Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-10-27 / 480. szám

Kedden 480. October 27. 1846. BUDAPEST] HÍRADÓ. Előfizethetni helyben? kiadóhivatalban, hatvani ut­czai Horváth-házban 488 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő­ példányokat csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg. E­zen lapok minden héten egyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbátu­s hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély/ Orvosi jelentés nádor ő fensége egészségi állapotáról. Kinevezések. Előleptetesek. Névváltoztatás. Helyzetünk s a legsürgetőbb reformok II. Ifj. Szabó Pál megszöktével a­­ keresk. társaság bonyodalmai. — Hibaigazítás. Megyék és kerületek. Közgyűlés Jászkunságban. Árvából az inségügyi választmány számadó jelentése a befolyt emberbaráti se­­gélyöszvegek kezeléséről (folyt ). Budapesti hírharang Helv. hitval­lás» superintendens beiktatása Kecskeméten. Legújabb magyar munkák. Külföld. Nagybritannia Francziaország. Spanyolország Schwelcz. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend Gabonaár. Státuspapirok és részvények árkelete. Dunavízállás. IRODALOM és TUDOMÁNY. Magyar ékes szó­kötés. Koszorúzott pályamunka. Irta Szvorényi József. 18­­5. (Folyt.) IfJROTTAI KON­SKÁCS és DRDÉIZ. Áldassék a mennyei gondviselés! Fenséges nádorunk élete — e közös kincse a hazának — meg van mentve ! — Szolgáljon olly soknapi aggasztó kétség után örömhirül az itt következő 1­9dik ORVOSI JELENTÉS Nádor , c­s. k. fő h­e­r­­czegsége egészségi állapotáról. Ő cs. kir. fő­­ herczegsége egészségi állapotának javulása a körülmé­nyekhez képest bár lassan, de örvendeztetőleg halad előre; — 's ezért a naponkinti orvosi jelentések mostanra meg­szüntetnek. — Budán mindszenthö 25kén 1846. r­eggeli 9 órakor. Stáhlym k. Dr. Wiirtlerm.k. ö cs. kir a. Fölsége Bachmann József vegytanárt é s óvizi k. koh-igazgatási ellenőrt a selm­eczi k bánya- és erdészeti­ akadé­­miánál valóságos k. bányatanácsnokká és vegy-kémlet és koh-ism­e tanítójává kinevezni kegy. méltóztatott. öcs. kir. ap. Fölsége, Schwetczer Márton veszprém-székes­­egyházi hangásznak, ugyszinte Antal, Adolf, Zsigmond és Károly fiainak kegyelmesen megengedni méltóztatott, hogy vezetéknevüket ,H­e Ive­y­-re változtathassák. ö cs. k. ap. Fölsége, Erdélyi József pozsonyi kerületi nyu­galmazott kir. igazgató mérnöknek, nemkülönben két fiának, u. m. Józsefnek trencsinmegyei főorvosnak, és Adolfnak dunai gőzhajós­kapitánynak ősi családi ,Verebélyi nevek egyedül­ viselhetését kegyelmesen megengedni méltóztatott. Ufc (Helyzetünk és a legsürgetőbb refor­mok. II.) Mindent, ki hazánk földabroszára csak egy futó tekintetet vet is, meglep azon kerekdedség és szabályosság, mellyel a természet határainkat kimérte és felépítette. El­mondhatni , hogy a magyar tartományok együttvéve ma is egyikét teszik Európa legtökéletesebb , legárrándírozottabb országainak. Ezen sok tekintetben egyetlen physikai consti­­tutiójából hazánknak, politikai történeteink és civilisatiónk menetét is nagyában ki lehet magyarázni. Nézzünk a hazán­kat körülvevő számos népességek és tartományokra, hajdan mindannyi külön nemzetet és országot alkottanak... ma már mind a hatalmasabb szomszédok által vannak vagy assimi­­lálva vagy közel ahoz; ’s miért ? mert honuknak a termé­szet nem szabott olly védő határokat, mint nekünk, ’s ámbár népességben erősebbek, vallás, erkölcsök és szokásokban egyformábbak, azaz: ismét erősebbek voltak, mégis, ezen híjában a gondviselés kedvezésének, nem állhattak ellent a még nagyobb erők olvasztó hatalmának. Valóban, ha 800 éves alkotmányunk sajátságainak, vagy inkább nemzetünk ősi erényeinek nagy része van is abban a szerencsében, hogy e hazát mind e mai napig megtartotta a magyar, de ama sokkal idősebb kárpátok béretvonalának is, melly hazánkat azon ponttól, hol a Duna hullámai érintik, addig, hol tőle búcsút vesznek, öleli körül, tetemes részt kell oda ítélnünk. A kárpátok sziklaláncza nekünk védbástyául szolgált az északi és keleti szomszédok foglalási kedvcsusszanásai ellen, mint Francziaországnak álgyutelepes bástyasora Dunquerquetől Baselig. Ez a fényes oldala a magas bérczvonalak által for­mált természetes határoknak, és ez stratégiai szempontból minden becsületre méltó. De van árnyoldala is a dolognak, ’s ez sem kevésbbé érdemli meg a figyelmet. A statistikának egyik legszebb abstractiója: valamelly ország általános culturájának állapotát azon aránynyal fejezni ki, mellyben a határvonal kiterjedése az ország te­rületéhez áll, mert minél hosszabb a határvonal, annál több az érintkezési pont a szomszédokkal ,s annál gyakoribb az alkalom az eszmék és termékek kicserélésére, szóval: a köz­lekedésre, minek természetes következése, mint tudjuk, mű­veltség , gazdagság és hatalom. Néhány példa szolgáljon világosítás gyanánt. Vegyük az európai nagyhatalmasságok ebeli viszonyait: Nagybritannia és Izland területe, az apróbb britt szigetekkel együtt, teszen 5754,m □ geogra midet’s az ezeket körülszegő határvonal 886 midet —a viszony 1:6,49 — azaz: a birodalom minden hatodik mfde határvonalba esik; ez szinte a legkedvezőbb viszony Európában, és a­mi az ösz­­szehasonlítást a többiekkel csaknem kirekeszti, az, hogy mindez a 886 mfd határvonal, tenger, és pedig télen-nyáron járható tenger. Ezen viszonya a határvonalnak az ország területéhez nem olly kedvező Francziaországban, mint Angliában, mert ott 9616,9 mfd területnek határvonala 662 mfd ’s így az arány 1: 14,51, azaz: csak minden 15dik mfd esik határvonalba; de a 662 mfd összes határvonalból 427et a mindig hajókáz­­ható tenger ’s csak 235 öt teszen a száraz, ’s ez is nagyobb­részt a leghozzájárulhatóbb alakban. Poroszországnak határvonala stratégiai szempontból a legszerencsétlenebb; az ország egy része külön is van sza­kadva a másiktól, ’s a határvonal idomtalanul terjed ki min­den irányba ’s övez körül, bizonyos pontig más tartományo­kat is; de épen ezen idomtalanságából származik a legked­vezőbb viszony a határvonal és terület között, mert az az 5080,5­­ mfd terület és 836,5 mfd határvonal mellett épen 1: 6,117, azaz: minden hatodik új m­fd határba esik. Igen, de ezen 836 mfdból csak 102 mld vizi határszél ’s az is olly földközi tengerre (Binnen-Meer) rúg, melly nem minden évszakban járható; ezért tehát tán nem hibázok, ha Porosz­­országnak szinte kitűnő helyet tulajdonítok műveltségben és aránylagos gazdagságban, ha nem is hatalomban , mint­hogy épen határainál fogva ez a leggyengébb oldala. A mi egyébiránt nem gátolja, hogy erkölcsi hatalma illő palctán álljon. Az austriai birodalom kiterjedése 12,141 □ mfd, é s ha­tárvonalának hossza 1149 5 mfd, a határ és terület közötti arány 1: 10,55, tehát nem kedvező, mert csak minden ti­zenegyedik Q mfd esik határba. Ebből ugyan 265 mfd ten­gerpart, de ennek az a szerencsétlensége, hogy nagyobb része csupán csak part ’s hiányzik mögötte az ország, és ál­talában az egész igen messze esik a birodalom testétől, hogy­­sem mind azon hasznot lehetne belőle húzni, mire képes volna ; a szárazi határvonal is inkább védelmi szempontból nevezetes ’s közlekedésre az emlitett országokénál kevésbbé alkalmas. Egyébiránt a miilyen mostohák e tekintetben ha­tárai, épen olly kedvezők hatalmára nézve,— ’s mivel a gazdagság és jóllét forrásainak bőségében Európa minden országait felülmúlja, és a határok mostohasága is el fog enyészni a közlekedés újabb módjai előtt: látnivaló, hogy az ő kinézései a kifejlődésre igen kecsegtetők. És márit most lássuk Az északi óriást. Csak európai birtokainak terjedelme 99,489,41­0 mf, határáé 2528 mf; a határ és terület kö­zötti arány tehát 1:39,35 , mindeniknél mostohább, mert csak negyvenedik 0 mf esik határba. Ebből, az igaz, 1382 mf. tengerpart, de csupa földközi tengereké, mellyek még a mellett csak nyári évszakban járhatók, szárazi határainak három negyede pedig vagy a barátságtalan északnak, vagy Ázsiának fordul, a kirgisek és voguloktól pedig nem sok az eltanulni való: azért műveltség-, gazdagság- és hatalomban természetesen állott az — ok nélkül félelmes — coloss, ahol tudjuk. — Ezen határvonal és cultura közötti viszonynál kü­lönösen feltűnő azon körülmény is, hogy az keletről nyu­­gotra lesz mind inkább kedvező, valamint a cultura is emel­kedésében ezen utat követi, ’s a legvégső nyugoton, hol a viszony legkedvezőbb, a fény és hatalom is legnagyobb. — Alkalmazzuk immár ezen mértékét a culturának hazánkra is. A magyar tartományok összeségének , odavéve a határőrö­ket is, területe 5855­0 mf., határvonala pedig mintegy 450 mf., e szerint az utolsónak aránya az elsőhez 1 : 13, azaz, csak minden tizenharmadik 0 mf. esik határszélbe, és igy a viszony mostohább az egész ausztriai birodaloménál is. Adjuk ehez még azt is, hogy az egész birodalomban épen a mi határaink a szomszédoktól legelzáróbbak , közlekedést leginkább gátlók , mert azok a Dunától a Dunáig csupa ma­gas és széles kiterjedésű béretek, csak itt ott metszve át egy egy szoros úttól, melly mivel lakatlan vidékeken megy keresztül, sem az embereket sem a dolgokat sokszoros érintkezésbe nem hozhatja (az igaz, hogy ezen kárpátontuli vidékektől culturánk fejlődésére nézve fényes várakozásaink úgy sem lehetnének , ha gazdagságunk gyarapodására nézve némiek igen­is), azért csupán ezen egyszerű viszonyból is természetesen következik, hogy mi az ausztriai birodalom tartományai között is majdnem legalsó fokán állunk a cul­turának. Hanem határaink említett configuratiojából ennél több tanulságot is menthetni. Csak kétfelé vannak természetes nyílásai azoknak: délre a török felé ’s nyugotra a német nemzet felé. Egész históriánk csak azt beszéli el, mi ezen természetes kapukkal szoros egybefüggésben van; zárjuk be képzeletünkben e kapukat, ’s históriánk . . . nincsen. ’S ha irodalom és Tudomány. MAGYAR ÉKES SZ­ÓKÖTÉS. Koszorúzott pályamunka. Irta Szv­or­é­n­y­i József. (Folyt.) Szerző az eredetiségre nézve felhozza igéinket Á-tól kezdve V-ig, azokat t. i. mellyek a magyaros kifejezésekben fordulnak elő, a 151. laptól a 163ig, és igy hatod fél levélen, úgy szólván , csak átfutja őket, a­helyett hogy kimerítené ; pe­dig e tárgy kétségen kívül megérdemlette volna , hogy némileg körülményesen kidolgoztassák. Ha az egészet restelte kidolgozni, a­mi, az igazat megvallva, 10 nyomott ívet legalább is tenne, vett volna fel inkább csak egynéhányat, és azokat merítette volna ki tőle kitelhetőleg. Ácsa­p-ról p. 0. nála csak ennyi van: Csapja a levet; felcsapott katonának; csapj egy kisfát; szép egy beszédet csapott; rácsapott az ölyv a csibékre. Az ere­d-röl és eresz­t-röl ennyi : Bánatnak, futásnak, útnak ered; megered az eső; elered a vére. — Ereszt a méh; az ezüstöt aranynyal eresztik meg; beereszteni a ruhát (inkább beavatni); ereszt a posztó t. i. színét; megereszkedik az idő, a dohány, azaz megnedvesül. Minthogy e tárgyban hever nálam egy kis gyűjtemény kéz­iratban, bátorkodom belőle közleni az ezen igékre vonatkozókat: Nyakon csaphatsz, ha előbb földhöz tudsz csapni. Csapja a levet, azaz hízelegve keresi valaki kedvét, tán innen van a csapodár szó jelentménye. Nagy dáridót vagy mulatsá­got cs­a­p­ni nem akarok. Nagy szelet c­s­a­p 0 11 ezzel a hitvány munkával, azaz nagy zajt ütött. Az édes must elcsapta hasát. A rész inast el szokta csapni magától mestere. A kutya alól hat kölyket csaptak el, mégis négy maradt. A napokban igen felcsapták az eleség árát. Van-e kedved felcsapni kato­nának. A csaptató elszabadult és f­e­l­c­s­a­p­t­a államat. Nem pú­pozva , hanem csapva adja a gabonát, mert a mérőt színig e­l­­csapja. Úgy becsapta az ajtót, hogy az ablak is kitörött. Becsapom a szádat, ha el nem hallgatsz. Fiamat kicsap­ták az iskolából, pedig nem volt ki cs­a­p­an­gó magaviseletű. A jegyzőt kicsapták hivatalából, mert részeges volt. A vil­lám nem mindig cs­a­p l­e. Az eleség árát le kell csapni, hogy több vevője legyen. Az ölyv le vagy alácsap a ragadmányra. Az engedetlen iskolást, ha nem akar megjavulni, meg szokták csapni, azaz r­á­c­s­a­p­n­a­k az alfelére. Az elszabadult ág ki­csapta szemét. Az erkölcs ösvényéből nem tanácsos félre­­csapni, vagy kicsapni, mert kicsapongdnak mondatunk. Örömében még kalapját is félrecsapta. Ö­s­z­ve­c­s­a­p­t­a ke­zeit, mikor ez eseményt meghallotta, azaz elárcsélkodott. Ö­s­z­­vecsaptak a hullámok feje fölött. A bajvívók úgy ö­s­zve­csaptak, hogy kardjuk azonnal eltörött. Más a b­i­r­k­a­c­s­a­­pat, mint a birkacsapás. A c­s­a­p­á­s sohasem lesz áldás. Újonnan esett havon e­l tudnád-e csapázni a vadat. Eredj haza, mit ácsorogsz it a kapu előtt. Hacsak futás­nak nem eredünk, megázunk, mert az eső mindjárt elered. Úgy nyakon csapta , hogy orra vére azonnal eleredt. Az eső olly szépen neki eredt vagy m­e­g­e­r­e­d­t, hogy azt gondoltam, két nap sem áll meg. Egy oltoványom sem eredt meg az idén. Egyik karomban megeredt a himlő, a másikban nem. Félek, hogy ismét hosszas beszédbe ereszkedik velünk. A vész nagy, nem lenne-e tanácsos horgonyra ereszkednünk. Az éjszaka igen nagy köd ereszkedett. A toronyból kötélen ereszkedett le. Az uraság igen leereszkedik jobbá­­­gyaihoz , mert nem kevély; de ki sohasem e­r­e­s­z­k­e­d­i­k ve­lök, mert a grófi méltóságot nem akarja közlök levetni. A tanít­ványok hamar kifognak tanitójokon , ha velük igen kieresz­kedik. A kifeszített húr más hangot ad, hogyha megeresz­kedik. A dohány nedves helyen megereszkedik, száraz helyen pedig megszikkad. Az idén a méhek keveset eresztet­tek. Ha szakállat eresztene, borotválkoznia nem kellene. Nem minden bogár ereszt selymet. Más dolog szelet eresz­teni, mint szélnek ereszteni valamit. Nyelvét a szónok ékes beszédnek, a dalnok pedig ajkát hadi dalnak eresz­té. Nem akar b­e­e­r­e­s­z­t­e­n­i a szobába , jóllehet rabló nem vagyok. A pipát viaszszal, a csutorát gyantával szokták beereszteni. A macska nem örömest ereszti el az egeret, ha egyszer meg­fogta. A gyermeket nem mindig eresztik el játszani, mikor menni akarna. Az agarakat eleresztették a pórázról, és a nyulaknak utánuk eresztették. Elereszti fülét farkát, azaz bágyadt, semmi kedve sincs. Ereszd neki azt a fegyvert, süsd el. Az ügyetlen gyermekek nem tudják felereszteni a sárkányt. Addig a deresről f­e­l nem eresz­tették , míg alfelét meg nem hegedülték. A sülű­ habarékot vízzel ereszti fel a szakács. Füle mellett szokta elereszteni szüleinek intését. Annyit evett, hogy a nadrágszíjján eresztenie kellett. Ereszd ide hozzám azt a kis­fiút. A tanulókat minden órában kieresz­tik egyszer az iskolából. A sürgetés ügyet nem jó hosszú pó­rázra ereszteni. Addig a szót ne ereszd ki szádon , míg meg nem fontolod. A béresek már kieresztettek, pedig dél még messze van. Az idén korán k­i fog ereszteni a tél. Hugód igen megeresztette a ponyvát, azaz sokat beszél. A vásárt kilencz óra előtt, a szüretet pedig szent Mihály nap előtt ritkán szokták megereszteni. Az asztalos úgy össze tudja eresz­teni a deszkát, mintha csak egy darab volna. A ludakat ne ereszd a buzagarmadára. A juhász őszszel ereszti öszve a birkákat a kosokkal. A gabona az idén jól ereszt, azaz jól fizet. A 244d. lapon arról ad oktatást, mikint kezelendők azon mondatok , mellyekből a hogy kimarad, ’s másfél lapon kime­ríti az egészet; holott e tárgy megvitatása, a nélkül, hogy fe­lesleges szószaporításba tévednénk , legalább másfél ívet meg­kívánna. Az ide tartozó mondatoknak csak futólagos áttekin­tése is hosszas elmélkedésbe ejtheti a nyelvbúvárt. Ugyanis: 1) Hol nem lehet a hogy-ot kihagyni, mert e következő mondatokban , úgy hiszem el nem maradhat. Cornelius azt írja, hogy Epaminondas még tréfából sem hazudott. Azt hallottam , hogy a király holnap tér vissza uta­zásából. Azzal fenyegetett, hogy megöl, ha száz ftót nem adok neki. ’stb. Szerző iparkodik ugyan erre nézve szabályt adni , melly igy hangzik: „Ha a másod mondat igéje múlt időben áll, a­hogy nem hagyathatik ki, nem lévén nyelvünknek határozatlan módú múltja. Nyelvünk természete ellen főzetnék hát e mondat: „m­e­g­­szalasztottnak lenni hallom az e­ll­e­n­s­é­g­e­t, e he­lyett: hallom, hogy megszalasztatott az ellen­ség.“ De ez, véleményem szerint, nem igen állja ki a sarat, mert vannak mondataink , hol a másod mondat igéje nem áll a múltban , ahogy még sem maradhat ki, p. 0. Arra kért, hogy mondjak le jogaimról. Jó eleve tudtomra adá , hogy le nem mond jogáról. Gyanút gerjeszt, hogy ben­nünket mostanában kerülsz. ’stb. 2) Arra kellett volna szabályokat adnia, hogy, ha kimarad a hogy, a másod mondatbeli ige mikor létetik infinitivusba és mikor nem; mert vannak olly mondataink, hol a hogy kimarad és a másod mondatbeli ige nem jön infinitivusba , p. 0. Arra kérem teremtőmet (hogy) Tartsa meg a szeretőmet. Az a kérdés, (hogy) hol ma­radhat ki a hogy ’stb. Továbbá vannak ollyan mondataink is, még pedig nagy számmal, ho! a hogy kimaradván, a másod mondatbeli ige infinitivusba tétetik, p. 0. Azért ugrott a vízbe, hogy barátja életét megmentse, lesz : vízbe ugrott barátja életét megmenteni. (Vége köv.)

Next