Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-05-23 / 597. szám

Vasárnap 597. Május 23. 1847.­­ BUDAPESTI HÍRADÓ. Ezen lapok mit­den héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban ti ft., postán bo­rítékban 6 ft. et. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Er­dély. Előléptetés. István főherczeg és Csehország rendei. Helyzetünk és a reformok XXIII. (Mit kell tennünk, hogy virágzóbb gyáriparunk legyen?) Az árjegyzékek I. Néhány szó a falusi iskolák állapotáról. Budapesti hirharang. Pestváros bűnügyi statistikájának évi átnézete. Külföld. Nagybritannia. Fran­­cziaország. Spanyolország. Poroszország. Görögország. Amerika. Hiva­talos és magánhirdetések. IRODALOM ÉS TUDOMÁNY. Köny­vism­ertetés: Ősiség. Irta Gosztonyi Miklós. Nyomatott Pesten 1847. n­adr. 65­1. MGYIARORSZÁG és ERDÉLY. A nagy magyar kir. udv. kamara a dobrovai harminczadhivatal­­nál megüresült ellenőrségre K­o­s­z­t­i­c­h Anasztáz glinai utlevélvizsgá­­lót alkalmazta. 19 (ISTVÁN FŐHERCZEG ÉS CSEHORSZÁG REN­DEL) Hazánk királyi helytartója István föherczeg Csehország rendeinek folyó he­lokén Prága városában tartott ülésében azoktól elbocsútott, kik ő cs. kir. föherczegségéhez hivata­los helyzete és polgári viszonyainál fogva eddig legközelebb állottak , kik a főherczeget a közélet és országos tanácsko­zások körében rendithetlen bizodalmuk által hazafias meleg­gel folytonosan támogatván , nemes szívek fogalma és józan belátásuk tanácsa következésében Csehország fenséges kor­mányzója körül rokonérzéssel egyesültek , kiktől tehát csak fájdalom érzetei közt válhatott el. A rendek szemei feszült érdekkel állapodtak meg a fenséges szónok arczán, mintha vonásb­ól akarnák leolvasni a reményt, mellyel kétes hány­­kodások között tápláltak és mellyröl az ingatlan elhatározás szavai daczára lemondani nem akartak. — Alig hangzottak el a búcsúzó főherczeg őszinte fájdalmával megékezett sza­vak, midőn gróf Salm, a kormányszék elnöke, a ki nem­­pótolható veszteség érzete által elkeserített kebellel a ren­dek közepéből felállván, a való fájdalom férfias hangjával azon gyászt tolmácsolta, m­elly a legfényesebb csillagától meg­fosztott Csehországot egyik halárától a másikig tölti el, el nem hallgathatván abeli érzelmét, hogy midőn Magyarország talán még csak sejdíti nyeresége mértékét, Csehország ren­dei az élet és tapasztalás által javítva veszteségek nagyságát tökéletesen érzik,—’s midőn növekedő lelkesüléssel felszólítá a rendeket, hogy ő felsége királyi széke előtt kérjék vissza a fenséges fökormányzót, ki, mióta Csehországban a közigaz­gatás élére állott, fényes pályáját minden időben és körül­mények közt soha nem csüggedő munkássággal ’s fáradhat­­lan buzgalommal futotta meg — e szavak villámként minden­kit megrázva felgyújtó viszhangra találtak, a rendek heves éljenekkel és lángoló igen, igen­ekkel felelvén e végett rög­tön küldöttséget kirendelni akartak — ’s ütött az idöpercz, mellyben Magyarország királyi helytartója a rendek előtt ezen ragaszkodásuk és szives érzésük kiömléséért mély há­láját kifejtvén, más részről azonban a felséges urunk királyunk kegyelmes parancsa iránti engedelmességet legelső polgári kötelességének nyilvánítván, a rendeket felzúdult érzelmeik elnyomásával, hasonló kötelességük teljesítésére intette; ütött az időpercz, mellyben kedves hazánk legkedvesebb szülöttje a hazafiság tiszta szent sugallatából erős é s ingatlan elhatározását jelentette ki, hogy a királyi helytartóság el­vállalásával azon országnak, mellyben született, elfelejt­­hetlen édesatyja emlékének tartozik, kinek ötven éves ve­zérlete alatt uj életre ébredt nemzet élére ő felsége által pa­rancsoltam­ , ezen kegyelmes akaratnak hódolni nem csu­pán kötelesség, hanem keblére olly erkölcsi kénytelenség, mellytől épen úgy nem válhatik meg, mint önmagától. Engedtek a dicső szónoknak Csehország tisztelt rendei, a hála és áldás — könnyekkel vegyült — érzeteivel kisérvén az uj helytartót fényes hivatásába, fájdalmuk némi enyhü­lését abban találván , hogy öt egy testvérországnak engedék által, mellyel három század óta ugyanazon egy dicső korona alatt jó és bal szerencsében osztoztak. Felvirad tehát nem sokára a nap, mellynek legfényesebb sugári királyi helytartónkat budai palotájában üdvözölni, azon nap, mellyen örömében felriadó hazánk képviselői,nem­zeti reményünk minden kincseit imádva szeretett elhunyt ősz nádorunk égő vágyással várt fenséges fia erőteljes kezeibe egy lélekkel, egy hanggal letenni fogják. Pártbilincs nélkül lép a király és nemzet választottja ha­zánkba, egyedül az ország valódi barátait nézvén szövetsé­geseinek — kisérve azon köztisztelet és birodalom emlékétől, melly a ritka tulajdonival tündöklő királyi herczeg iránt Mol­dova partjainál olly lelkes egyhangúsággal nyilvánult, hogy a nemzetszerelem kiharsogván magát az ország kisteremében, vigye el érzelmeit a Duna ’s Tisza nagy síkjaira, el a magas Kárpátok közé és a viszhangoktól rendüljön meg a szép haza, mellynek fiai a búcsúzó herczeg fájdalmát ugyan fel tudják fogni, de kiket szivök sugalma nem enged kétkedni, hogy a szomszédországban tapasztalt birodalom és szeretet édes emléke , a magyar faj lángoló hódolata, hű ragaszkodása és őszinte érzelmeinek győzelmi melegével öszsze fog forrni. El fogja-e István főherczegünk a fellegeket mindig oszlathatni, mellyek jövendőnk körül itt ott felmerülnek ? tarthatunk-e számot szives és hathatós segedelmén­, midőn az állások és politikai hitek különféleségéből származott viták keserűsé­gében reményünk a tárgygyal együtt feloszlani készül ? Igenis, ha a pártoknak tiszta szándékba öszveforrt képviselői férfiúi elszánással fejedelmünk törvényes hatalmát és honunk javát védvén, az arra vezető módok választásában, mellyek iránt különböznek, inkább érezni fogják a szeretnivágyást mint a gyűlölet szükségét. JX Helyzetünk és a reformok. XXIII. febr. 12. (Mit kell tennünk, hogy virágzóbb gyár­iparunk legyen ?) Tegyük fel, hogy közigazgatási rendszerünk egyszer már bi­zonyos civilisatioi lábra van állítva — mert most még sem az európai, sem az ázsiai civilisatioéba nem illik — ’s a földbir­tokban fekvő erőket még fogva tartó némelly nyögök el van­nak oldva — addig úgyis csak félszeg lenne minden egye­nes intézkedés------mi maradna további teendőnkül ez ügy­ben? Ellenzéki kortársaink előtt ez már nem is kérdés Senki sem olly gyors a kérdések megfejtésében ,­nt ők. Alig van­nak feltéve, már meg is vannak oldva. A legtövisesebb po­litikai vagy közgazdasági probléma nekik gyermekjáték. Illy könnyűséget az ember csak zsenikről képes feltenni, kik a nélkül, hogy elemeznének és vizsgálódnának, fejtörés nélkül találják ki a feladások titkát. — „A honiiparnak pro­­tectio, védrám kell!“ — Ez az ő feleletük a feltett kérdésre. Ennek kitalálására, az igaz, nem kellett sem fejtö­rés, sem lángész; sőt épen ellenkezőleg, csak elhamarko­dott bekapása egy félreértett idegen divateszmének és a leg­szélső könnyelmüségü gondolatlanság .... Egy magában vastag édességü, antisocialis, képtelen tant, mellyet a tudo­mány rég — ’s már az élet is elitélt, a mercantilismust, ha­lottaiból, számtalan elhunyt és elporhadt tan­társainak rom­jai közöl, előrántják egy szomszéd országban , mellynek sajátságos, elszaggatott helyzetében ’s közszelleme zsibbadt vagy szerteszétirányló ’s ép azért erőtlen állapotában , min­den jelszó, melly egyesít, pillanatig üdvös szolgálatot tehet — felezsezomázzák a hazafiság és nemzetiség lánglobogó, szivárványszíneivel, elnevezik ,a közgazdaság nemzeti rendszereinek és népszerűvé lesz-----------hol? Ma­gyarországon ! Németországnak volt irva ’s hazánkról tán egy szó sem állott benne; — de elég az, hogy ,nemzeti‘ volt a neve ’s egy hatalmas ország úgynevezett ipari urasága ellen intézve ,külföldnek adózás,­ gyarmati viszony gyűlöletessége eleven színekkel festve, —hogy nálunk olly szerencsét csináljon,mint ha valamelly felettünk őrködő nemzeti geniusnak lett volna kijelentése. Semmi csuda benne : — a híres, boldogult dr. List ipari politikája — kinek halhatatlanságát nem a mer­cantilisms új és népszerű kiadása, hanem a németországi belvámok eltörlése, ’s a vámszövetség születése körüli érde­mei alapították meg — hazánkfiainak legmegrögzöttebb bal­­ítéleteit foglalta némi tudományos rendszerbe. . . Meg volt már fejtve, miért nincs hatalmas iparunk, mert nincsen védve; sőt egy felnőtt, hatalmas szomszéd vetélytársnak martalékul van oda vetve; világos már, mint a napfény, miért nincs pénz az országban: mert kifoly a passiv keres­kedés által .... Tehát, hogy erős honi műiparunk és aktiv kereskedésünk legyen, védvám és védvámrendszer for ever! — Védvámot követel Németországon a vámszövet­ség, tisztán szabadkereskedés elvére alapult, üdvös intéze­tének aegise alatt felvirágzóit, fonó-, szövő- ’sat. gyáripar; — tiltó - nemcsak védvámokat állít fel magának az uralko­dásra jutott franczia milliomosok plutocratiája ... — hogy engedhetné meg a sedani, elbeufi, roueni, fourchambaulti, de­­cazevillei ’sat. posztó, gyolcs, karton, vas­alat, gyárosok gaz­dag és tömött phalanxa, hogy a honi piacznak és a honi fo­gyasztók millióinak idegen iparos is ajánlhassa talán olcsóbb készítményeit? Kizáró védelem ,a nemzeti munká­­­nak! — az övé a honi piacz és honi fogyasztók! a n­e­m­z­e­t pedig------mi vagyunk! — és Magyarországon ki kiált védvámért? Azt gondoljátok, a kőszegi vagy szakolczai posz­tósok ezéhe a disznódi szürposztó, vagy a szepességi lenszö­vők ’sat.? Nem. Ezen iparosok azon szükségnek, melly őket létre hozta, megfelelnek, ’s a szerint fognak gyarapodni, mint amaz növekedni fog; — megelégesznek azon tisztessé­ges jövedelemmel, mellyel munkájok és tőkepénzekkel meg­érdemelnek , — és eszökbe sem jutna azon vakmerőség, hogy csekély számú osztályuknak monopóliumot követelné­­nek a fogyasztók milliói felett. Ezt épen az teszi, kitől az em­ber legkevésbbé várná---------a fogyasztók legfogyasztób­bika és legtermékellenebbike — a táblabiró! — Ha a sziléziai és flandriai lentakácsok ezrei, kiket a szö­vő­gépek ínségbe sülyesztettek, — a karton-nyomtató gyá­rak számára dolgozó csehországi gyapotszövök, kiket saját feleik és a nyomtató gyárak szerfeletti versenye a minden­napi falat bizonytalanságába helyezett, — a lyoni, manches­Előfizethetni helyben kiadóhivatalban, hatvani ut­­czal Horváth-házban 18.k ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg. KÖNYVISMERTETÉS. irodalom és Tudomány. ngodalmaiban annyira jártas bíró , ’s — ha lehetne úgy szólni — magának ezen ösiségnek némi megtörésére felállított váltójeltör­vényszék elölülője férfiasan nyílt felszólamlását e munkájában ol­vashatni , kettős örömünkre válhatik. De épen e szempontból tekintvén jelen munkát ismertető, senki ne várja tőle, hogy irodalmi bűvetkés alá fogja azt venni, ’s olvasóit azzal untatja. E helyett A felszólamlott „országos fabirót“, a nyíltan föllépett hi­vatalnokot,­­s mindenek fölött az „aviticitas“ tévelyeit annyira kibontó mély turistát tekintvén ism.­telen munkában , midőn azt a tisztelt közönségnek — mert ,Magyarország pillanatai drá­gák­ — siet bemutatni, egyszersmind kijelenti, hogy habár e them­a már az előtt is sok oldalról meghállyatott, és statuspoli­tikai tekintetben az ez érdembeni vélemények különbözők lehet­nek, de juridicai tekintetben , jelesen ,jurist pereink (engede­tem e Verböczyes kifejezésekért , hisz azok ellen küzd az egész kor, ’s jelen röpirat is) .Jurist pereink bonyodalmai tekintetéből mondom, az ősiség kártékony, aggasztó, és sok esetben saj­nálatig hiú volta ismertető tudtára, eddigelé úgy, mint jelen munkában van , fölvilágosítva még nem volt. ’S a 11., 28., 31., 38. lapokon foglaltak, ismertető nézete szerint, csak a jogtudo­mány és törvénykezés mélyében találhatott valóságos gyöngyök, ’s részint csak szerző helyzetebeliek által tudhatott igaz tények. Ki ezekkel meg akar ismerkedni, olvassa meg — ’s kérjük vegye szivére — e jeles munkában mondottakat, gondolkozzék,­­s mi fődolog ! tegye a teendőket. Ismertető is ezt kívánván hát tenni, szabadjon neki — magát szerzőt beszéltetve, minden alacsony dicsérgetés helyett annak néhány elveit ismertetni meg. "S­im illyek ezek : „A kifejlődött tizenkilenczedik század már nyíltan kiáltja: a személy nem a földért, de a föld van a személyért, és az em­bernek nem az rendeltetése, hogy a földhöz ragadjon, de a bir­tokot , mint mindent miről rendelkezhetik , határnélküli kifejlő­désre eszközül használja. (4. 1.) Azért is csak bátran neki, és ne csak mindig a közállományi jogok körül, de tekintsünk bem­agán­­polgári törvényink viszonyaiba is mélyebben. — Mindig csak ez­­zel foglalkozni , amazt pedig háttérbe szorítni, mi egyéb , mint „propter vitam vivendi perdere causas“ ? (5. 1.) „Ezen általános korm­ány ellenére az a kérdés: 1. Megállhat— e Magyarhonban az ősiség vagy sem ? (4.1.) Mire (u. m. 5. 1.) bátran minden habozás nélkül ki lehet mondani: az ősiség, — a magyar ne­mesi birtoklati rendszer magát túlélte, az többé nem állhat, annak meg kell szüntettet­­□­­ e ! Ugyanis a) A birtok tagos­í­tás az ősiség egyik főtámaszát meg­döntötte. De b) Megdöntötte még kézzelfoghatóbban az úrbéri tör­vény engedte örökváltság. (6.1) Továbbá c) Halálos, orvosolhatlan sebet ejtett az ősiségen a kisajá­tításnak törvénybe igtatott eszméje. (7.1.) Ezenfelül d) A kor jelszava: okos, czélszerű földművelés, ipar, kereskedés, szorgalom, hitel! (8.1.) e) Az ősiség , mint minden végtére az ég alatt, i­d­ej­é­t lejárta, sőt a kijavitandó magyar ősi épületben majdnem egyedüli főfal, mellyen támaszszal vagy aláépitéssel segíteni tel­jességgel nem lehetvén, egészen le kell rontatnia. El tehát, és pedig mindenek előtt az ősiséggel; de el azért is, mert f) Az igazság ki­n­yo­mo­z­ás­ára , ha már annak csak­ugyan igazságnak kell lenni, hogy a birtok mindig a törzsökös első birtokosra viszszaszálljon, szükséges , megkivántató hiteles­séggel bíró, hézagtalan eszközök nálunk hibáznak. (11.1.) Hogy pedig ezek tagadhatlan eredményei az elavult szabályok­nak , mutatja g) A gyakorlatilag kifejlett valódi állása a mai ma­gánjogi viszonyoknak. (14. 1.) h) Ha az idő­mérgezte szabály annyira belé harapódzott a nemzeti test belsejébe, hogy mételye nemcsak a bőrt és hast emészti, de már a szív és lélek munkáló inait is érni kezdi, ak­kor itt a végidő, és a bajon , n­a különben nem lehet, segítői kell seborvosi késsel is. És ide jutottunk immár korunkban az ősiség eredményeivel. (19.1.) A Ildik kérdésre, arra t. i., megtette-e kitű­zött kötelességét az ősiség eddig? és teljesít­het­i - e j­ö v - r­e ? (31. I.) a leghatározottabban legyen ki­mondva : Nem!! és annyival inkább nem, mert a korona irá­nyában is gyönge a rendszert eléggé gyámolitui. (35. I.) Nekünk már olly magánjog kell, melly ne csak személyt kivétel nélkül A pünkösd ünnepek m­iatt jövő kedden lapot nem adhatván, legközelebbi számunk csütörtökön jelenendik meg. r_ *­ Adjuk ezen röpiratnak, egy érdemes kézből vett ismertetését legkisebb változtatás nélkül. A munkára netán teendhető némelly ész­revételeinket más alkalomra tartván fen, midőn t. i. általunk az kritikai szempontból fog tárgyaltam! — S­z­e­r­k. ÖSZSÉG. Irta Gosztonyi Mik­lós. Nyomatott Pesten 1847. Tratt­­ner­ Károlyi tulajdona. 65 lap. *) De jaj, csak igy jár minden az ég alatt Felforgat a nagy századok érez keze Mindent-----------— — — — — Berzsenyi. Azt mondja tisztelt szerzőnk jelen munkája 28dik lapján: ha lehetne biráinkra némi neheztelésünk, ez az volna, hogy mi régen fel nem szólaltak. Ők látták elég unalmas és fáradságos foglalatosságaik közt gyakorlatilag , hogyan fejt ki a végnélküli perlekedés a magyarban kétféle lelkiismeretet. — Látták, miké­pen a többi szomszédok — kezdik sepreni a százados port. — Kétségkívül nem lett volna eredménytelen a vészharang férfias és szünet nélküli kongatása , már abban az időben , mellyben fe­lejthetetlen Ferenczünk többi — testvéri kapcsolattal velünk össze­függő—népeit, a legfelvilágosodottabb elveken sarkalt törvény­­könyvével megajándékozta; — — nem lenne-e üdvösséges, vagy talán — elkerülhetően, egyáltalában az országok jóbirái vállaira — még azt a magasztos kötelességet is — föltenni, hogy az előttünk jobban , mint bárki előtt szünetien kifejlődő népélésről, időszakról időszakra a törvényhozásokat felvilágosítani,­­ egy­szersmind arról is oktatni tartozzanak , mi jó , vagy kártékony eredményei mutatkoznak gyakorlatilag a felállított törvények­nek.“ (29. 1.) Ismertető e nézetben osztozván , legyen szabad mindenek előtt örömérzetet nyilvánitni, hogy az irodalom terén, hazánk egyik főtörvényszéke elnökével, ’s szerzővel­smertető tudtára legelőször, találkozhatik. Mert ha szerzőben a jogtudóst magát is hivatva látjuk korunk ezen egyik legbonyolultabb kérdése fölötti vitatkozásra: a törvénykezési pályán, és ép az ősiség­be­

Next