Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-11-22 / 495. szám
940 kos porainak szabad eladása könnyen gondolható okoknál fogva a nagy helytartótanács által meg nem engedtetett, mert illy hathatós szerek orvosi fölügyelés nélkül nagy kárt is okozhatnak. — Végre elnök úr a burgonya-rothadásról igen érdekes közlést teszen, melly betegség naponta terjed szegény hazánkban, ’s már is döhöng Szepesmegyében. Ugyanis Stadler ’s Tognio tr. urak a nm. helyt.tanács által oda a helyszínére vizsgálat végett kiküldettek; de az elsőbbik akadályoztatva lévén, csak Tognio tr. ur részesült e fontos föladatban ’s eddig is már igen tartalomdús jelentést ten. Ennek fővonalait következőleg vázolja elnökünk. A betegség nálunk sem uj; már 1843ban és 1844ben imitt amott tapasztaltatott a burgonyákban. Tognio tr. ur 3 szakra osztja: az elsőben a burgonya még használható mint tápszer és mint takarmány; a második szakban, jókor megismerve, még lehetséges a burgonya megmentése és takarmányzat használata ; a harmadik szakban már egyéb teendő nem marad, mint az elválasztás és semmisítés. A burgonya-rothadás oka (hacsak nem e növény lassan kinti elfajulásában rejlik) több körülmények összeműködésében keresendő, mellyek közt a nedvesség főszerepet játszik, épen ezért a kétes minőségű burgonyák megmentésének főszere a kiszárítás; szétrakván azokat száraz, szellös helyen, ’s szalmával vagy szénporral betakarván, kemenczében is lehet azokat száritni. Nem ismerek — úgymond elnök úr — jelesb és fontos munkálatot e tárgyban mint Tognio Jr.űrét, főleg Magyarországra nézve. így végződött a kar-elnök terjedelmes jelentése, a tudomány terén feszítve tartván figyelmünket. Fölolvastatván most a jegyzőkönyv, az orvos-özvegyek és árvák nyugdíj-intézete került szőnyegre, a kar számos tagjaiban fájdalmat sőt botrányt okozván a csekély részvét, melly a kar által kibocsátott fölszólitást és tervezetet követé még egy fölszólitás tétetni határoztatott, mit tenni elnök úr magára vállalt. A karban igy meg lesz az öntudat, hogy a magáét híven megtette. Dr. Havas, dékán, az orvoskari pénzügyről tesz jelentést, mellyből annak gyarapodása kiviláglik. Ezután az orvosok törvényes díjszabásának megalapítása ügyében működött küldöttség pártoló véleménye fölolvastatott ’s azon határozattal elfogadtatott, hogy e részben czélszerű ’s eredményező lépések az elnökségre bízassanak. Értünk — ’s máskép nem is lehet azt érteni — olly taksát, melly a törvényszékek előtt érvényesíttetvén, olly esetekben, hol az orvos jutalmazási ügye törvényszék ebbe kerül , ennek a jutalom megítélésében bizonyos irányt adjon, irányt, mert minden egyes esetnek megfelelő tökéletes törvény e részben szinte oly kevéssé gondolható, valamint az ezer meg ezernyi fokú ’s alakú bűnök számára nincs mindegyiknek megfelelő büntető törvény, hanem nagyrészt csak elvek ’s irányok léteznek, mellyek szerint képeztetik ’s módosittatik az ítélet. De hazánkban az orvosok jutalmát illető törvényes elvek ’s irányok eddig olly tökéletlenül megalapítvák, hogy némelly városi és megyei törvényhatóságok az orvosok illyetén ügyeit kevéssé vagy épen nem méltányolják. Kiki tudja, hogy a polgári társaság egész ágazatában nem létezik rend, mellynél műveltségének fokához ’s igényeihez képest, olly csekély birtok volna található; és mégis nincsen rend, melly a szegény népnek olly nagyszerű terjedelemben ’s olly önfeláldozással szolgálna, mint az orvosi, ’s ez hivatásunknak egyik magasztos oldalát képezi. És az orvos nem ritkán ’s örömest szolgál barátságból, vagy tiszteletből, hol tanácsának vagy működésének jutalmát sem várja, sem fogadja, ’s ez ismét szép kedélyi hivatásának lényeges nemes oldalát képezi. Annál nyíltabban ki lehet mondani, hogy a törvényhozás kötelessége az orvosi rend illynemű természetes jogait ténylegesen föntartani, őt annak helyén illendő jutalomra jogosítani, ’s olly visszaélések ’s megfosztások ellen utalmazni, mellyek ellen minden nemeslélek fölkiált. Az orvosi rendnek azon nimbusféle méltósága, melly után némellyek még hiába sóvárognak, már romba dőlt’s a múlt kor traditiói közé tartozik; nem rendnek ’s rangnak az egyénekben, hanem jeles, ügyes egyéniségnek hódol mindinkább a világ akármilly rendhez tartozzék ez, és, hiszem — jobb is ez igy! De az orvosi rend természetes emberi méltóságának ’s tiszteletének megalapításához mi sem szükséges, mint hogy a törvény jogait, ’s életének alapját ótalmazza. Ezen ügy igen rövid tárgyalása után dr. Flór az orvosi reformot pendite meg. Velős beszéde a körül forgott, hogy történtek ugyan, mint előtte tudva van, az orvoskarban reformmozgalmak , és tervezetek készültek, de azt fájlalja, hogy csak a tanárok testületében,a midőn tagadhatlan, hogy illy reform némi részletéhez akarnak azon tagjai, kik csupán gyakorló orvosok, szinte a legalaposb tapasztalat nyomán hozzá szólhatnának. Kupp Jr. felvilágositni igyekezett az előtte szólót azok iránt, mik e részben történtek; dr. Halász pedig a reform azon részét emelé ki leginkább , mellyel az orvos az emberiség szolgálatára annál képesebbé tetetnek. De dr. Flór fövőbbi észrevételeit tovább magyarázva fontartván az elnök úr, mindnyájunkat megnyugtatólag, nyilatkozott. És így e legfontosb ügy rövid előleges tárgyalása szinte kielégitőleg végződött. Egy aggodalmat és egy örömet nem tudok e helyen elfojtani. Aggódom, hogy nem sikerült az orvosgyakorlati közoktatást a nagyvárosi kórházzal összekapcsolni , mert csak illy centralisatio által lehetett volna nagyobbszerű és számosabb gyakorlati tanodákat, és számos, egymás mellett versenyző tanítókat könnyű módon nyernünk, és amint mai napon már csaknem mindenütt a gyógyászat gyakorlati tanulmányai illy nagyszerű alapon ápoltatnak is fejlesztőinek, a magyar klinikai oktatás pár évtized múlva , nem adom, milly álláspontot foglaland majd el. Ez némileg csonkítja az örömöt —de nem a hálaérzetet, melly minden ügyéért buzgó orvosban a magyar kormány némi bölcs intézkedései által is iránta gerjedett, melly intézkedések és czélzatok világossá teszik előttünk, hogy a majdnem félszázadig merevedett orvosi közoktatás nem sokára új alakot, nagyobb terjedelmet és alapot fog nyerni. A Stáhly nevet — meg kell tisztán vallani — midőn néhány év előtt az országos főorvosi hivatalba lépette, nyomban nagy remény és nem sokára türelmetlen várakozása a magyar orvosi közönségnek környező és ostromló! Hisz egész Európában, mint ha csak egy szájból hangzanék a gyógyoktatás szükséges gyökeres átalakítása! — nálunk pedig több és nehezebb a tennivaló, mint akárhol. De amint már most is minden méltányos kedély a kormány kedvező célzatai mellett, az országos főorvos üdvös törekvéseit megismerni kénytelen, kétséget sem szenved, hogy páratlan lángesze ’s gyakorlati életerélye — országszerte gyökerező hitele mellett —közügyünkben a lehetőt megteendi, ’s ha nem is minden egyéni vágynak ’s óhajtásnak teendhetne eleget, az egésznek tökéletes alapot és irányt adani. Illy örvendetes meggyőződést szabad, úgy hiszem, az orvosi rendnek táplálni. — Miután Lánner Antal (nagykárolyi főorvos), Ficzek Máté (körmöczbányai főorvos) és Glatter Ignácz (galicziai főorvos), dr. u. n. nagy szótöbbséggel orvoskari tagokká választattak, az ülés végén egy érzetteljes „éljen“ hangzott azon férfiúnak, ki majdnem varázshatályt fejtett ki az orvoskarban, ’s kinek neve a históriában sem fog elenyészhetni. Pest, 1846iki nov. 20. — Dr. Schoepf. PEST , nemkülönben ZALAmegye közgyűléséről szóló tudósitásunkat kénytelenek vagyunk jövő számunkra halasztani. ZÓLYOMBÓL, nov. 14. Tisztujitásunk főispánunk e maga által f. évi dec.ljére tűzetett ki, ’s e tekintetből f. helyén kezdett évnegyedes közgyűlésünk nagyobb idejét a nemesség összeírásával ’s tisztujitási szabályok kidolgozásával foglalkozott választmányok jelentéseinek tárgyalása foglalta el. Ez utóbbi szerint a korteskedés megengedtetett; a vérengzés esetében itélőszék neveztetett ki; a szomszéd megyék meg nem hivatnak, a megbizólevelek megszüntettek ’s a szavazás függöny mögött titkosan menend véghez. Ezen szabályok alkotására alkalmul szolgált egy párt keletkezése, melly nem bírt annyi erélylyel, hogy létének egykétnapi életjeleit mutatta volna; ’s igy semmi változásra nincs kilátás, habár a sallangós phrasisokból, önkénykedő terrorismusból e megyét kitisztítani mindnyájunk érdekében vala. — A főmirgy magy. k. udv. kanczellariától érkezett ’s törvényszéki elnöklet iránti végzésünket megsemmisítő már második rendelménynek engedve, azt az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó választmányhoz utasítottuk. — Rend. lev. BUDAPESTI HIRHARANG. Marasztoni Jakabot, a festész-academia alapitó tulajdonosát, Pestváros érdemeit méltánylani óhajtván, tiszteleti polgárainak díszsorába iktatta. A nevezett közhasznú intézet már is számos növendékkel dicsekhetik, nem szabad mindazáltal felednünk, mikép e vállalat föntartása egy pár száz tanítványt igényel, és azért ismételve ajánljuk mindazok pártoló figyelmébe, kik a közjót előmozditni szeretik, mit itt annál könnyebben tehetnek, mivel mindenki egyszersmind tulajdon vagy gyermekének javát mozdítandja az által elő; a művészetek ezen osztálya egyszersmind hasznot és gyönyört is szerez. — Drága a kenyér, kicsiny a kenyér! hangzott eddig, és ehez most még azt kell csatolnunk, hogy rosz is a kenyér, ámbár nem hallottuk még, hogy már a liszt is beteg, mint a burgonya. Figyelmeztetjük az illetőket, hogy a budai és jelesül a vízivárosi kenyereket vizsgálják meg, mert azok közt penészes szaguakra fognak találni, mellyek az éhséget alkalmasint csilapithatják ugyan, de a különben is gyarló egészségi állapotot hihetőleg nem nagy mértékben fogják előmozdítani.— Sietünk drámaíróink vagy beszélyköltőink számára érdekes adatot közleni, mellyből nagy hatású művet alkothatnak, ha a dolog nyitját megtalálják. Az idő szép volt, é s a levegő olly nyugott, mintha semmi nagyszerű történendőt nem viselt volna rejtélyes méhében, így kezdhetik a beszélyírók, a drámaírók ellenben semmivel is elkezdhetik, mikép azt elégszer tapasztalhatjuk. Tehát itt a szomorú tény. Egy város valamellyik külvárosában igen érdekes és napjainkban igen ritka ünnepély volt véghezmenendő, tudniillik egy férfi ellenzéket kivánt életéhez csatoltatni, ’s egy hölgy conserválni óhajta hitelét a kereskedőknél és szabónál, mindketten pedig boldogító szent házasságra akartak lépni. „Szereted-e ezen tisztességes kisasszonyt?“—hangzott ünnepélyesen. „Szerelem!“ — Viszontó tompán a boldog vőlegény. E pillanatban a nézősokaság közöl illy hangok dördültek meg, egy gyöngéd hajadon szemérmes alakból: „Nem igaz, ő nem szeretheti önt, mert már másnak ígért házasságot!“ — Itt a beszély- vagy drámaíró már most bátran használhat saját egyéni ízlése szerint tört, mérget, gutaütést, vagy megörülést; a való mindazáltal csak annyiból áll, hogy az esketés ezen sajátszerű közbenszólás daczára is minden tétovázás nélkül végrehajlatolt, mert napjainkban a fölvilágosult erős szellemű emberek az illy csekélységeket föl sem veszik. Csakugyan van még némi nyoma a becsületességnek e romlott világon. E napokban két úr Váczról a vasúton Pestre visszaérkezvén, innen gőzösön Budára a Vízivárosba akartak menni, ’s azért a szokott állomásnál a bódé melletti padra ültek és a gőzösre várakoztak. Ennek megérkezte és elindulta után csakhamar partra szállottak a bombatéren,’s ott nem épen kellemes meglepetésükre észrevették, hogy utitáskájokat Peston, a bódé melletti padon feledék. Mi bizonyosan nem mentünk volna érte, mert már késő este volt, ’S nagyon tudjuk , mikép Peston minden elhagyatottnak — hanem ember — csakhamar pártfogója szokott akadni; a károsultak egyike mindazáltal erősebb hittel bírván, Pestre siete, ’s a bódéban csakugyan megkapta útitáskáját. Legnevezetesb pedig az, hogy a táskát egy szolgálat nélküli szegény pinczér találta meg,’s tüs'int átadá a gőzhajóhivatali jegyszedőnek. Fogadni mernénk, hogy ez a pinczér még nem rég óta lakja Budapestet! — Egy lap újdonságul jelenté, hogy a hídon bizonyos gondatlan kocsis, bizonyos— engedelemmel legyen mondva—gondtalanul andalgó sertést elgázolt; egy másik lap furcsának találta, hogy még az illyesmi is újdonság gyanánt említtetik meg. Már kérem alázatosan, tisztelet becsület , de igazság is! ha embert gázolt volna el a kérdéses kocsis, azt csakugyan mi sem tartanók újdonságnak, de — salva verna — sertést, ez már más, ez még eddig nem történt meg ; ’s valamint mi már nem is mondjuk el újdonság gyanánt, ha valakinek ajtajához kis gyermeket tesz a koros elvetemült anya, minthogy ez unalmasságig gyakran esik meg, úgy ellenben nagy hangon ki fogjuk kürtölni, mihelyt valakinek ajtajához egy igénytelen gyöngéd korú borjút kötend valaki, mert ez valóban nagy és nevezetes újdonság fog lenni.— Yahot Imre költségén megjelentek: Nemzeti színműtár, 3dik füzet, tartalma: „Nőtelen férj,“ a nemzeti színház által 60 aranynyal jutalmazott vigj. 3 felvonásban, irta Obernyik Károly, ára két huszas. „Magyarföld és népes“ 5dik füzet, a bártfai ’s parádi fürdő, Gyöngyös és tiszaháti népviselet rajzaival. Végre „Költő és király“ vigj. 3 felvonásban irta Yahot Imre, ára két huszas.— Geibel K. költségén „Természettörténet az ifjúság tanítására és házi használatra,“ magyarázta Peregriny Elek, 2dik füzet, ára két huszas. Az első füzet olly kedvezéssel fogadtatott, hogy e munka kelendőségét biztosítottnak mondhatni. — Higyen aztán még valaki a tudósok és kalendáriumcsinálóknak! Múlt szerdára semmiféle fogyatkozás nem volt hirdetve, ’s a nemzeti színházban mégis teljes világfogyatkozás lepé meg a nagyszámú gyülekezetet. 9 óra tájban ugyanis, hoszszas pislogás után a világ valamennyi lángja egyszerre végkép kialudt, ’s ha zsebesök voltak a színházban, ugyancsak derekasan működhettek, melly esetben a károsultak a szemes rendezőségtől, melly illy pompás világításról gondoskodott, kárpótlást is követelhetnek. Mennyit zúgolódott már valamennyi lap ezen rosznál roszabb világítás ellen, de szokás szerint minden siker nélkül; reméljük azonban , hogy legalább ezen utóbbi botrány valahára már fölnyitandja az illető szemeket, és végre becsületes világítást nyerene a nemzeti színház, mert különben azt kell gondolnunk, hogy a nagy közönséget szándékosan akarják belőle kiszoktatni. 10 (Második folytatólagos közlése a Korponay János cs. k. főhadnagy úrtól készített és elfogadásra ajánlott hadi műszavaknak.) General-Feldmariehall: nagyvezér. Kriegsministerium: hadi kormány. Kriegsminister: hadi kormányzó (hadügyminister). Hofkriegsrath: udvari haditanács. Generalat: hadmegye (kerület, tartomány). General-Commando: hadmegyei (tartományi) vezérség. Commandirender General: hadmegyei vezér. General-Commando-Adjutant: hadmegyei segéd. Generalstab: Vezérkar. General-Quartiermeister-Stab: táborikar. General-Quartiermeister vagy Chef des General-Quartiermeister-Stabes : tábornagy (tábornok). General-Stabs-Offizier: tábortiszt. JÓZSEF NÁDOR NEMZETI KÉPCSARNOKA részére közelebbi napokban érkezett Pestre a római Colosseumot és azt környező római vidéket ábrázoló, aranyozott rámába foglalt olajfestvény, mellyet Maria Ludovika cs. kir. főherczegné ’s Parma, Piacenca és Guastalla uralkodó herczegnője Kerpel Leopold kismártoni születésű hazánkfia ’s academiai műfestész ur által az említett képcsarnok számára készíttetni, ’s a nevezett művész által a nemzeti képcsarnokot alakitó egyesület helyettes elnökének kézbesittetni méltóztatott. — Midőn ő felségének nemzeti vállalatunk iránt e nagybecsű ajándékával kegyesen bizonyított kegyelméért az egyesület legmélyebb háláját nyilvánitni szerencsés az alólirt, egyszersmind örömmel mutatja be hazánknak említett fiatal ’s kitűnő tehetségekkel biró művészünket, ki Olaszországban nyolcz évig mulatása alatt szerencsés volt Marko Károly hires hazánkfia tanítványai közé soroztatni, kinek a tájfestésben sajátságos jeles modorát, ernyedetlen szorgalma által sajátjává tévé, ’s közelebbi September hónapban Bécsben léte alatt arra érdemesittetett, hogy hat rendbeli tájfestményeit, mellyeket a fels. szardíniai király, a fels. parmai herczegnő, a cs. kir. romai és turini követek, Bethmann báró Frankfurtban és Hirschel trieszti banquier számára külön megrendeléseknél fogva készített, a cs. kir. palota lovagteremében közszemléletül kiállíthatta. Mind az említett Colosseumot ábrázoló műve, mind pedig igen számos és érdekes azon tanulmány-festményei, mellyeket magával Pestre hozván , mindenkinek teljes készséggel elömutat, a leghitelesebb tanjelei művészeti kitűnő fokának ’s különösen finom ecsetének. Mátray Gábor egyesületi titoknok. TEMESVÁR, nov. 8. F. hóskén fenséges nádorunk egész honra olly üdvös egészségének visszanyertéért ő excllja szeretve tisztelt Csanádi püspökünk által „Tedeum“ tartatott a káptalan templomában. Ide gyűlt össze Temesvárnak minden rangú ’s nemű lakosainak nagy része, a bánáti főparancsnokság a várparancsnoksággal ’s a katonai rend minden osztályzatival, a megye és város tisztviselői ’s a főtanodai tanitókar. F. hónkén ezen örömünnepre a város és külvárosok kivilágittattak. Kitűnt ekkor a város háza, melly ő fenségének arczképét lámpavilágba foglalta. De megjegyzést érdemelnek főleg a főtanodai joghallgatók. Kik ugyanis fenséges nádorunk iránti hű vonzalmakat azzal akarók tanúsítani , hogy ezen örömnapra iskolásoknak a lyceum homlokára eső három ablakát csinos transparentben igen érdekes felírásokkal díszesítették. Közopott, ő fenségparczképe alatt, többek közt ez vala olvasható: „Eljön fenséges nádorunk, Ki félszázadot nemzetének szentelt!“ — Lisztes, hó Okán Aradról visszatérte után jótékony czélokra játszott.