Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-03-28 / 566. szám

Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­rpesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden aprobetű­s hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik Vasárnap 666. Martius 28. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethet­ni Lelyben a kiadóhivatalban, hatvani útv­ozal Horváth-házban 4­3 ik szám alatt földszint és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg. „BUDAPESTI INIRADÓ“-nk 1. évi ápril.júniusi évnegyedes folyamatra előfizethetni, helyben 2 ft 48 hrral, postán küldve 3 ft 30­ híjával pen­gőben. Az előfizetés elfogadtatik a kiadó­hivatalban, h­a­t­v­a­n­i-utczai Horv­á­t­h-házban 483 szám alatt földszint, és minden kir. postahivatalnál. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Előléptetés. Vá­laszai fenséges István fölgnek a fiumei kormányszék és as Pestmegye által hozzá intézett részvéttanusitó iratokra. — Hallgatóság. Megy­ék: Közgyűlés Sárosban. Budapesti hirharang. A József-emlék ügyében. Gyáralapító-társaság közgyűlésének eredménye. K­ü­­­fö­l­d. Nagybritan­­nia. Francziaország. Spanyolország. Portugália. Poroszország. Legújabb. Hivatalos és magánhirdetések. , IRODALOM és TUDOMÁNY. Szinházügy februárban. (Áremelés. — Irene. — III. Richard. — Vahot és tervei. — Drámabiráló választmány. — Vendégek.) HAGY­HOR8Z/16 cm ERDELY. A nagy magy. kir. udv. kamara a sviniczai megüresült k. útlevélvizs­­gálói állomásra Len­d­t­n­e­r József c­orsovai k. harminczadi felvigyázót alkalmazta. VÁLASZA István cs. kir. főherczegnek a Pestmegye által ő fenségéhez intézett részvéttanusító iratra. „Nagyon tisztelendő ’sat. Minél mélyebben sebző fiúi keblemet felejthessen édesatyám elhunyta feletti fájdalmam, minél nagyobb szükségét érzem a vigasztalásnak, mellyet magam­ban feltalálni alig tudok; annál jobban hatott bánatos szi­­­vemre azon nemes részvét, mellyet tisztelt uraságtok fájdal­mam iránt tanusitottak.­­ Nem azon minden jobb kebelben létező gyöngéd érzelem, melly minden szenvedő bánatán testvéri részvétre kél, egyedül az, mi tisztelt uraságtoknak folyó évi bold. assz. hava 25röl hozzám intézett feliratukból szól; a kérlelhetlen sors együtt sújtott bennünket, veszte­ségünk közös, ’s a vigasztaló szózat, mit a nemes megye hozzám intézett, közel érdekelt bánatsorsostól jő. — A di­­csöültben, kiben én felejthetlen édesatyámat siratom, a végzet fökormányzójuktól fosztá meg tisztelt uraságtokat, ki­hez nem egyedül a puszta hivatalos összeköttetés viszonya, de a kölcsönös bizalom és szeretet szent láncra is fűzé egy nehéz félszázadon át e nemes megyét; ’s habár sírjára tehetik is már csak le tisztelt uraságtok azon polgári érdemkoszorút, mellyet ősz fejére tüzendök valának, épen midőn a sors ki­ragadd őt közölünk; kezeskednek azon nemes érzelmek, miket feliratukban ő iránta kifejeztek, hogy emlékét tisztelt uraságtok sziveiben híven megőrzendi a háladatosság.Kezeske­­dik —úgy vélem­ ezen hű érzelem ’s az irántam tanúsított jó indulat egyszersmind arról is, hogy tisztelt uraságtok ben­nem , kire ő felsége legmagasb kegyelme a királyi helytartó­ságot ’s e nemes megye főispánságát ruházni méltóztatott,­­ a boldogult fiát tekintve: átv­endik rám azon bizodalmas ra­gaszkodást , mellyel édes atyám iránt viseltettek. — Az ő érdemteljes hivataloskodása magasztos példa gyanánt áll előttem, ’s úgy hiszem , fiúi szeretetem ’s polgári tiszteletem nem ültethet sírjára szebb emlékvirágokat, mintha, nyomdo­kait követve, azt tűzöm ki szent czélul magamnak, hogy hi­vatalos működésem folytatása legyen az övének. — Keblem­ben szilárd akarat él, ’s erőt kérek csak istenemtől, kinél a tiszta szándék áldásra szokott találni, hogy atyám emléke- Irodalom és Tmény SZINHÁZÜGY FEBRUÁRBAN. (Áremelés. — Irene. — Híd. Richard. — Vahot és tervei. — Drámabiráló­­ választmány. — Könnyelműek. — Vendégek.) I. A nemzeti színház belépti díjai fölemeltettek! . . . Min­den utczasarkon olvashatók a hirdetések; valamennyi hírlap szó­lott már mellette vagy ellene. — Az úgynevezett liberális sajtó természetesen mellette ! Hiszen most drámai művésze­tünk nagy kurír-csizmákat, még nagyobb sarkantyúkkal, hú­zott föl, és hősteptekkel járdát, telepofával fúva a szabadság kis postasípjába , a phantasia végetlen térségein. A megyeterem és politikai sajtó igen szűk mező ultráink óriás szellemének, — a színpadnak is segítnie kell, és költőink nem szégyelnek egy phrasisokkal hímzett liberalitás-rongyot vetni tehetségtelen­­ségekre , ’s azt hiszik , ezzel már jól végzek dolgokat. — Szó­laljon föl bár a kritika ellene akár­mennyiszer, könyörögjön ez bár még annyit művészetért és ismét a művészet mellett: a nem­zeti színház elvei mellett büszkén áll, és büszkeségében fölemeli­k az árakat. Minő okok indíthaták a nemzeti színház igazgatóságát épen most a bementi árak fölemelésére : azt tudja a jó ég! mi szegény kritikusok nem tudjuk. Talán majd leereszkedik a tisztelt igaz­gatóság és jövőben előadandja indokait. Alkalmasint rendkí­vüli művészi érvek és meglepetések készíttetnek számunkra. A fiatal drámai tehetségek közt néhány Shakespeare fedeztetett föl; egy bassista , valódi basso hanggal, van titokban szerződtetve ; a szinlap jobb papírra fog nyomatni; a rongyos szalmakalapok újakkal fognak fölcseréltetni; a légszeszvilágítás, ha ez magá­ban megtörténhetik, elveszti gonosz bűzét, és lángjai fölülmu­­landják a karzathősök lelkesedését borzadalmas iszonyjelenetek­nél; Füredy ur szép hangjával elbocsáttatik, ’s helyette Beck úr fog kevesebb hangjával és semmi tudományával bennünket elra­gadni ; a színészek kegyesen lebocsátkoznak havonkint talán két újdonság betanulására; új opera a jövő évben , ha lehet, több fog adatni , mint a múl­ban, és egy sem bukik meg közö­lök , ha tetszeni fog. . . De a nemzeti színház igazgatósága még csak illy okkimutatást sem ten. Csupán h­a­z­a­fis­á­gu­n­k­r­a hivatkozott, mint akkor, midőn arra kért, hogy szivarain­­kat ne gyújtsuk meg a csarnokban. De, hogy mi köze hazafisá­hoz, uram királyom legmagasb bizalmához ’s e nemes me­gyének irántam olly fényesen tanúsított várakozásához mél­tón állhassak azon pályán, mellyet a boldogult olly dicsően járt. — Köszönetet mondva még tisztelt uraságtoknak azon bizalom teljes ragaszkodásukért, mellyel magasztos pályám küszöbén üdvözöltek , minden jót kívánván maradok Tisz­telt uraságtoknak, Békés, böjtelőhó 12én 184­7 jóakarója István m. k. kir. helytartó. VÁLASZA Is­tván cs. kir. fölignek a fiumei kormányszék által ő fenségéhez intézett részvéttanusitó iratra : „Nagysá­gos kormányzó úr! Azon részvétteljes szózat, mellyet a fiu­mei kormányszék elnöksége folyó hó­tán kelt felírásában ha­zánk távol határairól hozzám intézni szíveskedett, újra lát­tatja velem, mikép nincs az országnak olly messze eső része, hová felejthetetlen édes atyám félszázados működésének él­tető hatása egyiránt ne terjedt volna , ’s hol ennélfogva az elhunyta által szenvedett keserű veszteséget fájdalmasan ne érezné minden hű kebel. — Mihez képest bizton vélem re­mélhetni, hogy dicsőült atyámat a magyar Tengermellék sem fogja felejteni, ’s neve áldott maradand­ó királyi kor­mányszéknél is. — Mi engem illet, szent kötelességemnek tekintem, híven követni azon utat, mellyet atyám dicső nyomdokai számomra kijelöltek; meg is lehet az egész kirá­lyi kormányszék győződve, hogy — mint óhajtja — a ma­gyar Tengermellék érdeket ápoló figyelmemet elkerülni bi­zonyára nem fogják. — Vegye még irántami hű ragaszko­dásáért ’s bizalmáért szives köszönetemet, ki egyébiránt kü­lönös hajlandósággal maradok Nagyságod Bécs, böjtelő hó 24én 1847 szives jóakarója Is­t­ván m. k., k. helytartó.­­ (Hallgatóság.) Szépen mondta egyszer a restau­­ratio egyik jeles ministere de Serre, hogy egy jól rendezett emberi társalom a leggyönyörűbb templom , mit az örökké­valónak tiszteletére építhetni. Immár ha a mindenben rend­­hez szokott franczia körültekint szép hazánkban, álmélkodva kell csodálnia, hogy e tekintetben milly keveset építünk mi még az örökkévalónak tiszteletére. A külföld legkitűnőbb je­­lességei többnyire országgyűlés idején látogatnak meg ben­nünket, és bizony nem egyszer volt alkalmunk tapasztalni, mennyire meglepetve valának illy külföldiek mindenek előtt ’s mindenek fölött a hallgatóság nevének borzasztó iróniá­jától. Semmi az emberi észt — úgymond egy jeles szó — az egyenlőség korában inkább nem boszantja, mint azon gon­dolat, hogy magát formák alá vesse. De kiváltképen igaz ez ránk magyarokra nézve, mintha köztünk a legnagyobb egyen­lőség uralkodnék. A magyar szellem nem örömest hajlik for­mák alá, a magyar elmék nem szeretnek maguk között kor­látokat látni, és még nem nagy ideje, hogy fenhangon hir­­dettetni hallók, miszerint „nem lehet nemzetet systemákba szorítni, vagy épen követelni, hogy systematice éljen.M­a­gunknak müd­veinkkel, mellyekért (’s csupán és egyedül ezek­ért) fizetünk, midőn színházba megyünk, azt föl nem foghatjuk. Vagy tán képes a hazafiság védeni az ember fülét egy hamisan énekelt ária kellemetlen behatása ellen, vagy kedélyét egy vég­től végig hibás előadás kínjai ellen? — Nem. A valóság , mellyet a színpadnak, költőivé magasítva, elénk állítnia kell, csak akkor lehet vonzó ránk nézve , ha belőle a poesis nem hiányzik.— Vagy a fölemelt áraknak a csökkent részvét miatt megbillent súlyegyént kell helyreütniök ? . . . csökkent részvétét olly időszakban , midőn azon körülménynek , miszerint a német színház leégett, operánk minden tetemes hiányai mel­lett is, sokkkal jobb mint a német volt, a közönség részérőli élénkebb részvétre kedvező befolyással kell vala tennie!— Mé­lyen — igen mélyen fenekükt itt a baj! Az áremelés azt sem meg­orvosolni, sem kiirtani nem fogja! Ha nem akarjuk, hogy szín­házunk ismét néptelen pusztává sülyedjen , — kivált szín- víg -és szomorújátékok adatásakor, úgy művészi és szellemi te­kintetben egészen más igazgatás befolyását kell tapasztalnunk. Privát szenvedélyek , pártgyűlölet és pártharczoknak el kell tűn­­niök a művészet csarnokából. A jobb és széperb­ lelkesedés egye­sítsen mindnyájunkat, és senki tiszta művészeti élvét ne zavarja meg a színpad aljasan bárgyú rövndennapisága. Ezt csak olly kormány eszközölheti, melly föladatául tüzé: a tete­mesen sülyedt ízlést javítani, az előadandó darabok helyes meg­választása által előadásokkal, mellyeken a megbocsáthatlan slendrián és szinészi anarchikus önkény nem látszik ki mindjárt az első jelenetekből, édesgetőleg hatni a tömegre ; kor­mányzás által, melly nem késnék, jó eredeti darabok hiányá­ban, kitűnő fordításokban a külföld—Angol- Franczia- Német­ország jelesb termékeivel megismertetni a közönséget. — Vonjon bár e kezdet heves harczot maga után , mindegy, hol és mikor győzött a jó, küzdés nélkül? de a jó akarat soha nem fog lankadni, ha egyszersmind erős is, és egy kis kitartás mellett, mindig övé a győze­le­m.­­ A játékrend változa­tossága egyik főemeltyűje fogna lenni az élénkebb látogatás­nak. Most épen úgy ismételtetnek a darabok hétről hétre, mint az étkek valami rész vendéglőben. Hétfőn: burgonya = Szökött katona ; kedden: töltött káposzta = Csikós ; szerdán: len­cse = Jegygyűrű ; csütörtökön: káposzta = Linda ; pén­teke­n : fúrósgaluska= két pisztoly és így tovább. Ila igen jól megy a dolog , minden szombaton kapunk egy uj darabot, idest, megégetett pecsenyét! . . . És ezen koszthoz, melly minden pi­­kantságot nélkülöz, meg fölemelt árak?! A kosztosok ugyan Hajdan a szegény nemesember honn maradt, ’s a megye te­­hetösbjei ’s értelmesbjei megválaszták a tisztikart, a köve­teket ’s intézték a megye dolgait, most ő bevitetik a szék­városba,’s magát senkinél csekélyebbnek nem érezvén, bár­kinél is fentebb hangon intézkedik a közügyek felett ’s dön­tögeti az elméjétől el sem érhető tárgyakat; hajdan az oku­lás és tapasztalás közben elaggott férfiak mindenki szemében köztisztelet tárgyai valának, ’s ezek intézték az ország dol­gait, a fiatalság pedig örvendett, ha hozzájok közeledhetett, ha őket megvonulva hallgathatta: jelenleg az ifjú alig ser­dülvén fel ’s alig rázván le az iskolai port, magát bárkivel egyaránt feljogosítottnak, sőt képesnek is érzi ,­és felmen­­vén országgyűlésre, saját hallgatósága és a követek tiszte közt még azon különbséget sem akarja észrevenni, hogy a követ magaviseletét küldőinek utasítása szabályozza, őt pe­dig legfelebb rendőrség általi kiutasítás fenyegethetné. A magyar követ helyzete a külföldi képviselőkétől lénye­gileg különböző. Előnye, bölcsesége, mondhatnám szépsége az alkotmányunknak, hogy benne a választóknak törvény­­hozásbani részvéte nem képzelet, nem fick­ó, hanem való­ságos tény és tettleges jog, mellynek gyakorlása végett hogy a követ küldőinek köztanácskozás útján kijelentett akarata által leköttethessék, az a jogok rendezetéből mint egyik leg­­szükségesb kellék önként következik; mert hiszen a követ olly czélból választatik, vagy legalább kell hogy olly czélból választassák, miszerint az ne saját, hanem küldőinek aka­ratát tolmácsolja. Ámde, hogy e mellett ő még o­lyanoktól is függjön, kiket a törvényhozásbani részvétjog nem illet, kik azért bocsáttatnak a törvényhozás termeibe , miszerint hall­gassanak és tanuljanak,­­ hogy ő még ezektől is függjön, sőt kényök-kedvök szerint lepisszegtethessék, beszédében aka­dályoztathassák, a közönség gúnyává tétethessék, ’s e szerint az egész törvényhozás rendes menetében háborittathassék ’s drága ideje ekint fecséreltethessék, ezt megengedni ’s to­vább tűrni nem lehet; legalább bizton remélhetjük, hogy en­nek a legközelebbi törvényhozás véget vetene. Remélhetjük, mert a hallgatóságnak i­lyen szabadossága először nehezíti, sőt gyakran lehetlenné teszi a küldök utasításjogának gya­korlatát; másodszor keseríti és alacsonyítja a követ, sőt ál­talában minden törvényhozónak nehéz és legfőbb állását, végre o­lyanoknak enged befolyást a törvényhozásra, kiket az nem illet. Remélhetjük tehát, sőt bizton várnunk kell ezen nagy visszaélés teljes megszüntetését, mert ha a hallgató­ság zsarnokoskodása szokás által tovább szilárdulni és rend­szeresülni engedtetnék, úgy könnyen annyira fognánk jut­hatni , miszerint jóformán fel sem tűnnék többé , ha az ösz­­szegyűlt csőcselék nép­fenhangon kezdené felbőszült mérges szenvedélyeinek kielégítését követelni, mikint egykor a fran­czia forradalmi törvényhozástól követelte a szörnyű vérítéle­­tet, a girondisták kivégeztetését ,stb. Ezen okok és körülmények, úgy látszik, eléggé súlyosak nagylelkűen meg fognak jelenni , mert egypár krajczárral több adózás miatt nem fogják nemzeti színházunkat sülyedni hagyni, de szabadjon azon édes reményt táplálnunk , hogy az igazgatóság nem fog visszaélni a közönség bizodalmával, és új árai mellett nem maradand régi let­argiájában. A Kisfaludy-társaság javára Kisfaludy ,Irené­-je adatott először (!) A színlap sem fekete sem piros szegélyben nem jelent meg e napon. Feketén nem, mély gyászában, hogy egy olly ere­deti mű a nemzeti színpadon csak olly későn — miután már egész tömege adatott rajta németből dolgozott bohózatoknak — juthatott előadatásra; pirosan nem, szégyenében a hanyag előa­dás miatt— mellyben olly darab részesült, melly hazánk leg­nagyobb költői egyikének géniuszától van áthatva. N­é­m e­­l­y színész szerepét sem tudta! Hát igy tisztelik Kisfalu­­dyt a művészek? Hogyan érezzen aztán a nyers tömeg a halhat­­lan költő iránt?! ... A nagy Kisfaludynak — ki népdalaiban olly könyvet hagyott nekünk, mellyben minden perezben talá­lunk lélekhangulatunk számára édes ambróziát, enyhítő nektárt, s nem tudnak méltóbb gyászünnepet rendezni művészetünk nem­zeti csarnokában, mint egyik tragédiájának egészen elferdített előadását! Ha gyors cselekvény-menet nincs is a darabban, — de a dictió benne költői mély szellemtől áthatott; mégis föl tud a költő magasztos lelkesedése által, melly mindent megnemesít, phantasiájának aranyfényü szárnyain az érzelem ama magasságára varázsolni bennünket, mellyen a mindennapiságot messze hagyok magunk alatt. — De minden pillanatban váratlan theatre-coup-k nem lepik meg az embert benne — és ezért ették ezt el színészeink. Nem sokkal jobban járt .(I­d. Ri­char­d.) — A közönség szép számmal jelent meg. Jele, hogy nem volna nehéz, jó darabok adatása által nemzeti színpadunkat hozzá méltó utón jó lábra állítani, közönségünk ízlését fölébreszteni, ’s a fölébredtet­é­et ve­­­nn —n­eve­t­n­i. De milly egészen más történt, mint vár­tuk vala! Mit nem csinált Ilid. Richardból Egressy G. ur, kitől pedig már egy és más sikerültet latánk? Bohóczot! nemcsak nevetséges tarka ruhában, kinek nemcsak külseje ki­nőtt , púpos és sánta, hanem benseje is. Egressy úr sok­kal jobban sántikált még szellemi fölfogásában, mint ezt a ,John Hagelt mulatságára testileg tévé a deszkákon. — Erélyes rendezőség, okosan vezérlett színpadi próbák a színész részéről­ minden illyes hamis felfogást meggátolhatnának, és oda hathatnának , hogy illy sziói remekek , ha nem épen tökéletesen is, minthogy a rendezőség sem lelkesedést sem a jellemek nl­ ki* —­­—

Next