Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-05-13 / 591. szám

Csütörtök 591. Május 13. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. et. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. ~­­ Előfizethetni helybe” kiadóhivatalban, hatvani ut­­czat Horváth-házban 4831. szára alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok a csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kitüntetés. Halálo­zás. Adakozás a nagy-szalontai túskárosultak részére. Megyék: Köz­gyűlés Biharban. Budapesti hirharang. Magyar középponti vasút. — Pozsony-nagyszombati vasut­társaság áprilisi közgyűlése (vége.) — Vadkerten tűz. A pest-váczi vasut­vonalon f. évi máj. 3kától 9dikeig utazott személyek száma. (Levél Bécsből: Gyászünnepély.) Kül­föld. Francziaország. Spanyolország. Poroszország (Válaszfelirati viták vége.) Hivatalos és magánhirdetések. HiiteVARORSZÁG és ERDÉLY. ő cs. kir. ap. Felsége, f. évi febr. 18 án kelt legmagasb hatá­rozata szerint Toldy Ferencz kir. egyetemi könyvtárigazgatónak és magyar acad. titoknoknak, a jénai egyetemtől 1842 ben nyert böl­­csészettanári koszorú elfogadhatását, különös kegyelemből megen­gedni legkegy, méltóztatott. Orvostudor Sipos Károly, a hasonszenvi gyógymód alkotójának egyik közvetlen tanítványa, kit szabados Kecs­kemét város közönsége , mint egészségi állapotának egyik buzgóbb védangyalát még sokáig kegyeletes hálával emlege­­tend, vigasztalhatlan édes anyjának ’s barátinak mély fáj­dalmára, tüdő vészben kimúlt folyó évi május hé­tsó napján, élete 38 ik évében. Béke hamvaira! Szerkesztöségünkhez a nagyszalontai tizkárval­­lottak részére legközelebb beküldött szab. Kecskemét városa 50 pftot. — Az 589d. számunkban kitett 33 forinttal együtt begyült mostanig 83 fü­ggőben. Megyék. BIHARBÓL. Április hó.26 án az 1845ki decemberi köz­gyűlésünkben történt botrányok megvizsgálására kegyelme­sen kirendelt és már tényleg befejezett k. biztosság követ­keztében első alispán P. L. elnöklete alatt rendkívüli köz­gyűlésünk volt. A rendek pártkülönbség nélkül nagy szám­mal jelentek meg. ’S ez nem csoda , mert a vádlottak közöl többen kerültek a ch­o alá,némellyek pedig, mint megyei tiszt­viselők, felső parancsnál fogva hivatalaiktól is felfüggesztetni rendeltettek . Az idéző levelek a közgyűlés elött több nap­pal iratanak meg, mi pedig gondosan vizsgálódtunk: vájjon minő hatást fog eszközölni feldúlt megyei életünk fájdalmas viszonyaira a nemesis szárnyain megjelent gyászos hit? Örömmel mondanék el tapasztalásunk sikerét, azonban ed­dig még csak azt tapasztalok, hogy többen a vádlottak közöl, hír szerint a commissionális költségek kikerülése czéljából javaikat apródonként vagy egyszerre is elsa­­jitítgatják. Gyönyörű megjobbulás. Számos és eltagad­­hatlan bűneink miatt az ország szemei rajtunk függ­nek. ’S mit fog mondani, ha tapasztalandja, hogy az alkotmány büntető hatalmának súlyát, az elmarasz­­taltatás szégyenét még méltó megfenyíttetésünk pillanatában sem akarjuk erkölcsi engedelmességgel érezni? Hiszen az nem fog megjavulni soha, az nem fog a végmegromlottság bűnörvényéből visszatartathatni, ki az igazság és hazája törvényes szent parancsára sem rázkódik meg lelkében. — Felolvastatván a nmviligu magyar kir. udv. kanczellaria pa­rancsa, melly a fentnevezett megyei tisztviselőket hivata­laiktól felfüggesztetni rendeli, a megindult tanácskozás alatt a körül­és a felett forgott a kérdés alsó-magyarországi szo­kás szerint: vájjon elfogadják-e azt vagy visszavessék? M. L. mint felfüggesztetett hivatalnok felállván kijelenté: miszerint, ha a legfelsőbb kir. parancs nem rendelte volna is, mihelyest kereset alá vétetett, az ügy kimeneteléig semmi esetre sem fogott volna hivataloskodni, mivel azt hiszi, hogy a közhivatalkodás csak addig bír kellő tisztelettel is érdemel bizodalmat, míg szeny vagy folt hozzá nem fér. Egyébiránt hálás köszönetet mondva a rendeknek vele éreztetett bizal­mukért , egyszersmind ígéretet­len, hogy valamint eddig a felsőbbek iránt tartozó engedelmességet nem feledte , úgy ezután sem leend nálánál hűbb fia a hazának ’s jobbágya a fejedelemnek! — F. K. : Csak egyoldalú az eredmény a commissio után , arra nézve pedig még súlyos is, hogy a tisztviselők hivatalaiktól is felfüggesztetni ren­deltetnek, holott elég lett volna maga a fiscalis actio is. Ennélfogva sürgetni kell szerinte, hogy a felterjesztett panasz másik része is vizsgáltassék meg. — E. L. abban új elvet lát felállíttatva lenni, hogy a kormány a felfüggesztési jogot magának tulajdonítja, ’s mi ellen a jegyzőkönyvbe óvást tétetni tanácsol. Az intézményt az előtte szóló szerint hiányosnak tartja.—B. M. g.e. kan. a parancsot elfogadja, ’s a felfüggesztési jogot, mit a két előbbi kétségbe vont, törvé­nyesnek ismeri. —B. J. hibáztatja a kormány eljárását, hogy az említetteket, mielőtt vétkeseknek találtattak volna, már előre hivatalaiktól is felfüggesztette. Ő ebben alkotmányos állásánál (ól) fogva jogsérelmet lát, mert, úgymond, ha van is erre gyakorlat, de ő azt nem helyeselheti, mivel itt a hi­vatalnokok kétszeresen futtatnak , é s ez ellen ő is óvást kér a jegyzőkönyvben. Az intézményt, vagyis jobban szólva, a k.­biztosság eredményét egyoldalúnak látja. Egyébiránt ezen ar különbnél különb tárgyakról majd egy álló óráig beszélt, Sz. J. sérelmet lát abban , mi a biztosság folytán megtörtént, sérelmet abban, a­mi meg nem történt. Sérelmet, hogy a hivatalnokok felfüggesztetni rendeltetnek; sérelmet, hogy a megyének (a B­ y-pártnak) a főlsp. helytartó ellen felter­jesztett panaszára semmi válasz nem érkezett. A felfüggesz­tési jogra nézve olly meggyőződésben van, mikép, ha a vá­lasztási jog a megye által gyakoroltatik, a felfüggesztési jog is azt illeti, nem pedig a kormányt. Mondott még ezen ur beszéde végén valami gyanúsítást is. Erre majd megfelelen­­dünk, ha táborunkba lépend.. — B­ó L. a k. parancsot el­fogadja, és mi a felfüggesztési jogot illeti, olly meggyőző­désben van, hogy azt ő felsége legfelsőbb felügyelési jogá­nál fogva a magistratuális tisztviselők irányában is törvé­nyesen gyakorolhatja. És ennek így is kell állnia; különben szóló véleménye szerint minden megye olly forma munici­­piummá válhatnék, mint a schweiczi cantonok , mi a magyar alkotmánynyal össze nem fér. Ennélfogva szóló az óvást törvénytelennek tartja. Az administratorra nézve felhozott véleményeket illetőleg úgy hiszi, mikép a commissio­n nagy­sága ellen kiterjesztve nem lehetett, mivel a paritionale decretumban erről egy szó sincs. Mire nézve a felírást sem pártolja. — B. K. „szólj igazat, betörik a fejed. Mi panasz­kodtunk, mégis mi lakósunk.­“ Ezután átment szóló legdur­vább kifejezésekkel a távol levő administrator sértegetésére; miért is először az elnök által, az után pedig a főügyvéd által rendre utasittatott. ’S több helyen „actiót neki, actiót!“ kiáltozának, melly azonban nagyszépen elmaradt. Csak is Biharban maradhat — jegyezzük meg jól — az illy korlátlan vadság megactióztatás nélkül; egyedül Biharban, hol a leg­­üdvösebb tapasztalást meríthetni arra, hogy mind az actio kérdését, mind a köztanácskozásokat szabályoznia kell a törvényhozásnak, mert különben olly szabadokká fogunk válni, hogy a szabadság édes vigasztalását is megm­ondjuk féktelen állapotunkban. — R. J. pártolván a parancsot, fe­lelni kívánt B. Ö. azon állítására, hogy hajdan ő is a bal­oldalon harczolt ama triumvirátusban, mellyel hárman: P. F., B.Ö., R. J. képezének. Szóló erre azt válaszoló B. Ö.-nek, mikép igenis jól emlékszik rá „ámde ez őt legkevésbbé sem búsithatja , mert ő mindekkorig folyvást megmaradt a kö­zépidőn , mig B. C. ur nagyon is balra tévedt, P. F. ur pe­dig nagyon jobbra távozott. (Kaczaj!) — D. J. egyoldalúnak látja az eredményt ’s e végett felírást óhajt ő felségéhez. — Ifj. A. J. a felfüggesztést országjogilag sérelmesnek látja, óvást kérvén a jegyzőkönyvben. Kijelenti aztán szóló, ifj. A. J.­­, hogy az egész commissio alatt csendesen folyt a ta­nácskozás. Boldog Isten­­ hát elfeledte már a tisztelt ur az 1846ki sept. 23-ai közgyűlést, melly ön becses közremun­­kálásával oda vitetett, hogy csak a tettleges kitörés hiány­zott már, mikép a decemberi gyalázatosság felmerüljön. — N. J. királyi biztos nem azért küldetett, hogy csak a dolgok egy részét vizsgálja meg, hanem arra is, mi a főisp. helyet­tes ellen felterjesztetett. Felírást kíván ennélfogva szóló. — L. Gy. neki rohant jobbra ’s balra a kormánynak , conserva­­tiveknek ’s a főisp. helytartónak, ’s szánakozásra méltó ijedséggel emlegeté, „hogy a kormány katonai lábra akarja állítani az országot. Ő fél, ő retteg, nem tudván, mellyik órában húznak lábára bakancsot. Ne neked statuspolitikai bölcseség ! — R. Fr.: ha normális állapotban volna a me­gye , ő is helyeselné, hogy a felfüggesztési jog is a megye által gyakoroltassék. De Bihar most a legegyenetlenebb ál­lapotban sínylődvén szükség, hogy e tekintetben a főhatalom őrködjék felette. A felírást nem pártolja.— K. A. első szavá­ban mindjárt a főisp. helytartónak esett ’s olly piszkolódólag viselé magát, hogy minden oldalról hangzott az „actió­­“ szó; de mint fentebb, itt is csak a szándéknál maradt. — D. L pártolja az óvást. — P. J. az óvás ellen szavaz. — Sz. L. kir.tan.: várjuk el a dolgok végkimenetelét,felírván őfel­ségének , hogy hátralevő bajainkat is méltóztassék megorvo­solni. — Igazán­­ mi is szeretnők már tudni valahára, mi pártszin alatt tisztelhetjük a mizgos urat? — N­a, az óvásnak szükségét nem látja, sem a felírásnak, mert az administrator commissio alatt nem áll. — V. J.: Átkozott legyen, ki köztünk konkolyt hintett el. Óvást nem kiván a felfüggesztés ellen, mert a megye a jan. 25-ei közgyűlésen minden körülményeivel elfogadta a judicium de­­legatumot. Aztán ő egyébiránt is mást tart a szerencsétlen­ség okozójának nem az administratort. — ’S most S. Gy. másodalispán emelt szót, ’s szokott férfias határozottságával kijelenté: mikép a k. parancsot elfogadja, óvást a jegyző­könyvbe tétetni nem kiván, mert mindkét rész folyamodott ő felségéhez, és ha valamellyik nem nyugszik is meg a történt intézkedéssel, magában keresse a hibát ’s nem egyéb körül­ményben. Ő felségének magából az alkotmány természetéből folyólag is joga van illy esetekben a megyei hivatalnokokat is felfüggeszthetni; legfelsőbb felügyelési jogát pedig két­ségbe vonni nem lehet é s nem szabad. A felírásnak szinte nem látja szükségét, mert ime a commissio tényleg befejez­­tetett, de az administrator ellen a legvakmerőbbek közöl sem bátorkodott egy is vádlókép tanúskodni. A rágalom , gyanú és sértegetés nyilai becsületes személyéről mindig egy har­madikra pattannak vissza. A­mi azon véleményt illeti, hogy az 1845ki dec. 15én nem való jegyzőkönyv (melly állítással M. L. ártatlanságát akarnák bebizonyítani) nem vonakodik szóló megvallani, hogy azt csak azok követelhetik, kik ta­gadják , miszerint köznemesek is szavazati joggal bírhassa­nak. A mondott esetben 800 ’s egynéhány nemesi szavazat állott a conservativ részről a 60—70 ellenzéki háztartások ellenében. ’S ezen való körülmény, úgy hiszem, teljesen képes megc­áfolni amaz állítást. Perse­­ nem tetszik az urak­nak az előre kicsinált tervek után a kisebbségben maradás emlékezete; ámde míg a nemzet nem kívánja feledni, hogy az apák kiontott vérén alapul alkotmánya, a köznemességet sem szabad felednie. A B­y-párt e beszéd után, mellynek hatása számos emberek arczain feltűnővé vált, minden poli­tikai múltját el szerette volna tagadni némelly gyermekies kifogással. ’S e pillanatban H. J. ragadá meg a vitatkozás fonalát. (Vége jövő számunkban.) BUDAPESTI HIRHARANG. Ismét uj társulat van alaku­lóban Pesten , melly magyar könyveket kiadni szándékozik , az irók illő díjazása és azon fölül nyereségben részeltetése mellett. A szándék jól hangzik, csak aztán a kivitel által ne szenvedjen, mert például: a jó magyar könyvet örömest megveszik és kiadják a könyvárusok , a roszakat pedig kár terjeszteni, mert utóbb még a jobbaktól is elidegenítik a könyvvevő közönséget. Ha tehát a tervezett új társulat csu­pán kitűnő művek kiadására szorítkozik , minden politikai és egyéb melléktekintetet kerülve , és ez­által a könyvárusokat is nagyobb díjak fizetésére kényszeríti, úgy sok hasznost fog eszközölhetni, főkép ha a kiadással egyszersmind czélszerű­ eladást tudand rendezni, mert a mostani könyveladási rend­szer nálunk igen tökéletlen és nem kis mértékben okozza, hogy a magyar könyvek csak ritka esetekben számolhatnak nagyobb kelendőségre. Könyvkereskedés csak kevés váro­sunkban van, és azok nagy részével is olly nehéz a közleke­dés, hogy távolabb részekbe csak ritkán szállíthatni magyar könyveket, mikről a végső számadás Pestre érkezése még több bajjal jár. Ezenkívül azon írók, kik saját költségökön adják ki munkáikat, nem akarnak a könyvárusoknak 15 — 20 százlék­nál többet adni, míg külföldi munkák után ren­desen 33 százlélit kapnak, ámbár a szállítás külföldre biz­­tos­ és olcsóbb, és a fizetések sokkal pontosabbak. 15 — 20 százlék­ jutalom mellett tehát nem is kívánhatni könyváru­­sunktól, hogy még a drága hírlapi jelentéseket is fizessék a drága szállítási kiadásokon kívül, és azonfölül pénzüket koczkáztassák, mert ők igen sok esetben fizetni kényszerül­tek már az írónak olly elmaradt példányokért, miknek árát vidékről soha sem kapták meg. E miatt több magánosak ’s társulatok aláírási úthoz folyamodtak és jó barátokat“ meg „ügy barát­okat“ bíztak meg, kik a pénzt fölszedték, ’s a köny­veket kézbesítették, de bezzeg mennyi pénz „tévedt el“ illy után ! Tapasztalák ezt többi közt, még pedig elég sajnosan, több szépirodalmi zsebkönyv kiadói, az Almanachtársaság ’sat. Ezen utat sem ajánlhatni tehát az uj társulatnak , ha­nem véleményünk szerint legczélszerűbb, egyszersmind biz­tos jövedelmezésű lenne , ha a társulat először egy becsüle­tes és jó rábeszélő tehetséggel bíró ügyes, igen „csinos fia­tal“ embert szerezne, ezt legutolsó divat szerint felöltöztet­né, és ezután szerezne még három erős lovat, egy kocsist és egy nagy sátoros szekeret, mellyel a legújabb, legjobb ma­gyar könyvekkel kellene megrakatnia. A csinos fiatal ember ezzel kiindulna Pestről,­­s a hazának leginkább olly pusztáit és faluit látogatná meg , hol még olvasó egyletek sem létez­­­nek, ott aztán házról házra menne , és fogadni mernénk, hogy olly házakban is eladna egy két könyvet, hol eddig a kalendáriumon kívül egyéb könyvet sem a nagyapa, sem az unoka nem vásárolt. Sokat koc­káztatni illy vállalatnál nem lehetne , ellenben az erkölcsi hasznon kívül nyerni valósz­í­nűleg igen sokat, és azért ismételve ajánljuk ezen indítvá­nyunkat valamint a keletkező új társulat figyelmébe, úgy könyvárusaiknak is, kik illy után rövid idő alatt nagyot köny­­nyíthetnének raktáraikon, erszényüket pedig derekasan megnehezíthetnék ; mert például, hányszor történt bármely­­lyikünkön is, hogy legkisebb vásárlási szándékunk sem volt, midőn valamelly házaló hozzánk belépett,­­s utoljára csak azon vettük észre magunkat, hogy jó pénzöszszeget vitt el tőlünk, ’s jobbadán olly tárgyakat is vásárlottunk, mikre tu­lajdonkép szükségünk sem volt; továbbá : itt Budapesten is házakhoz küldik a könyvárusok megtekintés végett a leg­újabb könyveket, és bizonyára sok ember vesz egy könyvet, ki azt ezen kényelmes és csábító kínálás nélkül tenni nem fogná. Tehát még egyszer: egy kocsi, egy kocsis, három ló és egy szépszakállu szép fiú, és a magyar irodalom hatá­lyos előmozdítása meg van alapítva.­­ A budai hegyekben egy építési állásról egy kézműves lezuhanván, még két em­bert sodrott magával, kiknek egyike lábát két helyen, a má­sik pedig derekát törte el, ő maga tetemes, sérülés nélkül maradt. Mennyiszer újulnak meg illy esetek Budapesten, és mégis milly kevés gond fordittatik az építési állásokra, mi annál szembeötlőbb, mivel többnyire épen azok élete van veszélyeztetve, kik az állásokat készíteni segítik. A taka­rékpénztár előtt is olly ingatagnak látszik az állás, hogy alig lehet borzadás nélkül ránézni.­­ Múlt vasárnap délután alig lehet­ embert látni Budapest utczáin , minden a zöldbe sie­tett, és sokan olly csodálatosan mulattak a zöldben, hogy másnap meg nem foghatók, mikép juthattak ott kék foltok­hoz. A vasúton nem bírták mind kiszállítani az oda tolongó­­kat, és igy ezúttal a budai hegyeknek is jutott néhány em­bercsoport, kik a zöld salátában nagy pusztítást vittek vég­hez.­­ Egy párisi lap szerint mind­azon újságok, mellyek ott orvosok szerkesztése alatt jelentek meg, csak igen rövid életűek valának, mintha csak emberek lettek volna. Nálunk is voltak már illy példák.A Pest város közelgő tisztújításá­­hoz nagy remények csatlakoznak, mert fővárosunk minden tekintetbeni tágulásához és emelkedéséhez képest annyira szaporodott a munka minden körben, hogy a tanácsban levő több hiány és választópolgárságban létező sok üresség ter­mészetesen már igen érezhető vola , megújult erő újabb ja­vításokat fog ismét eszközölhetni. — Pestet ismét szabóláza­dás fenyegeti, mert a komornák, szobalyányok és másodran­­gú művésznők olly nagy mértékben adák ruhavarrásra ma­gukat , hogy a szabók ezt tovább nem tűrhetik,­­s ezen visz­­szaélés ellen folyamodni készülnek. E hét következtében az őrség mindenütt megkettőztetik , és éjjel minden ajtó zárva lesz. A „Zrínyi“ kávéház egészen ki van csinosítva, és o­ly

Next