Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-11-26 / 497. szám

Csütörtök 497. November 16. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben­­ kiadóhivatalban, hatvani at­­ozai Horváth-házban 483 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példásokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. A­z­e­n lapok minden héten jegyszer, u. m. kedden, csü­tör­­tökti’i, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban (1 ft., postán bo­rítékban 60 ft. cz.p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­l­ráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Me­gyék: Közgyűlésről­ tudósítás folytatása Zalából. Budapesti hirha­­rang. Nyílt levél gróf Dessewffy Emil urhoz. — A vukovár-fiumei vasút tárgyában a Hetilap. Kisfaludy-társaság. Magyar gazd. egyesü­let (vége.) Czukorgyár-egylet közgyűlése. Árvák ügye. A pest­­váczi vasútvonalon nov. tékétől 22 feig utazott személyek száma. Ausztria. Külfö­l­d. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolor­szág. Oroszország. Délamerika. Egyveleg. Hivatalos és magánhirde­tések. MAftYAiftORSÜ&ÁGt ért WWmYJUW. Ő cs. kir. ap. Fölsége Zsitvay Józsefet Szerémmegye első al­ispánját ,kir. tanácsos' czimmel díjmentesen feluházni, gr. Vilczek Henrik a kőszegi kerületi tábla tisztib. ülnökét pedig a magy kir. udv. kanczelláriához tiszt. udv. titoknokká kinevezni legkegy. méltóztatott. e cs. k. Fölsége V­­e­i­s­z János vezetéknevének „R­e­d­é­n­y­i“­­re változtathatását kegy. megengedni méltóztatott. I Hefijéh. ZALÁBÓL. (Közgyülésröli tud. folyt. ’s vége.) Főisp. helyettes , maga másnap csakugyan be is váltá adott szavát. Azon magasztosság, melly műveit hangján elömlött, azon nemes mérséklettel párult könnyeded előadás, azon bánatos érzés, melly a fájdalmas szavakat nyelvére adta, midőn a multnapi eseményeket festegeté, valóban meglepő volt. Az egész teremet mintegy ünnepi mély csend foglalta el, mintha a bűnbánat angyala szállotta volna meg vétkes egyéneit. Az elnök főisp. helyettes ,­slrga gróf F. L. szavai körülbelül imigy hangzanak: „Midőn a közgyűlés tárgyainak rendes folyamához fognánk, bátor vagyok a t. kk. és rrkhez tegnapi nyilatkozatom nyomán, a méltányosság és törvényesség ér­dekében egy pár szót tenni, mellyek elhallgatását, ezentuli elnémulásomat, mintegy kötelességem elmulasztásának néz­ném. Szilárdul kívánok a rikhez szólni, ’s kérem a riket, hogy szavaimat illy értelemben felfogni ’s illy értelemben, ha tetszik, viszonozni méltóztassanak. (Helyes!) Hátán rövid szózatomnak ünnepélyesebb bevezetése a­kiket azon gondo­latra vezeti, hogy valami igen fontos tárgyról akarok szólni, akkor igen nagy igazságuk van. Mert azon modorról kívá­nok szólani, melly közgyűléseink megülésében nem ritkán gyászos jelenetekre vezet . Méltányos és igazságos akarok lenni, azért szíves készséggel bevallom, hogy Zala megye közgyűléseiben igen érdekes, igen magasztos pillanatokat éltem. (Tetszés.) De valamint ezt szívesen bevallom, úgy megbocsássanak, ha fájdalmamat fejezem ki a felett, hogy nem mindig voltak i­lyenek a megye gyűlései. Nem tagad­hatja senki, hogy számtalan komoly felszólalásaim nem min­dig voltak képesek a törvényes rendet sikeresen előállítani! Senki sem tagadhatja, hogy a­kiknek előkelő státusai fel­kelvén, sújtották a rendetlenséget, de szavuk siker nélkül hangzott el. "S tagadhatni-e, hogy az Hiedelem korlátai át­­lépettek, midőn a múlt közgyűlésben önmaguk a rrk által létetett panasz az iránt, hogy gyűléseink elaljasodnak ? Ta­­gadhatni-e, hogy egy igen előkelő státus a múlt gyűlés al­kalmával kénytelennek érzé magát így felszólalni: „Ugyan t. kk. és rrk! tekintsék, hogy a szomszéd­os megyékből barátink, atyánkfiai ide jönek hozzánk, megtisztelnek jelenlétükkel, mit fognak mondani illy jelenetekről ? !“ — Kinek ez nem elég, azt a tegnapi jelenetre emlékeztetem, midőn szinte egy igen előkelő státus szavai szigorúan sújtották azt, a­mi tör­tént, miért is ezennel köszönetet szavazok neki — Közgyű­léseket tartani, a magyarnak legnagyobb, legszentebb joga; a­hányszor a megyék közgyűléseiket tartják, annyiszor üli meg az ország magyar arany szabadságunknak és alkotmá­nyos rendszerünknek legszentebb ünnepét. Addig, mig köz­gyűléseinket szabadon tartjuk, mig ezek méltóságát szeplő­tesen megőrizzük, addig ne féltsék a kb. és rrk alkotmányos rendszerünket, törvényes szabadságunkat. — A felséges ausztriai uralkodóház becsületességén kívül, nincs erre a magyarnak nagyobb garantiája mint a gyűlési szabadság. E magasztos jog nemesíti a nemzetet; ez az, mit tőlünk irigy­­lenek más nemzetek ; ez az, mellynek elnyerésére ők leg­nagyobb áldozatokra készek volnának. Itt vettetik magva a törvényhozásnak, innét ered a jó vagy balsors egyesekre úgy, mint az egész országra; innét jó, minek az országra okvetlen jöni kell. E magasztos jog nemesít minden egyes részt, ez szenteli fel e terem falait; ’s ki iíly magasztos ér­zéssel e terembe lépni nem tud, annak jobb a küszöbön kí­vül maradni, mert illy magasztos érzet nélkülözése idézi elő a rendetlenséget; innét ered a csend és törvényes rendnek felbomlása, innét ered az anarchia, ebből pedig a nemzet­nek önmagának bizalmatlansága olly rendszer iránt, melly törvénytelenségnek, rendetlenségnek pajzsa és istápja lehet. — E gyászos jelenünk, ’s higyen bárki mit, hogy honnan ered, én azt hiszem , a túlzásból, azon túlzásból, melly a most esztendeje hallott bölcs szózatnak fogalmát félreérti, melly az ellenzék szerepét az ellenségével cseréli fel, melly a szabadságot a szabadossággal összezavarja; azon túlzás­ból, melly, ha valami, ez fogja tönkre tenni magyar alkot­mányos rendszerünket és szabadságunkat. A bajon segíteni kell. Kiindulván ezen elvből, hogy a Jót, bárkitől jöjjön is, fel kell karolni, ellenben a roszat sújtani; kiindulván ezen helyes elvből, felszólítom tisztelettel, szilárdul a riket főkép részrehajlatlanságra. Eredjen a rendetlenség elv- vagy sze­mélyes barátunktól, ne tűrjük azt; felkérem a riket teljes buzgósággal és igaz hazafias szeretettel, fogjanak velem ke­zet közgyűléseink méltóságának fentartására. Mi tőlem függ, mit tenni tudok, azt minden igyekezettel tenni fogom, de a trktől függ, hogy nekem ebben segédül és istápul legyenek; mindent fogok tenni, mit törvényes alakban állásomnál fogva tehetek. —’S most végezetül ezen kérésemet a méltányosság, törvényesség ’s talán nem mondok sokat, ha azt mondom, a megye becsületének érdekében nyilatkoztatott erős szavaimat fogadják szívességgel.“ (Helyes.) —Ezek után a törvényszéki táblabirák választásához fogtak a kk. és kik, kik , miután a zajgások hosszú során át kikiáltanak, némi tanácskozás után elnök­i méltósága kérdi első alispánunkat, váljon ők, t. i. a két alispánok, megválasztvák-e a törvényszékek elnökeivé? mert, úgymond, a malgos elnök, „ez a lárma közt ki­kerülte figyelmemet“; és méltán , mert a­mint fen­tebb megjegyzem, bármennyire öröködjék is az ember, bár­­milly közel álljon a zöld asztalhoz, mégis lehetlen gyakran kivenni a kb. és rrk akaratát, olly nagy a zaj, megesik néha , hogy 10—12 is egyszerre intonál, o­lyannyira, hogy az ember azt sem tudja, kire figyelmezzen, és i­lyenkor épen nincs min csudálkoznunk, ha az egészből mit sem tu­dunk. — Az első alispán válaszul adá , hogy igenis a két alispán megválasztatott a törvényszék elnökévé, mire ő méltósága megjegyzé , hogy ezt nem ok nélkül kérdi, mert e tárgyhoz szólani akar, ’s mivel épen e tájban akart újra néhány előbbkelő status távozni, azokat szives maradásra felkérte, hogy igy, ha tetszésükre lesz, hozzá szólhassanak. És úgy lön : főisp. hely. ő méltósága előadó: „mikép törvé­nyesen más jogát a törvényszéki elnökségre el nem ismer­heti, hármon kivül, t. i. a főispáni hivatalt„’s a két alispánt, mit jól kérek megjegyeztetni — és a mél­­tóságos elnök e nyilatkozatában merő igazság rejlik, mert hogy a törvényekre ne hivatkozzam, mellyek mindenki előtt tudvák, a főispáni hivatal törvényszéki elnökségére megjegyzem: mikép igen jól fogják tudni e­­s megye stá­tusai , hogy a törvényszékeken többen e megye volt főis­pánjai közt elnököltek; nagyságtok Amadé volt főispán el­nökségét a törvényszékeken bizonyosan nem képesek két­ségbe vonni, csak üssük fel a jegyzőkönyvet: ott az í­rás, olvassátok; és most, mivel onnan felülről is erősen sür­getik e törvényes jogát a főispánoknak, nagyságlok oppo­nálnak, ha mindjárt a törvény és bevett szokás ellen cse­rkesznek is.“ — Mig ezek igy folynak, ’s már H. Gy. t.biró a szóláshoz fog, felugrik Sk. L. tb.: „Ho, hol úgymond, eh­ez többen is szólnak; csak húzzátok a gyű­lést, majd felhívom én D.. F-et, Cs-t, H M.“ Midőn ezek bejőnek, szól a vásárhelyi pap , ’s a főirmnok jogát a törvényszéki elnökségre védelmezi. A most jöttek, részint roszul lévén informálva, részint hallván az épen ak­kor szónokló főtiszt, urat, főisp. helyettes ő mlagát méltat­lanul kezdik megtámadni. D. F. tb.: „Ha, úgymond, mirságod a sedriákoni elnökségi jogát védi, ezt törvény szerint min­denkor teheti, ehez szólásom nincs; ámde mikor ez már más gyűlés alkalmával volt eldöntve, újra szőnyegre hozni, ez a becsületesség terére tartozik.“ Uraim, más becsületébe vágni, kivált akkor, midőn jóformán azt sem tudjuk, mint volt az elnök előadása, bizony mondom, mégis csak sok, é s ha t. D. F. tb. úr így áll a méltányosság terén, mit remélhetünk akkor a többitől, kiket már ő maga sem képes féken tartani? mondom, nem jó vége lesz a dolognak. Ha D. F. tb. maga hallotta volna a mlrgos elnök előadását, én hiszem, nem tá­madja meg törvényes elnökét e megyének olly szóval. A mlrgos elnök látván a tévedést, útba akarja vezetni a szólót, de a közönség zajong, és D. F. tovább folytatja szavait, mi­közben felmutatván a kezében tartott ívet, kérdi a magos el­nököt, kié legyen a rajta levő irás , ’s a mllgos elnök ma­gáénak vallván, folytatá tovább D. F. tb., ha úgy, tehát mél­tóságod maga irta fel egy helyen „civilis,“ más helyen „eri­­minalis“ sedria, alája mindkét helyen: elnök, ’s itt: K. első alispán, amott Cs. L. másod alispán; tehát mirságod maga ismerte el saját keze írásával, hogy a kk. és rrk választottak sedrialis elnököket.“ ’s itt mégis szóhoz jutván elnök ő mlga, elmondá újra a dolgot, a mint történt. Halljuk a dolgot: el­nök ő mllga újra bevallá, hogy midőn a statusok sedrialis elnökségi jogát kétségbe vonták, akkor ő mlrga mindent, mi csak a törvényből kellett, felhozván maga védelmére, kény­telen volt nem ugyan az argumentumoknak, vagy törvényes­ségnek ő mlaga engedni,hanem egyedül a „többségnek“, mit már akkor is bevallott, és így most újra elnökségi jogát védelmezni nem akarja, nem akarhatja; mert előre tudja, hogy a rák végzősök mellett megmaradnak ; ’s ez becsüle­tességemmel nem fér össze, monda a mazgos elnök, újra fel­hozni, mi már el volt döntve; 's csak ennyit mondott: a fő­­ispáni ’s két alispáni hivatalon kivül mást el nem ismerend soha a sedriák törvényes elnökségének, kivévén azon ese­tet, ha a státusok több tanácsban ülnének össze, és igy, fi­gyelmet kérek, minthogy a kk. és rrk, a mint nyilvánítók és elhatározók, hogy ő magának, mint főisp. helyettesnek a sedri­ák elnökségi jogát el nem akarják elismerni, kívüle csak a két alispánt választhatják törvényesen , melly választás — tacite — már akkor történt, midőn restauratiókor, az alis­pánokat mint ollyanoknak elválaszták, az emlitett papirra pedig épen azért irta a két alispán nevét az „Elnök“ szó alá a sedriális bírák választása előtt, és ez az, mi legin­kább a mlrgos elnök mellett szól, hogy tettleg bemutassa, miszerint bárkit választanának is a­rrk, ő mást elismerni soha sem fogna, mint a két alispánt. Hivatkozott a mlrgos elnök eddigi tetteinek nyilvánosságára, hivatkozott mai föl­lépésére, kijelentvén, hogy becsületérzés­ vezette eddig kormányzásában. D. F.úr gyanúsításait méltatlanságnak te­kinti, mit bizonynyal sem D. F.-től, sem mástól nem ér­demlért. Felszólítja a riket, hogy vele egyetértve lépjenek, ki, hogy ha igazuk van, engedni, ha pedig dídes, azt mindig kimondandja és engedni soha sem fog. — És cso­dálkozva láttuk , hogy sem D. F. ur, sem más többé fel nem szólalt. —Hát ne hirtelenkedjünk urak!— Pest megye felszó­lítására a nádor ő fensége tiszteletére vezetendő emlékpénz költségeinek fedezésére örömmel járulnak a kk., de úgy, hogy a fenséges herczegek arany emlékpénzt kapjanak ; ezt az ország méltósága kívánja, mellynek nevében történik az egész. E megye levéltárába minden pénznemből egy példány fog letétetni, ’s meghagyatik a járásbeli sz­ob­áknak, hogy megtudván, kik szándékoznak magoknak emlékpénzt meg­rendelni , az azérti járandóságot beszedjék — Néhai Hor­­vát István könyvtára megvétele iránti véleményezés kül­döttségnek adatik át. — Folyó hó 12én Te Deumot tar­tottak a megyei vrdek a parochialis templomban, midőn a statusok előbb öszvejövén a megye teremében, innen a sz. egyházba mentek, hol a hála-áldozatot az egerszegi esperes ur mutatá be minden rendű és rangú lakosok buzgó kísére­tében : nádor ő fensége szerencsés felgyógyulásáért . A fenyegető éhség tekintetében meghagyatik a járásbeli sz­­í­ráknak : tudnák meg, várjon, ’s mennyire lehet tartani e sanyarú csapás netaláni bekövetkeztétől, hogy igy a statusok korán idején, mennyire hatalmukban áll, háríthassák el a veszélyt. Ha Batthyányi Fülöp önkint kölcsönt ajánlott job­bágyainak, miért a megye köszönetet szavazott. — Főisp. helyettes ő méltósága indítványára e megye levéltára rein­­ventáltatni fog, mert több irományt nem lehete benne meg­találni. Törvényszéki üléseink nov.30 án kezdődnek, és jövő Januariusban — a február 2ikai közgyűlés előtt. BUDAPESTI HÍRHARANG. Közbeszéd és nyilvános vi­tatás tárgya most a nemzeti színház parányisága azon közön­séghez képest, melly azt látogatni kívánja, minélfogva csere inditványoztatik a városi német színházzal, melly állítólag mindig üres. Mi is elmondunk e közérdekű ügyben néhány szót. Nem tagadhatni, mikép színészetünk szellemileg nagy haladást tön létezési rövid ideje alatt, de azért az is bizo­nyos, hogy a tökély pontjától még messze áll, mi azonban nem is lehet máskép , ha fönállása rövid idejét tekintetbe veszszük. Az is való , mikép színházunk már gyakran ki­csinynek mutatkozik, így például csak múlt szombaton is, „Hunyady László“ 27 szeri adatásakor, annyira megtelt a ház, hogy noha a színészi páholyok is kiadattak, a Zrínyi kávéháztól a színház kapujáig száznál több hölgyet számí­tottunk, kik helyet nem kapván , visszatérni kényszerültek, és ez nem ritkán történik így. Mind­ezek tehát kívánatossá teszik, hogy nagyobb színházunk legyen, mellyel egyébiránt már rég bírnánk, ha Széchenyi István gr. ez ügybeni törek­vése annak idejében nem akadályoztatott volna. Mi a né­met színházzal a cserét illeti, azt kívánatosnak tartjuk, habár czélszerű kijavíttatása és az egész épület átvétele sok pénzt fogna is elnyelni, de e tervet is létesíthetőnek nem hisz­­szük,mert Pesten koránsem uralkodik még annyira a magyar nemzetiség szelleme, hogy a polgárság többségétől illy ál­dozatot remélni lehetne; egyébiránt pedig akkor majd a né­meteknek lenne szűk színházuk ,sok nem férnének be gyak­ran, mert bizony nem tagadhatjuk, hogy mostani nagy szín­házukban is csak alig férnek meg ollyankor, midőn ott va­­lamelly jeles­ külföldi művész lép föl. Ne ámítsuk magun­kat, mert bizony olly túlnyomó még nálunk a német elem, hogy ha ma jó ide szerencsés, tapintatú ’s kissé pénzes né­met szinházbérlő , tehát kis színházunk ismét olly tágas te­­end, hogy örömünknek csakhamar vége fog szakadni. (?) Mi tehát nem hiszszük, hogy e cseréből valami lehessen, ’s azért inkább új szinh­áz építtetése mellett nyilatkozunk, addig pedig jó lesz színészinknek hónaponként nem csupán egy új színművet betanulni, hogy a mostani közönséget állandóan lebilincselhessék, mert színészink sokkal jobbak ugyan a németeknél, de legalább is tíz percenttel kényelmesebbek amazoknál, holott helyzetük épen ellenkezőleg hatszorta is nagyobb szorgalmat igényel, ha ügyöket valódilag megala­pítani kívánják. — A borjúhús fontja tizennégy garasról nyolczra csökkent, mióta mindenki által szabadon áruitat­­hatik. Milly olcsó kenyeret és húst ehetnénk, ha ezen en­gedményt ezekre is ki lehetne terjeszteni! Egyébiránt tár­sulat van alakulóban, hatalmas tőkepénzesekből, kik arra fognak ajánlkozni, hogy Budapestet tizenkét krajczáros mar­hahússal látandják el, ha erre három évi kizáró szabadíté­­kot nyerhetnek. Akkor lesz belőle valami, mikor a pol­gárság átengedi nekünk a nagy színházat! ” Múlt szom­baton Budán a várban egy öreg ember remegő kezek­kel egy kis csizmát lopott, de olly ügyetlenül, hogy maga a csizmadia elfogta , és szinte sajnálkozva kérdé , mi vitte őt illy gálád tettre ? „Uram, szeretnék a dolgozóházba jutni, mert különben éhen veszek el!“ — felelé a tolvaj, ’s a kö­­rülállók meglehetős alamizsnával bocsáták el a szegény ügyefogyotlat, de meddig fog az rajta segíteni?! — Újdon­ságot hoza valaki hozzánk, ’s annak örvendénk, de egy­szersmind követelé, hogy szóról szóra, minden változtatás nélkül közöljük azt,­­s erre már kissé aggódtunk, mert illy könnyen jutni újdonsághoz vajmi kellemes, de szóról szóra mégsem jó mindent közled­; azonban átolvasván a kérdéses czikket, meggyőződték, hogy azt annál inkább közölhetjük

Next