Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-05-26 / 393. szám
Kedden 393. Május 26.1846. Előfizethetni helyben at kiadóhivatalban, hatvani fitáczai Horvath-házban 481tik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. Adakozás a kassai tizkárvallottak részére. Nézetek a nevelésről IIl. Megyék. Közgyűlések Hont, Krassó és Zemplénben. Budapesti hirharang. A József-nádor nemzeti képcsarnokának felállítására beküldött adakozmányok Ilik közlése (folytatás.) Devalvationalis rovat, különös tekintettel a Hetilapra. XX. — Külföld. A krakói és galicziai események. Nagybritannia. Olaszország. Északamerika. Mexikó. Hivatalos és magánhirdetések. és ERDÉLY. ő cs. ap. kir. Fölsége Novák Ferenczet a horvátországi Ítélőtáblánál szegények ügyvédéi egyszersmind a báni táblánál szegények ügyvédévé érdemesíteni legkegy. méltóztatott. cs. kir. ap. Felsége Hummel József ellenőrt ideiglenes főtiszti-segéddé és pénztár-ellenőrré; Zsigmondi Vilmos k. bányagyakornokot ideigl. bányagondnokká és mérnökké Resiczán; Készt Béla k. bányagyakornokot ideigl. rétegmesterré Moraviczában Bogsán mellett; Raumann János k. ellenőrt pénztárnokká, Fáber Ignácz anyag-eladót és hasznárt resiczai szergondnokká érdemesíteni legkegy. méltóztatott A temesvári postaigazgatásnál megüresült járulnokságra Puskás László budai k. főpostahivatali gyakornok lön alkalmazva. Szerkesztőhivatalunknál a kassai tizkárvallott szegények részére legújabban t. Krammercsik János tiszaszalóki plébános ur 1 pengő forintnyi adókormánynyal járult. (Nézetek a nevelésről. III.) Az utolsó országgyűlés óta a kormány állása némi tekintetben megváltozott a pártok, sőt a nemzet irányában. Egy hosszú országgyűlésen igen nehéz vajúdások közt tizenhárom törvényczikk alkottatott. A hazatért követek vádolák a kormányt, hogy cselekvőleg nem mozdította elő a nemzet kívánságait! A megyék termeiben izgató és kedélyeket felzúditó beszédek tartattak a meghiúsult remények felett, ’s mindennek okául a kormány állíttatott, mivel nem jön vezére nemzetünknek a cselekvés mezején. Magok a mérsékelt haladás baráti a kormánytól cselekvést igényeltek ’s szerencsés átalakulásunk nehéz munkáját a kormány őszinte ’s határozott cselekvési szándékáról feltételezték. Illy körülmények nem engedhették a kormányt kétkedni arról, hogy hálás elismerést nyerend a nemzet jobbjaitól, ha mind anyagi, mind szellemi emelkedésére a közigazgatás és kormányi hatalom körében törvényt nem sértve, erélyesen fog fellépni a cselekvés terére. Hogy illy nagyszerű eszmék és üdvös intézmények létesítése nem pillanat műve, sem nem rögtönözhető, igen természetes állapot, és igy okszerűleg valamelly tündérvilágot várni okosan senkinek sem lehet a kormánytól, mert nem szemfényvesztés, hanem állandó jólétre czéloznak intézkedései. — Mit ten anyagi jobblétünk előmozdítására, itt bővebben fejtegetni értekezésünknek nem feladata. Szellemi tekintetben nem kerülhette ki figyelmét egyrészről a sokszorozva ismételt panasz nevelési hiányaink miatt, nem az, hogy majd minden vád közvetve vagy közvetlenül ő reá háríttatik; más részről önmaga régebben táplálta keblében a nevelési rendszer javításának szükségérőli meggyőződést. És így e téren sem maradhatott tétlenül, sem nem nézhette jó lelkiismerettel tovább a hiányokat, miután a kormány morális kötelességeinek egyik legtöbbikét épen a nevelésre a felügyelés és annak czélszerű kifejtése teszi. Mondjuk, régebben táplált kormányunk nemes szándékot a nevelést illetőleg, mert régiebbek az újabb időkben megpendített követeléseknél rendeletei, mellyek szerint a helytartó tanács útján a tanodai rendszer újjáalakítása meghagyatott. A halál korán elragadott egy jeles férfiút, ki a tanulmányi bizottság elnöke lévén fáradhatatlan szorgalommal munkálkodott a tanodák rendezésében. Áldás kiséri emlékét és méltán is követi, mert ő életét szép hivatásának is ebben a nemzet szellemi kiképzésére szentelé. — De bármennyire fájdalmas volt kora elhunyta a tisztelt férfiúnak, a kormány a nevelési ügyet folytonos éber figyelemmel kisérvén mindent megten ennek minél előbbi javítása ’s tökéletesítésére, ’s mig az elhunyt helyébe olly férfiút emelt, kinek nemcsak szeplőtlen jelleméhez, de csüggedni nem tudó buzgalmához és szép tehetségeihez a legszebb remény méltán csatlakozik; azalatt még olly férfiút is hivott fel a kormány a nevelés újabb átalakulása nehéz feladásának megfejtésére, kit egyházi úgy mint polgári állásában a nemzet tisztelete és nagy tehetségeinek elismerése kisér. E közben különféle királyi intézmények előre késziték az ösvényt, mellyen majdan bizton haladni lehessen. A nemzetiség magas igényeit szem előtt tartva, a magyar nyelvem előadásra több é s a legfensőbb tanodákban is alkalom nyilt, mig az alsóbb iskolákban a nemzeti nyelv terjesztésére sikeresen és hatályosan intézkedett kormányunk. A népnevelés ügyének biztos kifejtése a néptanítók kiképzésétől függ; mert ki mást oktat, annak előbb magának tanulnia kell. Falusi tanítóink megválasztásában nem lehetett mindenkor — alkalmas egyének hiánya miatt — mind azon kelléket keresni és megkívánni, mellyek egy jó nevelőben szükségesek, ’s noha felsőbb rendeletek ’s az egyházi tanulmányi felügyelők buzogtak minél alkalmasabb tanítókat választani, még sem volt ez hatalmukban. Sok helyett a tanító mesteri, sőt jegyzői hivatallal egybekapcsoltatva lévén, a nevelési terjedelmes hivatás betöltésére elegendő idő sem maradott. A falusi tanítók szánandó sorsa ösztönt jobb és szerencsésebb akár helyzetű akár tehetségű ifjaknak nem nyújtott, és kiket benső vonzalmuk a tanítói pályára ösztönözött, arra magukat kiképezni tehetségök nem volt. Állíttattak ugyan némelly püspöki városban képző tanodák, de sokkal távolabb egymástól, hogy sem sokan élvezhették volna azokat. A kormány tehát belátván, hogy a népnevelés első teendői közé a mesterképző intézetek tartoznak, ilyeneket több helyütt állíttatott fel,s majd példájával,majd egyenes felszólítással másokat hasonló képezdék alapítására buzdított, sőt a szegényebbek felsegélésére díjakat rendelt. Kiben a méltánylat legkisebb érzete él, ezen üdvös intézkedéseket hálával fogja elismerni. Újabb tanúsága a népnevelésre fordított gondoskodásnak, hogy a képző tanodák tanítói tapasztalás és igy műveltség okáért külföldre utazásra küldettek ki. Mindez a nemzet láttára történt ,s ebben nemcsak sérelemre legkisebb ürügyet sem talált, hanem hálásan fogadta, legalább fogadnia kelle, ha hogy igazságtalanság bűnébe esni nem akart. Megkezdett javítás és haladási pályáján kormányunk meg nem állapodhatott anélkül, hogy a már életbe léptetett szabályok eredményei meghiúsuljanak, vagy azon vádnak ne tegye intézkedéseit ki, hogy tökéletlenek, egyoldalúak, ’s a köz nemzeti kívánat igényeinek kielégítésére elégtelenek ’s a gyanusitóknak alkalmat ne nyújtott volna a más illynemű eljárás körül támasztott gyanúsításra, mintha mindez nem valóságos akaratja lenne a nevelés czélszerűbb átalakítására, hanem inkább kormányi taktika, mellyel csak a kedélyek és nemzeti buzgó óhajtások lecsilapitására czélzott. De ha mindezen indok nem híná is fel kormányunkat elkezdett pályáján további haladására, lelkiismeretes kötelesség ösztönözte őt azon következmények létesítésére, mellyeknek előzményeit fentebbi rendelményeiben tiszteltük. Igenis morális tartozása volt kormányunknak a népnevelés igen üdvös és szükséges idomitását egész nagyságában felfogni ,s azt nem kicsinyes javítgatások által lassan kint eszközleni, hanem az egész nevelés ’s különösen a népnevelés rendszerét átalakítani ’s ezen átalakulást biztos ’s nem ingatag alapra építeni. Kinek tehát szive hajlandó a jót elismerni, agya ment az elfogultságtól, az előtt tisztán kellett állani annak, hogy a kormány felfogván magas hivatását ’s követve azon ösvényt, mellyet 1723 . 70. ez. után követett, folytatandja a nevelés körül tett intézkedéseit ’s nem engedendi ama hosszú bizonytalanságnak és messze jövőnek át, mellyben a most idézett törvényczikk és az 1795/i országgyűlésben megrendelt választmányok munkálatai törvényhozás tárgyai leendőek. Ezt annál inkább várhatók, minél sürgetőbbön a szükséges nemzeti közhajtás a nevelés jobb elrendezéséről, és minél ismeretesebbek országgyűléseinken a rendszeres munkák tárgyalásában felmerülő akadályok. És így méltán reménytette minden kissé számitó és következetes polgár kormányunknak az említett előzmények után nagyobbszerű nevelési rendszabályát. E remény teljesülve jön a m. kir. helytartó tanácsnak 1845. julius 16tól költ’s a megyékhez küldött kétrendbeli intézményében, mellyeknek elsőjéhez csatoltattak az elemi tanodák országszerte behozandó alapszabályai , ’s mellyben a megyék segédkezek nyújtására az ezen uj rendszer foganatosításában felszólittatnak. A másodikban pedig, hogy a tanodás és nevelés statistikai tudomására elkerülhetlenül szükséges rovatmintáknak elkészítésében az illető tanulmányi kerületek igazgatóinak megkeresésére segédkezet nyújtsanak. Ezen kegyelmes intézményekből világosan kitűnő atyai gondoskodása kormányunknak az újonan behozandó tanodai rendszerben, ’s midőn iger, egyenesen a nemzet érdekében történt intézkedések végrehajtásában a megyék segédkéz-nyújtásra felhivatvák, mi volt volna inkább természetes, akár a nevelés szükségeit, akár az eddigi gyakorlatot , akár a méltányosságot tekintve, mint hálával fogadni kormányunknak a nevelésre fordított cselekvőségét, és az előadandó esetekbeni közremunkálásnak elrendelése. Hiszen csak ama sokszor ismételt óhajtások, a nevelés javításáért eredő óhajtások, amaz ismételt panaszok a kormány ellen az állítólagosan elhanyagolt nevelés ügyéért, azt hagyták minden okosan számitónak reményleni, hogy itt ellenzék és a mérsékelt haladók egyiránt versenygeni fognak a közremunkálásban. De más váratlan eredmény következett, mert az ellenzék a kétes és követelő jog terére vitte át e szent ügyet, ’s mintegy feledve ’s háttérbe tolva a magasztos ezért, az intézvényekben sérelmet kerestek é s a nemzeti jog utalmára fennen hangzó beszédeket tartottak. És részint utasításul ebeli sérelmek orvoslását adni, részint felírás által is aggodalmait kijelenteni nem egy megye határozta. — Már vizsgálván és szorosabb bírálat alá vonván az ellenzék ebeli eljárását, azt sem jogszerűnek, sem czélra vezetőnek nem találhatjuk. Nem jogszerűnek, mert hiszen a kormány semmi új, eddig általa gyakorlatlan jogot magának nem követelt, miután a fentebb idézett törvényczikkek tagadhatlanul a kormánynak tulajdonitják a nevelésrei felügyelést. De emellett még, folytonos és több százados gyakorlatában volt kormányunk e jogának, ’s noha az 1723. 70. t.czikkben egy uj rendszernek törvény utján, ő felsége megerősítése közbejöttével behozatala elhatároztatott, mégis mind Mária Terézia, mind boldogult Ferencz király a tanodai rendszer módosítása és átalakítása jogát háborítlanul gyakorolta, sőt ezért a nemzet hálája kísérte. Miként lehet tehát jogszerűleg ebben sérelmet találni, miután a kormánynak a nevelési és tanítási rendszert illető joga nemcsak törvényben, hanem szakadatlan gyakorlatban alapszik? ’S különös, alig magyarázható dolog, hogy miképen lehet a két rendbeli k. intézvényekben jogsérelmet találni, midőn azokban a nemzet joga legkisebbé sem érintetik, sem semmi új jog a kormány részéről nem igényeltetik. Eddig is a tanodákat ’s különösen a népiskolákat tárgyazó felsőbb intézmények a megyékhez végrehajtás vagy közremunkálat végett átküldettek és sérelmet a megyék nem láttak. Avagy talán mi 1548,1723,1741, 1791 és igy se egész 1845ik évig sérelem nem volt, ’s azon jog, mellynek ennyi századokon át kormányunk gyakorlatában volt — mert előbbi időkre hivatkozni feleslegesnek vélnek— 1845ik évben sérelemmé változott, vagy egy két megyei ellenzéki felszólalás után joggyakorlat lenni megszűnt? Mi sem a jog általános fogalmából, sem különösen a magyar alkotmány és törvénykönyvnek akár betűiből, akár szelleméből illy következtetést okszerűleg alaposnak nem ismerhetünk. Ha a felérintett k. intézvények kimondanák, hogy ő felsége a nevelés és tanulási rendszer átalakításában a nemzetnek semmi jogot nem enged, avagy hogy egyedül és kizárólag akar intézkedni ’s az 1723: 70d. ’s 1790: 15d. t.czikk életbeléptetését gátolni, úgy panaszra ok támadhatna; de most, miután a nemzetnek eddigi jogát országgyűlésen e tárgyban közbejőni nem érinti, sem kétségbe nem hozza , ekkor a legszentebb ügyet egyedül gyanúsítgatásos ellenzéki viszketegből elejteni valóságos bűn, mégpedig a polgári biztos lét egyik legsarkalatosabb garantiáján elkövetett bűn , és a legérzékenyebb seb a népnevelés magasztos eszméjének létesítésében. Hogy a nemzetnek jogát a nevelést illetőleg eltagadni nem lehet, törvénykönyvünk tesz tagadhatlan tanúságot; de más részről szintén tagadhatlanul igaz, hogy a kormány a nevelés módosítása, átalakítása és felügyelésének folytonos törvényes gyakorlatában lévén egész jelenkorunkig, mégis abban a nemzet sérelmét avagy jogainak csorbítását nem látta. Ha csak kissé igazságos, érzelgő ömledezéseihez hív, és a kormány jó és nemes törekvése iránt kissé méltányos volna ellenzékünk, úgy neki tisztelettel fogadni a felsőbb intézkedéseket, ’s ezek végrehajtásában, ha épen szükség, kiegészítésében javításában, őszinte ’s gyors közremunkálást kellett vala ajánlania, de nem gyanúsítás és declamatiókkal a legszebb ’s üdvös’ czélzatokat meghiúsítani akarni. Ha mit jog szempontjából a féltékenyek tehettek, az annyiból állhatott volna, hogy az átküldött elemi tanodák szabályai egy választmánynak olly megbízással adassanak, hogy átvizsgálva azokat, mennyiben azok létesítésére avagy czélszerűbb elrendezésére országgyűlési intézkedések kivágatnának, az a jövő országgyűlési utasítások közé előlegesen feljegyeztessek. Ilyen kérdés a nevelésre szükséges pénzalap , mellyről a nemzetnek országgyűlésileg intézkedni mulhatlan kötelessége, miután sem a tanulmányi pénzalap, sem az eddigi források egy, egészen az idő kivonatinak megfelelő új tanodai és népnevelési rendszer létesítésére szükséges költségekre nem elégségesek. Nemcsak a jelen, de a jövő nemzedék előtt is felelőssé tette tehát magát az ellenzék, midőn hidegen fordult el a nevelés, főleg a népnevelés szent ügyétől, csak mert ez onnét felülről származott. — De mitől lehetett valósággal tartani az ellenzéknek? talán hogy ezáltal az 1723 : 70. és 179/1 . 15. tcz. szándékolt intézkedés kormányilag czéloztalik megelöztelni, hogy az országgyűlési tárgyalás alá ne jöhessen? Ő nem, hiszen a most idézett törvénytől 123, az utóbbitól 50nél több év folyt le, és ez alatt sokszor módosíttatott ’s átalakíttatott a tanítási rendszer, de ezen előleges intézkedéssel soha a nemzet öt illető jogában magát korlátoztatni nem értette! Ha mi változás, átalakítás szükséges leend, az úgyis csak olly alapokon építhető, mellyeket az elemi tanodák magukban foglalnak. Mi szorgalmasan átvizsgáltuk az elemi tanodák újabb alakítását, és arról általánosságban elmondhatjuk, hogy mindazon elemeket bentaláljuk, mik a nevelés czéljainak elérésére megkívántatnak.Egyszersmind a kint szerkesztvék, hogy a koronkénti tökéletesedés csirája bennök rejlik. Mi könnyítésére fog ez szolgálni az országgyűlésileg tárgyalandó nevelési rendszer felöli törv.intézkedéseknek,midőn előlegesen és életben látja a kor szükségeihez mért nevelést a nemzet, mellynek nyomán könnyű módosításokat és nagyobbszerű átalakításokat eszközleni! ’S ha végre egyszer valóban elérkezendik az időpont, mellyben a nemzet törvény utján intézkedni erélyesen kíván a nevelésről egész nagy terjedelmében , csak akkor fogja még az ellenzék magára vonni az igazságos nemzet fájdalmas neheztelését. Mert mielőtt tudnék: hol és mennyi tanoda létezik országszerte? milly mineműségűek a különböző helység és városokban létező elemi tanodák ? minő kütforrásokból fedezik ezek fentartására a költségeket? mennyi az iskolákba járható gyermekek száma, minő ezen szám évenkinti növekedése ’s ezen arányban minő a tanoda belső térsége ’s a tanítók száma? Hol hiányzanak szükséges elemi tanodák ’s minő pénzalap kivántatnék felállítására ’s hásmét remélhető ? Ki a földesúr, minő vallás és megyéhez tartoznak a tanodátlan helységek? Több közellevő faluk vagy puszták közös erővel tanítói legalább egyet nem tarthatnának-e ? Ha más nem,legalább vasárnapi iskolák felállítása nem lehetséges-e? Még több illyelőleges kérdések megfejtése nélkül teljes lehetetlen országgyűlésileg intézkedni. És ime az előrelátó kormány épen a most említett, és még több szükséges adatok előkészítésében segédkezők pontos közremunkálására hízta fel a megyéket fentebbi intézményeinek egyikében. És még ezt is a jogelvek ürügye alatt az ellenzék megtagadni akarná! Mi e soroknál tovább nem fűzzük a következtetés fonalát, hisz kinek agyában egy kevés velő, szivében igazságos érzet van, az maga tehetendi azt iítegyen* HONTROL. Midőn a Pesti Hírlap megyei rovatában gyűlésünk „többek“ által szerkesztett leírását olvasom, ’s e ro.