Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-10-20 / 476. szám

262 delem sőt a szemérem megsértéséig olly kifejezésekkel ala­­csonyittatik mellyeknek piszkos voltát becsületes ember tindor nélkül nem nézheti, nemsokára kimentek az admi­nistrator után. Jelesen a gör. egyesült megyés püspök, több kanonok, egy szóval: az egész conservativ párt, kivévén a tisztviselőket. De mit is tehettek volna most ezen állapot­ban mint fájdalommal félrevonulni, hogy józanságuk és füg­­getlenségöket megfeszített bátorságuknak egy kis hiúságért föl ne áldozzák. Ezalatt az első aljegyző is szóhoz jutott, ’s előadá, mikép­p még a múlt közgyűlés után beadta hivatal­­róli lemondását v­éltságának, de arra szólíttatott fel, hogy a közös törvényszéken összehalmozott dolog miatt folytatná még hivatalát, és ez okból folytatta eddigelé, és a jelen gyű­lés végével csakugyan megválni szándékozott azon hivatal­tól , mellyre bizalom választó, ’s mellyben semmi bűnt nem követett el ’s mit ezennel a rrk kezeibe visszabocsát. Már most elmélkedjük által a dolgok ezen állását. A legszorosabb vizsgálódások ’s elferdítések során sem talált az ellenzék a kérdéses jegyzőkönyvben olly változtatást, melly a hozott végzések lényegén csorbát ejtett volna. Egyébiránt maguk megvallották * **), hogy az egész csak styláris módosítás volt, mellynek igy vagy amúgy történni szokott rendezése egyéniségekhez van kötve. Mindazáltal, mert előre kigon­dolt terv szerint történtek mindezek, hogy a „beteljesedés“ el ne maradjon, meghozatott a végzés , melly lényegesen abban áll, hogy az administrator ellen újra bizalmatlanság szavaztatik, és­­ felsége újra megkéretni rendeltetik, mikép­­t mozdítsa el hivatalától. Ez vala jelen közgyűlésünk második napjának eredménye. Harmadnapon az e tárgyról vezetett jegyzőkönyv meg­hitelesítése után , főisp. helyettes ur elnöki nyilvánításához képest megjelent a tanácsházban ’s kitörő éljennel fogadta­tott. Megtörténvén az összes hallgatóság homlokainak tudós és tudatlan ránezbaszedése, ismét olly kérdés jött vitatko­zás alá, melly vallási jogállapotot tárgyazó természeténél fogva zajos élénkségben tartotta a közönséget, ’s ezen kér­dés az óhitűek vallásában­ kölcsönös áttérhetés szabadságát feltételező második k. intézmény volt. Ennek több oldalú át­gondolása rövid tartalomban következő: A magyarországi óhitüeknek egy az 1791 : 27d. t. ez. nyomán, ’s az 1844: 3d. t. ez. szellemében kibocsátott k. kir. rendelet megadá a vallásbani kölcsönös áttérhetés szabadságát. Ezen kérdés a megyék gyűlésein folytonos vitatás alatt van. Az ellenzék azt azért pártolja olly nagy hévvel, hogy vallási jogegyen­lőségre és a lélekismeret szabadságára törekvő elveinek diadalt szerezzen. Találkoznak többen az óhitűek közöl is , kik ezen kegyes rendeletét, míg csak országos törvény ere­jével meg nem erősíttetik , alkotmányellenes sérelemnek tartják, attól félvén, hogy mit a kormány illy módon megad, azt nem­sokára vissza is veheti, azt remélvén, mikép az or­szágos törvény hatalmával megszentesített jogokat alkotmá­nyos országban csak az alkotmány és közszabadság gyászos megsértésével lehet hirtelen visszavonni. ’S hogy ezen töb­ben szó alá foglalt óhitűek teljes befolyást gyakoroltak me­gyei gyűléseken ama kérdés tárgyalásakor, kétséget nem szenved. Egyfelől maga a karloviczi érsek még a megyékkel történni szokott hivatalos értesítés előtt már köröztető, más részről az óhilű orátorok, valahányszor a Muszka birodalom­ban üldöztetett katholikusok állapotára történt hivatkozás, nagy tűzzel kívánták a rendre s rendre I utasíttatást. Azon­ban a conservativek, bárha szinte nem ellenzették is a kor­mány e részbeni intézkedését, mégis a­mennyiben Magyar­­ország alkotmányos ország, és a kérdés publico-politicus megoldásának körülménye hazánk viszonyait érdeklőleg messze kétes jövőkbe nyúl, annak kora megoldásához némi jogos és tisztességes föltételeket is kapcsoltatni méltányos­nak hitték. Illyen példa az e tárgyban kiadott második k. rendeletben azon záradék, hogy a csoportonkénti átmene­tei , vallási megvesztegetések és csábítások bizonyos szer­tartás, küldöttségi ellenőrködés által rendszabályoztassanak. Ezen feltételek ép úgy távol vannak a megadott áttérhetés szabadsága rosszulásától, mint ama gondolattól, hogy a lé­tező vallások jogviszonyai felett erkölcsi befolyását a közös nemzetre — bármilly diplomatikai összeköttetés vagy udva­riasság kedvéért Magyarország feláldozza. Megemlíttetett, mikép a népek szabadságaikat századokon keresztül véres harczokkal alapítják meg, ’s egy szerencsétlen nap alatt el­veszthetik ; továbbá , hogy az illy kérdések vitatásánál nem kell felednünk pártgyűlölet vaggy rokonszenvből: hazafisá­­got, nemzetiséget ’s politikát. És ne is hivatkozzék senki a mi körülményeinkben vallásszabadságért Északamerikára. Európa még száz év múlva sem fog átváltozni mindenféle vallást szabadon átnéző respublikává, de Magyarországot egy a vérző múltakénál terhesebb vallásháború sírba dönt­hetné ; ne feledje el, ha Anglia és Francziaországra hivat­kozik , a két óriási ország ama népjellem, történet és fek­vése sajátságait, és hogy vallási tekintetben is különböző té­ren állnak. A vallási egység legerősebb támasza koronáknak és nemzetiségeknek. Anglia, hinni lehet, dicsősége végnap­jáig már protestáns marad, míg Francziaország katholikus lesz. Francziaország hasonló antipathiánál fogva katholikus marad minden forradalmai mellett, míg Anglia protestáns lesz. Már Voltaire és Jean Paul megmondották, miként e két ország csak vetélkedésben fog kínlódni a földöni elsőségért, míg vagy egymást le nem győzendi, vagy mindkettejöket ösz­­sze nem zúzandja egyetemi conflagralio. Ne hasonlítsuk végre az óhitüeket még most a protestánsokhoz. Utóbél hét­ben különbség van még a két vallásfelekezet között nemze­t­­iségi tekintetben. Ezen különbség nem azon nagy Péter czár hires végrendeletéből lebeg lelkünk elé, ki egykor Pa­risban Richelieu minister arczképe alatt e szavakra fakadt: „a nagy lélek­­ mint kívánom, hogy az én koromban éltél volna; birodalmamnak felét neked fogtam adni, hogy má­sik felén tőled uralkodni megtanulhattam volna.“ Valóban nem abból származik. Igaz, ama szavak, miket Miklós czár Jodik Gergely pápának utazása közben monda, midőn ez az angol „Times“ szerint is az összes emberiség lélekisme­­ret-szabadsága nevében szót emelt, keresztül harsogván Európát, Magyarország fülébe is eljutának; ámde ezek ér­telmezése , bárha az európai közvélemény felkarolása után ránk nézve pusztán hidegekké és históriai tanulsággá válto­­zának, nem a megyei tudósítások rovatába való. Az ide vo­natkozó végzés abban állapíttatott meg, hogy mind­egyik mind másik k. intézmény alkotmányellenes sérelemnek tar­tatván országgyűlésre utasittatott. A ’S tandem negyedik és az autenticatiót magában foglaló ötödik napon, némelly tár­gyak szőnyegre kerültek a tömérdek köz- és magánügyek roppant halmazából, ’s ezzel a September 23-ai közgyűlés, melly a decemberi napok után — legnevezetesb — kétely és fájdalom között eloszlott­—Most záradékul legyen szabad né­hány szóval válaszolnunk némelly azon ellenzéki uraknak, kik a hírlapok utján közzétett dolgokat, mihelyt inyökre nincsenek, közgyűlés­ek­be hozzák. Ezen szokás egy lépés­sel sem fogja siettetni a szabad sajtó boldog aranykorát. Ki hírlap útján érzi magát megsértettnek, ott keresse sérelmei­nek orvoslását. Egész civilizált világban ez a megállapított rend és modor. A közgyűlések rendeltetése nem censur me­ gasztalt férfiak jellemét, kik a báró czikkében olly nagy hazafiui szerepet nyertek, az életben kapott keserít valóságra reducálta. — Lev. **) Kivévén tb. F. K-t, ki magát aggkatonának szereti nevez­getni ’s kinek nehéz rokkantsága , úgy látszik , nagyon magasan terjed, legalább most annak jeleit adta, mert ő az egyedül, mint Sz. György éjjelén a lopva virágzó mesés páfrány, ki meghami­­sitottnak mondá a jegyzőkönyvet. — Lev­­ berg igen nyomasztólag érzett. Ezen aggodalom egészen eltűnt, mióta a csatorna megnyílt. Nürnberg városának az épület- és tűzifa tetemes mennyiségén kívül egyedül ismeretes árui bepakolására 400,000 deszkára van szüksége , Fürth és Erlangen városoknak nem sokkal kevesebbre; ezek eddig épen háromszorta drágábbak volának ezen városokban mint Regensburgban , az épü­letfa pedig itt alig kerül egy tizedébe annak, mennyiért a Rajna mellett el­­adathatik; e szerint tehát épen nem csuda , hogy a bajor státus­­erdőkben, mellyek mint némelly itteni magánerdők is, még ős­erdők , az eddig majd minden becsnélküli fa kevés hónapok után már 40 — 50 százlék­ értékkel felszökkent, mind a mellett, hogy Nürnbergben a fa ára 25 ftról 20ra, a puha fa töröl 10 ftra szállott le. Ezen kívül ezen fa még a Rajnából a „Monsieur“ csa­torna által még Francziaországba vitetik, úgy hogy most déli francziaországban sőt Algierban is kapósak a bajor deszkák és faáruk, melly körülmények fejleményéből, mellyre a sokkal előbb megnyittatott vasutak semmi befolyást nem gyakoroltak, nem ok nélkül azon reményt merítik már Bajorország közgazdái, hogy a bajor státuserdők a csatorna által megszaporodott jövő­­c­sei magok tán rövid idő alatt visszatéritendik azon költséget, mellyel a status a csatornára fordított, s az ezen tény nem elég arra, hogy buzdítson bennünket a lason áru menyeket fejlesztendő danatiszai csatorna ügyének erelyes felkarolására? Mi a csatorna vonult illeti, ez legkevésbbe sem ked­­vw. 590,100' «„i. 23 «,16,d„gi h.W természet! akadályokkal találkozik, „,„llyc,, „|ísor()|nisB azonban kissé fárasztó lévén az olvasóra nézve, csak annyit mon­dunk, hogy a csatorna­vonalban szilárd kősziklák és mocsáros lapályok egymást váltják fel, hogy a csatornát majd magas töl­téseken a völgyeken, majd költséges hidakon a folyók felett majd merész támfalak közt a hegyek meredek oldalain , m­ajd 37' egész 80' bevágásokban kellett elvezetni, hogy a Duna és Majna közti hegyet 98 zsilippel általh­ágja. — Re milly tanul­ság rejlik már csak ebben is! Ennyi akadály legyőzetett 14 mil­liónyi költséggel, és a dunatiszai csatorna hat zsilipeivel és a többi nehézségek huszad részével 2­5 vagy 50 millióba kerül­jön ?! ! A csatorna mértékeit illetőleg megjegyezzük, hogy a felső víz színe 54', a fenék 34', a mélység 5', az iszap felvé­telére ezen mélységhez még 1' hozzáadatott. A partok a vizen felől 2', a mindkét oldalán készített vonóutak 8' szélességű­ek , ha pedig töltéseken vonulnak el, 10'. A vízszekrények 16' széle­sek és 11 7' hosszúk. Ezen mértékek azon tapasztaláson alapul­nak, hogyha a csatornának keresztszelvénye négyszer ak­kora mint a csatorna vízszinébe súlyodott hajó keresztszelvénye, egy ló egy 2000 mázsával terhelt hajót képes húzni azon sebes­séggel , (ha csak dühös szél nem áll ellene) mellyel közönsége­sen a terhes szekerek 15 — 20 mázsát legfölebb számítván egy lóra , haladnak, t. i. egy német mérföldet 2 óra alatt. A hajók, mellyek illyen vizszekrényeken kényelmesen átúsz­nak , felül 15', alól 14' szélesek és 4' hatnak a vízbe; a vízbe súlyodott keresztszelvény tehát 58 négyszögű láb , mi mintegy negyedrésze a csatorna keresztszelvényének, melly t. i. 236 .' A hajók ezen mértéke, melly képessé teszi 2000 mázsa felvételére , annálfogva is igen ajánlható , mivel egy ló bírja elhúzni, mig, ha kisebb hajók alkalmaztatnak, mellyek ezen tekernek csak felét vagy egy harmadát bírják,fel lovat be nem lóg­hatván egy egész ló fele erejét haszontalanul kell pazarolni és a fuvarozást az által szükségtelenül költségesbbé tenni.­­ Innen látni való, hogy ha a dunatiszai csatorna sokkal nagyobb mér­tékei ezekre devalváltatnának is, egy ló mégis épen annyit hozna Szegedről Pestre, mint most száz! Kilenczvenkilencz ló egye­bekre fordítva mint most, mennyi újat állíthatna elő ! A tápvizet az egész csatornának hat vagy hat kis pata­kocska nyújtja, mellynek mennyisége 20 köbláb perczenkint, mi 24 óra alatt 1,728,000 köbláb. Ezen mennyiséggel naponkint 70 hajó, és a hajózási esztendőt 240 napra tevőn évenkint, 16,701 hajó fel és leereszthető. Ebből láthatni, milly csekély vízzel, ha azzal gondosan értünk bánni, milly roppant eredményre tehetni szert ! A legérdekesebb fejezet az, melly az ásásról szól, mert forum. Ha ezen szokás behozatik, úgy annak jótékonyságát a megyei gyűléseken többségben álló pártok, a nyilvános­­sági szabadság elfojtása mellett, kények és kedvek szerint fogják monopolizálni.­­S ezt egyikünk sem köszönendi meg a sajtótörvények nevében. Egyébiránt is az ellenzék nem marad adós a rajta végbevitt méltatlanságokért. Még a kép­zelt bántalmakat is macskamuzsika és embertelen utánkiabá­­lásokkal boszulja meg. Báró W. M. azt írá a bihari conser­­vativekről az Augsb. Allgemeinéban, hogy azok csak a ren­detlenséget conserválják. Azt mondaná a nő báró a mai con­­servativekről is. Állításai maga utján egyenlő fegyverrel c­áfoltattak meg. A nő báró a bihari tudósítás közlésében elfeledte, hogy „Szózat“ czímű könyve előszavában magát „polgári halottnak nevezi, mit mi conservativ természe­tünkben is csak bús kedélylyel olvasunk. Báró W. M. tíz év óta nem vett részt a bihari gyűlésekben, mégis a bihari dol­gok ismertetése alá ön tekintélyes nevét irá. Pedig mi hisz­­szük, hogy a nő báró magas lelkű idéhez képest két oldalról tapasztalva a súlyos történteket, a bihari conservativekről is máskép fogott volna nyilatkozni Németország előtt. ’S mi az iránt nagyon közönyösek is vagyunk : váljon tanácsosb­é külföldön fájdalmas viszonyainkat országos embereink által szertehirdetni vagy hazánk falain belül körülményeink józan ismerete tudatában ész- és lelkierőt arra használni, hogy nemzeti méltóságunk kevesebb sérelmével a kiskorú politikai pártok nyomorúságos összecsapása korán elfojtassék. A nő báró egykor „Balítéletek“et irt; egy franczia lap pedig a múlt évben Lamartineről azt mondá, hogy „a nagy embere­ket még tévedéseikben is tisztelnünk kell azon nemes tanul­ságért , mellyel gyászos botlásaikban az emberiség hasznára kifejtenek.“ Alkalmazzátok. BUDAPESTI HIRHARANG. Megtörtént, ’s mégis —­él magyar, áll Buda még ! Két láb egy pár ezer szívet hódita meg és ugyanannyi fejet tűzbe hozott. Cerrito Fanni és férje mult szombaton a nemzeti színpadon tánczoltak, és 150 aranyat lábaikkal zsebre raktak. A magyar tudós társaság egy ma­­thematikai, egy bölcsészeti és egy törvénytudományi pálya­kérdés legjobb feloldásáért szinte ennyit fizet összesen, ám­de ezek megoldására három fej és egy év kívántatik, míg szeretetreméltó vendégink négy lábbal is fél óráig működ­nek , és ez aztán természetesen nagy különbség. Kívánja a t. olvasó tudni, mikép tánczolt az ünneplért Cerrito? Erre igen nehéz a válasz, é s azért másokat feleltetünk. Színházból távoztunkkor egy embertömeg közöl­t szókat hallottuk : „Cerrilo táncza minden eddig látott tánczhoz hasonlítva, oly­­lyan mint a legfinomabb brüsseli csipke a debreczeni guba mellett, itt minden hasonlítás megszűnik, mert ez nem is földi táncz, hanem, hanem . . .“ Értjük. Tovább ballagván, ismét egy másik csoportból ezen kérdés hatott füleinkbe: „Ugyan mellyik volt a mai tánczosnők közöl az a híres Cer­rito?“ Szépen vagyunk, gondoltuk magunkban, ’s t. olva­sóinknak valóban nem adhatunk jobb tanácsot, mint hogy e két nyilatkozat közt keressenek pontot ’s aztán arra állítsák Cerrito parányi lábait, mellyekről méltán elmondhatni, hogy kisebb alapokon még alig nyugodott nagyobb hír, és kisebb eszközökkel nagyobb pénzösszegeket még kevés ember szer­zett. Hogy a színház annyira megtelt, mintha Budapest ut­­czáin vékával kínálgatnák az aranyat, az természetes, mert hiszen ezen mulatsággal semmi közhasznú vagy jótékony czél nem volt kapcsolatban Csak hiába, egy pér jó láb, vagy egyetlen visító gége többet ér száz jeles fejnél. Miért ? Mert a tizenkilenczedik században élünk ’s a hajdani sötét­ség immár eloszlott! — Albertfalva közelében egy fejetlen holttestet találtak, a gyilkosság csak épen akkor mehetett véghez, mert a nyakból még szivárgott a vér ; a fejet sehol sem lehete megtalálni ’s eddig csak annyit tudhatni, hogy a szerencsétlen, zsidó volt. Eddig csak pénze nem volt bátor­ezek olly tények, mellyek ha tudvák , a dunatiszai csatorna ellen tett nehézségeket mind örökre megczáfolják. A csatorna legmagasb pontján 17,000' hoszában 38 millió köbláb föld ása­­tott ki, melly bevágás 30—37' mélységű, és minthogy ezen egész földtömeg a két partra halmoztatott, ezen bevágás 50 — 60' mélységűnek tetszik úgy, hogy nem is emberi kéz munkájá­nak, hanem természetes völgynek tekintendő. Ennek két har­mada folyékony mély homokból áll, mellynek beomlása meggátlására csak minden 8 lábnyi magasságban 4' szélességű oblatpalkák elégségesek, mellyek a földszinen kimetszett és félre­rakott gyeppel azután befedettek. Egy második bevágás, melly ugyan csak 2000' hoszu , de 80' mély, még sokkal fontosabb , mert mélyebben fekszik a mellette elfolyó Schwarzachnál és a legkeményebb agyagból ásatott ki. Egy harmadik 50' mélységű és 3000' hoszu eleven kősziklából puskaporral repesztetett és még 20 más kisebbszerü emberkézzel vájatott ki és emberkézzel el is vitetett, és a csatorna mégis épült és nem került 26 millió­ba, mennyibe kerülni állítják a dupatiszait, mellyen a tiszta ho­­mokot a viz maga fogja elhordani. Mennyi a bevágás, annyi a töltés is, sőt több töltés, mely­­lyek a csatornát tetejükön a völgyeken keresztül hordják, 50 — 110' magasságu és 1500 — 3000' boszaságu. Illyen a dunatiszai csatornán egy sincs, és kiállítása mégis drágább legyen?­­­lyen egy 100' magasságú töltés, melly csupa agyagból készült, két kisebbekkel a munka bevégeztével szétomlott a vállalat szörnyű kárára , melly balesetek daczára a csatorna még sem került annyiba, hogy az előleges költségvetés csak egyszer is áthágatott volna; holott Klenze a dunatiszai csatorna felöli véle­ményében azt állítja, hogy minden csatornás költségvetést há­romszor, négyszer is felü­lh­aladja a kivitel. T. Clark véleményében a dunatiszai csatorna kiagyagozása majd 7 millió ftra számittatik. Ezen nehézség, mellyre nézve a Lajos-csatornát is lehetetlennek hirdették, még a király előtt is, a legegyszerű­ebben és tökéletesen szüntetett meg. A Lajos csa­­tornának fele merő homokból ásatott, és vízhatlanná csak az ál­

Next