Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-01-26 / 531. szám

Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütör­tökön,­pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten hizhez-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Kedden 531. Januarius 26. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani ut­­czai florváth-házban 483ik órára alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Ki­tüntetés. Halálozás. Névváltoztatás. Helyzetünk és a reformok XI. — Megy­ék . Közgyűlés Trencsinben. Nyilatkozat Torontálból. Budapesti hirharang. József-emlékegyesület. — Erdélyi országgyűlés. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Oroszország. Törökor­szág. Hivatalos és magánhirdetések. Lotteria házások. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. 6 cs. kir. ap. Fölsége K­o­m­e­n­d­o Márton diakovári káptalanbeli ka­nonokot Szent Sapientiáról nevezett titeli prépost czimével diszesiteni; továbbá Raj­n­er Pál magyar kir. udv. kanczelláriai fogalomgyakorlót tisztib. udv. fogalmazóvá kinevezni; Knézsik Lajos ügyvéd vezeték­nevének pedig „R­é­ty“re változtatását megengedni legkegy. méltóztatott. C­z­a­r­i­c­s Máté, szenteleki harminczados meghalározott.­­ (Helyzetünk ’s a reformok. XI.) Politikai és nem részletes (partialis), hanem általános, ’s nem aprólé­kos, hanem nagyszerű, az egész társadalmi testet átölelő, minden viszonyokat érintő reformok, kedvencz tárgyai refor­máló kortársaink törekvéseinek, az ellenzéki oldalon. Lép­­csőnkénti, részletes, az egész társadalmi testet egyszerre operatív alá nem vető, minden osztályokat és érdekeket egy­szerre „halló­­“­ kiáltani nem kényszerítő és olly óvatosság­gal eszközölt javítások, mellyek csaknem észrevétlenül ki­sérjék a mindig nyilatkozó újabb és újabb szükségeket, vagy minden előre ütött zaj nélkül előzzék meg a majd tán későn nyilatkozhatókat, vagy épen az egész társadalmi testben ké­szítsenek előre tetemes jogváltozásokat. . . illyen reformok az e­­nyökre nincsenek. A­ki illyenektől remél üdvösséget a magyarok hazájának, az előttök, ha gyöngéden akarnak szó­lamn , pás, mi csak „hagyján!“ volna, ha ez előt­tem ismeretlen jelentésű szót nem kellene hallanom , fájda­lom , szinte mindennap, olly világos, de olly sértő magyar fordításban, hogy a belőle kifejlődhető végső következésen el kell rémülnöm; mert ha a másik fél is ép olly türelmetlen találna lenni, nem lehetne más vége, mint a gyengébbnek kiirtása az erősebb által .. a­mi aztán, természetesen, nem lenne „hagyján!“. — ’S pedig ,helyzetünk csak egy nemét tűrheti el a reformoknak: a cons­er­váló reformokat. Ha heroicusabb műtéteteket elbírhatnánk is, nem kellene, nem szabadna hozzájok folyamodnunk,. . . mert nem volt soha ’s nem is lesz az illy reformokban annyi üdv mint kár­hozat. Nem szükség felkutatni a világhistóriát tanúbizonysá­­gokért. Saját tapasztalásunk van, és nem is régi. Ott van a váltótörvény... heroicus műtétei ! Mint ágyához lánczolt be­teg gyomrának bizonyos magyar eledel: nem az imezt, ha­nem ez emészti fel amazt. Honnan e kitűnő hajlama reformereink zajosabb részé­nek az egyszerűknek látszó, általános, nagyszerű reformok iránt? A felelet nem nehéz. Midőn valamelly országban az ősi intézetek hiányossága és a reformok szüksége olly hirtelen és egyszerre jelentik ki magukat a honfiak lelkében mint nálunk: természetes, hogy azon gyakorlottság, melly csak egyedül eszközölheti a re­formokat olly móddal, hogy a status hajója bántalom nélkül evezhessen el a társadalom bonyolult érdekeinek sziklacso­portjai között, ’s melly csak hosszas tapasztalásnak lehet gyermeke , a munkára ébredett honfiaknál hiányozik. Észre­venni a bajt, a fogyatkozást régi intézetekben, ehez nem kell egyéb, mint felnyitni a szemet, ámde azt helyrehozni? Ez az, mire nézve nagy a különbség a javításra törekvő honfiak kö­­­zött. Ezeknek sokkal számosabb, fiatalabb, tüzesebb vérű, forróbb képzelődésű , az építésben még egészen gyakorlat­lan , de a rontáshoz annál inkább értő részének elméjére, az ó ’s annálfogva már megunt intézeteknek csak káros oldala teszen érezhető, mély benyomást. Ez a képzelődésben mind­addig nő, míg óriássá növekedve, minden egyebet elnyom ,s a higgadt megfontolást merőben kizárja; a társadalom régi épületei úgy jelennek meg előtte , mint napnyugatkor a goth templomok árnyai — mindig növekedő torz­ alakokban. Az intézetek,mellyek eleinte csak hiányosaknak tűntek fel, végre egészen hibáknak tetszenek. A meggyőződés ereje, melly fiatal képzelődéseknek olly természetesen vonzó tulajdona, a lángoló ékesenszólás bájai, melly ezen meggyőződéssel együtt szokott járni, mind ezen javítók mellett van, kik a régi ellen irtó háborút indítanak. Heves megrohanásaik alatt, rövid időn ájulva rogynak le az­­ intézetek az általuk részint képviselt, részint zsarnokilag imponált közvéleményben, mivel eddig csak kárhozatot és átkot hoztak a társadalomra —így okos­kodnak ők — minek azokat tovább is fentartani ? Így lesz a javítás (a reform) törléssé . . . Aztán találkoznak különnemű nagyravágyók nagy szám­ban. Némellyiknek dölyfös kedélyét ki nem elégítheti amoly­­lyan aprólékos javítás, melly a régiből csak a használhatlak veti félre ’s állít helyébe jobbat; az ő eleme: az izgatás nagy­szerű változásokra — csak ez­által nőhet nagyra a tömeg előtt, midőn ez a halkan­ javítást aligha észre is venné, an­nál kevésbbé lenne hajlandó valakit értté isteníteni. — A nagy­szerű újítások körülbelül egyre mennek ki nagyszerű eltörlé­sekkel, ’s mivel minden régi intézet eltörlése pillanatilag bizonyos megfeneklett szabadságokat teszen lengőkké: a tö­meg, hurrahival fogadja e politikai kalandorokat —kiknek ja­vítási módszerek abból áll, hogy a régi helyébe mindig an­nak ellenkezőjét állítják — ’s szabadság bajnokainak nevezi őket, kik tán a réginél nehezebb jármot tettek nyakára. Ezen szabadság-apostoloknak mestersége nagyon könnyű: nem kell hozzá mély bölcseség vagy nagy politikai talentum, csak egy neme az ékesenszólásnak — a népizgató szónoklat — mi a legkönnyebb, és bátorság—,s még az sem komoly, mig a törvényesség határai közt mozognak, mivel a tömeg azzal szokott tartani, ki őt szabadsági ábrándokkal mulatja. ’S mi­vel az ember ösztönszerüleg reszel minden köteléket, még azt is, mellyet maga rakott magára —p. o. a kormányt­­ melly­­nek szükségét az ész elismeri, de az érzelem berzenkedik ellene — ’s mivel nincs olly társadalmi institutio, melly va­lahol ne szorítana, csak ezen köteléket, ezen szorításokat kell ostromolniok, hogy a tömeg, mint szabaditóit tárt karokkal fogadja. Ha apostolkodásuknak nincs is más eredménye, mint zavar és bonyodalom, megnehezítése minden sikeres reform­nak, azért ők mégis kegyenczei maradnak — mikor ismerte meg a tömeg igazi jóltevőit, és mikor nem hagyta magát el­ámítani­­ — hiszen akaratuk olly szent volt ! Mások elvakítva némelly régibb és elöhaladottabb társa­dalmak külfényétől, elbájolva némelly ott honos intézetek szabályos és rendes játékától, azt gondolják: nem kell egyéb, mint ezen, még egészen ismeretlen és szokatlan, idegen inté­zeteket a régi, megszokott és valahogy csak mozgó honiak helyébe állítani, hogy a haza is azonnal olly fényben ra­gyogjon, mint a melly ott kinn megkápráztatta szemeiket. Mintha, teszem, egy földesur — melegkeblü emberbarát — valamelly sár és porban fetrengő alföldi falujának, hogy an­nak népességét, közlekedés dolgában,egyszerre a civilisatio tetőpontjára emelje, egy Stephenson-féle locomotivumot ajándékozna, vausut, mérnök, gépész, fűtő, tüzelőszer, szó­val : minden hozzávaló nélkül... Az njitók e neme nem olly veszedelmes ugyan, mint az előbbi, de ha erősen elszapo­rodott, ép olly ártalmas. Ők féltheoretikusok és egészen tapasztalatlanok. A társadalmi intézeteket úgy tekintik, mint lélek- és akaratnélküli gépeket, mellyeket csak fel kell állí­tani és megindítani, hogy folyvást és önkényt mozogjanak. De hiszen az intézetek és az emberek, mellyek alak­ok élnek, mindegy, rögtön eltörölni, mindenestül félredobni a régi intézeteket nem egyéb, mint az azoknak formáiban élő társadalmat sarkaiból és az embereket szokott kerékvágásuk­ból vetni ki, olly utakra , mellyeken nem jártas, nincs ki ve­zesse és nem tudja, hová viszik. Igen, de mi volna ez egyéb, mint experimentumoknak tenni ki a társaságot ? Már pedig ezt csak a leggondolatlanabb gyermekség, vagy a legbűnö­­sebb politikai czinkosság merészelhetné. Generatiókkal me­­­rész szerencse­játékot űzni, jólelkű és meggondolt ember nem fog soha! . . . Illően és illy modorú reformerek szoktak állani egyik ol­dalon olly országban, hol a reformok szüksége csaknem he­venyében revelálta magát a honfiak lelkében és hol ezen szük­ség egyetemes érzelem. Nálunk az alkalmazást világosítandja azon körülmény, hogy nemzeti irodalmunk alig fejlődött ki a költészet pólyáiból; a szigorú tudományok még nagyobbára parlagon he­vernek; a tulajdonképi társadalmi tudomá­nyokat még csak hírlapok művelik; — és az ifjúság nagyobb befolyással bír a politikai ügyekre, mint valaha és valahol—. Ámde van, szerencsére, másik oldal is mindenütt. Ko­runkban ennek lett feladata, a reformokat végrehajtani, min­den rendes állapotra vergődött országokban. Hiszen a másik oldal végeredményileg nem is reformer, hanem revolutioná­­ris, mert különben akármint szabadkozzék is békés jelleme iránt, működésének vége csak oda megyen ki. Ennek a társadalmi intézetek, mellyek összesége az or­szág alkotmányát képezi, más alakban tűnnek fel, mint kép vagy szobor, mellyen századok alkotó keze dolgozott, mely­­lyen elismeri, hogy lehetnek hibák, aránytalanságok és ék­­telenségek, de a helyett hogy otromba kezekkel az egész művet összerontaná, inkább a hibákat ítéli kijavítandóknak, az aránytalanságokat kiigazítandóknak és az éktelenségeket megszépitendőknek. Elve: javítani és fentartani; ebből foly a „reformnak conservativ modora,a mellynek követői minden mai conservativ pártok Európában. Az illy reformot egyszerre bevégezni akarni, dementia volna. Idő kell ehez, nemcsak azért, mert az illy művek alkotásá­ban az időnek mindig legalább is fele része van, hanem azért is, mivel szükséges és illő, hogy olly intézetek megalapítá­sában, mellyek nemzedékekre szólnak, a jövendőnek is le­gyen beleszólani alkalma. De hiábavaló is minden hamarko­­dás és rögtönzés, azért az ekét felállított uj polgári institu­­ciók, valamint minden uj törvény, mellyek nem a már létező erkölcsök és szokások alapjára épültek, gyümölcsözni addig nem fognak és csak papiros-malaszt maradnak, míg azokat a társadalmi test, úgy­szólván , nem absorbeálta , vérforgá­sába át nem vitte, és természetévé, azaz­ szokásaivá és er­kölcseivé nem változtatta. A megülepedésnek ezen processu­­sát még a forradalom­ alkotta intézeteknél is mindenütt és minden időkben tapasztalhatjuk. Minek hát feldúlni rögtön­zések által a társadalmi viszonyokat? midőn békés, halkan módosító reform is czélhoz visz, drága díj nélkül és bizo­­­nyosabban, mert hirtelenkedés sokszor nemcsak a czélzott reformokat teszi koc­kára, hanem ollykor eljátsza az egész jövendőt is. Az igazi és, a­nélkül hogy ártalmas legyen, hasznos re­form menete csak lassú lehet, akár midőn a régi intézeteket a selejbtől tisztítja meg és azokat az idő igényeihez idomítja, akár midőn egészen újakat olt beléjök. Olly nagy és eleven testben, mint egy hazánkszerű társadalom, nem lehet, vagy nem szabad vaktában, hebehurgyán experimentálni. Minél észrevétlenebbül vagy önkénytesebben megy véghez a re­form annál tökéletesebb. Azért az igazi státusférfiú bölcse­­ségének épen ez a próbaköve : ha úgy tudott bánni a ke­zelésére bir­ött anyaggal, a társadalommal, hogy — mint valamelly mineralita só-oldatból, az oldószernek lassan kinl­ el­repülésével, tökéletesen meghatározott geometriai alakok­ban, önkénytesen, a termés 1761 változhatsan törvényei szerint, válnak ki a kristályok ,­­ úgy 18 elkeszül­ Te,­es megerve legyen az újabb és czélszerübb forn,'Hkn,ak onkenyles es min­den idegenkedés nélküli felöltésére: aa.’*01’ az ,°,ve a koszoru’ mellyet ugyan nem a jelen, hanem csak az' ul°kor teena le_ jére. Igen , mert az eljárás a reformokban nei..'’ nem" aka­­rom mondani: közvéleményszerü, mivel zajt nem t­er­mészetszerinti lassúsága miatt a türelmetlenek vára,­ soha ki nem elégíti, ámbár sikere mindig bizonyos. Hazafi­­­fiainak is egy tetemes része nem irtózik semmitől jobban, mint a „fontolva haladás“tól, é s e kifejezéssel nem ke­vés gúnyt űztek már. Pedig elvégre is csak e modorban ta­láltak másutt is üdvet. Magának a természetnek is ez a tör­vénye. Az egész organikus és inorganikus világban a fokon­­kinti, csaknem észrevehetlen átmenetei az általános törvény. Mindenütt, hol a természet alkot, lassan, szinte észrevehet­len lépésekkel megyen elő... csak ott hevenyész, a hol ront. Pedig a természetet a Mindenható kormányozza.— De a so­kaság örökké a dolgok felületén úszott ’s vele együtt az ő ünnepeltjei, — ’s ez megint ollyan természetes, mint az, hogy a ki vele nem tart, közönyös legyen tetszése vagy nemtet­szése iránt, ’s szemei előtt csak egy álljon: siker az ered­ményekben, mint jól mondta egy kortársunk. Megyék TRENCSINBŐL, jan. 5ken 1847. Az éhséggel olly sú­lyosan küzdő emberiség sorsát mindenkép enyhíteni törekvő megyénk rendei, a mai napra kitűzött rendkiv. közgyűlésre szép számmal jelenvén meg, főispán ur ő méltósága által ezen uj év kezdetén, rövid de tartalomdús beszéddel üdvö­­zöltetlek, mit harsogó éljenzés követvén, némelly betáblá­­zások után felvétetett a tegnapi estén főispáni elnöklet alatt öszveült választmány. K. P. aljegyző által ékesen szerkesz­tett szívreható jelentése, mellyben az ínség enyhítésére a nemesség rovatolása javasoltatván — a kivetendő mennyi­ség 12000 pftban állapíttatott meg. Az e tárgybani tanács­kozásokat V. L. kir. tanácsnok *kezdé meg, ’s kiemelvén a fenyegető ínség szomorú következményit, megvallá, mikép a javaslati mennyiségből ráeső részt, ha a szükség úgy kí­vánná, kétszeresen is megadni kész, de olly feltét alatt, hogy az általa fizetendő ö­zveg egyedül saját jobbágyinak felse­­géllésére szolgáljon. Illy értelemben nyilatkozott R. J. tb. és K. I. pol. alap. szkalkai uradalom ügyvéde — Eö. Á. ura­dalmi ügyvéd továbbá előterjeszté, mikép az egyes megro­­vatolás által az ínségen segítve nehezen lesz , minthogy ekép a földesurak a rájok esendő mennyiséget lefizetvén, további segedelmezéssel majd felhagynak, miért is indítvá­nyozta , hogy minden földesur saját jobbágyit egyenest fel­segíteni tartozzék, mivégbül a rovatolásnak mint törvényekbe ütközőnek ellenmondott, ezek felett pedig, a külföldi és megyei csavargókat ’s koldusokat, kiknek nagy száma a megyei biztosoknak ’s adózóknak felette nagy terhére van, eredeti helyekre visszautasittatni javasolta. Hasonló érte­lemben voltak még B. P. tb., M. A. és Sch. A. uradalmi ügyvédek, kiknek elseje bebizonyítván, hogy gróf Erdődy­­ exolljának a ledniczi uradalomban számos évek óta, adózói felsegéllésére rendezett magtára van, miért is földesura va­lamennyi jobbágyát ellátni képes lévén — a rovatolásnak szinte ellenmondóit. — Eö. I. primaczialis ügyvéd végre a rovatolást törvényellenesnek nyilvánítván , ennek súlya alá kö­tlező erővel csak azokat állitá eshetőknek, a kik azt önkény­es nyilatkozataik által e helyütt elvállalták, — ’s ezekbe pontosultak a rovatolást ellenző egyének nézetei, kik­nek számát azonban, a rovatolást a választmányilag ajánlott 12000­­forintnyi öszveggel együtt elfogadó tagok sorozata háromszorozra meghaladta, ’s igy a rovatolás ellen ösz­­vesen csak hét egyén nyilatkozott, mellette 21, kik kö­zöl a múlt gyűlésen a rovatolási indítványt tevő B. L. tiszti főügyvéd, az első alispán úrral főkép azon indokból, hogy az ínség közös ’s a megyei adózók nemcsak saját földes­uraikért , de az egész megyéért is a közterheket viselik, a rovatolás mellett erősen harczoltak, kiknek nézeteit az egy­házi rendből V. Isz. nyitrai kanonok, Y. J. dezseri és R. N. trencsini lelkész — az uradalmi ügyvédekből K. F., herczeg Esterházy és gróf Csákyak, Sz. L., P. család, Gr.E., U. M. ur, P. Zs., T. F. gr.­­ excja, Urb. M., gr. A. K. örökösei és Zatureczky P. több nemes családok, végre Kv. A., özv. b. Balassa és nyitrai püspök ő­sliga neveikben pártolták; hason értelemben nyilatkozott a magnási rendből gr. P. F., a nemesi rendből pedig Sz. S., K. P. és U. L. ur, ki nem ügyelvén arra, hogy atyja a szegénység felsegéllésére már is kölcsönnel járult, maga is atyjának példáját követve a ro­vatolási járandóság lefizetésére késznek nyilatkozott,mellyek közepette másodalispánunk saját részéről nyilvánította, hogy ő nemcsak a rá esendő mennyiséget lefizetni, hanem ezen­felül tulajdon jobbágyain , minden idegen segély nélkül se­gíteni kiván ’s magát erre kötelezi is, mit hangos éljen kö­vetvén, csak tüstint gr. Cs. L. kedves anyjának nevében hasonló értelemben nyilatkozott, ’s V. J. közbirtokos ur is magát oly áldozatokra kötelezte le. — F­zekulán a rovatolás állított törvénytelensége ellenében N. Gy. tiszti alügyvéd a honi törvénykönyvből egy törvényt idézvén , ennek nyomán bebizonyitni törekvék, hogy a megyének a közszükség elhá-

Next