Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-09-17 / 457. szám

Bi«n 1 • po k'minden h«e» Ti n m kedden, csiitör- t ^SUH/I MjiV négyszer, n. m. kedden, csiitör­­t­­ökön, pént. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft­, borítékban C­ft., postán bo­rítékban Cft. cz.p. A hirdetmé­nyek minden apróbelű­s hasáb­­soráért 5 (öl) ez. kr. fizettetik. 457. BUDAPESTI September 17.1846.­ Előfizethetni bekben a kiadóhivatalban, hatvani öt­órai florváth-házban ASSIk szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba­n külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta, hivatalnál rendeltethetnek meg. TaRTaLOM. Magyarország és Erdély. Kitüntetés.­­ Előléptetés. Közlemény az erdélyi országgyűlés megnyitásáról. Az­­ erdélyi országgyűlési követek névsora. Megyék. Közgyűlésröli tu­dósítás folytatása Zemplénből Krassómegye üdvözlő irata gr.Apponyi György ő exolljához. Budapesti hirharang. Hetedik közlemény a Jó­­zsef-nádor nemzeti képcsarnokára érkezett újabb adományokról Kis­­dedovó int. M.orsz­ban téri egyesület (folytatás). Pesti mű­egyesület. Fogarasi János nyilatkozata. Révkomáromi takarékpénztár részvénye­seinek közgyűlése. Erdélyi szemle. Külföld. Nagybritannia . Fran­­cziaország. Spanyolország. Afrika. Amerika Ázsia. Hivatalos és ma­gánhirdetések.­ ­HACIVARORSZÁGI és EBBÉId­ . cs. kir. ap. Fölsége kegyelmesen megengedni méltóztatott, hogy U­rdai Wirk­n­er Lajos magy. kir. udv. kanczelláriai tanácsnok a belgák királyától ő felségétől neki megküldött belga Leopold-vitézi rend keresztjét elfogadja és viselhesse. A nagy magy. kir. udv. kamara a rahói kir. erdész-szám­tartóhiva­llnál megü­resült szálirnokságra Jan­ovi­cs László rónaszéki kir. erdészifjút alkalmazta. Erdélyi országgyűlés. 1846dik év Sep­tember 9bén tartatott Erdély karai és rendeinek első orszá­gos ülésük, mellyel országos elnök nagyméltóságu báró Ke­mény Ferencz ur következő igen szép és alkalomszerű be­széddel nyitott meg: „Tekintetes kk é­s rr ! Az isteni gondviselés jóvoltából "s törvényt tisztelő felséges fejedelmünk kegyességéből újra sze­rencsés vagyok Erdélyország egybegyült törvényhozó karait és rendeit üdvözleni ’s a szép pályára , mellyen nemes törekvésünk czéljául őseinktől örökölt polgári alkotmányunk erösbitése , a királyi szék fényének öregbítése és szeretett honfitársaink bol­dogságának eszközlése van kitűzve, részemről a legderültebb remények közt felvezetni. Ha sok és csaknem megszámlálhatlan azon üdvös intézkedések sora, mellyekkel őseink, mióta nekünk karral hazát szerzettek, azt bölcseséggel erőben, állandóság­ban, boldogságban virágzóvá tenni munkálkodtak: valóban t. kk. és rrk egyiknél sem csekélyebb fontosságú tárgyakkal lép fel a jelen hongyülés , melly Erdély évkönyveiben , mindenesetre ki­­­tűnő, vajha egyszersmind dicsőséges, helyet foglaland el. — Felséges fejedelmünk őszinte kéznyujtásáról a czélra , magas előadásainak már első két pontjai által biztosítva vagyunk, mely­­lyekben alkotmányos jogaink egyik legfontosabbikának gyakor­latára önkint maga szólít fel,’s igy tettlegesen nyugtat meg, hogy a minek őseink századok folytán birtokában voltak , ’s mi­nek gyakorlatát újból viszszanyertük , annak kétségbehozataláról többé szó sem lehet. Feleljünk meg azért e magos királyi őszin­­teségnek hisséggel, megelőzéssel választásainkban. E haza is­meri már férfiait, ’s én teljes megnyugvással hiszem , meg vagyok győződve, hogy a t. kk és rrk szabad választása felséges feje­delmünk kegyével öszhangzásban, legfontosabb hivatalaink egyi­két, ’s több országos választásalé rendelt hivatali helyeinket olly érdemes férfiakkal fogja betölteni, kikben a kormány és nép kö­zötti kölcsönös bizodalom, dolgaink rendes és üdvös folyamatá­nak elmulhatatlan feltétele , az alkotmányosság és közjóllét újabb kezességet nyerendenek. — Sok szép és üdvös mellett, mit őseinktől örökölt polgári alkotmányunkban bízunk, egy terhes adósság is maradott reánk, tek. rik és rik, mellyel kiegyenlí­teni százados törekvésök volt hű alattvalói mindenik osztályát egyenlő atyai szeretettel ápoló felséges királyainknak. — A műveltség, vagyonosság és kiváltságai által eldöntő tekintélyű osztály, ’s azon másik közt, mellyet száma teszen nyomatos­sá, fenálló ingatag jogviszonyt eddig elő szelídítette némi te­kintetben , mindkét részről kívánatossá tehette az idők szelleme , gazdasági fejlettségünk alanti állása, ’s a környező példák. De a változó idők és körülmények parancsolólag igénylik a magokét ’s a nagyobb testvérhon példájától, e részben is meszszire elma­radnunk nem szabad , nem lehet. Nagyszerű , sokoldalú és szö­vevényes ügy valóban, melly a csillogó szónoklatnak szintúgy mint a higgadt megfontolásnak bő tárgygyal kínálkozik. Hogy áldozatról van szó , azt tagadni nem lehet , de melly áldozattól rettentek vissza Erdély lelkes fiai, valahányszor törvényes feje­delmektől a közjó nevében voltának felszólítva. Azonban, kik a jövendőre előtekinteni képesek, kik az egybefüggést, mellyel az emberi és polgári viszonyok különböző ágazatai egymást feltéte­lezik, átlátni tudják, könnyen meggyőződnek a felől is, hogy a tettek, mellyekkel lelkiismeretes előfoglalkozásaink után fellé­­pendők vagyunk, áldozat nevet csak a jelenre vitelileg érde­melnek, ’s nem hosszú évek sora után Erdély legdúsabb nyere­ségei közé fog számláltatni az, miért most egy utolsó felsőhajtás az aggodalmasabbak részéről mindenesetre megbocsátható. — A közelebbi hongyülésről felséges urunk szentséges szine ek­be fel­terjesztett törvényjavaslataink ’s több fontos tárgyakat érdeklő alá­zatos feliratainkra kelt kegyelmes királyi választó leiratokat lesz szerencsém felséges urunk legfelsőbb k. királyi előadásai sorában tett kegyes ígérete következésében a kk és rrk ekibe terjeszteni.­­ Egyike ezeknek , kétségkívül, azon nevezetes tárgyakat ille­­tendő, melly már 15 évek óta sajnos feszültségben tartja az egész hazát, ’s talán már mindkét részről az unalom határáig megelé­gelve , a közohajtással egybehangzó feloldását e hongyülésen elérendi. A megyei tisztválasztások kérdését értem t. kk és rrk, mellyröl egy higgadtabb megfontolás akárkit meggyőzhet, hogy csak mindkét részröli kölcsönös engedményezés utján kiegyenlít­hető. És ha mindenik félnek lemondani tetszenek is egy részéről annak, minek gyakorlatában vala, a tetsző áldozat bizonyos nye­reséggé válik, ha oda teszszük a mérlegbe a bizodalomnak gyü­mölcseit is ; bizodalomnak a kormány és kormányzottak , bizo­dalomnak minmagunk közt, mellynek, mintegy rágó féreg, gyö­kerét emésztő e sajnálandó viszály hazánkat néhány évek óta azon testek állapotához hasonlító helyzetben s­llyesztett, mellyben az éltető nedvek keringését eszközlő orgánumok akadoznak. T. kk és rrk!ha van becse előttünk a polgári dicsőségnek,e kérdés békés meg­oldásának cserlevelét ezen országgyűlés koszorújából kimaradni ne engedjük.—Végre t.kk és rik! Fogadjuk hálásan ilyes fejedelmünk­nek azon atyai kegyelmét is, miszerint magánjogunk régóta parlag­ban heverő mezején egy barázdavonásra felszólíttatunk. Hány éve már , szinte tizedekkel lehetne számlálni, hogy e terem csaknem kirekesztőleg közjogi vitatkozásoknak való babértalan csatatéré ’s pedig tagadni nem lehet: a közjogi rendszer magában nem czél, hanem csak eszköz; nem maga az élet, hanem csak módja a társasági életnek; ’s személyes jogaink, vagyonunk bátorsága czélirányos törvényekkel körülírva és a végrehajtó hatalomtól erélyesen védve , ezek azok , mellyekért a polgári társaság, le­gyen az bármelly külszerkezetű , közvetetlenül fenélt. És mégis a közelebbi időkben , jelesen örökösödési eseteknél, szerencsét­lenek valánk e részbeni törvényeink határozatlansága miatt olly botrányoknak lenni tanúivá , mellyek polgári társaságunkat az úgynevezett természeti állapotba­­ Utalnak visszasülyeszteni. Fe­leljünk meg t.kk és rrk e részben is a magas felszólításnak őszinte készséggel és törvényhozói óvatossággal, ’s vajha ez nevezetes előjel ’s jól sikerült kezdet lenne magánjogi rendszerünk több hiányos pontjainak is korszerű kijavításához. — Tekintetes kk és rrk ! Midőn a fenebbiekben nem sokára kinyiló ország­gyűlésünk főbb tárgyait érintettem, valamint nekem, úgy nem kétlem , a lek. kk és rrnek egyenegyen kebelét kettős érzés járta át. Egyik őszinte és meleg hálaérzet jó fejedelmünk iránt, ki a józan, korszerű haladás zászlóját önmaga buzdítva lobog­tatja elöttünk saját jobblétünk czélja felé. Másik azon nagy­szerű tárgyak roppant fontosságának érzete, mellyekkel hazánk jövendőjének uj alapja kezünkbe van letéve. Az elsőből önkint fakad azon forró óhajtás, melly mindnyájunkkal közös, hogy a mennyei felség a mi határtalanul tisztelt szeretett jó fejedelmünket soká éltesse, boldogítsa; országlását örömmel és dicsőséggel te­tézze és felséges házát hű népei boldogitására örök időkig fen­­tartsa, virágoztassa. A második pedig azon szilárd hatá­rozatot kelti lelkünkben, hogy értekezéseinket, tanácskozá­­sunkat, határozatainkat az előttünk fekvő tárgyak nagyszerűsé­gének megfelelő figyelem, komoly megfontolás, higgadt ítélet, és mi mind­ezeknek múlhatatlan feltétele, vitatkozásainkat szere­tet, türelem ’s mindenekelőtt kölcsönös bizodalom szelleme lengje át. Csak ebben találhatja fel a népeit forrón szerető fejedelem bol­­dogításunkra intézett törekvéseinek legszebb jutalmát; a t. kk és rrnek pedig megadja honfitársaik méltánylása ’s az utókor még lán­golóbb hálája.—És én, kire szép, de terhes elhivattatásomnál fogva ezenbonboldogitó tanácskozásoknak vezetése bízatott, szerencsés­nek fogom tartani magamat, ha a tö­kk és írtöl bizodalmas remény­nyel fogadtatva,bizodalmas egyetértéssel kisértetve, ez által gyenge erőmet annyira magasítva érezhetem , hogy hivatalom parancsai­nak lelkiismeretesen megfelelve , egyszersmind a tö kk és rrnek szives indulatját és jövendőre is maradandó bizodalmát jutalmul megnyerjem; és ha egykor e hon láthatárára egy uj, egy szebb időszakot feltüntető üdvös törvényezikkek vihetnék át csekély nevem aláírását, az E Ferdinándot ’s 1846 beli országgyűlést áldva dicsőítendő boldogabb nemzedékre , örömmel ’s önérzettel mondani merném: nem hiába éltem.“ Elnök ő nagyméltósága fentebbi lelkes é s közelragadta­tással fogadott beszédére a karok és rendek nevében ítélő­­mester Gálfalvi Imre igen korszerű beszéddel válaszolt, mellyben azon óhajtást fejezte ki, hogy a jelen átalakulási korszak a múltra visszatekintéssel és az alkotmány elvei mel­letti megmaradással fog megtörténni. Elnök ő nagyméltósága első teendőnek tűzte ki a királyi biztos e nagyméltóságának a rendek egybegyűlése iránti ér­tesítése és az országgyűlés megnyitására leendő felhívása végett egy ünnepélyes küldöttség általi megtalálását, de mivel e küldöttségben a királyi főkormány is részt kiván venni, annak a rendek körébe meghívására következő ta­­gokból álló fényes választmány neveztetett ki, a főtisztek kö­­­zöl: báró Bánffy Miklós ns Alsófejér megye és Macskási La­jos ns Udvarhelyszék főkirálybirája, a királyi hivatalnokok közöl: Sombori Sándor ezredes és gróf Kálnoki Dénes ; a magyar megyék részéről: idősb gróf Bethlen Gábor ns Fel­­ső-Fehérmegye és Kozma Dénes ns Zaránd megyék követei, a székely­ székek részéről: báró Apor József ns Háromszék és Fosztó Ferencz Aranyosszék követei, a szászszékek ré­széről : Meister Sámuel Szászsebesszék és Schwarcz János Segesvárszék követei, a taxalis helyek részéről: ifjabb gr. Bethlen Gábor Vajdahunyad és Gross Gusztáv Kolozsvár vá­rosok követei. A királyi főkormány egész testületben megjelenvén ’s közöröm kijelentésével fogadott főkormányzó­k nagyméltó­sága elnöki helyét elfoglalván, az ország jelen állásában te­endők fontosságáról, a törvényhozás terén a közhaza bol­dogságára szükséges eszközök sikeresítéséről, u. m. a kor­mány és nemzet közt fentartandó bizodalomról és a testvér Magyarhonnak előhaladást tanúsító példájáról ’sat. szónokolt. A rendek nevében itélőmester Gálfalvi Imre válaszolt, a királyi főkormány atyafi közremunkálatát továbbra is kikérvén. Ekkor királyi biztos ő nagyméltóságának felkérésére, hogy az ő felsége által kegyelmesen kitűzött országgyűlést megnyitni méltóztassék, tartományi komlátnok gróf Lázár László és fökormányi tanácsnok báró Bornemisza János ve­zetésük alatt fökormányzó ö­nmatga a fentebbi küldöttséget nevezte ki. A küldöttség hivatásában eljárván, annak mizgos elnöke jelentette, hogy királyi biztos ő nagyméltósága holnap sept. 10én reggeli 10 órakor fogja megnyitni az országgyűlést. A királyi főkormány a teremből eltávozván, elnök­e nagymél­tóságú itélőmester Gálfalvi Imre által azon kegyelmes királyi leiratot olvastatta föl, mellyben a királyi hivatalnokok név­sora foglaltatik , mi köziratra adatni kéretett ’s határoztatok. Ezután a követek megyénkint, székekkint, városonkint egy­másután felszólítva adták be megbízó leveleiket, melly köz­ben Krasznamegye követe Bagosi K. Sándor küldői nevük­ben óvást jelentett, hogy miután megyéje az 1832/fidik évi 21 ik törvényczikknél fogva as Magyarhonhoz visszacsatolta­tok, jelen megjelenése azon visszacsatlási törvény teljesíté­sének akadályára ne legyen. Ugyan ez alkalommal Zaránd­­megye követe Kozma Dénes jelenté, hogy magának is lenne megyéje állapotát érdeklő előterjesztése, de mivel az ország­gyűlést kinyitása előtt a lakóltnak nem tekintheti, fenhagyja jogát akkorra szólni, midőn a lajstrom kérdése fog elővö­­tetni. Közhelyeslés követte nyilatkozatát. Az ülés eloszlásával a rendek országos elnök ő nagy­méltósága vezérlete alak királyi biztos és fökormányzó ő nagyméltóságuknál, ’s végre országos elnök ő nagyméltó­ságánál is tisztelegtek. September 10én reggeli 9 órakor a rendek egy­­begyülvén a tegnapi ülésről készített jegyzőkönyv olvastatok föl ’s hitelesittetett meg. Ezután a királyi fökormány az ülés­ben megjelenvén, főkormányzó ő nagyméltósága a múlt ülésből kinevezet küldöttséget bizta meg, királyi biztos ő nagyméltóságának a rendek együttlétét hírül adni. Királyi biztos ő nagyméltósága a kitűzött időben megje­lenvén , az eb­be menő főkormány által a terembe vezettetett és hangos éljenezések közt, miután a kineveztetéséről szóló k.k. leiratot erdélyi udvari kanczelláriai titkár és k. hivatal­nok Radnotfay Sámuel felolvasá­s­a számára készített trónon helyet foglalt,’s az országgyűlést igen ékes latin beszéddel nyitotta meg. Ezután udvari tanácsnok ’s k. hivatalnok Grák Károly a kegyes királyi előterjesztvényeket ő nagyméltósá­gától átvevén ’s főkormányzó ő nagyméltóságának kézbesít­vén, azt itélőmester Gálfalvi Imre fölolvasta. Főkormányzó ő nagyméltósága ékes latin beszéddel üdvözlé királyi biztos ő nagyméltóságát, mint felséges fejedelmünk személyesét; hű szavakkal tolmácsolta Erdély hű nemzeteinek a felséges fejedelem és uralkodó ház iránti tántorithatlan hűségét, melly­nek urunk ő felségéhez juttatására királyi biztos ő nagymél­tóságát kérte meg ; végre hogy urunk ő felsége magas sze­mélyét illy fényes érdemű férfiúra ruházta, ki a mellett, mint a testvér alkotmányos nemzet tagja , ’s annak szokásaiban és nyelvében jártas, azon támadt örömet is kifejezte. Királyi biztos ő nagyméltósága az ülésből eltávozván, a fentebbi kegyes királyi leiratok kéziratra adatai határoztat­­tak ’s az ülés eloszlott. Ebéden a k. biztos ő exclta a­ns rendek egy részét gaz­dagon megvendégelte, melly alkalommal felséges urunk és egész felséges családja egészségéért, sürü és lelkes éljen­zések közt vidám poharak ürittettek, estve pedig az egész város fényesen kivilágittatott. Az erdélyi országgyűlésre elválasztott kö­vetek névjegyzéke: Alsó-Fehérmegye részéről: b. Kemény Diénes és b. Kemény István. — Belső-Szol­­n­ok megye r.: Veér Farkas és Torma József. — Dob­ok­a­­megye r.: Lészai Lörincz és Rácz István. — Felső-Fehér­­megye r.: gróf Bethlen Gábor és Horváth János. — Hunyad­­megye r.: Szabó József és Jordán Domokos. — Kolozs megye r.: Zeyk Károly és Nagy Elek. — Középszolnok megye r.: Bálint Elek és Viski György. — Kraszna megye r.: Bagossy Sándor és b. Bánffy Albert. — Kükül­lő megye r.: gr. Bethlen Farkas és Elekes Antal. — Tordamegye r.: b. Kemény Farkas és Gál Sámuel. — Zarán­dmegye r.: Kozma Diénes és Bihari Márton. Aranyosszék részéről: Fosztó Ferencz és Bíró Sámuel.— Csikszék r.: Mikó Mihály és ifj. Balázsy József. — Három­szék r.: K. Apor József és Bartha Károly. — Kőhalomszék r.: Jacobi János és Matthiae Mátyás. — Marosszék r.: Ber­­zenczey László és Antal Imre. — Medgyesszék r.: Bieders­­feld Frigyes és Hammer József. — Nagysinkszék r.: Schmidt Mihály és Melczer Márton. — Nagyszebenszék r.: Schrei­ber Simon és Schmid Konrád. — Segesvárszék r. Weiss­­kirchner Károly és Schwarcz János. — Szászsebesszék r.: Meister Sámuel és Hirsch Mihály. — Szászvárosszék r.: Molnár Károly és Wolf Sámuel. — Szerda helyszék r.: Zim­­mermann József és Löw Vilmos. — Udvarhelyszék r.: ifj. gr. Bethlen János és Szombatfalvi József. — Újegyházszék r.: Konrád Frigyes és Hann Frigyes. — Szék r.: b. Bánffy Dániel és Csorba György. Beszterczevidék részéről: Regius Emanuel János és Connerth Károly. — Brassóvidék r.: Abrichsfeld György Ján. és Bömches Frigyes.­­ Fogarasvidék r. : Zeyk József és Boer György. Kövárvidék r.: gr. Teleki Sándor és Hosszú László. Abrudbánya városa részéről: Szabó István és Fűzi Sá­muel. B­e­recz­k közönsége r. : Lázár Mih és Finta György. — C­s­i­ks­z­e­r­e­da r.: Erős Elek és Dávid Elek. — Erzsébet városa r.: Karácsonyi Ján. és Csíki Istv. — Hátszeg városa r.: Török Antal és Wotsch Mihály. — Ilye­falva közönség r.: Szász Istv. és Lukács Ferencz.­­— Károly -F­eh­érvár v. r.: Székely László és Bánffy Károly. — Kézdi-Vásárhely r.: Kovács Dániel és Bertalan József. — Kolozsvár városa r. : Gross Gusztáv és Méhes Sámuel. — Kolos mezőv. r. : Topler Simon és Méhesi János. — Marosvásárhely r.: Gyöngyösi

Next