Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-03-28 / 566. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budarpesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden aprobetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik Vasárnap 666. Martius 28. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni Lelyben a kiadóhivatalban, hatvani útvozal Horváth-házban 43 ik szám alatt földszint és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. „BUDAPESTI INIRADÓ“-nk 1. évi ápril.júniusi évnegyedes folyamatra előfizethetni, helyben 2 ft 48 hrral, postán küldve 3 ft 30 híjával pengőben. Az előfizetés elfogadtatik a kiadóhivatalban, hatvani-utczai Horváth-házban 483 szám alatt földszint, és minden kir. postahivatalnál. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Előléptetés. Válaszai fenséges István fölgnek a fiumei kormányszék és as Pestmegye által hozzá intézett részvéttanusitó iratokra. — Hallgatóság. Megyék: Közgyűlés Sárosban. Budapesti hirharang. A József-emlék ügyében. Gyáralapító-társaság közgyűlésének eredménye. Küföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Portugália. Poroszország. Legújabb. Hivatalos és magánhirdetések. , IRODALOM és TUDOMÁNY. Szinházügy februárban. (Áremelés. — Irene. — III. Richard. — Vahot és tervei. — Drámabiráló választmány. — Vendégek.) HAGYHOR8Z/16 cm ERDELY. A nagy magy. kir. udv. kamara a sviniczai megüresült k. útlevélvizsgálói állomásra Lendtner József corsovai k. harminczadi felvigyázót alkalmazta. VÁLASZA István cs. kir. főherczegnek a Pestmegye által ő fenségéhez intézett részvéttanusító iratra. „Nagyon tisztelendő ’sat. Minél mélyebben sebző fiúi keblemet felejthessen édesatyám elhunyta feletti fájdalmam, minél nagyobb szükségét érzem a vigasztalásnak, mellyet magamban feltalálni alig tudok; annál jobban hatott bánatos szivemre azon nemes részvét, mellyet tisztelt uraságtok fájdalmam iránt tanusitottak. Nem azon minden jobb kebelben létező gyöngéd érzelem, melly minden szenvedő bánatán testvéri részvétre kél, egyedül az, mi tisztelt uraságtoknak folyó évi bold. assz. hava 25röl hozzám intézett feliratukból szól; a kérlelhetlen sors együtt sújtott bennünket, veszteségünk közös, ’s a vigasztaló szózat, mit a nemes megye hozzám intézett, közel érdekelt bánatsorsostól jő. — A dicsöültben, kiben én felejthetlen édesatyámat siratom, a végzet fökormányzójuktól fosztá meg tisztelt uraságtokat, kihez nem egyedül a puszta hivatalos összeköttetés viszonya, de a kölcsönös bizalom és szeretet szent láncra is fűzé egy nehéz félszázadon át e nemes megyét; ’s habár sírjára tehetik is már csak le tisztelt uraságtok azon polgári érdemkoszorút, mellyet ősz fejére tüzendök valának, épen midőn a sors kiragadd őt közölünk; kezeskednek azon nemes érzelmek, miket feliratukban ő iránta kifejeztek, hogy emlékét tisztelt uraságtok sziveiben híven megőrzendi a háladatosság.Kezeskedik —úgy vélem ezen hű érzelem ’s az irántam tanúsított jó indulat egyszersmind arról is, hogy tisztelt uraságtok bennem , kire ő felsége legmagasb kegyelme a királyi helytartóságot ’s e nemes megye főispánságát ruházni méltóztatott, a boldogult fiát tekintve: átvendik rám azon bizodalmas ragaszkodást , mellyel édes atyám iránt viseltettek. — Az ő érdemteljes hivataloskodása magasztos példa gyanánt áll előttem, ’s úgy hiszem , fiúi szeretetem ’s polgári tiszteletem nem ültethet sírjára szebb emlékvirágokat, mintha, nyomdokait követve, azt tűzöm ki szent czélul magamnak, hogy hivatalos működésem folytatása legyen az övének. — Keblemben szilárd akarat él, ’s erőt kérek csak istenemtől, kinél a tiszta szándék áldásra szokott találni, hogy atyám emléke- Irodalom és Tmény SZINHÁZÜGY FEBRUÁRBAN. (Áremelés. — Irene. — Híd. Richard. — Vahot és tervei. — Drámabiráló választmány. — Könnyelműek. — Vendégek.) I. A nemzeti színház belépti díjai fölemeltettek! . . . Minden utczasarkon olvashatók a hirdetések; valamennyi hírlap szólott már mellette vagy ellene. — Az úgynevezett liberális sajtó természetesen mellette ! Hiszen most drámai művészetünk nagy kurír-csizmákat, még nagyobb sarkantyúkkal, húzott föl, és hősteptekkel járdát, telepofával fúva a szabadság kis postasípjába , a phantasia végetlen térségein. A megyeterem és politikai sajtó igen szűk mező ultráink óriás szellemének, — a színpadnak is segítnie kell, és költőink nem szégyelnek egy phrasisokkal hímzett liberalitás-rongyot vetni tehetségtelenségekre , ’s azt hiszik , ezzel már jól végzek dolgokat. — Szólaljon föl bár a kritika ellene akármennyiszer, könyörögjön ez bár még annyit művészetért és ismét a művészet mellett: a nemzeti színház elvei mellett büszkén áll, és büszkeségében fölemelik az árakat. Minő okok indíthaták a nemzeti színház igazgatóságát épen most a bementi árak fölemelésére : azt tudja a jó ég! mi szegény kritikusok nem tudjuk. Talán majd leereszkedik a tisztelt igazgatóság és jövőben előadandja indokait. Alkalmasint rendkívüli művészi érvek és meglepetések készíttetnek számunkra. A fiatal drámai tehetségek közt néhány Shakespeare fedeztetett föl; egy bassista , valódi basso hanggal, van titokban szerződtetve ; a szinlap jobb papírra fog nyomatni; a rongyos szalmakalapok újakkal fognak fölcseréltetni; a légszeszvilágítás, ha ez magában megtörténhetik, elveszti gonosz bűzét, és lángjai fölülmulandják a karzathősök lelkesedését borzadalmas iszonyjeleneteknél; Füredy ur szép hangjával elbocsáttatik, ’s helyette Beck úr fog kevesebb hangjával és semmi tudományával bennünket elragadni ; a színészek kegyesen lebocsátkoznak havonkint talán két újdonság betanulására; új opera a jövő évben , ha lehet, több fog adatni , mint a múlban, és egy sem bukik meg közölök , ha tetszeni fog. . . De a nemzeti színház igazgatósága még csak illy okkimutatást sem ten. Csupán hazafiságunkra hivatkozott, mint akkor, midőn arra kért, hogy szivarainkat ne gyújtsuk meg a csarnokban. De, hogy mi köze hazafisához, uram királyom legmagasb bizalmához ’s e nemes megyének irántam olly fényesen tanúsított várakozásához méltón állhassak azon pályán, mellyet a boldogult olly dicsően járt. — Köszönetet mondva még tisztelt uraságtoknak azon bizalom teljes ragaszkodásukért, mellyel magasztos pályám küszöbén üdvözöltek , minden jót kívánván maradok Tisztelt uraságtoknak, Békés, böjtelőhó 12én 1847 jóakarója István m. k. kir. helytartó. VÁLASZA István cs. kir. fölignek a fiumei kormányszék által ő fenségéhez intézett részvéttanusitó iratra : „Nagyságos kormányzó úr! Azon részvétteljes szózat, mellyet a fiumei kormányszék elnöksége folyó hótán kelt felírásában hazánk távol határairól hozzám intézni szíveskedett, újra láttatja velem, mikép nincs az országnak olly messze eső része, hová felejthetetlen édes atyám félszázados működésének éltető hatása egyiránt ne terjedt volna , ’s hol ennélfogva az elhunyta által szenvedett keserű veszteséget fájdalmasan ne érezné minden hű kebel. — Mihez képest bizton vélem remélhetni, hogy dicsőült atyámat a magyar Tengermellék sem fogja felejteni, ’s neve áldott maradandó királyi kormányszéknél is. — Mi engem illet, szent kötelességemnek tekintem, híven követni azon utat, mellyet atyám dicső nyomdokai számomra kijelöltek; meg is lehet az egész királyi kormányszék győződve, hogy — mint óhajtja — a magyar Tengermellék érdeket ápoló figyelmemet elkerülni bizonyára nem fogják. — Vegye még irántami hű ragaszkodásáért ’s bizalmáért szives köszönetemet, ki egyébiránt különös hajlandósággal maradok Nagyságod Bécs, böjtelő hó 24én 1847 szives jóakarója István m. k., k. helytartó. (Hallgatóság.) Szépen mondta egyszer a restauratio egyik jeles ministere de Serre, hogy egy jól rendezett emberi társalom a leggyönyörűbb templom , mit az örökkévalónak tiszteletére építhetni. Immár ha a mindenben rendhez szokott franczia körültekint szép hazánkban, álmélkodva kell csodálnia, hogy e tekintetben milly keveset építünk mi még az örökkévalónak tiszteletére. A külföld legkitűnőbb jelességei többnyire országgyűlés idején látogatnak meg bennünket, és bizony nem egyszer volt alkalmunk tapasztalni, mennyire meglepetve valának illy külföldiek mindenek előtt ’s mindenek fölött a hallgatóság nevének borzasztó iróniájától. Semmi az emberi észt — úgymond egy jeles szó — az egyenlőség korában inkább nem boszantja, mint azon gondolat, hogy magát formák alá vesse. De kiváltképen igaz ez ránk magyarokra nézve, mintha köztünk a legnagyobb egyenlőség uralkodnék. A magyar szellem nem örömest hajlik formák alá, a magyar elmék nem szeretnek maguk között korlátokat látni, és még nem nagy ideje, hogy fenhangon hirdettetni hallók, miszerint „nem lehet nemzetet systemákba szorítni, vagy épen követelni, hogy systematice éljen.Magunknak müdveinkkel, mellyekért (’s csupán és egyedül ezekért) fizetünk, midőn színházba megyünk, azt föl nem foghatjuk. Vagy tán képes a hazafiság védeni az ember fülét egy hamisan énekelt ária kellemetlen behatása ellen, vagy kedélyét egy végtől végig hibás előadás kínjai ellen? — Nem. A valóság , mellyet a színpadnak, költőivé magasítva, elénk állítnia kell, csak akkor lehet vonzó ránk nézve , ha belőle a poesis nem hiányzik.— Vagy a fölemelt áraknak a csökkent részvét miatt megbillent súlyegyént kell helyreütniök ? . . . csökkent részvétét olly időszakban , midőn azon körülménynek , miszerint a német színház leégett, operánk minden tetemes hiányai mellett is, sokkkal jobb mint a német volt, a közönség részérőli élénkebb részvétre kedvező befolyással kell vala tennie!— Mélyen — igen mélyen fenekükt itt a baj! Az áremelés azt sem megorvosolni, sem kiirtani nem fogja! Ha nem akarjuk, hogy színházunk ismét néptelen pusztává sülyedjen , — kivált szín- víg -és szomorújátékok adatásakor, úgy művészi és szellemi tekintetben egészen más igazgatás befolyását kell tapasztalnunk. Privát szenvedélyek , pártgyűlölet és pártharczoknak el kell tűnniök a művészet csarnokából. A jobb és széperb lelkesedés egyesítsen mindnyájunkat, és senki tiszta művészeti élvét ne zavarja meg a színpad aljasan bárgyú rövndennapisága. Ezt csak olly kormány eszközölheti, melly föladatául tüzé: a tetemesen sülyedt ízlést javítani, az előadandó darabok helyes megválasztása által előadásokkal, mellyeken a megbocsáthatlan slendrián és szinészi anarchikus önkény nem látszik ki mindjárt az első jelenetekből, édesgetőleg hatni a tömegre ; kormányzás által, melly nem késnék, jó eredeti darabok hiányában, kitűnő fordításokban a külföld—Angol- Franczia- Németország jelesb termékeivel megismertetni a közönséget. — Vonjon bár e kezdet heves harczot maga után , mindegy, hol és mikor győzött a jó, küzdés nélkül? de a jó akarat soha nem fog lankadni, ha egyszersmind erős is, és egy kis kitartás mellett, mindig övé a győzelem. A játékrend változatossága egyik főemeltyűje fogna lenni az élénkebb látogatásnak. Most épen úgy ismételtetnek a darabok hétről hétre, mint az étkek valami rész vendéglőben. Hétfőn: burgonya = Szökött katona ; kedden: töltött káposzta = Csikós ; szerdán: lencse = Jegygyűrű ; csütörtökön: káposzta = Linda ; pénteken : fúrósgaluska= két pisztoly és így tovább. Ila igen jól megy a dolog , minden szombaton kapunk egy uj darabot, idest, megégetett pecsenyét! . . . És ezen koszthoz, melly minden pikantságot nélkülöz, meg fölemelt árak?! A kosztosok ugyan Hajdan a szegény nemesember honn maradt, ’s a megye tehetösbjei ’s értelmesbjei megválaszták a tisztikart, a követeket ’s intézték a megye dolgait, most ő bevitetik a székvárosba,’s magát senkinél csekélyebbnek nem érezvén, bárkinél is fentebb hangon intézkedik a közügyek felett ’s döntögeti az elméjétől el sem érhető tárgyakat; hajdan az okulás és tapasztalás közben elaggott férfiak mindenki szemében köztisztelet tárgyai valának, ’s ezek intézték az ország dolgait, a fiatalság pedig örvendett, ha hozzájok közeledhetett, ha őket megvonulva hallgathatta: jelenleg az ifjú alig serdülvén fel ’s alig rázván le az iskolai port, magát bárkivel egyaránt feljogosítottnak, sőt képesnek is érzi ,és felmenvén országgyűlésre, saját hallgatósága és a követek tiszte közt még azon különbséget sem akarja észrevenni, hogy a követ magaviseletét küldőinek utasítása szabályozza, őt pedig legfelebb rendőrség általi kiutasítás fenyegethetné. A magyar követ helyzete a külföldi képviselőkétől lényegileg különböző. Előnye, bölcsesége, mondhatnám szépsége az alkotmányunknak, hogy benne a választóknak törvényhozásbani részvéte nem képzelet, nem fickó, hanem valóságos tény és tettleges jog, mellynek gyakorlása végett hogy a követ küldőinek köztanácskozás útján kijelentett akarata által leköttethessék, az a jogok rendezetéből mint egyik legszükségesb kellék önként következik; mert hiszen a követ olly czélból választatik, vagy legalább kell hogy olly czélból választassák, miszerint az ne saját, hanem küldőinek akaratát tolmácsolja. Ámde, hogy e mellett ő még olyanoktól is függjön, kiket a törvényhozásbani részvétjog nem illet, kik azért bocsáttatnak a törvényhozás termeibe , miszerint hallgassanak és tanuljanak, hogy ő még ezektől is függjön, sőt kényök-kedvök szerint lepisszegtethessék, beszédében akadályoztathassák, a közönség gúnyává tétethessék, ’s e szerint az egész törvényhozás rendes menetében háborittathassék ’s drága ideje ekint fecséreltethessék, ezt megengedni ’s tovább tűrni nem lehet; legalább bizton remélhetjük, hogy ennek a legközelebbi törvényhozás véget vetene. Remélhetjük, mert a hallgatóságnak ilyen szabadossága először nehezíti, sőt gyakran lehetlenné teszi a küldök utasításjogának gyakorlatát; másodszor keseríti és alacsonyítja a követ, sőt általában minden törvényhozónak nehéz és legfőbb állását, végre olyanoknak enged befolyást a törvényhozásra, kiket az nem illet. Remélhetjük tehát, sőt bizton várnunk kell ezen nagy visszaélés teljes megszüntetését, mert ha a hallgatóság zsarnokoskodása szokás által tovább szilárdulni és rendszeresülni engedtetnék, úgy könnyen annyira fognánk juthatni , miszerint jóformán fel sem tűnnék többé , ha az öszszegyűlt csőcselék népfenhangon kezdené felbőszült mérges szenvedélyeinek kielégítését követelni, mikint egykor a franczia forradalmi törvényhozástól követelte a szörnyű vérítéletet, a girondisták kivégeztetését ,stb. Ezen okok és körülmények, úgy látszik, eléggé súlyosak nagylelkűen meg fognak jelenni , mert egypár krajczárral több adózás miatt nem fogják nemzeti színházunkat sülyedni hagyni, de szabadjon azon édes reményt táplálnunk , hogy az igazgatóság nem fog visszaélni a közönség bizodalmával, és új árai mellett nem maradand régi letargiájában. A Kisfaludy-társaság javára Kisfaludy ,Irené-je adatott először (!) A színlap sem fekete sem piros szegélyben nem jelent meg e napon. Feketén nem, mély gyászában, hogy egy olly eredeti mű a nemzeti színpadon csak olly későn — miután már egész tömege adatott rajta németből dolgozott bohózatoknak — juthatott előadatásra; pirosan nem, szégyenében a hanyag előadás miatt— mellyben olly darab részesült, melly hazánk legnagyobb költői egyikének géniuszától van áthatva. Ném ely színész szerepét sem tudta! Hát igy tisztelik Kisfaludyt a művészek? Hogyan érezzen aztán a nyers tömeg a halhatlan költő iránt?! ... A nagy Kisfaludynak — ki népdalaiban olly könyvet hagyott nekünk, mellyben minden perezben találunk lélekhangulatunk számára édes ambróziát, enyhítő nektárt, s nem tudnak méltóbb gyászünnepet rendezni művészetünk nemzeti csarnokában, mint egyik tragédiájának egészen elferdített előadását! Ha gyors cselekvény-menet nincs is a darabban, — de a dictió benne költői mély szellemtől áthatott; mégis föl tud a költő magasztos lelkesedése által, melly mindent megnemesít, phantasiájának aranyfényü szárnyain az érzelem ama magasságára varázsolni bennünket, mellyen a mindennapiságot messze hagyok magunk alatt. — De minden pillanatban váratlan theatre-coup-k nem lepik meg az embert benne — és ezért ették ezt el színészeink. Nem sokkal jobban járt .(Id. Richard.) — A közönség szép számmal jelent meg. Jele, hogy nem volna nehéz, jó darabok adatása által nemzeti színpadunkat hozzá méltó utón jó lábra állítani, közönségünk ízlését fölébreszteni, ’s a fölébredtetéet venn —nevetni. De milly egészen más történt, mint vártuk vala! Mit nem csinált Ilid. Richardból Egressy G. ur, kitől pedig már egy és más sikerültet latánk? Bohóczot! nemcsak nevetséges tarka ruhában, kinek nemcsak külseje kinőtt , púpos és sánta, hanem benseje is. Egressy úr sokkal jobban sántikált még szellemi fölfogásában, mint ezt a ,John Hagelt mulatságára testileg tévé a deszkákon. — Erélyes rendezőség, okosan vezérlett színpadi próbák a színész részéről minden illyes hamis felfogást meggátolhatnának, és oda hathatnának , hogy illy sziói remekek , ha nem épen tökéletesen is, minthogy a rendezőség sem lelkesedést sem a jellemek nl ki* ——