Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-08-02 / 431. szám

Vasárnap 431. Augustus 2. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani útv­ozat Horváth-házban 4831. szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre m­enendő példányokat csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendellelhetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft, bontókban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öl) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Névváltozta­tás. Segélyezés a kis-szebeni tüzkárosultak részére. — A dunatiszai vagyis pestszegedi csatorna. Nyilt levél a B. P. Híradó szerkesztősé­géhez. Budapesti napló. — K. kir. leirat az erdélyi országgyűlés tár­gyában. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Az ,lparczimtárs ügyében. József-nádor nemzeti képcsarnokára be­folyt adományok kik közlése. Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM és TUDOMÁNY. Statistik des preussischen Staats (A porosz álladalom statistikája)Versuch einer Darstellung seiner Grund­­­macht und Cultur, seiner Verfassung, Regierung und Verwaltung, im lachte der Gegenwart. Berlin, Druck und Verlag von G. Reimer 1845. (Folytatás.) MAGATARtOI ISKÁCS és SRHIGI.V. Ő cs. kir. ap. Fölsége Gebhardt Ferdinándnak vezetéknevét „Ke­m­­éndy“re változtathatni kegy. megengedte. Szerkesztőségünkhöz a kisszebeni tizkárvallot­­tak részére legújabban beküldetett a veszprémi Dávid­­árvaintézet elöljáróitól 5 forint p. p. — Begyült eddig ösz­­vesen 41 fü­ggőben. A DUNATISZAI VAGYIS PESTSZEGEDI CSATORNA. Mielőtt a közelebb múlt napokban tartott választmányi ülések jegyzőkönyvi kivonatát közölhetnék,szükségesnek tartjuk,ezen az egész haza figyelmét nagy mértékben magára vont tár­gyat, melly elvégre azon stádiumába helyeztetett, hogy azon­túl már csak tettleges munkábavétele, vagy a jámbor óhaj­tások hoszú sorába iktatása következhetik — egész, fontossá­gához mért részrehajlatlansággal újólag a tisztelt olvasó kö­zönség elé terjeszteni, hogy e szerint annak végső, jobbra vagy balra dűlő, elhatározása a közvélemény legszabadabb nyilatkozása mellett, egyszersmind a nyilvánosság legkorlát­lanabb befolyásával történjék. Tudva van, hogy ezen csatorna eszméje hazánk régi vá­gyainak egyike; mi a dolog természeténél fogva igen egy­szerű , mert ha hazánk abroszát tekintjük, ez országunkban csak két nagy vizszerkezetet tüntet élénkbe, mellynek az ország kellő közepében csatornávali egybekötése egész a ti­­zenczedik századig csak szegény hazánkban marasztalhatott el, hol egész II. József császár idejéig az anyagi érdekek kér­dése alig pendült meg, és hol, a mint látszik, az intelli­­gentia minden mostani fejleménye daczára is az eszközök hiánya miatt nem mozoghat függetlenül azon irányban, mely­­lyel a közszükségek viszonyai mutatnának, hanem mellyet az idő történetes és változékony szeszélye ránk parancsolni igyekszik. Hogy ezen eszmének nevezetes akadályokkal kelle már kezdet óta küzdeni, igen természetes , különben százados nem teljesült vágygyá nem válhatott volna­ és József csá­szár, létesítésének dicsőségéről alig mond vala le, miután Belgiumban a csatornák közgazdászati fontosságáról meg­győződni elég alkalma, és ezt monarchiája egyéb részeiben is használni elég erélyessége volt. Ámde hogy ezen akadályok, midőn napjainkban ezen eszme újabban feléledt és a törvény­­hozás által a legméltóbb rokonszenvvel karoltatott fel, még súlyosabbaknak ismertessenek el, annyira, hogy azoknak puszta megemlítésére a vállalattal egyszerűen felhagyjanak, ettől már annyival kevésbbé lehetett tartani, minél nagyobb­­szerű vállalatoknak — óriási küzdések után — létrehozásával büszkélkedik a jelen század tartalomdús históriája, melly újabb időkben alig tesz egyebet, mint hogy registrálja a népek azon számtalan műtani merényleteit, mellyek szerint a ter­mészet jótékonysága minden vidéknek biztosíttatik, a phy­­sikai távolyságok megszüntettetnek, hegyek és völgyek ki­­egyenlíttetnek, és a régi világ csudáinál sokkal különb csu­dák létesittetnek, és pedig nem a rabszolgaság ostorának egyedüli eszközével, mellyel hajdanra az emberi nem jog­nélküli millióit egy pontra lehetett összekorbácsolni, hanem temérdek pénzöszvegek egybehalmozása által, mellyből min­den, az egészhez járuló munka kellő jutalmát veszi. Ezen időpont tehát igen alkalmasan volt választva arra, hogy a pestszegedi csatorna iránt is tisztába jöhessen a haza, mellynek legfontosabb anyagi érdekei ezen csatorna érde­keivel egybekapcsolvák. — Midőn Beszédes J. igazgató Vizmérnök úr tervével fel­lépett, Vásárhelyi Pál ur által nyomban szigorú bírálat alá vétetett, mellyben a csatorna végbevihetősége megen­­gedtetett ugyan, de a végbeviteli rendszernek elve, melly szerint ezen egész csatorna csupán mint egy folyó kanyaru­latának átvágása tekintetnek és a csatorna medre a viz roha­ma által kimosatnék, merőben ragadtatott; és mivel ezen rendszer takarékosságára volt alapítva B.ur költségvetése is, ez is V. P. ur által felforgatva és több mint tizszerte nagyobb öszvegre számítva jön. /' Ezáltal azonban el nem ijesztethetett egy —nyomban ala­kult—társaság magasztos czélja utáni törekvésétől, és tekinté az ebből következhető kiszámithatlan köz- és magány elő­nyök tengerét, szorgalmazta az 1840: 38dik törv.czikket, mellynek szerencsés elnyerése után a tervek és rajzok fel­sőbb jóváhagyás végett azonnal a kormányszéknek terjesz­tettek fel, honnan hoszadalmas vizsgálat után le is érkeztek, de olly nyomatékos észrevételekkel, hogy az e vállalatbani mozoghatás ezentúl felette nehéz lett, azon oknál fogva legin­kább , mert a vasutak rendkívüli fejleménye által is háttérbe szoríttatott. Azonban több, hazánkban — mi ezen alkalommal ismét fényesen bebizonyult — a hazafiaság, intelligencia, és áldo­zatkészség, sem hogy ezen nagyszerű eszme akár részvét­lenségből, akár becsmérlésből, akár fillérezésből, mielőtt minden, valódi dologismerethez vezető, eszközök kimeríltet­­tek, elejtethetett volna. Miután a hazai kapacitások ezen csatorna kérdése fölött egymástól olly lényegesen eltávoztak, hogy a költségvetési öszvegek 3 és 86 millió közt ingadoztak, és a vizerő általi mosatás részint mint agyrém helyteleníttetett, részint mint a Tisza elzátonyosulását maga után vonó károsnak ítéltetett, külföldi tekintélyek bírálata alá terjesztetett az ügy, és mint­hogy ez tetemes költség nélkül eszközölhető nem vala, mert a külföldi tekintélyes mérnökök hónukban hivatalos állásukat vagy foglalatosságaikat jeles jutalmaztatás nélkül ott nem hagyhatják, a kérdéses tér megszemlélése és a belföldi vi­szonyok részletes kutatása nélkül pedig alapos ítéletet nem hozhattak, aláirás nyittatott ezen előleges költségek fedezé­sére , melly a hazafias czél tekintetéből kevés idő múlva a megkívántatól r­észleget csakugyan eredményezte, úgy hogy a társaság megbízottjai külföldi tekintélyekkel szerződésre léphettek és azokat honunk beutazására meghízatták. Ezen tekintélyek jelentései, és a dunatiszai csatorna és Beszédes J. ur terve iránti kimerítő véleményeik legközelebb megérkeztek. A társaság igazgató választmánya azonnal egy­behivatott azok tárgyalására, és miután azokból a csatorna lehetősége kisült ugyan, de a kiállítási költség olly öszvegre tétetett, mellynek előállítására csak kevés remény lehet: újabb cselekvési térre lépett, mellyen, hogy annál nagyobb sikerrel működjék (mit mi, kik a vizi közlekedések honunk­­bani nélkülözhetlenségétől át meg áthatva vagyunk, szivünk­ből óhajtunk) részünkről is közremunkálni kedves kötelessé­günknek tartjuk. Legelsőbb is tehát azon három tekintély vé­leményének rövid kivonatát közlendjük, úgy mint azok a választmányi ülésekben felolvastattak. (Adjuk azokat jövő számainkban.) ______ (Nyílt levél a B. P. Híradó szerkesztőségé­hez.) Balaton-Füred, julius 7-én 1846. Ön az általa vezérlett hírlap hasábjain egy Plebejus leveleinek olly kész­séggel adott helyet, miszerint reményiem, hogy egy azok­ban eddig ismeretlen’s azonfelül hivatlan, de mégis nem névtelen Nemplebejusnak — ki azonban a plebsnek valódi barátja — az ajtót elzárni ’s legalább az a mögötti helyet már csak a viszonos méltányosság tekintetéből is megtagadni nem fogja .)• Az eddig névtelen Plebejusnak előadási modora, őszin­tén megvallom , nekem épen nem tetszik , mert azt az igen keserű gyanúsítgatási és vádolási modort, mellyel benne az igazságok is, vagy illyeneknek gondolt állítások előadatnak, nem tartom ollyannak, millyennel a jó ügy valódi barátai annak elmozdítására élni szoktak. Ollynemű keserű gyanu­­sítgatás a névtelen értekező iránti jóhiszemet az olvasóban nem mozdítja elő ; az ellenfeleket meg nem téríti és ki nem békíti, azt legfeljebb hasonló gyanusitgatásra jogosítja, in­­gerli fel; pedig mire jók ezek ? 2) Polémiába keveredni senkivel sem akarok ’s igy a név­telen Plebejussal sem, tehát másra bízom, vagyis inkább mindenki által elmellőzhetőnek tartom azon egyes helyek kimutatását, mellyek magok magokat úgyis mindenki előtt feltüntetni fogják czélelleniségökkel; ahelyett megkisérten­­dem inkább Plebejus úrral abban, mit részemről is helyes­lek előadásában, vele kezet fogva, ollyakra híni fel az ol­vasók figyelmét, mik által a gyakorlati térre tevén által az egész tárgyat, az olly alakban adassék elő, melly a sze­mélyességeket és ingerléseket a lehetőségig kerülve vagy ’) Nem fog kegyed reményeiben csalatkozni, mint barátjai a több oldalú vitatásnak, örömest adunk helyet, még pedig jót, és nem ajtó mellettit, kegyed értekezéseinek — csak azt tartván fen magunknak, hogy azokhoz ugyanazon nyíltsággal megte­hessük észrevételeinket. — S­z­e­r­k. 2) A Plebejus névtelensége a dologhoz semmit sem tesz, valamint az , hogy kegyed levele alá nevét tenni jónak látta , a dolgokat belbecsük szerint megítélni szerető férfi előtt, eszméi­nek nagyobb nyomatékot, mint millyennel valóban bírnak, nem kölcsönöz, mert nem az a kérdés, hogy ki mond valamit, hanem az, hogy mit mond? Sajnáljuk, hogy kegyednek nem tetszik a Plebejus modora , de nem tehetünk róla. A mit kegyed gyanú­­sítgatásnak nevez a Plebejusnál, az hírlapi vitatásban, midőn pár­tok vagy orgánumaik egymást bonczolgatják , elkerülhetlen, és magának kegyednek levelében is előfordul. Azon ismeretes té­telnek, „ne gyanúsítsunk“ általánosságban mondva, soha sem volt értelme és praktikai hasznavehetősége. „Ne gyanúsítsunk szándékot“ legfelebb ennyi az , minek alapja van — noha a szán­­dékot is kötelesség gyanúsítani, ha rosznak látjuk. Ellenféli po­litikát , törvényhozói képességet, ügyességet, opportunist gya­núsítani szükséges és elkerülhetlen, és e nélkül párti küzdelmet az életben és sajtó mezején, nem is képzelhetni. Ha az igazat akar­juk kideríteni, ahoz nyilt és őszinte beszéd kívántatik, de ez meg kizárja legyezgetését és czirógatását annak, mit bonczolunk vagy megtámadunk. Mi elleneink szándékát nem, de igen is po­litikáját, képességét, ügyességét, opportunitását lapunkban, va­lahányszor meggyőződésünk így kívánja , mind magunk gyanú­sítjuk, mind mások által gyanúsíttatva látni szeretjük. Ugyan­ezt teszik elleneink irányunkban, mit mi , mint a vitatás természe­tes következését, békével tűrünk,és az ítélethozást az időre, ese­ményekre, és azokra bízzuk, kik elegendő tárgyismerettel fölru­házva , egyúttal mindkét fél elmélkedéseivel megismerkedni fá­radságot vévének maguknak. A különbség köztünk és elleneink között az: mi gyanúsítjuk politikájukat, és könnyen tűrjük, ha ők ellenünkben ugyan azt teszik — ők ellenben gyanúsítják a miénket, de igen nehezen tűrik , ha mi az ő irányukban ugyan azt teszszük. — S z e r­k. búza is , rozs és árpa, lenmag repere, répa, fenyűgerendák, nyersbőr, bor, hering, kávé, rizs, dohány, égsarki czukor, Irodalom és Tudomány. Statistik des preussischen Staats. (A porosz álladalom statistikija.) Versuch einer Darstellung seiner Grundmacht und Kul­tur, seiner Verfassung, Regierung und Verwaltung, im Lichte der Gegenwart. Berlin. Druck Verlag G. Reimer 1845. (Folytatás.) C) Kereskedés. A kereskedés, mellynek feladata értékes dolgok forgásbahozása által azok becsét nevelni és nyereséget szerezni, státusgazdasági szempontból tekintve, nagy és kissze­rűre oszlik , mindenik pedig bel- és külkereskedésre különböz­tethető. Ezek közöl az elsőséget egyebek felett érdemli: 1) A bel­kereskedés. Poroszország kereskedését a kö­vetkező kimutatás világosan tünteti szemünk elibe. Százezer lakosra esik átmérőleg az egész országban: a) Nagykereskedő, ki pénz , papiros ’stb. kel­mékkel üzérkedik 27 ; b) Fűszerkereskedő 78; c) Divatkelme­­árus 40; d) Nürnbergi árukkal kereskedő 36; e) Borkereskedő 8 ; f) Gabonakereskedő 22 ; g) Fakereskedő 27 ; h) Apróbb vegyes kereskedő 189 ; i) Kalmár és házaló 332; k) Élelem­szerrel kereskedő 112; j) Korcsmáros 395; 2) Közvetett kereskedés. A jelen évtizedben a po­rosz tengeri hajózás igen nagy gyarapodást von. 1841ben volt az öszves kikötőkben 749 tengeri hajó 98,763 tonna teherrel; 1843 január 1 jén pedig volt 799 hajó 108,791 tonnával és 7076 férfira menő személyzettel. Mi a folyami hajózást illeti, e tekintetben Poroszországnak igen kedvező vízrendszere van. A természeti folyók és ezeket összekötő csatornákon a Szászföld legbelsejéből is képes az ember, megszakadás nélkül, egy rész­ről egész felső Sziléziáig, más részről felfelé Tilsit és Memelig szállítást tenni; a nyugati részeken pedig az öreg Rajna képezi a nagy vizi utat, mellybe hasonlókép több apró , szinte hajókáz­ható folyamok torkollanak. 1844 közepén volt az egész ország­ban öszvesen mintegy 10,960 folyami hajó, körülbelül 288,000 tonnával, úgy hogy átmérőleg mindenik hajó 27­0/* tonnát vagyis 108,800 fontot birt. A raj­áni közlekedés nagyszámú gőzhajók­kal segittetik elő , mellyek a hatalmas folyamon gyakran csapa­tosan úsznak,­­s olly élénkséget idéznek elő, millyenről 20 — 25 évvel ezelőtt képzeletünk sem lehetett. A fuvarozás az egész stá­tusban öszvesen 4400 lelket, 18,000 lóval foglalatoskodtat, azon k­ivül, mit a földművesek segítenek , kik a mezei dolgok nyugvásakor, mint mellék-keresetmódot, szinte jól űzik a fu­varozást. Poroszország mintegy 67 nevezetes­ vásárhelyeket számlál, mellyek kiváltkép az első életszükségek piaczául tekin­tendők,s ezek egyszersmind a négy fő gabonanemeknek piaczai­­kon kelő ára által, az üzérletben előforduló minden kérdés el­döntésére rendszabályul szolgálnak.­­ Érdekes volna itt a kül­­kereskedés terjedelmét is kitenni, mit annál könnyebben tehet­nénk , mivel ehez a kereskedelmi közlekedések feletti kimutatá­sok a vámszövetségben álló német tartományokból legbővebb anyagot szolgáltatnak, azonban itt a dolog a térben akad fel, nem tudván szerzőnk a külkereskedést kívánsága szerint biztos határral tájékozni, é s így a mennyiségek meghatározásában, mellyek a külforgalmat elevenítik és mozgatják, tisztán csak kö­zönséges és felületes kimutatásokra kénytelen szorítkozni. A vámtarisfákat követve, főtárgyai a k­i­v­i­t­e­l­n­e­k : kender, ga­bona, különösen tisztabuza, hüvelyesek, lenmag, gombárka, repere, répa, lóhermag, fenyő gerendák, oszlopok, deszkák, léczek , mész, gypsz , lenfonal, gyolcs, pálinka, lisztláng ’s egyéb erledék ; kőszén, cserépedény, nyers ’s fésűs gyapjú, gyapjukelmék, lábtya, nyers czin. Ellenben a behozatal tárgyai: nyers gyapot, gyapotfonal, hamuzsir, mindenféle nyers vas, valamint kovácsolt és rud­as, kender, gabona , még tiszta kivált nyers czukor a czukorfözök számára, olaj, kőszén, fehér és közönséges szurok, ló, sertés, juh, indigo, halzsír és só. A statistikai számok érdekessége igen sokat nyer az által, ha azok valamelly korábbi kitétellel hasonlíttatnak egybe; mert csak illy egybehasonlítás után felelhetni meg azon kérdésre: várjon a nevezett időszak alatt gyarapodott-e a kereskedés, vagy fogyott, vagy épen változatlan maradt. Hogy e tekintetben szerzőnk e kérdésre megfelelhessen, az 1830 és 1840 éveket ’s így tiz évi idő közt választ, mellyek a kereskedést következő lábon mutatják: Öszves áru ki- ’s be - és átvitel 1830ban 1840ben 13,148,050 22,806,977 mázsa mindenféle kelmék. 14,264,317 16,648,736 porosz m.gabona,hüvelyes,lóhermag. 1,385,927 1,442,262 darab tükör, törzsökfa, marha 69,839 53,197 öl tűzifa. 133,010 232,624 hajó teher, dúcz, deszka, kő. 242,090 509,4­2­2 tonna hering, mész­c sat. 13,000,000 15,000,000 lakos kerekszámmal. Ezen kimutatás bizonyítja , hogy a tűzifát kivéve , a kereske­dés minden ágában szembetűnőleg gyarapodott. De emlékezetbe kell még egyszer hozni azt, hogy e kimutatás nem adja tökéletes képét a külkereskedés állásának , mivel belőle a többi vámszö­vetségben álló tartományokkal­ kereskedés hiányzik. A kereskedés előmozdítói száraz és vízi utak. Harmincz ével ezelőtt az egész státusban alig volt ösz­vesen 500 mérföld czélszerűleg és műértőleg épített országút, és e mennyiségből is a nagyobb rész az akkoriban hódított rajnai tartományokra és Vestfáliára esik. Most a csupán fiscusi költsé­gen épített utak 1384 porosz m.földet tesznek, minden nagyobb

Next