Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-11-22 / 495. szám
Vasárnap 495. BUDAPESTI November 22.1846. kiadóhivatalban, hatvani at* ozal Horváth-házban 4831. szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menetidő példányokat s csak a bécsi császári posta* hivatalnál rendeltethetnek meg. J HÍRADÓ Ezen lapok minden héten Jegyszer, n. m. kedden, csiltörfükön, pénz. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábbráért 5 (öt) ez. hr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Helyzetünk és a legsürgetőbb reformok IV. — A kir. orvoskar f. évi oct. 25én tartott közülése. Megyék: Közgyűlés Zólyomban. Budapesti hirharang. Hadi műszavak 2dik közlése. József-nádor nemzeti képcsarnoka. — Levél Temesvárról. Sárosmegyei rabstatistika. Ausztria. (Krakó az ausztriai birodalomhoz kapcsoltatik ) Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Olaszország. Hivatalos és magánhirdetések. mAOYAHMMMXAtt és BRDÉEY, $£ (Helyzetünk és a legsürgetőbb reformok. IV.) Ugyan illyforma ellenvetést gördíthetne elémbe nem egy: mikép lehet józan észszel még most is kiindulási pontjáról beszélni Magyarország reformjainak, mikor azok már rég útban vannak, és épen a közlekedés eszközeit tenni e kiindulási ponttá, e már félszázad óta függő feladásait országgyűléseinknek, mellyek magok is egyéb reformi előzményeket tesznek szükségessé ’s mellyek, végre, már nemcsak a kormány speciális gondoskodásának lettek legápoltabb tárgyai, hanem egyszersmind a nemzeti munkásság legnagyobbszerű eredményekkel kecsegtető mezejévé is váltak - - már minő . . .! Csak egy kicsit mérsékelje magát buzgó reformer úr, tán megérthetjük egymást. Nincs itt szó ollyan kiindulási pontról, miilyen például egy vonalé, melly tehát kezdete volna azon egésznek, minek vége nincs. Nekem úgyis tetszik, hogy sokan azt, amit, nem egészen helytelenül, logikai egymásutánnak neveztek, egy illy vonallal assimilálták képzelődésükben, és ennélfogva azt várták, hogy mint ebben a pontok, olly egyenes irányban következzenek az első reformból a többiek; én reformjainkban inkább némi geometriai egymásutánt látok ’s azokat egy közterülethez merném hasonlítani, mellynek középpontja körül akármennyi kört képzelhetünk egész a végtelenség körvonaláig, meddig a középpontból kiinduló sugárok terjednek ’s mi maga a tökély. A mi reformjaink tehát ezen középpont körül sorozódhatnak a különböző sugarak irányában, attól különböző távolságban, az egymásutánban tehát csak az lenne a hiba, ha azon reformok, mellyek a középponttól természetüknél fogva távolabb állanak, előbb illesztenének be, mint az ahoz közelebb állók; —hogy illy hibás beillesztések nemcsak ezen geometriai, hanem a régibb logikai egymásután szerint is történtek, azt tudja mindenki, hogy ezután is történni fognak, azt szinte sejdítom , mert az embereknek csak legkisebb része mathematikus vagy geometra, és még ezen kiváltságos halandók is nagyon emberek, azaz: gyarlók. Az én hasonlításom is, mint minden hasonlat, tudom, nagyon gyarló, ’s elsőséget neki csak azért adok a másik felett, mert véleményem szerint közelebb áll a való képéhez, ’s reformjainkról gondolatomat tökéletesebben illustrálja. Az én kiindulási pontom tehát állott minden időben és állni fog ezután is; reformáló eljárásunk törvénye pedig ehez képest csak az volna, hogy ezen indulópont és lépéseink között természetes egybefüggés legyen és igyekezzünk kipótolni minden hézagot. Azonban, ha a fenebbiekben egyetértene is velem olvasóm, lehetne még egy ellenvetése, első tekintetre is nagyon fontos, mellyel még szembe kell néznem.— Ez a kiinduláspont, mondhatná, lehet jól választva a dolgoknak bizonyos rendében, például az anyagiakban, de az ember nemcsak testből áll, és mint a példabeszéd mondja: nemcsak kenyérrel él az ember, ’s így a reformoknak sem szabad egészen anyagiaknak, következőleg egyoldaluaknak lenni.— Úgy van, hanem valamint azt, amiből az ember áll, teljes lehetetlen kétfelé választani, úgy ezen kiindulási pont is talán ép olly mértékben anyagi, miilyenben szellemi — ’s ezt később tüzetesebben fogom vitatás alá venni; azonban megengedem, hogy az eszközökben , mellyekkel a társadalmi testre anyagi vagy szellemi irányban akarunk hatni, lehet annyi különbség, hogy azoknak kiindulásul is különböző pontokat lehetne kimutatnunk, de ez, véleményem szerint, merőben szükségtelen, mert ezen kiindulási központok, mint concentricus körökés, úgyis egybetalálkoznának, és így ugyanazon középpontot mindenrendű reformjainkra nézve elfogadhatjuk indulópontnak. Egy példa fel fogja világosítni állításomat : ha egyfelől kiindulási pontunkká teszszük a közlekedések megnyitását határaink között és azokon kívül, másfelől ugyanazon pontba képzeljük a népnevelés elrendezését, mi következik ezek után legtermészetesebben? A fizetés, aztán a fizetés módjának igazságos elrendezése, aztán meg annak czélszerű behajtása ’stb. ’stb. Igaz, hogy erre azt felelhetne olvasóm, hisz épen ellenkezőleg kellene történni... előbb czélszerű, takarékos és hiánytalan behajtásról aztán a fizetés módjának igazságos elrendezéséről, legvége pedig a fizetés mennyiségéről kellvén gondoskodni___Csak hogy akkor az én ellenmondóm theoretikus volna: azt akarná, hogy az elmélet menjen gyakorlat előtt, holott világ teremtése óta a gyakorlat megy elől ’s utánkiséri az elmélet Ennél több figyelemreméltó ellenvetés kiindulási pontomra nézve eszembe nem jutván, a vitának véget vetek. Hanem magára azon értelmezésre nézve, mellyet a civilisatio feladatáról adtam, jöhetne egy észrevétel két ellenkező oldalról, természetesen igen különböző érzelmeknek kíséretében: a quasidemocrata, melly speciessel különösen hazánk bővelkedik, ’s természete, miről könnyen ráismerhetsz, az, hogy nyelvén mindig democrata elveket forgat, de ha érintkezésbe hoz vele a történet és véletlenül a nép gyermeke találsz lenni, azt tapasztalod, hogy a legkiáltóbb contrast, mire életedben akadtál, ő maga és beszéde között létezik, mert tűrhetetlen aristocrats! gőgjével majdnem eltipor *). S az illy quasidemocrata tehát nem kis meglepetéssel venné észre, hogy ha az én értelmezésem szerint a civilisationak hazánkban, valamint másutt is, feladata: eltörölni a contrastokat az ember és természet között, meghódítani ezt a társaság erejével az ember javára, megszelídíteni, elsimítani a kiáltó egyenetlenséget a földön és a társadalomban-----akkor az én szavaim nem egyebek, mint érthető és világos formulája minden kívánságainak ’s szerinte nincs egyéb hátra, mint a civilisatio ezen általam kifejezett feladatának teljesítésbe vételét legelőbb is az aristocratiának, mint egyik legnevezetesebb társadalmi contrastnak, eltörlésén kezdeni meg ... A kiváltságai iránt erősen féltékeny ultra-aristocrata nemcsak meglepetve de meg is rettenve vehetné észre maga is, hogy ezen civilisatioi tan csakugyan a legszélsőbb democrata szájába is beillenék ’s én tán valami fraternitaire, égalitaire és niveleur vagyok, tehát legveszedelmesebb ellensége a fenálló rendnek, és mint ilyent tán még a rendőrség figyelmére is méltónak találhatna .... Hogy azonban sem az egyik igen magasat ne ugorjék örömében, sem a másik igen meg ne rökönyüljön aggodalmában , előre kijelentem, hogy én bizony juste-milieu, a legrendíthetlenebb just e-milen vagyok, vagy ha úgy tetszik , conserva tiv - hala dó. Az aristocratiák iránti érzelmimnek, elvonva minden históriai és politikai tekintetektől , különös szilárdságot adott egy meglepő észlelet , mellyet akkor tettem legelőbb, mikor közelebbről hazánk és Európa földabrosza felett kellett mulatnom hoszszasan. Épen a földkéreg egyenetlenségein, a hegyeken, völgyeken és rónákon elmélkedtem ,s rögtön a társadalom hegyei, völgyei és rónái jutottak eszembe, hiszen, gondolom magamban, az emberi társadalom, ha felületén eltekintünk, nem egyéb mint a leghűbb utánnyomása azon föld felületének, mellyre telepedve van - - a metszett kőlapról kapott kőnyomat : minél egyenetlenebb valamelly tartomány felülete, annál egyenetlenebb a társadalomé is ... Ám vegyük rendre vizsgálat alá Európa nevezetesebb országait. Anglia bérszövezte síkságait millió munkások egyforma népessége lepi el, melly felett néhány dús lord, mint rónái felett a walesi, cumberlandi ,stb. hegyvidék, uralkodik; Scotia hegyesvölgyes vidékeit a bérlők és számos gentry földművelő tarka népessége borítja; Izland hegyes vidékein sok az apró földesúr (landlord); síkjain az egyenlőn éhező millióktól alig vehetni észre a felettök álló néhány lordot, mint a tengerből parttá emelkedő szikláit. Innen a csatornán, nézzetek az égalité,liberté csalékony hangjáért annyi vért ontott Francziaországra: az ősgránitsziklás Bretagne és Vendéet nyugaton ma is a Chatelineau-k és Larochejaquelin-ek ivadéka ’s egy egészen földművelő nemesség lakja bérlőivel; a hegyes déli rész tanyája a Lajos Fülöpnek még mindig félelmes legitimismusnak; az északi egészen sima részen uralkodik a gyári napszámosok és apró földművelők millióinak egyformasága. Belgiumot és Hollandiát alig érinti egy hegyvidék, az Ardennek bérczei, a többi csupa rónaság; nem is egyenlőbb a társadalom sehol, mint e tartományokban. A hegyesvölgyes Rajnavidék és számos rajnai nemesség pontosan megfelelnek egymásnak; sehol sem szembetűnőbb Németországon az egyformaság, mint a rónás Poroszországban. Muszkaország végtelen térségein ezerek és milliók egyformaságát nem háboríthatja meg a felettök álló egyegy határtalan birodalmú és hatalmú földesur, kiknek kevés száma a czár határtalan hatalma alatt megint az egyformaság térszínére sülyed. Az ausztriai tartományokban hegyes vidékeknek számos nemesség, rónáknak számos parasztság vagy gyármunkás nép felel meg: az elsőknek Tyrol, Stiria, felső Ausztria, az utolsóknak Cseh-, Morvaország, alsó Ausztria és Lombardia. És hazánkban ? Nézzetek Erdély a dunántúli rész’stb. hegyes vidékeire : ezek a közép és alsóbb- , rendű nadrágos nemesség és parasztság tarka vegyületétől nyüzsögnek, midőn a nagy térséget, ha imittamott egy egy kiváltságos folt is, de egyáltalában valódilag egyforma gatyás népesség borítja; ez az egyformasági szellem annyira *) Ez csak egy vonása democratáink jellemének, hogy azt kiegészítsem, nem kell egyéb, mint ide írnom azon képet, mely Iyet Sokrates a korabeli democratákról rajzol s mellynek érdekességét az eredetihez meglepő hasonlatosságán kívül, kimondhatlanul neveli magának ama nagy halandónak neve is. Socrates szerint a democrata olly ember, kinek lelkében a felesleges vágyak felülkerekedtek a szükségeseken, ’s kinek tudomány és igazi maximáktól üres elméje hamis és balítéletekkel és házsártos véleményekkel van megtelve. Ö, mond Sokrates, máról holnapra él. A legelőbb felébredt vágyat legelébb elégíti ki. Ma mámor és bordalékban kéjeleg, holnap böjtölni fog ,s csak vizet inni. Most a vívóiskolában gyakorolja magát, majd csak hever és semmire sem gondol. Ollykor philosophus, leggyakrabban statusférfi, szószékre lép ’s beszél és cselekszik, a nélkül hogy tudná, mit csinál. Egyik nap kedve a katonai állapothoz vonja, ’s ime már harcrfinak csapott fel; másnap a kereskedésbe veti magát. Szóval: az ő magaviseletében nincs semmi állandó, semmi szabályos; ő nem tűr semmi kényszert, ’s az életet, mellyet folytat, szabad, kellemes és boldog életnek nevezi. Az ő jelleme, melly magában minden jellemeket és erkölcsöket egyesít, a népi állapotnak minden kellemeivel és változatosságaival bir. (Republique de Platon. Trad. par Grou.) Jellemzi a róna téreket, hogy az a már tisztulni, csilapodn kezdő és bekanyarodó quasidemocrata mozgalom is, melly csak nem rég olly nagy lármát ütött volt Magyarországon, a térségi megyékből kerekedett volt fel. Mindezen észleletek következésében, bennem azon meggyőződés verő gyökeret — a mi ellen már minden rugdalózást merő haszontalanságnak tartok ’s egyedüli reményem csak az emberiség és a világ további fejlődésében állapodik meg — hogy aristocratiák létezendenek mindaddig, mig a tartományokat hegyek, völgyek és síkok alkotandják... Erre az én túlságos aristocratám, természetesen, nagyot lélekzelve ’s hozzám egy megérdemlett, kegyes mosolyt intézve , megnyugszik; de democratám még ki sem hallgatva, már beszédem közepén odahagyott, haragra lobbant arczáról csak egy mélyen megvető és eltipró tekintetet vetvén reám — ami engem egy hajszálnyit sem mozdíta ki sodromból, megszokván már régóta egyáltalában keveset gondolni ezen szenvedélyes fráterekkel. — De te higgadt olvasóm, azt kérdhetnéd: mindezekkel már hogy illik egybe az én civilisatioi tanom ? A legjobban.-------Feleletem egyszersmind arra is megtanítand, hogy sem az egyiknek kegyes mosolyára, sem a másiknak bosszús haragjára olly határtalanul méltó nem vagyok.------Igen, a szünetlenül előhaladó civilisationak nyomait, mindenütt a kiáltó contrastok eltörlése bélyegzi, az emberi társadalom tökéletesedési útja az egyenlőség felé visz . . . valamint a hegyek minden évben bizonyos, megmérhető részét vesztik el testüknek, az atmosphaera elmorzsoló befolyása alatt, é s a rónák ugyanannyit nyernek; — amazok a soha sem siető, de sohasem is késő időnek emésztő foga alatt folyvást ezekhez közelednek alább, ezek pedig amazokhoz emelkednek feljebb— az évezredek előtt virágzott városokat ma már a föld alól kell kiásnunk — . . . úgy a társadalmi állapotok is------, mikor a földnek emelkedései egy térszínben lesznek a zónákkal, azaz földgömbünk sima lesz, mint egy földközi tónák tükre, akkor egyenlő lesz minden emberi állapot ,a felette csak egy ur, mint a világ felett egy isten .... De földünk ezen átalakulása nem illy egyszerű és háborítatlan... a gyomrában rejlő erők ollykor ollykor kitörnek ’s uj egyenetlenségeket löknek a simulni kezdett felületre... ’s a társadalmak? nincsenek-é ők is épen illy háboritásoknak alávetve ? ... Illy gondolatoknál a lélek ájtatossággal telik el ’s az embernek nem marad egyéb hátra mint nyugodtan felfohászkodni : — a teremtő így akarta! A civilisatio feladata tehát nyájas olvasóm az, amit fentebb előadók, annak menetét erőszakolni, annyi, mint azt megzavarni. Azért remélni az emberi állapotok egyenlőségét , hinni az örökös békét, a tökéletes szabad kereskedést a föld minden népei között ’stb... mind egy categoriába tartozó dolgok: a kicsinyek és szegények sokkal számosabb része örökké fog törekedni a nagyok és gazdagok kisebb számának sorsára; az iparos és vagyonos örökké fog félni a háborútól ’s a kereskedő örökké undorodni a vámoktól, de ezen különféle érdekből folyó kívánságoknak más, épen ellenkezők is felelnek meg ’s azért csak egyedül az ábrándosok azok, kik valahai teljesülésüket várják. A KIR/ ORVOSKARÉ év oct. 25én tartott közülése. (Schedel Jr. életrend-tanszékrőli leköszönése. dr. Wagner J. helyettes tr., lélektanszék reménye. Schönbein lőpamuta Pesten utánozva. Dr. Warburg és egy egri polgár titkos váltóláz gyógyszerei. Burgonya-rothadásról Tognio tr. Orvos-özvegyek és árvák nyugdíj-intézete. Orvosok törvényes díjszabálya. Orvosi reformügy. Tagválasztás.) Örömmel fogok ismét egy tartalomdús ülés vázlatához, melly a nemorvosi közönséget is némileg érdekelheti. Stáhlyó alga megnyitván az ülést, az jelenti, hogy dr. Schedel F., k. egyetem könyvtárnokává történt kinevezése következtében leköszönvén a diaetetica rk. tanszékéről, dr. Wagner J. e tanszék helyettes tanárává neveztetett ki. Kijelenté (önsaga) reményét, hogy hihetőleg nemsokára a lélekgyógytan rk. tanszéke is legkegyelmesben fog megállapittatni — ’s erre előlegesen figyelmezteti a tagokat és tankedvelőket. Közli továbbá velünk, hogy Stadler és Sangaletti tr. uraknak sikerült Schönbein hires lőpamutát utánozni; melly pesti készítménynek részét magával hozván, azt tüstint kísérlet tárgyává téve. E pamut külsőleg épen ollyan mint a közönséges; lánggal gyorsan föllobban, csekély pattanást és semmi piszkot nem szül. Hajtó ereje a finom lőporhoz képest majdnem kétszeres (két nappal ezután egy fiatal kereskedő golyófegyverrel kísérletet tett, melly szerencsétlenül ütött ki, mert épen midőn a golyót rá akará fojtani — minden tűz vagy ütés nélkül — a fegyver elsült ’s az ifjút erősen megsértő, Schönbein prof. által tett számos lőkisérleteknél illy bal esemény eddigien nem történt). Ezután dr. Warbarg titkos váltóláz elleni növény-festvényéről (vegetabilische Fiebertinctur) és egy egri polgár hasonló titkos láz porairól szóló niga, ’s bizonyos mennyiségeket ezekből átad Sauer tr. urnak kórodai kísérlet végett, egyszersmind Sangaletti tr. ur által történendő vegytani vizsgálatot ajánlván, mert ámbá or vegykonczolat által eddig is már kisült, hogy e titkos tincturában nem csekély mennyiségű kinal és káfor foglaltatik, mégis még pontosb megismerése kívánatos. (Dr. Warburg szerint két aránylag csekély adagevegyízékből, a paroxismus előtti 3 óra alatt adva gyökeresen legyőzi a legerősebb váltólázt. A komáromi katonaságnál lett kísérletek kedvezőknek jelentetnek.) — Az egri polgár itt-