Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-05-30 / 600. szám
Vasárnap Május 20. 1847. Előfizethetni helyben kiadóhivatalban, hatvani utczai Horváth-házban Sestik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pont, és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. Hibaigazítás. Helyzetünk és a reformok XXVI. (Mit kell tennünk, hogy virágzóbb gyáriparunk legyen?) Megyék: Közgyűlés Liptóban, Körösben. Budapesti hirharang. Nyilatkozata :Mátyás Kanczimír színműve. Tűzvész Rimaszombatban. Külföld. Francziaország. Spanyolország. Északamerika. Törökország. Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM ÉS TUDOMÁNY. Külföldi munkák: a) Burchardi: Staats- und Rechtsgeschichte der Römer. Stuttgart 1841—1844. b) Walter: Geschichte des römischen Rechts bis auf Justinian. 1845. c) Weil: Geschichte der Chalifen. Erster Band vom Tode Mohammeds bis zum Untergänge der Omerjaden 'sat. Mannheim, Wassermann 1846. Handbuch der allgemeinen Weltgeschichte, für Schule und Haus. Dritte Auflage. Regensburg 1845. HIAGYARORSZÁG és ERDÉLY. ő cs. kir. ap. Fölsége Kilián János kömlői, Csontos József várkonyi plébánosokat, Németh Mihály professort és Ferenczy Imre érseki kanczellárt az egri érseki megye tiszteleti, kanonokává, továbbá Ridl János karancskeszi és Szuhányi János doboczi plébánosokat a rozsnyói káptalan tisztjb. kanonokivá kinevezni; végre Beniczky Auguszt kir. ítélő táblai ülnököt,kir. tanácsos czimmel diszesiteni,legkegy. méltóztatok. cs. kir. ap Fölsége Reinisch Lajost a nagyszebeni kir. teréziai árvaház igazgatóját Erdélyben a károlyvári székes káptalan tisztib. kanonokjává; — Biró Miklóst pedig az erdélyi kir. kormányszéknél tisztib. fogalmazóvá kinevezni legkegy. méltóztatott. Frankenburg Adolf magyar kir udv. kamrai járulnak a magyar kir. udvari kanczellariához magyar tolmácscsálon érdemesítve. Pitzinger János a budai kerületi főpostahivatalnál kezelőtiszt ellenőrködő tisztté, Seile Sándor, Geörch Móricz és Mottoni Zsigmond járulnokok pedig ugyanott kezelőtisztekké lőnek előléptetve. A nagy magyar kir. udv. kamara a zólyomi k. bányakamrai uradalomban megüresült badini ispánságra Weiterschütz József zólyomi ispánt, ’s az ekép megüresült zólyomi ispán-állomásra Nikolásy István gyakornokot léptette; továbbá az aradi kir. sóhivatalnál megüresült ellenőrségre saját kérelménél fogva Polonyi Gotfriedot vallemarei kir. sótárnokot alkalmazta; nemkülönben a nádszegi k. sóhivatalnál megüresült ellenőrködő mázsamesteri állomásra Lackenbacher Ferencz barcsi sómázsamestert a Barcson megüresült sómázsálóságra Szlabigh Jakab pajtnőrt, végre a Vágujhelyen megüresült k. sótárnokságra báró Clauer Jánost pozsonyi ellenőrködő sómázsamestert érdemesíté. IGAZÍTÁS. Múlt 599ki pénteki számunkban a nagyszalontai tűzkárvallottak segedelmezéséről szóló értesítésbe következő számhibák csúsztak, u.m. „lapunk 593. számában“ helyett áll „lapunk 592. számában 1, továbbá „85 pfttal“ helyet „95 pfttal“, és „86 ft égőben" helyett áll „96 ft pengőben“ , mit ezennel megigazítani kötelességünknek tartottunk. Helyzetünk és a r e f o r m ok. XXVI (Mit kell tennünk, hogy virágzóbb gyáriparunk legyen?) Szóljunk még a védvámrendszerről. Hogy ez nem egyéb, mint a privát monopólium rendszere, meglepőleg tünteti szembe azon körülmény is , miszerint az iparirzek mindenütt egyaránt sürgetik — a jobb útra tért Angliát és Északamerikát kivéve — , ott, ahol az adók terhesek, így indokolják követelésüket—„a mi terményeinket súlyos adók nyomják, midőn az idegenek vagy keveset adóznak, vagy adómentesek; adjatok tehát védvámokat, hogy a termesztési föltételek közti különbség ki legyen egyenlítve“ — azaz: a súlyos adókkal terhelt fogyasztókra (mert hiszen ők fizetik a termesztők minden költségeit) vesselek még újabb adókat.-----Mintha ezen adóbeli többség bőven ki nem volna egyenlítve a sokkal jobb közlekedési eszközök, jobb és gyorsabb igazságszolgáltatás és általánosan jobb rend által . Az adómentes országbeli műipari termesztő, vasty annak fog a dalian prókátora, szintúgy védvámot követel... azért talán, hogy tetemes adófizetésre legyen képes? ez ürügynek legalább, szép volna—, de nem, hanem azért, hogy azon előnyöket, mellyeket a szomszéd nagyrészt épen több adó fizetésének köszönhet, magára nézve hatástalanná tehesse, vagy kiegyenlítse. Illy ferdeségek az embernek csak egyedárusi ösztönében foganszhatnak meg,s hogy logikai következéseikben mind képtelenségre vezetnek, azt már bőven megmutatták. Azért nem is akarjuk k. olvasónk figyelmét száraz fejtegetésekkel tovább fárasztani, hanem kárpótlásul egy költött petitiót iktatunk ide egy kis könyvből "), mellyben a védvámrendszer képtelenségei igen ma„t milliója a franczia faggyú-, stearin és viaszgyertya - öntőknek, lámpa-, gyertyatartó-,reverbera-, koppantó - és eloltógyártóknak, faggyú-, olaj- gyantatermesztőknek, szesz- és általában minden világításra tartozó dolgok gyártóinak. A köretkamara tagjaihoz: „Urak! Önök a jó uton vannak 2). Önök megvetik az elvont tdeoriákat; bőség, olcsóság önöket nem igen érdekli. Önöket kiváltképen a termesztő sorsa tartja elfoglalva, meg akarják őt szabadítani a külföld versenyétől, egyszóval: megőrizni a honi ipar számára a honi piaczot. „Íme, mi egy igen gyönyörű esetet szolgáltatunk önöknek, alkalmazni... hogyan mondjuk no? theoriásokat ? nem semmi sem csalárdabb a theuriánál, tanokat? rendszerüket? elveket? de hisz’ önök nem szeretik a tanokat, irtóznak a rendszerektől, ’s mi az elveket illeti, ezekre nézve vallomásuk az, hogy társadalmi gazdaságban nem léteznek ; azt mondjuk tehát, gyakorlatukat, theória- és elvnélküli gyakorlatukat. „Mi egy külfödi vetélytársnak türhetlen versenye alatt görnyedezünk, ki, mint látszik , a világosság termesztésére nézve a üdéinknél olly sokkal kedvezőbb körülmények közé van helyezve , hogy azzal honi piaczunkat mesés olcsóságú áron árasztja el, mert mihelyt csak mutatja magát, azonnal megszűnik a mi árulásunk, a fogyasztók mind hozzá folyamodnak’s a honi iparnak egy főágát, mellynek elágazásai olly számtalanok , egyszerre a legteljesebb zsibbadtság üli meg. Ezen vetélytárs, ki nem más mint a nap, olly ádáz Mbornt visel ellenünk , hogy azt kell gyanítanunk, tán a hitszegő Albion uszította fel ránk (milly gonosz diplomata !) , annyival inkább , mert ezen gőgös sziget iránt különös kedvezésekkel viseltetik, mellyeket irányunkban mellőz. ") Sophismes économiques par M. Frederic Bastiat. Paris 1846. latságosan vannak kézzelfoghatókká téve. Íme: 2) Épen az 1844diki törvényhozás tiltotta volt ki igen magas védvám által Francziaországból a sésamot, egy igen olajdús egyiptomi és syriai növénymagot. „Arra kérjük önöket, legyenek szívesek egy törvényt hozni, melly bezárását parancsolja meg minden ablakoknak, födéllyukaknak, nap- és szélellenző tábláknak és rostélyoknak, függönyöknek, ökörszemeknek, egy szóval: minden nyások , lyukak , hasadékok és repedéseknek , mellyeken a napvilág a házakba szokott hatni, véghetetlen kárára azon szép iparágaknak , mellyekkel mi hizereghetünk magunknak, hogy megajándékoztuk a hazát, melly ma már nem hagyhatna minket háladatlanság nélkül martalékául ily egyenetlen harcznak. „Ne tessék követ uraknak gúnynak venni kérelmünket, ’s legalább ne utasítsák vissza, a nélkül hogy meghallgatnák az okokat, mellyeket támogatására felhozhatunk. „Legelőször is, lám, ha a mennyire lehet, minden utját elzárták a természetes világosságnak , hagy a mesterséges világnak szükségét teremtik, ugyan mellyik ipara a hazának, melly egymásután munkásságra ne lenne ösztönözve ? „Ha több faggyú fogy el, több marha és juhra lesz szükségünk , következőleg mesterséges rétek virulandnak fel, a hús , gyapjú, bőr és kivált a trágya , ezen alapja az egész földművelői gazdagságnak, tetemesen fognak szaporodni. „Ha több olaj fogy el, majd ki fog terjedni az olajfa, mák és repczemüvelés. Ezen dús és földes gázó növények épen helyükön lesznek, felhasználni azon kövérséget, mellyel a marhatenyésztés kölcsönzendett a földnek. „Homokpusztáinkat szuroktermő fák boríta adják el Számtalan méhrajok gyűjtendik be hegyeinken azon illatos kincseket, mellyek most haszontalanul párolognak el, mint a virágok , mellyekben rejtve voltak Nincs egy ága is a földművelésnek , melly nagy fejlődésnek ne indulna. „Hasonlókép fog történni a hajózással is: ezerenkint indulandnak ezek a czethalászatra !),’s kevés idő alatt olly tengerészetre teendőnk szert, melly képes lesz Francziaország becsületét fentartani 's megfelelni az alábbira folyamodó gyertya-, lámpa- ’sat. gyártók hazafias érzékenységének 3 4 5). „Mit mondjunk még a „párisi czikkek“ről? 4) Rövid idő múlva az aranyozott, bronz- és kristály-gyertyatarlók, lámpák és csillárok olly tágas tájakban fognak ragyogni, mellyekhez képest az eddigiek csak bakonyák. „Nncs egy is , a szegény szurokgyüjtölés homokbuczkájának tetején, le a komor kőszénbányászig sötét aknájának fenekén, ki munkabérét és jóllétét növekedni ne tapasztalná. „Csak gondoljanak önök, urak, jól utána, ’s meg fognak győződni, hogy talán egy franczia sincs, elkezdve a dúsgazdag anzini p részvényestől le a legszegényebb gyufaárusig , kinek állapotát kérelmünk sikere ne javítaná. 3) Az úgynevezett czetvelöböl a legszebb és legtökéletesebb gyertyát szokták gyártani. 4) Ha a „tengerre magyar“fele egykori nagy hatására gondolunk , képzelhetjük a jelen pelitiónak ezen passusa menynyire electrisálhatta az illetőket. — Sze rk. 5) A divat és művészet körébe tartozó, nagyobb részint Parisban készülő árukat „articles de Parisának nevezik a francziák. f) Gazdag kőszénbánya-vidék északi Francziaországban. stbcialMM és tudomány. BURCHARDS: STAATS UND RECHTSGESCHICHTE DER ROIVIER. (A rómaiak álladalmi- és magánjogtörténete.) Stuttgart 2. B. 1841 — 1844. WALTER: GESCHICHTE DES RÖMISCHEN RECHTS BIS AUF JUSTINIAN. (A római jog története Justinianig.) 1845 2te Auflage. A philosophicus törvénytudósoknál a doma, hogy a most bármilly európai országban létező magánjog a római és egyházi jogon alapkők , ezekből fejlődött ki, miből következik, hogy annak , ki bárminemű magánjogba mélyebben akar beavattatni, a római és egyházi jogot szükségkép ismernie, kifejlési phasisait éber figyelemmel követnie kell. Ezt nagyon érzik a német turisták, és vajha a magyarok is átlátnák ! Ha valaha , bizonyosan most szükség azon, minden újabb törvény, minden újabb magánjog két alapját, kútfejét tanulni, most, midőn egész létünk átalakulás , és igy a magánjog nagyrészbeni megváltoztatása elkerülhessen. A hires Code Napoleon elegendőkép tanúsítja szerkesztőinek a római és egyházi jogbani jártasságát ; hasonlókép minden a német tartományokban történt organikus magánjog-változások , e két jog alapján fejlődtek ki. A magánjog azon két kútfejének mély ismerete nélkül mindig azon nem diszes helyzetben leszünk, hogy törvényeket hozunk, a legjobb szándékkal ugyan , de mivel a szándék és tudomány nem egyrangú, tehát három év leforgása után már javítanunk kell a még alig is jbul kikerült törvényeken. Azok előtt , kik a magyar ,corpus juris'-t avas obscuritásnak mondogatják, azok előtt természetesen sem a római sem az egyházi jog kegyelmet nem talál, de azért ezen két jogot ismerni mégis mindenkinek szükséges, ki a hazai törvényeket tökéletesen érteni, azokat korunk változott körülményeire alkalmazni, rajtuk sikerrel javítni akar. És ezért szólunk a fentebb kijelölt két könyvről. Az újabb időben Németországban sok — a római törvényt érdeklő — compendium jelent meg , mellyekben egyszersmind a római magánjog belső és külső története adatik elő; illyen Burchardi munkája is, mellyre nézve csak azt sajnálhatni, hogy még nem készült el tökéletesen. A munka eddig megjelent része a római statusjog külső históriáját, belső históriájának főrészét, a családi és birtokjogot foglalja magában; a munka folytatása 1845re ígértetett ugyan, de mindeddig meg nem jelent, kétségkívül mert a tárgy roppant nagysága, Burchardinak olly sebes dolgozást nem engedett , mint minőt a könyvárus reméllt. Walter Ferdinand ur jónevü iró ; eddigi munkái hatottak ’s erősen is olvastatnak,’s ez különösen elrendezéseknek é s az előadás sajátságának tulajdonítandó , a kútfőket megvizsgálja, az anyagot központosítja , és egy, könnyen áttekinthető egészben terjeszti elő. A könyvnek is, mellyről itt szólunk, ugyanez érdeme , jelleme Alapeszméje a római státusalkotmány históriája, mi által a római jog külső és belső története , t. i. a törvénykuzfők, a törvénytudomány , a perek, a büntetőtörvény az első kiadásban mellőzve van. Az epochák : a legrégibb idők a plebejusok felvétele, a két pártok ellenségeskedése, a tökéletes respublika, a respublika utolsó ideje, az alkotmány Augustustól Constantinig, végre Constantától Justinianig. Ebből elég világos, hogy Walter úr az epochák kijelölésében nem annyira bizonyos éveket, mint inkább az alkotmány benső változásit tartotta szemben, mi ügyes keze alatt igen jeles eszközzé vált az átpillantás könnyebbítésére, az átpillantásra mondom, mellyet olly nagyszerű tárgyban könnyen elveszthetni. A styl világos, egyszersmind szabatos; a jegyzetek igen érdekesek. A legújabb, ezen tárgyat érintő, literaturáról is szól Walter úr elég terjedelmesen jegyzéseiben. — Olvasóinknak, kik a római joggal foglalatoskodni akarnak , e könyvet méltán ajánlhatjuk. Gr. M. J. WEIL: GESCHICHTE DER CNALIFEN (A chalifák története) nach handschriftlichen, grösstentheils noch unbenützten Quellen bearbeitet. Erster Band vom Tode Mohammeds bis zum Untergänge der Omerjaden, mit Einschluss der Geschichte Spaniens, vom Einfall der Araber bis zur Trennung vom östlichen Challfate. Manheim, Wassermann 1846. Kit érdekelhetne inkább a mohamedanismus terjedése, mint minket magyarokat? hisz az utolsó nagy nemzet, melly ezen hithez ragaszkodott, a török, és milly nagyok voltak Magyarország viszonyai ezen nemzettel, milly nagyok ezek most is, ’s milly nagyok lesznek még méltó tehát a mohamedanismus terjedéséről bővebb ismeretet szerezni, és ezt merithetünk azon könyvből, mellyet ezennel a közönségnek bemutatunk. Weiler már kitüntette magát Mohamed életének leirása által, mellyet néhány év előtt közrebocsátott; a munka, mellyről most szólunk, amannak folytatása. Feltűnő, hogy a harmadik chalifánál a trón miatti viszályok kezdődnek, és többé meg nem szélnek; ez végre a chalifátusnak három részrel oszlatását szülte, és igy elgyengülését f okozta; de a jelen könyv csak az omejjádok elenyésztőig , Spanyolország elszakadásáig terjed ; a chalifalus sorsa Spanyolország és Afrika elszakadása után a következő kötetben fog előadulni. A jelen rész elősorozza a chalifalus roppant növekedését; az Industól a pirenai hegyekig hallal szólt az Imán szava: „az Isten nagy!“ ezen időben és később is az arab tartotta fen a tudományt, és midőn Európában az, ki olvasni tudott, tudósnak tartatott, Bagdad és Kairóban Aristoteles philosophiája taníttatott. Az araboknak sokat köszön a tudomány. Hogy többet ne említsek, a számjegyek, mellyekkel élünk, arab találmány, az algebrát nekik köszönjük, és a hangjegyek (kónik), a taktus felosztása arab találmány, nem pedig európai, mikop ezt eddig közönségesen hitték. — A munka stylje ’s az előadás kellemes, ajánljuk mindazoknak, kik egy a világtörténetben nevezetes nemzettel megismerkedni kívánnak , kik bővebb tudósítást óhajtanak azon hit terjedéséről, melly egy megczáfolhatlan igazságon és egy szükséges hazugságon alapul: „Csak egy az Isten, és Mohamed az ő legnagyobb prófétája.“ Gr. M. J. HANDBUCH DER ALLGEMEINEN WELTGESCHICHE (az egyetemes világtörténet kézikönyve) für Schule und Haus bearbeitet nach den Werken von Alzog, Annegam, Döllinger, Wiedemann und Anderen. Dritte, sehr vermehrte und theilweise unbearbeitete Auflage. Regensburg 1845. Verlag von G. Joseph Manz. E könyv első kiadása 1835ben jelent meg, már 1837ben a második kiadás len szükségessé, ’s íme most a harmadik kiadás fekszik előttünk ; ez eléggé bizonyítja, hogy czéljának megfelel. Egy ideig a bajor gymnasiumokban iskolai könyvül szolgált. — A felosztás jó, világos, nem szűkölködik a datokban, de el sem nyomja az olvasót nevek és számok által. Terjed egész a mostani időkig. Azon egyének nevei, kikre az író a könyv czimen hivatkozik , már eleve megismertetik az olvasót a munka szellemével; ez szigorún katholikus. Hogy a szerző ezt egyenesen és nyíltan kimondja, sokkal dicséretesebb, mint sok más írónak eljárása, kik önnézeteiket himhámozva adják elő, és azokat mellékes utón az olvasóra rátolni törekesznek. Ezen könyvben már az első lapokon a munka szelleme világos , és az író ennek hive maradt az egész, munkán keresztül. Egyes tévedések részint névben, részint személyben fordulnak ugyan elő, de ez annyi sok név, adat és szám tömegében alig elkerülhető. A munka egy cronologikus táblával van ellátva , mellyben a könyvben érintett nagyobb adatok összeállitvák; ezenfelül a római pápák rendre elősoroltatnak, és egy betűrendszerinli tartalom tökéletesíti a munkát. A jells mű minden katholikus embernek ajánlató, ki vagy azt amit tanult, emlékezetében föl akarja frisíteni, vagy kinek ideje nem jön bővebb históriai munkákat olvasni, mégis a világ történeti Íról valamit tudni ki van, vagy ki gyermekeit a históriában tanítani szándékoz !«. Gr. M. J.