Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-09-18 / 458. szám

186 Allhatnini • invábbi hogy alkalom szolgáltassák a mfilaoi, vagy gazdászati osztály egyik vagy másik tárgyát, a kereskertőnek olly szükséges olasz, franczia, angol nyelveket tárni ihatni 's a szépírásban rendkívüli leczkeket venni. Miért is, kiváltképen a kereskedelmi osztály tanítványainak meg fog engedtetni, hogy osztályuk tanulmányain kívül hajlam, és egyéni czél szerint más osztályi tárgyaknak előadásait meglátogathassák. . ... Az olasz, franczia és angol nyelv, a szépírás az ipartanoda rendes tárgyaihoz sorozva nem lévén , olly tudományos készültségü egyéneknek, kik erkölcsiségöket és tanítói ügyességüket kellőleg be fogják bizonyítani, felsőbbleg meg fo°g engedtetni, hogy az említett tárgyak fölött az ipartanodai épületben rendkívüli előadásokat tarthassanak a növendékek által fizetendő mérsékelt és eleve meghatározott díj I ifflah. . Oktatási nyelv. A pesti királyi ipartanoda minden osztályaiban oktatási nyelvül a magyar nyelv fog használtatni. A tanév kezdete. A pesti királyi ipartanoda előkészítő folyama évi» András hava elsején nyittatik meg? jövendőre pedig mind az előkészítő folyamnak, mind az illető osztályoknak előadásai Mindszent hó elsején fognak megkezdetni, ’s a tanodái év végével tartandó nyilvános vizsgálatokig minden hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken délelőtti 8-11, ’s délutáni 2—4 óráig folytattam. (Adjatok olcsó dohányt, olcsó szivarokat!) Mindenütt ki van már hirdetve azon uj árjegyzék, melly szerint a kincstárnak Pesten régtől óta létező dohány-raktára gyártmányait jövendőben árulandja. Alkalmul szolgál ez olly gondolatok és kérdésekre, mellyeket olvasóink előtt, kik hihetőleg mindnyájan fogyasztók, nem hallgathatunk el. Az új árjegyzék sokkal jutányosabb, mint az, melly az utóbbi időben létezett. Ez valószínűleg azon föltétből indult ki, miszerint azok, kik az ausztriai kincstári dohányhoz már egyszer hozzá szoktak, azt Pesten is ép azon áron megveendik mint Bécsben. Több év előtt, mint magunk is emlékezünk, a kincstári dohány szinte olcsóbban árultatott. Továbbá az uj árjegyzék némelly fajoknál lejebb szállíttatott mint saját gyárosainké. Végre az uj árjegyzék nem szorítja egyedáruskodva az eladást egy helyre, hanem megengedi, hogy mások is nyerjenek és boldoguljanak, ’s mindenkinek, kire az eladást nagyban bizhatja, 10 pd eladási provisiót ad. Mindez igen helyes és jó, ’s mutatja, hogy a kincstári igazgatóság végre át kezdi látni saját hasznát; nyilvános nyereség ez a dohányosok, azaz a a férfinépesség egy negyed részére nézve is, a szipákoló nőket, sit venia verbo, ide nem is számítván. Jutányosabb ’s valódi gyártmányt nyerünk ez által, minden hamisítás ’s mértékbeni rövidség nélkül. A kincstári eladás csak kevés, Ausztriában divatos fajokra szorítkozik, szükségeink nagyobb részét tehát úgy mint szülötő saját gyárosainknál vásárolhatjuk; de mindamellett befolyása az általa nem gyártott árukra is kiterjed, miután a gyárosok így is kénytelenek lesznek az árt lejebb szállítani, hogy senki se jőjön azon kisértetbe, ízlésén erőszakot elkövetni. De kinek Ujjúnkat mutatjuk, az örömest elvenné egész kezünket is. Az árak mérsékeltek, a gyárosaink eddigelé nem bántak velünk illy jól — ez az ujj — de nekem úgy látszik, hogy a fogyasztók kedvéért meg lehetne tenni némelyeket, és ez volna a kéz! Tekintsük csak mindenek előtt például az annyi forró vágyak tárgyát, a valódi havannai szivarokat. Apanatelas, regalia, Lazzadoris és Lantes szivarok száza nálunk nem olcsóbb mint Bécsben, ’s 7, 8—12, 13, 16 és 201ton árultatik. Szintúgy nem látunk semmi különbséget a kincstár saját készítményeinek: a portorico ’s cubaszivarok, a galicziai burnót, a galicziai rapée itteni ’s bécsi ára közt; az utolsók pedig a dohányigazgatás ottani egyedárusságánál fogva bizonyára úgy számitják, hogy belőlök több mint mérsékelt kalmári haszon háramlik. Sőt mi még csudálatosabb, a magyar levelekből készült szivaroknál is az itteni és bécsi ár között csak 6 kv,s illetőleg százától 28 kmnyi különbség van. Honnét van e feltűnő jelenet egy igazgatóságnál , melly a jelen rendszabály által nyilván tanusitja, miszerint a fogyasztók haszna tisztán áll szemei előtt, ’s a mellett magáról is gondoskodik ? Mi őszintén megvalljuk, ’s ki kétkedik benne, az nem igazi pipás ember — hogy mi ezen kérdés megfejtésére néhány órai gondolkodást szenteltünk. Eleinte azt hívők, hogy a kincstár nem szállíthatja lejebb az árjegyzéket, mivel a kezelés és igazgatás igen költséges. És nincs benne kétség, mikép a kincstári igazgatóság nem gyárthat olly jutalmasan mint magángyáros. Ő nagyobb tőkékről rendelkezhetik ugyan, de idegen emberekkel dolgoztat, kik azok érdekét soha sem tekintik úgy mint ő maga, ’s kik szabott bért kapnak, nem tekintvén arra, várjon a status nyer-e valamit vagy semmit; ő nehézkesebben ’s lassabban dolgozik, a beszedés-, gyártás- és eladásai használhatja úgy a kedvező pillanatot mint magános vállalkozó, mivel foglalkozó orgánumai előjáróik helybenhagyásától és bonyodalmas levélváltásoktól függnek; neki szüksége van költséges , nagyszámú ellenőrségre, és a dohányigazgatásnál főleg, hol igen bonyolódott viszonyok forognak fen, a számadás nagyon hosszadalmas, sok pénzt és erőt igényel. Azonban ezen ok mégsem elegendő. A gyártás nem lehet annyira költséges, hogy a gyártmány itt olcsóbb ne lehessen mint Bécsben, hol a szabadalmi(!) fontját 2 ft 30 kmg terheli. És így más indokra kell gondolnunk, és ezt végre meg is találjuk a nálunk fenálló dohánygyárosok tekintetbe vételében. A mi királyunk még ott sem, hol nem mint a mi állodalmunk feje, hanem hol az általa kormányzott tartományok fejedelmeként lép fel, nem törekedhetik, és nem is fog törekedni, hogy nálunk a gyártás egy ága elveszszen vagy léterében lényegesen veszélyeztessék. De a mi dohánygyárosaink áruikat eddigelé valóban drágábban adták, mint azok a kincstári jegyzékben hirdetve vannak. Már amilly kecsegtetők az árak a kincstári gyártásra nézve, épplly ártalmas leendett azokat még jobban leszállítani. Ez esetben a kormány sokak előtt úgy tűnt volna fel, mintha a magángyárosok megbuktatásán törekednék, és aki tudja, hogy ki minden nem bír Pesten szivar- vagy dohánygyárral, az könnyen felfoghatja, hogy a támadt verseny politikai oldalról is kizsákmányoltatott, és az ellenzék által a szó legszorosb értelmében pro aris et focis vivatott volna. Igen jól tudjuk ugyanis, hogy bizonyos urak nagy baráti a versenynek, ha a mellett nincs mit veszteniük — és mégis nagy rokonszenvet éreznek az egyedárusság iránt, ha ettől hasznot várnak, vagy belőle már valóban élveznek. Természetes következménye ez könnyelműleg kürtell elveiknek, mellyeket aztán első alkalommal félre kell vetni, hogy egyedüli és tulajdonképi elvekhöz, tudniilik az „ellenzéshez quand méme“ folyamodhassanak. Ebből még azon tünemény is kimagyarázható, hogy a magyar dohányt feldolgozó kincstári dohánygyáraknak az országboni felállításáról szóló hír, bizonyos oldalon magát hazafiasnak mutató boszankodással fogadtatott. Csak ezáltal lett ugyanis ezen ismert szavaknak: „honi és nem honi“ értelmük világos, mikint azt a másik oldalon felfogják. A magyar dohány is ebből készítendő gyártmány t. i. csak addig honi, mig nem a kormány által állittatik ki; de ha ezen eset fordul elő, az albymiának egy különös csodája által lüszint nem honi czikké változik. Azt hiszszük, a czéltól nem messze találtunk, és illy valaminek kell, mindenesetre az árjegyzék megállapításánál befolynia, azonban nem titkolhatjuk el, hogy ez indok sem elégített ki egészen. A mi szivar- és dohánygyárosaink árjegyzéke mindenesetre igen felcsigázott. Ha uzsorások a gabona árát mértéken túl emelik,és a kormány uradalmaiban gabnáit csekélyebb, habár a viszonyokhoz mért áron adja a szűkölködőknek, ki nem fogja eljárását helyeselni, ki fogja amaz embereket sajnálni, kik nagyobb nyereséget kívántak? És vájjon dohánynyal máskép van-e a dolog? nem vált-e ez is életszükséggé, nem előzi-e meg itt is a kormány a közkívánatot, ha nekünk közvetlenül is közvetve jutányos árakat eszközöl? Szükséges, vagy közhasznú-e, hogy rovásunkra minden idegen, ki hazánkban gyárat állít, a legrövidebb idő alatt meggazdaguljon, és akkor aztán bennünket gúnyolva honábai visszatérésre készüljön? Nem, mi dohányosok minden tőlünk telhető Hiedelemmel igy esdeklünk, — és mit nem tehetünk mi, ha kedvelt pipánk ’s szivaraink forognak fen? — kímélet ezernek, de nem azon húsznak, kiktől amazok rövidséget szenvednek; kímélet a testnek, néma köpölyöknek; szóval: adjatok olcsó dohányt, olcsó szivarokat! — Egy dohányos többek nevében, illegyék SZATMÁRBÓL. Nagy-Károly, sept. 9. Előbbeni tudósításomban megirám, milly osztatlan örömmel vették Szatmármegye erdei főispáni helyettesünk kineveztetését, ’s milly készséggel tanussták a rrk. irányában tiszteletüket. — Most leirom, mennyire nyilvánult ismét tettekben az ő nagysága személye iránt annyiszor mutatkozott vonzalom. — Elérkezett aug. 30dik napja, mellyen a nagyszámú küldöttség Vetésben, ö mlrga lakán tisztelkedendő vala. 51 tag helyett 120 tagból álló megyei küldöttségnek nyittatott meg a terem, mellyben ő maga a küldöttséget elfogadni kívánta. A küldöttség elnöke M. P. első alispánunk ékes beszédben dicsérte ő felsége kegyelmét, mellyet megyénkkel ő asga kineveztetése által éreztetett, magasztalá a kormány figyelmét, melly az érdemeket rejtőkéiből is kikeresve méltányolja, ’s bevaljá az örömet, mellyet ezen megye abban érez, hogy saját neveltéiből nyerhet e főkormányzót; nyilvánitá azon megnyugvást, mellyel önsagát kormányszéke elfoglalására, hova a rik nevében ünnepélyesen meghívja, elvárják; végre hasznos és szorgalomteljes életét az Isten megtartó ’s gondviselő kezeibe ajánlotta. Ő aaga szokott szelídséggel ’s örömteljes megilletödéssel, őszinte szavakban üdvözlé viszont a megye erdeit; megköszöné azon bizalmas részvétet, mellynek személye irányában most is olly fényes jeleit adták, ajánlá magát ’s családját a rrk szeretetébe, ’s megigéré, hogy sept. hótdik napján főkormányzói székét elfoglalandja. —sept. 6dik napján 12 óra tájban 70 tagból álló küldöttség és 30 főnyi megyei lovascsapat Bagoson készen várta öniga megérkezését, kinek a határba lelt belépését kevés perez múlva mozsárdurrogások adták tudtul. A mirgás gr. L. E. özv. B. Jánosné udvarába megérkezvén, a már említett küldöttség elnöke által jeles beszéddel fogadtatott, mellyre e mlrga velősen felelvén, megszállott. — A tisztelt grófnőnél ritka vendégszeretettel adott ebéd bevégeztetvén, a nemesi lovascsapat vezérének jelszavára előállott, ’s harmincz hintó kíséretében e nagysága székvárosunk felé megindult. — A mirgos gróf K. ház uradalmi lisztjei, a n.károlyi polgárság küldöttei, a gencsi és gebei mintegy 80 számú magyar lovasság és tizenkét müveites ifju magyar lovagok , a nagykárolyi határszélben gyözedelmi kapu alatt ’s mellett várák e nagyságát, hova megérkezvén, előbb a tisztelt grófi család müveltlelkü gazdaságiökormányzó lisztje J. K. ur, azután a 12 ifjak egyike, végre a köznemesség nevében a károlyi nemesek hadnagya,a polgárokéban pedig a 24 lovas polgárok egyike által üdvözöltetett, holott is a már említett Kraszna és szamosközi lovagokhoz az itt várakozó és a Bagostól jött 30 hintóhoz még 17 hintó csatlakozott. A majtényi-kapunál „Isten hozott“ felírással felállított diadalív alatt, a városi nagy néptömeg örömrivalgásai között zene mellett fogadtatott, ’s ő nagysága a nép nevében a városi jegyző által köszöntetett. Végre saját szállására beérkezvén, a megyei rrk által fogadtatott, kiknek szószólójok M. P. másodalispán ur, az ünnepélyhez alkalmazott ékes beszéddel téve eleget hivatásának. I Ő méltósága, az iránta mutatott hő ragaszkodás és vonzalom érzetétől elfogadva, viszont üdvözlé a riket, ’s mind azokat, kik az ő személye iránti tisztelgésben részt vettek ’s az öszvesereglett nagyszámú néptömeg előtt igéré, miképen azon megye közérdekének, melly az ő húsz évi szolgálatait illy nemes ragaszkodással jutalmazza, minden erejét’utolsó lehelleteig áldozza. — Szatmár és Nagybánya városa követei és a kamarai tisztség, a szatmári káptalan és helybeli protestáns felekezetű lelkészek tisztelkedései zárták be végre a díszmeneti ünnepélyt; a városban minden nagyobb épület zöld és fehér színü lángokban világlott. Másnapon 9 órakor a közgyűlés másodalispánunk elnöklete alatt megnyittatván, küldöttség neveztetett ő méltóságát széke elfoglalására meghívó. — A templombani ájtatoskodás bevégeztével a kk. és rrk ő nagysága vezérlete alatt a megyeházhoz vissza a terembe mentek, holott is roppant sokaság előtt önsága a rikhez intézett’s kormányzói jártasságot mutató jeles beszédében, kormányzati elveit elmondá ’s politikai hitvallását bevallá , melly hogy mérsékelt haladási volt, ha nem említem is, mindenki tudhatja; — ezután a tiket kormányzása és a közjó érdekében leendő közremunkálásra felkérvén, egyszersmind a tisztikart kötelessége teljesítésére azon komoly nyilatkozattal inté, hogy bár az előbbi viszonyoknál fogva a tiszti kar több tagjaihoz barátsággal viseltetik, hivatalbeli hiányok elnézésére senki és semmi esetben sem számolhat. Ezután kinevezési oklevele felolvastatván, az esküt főtisztelendő, D. A. szatmári káptalani követ előolvasása után letette. — Végre főjegyzőnk által a rrk nevében az uj pályán üdvezeltetvén, kormányzói elvei ’s politikai hitvallása viszhangoztattak, ’s a rrk részéről a közjó érdekében kívánt közremunkálás készségéről, a tisztikar nevében pedig a kellő függésről ünnepélyesen biztosíttatván, a székfoglalás véghez ment. — Ezek után e méltósága által odt.hó 17., 19. ’s 20dik napjaira közgyűlés2 ükre pedig a tisztujitás határnapja kitüzetvén, egyszersmind több jeles egyének, ’s azok között gr. Apponyi György másod-főkanczellár is, táblabirákul kineveztetvén, a gyűlés eloszlott. A Gyűlés után a megye erdei 120 személyre terített asztalnál megvendégeltettek, ’s ebéd felett ő cs. kir. felségéért, a fenséges nádorért, és az egész felséges ausztriai házért, majd kedves emlékü főispánunk b. Vécsey Miklós ö nagyságáért ő méltósága által, ’s ö méltósága életéért a megyei rrdek által mozsárdurrogások és zenekiséretében áldomáspoharak üríttettek, valamint az ezen megye rrdei előtt nagy tiszteletben álló gróf Károlyi családért is. ZEMPLÉNBŐL. A sept. 5 én folytatott közgyűlésben fölolvastatott Szabolcs körlevele, mellyben sérelmesen panaszolja, hogy a főisp. helytartónak bíráskodása ellen hozott határozata a m. kir. helyt.tanács rendelvénye által legközelebb megsemmisittetett,s mivel az illy megsemmisítés az alkotmányos törvényekbe ütköznék, tehát országgyűlésen leendő pártolására szólítja fel e megyét. — Erre az elnöklő alispán előadó, hogy e tekintetben a megyének ellenkező határozata lévén az e feletti vitatásnak csak megkezdését is feleslegesnek és szükségtelennek találja. L. G. t.biró : ezen körlevélből kitetszik,mond,hogy Szabolcsmegye az 1723: 56. t.czikkelynek más értelmezést tulajdonítván, azon törvény nem világos, de ott a mint láthatni, a főispán több mint 50 esztendeje a bíráskodást nem is gyakorolta — tehát ahozképest a helyi tanács rendelete törvénytelen 's igy az orsz.gyülésre ezen tárgyat mint sérelmet felterjesztetni indítványozza, igy Ws. Kr. és K. J. is. Ezek ellenében Sz. K. és Z. A. tbbrák helyesen kifejtvén, hogy e részben e megye által elvileg el lévén az döntve , hogy hazánk törvényei a megyékben a főispánok és helyetteseik bíráskodását nem csak elismervén, de azok ítéleteinek engedelmességet is parancsolván ’s a folytonos gyakorlat is ezt tanúsítván — a megye ez értelemben hozott határozatát ’s az azzal egybehangzó kir. helyt.tanácsi rendeletet most ellenkező határozattal sem a törvény sem a következetességnél fogva meg nem másíthatja — annál kevésbbé illyes valamit sérelmesnek nem canonisálhat. Ezen nyilatkozathoz csatlakoztak H. V. föesp., M. tb., R. fösz.b., D. tb. és Sz. G fősz.b. — Ezek után egyik a tiszt, clerus tagjai részéről úgy kezdvén nyilatkozatát , hogy a megye méltóságával meg nem egyezik a megyének alkotmányos elveken épült határozatait felforgatni. M. L. szavába ugratott é s nagy arrogantiával úgy fejezte ki magát „Jobban gondolunk mi (t. i. ellenzékiek) a megye méltóságával, mint az ellenfélen lévő párt! (többen a conservativ részről: e megye teremében semmi pártok nincsenek.) Erre K. G.: ne mystificáljuk magunkat; pártok vannak, még pedig az egyik részről én vagyok a leghevesebb ellenzéki *); a szabolcsi levelet pártolom. — Főügyész B. A.: Ha arról volna szó, meg kell-e változtatni az e részbeni törvényeket — igennel felelnék , de jelenleg sérelmet nem láthatok; ámde hogy van valami a dologban, onnan kitetszik, mert a törvényhatóságok nem egyformán értelmezik az 1723 : 56. t.czikket — ezen anomáliát pedig megszüntetni érdekében áll az országnak, azért jónak látnám följegyeztetni az országgyűlésre, hogy midőn a törvényszékek elrendezése törvényhozás terére hozatik,a főispán és helyetteseik mint bírák azokból kizárassanak. — B. S. P. éles fölfogás! tehetséggel és szelíd szónoklatával igen helyesen fejté ki, hogy Zemplénmegye már akkor , midőn ezen tárgyat ex professo megyeileg megvitatta az 1723 . 56. t.czikk értelmezésében a helyi tanácscsal ugyanazon egy értelemben *) Heveskedése ellen ugyan semmi kifogásunk , hanem azt literatori műveltségétől méltán várhattuk volna az ellenzéki szónoknak , hogy ocsmány gyanusitási és durva-modoru fegyverekhez a vitatások hevében ne nyúlt volna , mit fájdalom három nap alatt gyakran ismételt — mert különben kétségbe kell hoznunk ezen horatiusi mondat: „emollit mores nee siuit esse feros“ — igazságát — csak szelíd modor és eszes ökrök az egyedüli nemes fegyverek a parlamentáris téren. — Lev.