa jogait és kötelességeit. Azt is állítja, hogy mi nagy lármát ütünk nemzetiségünk veszélyei felett, mert ő és ba­rátai szeretnék néhány német műiparos beköltözését látni, holott i­lyen félelmeket a Budapesti Híradó soha sem nyilvánított. Reánk fogja , hogy mi a törvényhozást állítottuk a hallgatóságtól füg­gőnek, holott mi ezt a követi tábla többségéről mondottuk, re­ményünk szerint nem jóslólag, hanem a legközelebbi múltra te­kintve teljes alapossággal.­­ Mint mondok , eféle apróság van elég mindkét tisztelt ellenünk czikkeiben; de azokkal fehtetlen bí­belődnünk, mert különben nem volna az illyen vitának sem hossza, sem vége. — D, vagy csökkentése, hanem szilárdítása mellett szükség létre­­jönn. Ezek ellenében tisztelt barátunk K. E. J. a 7dik és 8dik pontot, mint minden józan ember előtt úgy is­­vitatáson kí­vülit, elfogadván, ami az­­et illeti annak c­áfolatába be nem ereszkedik, és a­mikban foglalt talányt sem fejti meg, hanem csupán a parlamenti kormány hasznait elemezi és an­nak lehetőségét próbálja bizonyítgatni. A­kikat illetőleg el­ismeri, hogy megyei szerkezetünk most az alkotmánynak, noha czélszerűű­en és nem elegendő , de mégis biztosítéka, és így azt javítni is, conserválni is akarja, de egészen lé­nyegében csak addig conserválná, míg hatályosabb és erő­sebb biztosítékát az alkotmánynak adni, szerezni nem tu­dunk , mert azt hiszi, hogy míg megyerendszerünk jelen alakjában marad, haladásunk feltetlen , és hogy annak meg­változtatása mind a magunk, mind a kormány érdekében fekszik. A sik pontot illetőleg, mialatt erdélyi ellenünk ez irányban hosszasan értekezik a verificatióról, de hallgat az utasitási jogról, azalatt K. E. J. az előbbiről keveset mond ’s a másodikat támadja erősen meg, végül azon hitét ki­mondván, hogy a verificatiónak országgyűlésre áttétele ’s az utasitási jognak megszüntetése megyei szerkezetünket nem­hogy gyengítené, sőt csak akkor lesznek a megyék valóban erősekké, ha ezt teszszük. Az 5ik pontra nézve nem találunk semmi c­áfolatot, hanem úgy látjuk , hogy okoskodásait in­kább a 6ik körül pontosstá öszve, mert azt igyekszik megbi­­zonyítani,hogy alkotmányosságunk formáit veszélyes bonyo­dalmak nélkül egész a parlamenti kormány behozásáig fej­leszthetjük. Legegyszerűbb köntösükre levetkeztetve, úgy hiszszük, ezekben pontosul a közöttünk fenforgó kérdések skeletonja. Szabadjon tehát, tekintettel azokra , mik ellenünk fölhozat­tak, egyik jövő számban, még bővebben kifejteni és még né­­miekkel öregbíteni előadott nézetünket. Újabb hírek a Duna torkolatáról!) Lapjaink 249 ik számában azon örvendetes hírt közlöttük, hogy az ausztriai Lloyd derék kapitánya Fi­or­­­o M. egy új és pedig a sulinainál mélyebb csatornát a Dunából a Fekete-tengerbe szolgálót talált fel, melly által azóta minden kereskedelmi és gőzhajó a dunai kikötőkből a tengerbe és ebből szinte olly biztossággal a dunai kikötőkbe vergődhetett. Az orosz őröknek végre magoknak is engedniük kelle, és az igazságnak annyiban hódoltak, hogy a hajóknak ugyan­ezen új utat is signalizálták, de az iránytadó jeleket Suliná­­nál is régi helyökön hagyták, mi­által nem kevés hajó té­vedésbe ejtetett, sőt veszélynek is tétetett ki, kivált ha a tengerből a Dunába evezett. Ez ugyan elég rosz akaratot tanúsít e pillanatban, melly­­ben a Journal d’Odessa egy ujabbi számában az egész vi­lágnak kikürtöli: mit és mennyit tett az orosz kormány a Duna és tenger közti hajózás élénkítésére, miről mennyit kell hinnünk, közönségesen tudva van a nélkül is, hogy azon öndicséretet devalválnék; de sokkal roszabb az, mit ezennel közleni akarunk, és minthogy azon új csatorna fel­fedezésén őszinte örömünket nyilvánítottuk, ezen váratlan következményt is kell természetes saronnal hírül adni. A „Journal des österr. Lloyd“ ezeket írja: „Belien An­tal, a lloydi postagőzhajó I. Ferdinánd, kapitánya f. é. sept. I­én Konstantinápolyból megérkezvén, a Florio csatorna közepén, melly által egyedül vergődhetett volna fel a Du­nába, egy roppant tengertalpat (Secfloss) vett észre, minek következtében gépeit azonnal megállittatá, teljesen meg lé­vén győződve, hogy az őr úgy is jelt adand, miszerint a csatornához ne közelítsen. Azonban ezen sejtelmével egészen ellenkezőleges nagy csudálkozására azon jelt kapá, hogy szabadon bemehet. Közelgetvén tehát Belien kapitány épen a szorosban azon nagy épitőfa­ talpaknak, miilyenek Galaczból Konstantinápolyba remorguiroztatnak, egyikére talált, melly réz sut­án felakadván, a bemenetelt majd egé­szen elzárta. E felett az őr neki hamar egymásután különféle ellenkező jeleket olly mozgásokra adott, mellyek , magában majd kivihetlenek, könnyen azt gyanittathatták , hogy szánt­­szándékkal zavarba ejtése czéloztatik. Azonban minden erő megfeszítésével mégis sikerült Belien kapitánynak a Du­nába hatni, nem a nélkül azonban, hogy egyik oldalával úgy ne üttetett volna a Duna fenekére, hogy majd ott is maradt. Ezen talp pedig azon rézsúti helyzetében már akkor há­rom nap óta veszélyezteté a hajókat, bár­mibe sem került volna azon akadály elhárítása, és e mellett még azt is je­lenté Belien kapitány úr, hogy a jeleket nem is az őr adja, ki jelen sincs, hanem egy közkatona. Ha ezen akadályokat, mellyek miatt 200 ide induló hajó­ból csak öt jöhetett a Dunába, már ennyire menni látjuk, most midőn az időjárás még kedvezőbb,­­ méltán félhet a Lloyd, hogy később és pedig épen akkor, midőn a Fekete-tenger viharos állapot­­a a dunábai menekülhetést olly kívánatossá teszi, a gőzhajózással egészen fel kell hagyni.Sajnáljuk te­hát—egyebet fájdalom! hatáskörünkben nem tehetvén,— mi is a Lloyddal, hogy azon vállalatról, melly a Czer­­navoda és Kustendje közti csatorna által a Dunát egész Eu­rópa számára felszabadította volna, többé mit sem hallhatni! Tehát annyira elvakíthatták a vasutakkal­ lá­zas mozgalmak a vállalkozási szellemet, hogy még olly he­lyen is, hol nemcsak egy vagy két város, nemcsak egy tar­tomány, nemcsak egy ország, nemcsak egy monarchia .

Next