Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-02-21 / 546. szám

118­ ­ soha tollhoz nem nyúlok, ha nem él rendíthetlenül bennem azon hit, hogy „adott viszonyainkban“,és ezeket soha szem elől nem tévesztve, mind­ez békés után, és convulsiók nél­kül , valóban el is érhető. Nem elavult vagy az idő folytában indokaikat vesztett, és így a haza érdekében már nem szük­séges kiváltságok fenmaradásáért vagy i­lyenek védelmére emeltem fel annyiszor, gyönge, és annyiszor meg nem hall­gatott szavamat, hanem felemeltem azért, hogy emlékeztes­sem azokat, kik felejteni látszottak, miszerint a jobb álla­pothoz , hova eljutni akarunk, csak hosszasabb átmeneti stá­diumokon keresztül juthatunk el, melyeknek soha azon ala­­pot nélkülözniük nem lehet és nem szabad, mellyen fenekük végelemezésben a társadalmi állapotok javításának minden lehetősége, tudniillik a törvényeknek és a végrehajtó hata­lomnak tekintélyét. Azonban, hol van az előbbinek tekintélye, ha nincs az utóbbinak ? És hol van az utóbbinak, a­hol nincs és nem áll résen nagy száma a honpolgároknak, készen arra, hogy azt, azok ellen , kik nem tartanák tiszteletben vagy fitymálnák, védje , ólja és biztosítsa? Képezhetőnek, fejleszt­hetőnek hiszem én alkotmányunkat, sokra meg vagyunk érve már is, hiszem hogy még többre is meg fogunk érni — a politikai szabadság szép sommáját meg fogjuk birni, de csak úgy, ha a rend hasonló sommáját elbírni megtanuljuk. „A jó maga kellő idejében csak egy jól rendezett háztartás­ban lehetséges“ —rendezett háztartás pedig— a polgári tár­sadalomra alkalmazva e fogalmat — csak ott van, hol tekin­télye van a kormánynak — tekintélye végre csak ott van, alkotmányos formák között, hol a szükséges átalakítások processusában képes főszerepet vinni, és azokat formulázni — de hogy ezt tehesse, többségre van szüksége. És itt vagyok ismét azon themánál, mellyet már annyi­szor tárgyaltam — és a mellyel azért ma tovább nem is un­tattak , hanem elhallgatok, hogy egy utolsó levélben som­­mázatát adjam az ezen egész vitából felmerülő csekély ta­nulságnak — ha Ugyan is eléggé engedékeny leszesz , hogy ezt megengedjed, némi jutalmául azon fáradságnak , mellyel hozzád intézhetve szavait, mindig valódi élvezettel vesz ma­gának régi barátod Dessewffy Emil. . . Megyék BÁRÁNYÁBÓL. Képzeljünk egy napot, melly a termé­szet törvényét felejtve, gyászos alkonynyal kezdődött, és öröm v­­­r a­d a 11 a­­ hunyt le; képzeljünk egy napot, melly az aggódás rémfelhői közt­enyészettel fenyegetve tűnt fel, — és bibor sugár közt életadó reményben áldozott le: illyen volt napunk akkor, midőn f. he­llén rendkívüli közgyűlést tartottunk; midőn gyász- és öröm-ünnepet egyszerre ültünk; midőn megyénk­ök és erdei öszvegyültek azért, hogy köl­csönös szemtanúi legyenek azon érzelmeknek, mellyek a hon legerősebb oszlopának elporhanyodta után, egyszerre, és a kijelölt nagy reménynek elibe, sötét gyászlepel és örömhajnal-sugár közt az emberi egész valót leverték, és mindjárt reá föléltették. — Elnöklő főisp. he­lyettes ő mllga üdvözölvén bennünket, bus hirnökkint tudaté velünk hivatalosan édes hazánk azon nagy veszteségét, mel­lyet elfelejthetlen nádorunk József főherczegnek örök létre szenderülte által szenvedett; tudata velünk , hogy nincs többé azon nagy férfiú, kinek mint 50 évi mentorának és 71 éves nesztorának, e teremből csak imént készült a haza egész népével, és igy Isten szavával egy nemzeti öröm-ün­nepet, hálásan teremteni, nagyszerűen megülni, — felkér­vén a riket, hogy a sz. vallás és vigasztalás malasztos bal­­lamával enyhítvén veszteségünk­ szerezte sebeinek fájdalmit, először is engesztelő áldozattal kérlelvén a dicsőültnek nagy hamvait, egyszersmind alázatos felírással tudassuk beblünk osztozó fájdalmit a dicsőült nagy elhunytnak kesergő özve­­gyével , és fiával kedves reményünkkel István főherczeggel. Ezek után az egész gyűlés a székes­egyházba ment, hol négy megyés püspök az élet és halál urának bemutatván a vér­nélküli engesztelő áldozatot, a „Libera“ alatt megkondult a borzasztó bús hang­adásra ez alkalommal megtanított torony nagy harangja,mint viszhangja a hívek kebleiben rejlő mély szomornak, a megválhatlan fájdalomnak. — A megye há­zához a gyűlést folytatandók ismét visszatérvén mindenek előtt felolvastatott ő felségének a nmiligu helytartó-tanács útján érkezett azon legkegyelmesb intézménye, miszerint felejthetlen rokona, tanácsadója József főhg Magyarország nádorának elhunytával,— annak fiát István főhiget a legkö­zelebbi országgyűlés által választandó nádorság betöltéséig Magyarország helytartójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — A végellen fájdalomnak határtalan örömmel felváltása által keletkezett élvezetet csak érezni lehet, de ki­mondani embertől megtagadtatott; igy éreztünk mi is,éspedig éreztünk azért, mert a fejedelmi nagy ajándékban, az elhunyt atyának erényei és érdemei folytatását, mert abban a haza szülöttét, mert abban az 1838-i mark­usi vésznapokban fel­avatott emberi szeretet példás hősét reményljük, ismerjük és szeretjük.­­ Az általános öröm azon határozatot szülte, hogy ő felségének köszönő , az uj helytartó ő fenségének pedig üdvözlő felírás tétessék ; továbbá országgyűlési követi utasí­tásul rendeltük, hogy a nemzet általi nádorválasztási jognak épségben fentartása mellett, István főlig, mielőtt a felségi kijelölési levél felbontatnék, Magyarország nádorának vá­lasztassék meg. — Ezek uláin az időközben érkezett felsőbb kegy. intézvények, és egyéb hivatalos levelekre kerülvén a sor, megemlitendők a következők. — A nm. helyt.tanács tudósít, mikép megyénkbe az illetőségen túl még egy fél­század lovas katonaság ellátás végett azért tétetendő át, mivel megyénk a többi közt e mostoha évi termésben áldot­­tabb a többinél; mellynek nyomán: ámbár megyénk sem dicsekhetik bőséggel, sőt az ínség előjelei több helységben igenis sűrűen jelentkeznek; ámbár továbbá adózónépünk meg­­feszített erejének tulajdonítható csak, hogy 8 év elfolyása alatt a folyó adón kívül még 108.000 ft hátramaradást is le­tisztáz,­­ és ezekből következtetve , ha hogy előbbi szo­morú pangásába­ visszalöhetni nem akar, inkább kímélést és elismerést igényelhetne ; mégis, nehogy a közigazgatás a már tett rendelések mellett akadályt vagy hátramaradást szenvedjen, elfogadjuk a rendelt katonaságot, de azon nyil­vános óvás és fentartással, hogy a kir. kincstár szerző áron a veszteséget annak idejében kipótolja, — a katonaságot pedig — szűnvén a szükség — ismét tőlünk elszállítássá.— Zágráb panasza a felett, hogy a turopolyai gróf hivatalától felfüggesztetett, valamint a több erdélyi megyéknek a részek visszakapcsoltatása érdemében küldött, ’s a dolgot felfüg­­gesztetni kért levele, — az országgyűlési tárgyakkal foglal­kozó választmánynak véleményezés végett kiadatott. — Ta­karékpénztárunk keltő napjátóli sikerdús működéséről szóló örvendetes jelentése következtében a nm. helyi.tanácsot már ezúttal harmadizben megkérni határoztuk, hogy a felterjesz­tett szabályok kinyomatását kegyesen megengedni méltóztas­­sék. — A gyűlés 3 napig tartott, jövő martius iső napján rendes évnegyedes közgyűlésünk leend. M­ó m u­s: ZÁGRÁBmegye körlevele a turopolyai ügy­ben. (Folyt.) Ha már most a felhozott és a turmezei bizottsági ügyben Zágrábmegyéhez érkezett hét üdv. rendeletet az ezekre vonatkozó megyei határozatokkal, aztán ugyanazon megyének legfelsőbb helyre fölterjesztett három ellennyilatkozatával, valamint a vrdek egész tényleges eljárásával öszvehasonlít­­juk, akkor e megyének a többi megyékkel közlött utolsó ellennyilatkozatának imer állítása: „hogy ámbár Zágráb­­megye minden, a turmezei bizottsági ügyben kibocsátott üdv. rendeletnek tartozólag engedelmeskedett, a kir. biztosnak pedig a megkivántató segélyt megadá, ’s általában az ez esetbeni legfelsőbb rendeletek értelme ellen semmit sem kö­vetett el, mégis a magyar kir. udv. kanczelláriától önkénye­sen kiszabott rendreigazítást és megrovást szenvedett, és ezen törvénytelenség által valamint az alkotmányos állás , úgy a megyét mint köztörvényhatóságot illető tekintet megsértetett“ — egyáltalában alaptalan­us nincs okadatolva. A dolog mivoltának híven kifejtett tényleges előadásából lát­tuk, hogy a nemes megye nem minden, hanem egyet­lenegy üdv. rendeletnek közvetve vagy közvetlenül még csak távolról sem engedelmeskedett, miután azokra részint nyilvános pártrészrehajlással s a vizsgáló-bizottság késlelte­tésére czélzó remonstratiókkal felelt, részint pedig mivel azokat egyszerűen tudomásul vevén ’s minden további figyelembevétel nélkül hagyván haszontalanokká­­s hatás­nélküliekké tévé ’s ezáltal az erre következő rászólásokra okot adott.­­ Továbbá, a ki a felhozott hét üdv. rendeletet és a megyének ez esetbeni egész eljárását elfogulatlanul ösz­­vehasonlítja, sem az alkotmányos állás megtámadása, a tör­vény és jog önkényes megsértése feletti panaszokra okot nem látand, sem azt nem találandja megfejthetőnek , miért panaszkodik a megye az őt illető tekintet mellőzése és nem érdemelt rendreigazításokért. Sőt mi azt hiszszük, hogy minden elfogulatlan azon, a fentebbi öszvehasonlításból kö­vetkeztetett nézetünket osztandja , miszerint a magyar kir. udv. kanczellária, hogy a legfelsőbb rendeleteknek a meg­tagadott engedelmességet megszerezze , soha éles és hatá­lyos eszközöket nem használt, hanem mindig óvatos türe­lemmel az intés szelíd eszközét, a koronás főnek tartozó tisztelet és hűségrei hivatkozást, és a legfelsőbb rendeletek iránt makacsul folytatott ellenszegülés végre ki nem marad­ható következményei megemlítését használá.­­ Azonban nem tartjuk szükségesnek többet felhozni, hogy mindenki maga megfelelhessen ezen kérdésre : váljon az itt felvilágo­sított és ő felsége valamint a megyék előtt sérelmekről pa­naszkodó ellennyilatkozat azon állítása, miszerint Zágráb­­megye minden ez esetben a legfelsőbb rendeleteknek enge­­­delmeskedett— alapos-e vagy nem, és ennélfogva váljon a későbbi udv. rendeletekben foglalt rászólások mint a magyar kir. udv. kanczellaria önkényes törvénytelenségei, vagy pe­dig a megye eljárása által igazolt’s igy érdemszerintiek-e vagy nem ? Következik most a zágrábmegyei jelenleg Magyar­­oszágban körző remonstratio kritikai felvilágosításának második része; t. i. azon kérdés megfejtése: mi ere­dete ’s oka a Turmezőben működő kir. biztosnak , milly eljárást követett, 's milly intézkedéseket ten a biztos , hogy küldetésének megfeleljen, ’s vájjon ez intézkedések ’s azon kir. udv. rendeletek, miken amazok alapultak, a turmezei gróf által kötelesség szerint megtartattak-é vagy nem, ’s en­nélfogva a turmezei grófnak legfelsőbb helyen eleinte kimon­dott, végre csakugyan elhatározott hivatalátóli felfüggesztése a kir. biztos állítólagos magángyűlöletének ’s a magyar kir. udv. kanczellária önhatalmaskodásának , vagy pedig a fel­függesztett turmezei gróf következetesen bebizonyított ma­kacskodásának tulajdonitandó-e. Mi a turmezei bizottsági ügy történeti előadását legalkalmasbnak találjuk e kérdés tisztába hozatalára . Mintegy két év előtt több turmezei nemes községi ülnök az illető országhatósághoz folyamodást nyújtott be, mellyben különféle rendetlenségek ’s visszaélésekről, mik a turmezei gróf hivataloskodása alatt csúsztak be, panaszkodtak, ’s e részbeni orvoslásért könyörögtek. Az akkori ban, kihez eféle folyamodások intéztettek, felhatalmazta D. S. kerületi ülnö­köt, tegyen ez esetben vizsgálatot. E vizsgálat eredménye legfelsőbb helyre terjesztetvén nem találtatott kimeritőnek , ’s annálfogva K. J. bánszéki ülnök, uj, alapos vizsgálattétel végett kir. biztossá neveztetett ki. E legfelsőbb kinevezés nem volt szerencsés a turmezei gróf tetszését megnyerni ’s befolyása által oda vitte a dolgot, miszerint Zágrábmegye aziránt egy saját előterjesztésben legfelsőbb helyen panasz­kodott ’s a kinevezett kir. biztos ellen többféle vádakat emelt. Miután azonban imer ellenészrevételek 1846. jan. 16 ai udv. rendelet által érvényteleneknek nyilváníttattak, a biztossági vizsgálat rendes folyamába jött, mellynek folytán a kir. biztos egy iratot intézett a turmezei nemes községhez, de annak ezen nemes község ügyeit vezető grófi befolyása következ­­­tében eredménye nem volt, miután a kir. biztos semmi vá­laszt nem nyert. E hallgatás miatt újólag irt kir. biztos ur a nevezett községhez is tudósittatni kívánt, milly eredménye volt előbbi megkeresése tárgyalásának. Erre halogató válasz érkezett, mellyel egyszersmind a turmezei gróf mintegy gú­nyul a helyett, hogy az illető határozat kívánt közlését kéz­­besitné a kir. biztosnak, ellene legfelsőbb helyre terjesztett ,s később a turmezei község által valamennyi magyarországi megyével közlött, vádfelirást küldé meg neki azon hozzáadás­sal, miszerint Turmezőben határozott hivatalórák sem felál­lítva, sem szokásban nincsenek,’s nem is találkozik senki, ki a kir. biztost a levéltárba kisérné. — E szerint, hogy a dolgok illy állásánál a kir. biztos hiába ne menjen Turme­­zőre, levélben különösen kijelelé a turmezei grófnak a mart. Gaig neki megküldendő okiratokat; azonban e megkeresés valósítása helyett a turmezei gróf 1846. márt. 26-ra köz­gyűlést hirdetett; de a kir. biztos ekkor sem juthatott czél­­jához. Miután a vizsgálat e megakadályozása legfelsőbb helyen tudomásul vétetett ’s ennek következtében a turmezei gróf­nak úgy mint a többi ottlevő hatósági tiszteknek szoros en­gedelmesség tétetett kötelességül, a gyűlések további tar­tása pedig a kir. biztos előleges tudta nélkül eltiltatott, és miután rövid idővel ezután ime legfelsőbb eltiltás nyilvánosan szándékos mellőzésével mart. 26 án a gyűlés mégis megtar­tatott ’s ezáltal további halasztás eszközöltetett; a kir. biz­tos legfelsőbb megbizatásból 1846. jul. 26án mint előre ki­tűzött határnapon Turmezőre ment; de miután több órai szó­váltás után az irományok áttekintése meghiusittatott, a dol­got be nem végezve ismét vissza kelle térnie, mire jul. 28át, mint azon napot, midőn a vizsgálat felvételére Túrmezőben újólag megjelenik, köztudomásul adta. Amint már most a kitűzött napon valóban megjelent, némelly okiratok megte­kintése csak föltételesen engedteték meg neki, azok pedig, miket áttekinteni kívánt, megtagadtattak tőle; a kir. biztos tehát másodszor is eredmény nélkül tért vissza, ’s mindezen, a vizsgálat folyamát késlető akadékoskodásokat legfelsőbb helyen följelenté. Amint erre egy újabb udv. rendeletben a turmezei gróf ’s mindazok, kik makacskodásában részt ven­nének, hivataltóli felfüggesztéssel fenyegettettek, a kir. biztos levélben értesité a turmezei grófot, miszerint ő a ráruházott működés végrehajtása végett az illető okiratokat megtekin­teni kívánja, mivel erre semmi feleletet nem kapott, ellenben pedig tudomására jött, hogy ugyanazon év sept. 14én Turme­­zében közgyűlés tartatott, újra irt a turmezei grófhoz, hogy a megtartott gyűlésben előbbi írása feletti tanácskozás ered­ményéről értesittessék, de a turmezei gróftól azon nevetsé­ges választ nyeré, hogy irata a közgyűlésen felolvastatott. A kir. biztos e felelettel természetesen meg nem elégedvén előbbi iratai tekintetbevételével egy uj iratban azt kívánta, hogy készíttessék egy okirati lajstrom s neki minél előbb küldessék meg; mire azonban a vizsgálat halasztására c­élzó nyilvános szándékkal az válaszoltatott, miszerint nem szük­ség a lajstromot elkészítni, mivel a meglévőt minden időben meg lehet tekinteni. Hogy a folytonos kitéréseknek vég­­eztes­sék is azon okból, mivel Zágráb megye a bizottsági eljárás fo­lyamát minden módon akadályozni akarván egy választmányt a végből nevezett ki, hogy a kir. biztos irányában ellenőrköd­jék, a kir. biztos mindezekről legfelsőbb helyen jelentést ten, ’s mivel azonközben a tanúvallomásokat akarta kihallgatni, felszólította a turmezei grófot, miszerint oct. 16án az általa kihallgatandó tanukat állítsa elő, de az idézett tanúk közöl csak három jelent meg , kik közöl egyik nagyothalló lévén, alkalmatlan vala, a többiek pedig nem is jöttek el,­­s igy a vizsgálat felvétele ez alkalommal is szándékosan meghiusit­­tatott. (Vége köv.)------------­BUDAPESTI HIRHARANG. Liszt Ferencz hazánkfiától a Honderű érdekes czikket közöl, melly szerint jelenleg Kievben ad hangversenyeket a nagy művész és jeles ember­barát, onnan pedig Odessa felé Konstantinápolyba ránduland. Kiváncsiak vagyunk, mikép fog művész hazánkfia majd a há­rem hölgyeire hatni remek játéka által, és reméljük, hogy Pestre jöttekor hallunk tőle egy pár érdekes kalandot, mik­ről beszélyt írni előre is nagy készséggel ajánlkozunk. — Jules Janin a nagyhírű párisi tárczairó a Honderű tulajdono­sát arany k­otollal ajándékozá meg némelly leveleiért, mel­lyek Liszt Ferencz múlt őszi utazását tárgyalják.­Egy kül­földi lap azon megjegyezést teszi a magyar tudós társaság­ról, hogy tagjai igen sokat gondolkoznak, azaz rendkívül tudósok és munkások, mivel magánmunkálataikról szóló hi­vatalos tudósításában az akadémiának, neveik alatt egy se­reg gondolatjelt láthatni. — A nemzeti színházban rég nem láttunk új eredeti darabot, de ezért nem kell senkire nehez­telni, mert most többnyire ónos lévén az idő, természetes, hogy elbukástól féltek az illetők, és azért maradtak el az újdonsá­gok.— Színházat említvén, nem hagyhatjuk érintetlenül azon hirt, melly néhány nap óta szállong, hogy t. i. husvéttól kezdve a belépti díjak ismét magasabbra fognak emeltetni, de aztán kárpótlásul több szellemi és anyagi javítások történendnek. Igaz ugyan, hogy most kedvezni látszanak a német színészeti körülmények az illy árfölemelésnek, de ne feledjük, hogy a közelgő nyári időszak illy kísérletre épen nem alkalmas, és hogy a német színház leégte óta a mi színházunk közönsége teljességgel nem szaporodott; volt azóta már többször félig telt szintermü­nk is, mellyben egyetlen szokatlanabb arczot sem láthattunk. Ellenben az áremelés, bármilly csekély le­gyen is aránylag, mindig óri­ásilag emelni szokta a közönség követelésit, és ki bírja előre kiszámítani, meg tudunk-e majd azoknak tökéletesen felelni? Ha pedig még egyszer kivadítjuk közönségünket a színházból, bizony bajos leend azt ismét oda visszaédesgetni, főkép, ha majd a német színház ismét meg­nyílik, és az újság ingerével, még kisebb belépti díjakkal fog velünk versenyezni. Mi tehát minden áremelést veszélyesnek

Next