Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-11-22 / 495. szám

940 kos porainak szabad eladása könnyen gondolható okoknál fogva a nagy helytartótanács által meg nem engedtetett, mert illy hathatós szerek orvosi fölügyelés nélkül nagy kárt is okozhatnak. — Végre elnök úr a burgonya-rothadásról igen érdekes közlést teszen, melly betegség naponta terjed szegény hazánkban, ’s már is döhöng Szepesmegyében. Ugyanis Stadler ’s Tognio tr. urak a nm. helyt.tanács által oda a helyszínére vizsgálat végett kiküldettek; de az elsőb­­bik akadályoztatva lévén, csak Tognio tr. ur részesült e fon­tos föladatban ’s eddig is már igen tartalomdús jelentést ten. Ennek fővonalait következőleg vázolja elnökünk. A betegség nálunk sem uj; már 1843ban és 1844ben imitt amott tapasz­­taltatott a burgonyákban. Tognio tr. ur 3 szakra osztja: az elsőben a burgonya még használható mint tápszer és mint takarmány; a második szakban, jókor megismerve, még le­hetséges a burgonya megmentése és takarmányzat haszná­lata ; a harmadik szakban már egyéb teendő nem marad, mint az elválasztás és semmisítés. A burgonya-rothadás oka (hacsak nem e növény lassan kinti elfajulásában rejlik) több körülmények összeműködésében keresendő, mellyek közt a nedvesség főszerepet játszik, épen ezért a kétes mi­nőségű burgonyák megmentésének főszere a kiszárítás; szétrakván azokat száraz, szellös helyen, ’s szalmával vagy szénporral betakarván, kemenczében is lehet azokat száritni. Nem ismerek — úgymond elnök úr — jelesb és fontos­ munkálatot e tárgyban mint Tognio Jr.­űrét, főleg Magyar­­­országra nézve. így végződött a kar-elnök terjedelmes jelentése, a tu­domány terén feszítve tartván figyelmünket. Fölolvastatván most a jegyzőkönyv, az orvos-özvegyek és árvák nyugdíj-intézete került szőnyegre, a kar számos tagjaiban fájdalmat sőt botrányt okozván a csekély részvét, melly a kar által kibocsátott fölszólitást és tervezetet követé­ még egy fölszólitás tétetni határoztatott, mit tenni elnök úr magára vállalt. A karban igy meg lesz az öntudat, hogy a magáét híven megtette. Dr. Havas, dékán, az orvoskari pénzügyről tesz jelentést, mellyből annak gyarapodása ki­világlik. Ezután az orvosok törvényes díjszabásának megalapítása ügyében működött küldöttség pártoló véleménye fölolvasta­tott ’s azon határozattal elfogadtatott, hogy e részben czél­­szerű ’s eredményező lépések az elnökségre bízassanak. Értünk — ’s máskép nem is lehet azt érteni — olly tak­sát, melly a törvényszékek előtt érvényesíttetvén, olly ese­tekben, hol az orvos jutalmazási ügye törvényszék eb­be ke­rül , ennek a jutalom megítélésében bizonyos irányt adjon, irányt, mert minden egyes esetnek megfelelő tökéletes tör­vény e részben szinte oly kevéssé gondolható, valamint az ezer meg ezernyi fokú ’s alakú bűnök számára nincs mind­egyiknek megfelelő büntető törvény, hanem nagyrészt csak elvek ’s irányok léteznek, mellyek szerint képeztetik ’s mó­­dosittatik az ítélet. De hazánkban az orvosok jutalmát illető törvényes elvek ’s irányok eddig olly tökéletlenül megala­­pítvák, hogy némelly városi és megyei törvényhatóságok az orvosok illyetén ügyeit kevéssé vagy épen nem méltá­nyolják. Kiki tudja, hogy a polgári társaság egész ágazatá­ban nem létezik rend, mellynél műveltségének fokához ’s igényeihez képest, olly csekély birtok volna található; és mégis nincsen rend, melly a szegény népnek olly nagyszerű terjedelemben ’s olly önfeláldozással szolgálna, mint az or­vosi, ’s ez hivatásunknak egyik magasztos oldalát képezi. És az orvos nem ritkán ’s örömest szolgál barátságból, vagy tiszteletből, hol tanácsának vagy működésének jutalmát sem várja, sem fogadja, ’s ez ismét szép kedélyi hivatásának lényeges nemes oldalát képezi. Annál nyíltabban ki lehet mondani, hogy a törvényhozás kötelessége az orvosi rend illynemű természetes jogait ténylegesen föntartani, őt annak helyén illendő jutalomra jogosítani, ’s olly visszaélések ’s megfosztások ellen utalmazni, mellyek ellen minden nemes­­lélek fölkiált. Az orvosi rendnek azon nimbusféle méltósága, melly után némellyek még hiába sóvárognak, már romba dőlt’s a múlt kor traditiói közé tartozik; nem rendnek ’s rang­nak az egyénekben, hanem jeles, ügyes egyéniségnek hó­dol mindinkább a világ akármilly rendhez tartozzék ez, és, hiszem — jobb is ez igy! De az orvosi rend természetes emberi méltóságának ’s tiszteletének megalapításához mi sem szükséges­, mint hogy a törvény jogait, ’s életének alapját ótalmazza. Ezen ügy igen rövid tárgyalása után dr. Flór az orvosi reformot pendite meg. Velős beszéde a körül forgott, hogy történtek ugyan, mint előtte tudva van, az orvoskarban re­formmozgalmak , és tervezetek készültek, de azt fájlalja, hogy csak a tanárok testületében,a midőn tagadhatlan, hogy illy reform némi részletéhez a­karnak azon tagjai, kik csu­pán gyakorló­ orvosok, szinte a legalaposb tapasztalat nyo­mán­­ hozzá szólhatnának. Kupp Jr. felvilágositni igyekezett az előtte szólót azok iránt, mik e részben történtek; dr. Ha­­lász pedig a reform azon részét emelé ki leginkább , melly­e­l az orvos az emberiség szolgálatára annál képesebbé tetetnek. De dr. Flór fövőbbi észrevételeit tovább magyaráz­­va fontartván az elnök úr, mindnyájunkat megnyugtatólag, nyilatkozott. És így e legfontosb ügy rövid előleges tárgya­lása szinte kielégitőleg végződött. Egy aggodalmat és egy örömet nem tudok e helyen el­fojtani. Aggódom, hogy nem sikerült az orvosgyakorlati közoktatást a nagy­városi kórházzal összekapcsolni , mert csak illy centralisatio által lehetett volna nagyobbszerű és számosabb gyakorlati tanodákat, és számos, egymás mellett versenyző tanítókat könnyű módon nyernünk, és a­mint mai napon már csaknem mindenütt a gyógyászat gyakorlati tanulmányai illy nagyszerű alapon ápoltatnak is fejlesztői­nek, a magyar klinikai oktatás pár évtized múlva , nem a­­dom, milly álláspontot foglaland majd el. Ez némileg cson­kítja az örömöt —de nem a hálaérzetet, melly minden ügyé­ért buzgó orvosban a magyar kormány némi bölcs intézke­dései által is iránta gerjedett, melly intézkedések és czél­­zatok világossá teszik előttünk, hogy a majdnem félszázadig merevedett orvosi közoktatás nem sokára új alakot, nagyobb terjedelmet és alapot fog nyerni. A S­táhly nevet — meg kell tisztán vallani — midőn néhány év előtt az országos fő­orvosi hivatalba lépett­e, nyomban nagy remény és nem so­kára türelmetlen várakozása a magyar orvosi közönségnek környező és ostromló! Hisz egész Európában, mint ha csak egy szájból hangzanék a gyógyoktatás szükséges gyökeres átalakítása! — nálunk pedig több és nehezebb a tennivaló, mint akárhol. De a­mint már most is minden méltányos ke­dély a kormány kedvező c­élzatai mellett, az országos főor­vos üdvös törekvéseit megismerni kénytelen, kétséget sem szenved, hogy páratlan lángesze ’s gyakorlati életerélye — országszerte gyökerező hitele mellett —közügyünkben a le­hetőt megteendi, ’s ha nem is minden egyéni vágynak ’s óhajtásnak teendhetne eleget, az egésznek tökéletes­ alapot és irányt adani. Illy örvendetes meggyőződést szabad, úgy hiszem, az orvosi rendnek táplálni. — Miután Lánner Antal (nagykárolyi főorvos), Ficzek Máté (körmöczbányai főorvos) és Glatter Ignácz (galicziai főorvos), dr. u. n. nagy szótöbbséggel orvoskari tagokká választattak, az ülés végén egy érzetteljes „éljen“ hangzott azon férfiúnak, ki majdnem varázshatályt fejtett ki az orvoskarban, ’s kinek neve a histó­riában sem fog elenyészhetni. Pest, 1846iki nov. 20. — Dr. Schoepf. PEST , nemkülönben ZALAmegye közgyűléséről szóló tudósitásunkat kénytelenek vagyunk jövő számunkra halasz­­t­­ani. ZÓLYOMBÓL, nov. 14. Tisztujitásunk főispánunk e maga által f. évi dec.­ljére tűzetett ki, ’s e tekintetből f. he­lyén kezdett évnegyedes közgyűlésünk nagyobb idejét a nemes­ség összeírásával ’s tisztujitási szabályok kidolgozásával fog­­lalkozott választmányok jelentéseinek tárgyalása foglalta el. Ez utóbbi szerint a korteskedés megengedtetett; a véreng­zés esetében itélőszék neveztetett ki; a szomszéd megyék meg nem hivatnak, a megbizó­levelek megszüntettek ’s a szavazás függöny mögött titkosan menend véghez. Ezen szabályok alkotására alkalmul szolgált egy párt keletkezése, melly nem bírt annyi erélylyel, hogy létének egykétnapi életjeleit mutatta volna; ’s igy semmi változásra nincs kilá­tás, habár a sallangós ph­rasisokból, önkénykedő terroris­­musból e megyét kitisztítani mindnyájunk érdekében vala. — A főmirgy magy. k. udv. kanczellariától érkezett ’s tör­vényszéki elnöklet iránti végzésünket megsemmisítő már má­sodik rendelménynek engedve, azt az országgyűlési tárgyak­kal foglalkozó választmányhoz utasítottuk. — Rend. lev. BUDAPESTI HIRHARANG. Marasztoni Jakabot, a fes­­tész-academia alapitó tulajdonosát, Pestváros érdemeit méltánylani óhajtván, tiszteleti polgárainak díszsorába ik­tatta. A nevezett közhasznú intézet már is számos növendék­kel dicsekhetik, nem szabad mindazáltal felednünk, mikép e vállalat föntartása egy pár száz tanítványt igényel, és azért ismételve ajánljuk mind­azok pártoló figyelmébe, kik a köz­jót előmozditni szeretik, mit itt annál könnyebben tehetnek, mivel mindenki egyszersmind tulajdon vagy gyermekének javát mozdítandja az által elő; a művészetek ezen osztálya egyszersmind hasznot és gyönyört is szerez. — Drága a ke­nyér, kicsiny a kenyér! hangzott eddig, és ehez most még azt kell csatolnunk, hogy rosz is a kenyér, ámbár nem hal­lottuk még, hogy már a liszt is beteg, mint a burgonya. Figyelmeztetjük az illetőket, hogy a budai és jelesül a vízi­városi kenyereket vizsgálják meg, mert azok közt penészes szaguakra fognak találni, mellyek az éhséget alkalmasint csi­­lapithatják ugyan, de a különben is gyarló egészségi álla­potot hihetőleg nem nagy mértékben fogják előmozdítani.— Sietünk drámaíróink vagy beszélyköltőink számára érdekes adatot közleni, mellyből nagy hatású művet alkothatnak, ha a dolog nyitját megtalálják. Az idő szép volt, é s a levegő olly nyugott, mintha semmi nagyszerű történendőt nem vi­selt volna rejtélyes méhében, így kezdhetik a beszélyírók, a drámaírók ellenben semmivel is elkezdhetik, mikép azt elégszer tapasztalhatjuk. Tehát itt a szomorú tény. Egy város valam­ellyik külvárosában igen érdekes és nap­jainkban igen ritka ünnepély volt véghezmenendő, tud­niillik egy férfi ellenzéket kivánt életéhez csatoltatni, ’s egy hölgy conserválni óhajta hitelét a kereskedők­nél és szabónál, mindketten pedig boldogító szent házas­ságra akartak lépni. „Szereted-e ezen tisztességes kis­asszonyt?“—hangzott ünnepélyesen. „Szerelem!“ — Vi­­szontó tompán a boldog vőlegény. E pillanatban a nézőso­kaság közöl illy hangok dördültek meg, egy gyöngéd haja­don szemérmes alakb­ól: „Nem igaz, ő nem szeretheti önt, mert már másnak ígért házasságot!“ — Itt a beszély- vagy drámaíró már most bátran használhat saját egyéni ízlése szerint tört, mérget, gutaütést, vagy megörülést; a való mindazáltal csak annyiból áll, hogy az esketés ezen saját­­szerű közbenszólás daczára is minden tétovázás nélkül vég­­rehajlatolt, mert napjainkban a fölvilágosult erős szellemű emberek az illy csekélységeket föl sem veszik. Csakugyan van még némi nyoma a becsületességnek e romlott világon. E napokban két úr Váczról a vasúton Pestre visszaérkezvén, innen gőzösön Budára a Vízivárosba akartak menni, ’s azért a szokott állomásnál a bódé melletti padra ültek és a gőzösre várakoztak. Ennek megérkezte és elindulta után csakhamar partra szállottak a bombatéren,’s ott nem épen kellemes meglepetésükre észrevették, hogy utitáskájokat Peston, a bódé melletti padon feledék. Mi bizonyosan nem mentünk volna érte, mert már késő este volt, ’S nagyon tudjuk , mi­kép Peston minden elhagyatottnak — hanem ember — csak­hamar pártfogója szokott akadni; a károsultak egyike mind­azáltal erősebb hittel bírván, Pestre siete, ’s a bódéban csakugyan megkapta útitáskáját. Legnevezetesb pedig az, hogy a táskát egy szolgálat nélküli szegény pinczér találta meg,’s tüs'­int átadá a gőzhajóhivatali jegyszedőnek. Fo­gadni mernénk, hogy ez a pinczér még nem rég óta lakja Budapestet! — Egy lap újdonságul jelenté, hogy a hídon bizonyos gondatlan kocsis, bizonyos— engedelemmel legyen mondva—gondtalanul andalgó sertést elgázolt; egy másik lap furcsának találta, hogy még az illyesmi is újdonság gya­nánt említtetik meg. Már kérem alázatosan, tisztelet becsü­let , de igazság is! ha embert gázolt volna el a kérdéses kocsis, azt csakugyan mi sem tartanók újdonságnak, de — salva verna — sertést, ez már más, ez még eddig nem tör­tént meg ; ’s valamint mi már nem is mondjuk el újdonság gyanánt, ha valakinek ajtajához kis gyermeket tesz a koros elvetemült anya, minthogy ez unalmasságig gyakran esik meg, úgy ellenben nagy hangon ki fogjuk kürtölni, mihelyt valakinek ajtajához egy igénytelen gyöngéd korú borjút kö­­tend valaki, mert ez valóban nagy és nevezetes újdonság fog lenni.— Yahot Imre költségén megjelentek: Nemzeti színműtár, 3dik füzet, tartalma: „Nőtelen férj,“ a nemzeti színház által 60 aranynyal jutalmazott vigj. 3 felvonásban, irta Obernyik Károly, ára két huszas. „Magyarföld és népes“ 5dik füzet, a bártfai ’s parádi fürdő, Gyöngyös és tiszaháti népviselet rajzaival. Végre „Költő és király“ vigj. 3 felvo­násban irta Yahot Imre, ára két huszas.— Geibel K. költsé­gén „Természettörténet az ifjúság tanítására és házi haszná­latra,“ magyarázta Peregriny Elek, 2dik füzet, ára két hu­szas. Az első füzet olly kedvezéssel fogadtatott, hogy e munka kelendőségét biztosítottnak mondhatni. — Higyen az­tán még valaki a tudósok és kalendáriumcsinálóknak! Múlt szerdára semmiféle fogyatkozás nem volt hirdetve, ’s a nem­zeti színházban mégis teljes világfogyatkozás lepé meg a nagyszámú gyülekezetet. 9 óra tájban ugyanis, hoszszas pislogás után a világ valamennyi lángja egyszerre végkép kialudt, ’s ha zsebesök voltak a színházban, ugyancsak de­rekasan működhettek, melly esetben a károsultak a szemes rendezőségtől, melly illy pompás világításról gondoskodott, kárpótlást is követelhetnek. Mennyit zúgolódott már vala­mennyi lap ezen rosznál roszabb világítás ellen, de szokás szerint minden siker nélkül; reméljük azonban , hogy leg­alább ezen utóbbi botrány valahára már fölnyitandja az illető szemeket, és végre becsületes világítást nyerene a nemzeti színház, mert különben azt kell gondolnunk, hogy a nagy közönséget szándékosan akarják belőle kiszoktatni. 1­0 (Második folytatólagos közlése a Korponay János cs. k. főhadnagy úrtól készített és elfogadásra ajánlott hadi mű­szavaknak.) General-Feldmariehall: nagyvezér. Kriegsmini­sterium: hadi kormány. Kriegsminister: hadi kormányzó (had­­ügyminister). Hofkriegsrath: udvari haditanács. Generalat: had­megye (kerület, tartomány). General-Commando: hadmegyei (tartományi) vezérség. Commandirender General: hadmegyei vezér. General-Commando-Adjutant: hadmegyei segéd. Ge­neralstab: Vezérkar. General-Quartiermeister-Stab: tábori­kar. General-Quartiermeister vagy Chef des General-Quartier­­meister-Stabes : tábornagy (tábornok). General-Stabs-Offizier: tábortiszt. JÓZSEF NÁDOR NEMZETI KÉPCSARNOKA részére közelebbi napokban érkezett Pestre a római Colosseumot és azt környező római vidéket ábrázoló, aranyozott rámába foglalt olajfestvény, mellyet Maria L­u­d­o­v­i­k­a cs. kir. főherczegné ’s Parma, Pia­­cenca és Guastalla uralkodó herczegnője Kerpel Leopold kismártoni születésű hazánkfia ’s academiai műfestész ur által az említett képcsarnok számára készíttetni, ’s a nevezett művész által a nemzeti képcsarnokot alakitó egyesület helyettes elnöké­nek kézbesittetni méltóztatott. — Midőn ő felségének nemzeti vállalatunk iránt e nagybecsű ajándékával kegyesen bizonyított kegyelméért az egyesület legmélyebb háláját nyilvánitni szerencsés az alólirt, egyszersmind örömmel mutatja be hazánknak említett fiatal ’s kitűnő tehetségekkel biró művészünket, ki Olaszország­ban nyolcz évig mulatása alatt szerencsés volt Marko Károly hi­res hazánkfia tanítványai közé soroztatni, kinek a táj­festésben sajátságos jeles modorát, ernyedetlen szorgalma által sajátjává tévé, ’s közelebbi September hónapban Bécsben léte alatt arra ér­­demesittetett, hogy hat rendbeli tájfestményeit, mellyeket a fels. szardíniai király, a fels. parmai herczegnő, a cs. kir. romai és turini követek, Bethmann báró Frankfurtban és Hirschel trieszti banquier számára külön megrendeléseknél fogva készített, a cs. kir. palota lovagteremében közszemléletül kiállíthatta. Mind az említett Colosseumot ábrázoló műve, mind pedig igen számos és érdekes azon tanulmány-festményei, mellyeket magával Pestre hozván , mindenkinek teljes készséggel elömutat, a leghitelesebb tanjelei művészeti kitűnő fokának ’s különösen finom ecsetének. Mátray Gábor egyesületi titoknok. TEMESVÁR, nov. 8. F. hó­skén fenséges nádorunk egész honra olly üdvös egészségének visszanyertéért ő excllja szeretve tisztelt Csanádi püspökünk által „Tedeum“ tartatott a káptalan templomában. Ide gyűlt össze Temesvárnak min­den rangú ’s nemű lakosainak nagy része, a bánáti főpa­rancsnokság a várparancsnoksággal ’s a katonai rend min­den osztályzatival, a megye és város tisztviselői ’s a főtano­­dai tanitókar. F. hó­nkén ezen örömünnepre a város és kül­városok kivilágittattak. Kitűnt ekkor a város háza, melly ő fenségének arczképét lámpavilágba foglalta. De megjegy­zést érdemelnek főleg a főtanodai joghallgatók. Kik ugyanis fenséges nádorunk iránti hű vonzalmakat azzal akarók tanú­sítani , hogy ezen örömnapra iskolásoknak a lyceum homlo­kára eső három ablakát csinos transparentben igen érdekes felírásokkal díszesítették. Közopott, ő fenségparczképe alatt, többek közt ez vala olvasható: „Eljön fenséges nádorunk, Ki félszázadot nemzetének szentelt!“ — Liszte­s, hó Okán Aradról­ visszatérte után jótékony czélokra játszott.

Next