Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-10-23 / 272. szám
Csütörtök 272. October 23. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előa*«thetni helyben * kiadó-hivatalban, tatvan!nt.ozal Horváth-házban 483 dik se. alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendelhetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félére Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bontókban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. További fejtegetések a P. Hírlap és Érd. Híradó állításait illetőleg. Újabb hírek a Duna torkolatáról. Megyék: Közgyűlés Turóczban. Budapesti hirharang. Magyar gazd. egyesület. — Antithetica a vallótörvényszéki eljárás hibáiról a ,Pester Zeitung-ban értekezőnek. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Orosz- és Lengyelország. Egyveleg. — Tudnivalók a pestmegyei gazd. fiókegyesületről (folytatás ) Hivatalos és magánhirdetések. WARYARORSZÁG! és EBBÉLI. D (További fejtegetések a Pesti Hírlap és Erdélyi Híradó állításait illetőleg.) Koránsem azért írtuk e czimet jelen czikkünk homlokára, mintha szándékunk volna ezen két rendű ellenünk 16 czikkére részletekbe bocsátkozólag felelni, visszatartani minden szúrást, megkísérteni minden elmésség visszaadását, latra vetni egyenkint állításaikat és több eféléket. Úgy hiszszük, hogy a vitatás ilyen neme az olvasónak épen nem volna ínyére, nekünk pedig sok fáradság mellett nem kevesebb unalmat okozna. E felett ez után nem volna elkerülhető, hogy tökéletesen összeveszszünk, ami azon szempontból legalább , mellyből a P. Hírlap által postulált parlamenti kormányt mi tekintjük, magát teljességgel nem fizetné ki. Nekünk ugyanis, magunk sem tudjuk mi, de egy bizonyos valami azt súgja fülünkbe, hogy úgy sem lesz belőle semmi, és így nem méltó miatta nagyon felháborodni és úgy járni, mint Segurnél azon franczia főnemes, ki nejével huszonöt évi gyermektelen házasság után, azon veszett össze, és tőle azért vált el is, mert noha ehez semmi reményt sem táplálhattak, de mégis nem tudtak rajta megegyezni, hogy majdan születendő fijokat katonának neveljék-e, vagy papi pályára szánják. — Tisztelt barátunk K. E. J. elkészülve látszik lenni rá, hogy azon nézetek, melylyeket ő a felelősség üdvös következéseiről kifejtett, álmoknak fognak tekintetni, noha azt reményű, hogy ezek olly álmok, mellyek bizonyosan teljesedni fognak, így lévén ez, nincs ok legkisebbé is neheztelni sem arra, ki álmodik és reményt, sem arra, ki az illy reményeket nem osztja; mi legalább soha sem hallottuk, hogy két ember azért veszett volna össze, mert az egyik nem akarta elhinni, hogy azon számok , mellyeket a másik megálmodott ’s a lotteriába tett, bizonyosan kijövendenek. Aztán meg az is tisztán áll előttünk, hogy az illyen agg szerkezetben, mint a megye, mellyet különféle ártalmas újítások ellen mi védünk, daczára sok kinövésnek és bajnak, melly vele össze- és beleszövődött, magában is van annyi erő, mennyi hírlapi czikkekkeli győzedelmes megvívásra szükséges; és igy nagyon felindulni és megharagudni, vagy minden erőnket megfeszíteni az illy működés közben, bizony nem is szükséges. Teljesen nyugodtak és higgadtak maradhatunk tehát, és visszavihetjük ismét a vitát kellő körébe, hogy az ne csupán szavak, hanem inkább elvek körül forogjon. Hiszen nem nyerne az ügy mellette semmit, ha mi is azon épen nem nehéz, noha unalmas provinciát, mellyben t. barátunk K. E. J. ezúttal annyira látszott irányunkban gyönyörködni, tüznék magunk ebbe feladásul, és a P. Hírlap és E. Híradó 16 czikkéböl egyes tételeket és állításokat összefüggésökből kiszakítván, ezeket állítanék ritkított belükkel lenyomatva össze ’s ebből készitenék magunknak azon mozaikot, melly igy már aztán könnyű cáfolatunk anyagát képezze. Jobb lesz sokkal, véleményünk szerint, ha azt igyekszünk inkább felderíteni, ami körül a vita tulajdonképen forog; ha felkeressük azon elveket , mellyekben mindkét részről megegyezünk; azon ultima differentiákat, mellyekre nézve eltérők nézeteink; elemezzük a belőlök folyó következéseket, ’s ezt mind mi nézzeteink még bővebb magyarázata, meg a különbözők mellett és ellen harczoló okok összehasonlítása közben cselekeszszük; csak mellesleg szőve bele azon felvilágosításokat, mellyek egyszer-másszor a végett leendőnek szükségesek, hogy az is megtessék, mikint elleneink gyakran félreértettek bennünket, máskor meg olly következéseket húztak ki mondásainkból, mellyek azokból épen nem folynak *), így talán szó*) Van azon gáncsok között, mellyeket elleneink felhoznak, több apróság, mellyen nem árt talán itt röviden átesni, így p. o. erdélyi ellenünk, noha hosszasan, de jól kikaczag bennünket, hogy azon K. L. urat, ki az Erdélyi Híradóban a központosítás iránt nyilatkozott, Szatmármegye volt követének tartottuk; de nem veszi észre, hogy ezen tévedésünk 213dik számunkban ki van igazítva, noha a szedő K. L. helyett K. J.t tett. Másutt ugyanezen tisztelt ellenünk azt állítja, hogy a felelősség kérdése múlt diétánkon egyedül az adó kérdésében fordult elő, és itt meg azt felejti, hogy azon felelősséget, melly ezen kérdésben előfordulhatott, még 1844- ben megjelent híradói czikkeinkben pártoltuk; de hogy attól azon neme a felelősségnek, mellyet a P. Hírlap most sürget, végtelenül különbözik. Felejti továbbá, hogy azon felelősség, melylyet mi ellenzéki fogásnak kereszteltünk, nem az adó kérdésében fordult elő, hanem az erdélyi részek visszakapcsolását illető 155dik szám alatti határozatban, mellynek végsoraiban a követek táblája következőt mondott ki: „A KK. és RR. különösen egy alkotmányosan felelős kormányban látják mind törvényeink szentségének egyedüli biztosítását, mind az ország lehető kifejlődésének egyedüli föltételét.“ Erről mondtuk mi, hogy az ellenzéki fogás volt, és most még azt teszszük hozzá, hogy balfogás volt, és erről senki sem kételkedhetik, ki azt végig olvasta , mit, amint sejdítjük, erdélyi czáfolgatónk nem cselekedett. Ugyanő egy helyen úgy állít bennünket az olvasó elibe, mintha mi nem tudnék, hogy az országgyűlésen is vannak pártok, ’a midőn állítjuk, hogy a pártok küzdelme, melly addig kebb körre lesz a vitatás összevonva ’s könnyebben fogja magát tájékoztatni azon olvasó, kinek arra még szüksége van, anélkül, hogy öt szőrszálhasogató polémiával fáraszszuk. Azonban térjünk már a dologra , és mindenekelőtt szabadjon röviden elmondanunk, hogy mi czél lebegett szemünk előtt, midőn múlt júliusi hat czikkeinket írtuk. Mellőzve itt azokat, mik csak mellesleg szövődtek a vitába bele, czélunk volt megbizonyítani: Iször, hogy azon orvoslatok, mellyeket t. barátunk K. E. J. az 1844dik évi nyár elején bajaink ellen az uj P. Hírlapban javaslatba hozott ’s törvényhozási központositásnak keresztelt, ezen nevezetet egyátaljában meg nem érdemlik és nagy részben kivihetlenek. Aszor, hogy ámbár t. barátunk a 372dik számban nyilvánítá is, miszerint nem hiszi, hogy valaki találkoznék, ki a központosítás elvének más módoni alkalmazását javasolni merné, mint úgy t. i., ahogy ő értelmezte, többi dolgozótársai azért mégis az általa — mint már most tudjuk — egy évtől óta vezetett P. Hírlapban a parlamenti kormányt tűzték ki, melly szerintünk fenálló körülményeinkben nem egyéb ábrándnál. Aszor , hogy alkotmányunk olly biztosítékot bírván megyei szerkezetünkben, mellynél helyzetünkben erősebbet szerezhetni reménységünk nem lehet, tehát ezt conserváljuk és javítsuk. Észer, hogy ezen szerkezetet, melly csupán egész lényegének fenmaradása mellett felelhet meg rendeltetésének, az utasítási jognak megyénktől elvonása, a verificatiónak követek táblájára bízása által gyengíteni óvakodjunk. Aször, hogy polgári létezésben az alkotmányos formák czélnak nem, hanem csak eszköznek tekintendők, ’s hogy nekünk nem annyira a formák, hanem eredmények után kell sóvárognunk, mellyek utolérhetők anélkül is, hogy felelős ministériumra (melly természetesen a megyéket mint alkotmányi biztosítékokat megszüntetné) volna szükségünk, ezt pedig annyival inkább kell cselekednünk, mert teljességgel nem lehet azon állítást valónak elfogadni, hogy mert ezen formák más nemzeteknél jó következéseket szültek, tehát nálunk más körülmények között, más előzmények mellett, más nemzetre alkalmazva, hasonló eredményeket fognak előidézni. Kár, hogy alkotmányos utáni kifejlődésünknek, mi ezen eredményeket illeti, csak azon határai vannak, mellyeket a dolgok ereje, természetes tökéletlensége maga rakott, gyarló emberi törekvéseink ebbe, hogy ellenben az alkotmányosság formáinak kifejlesztésében ott kezdődik a határ, hol fejünkre nő a meggyőződés, hogy azon formák józan mértéken túlvitt fejlesztése a közbirodalommali viszonyainkat veszélyesen öszvebonyolítaná. Zer, hogy hazánknak, nemzetiségünk fentartása mellett sem alulról, sem felülről jövő despotizmus útján, hanem alkotmányos úton kell felvirulni, minél tartósabb szellemi és anyagi jólétre; és végre jár, hogy ezen eredménynek az ausztriai birodalommali öszveköttetésünk fenmaradása, és ezen kapocs állandóságának nem gyengítése megyei téren forgott, áttétetnék a verificatio behozatala által országgyűlési mezőre, csupán azon félelem szólna belőlünk, hogy ez az országgyűlési pártsurlódásokat még öregbíteni fogná — holott, ha jobban megolvassa czikkünket, könnyen meggyőződhetik, hogy mi nem ettől félünk csupán, hanem attól is, hogy így azon pártsurlódások, mellyek ezelőtt elvek, politikai nézetek körül forogtak, személyek körüli vitákká fognak elfajulni. És ennyit erdélyi ellenünk tekintetében. — Mi tisztelt barátunk K. E. J-t illeti, ő meg egy helyütt hosszasan azt akarja demonstrálni, hogy mi, midőn alkotmányunk biztosítékai között a megyei szerkezetet tárgyaltuk, egészen megfeledkezünk törvényhozásunkról; másutt meg nem a megyei szerkezetet, hanem a kormány becsületességét állítottuk az alkotmány legfőbb biztosítékának. De ő meg azt felejti, hogy mi nem magyar jus publicumot irtunk, hanem a megyei szerkezetet, mint létező alkotmányi biztosítékot, a Pesti Hírlap által postulált parlamenti kormány ellenében védtük; akkor pedig, midőn a kormány becsületességét emlegettük, nem az alkotmányról, hanem az alkotmányosságról (das constitutionelle System) szóltunk, ellentétezve azt a korlátlan uralkodással. Egy más helyen ismét, hol azon általunk használt kifejezésre vonatkozik, melly a tömegek rokonszenvei általi istápoltatást érdekelte, ezen rokonszenv idézését elfelejtő, és így aztán perse úgy állunk az olvasó előtt, mintha bármit is a tömegek által akarnánk istápoltatni. Ismét másutt azt állítottuk, hogy az alkotmánynak, mellynek mindenki cselekvő tényezője lehet, a hazában sok védőjére találhatni. Ebből azt akarná, mint látszik, kihúzni tisztelt barátunk, hogy mi ellenkezésben vagyunk minmagunkkal, mert az alkotmányt csupán néhány százezer előjogai spaimázatjának neveztük, ’s itt mégis mindenkit emlegetünk. Azonban elfelejtette cáfolónk, hogy a mindenkit záradékkal használtuk’s oda tettük hozzá: mindenki? ki jogaival élni akar; már előbb pedig azt is felfesztettük, hogy a megyei szerkezetnek olyan a conformatiója , miszerint mindenki, ki abba be van foglalva, megismerheti általa jogait és kötelességeit. Azt is állítja, hogy mi nagy lármát ütünk nemzetiségünk veszélyei felett, mert ő és barátai szeretnék néhány német műiparos beköltözését látni, holott ilyen félelmeket a Budapesti Híradó soha sem nyilvánított. Reánk fogja , hogy mi a törvényhozást állítottuk a hallgatóságtól függőnek, holott mi ezt a követi tábla többségéről mondottuk, reményünk szerint nem jóslólag, hanem a legközelebbi múltra tekintve teljes alapossággal. Mint mondok , eféle apróság van elég mindkét tisztelt ellenünk czikkeiben; de azokkal fehtetlen bíbelődnünk, mert különben nem volna az illyen vitának sem hossza, sem vége. — D, vagy csökkentése, hanem szilárdítása mellett szükség létrejönn. Ezek ellenében tisztelt barátunk K. E. J. a 7dik és 8dik pontot, mint minden józan ember előtt úgy isvitatáson kívülit, elfogadván, ami azet illeti annak cáfolatába be nem ereszkedik, és amikban foglalt talányt sem fejti meg, hanem csupán a parlamenti kormány hasznait elemezi és annak lehetőségét próbálja bizonyítgatni. Akikat illetőleg elismeri, hogy megyei szerkezetünk most az alkotmánynak, noha czélszerűűen és nem elegendő , de mégis biztosítéka, és így azt javítni is, conserválni is akarja, de egészen lényegében csak addig conserválná, míg hatályosabb és erősebb biztosítékát az alkotmánynak adni, szerezni nem tudunk , mert azt hiszi, hogy míg megyerendszerünk jelen alakjában marad, haladásunk feltetlen , és hogy annak megváltoztatása mind a magunk, mind a kormány érdekében fekszik. A sik pontot illetőleg, mialatt erdélyi ellenünk ez irányban hosszasan értekezik a verificatióról, de hallgat az utasitási jogról, azalatt K. E. J. az előbbiről keveset mond ’s a másodikat támadja erősen meg, végül azon hitét kimondván, hogy a verificatiónak országgyűlésre áttétele ’s az utasitási jognak megszüntetése megyei szerkezetünket nemhogy gyengítené, sőt csak akkor lesznek a megyék valóban erősekké, ha ezt teszszük. Az 5ik pontra nézve nem találunk semmi cáfolatot, hanem úgy látjuk , hogy okoskodásait inkább a 6ik körül pontosstá öszve, mert azt igyekszik megbizonyítani,hogy alkotmányosságunk formáit veszélyes bonyodalmak nélkül egész a parlamenti kormány behozásáig fejleszthetjük. Legegyszerűbb köntösükre levetkeztetve, úgy hiszszük, ezekben pontosul a közöttünk fenforgó kérdések skeletonja. Szabadjon tehát, tekintettel azokra , mik ellenünk fölhozattak, egyik jövő számban, még bővebben kifejteni és még némiekkel öregbíteni előadott nézetünket. Újabb hírek a Duna torkolatáról!) Lapjaink 249 ik számában azon örvendetes hírt közlöttük, hogy az ausztriai Lloyd derék kapitánya Fioro M. egy új és pedig a sulinainál mélyebb csatornát a Dunából a Fekete-tengerbe szolgálót talált fel, melly által azóta minden kereskedelmi és gőzhajó a dunai kikötőkből a tengerbe és ebből szinte olly biztossággal a dunai kikötőkbe vergődhetett. Az orosz őröknek végre magoknak is engedniük kelle, és az igazságnak annyiban hódoltak, hogy a hajóknak ugyanezen új utat is signalizálták, de az iránytadó jeleket Sulinánál is régi helyökön hagyták, miáltal nem kevés hajó tévedésbe ejtetett, sőt veszélynek is tétetett ki, kivált ha a tengerből a Dunába evezett. Ez ugyan elég rosz akaratot tanúsít e pillanatban, mellyben a Journal d’Odessa egy ujabbi számában az egész világnak kikürtöli: mit és mennyit tett az orosz kormány a Duna és tenger közti hajózás élénkítésére, miről mennyit kell hinnünk, közönségesen tudva van a nélkül is, hogy azon öndicséretet devalválnék; de sokkal roszabb az, mit ezennel közleni akarunk, és minthogy azon új csatorna felfedezésén őszinte örömünket nyilvánítottuk, ezen váratlan következményt is kell természetes saronnal hírül adni. A „Journal des österr. Lloyd“ ezeket írja: „Belien Antal, a lloydi postagőzhajó I. Ferdinánd, kapitánya f. é. sept. Ién Konstantinápolyból megérkezvén, a Florio csatorna közepén, melly által egyedül vergődhetett volna fel a Dunába, egy roppant tengertalpat (Secfloss) vett észre, minek következtében gépeit azonnal megállittatá, teljesen meg lévén győződve, hogy az őr úgy is jelt adand, miszerint a csatornához ne közelítsen. Azonban ezen sejtelmével egészen ellenkezőleges nagy csudálkozására azon jelt kapá, hogy szabadon bemehet. Közelgetvén tehát Belien kapitány épen a szorosban azon nagy épitőfa talpaknak, miilyenek Galaczból Konstantinápolyba remorguiroztatnak, egyikére talált, melly réz sután felakadván, a bemenetelt majd egészen elzárta. E felett az őr neki hamar egymásután különféle ellenkező jeleket olly mozgásokra adott, mellyek , magában majd kivihetlenek, könnyen azt gyanittathatták , hogy szántszándékkal zavarba ejtése czéloztatik. Azonban minden erő megfeszítésével mégis sikerült Belien kapitánynak a Dunába hatni, nem a nélkül azonban, hogy egyik oldalával úgy ne üttetett volna a Duna fenekére, hogy majd ott is maradt. Ezen talp pedig azon rézsúti helyzetében már akkor három nap óta veszélyezteté a hajókat, bármibe sem került volna azon akadály elhárítása, és e mellett még azt is jelenté Belien kapitány úr, hogy a jeleket nem is az őr adja, ki jelen sincs, hanem egy közkatona. Ha ezen akadályokat, mellyek miatt 200 ide induló hajóból csak öt jöhetett a Dunába, már ennyire menni látjuk, most midőn az időjárás még kedvezőbb, méltán félhet a Lloyd, hogy később és pedig épen akkor, midőn a Fekete-tenger viharos állapota a dunábai menekülhetést olly kívánatossá teszi, a gőzhajózással egészen fel kell hagyni.Sajnáljuk tehát—egyebet fájdalom! hatáskörünkben nem tehetvén,— mi is a Lloyddal, hogy azon vállalatról, melly a Czernavoda és Kustendje közti csatorna által a Dunát egész Európa számára felszabadította volna, többé mit sem hallhatni! Tehát annyira elvakíthatták a vasutakkal lázas mozgalmak a vállalkozási szellemet, hogy még olly helyen is, hol nemcsak egy vagy két város, nemcsak egy tartomány, nemcsak egy ország, nemcsak egy monarchia .