Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-01-01 / 517. szám

C a• n lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, 'pént/ és vasára,jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda-pesten hizhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hiíactmé- nyek minden apróbetüs hasáb- soraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Péntek 517. Januarius 1. 1847. f r BUDAPESTI tíJRADO. ® I e.flzethe tál helyben a kiadóhivatalban, hatvani nU ozal Horváth-házban 4SSik szán alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ? " ?,? 1 r < a i birodalomba s küllőidre menendő példányokat csak a bécsi császári pos'ta- hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Elő­léptetés. Adakozás az aranyidkai tüzkárvallottak részére. Helyzetünk ’s a reformok. Megyék: Közgyűlések Bihar és Sárosban. — Zágrábi cutiosum. Jelentés a kir. magy. természetűid, társulat név­könyve és naptáláról. A pesti kereskedelmi nyugdíj- és betegápoló lutézet. Külföld. Nagybrilannia. Fiancziaors/.ág. Görögország Mexikó Északamerika. Hivatalos és magánhirdetések Loteriákban hú­zott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gaboraár. Staluspapliok és részvények árkelete llunavizállás. IRODALOM és TUDOM ÍNY. A kéz műtan elemei; irta Keszler Károly, a kegy. rend, bölcsészeti kar ’s a kir. magy. term.tud társ tagja. Budán 1816. — — Észrevételek a nap fölkelte és lenyugta tárgyában. KilGYilROHSZÁG éa ERDÉLY. Ú cs. kir. ap. Fölsége b. Jósika Sámuelt az erdélyi kir. udv. kanczeliaria másod-elnökét erdély országi kir. udv. kanczellárrá kine­vezni legkegy. méitóztatott. ő cs kir ap. Fölsége ungvári k. kamarai prarfectussá Pálffy István ottani kamrai ügyé»"/ érdemesíteni legkegy. méitóztatott. SzerkesztŐségtinkiTcz beküldetett az a r a n y i d k a i t ü z- kárvallott szerencsétlen lakosok részére a ,R e 1 i g i o é s Nevelés' t. szerkesztősége által 5 pgö forint. Ezzel együtt a mostanig begyük öszveg 23 forint pengőben. $ (Helyzetünk ’s a reformok. VIII.) Előbbi czikkem, mellyben a múlt és jelenkor feudalismusának adám néhány alapvonásban vázlatát, sokat tán azon véleményre hozott, hogy én tulajdonkép mégis csak ama szép, lovagias, de barbár időket óhajtóm vissza, mellyek ma már az úgy­nevezett szabadelvű embernek csak emlékezelben is ir­tózást okoznak. Nem, szíves olvasó, mint már mondtam is, ez nekem nem óhajtásom; én csak ki akarám mutatni a kez­det- és végpontot... ’s meglepő, ugy-e bár,hogy a végsö- ségek itt is érik egymást. Az ut, mellynek irányát az ellenzéki reformok követik, csak ezen czélhoz, az uj feudalizmushoz vezethet, ez pedig csakugyan nem Eldorado. ’S nem hiszem, hogy a nép, mellyet anépboldogitók úgy karjokra vet - tek volt egy idő előtt, nem tiltakoznék ezen fényes jövő ellen, ha neki illy messze látni adatott volna. De olly édes az is­meretlen után vágyni! olly boldogító , szépet, jót, neme­set, nagyot és dicsőt álmodni! . . . hanem — ’s ezt el fogja ismerni az értelmes olvasó is — olly felette hasznos ideje ­korán ki is ábrándítani! Ez, igaz, nem olly népszerű fogla­latosság, mint az előbbi, de nem is minden jó, a mi nép­szerűén hangzik ... au contraire!. . . Csak azt akarám te­hát, hogy ellenzéki reformistáink lássák már egyszer a do­lognak végét is. mire ők olly. keveset gondolnak, ’s hogy tulajdonképen mi fekszik azokban a fenhangzó szójárások­ban, mint: szabad föld, szabad földműves, sza­bad munka, szabad ipar ’stb., ha nem a társadalom természetes és szükséges fejlődésének felelnek meg. Ha ez és illyen a czél, mihez minket a politikai reformok ellenzéki iránya vezet, illő, szembeállítanunk vele azon ál­lapotot is, mellytől minden áron és minél hamarabb mene- kedni olly nagy a vágy és nyugtalanság, hogy lássuk , van-é okunk olly erősen szorgoskodni alkotmányunk formáinak vál­toztatásán. A mi egész alkotmányunk maradványa a hűbéri rend­szernek , mint minden normális fejlődésii országban , melly intézeteit lassankint módosította az idő és körülményekhez. Tartsunk rajta egy rövid szemlét. Kezdjük a királyságon; ennek minden attribútumain látszik a feudalismus nyoma: sem az újabb elméletek szerinti constitutionalis, sem abso­lut , hanem — tán ez volna leghívebb értelmezése — örökös monarchia, alkotmányos szokások és egy kiváltságos aristo— cratia által korlátozva. Ez intézet azonban úgy a mint van sem hozatott még kérdésbe, hadd maradjon tehát és bízzuk az időre további fejlődését. A főpapi rend is egyik maradványa a feudalismusnak; ennek javait újabb időben közjóra akarták fordítani refor­mátoraink, tulajdonképen pedig a status számára elkobzani. Ezen javak elidegenithetlenül és bántatlanul, mint minden más tulajdon, a papsághoz kötve kell hogy legyenek. A mig a főpapi rend áll, addig a javak is az övéi lesznek. Mikor reformátoraink a papi rendet eltörlendették, akkor a papi jószágokat is elkobozhatják. Már hogy van-é kedvük ’s, a mi több , erejök, ezen nagyszerű statusoperatiókhoz, az más kérdés. Annyi Igaz, hogy e munkákat sehol békés időben nem is próbálták, sőt szóba sem hozták, hanem ollyankor, mikor a jog és törvény uralma megszűnt.... Sikere pedig ollyan volt, hogy még financzialis tekintetből sem ajánlhatni, mert a hol illy ürügyből végrehajtották is — mint Franczia- országban, hogy az 56 millióra rugó deficitet fedezze, melly azután mindjárt még négyszer annyira hágott — nem hogy kimentette volna a statust az adósságok hínárjából, hanem még nagyobb és súlyosabb galibákba keverte. Hát a véget- len polgári háború és a vallásnak tönkrejutott tekintélye ! a tisztelni megszokott főlelkipásztorok méltósága porbaomlá- sának láttára elaljasodó néperkölcs ’stb.! Lehet-é egész bi­zonyossággal még ma is állítani, hogy e félszázad előtt for­radalmi utón eldöntött ügy már örökre el van végezve Fran- cziaországban ’s még egyszer oda nem tér vissza, a honnan elindult volt. Hiszen Spanyolországban már egy részét a le­foglalt papi javaknak visszaadták, ’s a mellyek már el vannak idegenitve, kárpótolni akarják az illető papi tulajdonosok­nak. Mert azaz apostoli szegénység, mellyet némelly, megle­het, jószivü ábrándos a papi rend részébe juttatni szeretne, ülhetett az apostolok szegény világába, de a mai társadalom­ban , hol a nagy ur és koldus mindnyájan egy Istent hisznek, a főpapok szegénysége igen alacsony helyzetbe tenné a val­lást a nagy urakkal szemben . . . Aztán kire szállottak, mi­csoda emberek kezére kerüllek ezen papi javak ott, a hol azokat a forradalmi düh elrabolta ? Agioteurek, zsidók, nagy úrrá lett inasok és mindenféle ugorkafára mászott semmire­kellőkére. ’S mi nyeresége volt ezen birtokváltozásban azon országoknak? az, hogy a szegények öröksége a pu- blicanusok kezeibe jutott. ’S miért állanának azon terjedel­mes papi javak i»ik"T'T> vif.íai i-vekben’ azért, hogy rajtok több kutyát, lovat, kocsit, inast és egyéb haszontalanságot tartsanak? Ezen tiszteletgerjesztő jó öreg urak egyáltalában keveset fogyasztanak ’s épen nem vesztegetnek; nagy jöve- delmöket hiú fényűzés helyett kegyes alapítványokra, isko­lákra ’s a szegények és betegek gyámolitására fordítják ’s némellyek olly szerény és keresztényi, de nem politikus, titok­tartással, hogy ha az ember véletlenül jótékonyságaik tudomá­sára jut, érzékeny hálával telik el irántok. Csak bírják békével ő fötisztelendőségök javaikat’s használják azokat az adakozó bölcs fejedelmek értelmében, olly szent czélokra, hogy azok ez­után is aszegények öröksége maradjanak, - legyenek ők inkább elosztói mint felemésztői gazdagságaiknak ’s ne féljenek, hogy valami éhes forradalmi falánkság elnyelje... Még csak egy észrevétel az igen erős demokraták szomjának enyhítésére: mellyik azon institulio, melly a legbarbárabb időkben valamint most is, pályát nyitott a legutolsó pór­fiái >akIs a slatus legnagy°bb méltóságaira, a fény és dicső­ség pc n Cfr7A egyedül a személ>'es érdem által, ha nem a pap te 'renjek-e \ “em ezaz intezet leghűbb őrje a szabadsági. k; apolÓJaa művészetnek és tudománynak ’stb.? mÄok ’S 8 °rV*L^egnevezeteseb b,, mstitutiója hűbéri alkotmányunknak születési aristokratiánn. ’ ' Jfiagy,(? b blbaJa ennek az, hogy az idők folytán gondatlan ® ’ e . nyagoks es nem ápolás következtében elaljasodott; ,a Ir" , mvaltsagai igen olcsó portéka gyanánt kezdettek bo. zuseS8®I marasztalni, úgy szállottak becsben, sőt lettek árta. másokká , mindkét rendet, a fő- és lovagi rendet, megint kétk“m oszthatni: vagyono­sok- és proletariusokra. A proletarius/mk természete a nagy szaporaság, minek következtében úgy éGerjedett a nemes­ség hazánkban, mint a világon tán seíml: minden hu­szadik közönséges lélekre egy nemes lélek esik! Nem volna csuda , ha nálunk az igazán erkölcsi ne­messég ritka volna, ’s a „noblesse oblige“ szabály mindinkább feledékenységbe menne, mert a jó csakugyan mindig ritka. De azért, ha egy terepélyes fa, mellynek árnyában századok ivadéki találtak enyhelyet, gyökereiről igen buján kezd hajtani a kövér földben, úgy, hogy magá­nak a derék fának koronája kezd miatta szenvedni ’s legszebb ágai elszáradni, ki kell-e vágni magát a fát a körülte elha­rapózó burjánért? sőt nem inkább megnyírni, körülte a gyomot eltakarítani ’s a földet még fel is ásni kell-e, hogy levegőt kapjon, éltető nedvei uj és elevenebb forgásba jöj­jenek , minélfogva újabb és izmosabb hajtásokat nevelhes­sen ? — Minthogy valamelly neme nélkül az aristokratiának semmi kormányforma nem létezhetik, mert állandóság ben­ne nincs , kell-e nekünk utánozni azon népek szerencsétlen kísérleteit, mellyek a magokét, olly tömérdek szerencsét­lenség és zsarnokság árán eltörölték, a helyett, hogy visz- szaéléseit korlátozták volna, azért, hogy elvégre is egy má­siknak essenek sokkal nyomasztóbb hatalmába, mellyet ősi emlékek honához nem kötnek, magaviseletében emelkedet- tebb nézetek , testületi érdek és szellem , melly a nemzeté­vel egygyéolvadolt ’stb. nem határoznak, hanem egyedül a nyereség, melly jószagu, akármicsoda forrásból eredjen is ? — Magyarországnak mind geographiai, mind kivált ethno- graphiai helyzete, mind — és leginkább — históriai fejlődése azt kívánják , hogy alkotmányos épületének boltozata az aristokratia ’s a boltozat zárköve egy tekintélyes és tiszte­letre méltó főrendi tábla maradjon. Hanem e végre azon je­lenleg természetében álló elterjeszkedésnek , melly fényes jogait olly határtalan számra terjeszti ki, hogy épen ez által beesőket vesztik, gátot kell vetni; consolidálni kell, de úgy, hogy zárttestületté ne legyen, hanem minden ki­tűnőségnek , mi az erény, talentum és földbirtok mezején felemelkedik, nyitva maradjon : csak igy lesz belőle alkot­mányos intézeteink állandóságának ’s békés kifejlődésének biztos garantiája. . . Csak igy fogja tehetni, hogy ama szün­telen ki- ’s beábránduló agitátorunk óriási önhittségében el­kiáltott , félig daczos, félig forradalmas jelszava : „veletek és általatok, ha tetszik, nélküle t ek sőt el­lenetek, ha kell“ — mellyet sok politikai majmocska még annyiszor utána gagyogott, gondolván, hogy majd őt is óriásnak vélik — a bárgyúk — örökké kudarezot valljon, mint szerencsére ekkorig. Legidomtalanabb feudális függeléke a fő valamint az al­lrodalom és Todomány. A KÉ7.MŰTAN ELEMEI: az ifjúság számára irta Keszler Károly a kegy. 'end, bölcsészeti kar’s a kir. magyar természet- tudományi társulat r. tagja Budán a m kir. könyvnyomda betűivel 1846. 11 ív, ára kötve 30 kr pengő. Az anyagi jóléfnek, a haladásnak Ieghathatósb tényezője, ki­vált a műipar mezején, a természetrajz alapos ismerete; mellynek tárgya a föld felületén, ’s annak belső rejtekében találtató lények­nek "s a terményeknek külső és belső alakjok ’s létszereik sze­rint egymástóli megkülönböztetése és rendszeres sorba helyezése. Kinek tehát érzékei nincsenek eltompulva minden ismeret iránt, az a természet ezer meg ezernyi alakban feltűnő ékességei iránt sem lehet érzéketlen már azon bőven áradozó hasznok miatt sem, mellyek annak ismeretéből közvetlenül erednek. Mert minél in­kább iparkodott valaki ez ágban szerzett ismereteket a gyakor­lati életbe átvinni, annál több útnak és módnak jutott birtokába a mesterségbem haladás , javítás- és tökéletesítésre , ’s annál tiszteletreméltóbb álláspontot vívott ki magának. ’S koránse hi- gye valaki, hogy erre nem kell tudomány, vagy a kézi mester­ségek ’s általában az iparűzés ezer neme közt volna egy is, mel­lyet alapos ismeretek szerzése által javítni, tökéletesitni nem le­hetne , vagy nem kellene. A természetrajzban szerzett ismere­teknek a gyakorlati életbe átvitelét tárgyalja a kézmütan (tech­nológia) melly a terményeknek belső tulajdonit, erejét, hatás­módját magyarázza, melly feladatánál fogva a kézmütan olly szo­ros kapcsolatban áll a természetrajzzal, mint test a lélekkel, mellyet ha egymástól elválasztunk , vagy amannak müveltetését elhanyagoljuk, lehetlen hogy továbbá is anyagi jólétünk ne tes- pedjen , háttérbe, ne szoruljon. Minden nemzet e virágzásnak ’s jólétnek annál magasabb fokán áll, minél jobban érti öntermeszt- ményeit úgy alakítani, mikint azok a közéletben használhatók, mi a kézműtán tárgya , köre ’s feladata. „Pedig hány termény van a hazában, igy mond szerző előszavában , mellyet termé- szetrajzilag ugyan ismerünk, de közéletrei hasznát koránsem tudjuk, azt mint haszonvehetlen anyagot elvetjük, vagy mint nyers terményt olcsó áron idegeneknek adjuk, hogy azt tőlök, miután kevés fáradsággal átalakították és áruezikké tették, drága pénzen ismét visszavásároljuk.“ ’S ebben szerzővel tökéletesen kezet fogok ,’s velem mind azon egyesületek, mellyek az anyagi jólét előmozdításán törekednek. Innen van , hogy az iparegye­sület már 1844ben készületeket tett a kézmütan rendszeres elő­adására, ’s a József-ipartanoda is e tanszékre 1847dik fe­bruár 26dikán tartandó csődületet hirdet, melly a vegytannal együtt egy tanító köréhez tartozandik Én pedig azt mondom, hogy nemcsak a fenidézelt helyeken hasznosan fog taníttatni a kézmütan, hanem az elemi és gymnasinmi tanodákban is, 's min­denütt, hol a természetrajz adatik elő. A természetrajz oktatásá­val édenbe vezettetünk ugyan , mellyben a természet csodaszép­ségeit szemlélni , és csodálni lehet; ámde a kézmütan által a természet édenében elszórt virágokat szedhetünk , ’s belölök el- hervadatlan koszorút fűzhetünk anyagi létünk felvirulására, hazánk díszére ’s boldogitására. A derék szerző tehát jeles munkájával azon hézagot pótolja , melly iskoláinkban észrevehető. Igaz , a kézmütan az eddigi tanulmányok közé nincs rendszeresítve sem elemi, sem gym’.iasiumi tanodákban, de minő örömélvezettel fogja az ifjii a természetrajzot is tanulni, ha a tanító őt a kéz- mntan szerint azonnal a gyakorlati haszonra is utasítja , azt vele megismerteti addig is , míg rendes tanulmányok közé sorolva lesz, mi hogy nem sokára megtörténeudik, bizton reméljük. — A jelen müvet szerző az ifjúság számára irta , azért czélszerűen is az ifjúsághoz van alkalmazva. Sok könyv forgott már kezem közt, melly az ifjúságnak vala szánva, 's még sem volt általa használható vagy a szőrszálhasogató felosztások homályossága, vagya styl dagálya, vagy a tárgy tökéletlen kimerítése, vagy an­nak szükségtelen terjedelmcssége miatt. Csak az , ki a tanítási pályán több évig, mint szerző működik, ítélheti meg legjobban: quid valeaut humeri. A kezdők számára irt munka a czélnak töké­letesen megfelel nemcsak azért, mivel a magyar irodalomnak e nemében első szerepet játszik; hanem azért is, mivel ámbár rö­viden , mégis kimeritőleg ismerteti a termeszlmények átalakulá­sát különös figyelemmel lévén szerző hazánk termesztményei iránt. A felosztás természetes , egyszerű ’s a természetrajzhoz alkalmazott; a nyelv tiszta, szabályozott's könnyen érthető, miilyennek kell minden könyvnek lenni, mellyet az ifjúság ke­zébe adunk, némelly helyet német vagy latin műszóval értel­mezve. Adja az ég, hogy a széptehetségü fiatal szerző igyeke­zete minél több pártolót nyerjen, 's neki alkalom adassék e me­zőn tett tapasztalatait bővebb munkával a tudós világgal megis­mertetni. Halványi János. ÉSZREVÉTELEK A NAPFELKELTE ÉS LENYUGTA TÁRGYÁBAN, A napfelkelte és tenyngta nem úgy adatik a Mezei Naptár 1847ik évi folyamában, mint honi kalendáriumaink adni szokták, hanem olly módon , mint hoszabb idő óta külföldön adni szokássá vált, 's mint adá, mig élt, a magyar tudós társaság által kiadott astronomiai napló. Lássuk tehát a különbséget, hogy megítél­hessük, vájjon czélszerűen törlént-e az ujitás. Honi kalendáriu­maink a szóban lévő két rovatot igazi időben adják, az 1847ki Mezei Naptár ellenben közép időben; amazok úgy mint lenne sugártörés nélkül, ez a sugártörést ki nem fe­lejtve számolásiból. Már mi az első pontot illeti, az a kérdés , mi czélszerübb , olly időben adni-é az említett tüne­ményeket, millyet közönségesen csak a napórák mutatnak, vagy ollyanban , millyet a mi közönséges (torony-, fal - vagy zseb-) óráink mutatnak, midőn tudniillik jól járnak. Az olvasó közön­ség bizonyosan ez utóbbi mellett fog szavazni, tekintetbe vevén, hogy az igazi idő (napóra ’sat.) napról napra változó, holott a középidő állandó, azaz épen oilyan , millyet a mi mesterséges szerkezetű óráink mutatnak. Délnek e szerint azon időpont véte­tett, melly középdélnek neveztetik, ’s mellyet a budai csilla- gásrintézet harangütéssel szokott észrevehetővé tenni. E közép­dél megegyezik ugyan néha az igazi déllel, midőn tudniillik a nap láthatárunk felett legmagasabb állását eléri: de többnyire eltér attól, néhány perczczel korább vagy későbbre esvén. Így például C3T Jelen számunkhoz mellékelve küldjük 1846dik évi ,Hiradó4-nk czimlapját,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék