Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-02-21 / 546. szám
118 soha tollhoz nem nyúlok, ha nem él rendíthetlenül bennem azon hit, hogy „adott viszonyainkban“,és ezeket soha szem elől nem tévesztve, mindez békés után, és convulsiók nélkül , valóban el is érhető. Nem elavult vagy az idő folytában indokaikat vesztett, és így a haza érdekében már nem szükséges kiváltságok fenmaradásáért vagy ilyenek védelmére emeltem fel annyiszor, gyönge, és annyiszor meg nem hallgatott szavamat, hanem felemeltem azért, hogy emlékeztessem azokat, kik felejteni látszottak, miszerint a jobb állapothoz , hova eljutni akarunk, csak hosszasabb átmeneti stádiumokon keresztül juthatunk el, melyeknek soha azon alapot nélkülözniük nem lehet és nem szabad, mellyen fenekük végelemezésben a társadalmi állapotok javításának minden lehetősége, tudniillik a törvényeknek és a végrehajtó hatalomnak tekintélyét. Azonban, hol van az előbbinek tekintélye, ha nincs az utóbbinak ? És hol van az utóbbinak, ahol nincs és nem áll résen nagy száma a honpolgároknak, készen arra, hogy azt, azok ellen , kik nem tartanák tiszteletben vagy fitymálnák, védje , ólja és biztosítsa? Képezhetőnek, fejleszthetőnek hiszem én alkotmányunkat, sokra meg vagyunk érve már is, hiszem hogy még többre is meg fogunk érni — a politikai szabadság szép sommáját meg fogjuk birni, de csak úgy, ha a rend hasonló sommáját elbírni megtanuljuk. „A jó maga kellő idejében csak egy jól rendezett háztartásban lehetséges“ —rendezett háztartás pedig— a polgári társadalomra alkalmazva e fogalmat — csak ott van, hol tekintélye van a kormánynak — tekintélye végre csak ott van, alkotmányos formák között, hol a szükséges átalakítások processusában képes főszerepet vinni, és azokat formulázni — de hogy ezt tehesse, többségre van szüksége. És itt vagyok ismét azon themánál, mellyet már annyiszor tárgyaltam — és a mellyel azért ma tovább nem is untattak , hanem elhallgatok, hogy egy utolsó levélben sommázatát adjam az ezen egész vitából felmerülő csekély tanulságnak — ha Ugyan is eléggé engedékeny leszesz , hogy ezt megengedjed, némi jutalmául azon fáradságnak , mellyel hozzád intézhetve szavait, mindig valódi élvezettel vesz magának régi barátod Dessewffy Emil. . . Megyék BÁRÁNYÁBÓL. Képzeljünk egy napot, melly a természet törvényét felejtve, gyászos alkonynyal kezdődött, és öröm vr ad a 11 a hunyt le; képzeljünk egy napot, melly az aggódás rémfelhői köztenyészettel fenyegetve tűnt fel, — és bibor sugár közt életadó reményben áldozott le: illyen volt napunk akkor, midőn f. hellén rendkívüli közgyűlést tartottunk; midőn gyász- és öröm-ünnepet egyszerre ültünk; midőn megyénkök és erdei öszvegyültek azért, hogy kölcsönös szemtanúi legyenek azon érzelmeknek, mellyek a hon legerősebb oszlopának elporhanyodta után, egyszerre, és a kijelölt nagy reménynek elibe, sötét gyászlepel és örömhajnal-sugár közt az emberi egész valót leverték, és mindjárt reá föléltették. — Elnöklő főisp. helyettes ő mllga üdvözölvén bennünket, bus hirnökkint tudaté velünk hivatalosan édes hazánk azon nagy veszteségét, mellyet elfelejthetlen nádorunk József főherczegnek örök létre szenderülte által szenvedett; tudata velünk , hogy nincs többé azon nagy férfiú, kinek mint 50 évi mentorának és 71 éves nesztorának, e teremből csak imént készült a haza egész népével, és igy Isten szavával egy nemzeti öröm-ünnepet, hálásan teremteni, nagyszerűen megülni, — felkérvén a riket, hogy a sz. vallás és vigasztalás malasztos ballamával enyhítvén veszteségünk szerezte sebeinek fájdalmit, először is engesztelő áldozattal kérlelvén a dicsőültnek nagy hamvait, egyszersmind alázatos felírással tudassuk beblünk osztozó fájdalmit a dicsőült nagy elhunytnak kesergő özvegyével , és fiával kedves reményünkkel István főherczeggel. Ezek után az egész gyűlés a székesegyházba ment, hol négy megyés püspök az élet és halál urának bemutatván a vérnélküli engesztelő áldozatot, a „Libera“ alatt megkondult a borzasztó bús hangadásra ez alkalommal megtanított torony nagy harangja,mint viszhangja a hívek kebleiben rejlő mély szomornak, a megválhatlan fájdalomnak. — A megye házához a gyűlést folytatandók ismét visszatérvén mindenek előtt felolvastatott ő felségének a nmiligu helytartó-tanács útján érkezett azon legkegyelmesb intézménye, miszerint felejthetlen rokona, tanácsadója József főhg Magyarország nádorának elhunytával,— annak fiát István főhiget a legközelebbi országgyűlés által választandó nádorság betöltéséig Magyarország helytartójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — A végellen fájdalomnak határtalan örömmel felváltása által keletkezett élvezetet csak érezni lehet, de kimondani embertől megtagadtatott; igy éreztünk mi is,éspedig éreztünk azért, mert a fejedelmi nagy ajándékban, az elhunyt atyának erényei és érdemei folytatását, mert abban a haza szülöttét, mert abban az 1838-i markusi vésznapokban felavatott emberi szeretet példás hősét reményljük, ismerjük és szeretjük. Az általános öröm azon határozatot szülte, hogy ő felségének köszönő , az uj helytartó ő fenségének pedig üdvözlő felírás tétessék ; továbbá országgyűlési követi utasításul rendeltük, hogy a nemzet általi nádorválasztási jognak épségben fentartása mellett, István főlig, mielőtt a felségi kijelölési levél felbontatnék, Magyarország nádorának választassék meg. — Ezek uláin az időközben érkezett felsőbb kegy. intézvények, és egyéb hivatalos levelekre kerülvén a sor, megemlitendők a következők. — A nm. helyt.tanács tudósít, mikép megyénkbe az illetőségen túl még egy félszázad lovas katonaság ellátás végett azért tétetendő át, mivel megyénk a többi közt e mostoha évi termésben áldottabb a többinél; mellynek nyomán: ámbár megyénk sem dicsekhetik bőséggel, sőt az ínség előjelei több helységben igenis sűrűen jelentkeznek; ámbár továbbá adózónépünk megfeszített erejének tulajdonítható csak, hogy 8 év elfolyása alatt a folyó adón kívül még 108.000 ft hátramaradást is letisztáz, és ezekből következtetve , ha hogy előbbi szomorú pangásába visszalöhetni nem akar, inkább kímélést és elismerést igényelhetne ; mégis, nehogy a közigazgatás a már tett rendelések mellett akadályt vagy hátramaradást szenvedjen, elfogadjuk a rendelt katonaságot, de azon nyilvános óvás és fentartással, hogy a kir. kincstár szerző áron a veszteséget annak idejében kipótolja, — a katonaságot pedig — szűnvén a szükség — ismét tőlünk elszállítássá.— Zágráb panasza a felett, hogy a turopolyai gróf hivatalától felfüggesztetett, valamint a több erdélyi megyéknek a részek visszakapcsoltatása érdemében küldött, ’s a dolgot felfüggesztetni kért levele, — az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó választmánynak véleményezés végett kiadatott. — Takarékpénztárunk keltő napjátóli sikerdús működéséről szóló örvendetes jelentése következtében a nm. helyi.tanácsot már ezúttal harmadizben megkérni határoztuk, hogy a felterjesztett szabályok kinyomatását kegyesen megengedni méltóztassék. — A gyűlés 3 napig tartott, jövő martius iső napján rendes évnegyedes közgyűlésünk leend. Mó m us: ZÁGRÁBmegye körlevele a turopolyai ügyben. (Folyt.) Ha már most a felhozott és a turmezei bizottsági ügyben Zágrábmegyéhez érkezett hét üdv. rendeletet az ezekre vonatkozó megyei határozatokkal, aztán ugyanazon megyének legfelsőbb helyre fölterjesztett három ellennyilatkozatával, valamint a vrdek egész tényleges eljárásával öszvehasonlítjuk, akkor e megyének a többi megyékkel közlött utolsó ellennyilatkozatának imer állítása: „hogy ámbár Zágrábmegye minden, a turmezei bizottsági ügyben kibocsátott üdv. rendeletnek tartozólag engedelmeskedett, a kir. biztosnak pedig a megkivántató segélyt megadá, ’s általában az ez esetbeni legfelsőbb rendeletek értelme ellen semmit sem követett el, mégis a magyar kir. udv. kanczelláriától önkényesen kiszabott rendreigazítást és megrovást szenvedett, és ezen törvénytelenség által valamint az alkotmányos állás , úgy a megyét mint köztörvényhatóságot illető tekintet megsértetett“ — egyáltalában alaptalanus nincs okadatolva. A dolog mivoltának híven kifejtett tényleges előadásából láttuk, hogy a nemes megye nem minden, hanem egyetlenegy üdv. rendeletnek közvetve vagy közvetlenül még csak távolról sem engedelmeskedett, miután azokra részint nyilvános pártrészrehajlással s a vizsgáló-bizottság késleltetésére czélzó remonstratiókkal felelt, részint pedig mivel azokat egyszerűen tudomásul vevén ’s minden további figyelembevétel nélkül hagyván haszontalanokkás hatásnélküliekké tévé ’s ezáltal az erre következő rászólásokra okot adott. Továbbá, a ki a felhozott hét üdv. rendeletet és a megyének ez esetbeni egész eljárását elfogulatlanul öszvehasonlítja, sem az alkotmányos állás megtámadása, a törvény és jog önkényes megsértése feletti panaszokra okot nem látand, sem azt nem találandja megfejthetőnek , miért panaszkodik a megye az őt illető tekintet mellőzése és nem érdemelt rendreigazításokért. Sőt mi azt hiszszük, hogy minden elfogulatlan azon, a fentebbi öszvehasonlításból következtetett nézetünket osztandja , miszerint a magyar kir. udv. kanczellária, hogy a legfelsőbb rendeleteknek a megtagadott engedelmességet megszerezze , soha éles és hatályos eszközöket nem használt, hanem mindig óvatos türelemmel az intés szelíd eszközét, a koronás főnek tartozó tisztelet és hűségrei hivatkozást, és a legfelsőbb rendeletek iránt makacsul folytatott ellenszegülés végre ki nem maradható következményei megemlítését használá. Azonban nem tartjuk szükségesnek többet felhozni, hogy mindenki maga megfelelhessen ezen kérdésre : váljon az itt felvilágosított és ő felsége valamint a megyék előtt sérelmekről panaszkodó ellennyilatkozat azon állítása, miszerint Zágrábmegye minden ez esetben a legfelsőbb rendeleteknek engedelmeskedett— alapos-e vagy nem, és ennélfogva váljon a későbbi udv. rendeletekben foglalt rászólások mint a magyar kir. udv. kanczellaria önkényes törvénytelenségei, vagy pedig a megye eljárása által igazolt’s igy érdemszerintiek-e vagy nem ? Következik most a zágrábmegyei jelenleg Magyaroszágban körző remonstratio kritikai felvilágosításának második része; t. i. azon kérdés megfejtése: mi eredete ’s oka a Turmezőben működő kir. biztosnak , milly eljárást követett, 's milly intézkedéseket ten a biztos , hogy küldetésének megfeleljen, ’s vájjon ez intézkedések ’s azon kir. udv. rendeletek, miken amazok alapultak, a turmezei gróf által kötelesség szerint megtartattak-é vagy nem, ’s ennélfogva a turmezei grófnak legfelsőbb helyen eleinte kimondott, végre csakugyan elhatározott hivatalátóli felfüggesztése a kir. biztos állítólagos magángyűlöletének ’s a magyar kir. udv. kanczellária önhatalmaskodásának , vagy pedig a felfüggesztett turmezei gróf következetesen bebizonyított makacskodásának tulajdonitandó-e. Mi a turmezei bizottsági ügy történeti előadását legalkalmasbnak találjuk e kérdés tisztába hozatalára . Mintegy két év előtt több turmezei nemes községi ülnök az illető országhatósághoz folyamodást nyújtott be, mellyben különféle rendetlenségek ’s visszaélésekről, mik a turmezei gróf hivataloskodása alatt csúsztak be, panaszkodtak, ’s e részbeni orvoslásért könyörögtek. Az akkori ban, kihez eféle folyamodások intéztettek, felhatalmazta D. S. kerületi ülnököt, tegyen ez esetben vizsgálatot. E vizsgálat eredménye legfelsőbb helyre terjesztetvén nem találtatott kimeritőnek , ’s annálfogva K. J. bánszéki ülnök, uj, alapos vizsgálattétel végett kir. biztossá neveztetett ki. E legfelsőbb kinevezés nem volt szerencsés a turmezei gróf tetszését megnyerni ’s befolyása által oda vitte a dolgot, miszerint Zágrábmegye aziránt egy saját előterjesztésben legfelsőbb helyen panaszkodott ’s a kinevezett kir. biztos ellen többféle vádakat emelt. Miután azonban imer ellenészrevételek 1846. jan. 16 ai udv. rendelet által érvényteleneknek nyilváníttattak, a biztossági vizsgálat rendes folyamába jött, mellynek folytán a kir. biztos egy iratot intézett a turmezei nemes községhez, de annak ezen nemes község ügyeit vezető grófi befolyása következtében eredménye nem volt, miután a kir. biztos semmi választ nem nyert. E hallgatás miatt újólag irt kir. biztos ur a nevezett községhez is tudósittatni kívánt, milly eredménye volt előbbi megkeresése tárgyalásának. Erre halogató válasz érkezett, mellyel egyszersmind a turmezei gróf mintegy gúnyul a helyett, hogy az illető határozat kívánt közlését kézbesitné a kir. biztosnak, ellene legfelsőbb helyre terjesztett ,s később a turmezei község által valamennyi magyarországi megyével közlött, vádfelirást küldé meg neki azon hozzáadással, miszerint Turmezőben határozott hivatalórák sem felállítva, sem szokásban nincsenek,’s nem is találkozik senki, ki a kir. biztost a levéltárba kisérné. — E szerint, hogy a dolgok illy állásánál a kir. biztos hiába ne menjen Turmezőre, levélben különösen kijelelé a turmezei grófnak a mart. Gaig neki megküldendő okiratokat; azonban e megkeresés valósítása helyett a turmezei gróf 1846. márt. 26-ra közgyűlést hirdetett; de a kir. biztos ekkor sem juthatott czéljához. Miután a vizsgálat e megakadályozása legfelsőbb helyen tudomásul vétetett ’s ennek következtében a turmezei grófnak úgy mint a többi ottlevő hatósági tiszteknek szoros engedelmesség tétetett kötelességül, a gyűlések további tartása pedig a kir. biztos előleges tudta nélkül eltiltatott, és miután rövid idővel ezután ime legfelsőbb eltiltás nyilvánosan szándékos mellőzésével mart. 26 án a gyűlés mégis megtartatott ’s ezáltal további halasztás eszközöltetett; a kir. biztos legfelsőbb megbizatásból 1846. jul. 26án mint előre kitűzött határnapon Turmezőre ment; de miután több órai szóváltás után az irományok áttekintése meghiusittatott, a dolgot be nem végezve ismét vissza kelle térnie, mire jul. 28át, mint azon napot, midőn a vizsgálat felvételére Túrmezőben újólag megjelenik, köztudomásul adta. Amint már most a kitűzött napon valóban megjelent, némelly okiratok megtekintése csak föltételesen engedteték meg neki, azok pedig, miket áttekinteni kívánt, megtagadtattak tőle; a kir. biztos tehát másodszor is eredmény nélkül tért vissza, ’s mindezen, a vizsgálat folyamát késlető akadékoskodásokat legfelsőbb helyen följelenté. Amint erre egy újabb udv. rendeletben a turmezei gróf ’s mindazok, kik makacskodásában részt vennének, hivataltóli felfüggesztéssel fenyegettettek, a kir. biztos levélben értesité a turmezei grófot, miszerint ő a ráruházott működés végrehajtása végett az illető okiratokat megtekinteni kívánja, mivel erre semmi feleletet nem kapott, ellenben pedig tudomására jött, hogy ugyanazon év sept. 14én Turmezében közgyűlés tartatott, újra irt a turmezei grófhoz, hogy a megtartott gyűlésben előbbi írása feletti tanácskozás eredményéről értesittessék, de a turmezei gróftól azon nevetséges választ nyeré, hogy irata a közgyűlésen felolvastatott. A kir. biztos e felelettel természetesen meg nem elégedvén előbbi iratai tekintetbevételével egy uj iratban azt kívánta, hogy készíttessék egy okirati lajstrom s neki minél előbb küldessék meg; mire azonban a vizsgálat halasztására célzó nyilvános szándékkal az válaszoltatott, miszerint nem szükség a lajstromot elkészítni, mivel a meglévőt minden időben meg lehet tekinteni. Hogy a folytonos kitéréseknek végeztessék is azon okból, mivel Zágráb megye a bizottsági eljárás folyamát minden módon akadályozni akarván egy választmányt a végből nevezett ki, hogy a kir. biztos irányában ellenőrködjék, a kir. biztos mindezekről legfelsőbb helyen jelentést ten, ’s mivel azonközben a tanúvallomásokat akarta kihallgatni, felszólította a turmezei grófot, miszerint oct. 16án az általa kihallgatandó tanukat állítsa elő, de az idézett tanúk közöl csak három jelent meg , kik közöl egyik nagyothalló lévén, alkalmatlan vala, a többiek pedig nem is jöttek el,s igy a vizsgálat felvétele ez alkalommal is szándékosan meghiusittatott. (Vége köv.)------------BUDAPESTI HIRHARANG. Liszt Ferencz hazánkfiától a Honderű érdekes czikket közöl, melly szerint jelenleg Kievben ad hangversenyeket a nagy művész és jeles emberbarát, onnan pedig Odessa felé Konstantinápolyba ránduland. Kiváncsiak vagyunk, mikép fog művész hazánkfia majd a hárem hölgyeire hatni remek játéka által, és reméljük, hogy Pestre jöttekor hallunk tőle egy pár érdekes kalandot, mikről beszélyt írni előre is nagy készséggel ajánlkozunk. — Jules Janin a nagyhírű párisi tárczairó a Honderű tulajdonosát arany kotollal ajándékozá meg némelly leveleiért, mellyek Liszt Ferencz múlt őszi utazását tárgyalják.Egy külföldi lap azon megjegyezést teszi a magyar tudós társaságról, hogy tagjai igen sokat gondolkoznak, azaz rendkívül tudósok és munkások, mivel magánmunkálataikról szóló hivatalos tudósításában az akadémiának, neveik alatt egy sereg gondolatjelt láthatni. — A nemzeti színházban rég nem láttunk új eredeti darabot, de ezért nem kell senkire neheztelni, mert most többnyire ónos lévén az idő, természetes, hogy elbukástól féltek az illetők, és azért maradtak el az újdonságok.— Színházat említvén, nem hagyhatjuk érintetlenül azon hirt, melly néhány nap óta szállong, hogy t. i. husvéttól kezdve a belépti díjak ismét magasabbra fognak emeltetni, de aztán kárpótlásul több szellemi és anyagi javítások történendnek. Igaz ugyan, hogy most kedvezni látszanak a német színészeti körülmények az illy árfölemelésnek, de ne feledjük, hogy a közelgő nyári időszak illy kísérletre épen nem alkalmas, és hogy a német színház leégte óta a mi színházunk közönsége teljességgel nem szaporodott; volt azóta már többször félig telt szintermünk is, mellyben egyetlen szokatlanabb arczot sem láthattunk. Ellenben az áremelés, bármilly csekély legyen is aránylag, mindig óriásilag emelni szokta a közönség követelésit, és ki bírja előre kiszámítani, meg tudunk-e majd azoknak tökéletesen felelni? Ha pedig még egyszer kivadítjuk közönségünket a színházból, bizony bajos leend azt ismét oda visszaédesgetni, főkép, ha majd a német színház ismét megnyílik, és az újság ingerével, még kisebb belépti díjakkal fog velünk versenyezni. Mi tehát minden áremelést veszélyesnek