Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-11-22 / 495. szám

Vasárnap 495. BUDAPESTI November 22.1846. kiadóhivatalban, hatvani at* ozal Horváth-házban 4831. szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menetidő példányokat s csak a bécsi császári posta­­* hivatalnál rendeltethetnek meg. J HÍRADÓ Ezen lapok minden héten Jegyszer, n. m. kedden, csiltör­­fü­kön, pénz. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Bu­da­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs h­asáb­­b­ráért 5 (öt) ez. hr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Helyzetünk és a legsürgetőbb reformok IV. — A kir. orvoskar f. évi oct. 25én tar­tott közülése. Megyék: Közgyűlés Zólyomban. Budapesti hirharang. Hadi műszavak 2dik közlése. József-nádor nemzeti képcsarnoka. — Levél Temesvárról. Sárosmegyei rabstatistika. Ausztria. (Krakó az ausztriai birodalomhoz kapcsoltatik ) Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Olaszország. Hivatalos és magánhir­­detések. mAOYAHMMMXAtt és BRDÉEY, $£ (Helyzetünk és a legsürgetőbb refor­mok. IV.) Ugyan illyforma ellenvetést gördíthetne elémbe nem egy: mikép lehet józan észszel még most is kiindulási pontjáról beszélni Magyarország reformjainak, mikor azok már rég útban vannak, és épen a közlekedés eszközeit tenni e kiindulási ponttá, e már félszázad óta függő feladásait or­szággyűléseinknek, mellyek magok is egyéb reformi előz­ményeket tesznek szükségessé ’s mellyek, végre, már nem­csak a kormány speciális gondoskodásának lettek legápol­­tabb tárgyai, hanem egyszersmind a nemzeti munkásság leg­­nagyobbszerű eredményekkel kecsegtető mezejévé is váltak - - már minő . . .! Csak egy kicsit mérsékelje magát buzgó reformer úr, tán megérthetjük egymást. Nincs itt szó ollyan kiindulási pont­ról, miilyen például egy vonalé, melly tehát kezdete volna azon egésznek, minek vége nincs. Nekem úgyis tetszik, hogy sokan azt, a­mit, nem egészen helytelenül, logikai egy­másutánnak neveztek, egy illy vonallal assimilálták kép­zelődésükben, és ennélfogva azt várták, hogy mint ebben a pontok, olly egyenes irányban következzenek az első re­formból a többiek; én reformjainkban inkább némi geome­triai egymásutánt látok ’s azokat egy közterülethez merném hasonlítani, mellynek középpontja körül akármennyi kört képzelhetünk egész a végtelenség körvonaláig, meddig a középpontból kiinduló sugárok terjednek ’s mi maga a tö­kély. A mi reformjaink tehát ezen középpont körül sorozód­­hatnak a különböző sugarak irányában, attól különböző tá­volságban, az egymásutánban tehát csak az lenne a hiba, ha azon reformok, mellyek a középponttól természetüknél fogva távolabb állanak, előbb illesztenének be, mint az ahoz közelebb állók; —hogy illy hibás beillesztések nemcsak ezen geometriai, hanem a régibb logikai egymásután szerint is történtek, azt tudja mindenki, hogy ezután is történni fog­nak, azt szinte sejdítom , mert az embereknek csak legki­sebb része mathematikus vagy geometra, és még ezen ki­váltságos halandók is nagyon emberek, azaz: gyarlók. Az én hasonlításom is, mint minden hasonlat, tudom, nagyon gyarló, ’s elsőséget neki csak azért adok a másik felett, mert véleményem szerint közelebb áll a való képéhez, ’s reform­jainkról­ gondolatomat tökéletesebben illustrálja. Az én ki­indulási pontom tehát állott minden időben és állni fog ezután is; reformáló eljárásunk törvénye pedig ehez képest csak az volna, hogy ezen indulópont és lépéseink között természetes egybefüggés legyen és igyekezzünk kipótolni minden hézagot. Azonban, ha a fenebbiekben egyetértene is velem olva­sóm, lehetne még egy ellenvetése, első tekintetre is nagyon fontos, mellyel még szembe kell néznem.— Ez a kiindulás­pont, mondhatná, lehet jól választva a dolgoknak bizonyos rendében, például az anyagiakban, de az ember nemcsak testből áll, és mint a példabeszéd mondja: nemcsak ke­­nyérrel él az ember, ’s így a reformoknak sem szabad egészen anyagiaknak, következőleg egyoldaluaknak lenni.— Úgy van, hanem valamint azt, a­miből az ember áll, teljes lehetetlen kétfelé választani, úgy ezen kiindulási pont is ta­lán ép olly mértékben anyagi, miilyenben szellemi — ’s ezt később tüzetesebben fogom vitatás alá venni; azonban meg­engedem, hogy az eszközökben , mellyekkel a társadalmi testre anyagi vagy szellemi irányban akarunk hatni, lehet annyi különbség, hogy azoknak kiindulásul is különböző pontokat lehetne kimutatnunk, de ez, véleményem szerint, merőben szükségtelen, mert ezen kiindulási központok, mint concentricus körökés, úgyis egybetalálkoznának, és így ugyan­azon középpontot mindenrendű reformjainkra nézve elfogad­hatjuk indulópontnak. Egy példa fel fogja világosítni állítá­somat : ha egyfelől kiindulási pontunkká teszszük a közle­kedések megnyitását határaink között és azokon kívül, más­felől ugyanazon pontba képzeljük a népnevelés elrendezését, mi következik ezek után legtermészetesebben? A fizetés, aztán a fizetés módjának igazságos elrendezése, aztán meg annak czélszerű behajtása ’stb. ’stb. Igaz, hogy erre azt fe­lelhetne olvasóm, hisz épen ellenkezőleg kellene történni... előbb czélszerű, takarékos és hiánytalan behajtásról aztán a fizetés módjának igazságos elrendezéséről, legvége pe­dig a fizetés mennyiségéről kellvén gondoskodni___Csak hogy akkor az én ellenmondóm theoretikus volna: azt akar­ná, hogy az elmélet menjen gyakorlat előtt, holott világ teremtése óta a gyakorlat megy elől ’s utánkiséri az elmélet Ennél több figyelemreméltó ellenvetés kiindulási pon­tomra nézve eszembe nem jutván, a vitának véget vetek. Hanem magára azon értelmezésre nézve, mellyet a civi­­lisatio feladatáról adtam, jöhetne egy észrevétel két ellen­kező oldalról, természetesen igen különböző érzelmeknek kíséretében: a quasidemocrata, melly speciessel különösen hazánk bővelkedik, ’s természete, miről könnyen ráismer­hetsz, az, hogy nyelvén mindig democrata elveket forgat, de ha érintkezésbe hoz vele a történet és véletlenül a nép gyer­meke találsz lenni, azt tapasztalod, hogy a legkiáltóbb con­trast, mire életedben akadtál, ő maga és beszéde között léte­zik, mert tűrhetetlen aristocrats! gőgjével majdnem eltipor *). S az illy quasidemocrata tehát nem kis meglepetéssel venné észre,­­ hogy ha az én értelmezésem szerint a civilisationak hazánk­ban, valamint másutt is, feladata: eltörölni a contrastokat az ember és természet között, meghódítani ezt a társaság erejével az ember javára, megszelídíteni, elsimítani a ki­áltó egyenetlenséget a földön és a társadalomban-----akkor az én szavaim nem egyebek, mint érthető és világos formu­lája minden­­ kívánságainak ’s szerinte nincs egyéb hátra, mint a civilisatio ezen általam kifejezett feladatának teljesí­tésbe vételét legelőbb is az aristocratiának, mint egyik legnevezetesebb társadalmi contrastnak, eltörlésén kezdeni meg ... A kiváltságai iránt erősen féltékeny ultra-aristocrata nemcsak meglepetve de meg is rettenve vehetné észre maga is, hogy ezen civilisatioi tan csakugyan a legszélsőbb de­mocrata szájába is beillenék ’s én tán valami fraterni­­taire, égalitaire és niveleur vagyok, tehát leg­veszedelmesebb ellensége a fenálló rendnek, és mint i­lyent tán még a rendőrség figyelmére is méltónak találhatna .... Hogy azonban sem az egyik igen magasat ne ugorjék örö­mében, sem a másik igen meg ne rökönyüljön aggodalmá­ban , előre kijelentem, hogy én bizony juste-milieu, a legrendíthetlenebb j­ust e-mil­­­en vagyok, vagy ha úgy tetszik , c­o­ns­er­va t­i­v - h­ala dó. Az aristocratiák iránti érzelmimnek, elvonva minden históriai és politikai te­kintetektől , különös szilárdságot adott egy meglepő észle­let , mellyet akkor tettem legelőbb, mikor közelebbről ha­zánk és Európa földabrosza felett kellett mulatnom hoszsza­­san. Épen a földkéreg egyenetlenségein, a hegyeken, völ­gyeken és rónákon elmélkedtem ,s rögtön a társadalom he­gyei, völgyei és rónái jutottak eszembe, hiszen, gondolom magamban, az emberi társadalom, ha felületén eltekintünk, nem egyéb mint a leghűbb utánnyomása azon föld felületének, mellyre telepedve van - - a metszett kőlapról kapott kő­nyomat : minél egyenetlenebb valamelly tartomány felülete, annál egyenetlenebb a társadalomé is ... Ám vegyük rendre vizsgálat alá Európa nevezetesebb országait. Anglia bérsz­­övezte síkságait millió munkások egyforma népessége lepi el, melly felett néhány dús lord, mint rónái felett a walesi, cum­­berlandi ,stb. hegyvidék, uralkodik; Scotia hegyesvölgyes vidékeit a bérlők és számos gentry földművelő tarka né­pessége borítja; Izland hegyes vidékein sok az apró földesúr (landlord); síkjain az egyenlőn éhező millióktól alig vehetni észre a felettök álló néhány lordot, mint a tenger­ből parttá emelkedő szikláit. Innen a csatornán, nézzetek az égalité,liberté csalékony hangjáért annyi vért on­tott Francziaországra: az ős­gránitsziklás Bretagne és Vendéet nyugaton ma is a Chatelineau-k és Larochejaquelin-ek iva­déka ’s egy egészen földművelő nemesség lakja bérlőivel; a hegyes déli rész tanyája a Lajos Fülöpnek még mindig fé­lelmes legitimismusnak; az északi egészen sima részen uralkodik a gyári napszámosok és apró földművelők milliói­nak egyformasága. Belgiumot és Hollandiát alig érinti egy hegyvidék, az Ardennek bérczei, a többi csupa rónaság; nem is egyenlőbb a társadalom sehol, mint e tartományokban. A hegyesvölgyes Rajnavidék és számos rajnai nemesség pon­tosan megfelelnek egymásnak; sehol sem szembetűnőbb Németországon az egyformaság, mint a rónás Poroszország­ban. Muszkaország végtelen térségein ezerek és milliók egyformaságát nem háboríthatja meg a felettök álló egyegy határtalan birodalmú és hatalmú földesur, kiknek kevés száma a czár határtalan hatalma alatt megint az egyforma­ság térszínére sülyed. Az ausztriai tartományokban hegyes vidékeknek számos nemesség, rónáknak számos parasztság vagy gyármunkás nép felel meg: az elsőknek Tyrol, Stiria, felső Ausztria, az utolsóknak Cseh-, Morvaország, alsó Ausztria és Lombardia. És hazánkban ? Nézzetek Erdély a dunántúli rész’stb. hegyes vidékeire : ezek a közép és alsóbb- , rendű nadrágos nemesség és parasztság tarka vegyületétől nyüzsögnek, midőn a nagy térséget, ha imittamott egy egy kiváltságos folt is, de egyáltalában valódilag egyforma ga­tyás népesség borítja; ez az egyformasági szellem annyira *) Ez csak egy vonása democratáink jellemének, hogy azt kiegészítsem, nem kell egyéb, mint ide írnom azon képet, mely­ Iyet Sokrates a korabeli democratákról rajzol s mellynek ér­dekességét az eredetihez meglepő hasonlatosságán kívül, ki­­mondhatlanul neveli magának ama nagy halandónak neve is. So­crates szerint a democrata olly ember, kinek lelkében a felesleges vágyak felülkerekedtek a szüksége­seken, ’s kinek tudomány és igazi maximáktól üres elméje hamis és balítéletekkel és házsár­­tos véleményekkel van megtelve. Ö, mond Sokrates, máról holnapra él. A legelőbb felébredt vágyat legelébb elégíti ki. Ma mámor és bordalékban kéjeleg, holnap böjtölni fog ,s csak vizet inni. Most a vívó­iskolában gyakorolja magát, majd csak hever és semmire sem gondol. Ollykor philosophus, leggyakrabban statusférfi, szószékre lép ’s be­szél és cselekszik, a nélkül hogy tudná, mit csinál. Egyik nap kedve a katonai állapothoz vonja, ’s ime már harcrfinak csapott fel; másnap a kereskedésbe veti magát. Szóval: az ő magaviseletében nincs semmi állandó, semmi szabá­lyos; ő nem tűr semmi kényszert, ’s az életet, mellyet folytat, szabad, kellemes és boldog életnek nevezi. Az ő jelleme, melly magában minden jellemeket és erkölcsöket egyesít, a népi álla­potnak minden kellemeivel és változatosságaival bir. (Republique de Platon. Trad. par Grou.) Jellemzi a róna téreket, hogy az a már tisztulni, csilapodn kezdő és bekanyarodó quasidemocrata mozgalom is, melly csak nem rég olly nagy lármát ütött volt Magyarországon, a térségi megyékből kerekedett volt fel. Mind­ezen észleletek következésében, bennem azon meggyőződés verő gyökeret — a mi ellen már minden rug­dalózást merő haszontalanságnak tartok ’s egyedüli remé­nyem csak az emberiség és a világ további fejlődésében ál­lapodik meg — hogy aristocratiák létezendenek mindaddig, mig a tartományokat hegyek, völgyek és síkok alkotandják... Erre az én túlságos aristocratám, természetesen, nagyot lélekzelve ’s hozzám egy megérdemlett, kegyes mosolyt in­tézve , megnyugszik; de democratám még ki sem hallgatva, már beszédem közepén odahagyott, haragra lobbant arczá­ról csak egy mélyen megvető és eltipró tekintetet vetvén reám — a­mi engem egy hajszálnyit sem mozdíta ki sod­romból, megszokván már régóta egyáltalában keveset gon­dolni ezen szenvedélyes fráterekkel. — De te higgadt olva­sóm, azt kérdhetnéd: mindezekkel már hogy illik egybe az én civilisatioi tanom ? A legjobban.-------Feleletem egy­szersmind arra is megtanítand, hogy sem az egyiknek ke­gyes mosolyára, sem a másiknak bosszús haragjára olly határtalanul méltó nem vagyok.------Igen, a szünetlenül előhaladó civilisationak nyomait, mindenütt a kiáltó con­­trastok eltörlése bélyegzi, az emberi társadalom tökélete­­sedési útja az egyenlőség felé visz . . . valamint a hegyek minden évben bizonyos, megmérhető részét vesztik el tes­tüknek, az atmosphaera elmorzsoló befolyása alatt, é s a ró­nák ugyanannyit nyernek; — amazok a soha sem siető, de sohasem is késő időnek emésztő foga alatt folyvást ezekhez közelednek alább, ezek pedig amazokhoz emelkednek fel­jebb— az évezredek előtt virágzott városokat ma már a föld alól kell kiásnunk — . . . úgy a társadalmi állapotok is------, mikor a földnek emelkedései egy térszínben lesznek a zó­nákkal, azaz földgömbünk sima lesz, mint egy földközi tó­nák tükre, akkor egyenlő lesz minden emberi állapot ,a felette csak egy ur, mint a világ felett egy isten .... De földünk ezen átalakulása nem illy egyszerű és háborítatlan... a gyomrában rejlő erők ollykor ollykor kitörnek ’s uj egye­netlenségeket löknek a simulni kezdett felületre... ’s a tár­sadalmak? nincsenek-é ők is épen illy háboritásoknak alá­vetve ? ... Illy gondolatoknál a lélek ájtatossággal telik el ’s az embernek nem marad egyéb hátra mint nyugodtan fel­fohászkodni : — a teremtő így akarta! A civilisatio feladata tehát nyájas olvasóm az, a­mit fen­tebb előadók, annak menetét erőszakolni, annyi, mint azt megzavarni. Azért remélni az emberi állapotok egyenlősé­gét , hinni az örökös békét, a tökéletes szabad kereskedést a föld minden népei között ’stb... mind egy categoriába tar­tozó dolgok: a kicsinyek és szegények sokkal számosabb része örökké fog törekedni a nagyok és gazdagok kisebb számának sorsára; az iparos és vagyonos örökké fog félni a háborútól ’s a kereskedő örökké undorodni a vámoktól, de ezen különféle érdekből folyó kívánságoknak más, épen ellenkezők is felelnek meg ’s azért csak egyedül az ábrán­dosok azok, kik valahai teljesülésüket várják. A KIR/ ORVOSKARÉ év oct. 25én tartott köz­ülése. (Schedel Jr. életrend-tanszékrőli leköszönése. dr. Wagner J. helyettes tr., lélektanszék reménye. Schönbein lőpamuta Pesten utánozva. Dr. Warburg és egy egri polgár titkos váltóláz gyógyszerei. Burgonya-rothadásról Tognio tr. Orvos-özvegyek és árvák nyugdíj-intézete. Orvosok tör­vényes díjszabálya. Orvosi reformügy. Tagválasztás.) Örömmel fogok ismét egy tartalomdús ülés vázlatához, melly a nemorvosi közönséget is némileg érdekelheti. Stáhly­ó alga megnyitván az ülést, az jelenti, hogy dr. Schedel F., k. egyetem könyvtárnokává történt kinevezése következtében leköszönvén a diaetetica rk. tanszékéről, dr. Wagner J. e tanszék helyettes tanárává neveztetett ki. Kijelenté (önsaga) reményét, hogy hihetőleg nemsokára a lélekgyógytan rk. tanszéke is legkegyelmesben fog megállapittatni — ’s erre előlegesen figyelmezteti a tagokat és tankedvelőket. Közli továbbá velünk, hogy Stadler és Sangaletti tr. uraknak si­került Schönbein hires lőpamutát utánozni; melly pesti ké­szítménynek részét magával hozván, azt tüstint kísérlet tár­gyává téve. E pamut külsőleg épen ollyan mint a közönséges; lánggal gyorsan föllobban, csekély pattanást és semmi pisz­kot nem szül. Hajtó ereje a finom lőporhoz képest majdnem kétszeres (két nappal ezután egy fiatal kereskedő golyó­­fegyverrel kísérletet tett, melly szerencsétlenül ütött ki, mert épen midőn a golyót rá akará fojtani — minden tűz vagy ütés nélkül — a fegyver elsült ’s az ifjút erősen meg­sértő, Schönbein prof. által tett számos lőkisérleteknél illy bal esemény eddigien nem történt). Ezután dr. Warbarg titkos váltóláz­ elleni növény-festvényéről (vegetabilische Fiebertinctur) és egy egri polgár hasonló titkos láz­ porairól szól­ó niga, ’s bizonyos mennyiségeket ezekből átad Sauer tr. urnak kórodai kísérlet végett, egyszersmind Sangaletti tr. ur által történendő vegytani vizsgálatot ajánlván, mert ámbá or vegykonczolat által eddig is már kisült, hogy e titkos tincturában nem csekély mennyiségű kinal és káfor foglaltatik, mégis még pontosb megismerése kívánatos. (Dr. Warburg szerint két aránylag csekély adagevegyí­­zékből, a paroxismus előtti 3 óra alatt adva gyökeresen le­győzi a legerősebb váltólázt. A komáromi katonaságnál lett kísérletek kedvezőknek jelentetnek.) — Az egri polgár itt-

Next