Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-05-28 / 599. szám
sza-szabályozás iránt, melly téged annyival inkább fog érdekelni, mivel ezen roppant ügynek társaid között te legrégibb, leghűbb és legszorgosabb ápolója voltál------: valahány nagyszerű vállalat eddig hazánkban szőnyegre jött, mindannyija iránt legalább kétfelé oszlott az érdeklett közönség véleménye : az egyik édes reményeket táplált, nagy bizalommal volt iránta, midőn a másik körülbelül így gondolkozott : semmi sem lesz belőle. No már a tiszaszabályozásnál óriásibb és dicsőbb munkához — mint nekem egy trieszti kereskedő is megjegyzé — Magyarország több század óta nem fogott, és mégis —az ami engem felette meglepett — sehol sem tapasztalom a legkisebb kétséget is a vállalat szerencsés végrehajtása iránt! Ezen meglepő körülmény okai könnyen szembetűnők: 1) hogy a vállalat élére gyakorlati tekintély állott, és 2) a dologba semmi charlatanéha nem vegyült, arra szüksége sem volt, mert hasznait senki sem hozhatja kétségbe, és 3) mert nemzetiségi oldala is világos volt. Hogy a vállalat ezen örvendetes erkölcsi biztossága jövendőben se szenvedjen, kívánatos volna, hogy minden elhárítassék, mi arra indokot szolgáltathatna. Illyen pedig a közmunka, mellyet néhol kiviteli eszközül akarnak használni, holott ezáltal mind a végrehajtásban jó sikert, mind a végrehajtókra nézve igazságos arányt eszközölni nagyon bajos.— A halász népesség még nem vette észre, minő veszedelem fenyegeti őt; ebben veszedelmes ellenségre bukkanhatna az ügy, ha mód nem volna számára megnyerni. De van, sőt legjobb barátjává is lehetne tenni azáltal, ha belőle egy parti lakosság alkottatnék, mellynek, bizonyos földterület örökös használatáért, örökös kötelelessége lenne, a parti művek őrzése és jó állapotban tartása. — De hagyjuk a Tiszát, ’s induljunk Adria partjai felé. — Útközben legelébb is egy csinosan bútorozott casino lepett meg Temerinben, Sz. grófok falujában, mellyet a földesur pártfogása alatt a helység jegyzője és a többi honoratiorok állítottak fel. Ezt csak azért jegyzem fel, mivel tanúbizonysága az egyesületi szellem első magva nagyon elszaporodásának. — A péterváradi vár udvarán egy más tünemény lepett meg: az egész udvart iskolázott ujonczok borították; tisztjeik, ámbár többnyire idegen ajkúak, magyarul adlak gyakorlati leczkéjöket és ámbár jó darabig figyelmeztem rájok, — és ez a mi nagyon meglepett és különösen jól esett szivemnek — egyetlen egy goromba szót sem hallottam a tanítás közé vegyülni. — Eszéken a kufárnék magyarok, mivel a magyar szolgálni is tud, uralkodni is tud, ebből én csak azt következtetem, hogy életrevaló é s a jövendő nem másé, hanem övé. — Itt éreztem kárát legelőbb, hogy a latin nyelvet tizenöt év óta nem műveltem: ha az ember rácrul nem tud, latinul kell legalább értenie, mert itt darab idő óta a magyar nyelvet elfelejtették , németül pedig még nem tanultak meg, de azért még nem falják fel a magyart, sőt — — Eszéken túl kezdődik a vadon.------mint Amerika rengetegeibe egyegy indián tribus, úgy fészkelte be magát itt a roppant tölgyerdőkbe egyegy rácz (a slavoniai nép magát ,ráczának nevezi) falu; iskola a tizedikben sem található ; az Írástudás luxus; egyetlen civilizált ember a jegyző vagy uradalmi ispán; a nők egész arczukat beburkolják. .. már Törökország felé közeledik az ember.—Ősrengetegektől környezve, úgy tűnik fel Posega megye az utazónak, mint egyetlen az ősvilágban.------Köröskörül csaknem hozzáférhetlek uttalan hegyek; alatt csendesen hajlódik, minden irányban patakoktól szeldelve, ’s a vidéknek kiességet és változatosságot adó szelíd belüggök, mellyeknek homlokát szőlő koszoruzza, — itt ott egy régi vár-rom , a föld mindenütt művelés alatt, kivált a gyümölcs-termesztés virágzó állapotban. A népesség itt nem lehet boldogtalan hogy vígan él, kitűnik abból, hogy magában Posega városában a borfogyasztásból egy személyre több esik öt akónál, — részegesség mindamellett is nem tapasztalható.— Pozsegából Zágráb felé megint vadul a vidék — és a civilizsatio még inkább orientalis szint ölt magára: — a házak mind tölgyfa-deszkából vannak építve, néhol két emeletre is, mint még Konstantinápolyban is, — és természetes barna szinekben hagyva, mész és vakolat nélkül, — minélfogva a szélnek szabad útja van a hasadékokon át ’s igy egy igen egészséges, természetes ventilatio eszközlödik, de másfelől bizonyos alkalmatlan férgeknek is szabad szállás van adva... A megyei hajdúk már mint fekete ködmönös és bugyogós szeredzsánok — valami magyar janicsárok — hű, bátor és rettenthetlen nép , jelennek meg. — — A nők tetőtől talpig fehérbe öltözve, egyenlő részt vesznek — ha nem tetemesebbet — minden mezei és egyéb munkákban a férfiakkal. Egy helyi utat csinálni láttam őket: — az út két szélére sorba állva, ollyan rendben és egyszerre vetették ki az árokból hosszúnyelű kapásokkal a földet az út közepére, hogy lehetetlen volt bennök a katonai disciplina nevelésére nem ismernem. Másutt hasonló rendben láttam őket aprítani a galyt , mert a föld, kivált az erdős vidékeken , még egészen vad: nem elég megszántani ’s a korona sem használ semmit is , hanem kapával kell elapritani az eke által egy ölnyi szélességű bogárhátra felszántott földet. Ezen tájak női népessége magas termetű és közte sok a szép, a kivált Zágrábmegyében gr. Dr. galyapritói között különösen szépeket pillantottam meg.... — A társadalom formája is itt még patriarchális: egyetlen födél alatt lakik többnyire egy egész nemzetségi fa, minden ágazataival és hajtásaival egyetemben , — egy házban, mint hallottam egyszerre tizenkilencz házaspár élt együtt ’s—ha igaz — egyszerre két anya szült, mindenik ikret. — K. táblabiró alkalmasint nem látta volt még ezen communitásokat, midőn Phalanstéreit tervezte volt, mellyekből eddig, ígérete szerint legalább háromnak kellene készen és élet-elevenségben lenni.-----Csak Zágrábhoz közeledve talál az utas nagyobb szorgalom és európaibb műveltség nyomaira, ’s maga Zágráb iránti reményeit nagy mértékben emeli a szomszédjában szembetűnő villák ’s kivált a püspöki kegyelem által a közönségnek nyitott roppant park szépsége, mellynek párját még hazánkon kívül is keresni kellene. Maga Zágráb a leggyönyörűbb fekvéssel dicsekhetik; elég csinos , német műveltségű város ,s mint központja Horvátország mindennemű életének, elég eleven. Ez a város igen híressé lett a jelen kor magyar történetében, hogy sem szó nélkül hagyhatnám a politikai pártoknak, mint a történetek factorainak, mostani állását. Ezek, röviden szólva, átalakulási állapotban vannak. Egy világosság -sugár lövellte áz elméjöket, mellyet eddig is csak az indulatos szenvedélyek vastag sötétsége tartott fogva, és kikezdenek ábrándulni. — Az ábrándok kezdetében az egyik párt magyar, a másik ilir volt, aztán az egyik magyaron a másik szavonná vált; később amint a szenvedélyek egy kissé kihűltek — ez pedig csak a legeslegújabb időben történt — egy nagyszerű tapasztalásra bukkantak mindketten: a magyaron észrevette — és milly feszült figyelem kellett ehez ! — hogy egy szót sem tud magyarul,—a slavon szintúgy rájött, hogy slavon csak ollyan ábránd, ollyan non ens, mint ilir, és végre mindketten felfedezték, hogy ők bizony sem magyaronok sem slavonok, hanem valóságos, egyszerű horvátok és------Hja, de egy illy egyszerű igazság egész értelmét egyszerre felfogni, annyi tévelygés után, ki kívánhatná az emberektől? Megmaradtak tehát még ellenséges állásukban, az egyik magát „horvát nemzeti,“ a másik „horvát magyar“ pártnak keresztelvén ; ezzel az utolsó az elsőre némi elválási irány árnyékát akarja vetni; de amaz e gyanúsítást hangosan decsinálja magától és nyíltan erősíti ragaszkodását a magyar koronához... Mi különbség marad tehát közötték? talán az egyik conservativ, a másik opposilio ? dehogy! Mindnyájan egyformák , habár az egyik magát a magyar ellenzék viszhangjává tette is volt. Politikai pártoknak itt még nincsen ideje — ’s az még jó messze is van; az elemek, az érdekek igen egyformák, ’s nincs benne semmi kétségem : mihelyt a személyes gyülölségek lecsilapodnak, mindjárt vége lesz a pártoknak Horvátországban. Zágráb megye mostani kormányzója , igazgatási ügyessége, hivatali tekintélyének erős lábon tartása által rövid idő alatt is sokat tett a dolgoknak természetes folyamotba térítésére, és reméltem , sikerülni fog neki Horvátország kibékítésének fáradságos, de hazafi dicsőségű műve. Meglehet ugyan, hogy mikor ezen természetes és elkerülhetlen kiegyenlítés Horvátországban véghezment, némelly nyugtalan ambitiók más mezőt keresendnek munkásságuknak : egy még függetlenebb állást a magyar korona alatt, aminek már rég mutatkoznak jelei. De, azt hiszem, nem fog soká tartani, míg ezen csalódásukból is kiábrándulnak ’s észreveszik, hogy három, vagy ha tetszik, hat megye és pedig hat szegényebb megye, mellynek cserfájánál egyéb eladnivalója nincs ’s az is mind a tenger, mind a Duna nagy távolsága miatt, olly nehéz, kenyerét pedig vennie kell, nehezen fog külön kormányozni egyebet, mint nyomorúságát. Zágrábtól Károlyvárosig szelidebb égalj alatt és nyíltabb de nem sokkal műveltebb vidéken utaztam. Károlyvárosnál, hol a Lujza-út kezdődik, sok terhelt hajót remélltem látni a Kulpán , melly elég bővében volt a víznek, de egyet sem találtam. Fiuméig 18 mföldnyi hosszú pompás , példányul szolgálható utón, egészen vad és széjjel szórt házakkal imittamott felette gyéren népesített, terméketlen magas hegyvidéken haladtam, melly néhol szinte 3000'-nyira emelkedik a tenger színe felett. — Mindezen tájismertetési vonásokat nem utleirási szenvedélyből állitom öszsze, mit úgy is legunalmasabb olvasmánynak tartok, hacsak nem első rangú művész ecsete alól került ki, mikor aztán az egészben inkább a festő képzelődése érdekes, mint a való, hanem azért, hogy némelly észrevételeimet mondjam el utána egy ügy iránt, melly még nem rég, hazánkban politikai párt- sőt nemzeti életkérdéssé emeltetett volt egyik oldal által. A vukovár-fiumei vasutat értem. Én ezen gondolaton felette tudnék csudálkozni, ha okát nem sejteném. Nekem úgy tetszik, hogy a mi ékesszavú táblabiránk, ki darab idő óta az egyesületi téren nagy vállalatok iniiálója lett volt, mindig valami nagyszerű idegen példát tartott szeme előtt, úgyhogy nem is annyira magok a dolgok, mint a fényes példák kedvéért keverte hínárba a magyart, így például, hogy csak néhányat említsek, midőn a kereskedelmi társaságot alkotta , a keletindiai társaság forgott képzelődésében, melly hasonlag csekély erővel kezdve, lassankint a világ egyik legszebb és legnagyobb tartományának lett urává bár, hogy nincs még egy Keletindia, egy kis Antilla, Guyana vagy akár egy kis Mississipi a régensség korából. A dologban, igazán, nincs is más nevezetes különbség , mint az, hogy az egyik „keletindiai,“ a másik pedig csak „kereskedelmi“ társaság; — azaz: egyiknek kitűzött czélja Keletindia volt, a másiknak pedig . . . ? semmi! mert az olly egyesületnek, mellynek czélja minden, a mi más embereknek is ép úgy czélja, nincs semmi alapja, — és hogy a semmiből semmi sem lesz, meg fogja mutatni az igen közel jövő, a mint hogy ezt minden közönséges belátásu ügyismerő már rég tudja.— A védegyletet már Amerikából csempészte ékesszavu táblabiránk: Franklin foltos nadrága ragyogott forró képzelődése előtt, ’s a hőstett, melly az angolok áruit tengerbe dobta, szép, csak hogy az amerikaiak a rongyos nadrágfenék helyett, szükség idejében álgyukat is tudtak szegezni a betolakodó angolok ellenébe, ’s az ipari függetlenségnek más függetlenség lett a következése, — aztán Amerika és Magyarország — Velencze és Velencze.—A vukovár-fiumei vasút is, úgy látszik, amerikai termény; ezelőtt körülbelül egy évtizeddel így szoktak volt tenni az amerikaiak : bankot alakítottak semmire vagy majd semmire; kiosztottak iszonyú sok bankjegyet, ha lehetett, külföldön, kivált a gazdag anyaországban; ezért begyűlt iszonyú sok pénz; ezen építettek vasutat, csatornát a leglakatlanabb vagy csak indián csoportoktól csatangolt termékeny vidékeken; az előre teremtett közlekedési kényelmes eszközök hamar a puszta vidék felé tették a kiköltöző népességek árját, kik a cívilisaitorr. Men teremtő eszközeivel ismeretesek ’s annak minden enyűgeitől mentek, a gazdagodni vágyás és a czélhozjutás brvosságának egész energiájával estek a termesztés munkájának, és így a merényletes vállalatokat nem sokára jövedelmes intézetekké tették. Az igaz, hogy már ekkor a bankok és hitelezőik rég meg voltak bukva, mert a papirosaik biztosítéktalanságát észrevevő jegybirtokosok beváltási rohamának legelső szele is, mint tollat sodorta el az üres bankokat. Elég az, hogy az utak megmaradtak. Az a kérdés: akadnak-e nálunk elegendő számban illy könnyelmű vagy jóhiszemű papirosvásárlók, — és hol van az a puszta, termékeny, benépesítendő vidék? Bizonyára nem a vukovár fiumei vasút vonalában. Márpedig alig lehet ,s nem is próbálták sehol más szempontból támogatni egy vasút hypothesisét, mint: vagy iparos és feleslegesen termesztő és utazó népességet reméltek közelébe vonni, ha puszta volt a vidék, mint Amerikában , vagy már régi, civilizált és iparos sűrű népességű központokat kötöttek vele egybe, mint Európában mindenütt. No már ezen kategóriáknak egyike sem alkalmazható a vukovár-fiumei vonalra. Vukovártól Károlyvárosig már régi népesség lakik, mellynek már megállapodott civilisatiói formái, csekély szükségei vannak, ’s mellynél az utazási vágy ismeretlen; előhaladást itt csak az idő képes eszközölni ’s az is lassan. ’S ide gőzmozgonyos vasutat akarni építeni! Olly bizonyos mint akármi, a mi a jövendő dolgaiban számítás alá eshetik, hogy a vasút talpait vastag rozsda , a töltést zöld gyep fogja borítani, a mozgonyok pedig hasztalanokká válni, következőleg az egész vállalat dugába fog dőlni nem sok, csak egy pár év múlva is, mert hisz a gőzmozgonyt nem fogják üresen küldeni, ha nincs kit, vagy mit vonjon maga után. Hol az a sürgő nép, melly a mozgony telhetetlen torkát eledellel tömni ’s az egésznek fentartási költségeit kiszolgáltatni fogja? Előtoppantani a földből, azt nem lehet; magára pedig alig fog olly gyorsan előteremni, a mint a vállalat szüksége kívánná. Igen, de az ások búza, az az úgynevezett zsir, mellyben a magyar beléfulad, ha világkereskedésbe önteni nem siet ’sat. Az bizony nagyobbrészt ábránd. — Ebben a gabonatermesztő országokra nézve áldott esztendőben Fiume — ott hallom — hat kis terhelt hajót küldött el, Zeng tán két annyit, ’s ez az a zsir, mellybe belefutunk , ha kifolyására egy olly csatornát nem állítunk, mellyen aztán igazán és minden bizonynyal kifolyand az is, a mit zsírunkért remélünk, a pengőban tervező kamatbiztositási reményei valósulhatnának. Ami roppant termény-gazdagságunk iránti képzelődéseinkben csak annyi a való, hogy: t e h e t ne, ’s mivel nem a legjobb, csak máról holnapra élő ’s hitelezőktől szorongatott gazdák vagyunk , ’s ennélfogva mikor jó termésünk van , dőzsölünk ’s elfecséreljük (pedig mikor rósz, akkor szenvedünk), azt hiszszük, gazdagságban úszunk. Ami most rendes termésünk szokott lenni és útját a külföldre, Fiume felé veheti, két hónap alatt gőzösvasúton kiszállítható. Ezért építeni vasutat olly gazdálkodás lenne, mint azon nagy űré, ki, ámbár tán egyszer megy éven át színházba, mégis pompás páholyt tart —ami egyébiránt, közbe legyen mondva, nagy úrhoz igen jól áll — vagy azon vesztegetőé, ki paripáira arany patkót veretne. És ha máris elegendő terményeink volnának, vagy jövendőben annyira gyarapodnék termesztésünk, hogy kivitele egész éven át adhatna dolgot a vasút gőzöseinek , mi lenne akkor, ha szűk év állna be, vagy a külföld nem keresné gabonánkat? akkor, perse, donga- meg épületfa- gazdagságunk fogná a gőzmozgonyokat szuszogásban tartani! Valóban költői gondolat! — hogy egyebet ne mondjak. — Ez a vukovár-fiumei vasút igazán „levegős vasút,“ mert egész jövedelmezési számítása levegőre van alapítva. Azt képzelni, hogy búza, donga és más kivinni való nyers termékei az alsómagyarországi vidékeknek , mind vasúton fognának kimenni, mihelyt az Vukovártól Fiuméig készen lenne, valóban kalandos képzelődés kell hozzá. . . A termékek az olcsóbb utat fognák követni, ennyi az igaz. Mellyik az olcsóbb út? ezt ezen más kérdéssel lehetne megoldani: mellyik olcsóbb, a vize vagy a gőz, mellyet amabból még tűz segélyével kell kifejteni? Hogy a vasút olcsóbb lehetne a meglevő és javitásra váró vizi és közönséges útnál, az csak azon nemére nézve áll a szállításnak, mellynél a gyorsaság fő tekintet. ■—a személyek de nem a dolgok szállítására nézve;— mert csak amazok képesek érezni az utazás kellemetlenségeit, a vendéglők zsebelését ’s az időnek gazdasági becsét. Azért én azt hiszem , hogy rendkívüli eseteket kivéve, még a vukovár-fiumei vasút álltakor is csak ott fognának nyers termékeink tengerpartra jutni, ahol most. Ha néha a státus bizonyos száztelit biztosítván a vállalkozóknak, ezek úgy leszállítnák a tarifát, hogy a jövedelem még az alaptőke illő kamatját sem érné fel; ez esetben ugyan egész a tarifa eltörléséig lehetne a dolgot egyszerűsíteni, és ekkor az operalio röviden ide menne ki: a magyar nemzet, ámbár hazájában csak úgy utazik ,hogy lehet, mindazonáltal, hogy némelly geniális tervezőjének kedvét töltse ’s már próbát kiállott gyakorlatiságu eszének ötleteit továbbra is hasznára fordíthassa , megnyitja erszényét és folytonos szolgálatára ajánlja azoknak, a kik azon különös sőt páratlan örömet fogják neki szerezni, hogy mig maga majd mindenütt sárban és porban úszik , addig néhány ezer mérő bánsági búzáját és szerémi dongáját vasúton és gőzlábakon lássa nyargalni kikötő felé , az országnak szélén, annak legkevésbbé magyaros, legkevésbbé iparos, legkevésbbé termékeny és csaknem legvadabb vidékén. A magyar, nagylelküségi fellobbanásiban mindig nagy áldozatokra volt kész, — nem tudom lesz-e ez esetben illy magasztos lelkiállapotban.—Én ugyan neki ezutánra inkább higgadtságot mint fellobbanást kívánok; de ha mégis ez alkalommal illy buzdulásba találna esni, mondhatom , olly közgazdasági lépést tenne , mellyet igen sokáig nem fogna elfelejteni.