Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-01-26 / 531. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütörtökön,pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten hizhez-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Kedden 531. Januarius 26. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani utczai florváth-házban 483ik órára alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Kitüntetés. Halálozás. Névváltoztatás. Helyzetünk és a reformok XI. — Megyék . Közgyűlés Trencsinben. Nyilatkozat Torontálból. Budapesti hirharang. József-emlékegyesület. — Erdélyi országgyűlés. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Oroszország. Törökország. Hivatalos és magánhirdetések. Lotteria házások. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. 6 cs. kir. ap. Fölsége Komendo Márton diakovári káptalanbeli kanonokot Szent Sapientiáról nevezett titeli prépost czimével diszesiteni; továbbá Rajner Pál magyar kir. udv. kanczelláriai fogalomgyakorlót tisztib. udv. fogalmazóvá kinevezni; Knézsik Lajos ügyvéd vezetéknevének pedig „Réty“re változtatását megengedni legkegy. méltóztatott. Czarics Máté, szenteleki harminczados meghalározott. (Helyzetünk ’s a reformok. XI.) Politikai és nem részletes (partialis), hanem általános, ’s nem aprólékos, hanem nagyszerű, az egész társadalmi testet átölelő, minden viszonyokat érintő reformok, kedvencz tárgyai reformáló kortársaink törekvéseinek, az ellenzéki oldalon. Lépcsőnkénti, részletes, az egész társadalmi testet egyszerre operatív alá nem vető, minden osztályokat és érdekeket egyszerre „halló“ kiáltani nem kényszerítő és olly óvatossággal eszközölt javítások, mellyek csaknem észrevétlenül kisérjék a mindig nyilatkozó újabb és újabb szükségeket, vagy minden előre ütött zaj nélkül előzzék meg a majd tán későn nyilatkozhatókat, vagy épen az egész társadalmi testben készítsenek előre tetemes jogváltozásokat. . . illyen reformok az enyökre nincsenek. Aki illyenektől remél üdvösséget a magyarok hazájának, az előttök, ha gyöngéden akarnak szólamn , pás, mi csak „hagyján!“ volna, ha ez előttem ismeretlen jelentésű szót nem kellene hallanom , fájdalom , szinte mindennap, olly világos, de olly sértő magyar fordításban, hogy a belőle kifejlődhető végső következésen el kell rémülnöm; mert ha a másik fél is ép olly türelmetlen találna lenni, nem lehetne más vége, mint a gyengébbnek kiirtása az erősebb által .. ami aztán, természetesen, nem lenne „hagyján!“. — ’S pedig ,helyzetünk csak egy nemét tűrheti el a reformoknak: a conserváló reformokat. Ha heroicusabb műtéteteket elbírhatnánk is, nem kellene, nem szabadna hozzájok folyamodnunk,. . . mert nem volt soha ’s nem is lesz az illy reformokban annyi üdv mint kárhozat. Nem szükség felkutatni a világhistóriát tanúbizonyságokért. Saját tapasztalásunk van, és nem is régi. Ott van a váltótörvény... heroicus műtétei ! Mint ágyához lánczolt beteg gyomrának bizonyos magyar eledel: nem az imezt, hanem ez emészti fel amazt. Honnan e kitűnő hajlama reformereink zajosabb részének az egyszerűknek látszó, általános, nagyszerű reformok iránt? A felelet nem nehéz. Midőn valamelly országban az ősi intézetek hiányossága és a reformok szüksége olly hirtelen és egyszerre jelentik ki magukat a honfiak lelkében mint nálunk: természetes, hogy azon gyakorlottság, melly csak egyedül eszközölheti a reformokat olly móddal, hogy a status hajója bántalom nélkül evezhessen el a társadalom bonyolult érdekeinek sziklacsoportjai között, ’s melly csak hosszas tapasztalásnak lehet gyermeke , a munkára ébredett honfiaknál hiányozik. Észrevenni a bajt, a fogyatkozást régi intézetekben, ehez nem kell egyéb, mint felnyitni a szemet, ámde azt helyrehozni? Ez az, mire nézve nagy a különbség a javításra törekvő honfiak között. Ezeknek sokkal számosabb, fiatalabb, tüzesebb vérű, forróbb képzelődésű , az építésben még egészen gyakorlatlan , de a rontáshoz annál inkább értő részének elméjére, az ó ’s annálfogva már megunt intézeteknek csak káros oldala teszen érezhető, mély benyomást. Ez a képzelődésben mindaddig nő, míg óriássá növekedve, minden egyebet elnyom ,s a higgadt megfontolást merőben kizárja; a társadalom régi épületei úgy jelennek meg előtte , mint napnyugatkor a goth templomok árnyai — mindig növekedő torz alakokban. Az intézetek,mellyek eleinte csak hiányosaknak tűntek fel, végre egészen hibáknak tetszenek. A meggyőződés ereje, melly fiatal képzelődéseknek olly természetesen vonzó tulajdona, a lángoló ékesenszólás bájai, melly ezen meggyőződéssel együtt szokott járni, mind ezen javítók mellett van, kik a régi ellen irtó háborút indítanak. Heves megrohanásaik alatt, rövid időn ájulva rogynak le az intézetek az általuk részint képviselt, részint zsarnokilag imponált közvéleményben, mivel eddig csak kárhozatot és átkot hoztak a társadalomra —így okoskodnak ők — minek azokat tovább is fentartani ? Így lesz a javítás (a reform) törléssé . . . Aztán találkoznak különnemű nagyravágyók nagy számban. Némellyiknek dölyfös kedélyét ki nem elégítheti amolylyan aprólékos javítás, melly a régiből csak a használhatlak veti félre ’s állít helyébe jobbat; az ő eleme: az izgatás nagyszerű változásokra — csak ezáltal nőhet nagyra a tömeg előtt, midőn ez a halkan javítást aligha észre is venné, annál kevésbbé lenne hajlandó valakit értté isteníteni. — A nagyszerű újítások körülbelül egyre mennek ki nagyszerű eltörlésekkel, ’s mivel minden régi intézet eltörlése pillanatilag bizonyos megfeneklett szabadságokat teszen lengőkké: a tömeg, hurrahival fogadja e politikai kalandorokat —kiknek javítási módszerek abból áll, hogy a régi helyébe mindig annak ellenkezőjét állítják — ’s szabadság bajnokainak nevezi őket, kik tán a réginél nehezebb jármot tettek nyakára. Ezen szabadság-apostoloknak mestersége nagyon könnyű: nem kell hozzá mély bölcseség vagy nagy politikai talentum, csak egy neme az ékesenszólásnak — a népizgató szónoklat — mi a legkönnyebb, és bátorság—,s még az sem komoly, mig a törvényesség határai közt mozognak, mivel a tömeg azzal szokott tartani, ki őt szabadsági ábrándokkal mulatja. ’S mivel az ember ösztönszerüleg reszel minden köteléket, még azt is, mellyet maga rakott magára —p. o. a kormányt mellynek szükségét az ész elismeri, de az érzelem berzenkedik ellene — ’s mivel nincs olly társadalmi institutio, melly valahol ne szorítana, csak ezen köteléket, ezen szorításokat kell ostromolniok, hogy a tömeg, mint szabaditóit tárt karokkal fogadja. Ha apostolkodásuknak nincs is más eredménye, mint zavar és bonyodalom, megnehezítése minden sikeres reformnak, azért ők mégis kegyenczei maradnak — mikor ismerte meg a tömeg igazi jóltevőit, és mikor nem hagyta magát elámítani — hiszen akaratuk olly szent volt ! Mások elvakítva némelly régibb és elöhaladottabb társadalmak külfényétől, elbájolva némelly ott honos intézetek szabályos és rendes játékától, azt gondolják: nem kell egyéb, mint ezen, még egészen ismeretlen és szokatlan, idegen intézeteket a régi, megszokott és valahogy csak mozgó honiak helyébe állítani, hogy a haza is azonnal olly fényben ragyogjon, mint a melly ott kinn megkápráztatta szemeiket. Mintha, teszem, egy földesur — melegkeblü emberbarát — valamelly sár és porban fetrengő alföldi falujának, hogy annak népességét, közlekedés dolgában,egyszerre a civilisatio tetőpontjára emelje, egy Stephenson-féle locomotivumot ajándékozna, vausut, mérnök, gépész, fűtő, tüzelőszer, szóval : minden hozzávaló nélkül... Az njitók e neme nem olly veszedelmes ugyan, mint az előbbi, de ha erősen elszaporodott, ép olly ártalmas. Ők féltheoretikusok és egészen tapasztalatlanok. A társadalmi intézeteket úgy tekintik, mint lélek- és akaratnélküli gépeket, mellyeket csak fel kell állítani és megindítani, hogy folyvást és önkényt mozogjanak. De hiszen az intézetek és az emberek, mellyek alakok élnek, mindegy, rögtön eltörölni, mindenestül félredobni a régi intézeteket nem egyéb, mint az azoknak formáiban élő társadalmat sarkaiból és az embereket szokott kerékvágásukból vetni ki, olly utakra , mellyeken nem jártas, nincs ki vezesse és nem tudja, hová viszik. Igen, de mi volna ez egyéb, mint experimentumoknak tenni ki a társaságot ? Már pedig ezt csak a leggondolatlanabb gyermekség, vagy a legbűnösebb politikai czinkosság merészelhetné. Generatiókkal merész szerencsejátékot űzni, jólelkű és meggondolt ember nem fog soha! . . . Illően és illy modorú reformerek szoktak állani egyik oldalon olly országban, hol a reformok szüksége csaknem hevenyében revelálta magát a honfiak lelkében és hol ezen szükség egyetemes érzelem. Nálunk az alkalmazást világosítandja azon körülmény, hogy nemzeti irodalmunk alig fejlődött ki a költészet pólyáiból; a szigorú tudományok még nagyobbára parlagon hevernek; a tulajdonképi társadalmi tudományokat még csak hírlapok művelik; — és az ifjúság nagyobb befolyással bír a politikai ügyekre, mint valaha és valahol—. Ámde van, szerencsére, másik oldal is mindenütt. Korunkban ennek lett feladata, a reformokat végrehajtani, minden rendes állapotra vergődött országokban. Hiszen a másik oldal végeredményileg nem is reformer, hanem revolutionáris, mert különben akármint szabadkozzék is békés jelleme iránt, működésének vége csak oda megyen ki. Ennek a társadalmi intézetek, mellyek összesége az ország alkotmányát képezi, más alakban tűnnek fel, mint kép vagy szobor, mellyen századok alkotó keze dolgozott, melylyen elismeri, hogy lehetnek hibák, aránytalanságok és éktelenségek, de a helyett hogy otromba kezekkel az egész művet összerontaná, inkább a hibákat ítéli kijavítandóknak, az aránytalanságokat kiigazítandóknak és az éktelenségeket megszépitendőknek. Elve: javítani és fentartani; ebből foly a „reformnak conservativ modora,a mellynek követői minden mai conservativ pártok Európában. Az illy reformot egyszerre bevégezni akarni, dementia volna. Idő kell ehez, nemcsak azért, mert az illy művek alkotásában az időnek mindig legalább is fele része van, hanem azért is, mivel szükséges és illő, hogy olly intézetek megalapításában, mellyek nemzedékekre szólnak, a jövendőnek is legyen beleszólani alkalma. De hiábavaló is minden hamarkodás és rögtönzés, azért az ekét felállított uj polgári instituciók, valamint minden uj törvény, mellyek nem a már létező erkölcsök és szokások alapjára épültek, gyümölcsözni addig nem fognak és csak papiros-malaszt maradnak, míg azokat a társadalmi test, úgyszólván , nem absorbeálta , vérforgásába át nem vitte, és természetévé, azaz szokásaivá és erkölcseivé nem változtatta. A megülepedésnek ezen processusát még a forradalom alkotta intézeteknél is mindenütt és minden időkben tapasztalhatjuk. Minek hát feldúlni rögtönzések által a társadalmi viszonyokat? midőn békés, halkan módosító reform is czélhoz visz, drága díj nélkül és bizonyosabban, mert hirtelenkedés sokszor nemcsak a czélzott reformokat teszi kockára, hanem ollykor eljátsza az egész jövendőt is. Az igazi és, anélkül hogy ártalmas legyen, hasznos reform menete csak lassú lehet, akár midőn a régi intézeteket a selejbtől tisztítja meg és azokat az idő igényeihez idomítja, akár midőn egészen újakat olt beléjök. Olly nagy és eleven testben, mint egy hazánkszerű társadalom, nem lehet, vagy nem szabad vaktában, hebehurgyán experimentálni. Minél észrevétlenebbül vagy önkénytesebben megy véghez a reform annál tökéletesebb. Azért az igazi státusférfiú bölcseségének épen ez a próbaköve : ha úgy tudott bánni a kezelésére birött anyaggal, a társadalommal, hogy — mint valamelly mineralita só-oldatból, az oldószernek lassan kinl elrepülésével, tökéletesen meghatározott geometriai alakokban, önkénytesen, a termés 1761 változhatsan törvényei szerint, válnak ki a kristályok , úgy 18 elkeszül Te,es megerve legyen az újabb és czélszerübb forn,'Hkn,ak onkenyles es minden idegenkedés nélküli felöltésére: aa.’*01’ az ,°,ve a koszoru’ mellyet ugyan nem a jelen, hanem csak az' ul°kor teena le_ jére. Igen , mert az eljárás a reformokban nei..'’ nem" akarom mondani: közvéleményszerü, mivel zajt nem természetszerinti lassúsága miatt a türelmetlenek vára, soha ki nem elégíti, ámbár sikere mindig bizonyos. Hazafifiainak is egy tetemes része nem irtózik semmitől jobban, mint a „fontolva haladás“tól, é s e kifejezéssel nem kevés gúnyt űztek már. Pedig elvégre is csak e modorban találtak másutt is üdvet. Magának a természetnek is ez a törvénye. Az egész organikus és inorganikus világban a fokonkinti, csaknem észrevehetlen átmenetei az általános törvény. Mindenütt, hol a természet alkot, lassan, szinte észrevehetlen lépésekkel megyen elő... csak ott hevenyész, a hol ront. Pedig a természetet a Mindenható kormányozza.— De a sokaság örökké a dolgok felületén úszott ’s vele együtt az ő ünnepeltjei, — ’s ez megint ollyan természetes, mint az, hogy a ki vele nem tart, közönyös legyen tetszése vagy nemtetszése iránt, ’s szemei előtt csak egy álljon: siker az eredményekben, mint jól mondta egy kortársunk. Megyék TRENCSINBŐL, jan. 5ken 1847. Az éhséggel olly súlyosan küzdő emberiség sorsát mindenkép enyhíteni törekvő megyénk rendei, a mai napra kitűzött rendkiv. közgyűlésre szép számmal jelenvén meg, főispán ur ő méltósága által ezen uj év kezdetén, rövid de tartalomdús beszéddel üdvözöltetlek, mit harsogó éljenzés követvén, némelly betáblázások után felvétetett a tegnapi estén főispáni elnöklet alatt öszveült választmány. K. P. aljegyző által ékesen szerkesztett szívreható jelentése, mellyben az ínség enyhítésére a nemesség rovatolása javasoltatván — a kivetendő mennyiség 12000 pftban állapíttatott meg. Az e tárgybani tanácskozásokat V. L. kir. tanácsnok *kezdé meg, ’s kiemelvén a fenyegető ínség szomorú következményit, megvallá, mikép a javaslati mennyiségből ráeső részt, ha a szükség úgy kívánná, kétszeresen is megadni kész, de olly feltét alatt, hogy az általa fizetendő özveg egyedül saját jobbágyinak felsegéllésére szolgáljon. Illy értelemben nyilatkozott R. J. tb. és K. I. pol. alap. szkalkai uradalom ügyvéde — Eö. Á. uradalmi ügyvéd továbbá előterjeszté, mikép az egyes megrovatolás által az ínségen segítve nehezen lesz , minthogy ekép a földesurak a rájok esendő mennyiséget lefizetvén, további segedelmezéssel majd felhagynak, miért is indítványozta , hogy minden földesur saját jobbágyit egyenest felsegíteni tartozzék, mivégbül a rovatolásnak mint törvényekbe ütközőnek ellenmondott, ezek felett pedig, a külföldi és megyei csavargókat ’s koldusokat, kiknek nagy száma a megyei biztosoknak ’s adózóknak felette nagy terhére van, eredeti helyekre visszautasittatni javasolta. Hasonló értelemben voltak még B. P. tb., M. A. és Sch. A. uradalmi ügyvédek, kiknek elseje bebizonyítván, hogy gróf Erdődy exolljának a ledniczi uradalomban számos évek óta, adózói felsegéllésére rendezett magtára van, miért is földesura valamennyi jobbágyát ellátni képes lévén — a rovatolásnak szinte ellenmondóit. — Eö. I. primaczialis ügyvéd végre a rovatolást törvényellenesnek nyilvánítván , ennek súlya alá kötlező erővel csak azokat állitá eshetőknek, a kik azt önkényes nyilatkozataik által e helyütt elvállalták, — ’s ezekbe pontosultak a rovatolást ellenző egyének nézetei, kiknek számát azonban, a rovatolást a választmányilag ajánlott 12000forintnyi öszveggel együtt elfogadó tagok sorozata háromszorozra meghaladta, ’s igy a rovatolás ellen öszvesen csak hét egyén nyilatkozott, mellette 21, kik közöl a múlt gyűlésen a rovatolási indítványt tevő B. L. tiszti főügyvéd, az első alispán úrral főkép azon indokból, hogy az ínség közös ’s a megyei adózók nemcsak saját földesuraikért , de az egész megyéért is a közterheket viselik, a rovatolás mellett erősen harczoltak, kiknek nézeteit az egyházi rendből V. Isz. nyitrai kanonok, Y. J. dezseri és R. N. trencsini lelkész — az uradalmi ügyvédekből K. F., herczeg Esterházy és gróf Csákyak, Sz. L., P. család, Gr.E., U. M. ur, P. Zs., T. F. gr. excja, Urb. M., gr. A. K. örökösei és Zatureczky P. több nemes családok, végre Kv. A., özv. b. Balassa és nyitrai püspök ősliga neveikben pártolták; hason értelemben nyilatkozott a magnási rendből gr. P. F., a nemesi rendből pedig Sz. S., K. P. és U. L. ur, ki nem ügyelvén arra, hogy atyja a szegénység felsegéllésére már is kölcsönnel járult, maga is atyjának példáját követve a rovatolási járandóság lefizetésére késznek nyilatkozott,mellyek közepette másodalispánunk saját részéről nyilvánította, hogy ő nemcsak a rá esendő mennyiséget lefizetni, hanem ezenfelül tulajdon jobbágyain , minden idegen segély nélkül segíteni kiván ’s magát erre kötelezi is, mit hangos éljen követvén, csak tüstint gr. Cs. L. kedves anyjának nevében hasonló értelemben nyilatkozott, ’s V. J. közbirtokos ur is magát oly áldozatokra kötelezte le. — Fzekulán a rovatolás állított törvénytelensége ellenében N. Gy. tiszti alügyvéd a honi törvénykönyvből egy törvényt idézvén , ennek nyomán bebizonyitni törekvék, hogy a megyének a közszükség elhá-