Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-05-26 / 393. szám

Kedden 393. Május 26.1846. Előfizethetni helyben at kiadóhivatalban, hatvani fitá­czai Horvath-házban 481tik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Elő­léptetések. Adakozás a kassai tizkárvallottak részére. Nézetek a ne­velésről IIl. Megyék. Közgyűlések Hont, Krassó és Zemplénben. Budapesti hirharang. A József-nádor nemzeti képcsarnokának felál­lítására beküldött adakozmányok Ilik közlése (folytatás.) Devalvatio­­nalis rovat, különös tekintettel a Hetilapra. XX. — Külföld. A krakói és galicziai események. Nagybritannia. Olaszország. Észak­­amerika. Mexikó. Hivatalos és magánhirdetések. és ERDÉLY. ő cs. ap. kir. Fölsége Novák Ferenczet a horvátországi Íté­lőtáblánál szegények ügyvédéi egyszersmind a báni táblánál szegények ügyvédévé érdemesíteni legkegy. méltóztatott.­­ cs. kir. ap. Felsége Hummel József ellenőrt ideiglenes fő­tiszti-segéddé és pénztár-ellenőrré; Zsigmondi Vilmos k. bánya­gyakornokot ideigl. bányagondnokká és mérnökké Resiczán; Készt Béla k. bányagyakornokot ideigl. rétegmesterré Moraviczában Bogsán mellett; R­a­u­m­­a­n­n János k. ellenőrt pénztárnokká, F­á­b­e­r Ignácz anyag-eladót és hasznárt resiczai szergondnokká érdemesíteni legkegy. méltóztatott A temesvári postaigazgatásnál megüresült járulnokságra P­u­s­kás­­ László budai k. főpostahivatali gyakornok lön alkalmazva. Szerkesztőhivatalunknál a kassai tizkárvallott szegények részére legújabban t. Krammercsik János tisza­szalóki plébános ur 1 pengő forintnyi adókormánynyal járult. (Nézetek a nevelésről. III.) Az utolsó ország­gyűlés óta a kormány állása némi tekintetben megváltozott a pártok, sőt a nemzet irányában. Egy hosszú országgyűlésen igen nehéz vajúdások közt tizenhárom törvényczikk alkotta­tott. A hazatért követek vádolák a kormányt, hogy cselek­­vőleg nem mozdította elő a nemzet kívánságait! A megyék termeiben izgató és kedélyeket felzúditó beszédek tartattak a meghiúsult remények felett, ’s mindennek okául a kormány állíttatott, mivel nem jön vezére nemzetünknek a cselekvés mezején. Magok a mérsékelt haladás baráti a kormánytól cselekvést igényeltek ’s szerencsés átalakulásunk nehéz mun­káját a kormány őszinte ’s határozott cselekvési szándékáról feltételezték. Illy körülmények nem engedhették a kormányt kétkedni arról, hogy hálás elismerést nyerend a nemzet jobbjaitól, ha mind anyagi, mind szellemi emelkedésére a közigazgatás és kormányi hatalom körében törvényt nem sértve, erélyesen fog fellépni a cselekvés terére. Hogy illy nagyszerű eszmék és üdvös intézmények létesítése nem pil­lanat műve, sem nem rögtönözhető, igen természetes álla­pot, és igy okszerűleg valamelly tündérvilágot várni okosan senkinek sem lehet a kormánytól, mert nem szemfényvesz­tés, hanem állandó jólétre czéloznak intézkedései. — Mit ten anyagi jobblétünk előmozdítására, itt bővebben fejte­getni értekezésünknek nem feladata. Szellemi tekintetben nem kerülhette ki figyelmét egyrész­ről a sokszorozva ismételt panasz nevelési hiányaink miatt, nem az, hogy majd minden vád közvetve vagy közvetlenül ő reá háríttatik; más részről ön­maga régebben táplálta keblében a nevelési rendszer javításának szükségérőli meg­győződést. És így e téren sem maradhatott tétlenül, sem nem nézhette jó lelkiismerettel tovább a hiányokat, miután a kormány morális kötelességeinek egyik legtöbbikét épen a nevelésre a felügyelés és annak czélszerű kifejtése teszi. Mond­juk, régebben táplált kormányunk nemes szándékot a neve­lést illetőleg, mert régiebbek az újabb időkben megpendí­tett követeléseknél rendeletei, mellyek szerint a helytartó tanács útján a tanodai rendszer újjáalakítása meghagyatott. A halál korán elragadott egy jeles férfiút, ki a tanulmányi bizottság elnöke lévén fáradhatatlan szorgalommal munkál­kodott a tanodák rendezésében. Áldás kiséri emlékét és méltán is követi, mert ő életét szép hivatásának is ebben a nemzet szellemi kiképzésére szentelé. — De bármennyire fájdalmas volt kora elhunyta a tisztelt férfiúnak, a kormány a nevelési ügyet folytonos éber figyelemmel kisérvén min­dent megten ennek minél előbbi javítása ’s tökéletesítésére, ’s mig az elhunyt helyébe olly férfiút emelt, kinek nemcsak szeplőtlen jelleméhez, de csüggedni nem tudó buzgalmához és szép tehetségeihez a legszebb remény méltán csatlakozik; azalatt még olly férfiút is hivott fel a kormány a nevelés újabb átalakulása nehéz feladásának megfejtésére, kit egy­házi úgy mint polgári állásában a nemzet tisztelete és nagy tehetségeinek elismerése kisér. E közben különféle királyi intézmények előre késziték az ösvényt, mellyen majdan biz­ton haladni lehessen. A nemzetiség magas igényeit szem előtt tartva, a magyar nyelvem előadásra több é s a legfensőbb tanodákban is alkalom nyilt, mig az alsóbb iskolákban a nem­zeti nyelv terjesztésére sikeresen és hatályosan intézkedett kormányunk. A népnevelés ügyének biztos kifejtése a néptanítók ki­képzésétől függ; mert ki mást oktat, annak előbb magának tanulnia kell. Falusi tanítóink megválasztásában nem lehe­tett mindenkor — alkalmas egyének hiánya miatt — mind azon kelléket keresni és megkívánni, mellyek egy jó neve­lőben szükségesek, ’s noha felsőbb rendeletek ’s az egyházi tanulmányi felügyelők buzogtak minél alkalmasabb tanítókat választani, még sem volt ez hatalmukban. Sok helyett a ta­nító mesteri, sőt jegyzői hivatallal egybekapcsoltatva lévén, a nevelési terjedelmes hivatás betöltésére elegendő idő sem maradott. A falusi tanítók szánandó sorsa ösztönt jobb és szerencsésebb akár helyzetű akár tehetségű ifjaknak nem nyújtott, és kiket benső vonzalmuk a tanítói pályára ösz­tönözött, arra magukat kiképezni tehetségök nem volt. Ál­líttattak ugyan némelly püspöki városban képző tanodák, de sokkal távolabb egymástól, hogy sem sokan élvezhették volna azokat. A kormány tehát belátván, hogy a népnevelés első teendői közé a mesterképző intézetek tartoznak, i­lye­­neket több helyütt állíttatott fel,s majd példájával,majd egye­nes felszólítással másokat hasonló képezdék alapítására buz­dított, sőt a szegényebbek felsegélésére díjakat rendelt. Ki­ben a méltánylat legkisebb érzete él, ezen üdvös intézkedé­seket hálával fogja elismerni. Újabb tanúsága a népnevelésre fordított gondoskodásnak, hogy a képző tanodák tanítói ta­pasztalás és igy műveltség okáért külföldre utazásra küldet­tek ki. Mindez a nemzet láttára történt ,s ebben nemcsak sérelemre legkisebb ürügyet sem talált, hanem hálásan fo­gadta, legalább fogadnia kelle, ha hogy igazságtalanság bűnébe esni nem akart. Megkezdett javítás és haladási pályáján kormányunk meg nem állapodhatott a­nélkül, hogy a már életbe léptetett sza­bályok eredményei meghiúsuljanak, vagy azon vádnak ne tegye intézkedéseit ki, hogy tökéletlenek, egyoldalúak, ’s a köz nemzeti kívánat igényeinek kielégítésére elégtelenek ’s a gyanusitóknak alkalmat ne nyújtott volna a más illynemű eljárás körül támasztott gyanúsításra, mintha mind­ez nem valóságos akaratja lenne a nevelés czélszerűbb átalakítására, hanem inkább kormányi taktika, mellyel csak a kedélyek és nemzeti buzgó óhajtások lecsilapitására czélzott.­­ De ha mindezen indok nem híná is fel kormányunkat elkezdett pá­lyáján további haladására, lelkiismeretes kötelesség ösztö­nözte őt azon következmények létesítésére, mellyeknek előz­ményeit fentebbi rendelményeiben tiszteltük. Igenis morá­lis tartozása volt kormányunknak a népnevelés igen üdvös és szükséges idomitását egész nagyságában felfogni ,s azt nem kicsinyes javítgatások által lassan kint eszközleni, hanem az egész nevelés ’s különösen a népnevelés rendszerét átala­kítani ’s ezen átalakulást biztos ’s nem ingatag alapra épí­teni. Kinek tehát szive hajlandó a jót elismerni, agya ment az elfogultságtól, az előtt tisztán kellett állani annak, hogy a kormány felfogván magas hivatását ’s követve azon ösvényt, mellyet 1723 . 70­­. ez. után követett, folytatandja a neve­lés körül tett intézkedéseit ’s nem engedendi ama hosszú bi­zonytalanságnak és messze jövőnek át, mellyben a most idé­zett törvényczikk és az 179­5/i országgyűlésben megrendelt választmányok munkálatai törvényhozás tárgyai leendőek. Ezt annál inkább várhatók, minél sürgetőbb­­ön a szükség­es nemzeti köz­hajtás a nevelés jobb elrendezéséről, és minél ismeretesebbek országgyűléseinken a rendszeres munkák tár­gyalásában felmerülő akadályok. És így méltán reménytette minden kissé számitó és következetes polgár kormányunknak az említett előzmények után nagyobbszerű nevelési rendsza­bályát. E remény teljesülve jön a m. kir. helytartó tanács­nak 1845. julius 16tól költ’s a megyékhez küldött kétrend­beli intézményében, mellyeknek elsőjéhez csatoltattak az elemi tanodák országszerte behozandó alapszabályai , ’s mellyben a megyék segédkezek nyújtására az ezen uj rendszer foganatosításában felszólittatnak. A másodikban pedig, hogy a tanodás és nevelés statistikai tudomására elkerülhetlenül szük­séges rovat­mintáknak elkészítésében az illető tanulmányi kerületek igazgatóinak megkeresésére segédkezet nyújtsanak. Ezen kegyelmes intézményekből világosan kitűnő atyai gondoskodása kormányunknak az újonan behozandó tano­dai rendszerben, ’s midőn iger, egyenesen a nemzet érde­kében történt intézkedések végrehajtásában a megyék se­gédkéz-nyújtásra felhivatvák, mi volt volna inkább termé­­szetes­, akár a nevelés szükségeit, akár az eddigi gyakor­latot , akár a méltányosságot tekintve, mint hálával fo­gadni kormányunknak a nevelésre fordított cselekvőségét, és az előadandó esetekbeni közremunkálásnak elrendelése. Hiszen csak ama sokszor ismételt óhajtások, a nevelés ja­vításáért eredő óhajtások, amaz ismételt panaszok a kor­mány ellen az állítólagosan elhanyagolt nevelés ügyéért, azt hagyták minden okosan számitónak reményleni, hogy itt el­lenzék és a mérsékelt haladók egyiránt versenygeni fognak a közremunkálásban. De más váratlan eredmény következett, mert az ellenzék a kétes és követelő jog terére vitte át e szent ügyet, ’s mintegy feledve ’s háttérbe tolva a magasz­tos ezért, az intézvényekben sérelmet kerestek é s a nemzeti jog utalmára fennen hangzó beszédeket tartottak. És részint utasításul ebeli sérelmek orvoslását adni, részint felírás által is aggodalmait kijelenteni nem egy megye határozta. — Már vizsgálván és szorosabb bírálat alá vonván az ellenzék ebeli eljárását, azt sem jogszerűnek, sem czélra vezetőnek nem találhatjuk. Nem jogszerűnek, mert hiszen a kormány sem­mi új, eddig általa gyakorlatlan jogot magának nem köve­telt, miután a fentebb idézett törvényczikkek tagadhatlanul a kormánynak tulajdonitják a nevelésrei felügyelést. De emel­lett még, folytonos és több százados gyakorlatában volt kor­mányunk e jogának, ’s noha az 1723. 70. t.czikkben egy uj rendszernek törvény utján, ő felsége megerősítése közbe­jöttével behozatala elhatároztatott, mégis mind Mária Teré­zia, mind boldogult Ferencz király a tanodai rendszer mó­dosítása és átalakítása jogát háborítlanul gyakorolta, sőt ez­ért a nemzet hálája kísérte. Miként lehet tehát jogszerűleg ebben sérelmet találni, miután a kormánynak a nevelési és tanítási rendszert illető joga nemcsak törvényben, hanem szakadatlan gyakorlatban alapszik? ’S különös, alig ma­gyarázható dolog, hogy miképen lehet a két rendbeli k. in­tézvényekben jogsérelmet találni, midőn azokban a nemzet joga legkisebbé sem érintetik, sem semmi új jog a kormány részéről nem igényeltetik. Eddig is a tanodákat ’s különösen a népiskolákat tárgyazó felsőbb intézmények a megyékhez végrehajtás vagy közremunkálat végett átküldettek és sérel­met a megyék nem láttak. Avagy talán mi 1548,1723,1741, 1791 és igy se egész 1845ik évig sérelem nem volt, ’s azon jog, mellynek ennyi századokon át kormányunk gyakorla­tában volt — mert előbbi időkre hivatkozni feleslegesnek vélnek— 1845ik évben sérelemmé változott, vagy egy két megyei ellenzéki felszólalás után joggyakorlat lenni meg­szűnt? Mi sem a jog általános fogalmából, sem különösen a magyar alkotmány és törvénykönyvnek akár betűiből, akár szelleméből illy következtetést okszerűleg alaposnak nem is­merhetünk. Ha a felérintett k. intézvények kimondanák, hogy ő felsége a nevelés és tanulási rendszer átalakításában a nemzetnek semmi jogot nem enged, avagy hogy egyedül és kizárólag akar intézkedni ’s az 1723: 70d. ’s 1790: 15d. t.czikk életbeléptetését gátolni, úgy panaszra ok támadhat­na; de most, miután a nemzetnek eddigi jogát országgyű­lésen e tárgyban közbejőni nem érinti, sem kétségbe nem hozza , ekkor a legszentebb ügyet egyedül gyanúsítgatás­os ellenzéki viszketegből elejteni valóságos bűn, még­pedig a polgári biztos lét egyik legsarkalatosabb garantiáján elkö­vetett bűn , és a legérzékenyebb seb a népnevelés magasz­tos eszméjének létesítésében. Hogy a nemzetnek jogát a ne­velést illetőleg eltagadni nem lehet, törvénykönyvünk tesz tagadhatlan tanúságot; de más részről szintén tagadhatlanul igaz, hogy a kormány a nevelés módosítása, átalakítása és felügyelésének folytonos törvényes gyakorlatában lévén egész jelenkorunkig, mégis abban a nemzet sérelmét avagy jogai­nak csorbítását nem látta. Ha csak kissé igazságos, érzelgő ömledezéseihez hív, és a kormány jó és nemes törekvése iránt kissé méltányos volna ellenzékünk, úgy neki tisztelettel fo­gadni a felsőbb intézkedéseket, ’s ezek végrehajtásában, ha épen szükség, kiegészítésében javításában, őszinte ’s gyors közremunkálást kellett vala ajánlania, de nem gyanúsítás és declamatiókkal a legszebb ’s üdvös’ czélzatokat meghiú­sítani akarni. Ha mit jog szempontjából a féltékenyek tehet­tek, az annyiból állhatott volna, hogy az átküldött elemi ta­nodák szabályai egy választmánynak olly megbízással adas­sanak, hogy átvizsgálva azokat, mennyiben azok létesíté­sére avagy czélszerűbb elrendezésére országgyűlési intéz­kedések kivágatnának, az a jövő országgyűlési utasítások közé előlegesen feljegyeztessek. Ilyen kérdés a nevelésre szükséges pénzalap , mellyről a nemzetnek országgyűlésileg intézkedni mulhatlan kötelessége, miután sem a tanulmányi pénzalap, sem az eddigi források egy, egészen az idő kivo­­natinak megfelelő új tanodai és népnevelési rendszer létesí­tésére szükséges költségekre nem elégségesek. Nemcsak a jelen, de a jövő nemzedék előtt is felelőssé tette tehát ma­gát az ellenzék, midőn hidegen fordult el a nevelés, főleg a népnevelés szent ügyétől, csak mert ez onnét felülr­ől származott. — De mitől lehetett valósággal tartani az ellen­zéknek? talán hogy ezáltal az 1723 : 70. és 179­/1 . 15. tcz. szándékolt intézkedés korm­ányilag czéloztalik megelöztelni, hogy az országgyűlési tárgyalás alá ne jöhessen? Ő nem, hiszen a most idézett törvénytől 123, az utóbbitól 50nél több év folyt le, és ez alatt sokszor módosíttatott ’s átalakíttatott a tanítási rendszer, de ezen előleges intézkedéssel soha a nemzet öt illető jogában magát korlátoztatni nem értette! Ha mi változás, átalakítás szükséges leend, az úgyis csak olly alapokon építhető, mellyeket az elemi tanodák magukban foglalnak. Mi szorgalmasan átvizsgáltuk az elemi tanodák újabb alakítását, és arról általánosságban elmondhatjuk, hogy mindazon elemeket bentaláljuk, mik a nevelés czéljai­­nak elérésére megkívántatnak.Egyszersmind a kint szerkeszt­­vék, hogy a koronkénti tökéletesedés csirája bennök rejlik. Mi könnyítésére fog ez szolgálni az országgyűlésileg tárgya­landó nevelési rendszer felöli törv.intézkedéseknek,midőn elő­legesen és életben látja a kor szükségeihez mért nevelést a nemzet, mellynek nyomán könnyű módosításokat és nagyobb­­szerű átalakításokat eszközleni! ’S ha végre egyszer való­ban elérkezendik az időpont, mellyben a nemzet törvény utján intézkedni erélyesen kíván a nevelésről egész nagy terjedelmében , csak akkor fogja még az ellenzék magára vonni az igazságos nemzet fájdalmas neheztelését. Mert mi­előtt tudnék: hol és mennyi tanoda létezik országszerte? milly mineműségűek a különböző helység és városokban létező elemi tanodák ? minő kütforrásokból fedezik ezek fentartására a költségeket? mennyi az iskolákba járható gyermekek száma, minő ezen szám évenkinti növeke­dése ’s ezen arányban minő a tanoda belső térsége ’s a tanítók száma? Hol hiányzanak szükséges elemi tanodák ’s minő pénzalap kivántatnék felállítására ’s hásmét remél­hető ? Ki a földesúr, minő vallás és m­egyéhez tartoznak a tanodátlan helységek? Több közellevő faluk vagy puszták közös erővel tanítói legalább egyet nem tarthatnának-e ? Ha más nem,legalább vasárnapi iskolák felállítása nem lehetsé­ges-e? Még több illy­előleges kérdések megfejtése nélkül teljes lehetetlen országgyűlésileg intézkedni. És ime az elő­relátó kormány épen a most említett, és még több szükséges adatok előkészítésében segédkezők pontos közremunkálására hízta fel a megyéket fentebbi intézményeinek egyikében. És még ezt is a jog­elvek ürügye alatt az ellenzék megtagadni akarná! Mi e soroknál tovább nem fűzzük a következtetés fonalát, hisz kinek agyában egy kevés velő, szivében igazsá­gos érzet van, az maga tehetendi azt­ iítegyen* HONTROL. Midőn a Pesti Hírlap megyei rovatában gyű­­lésünk „többek“ által szerkesztett leírását olvasom, ’s e ro.

Next