Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-06-01 / 601. szám
Kedden 601 Junius 1. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetnik minden kiadóhivatalban, hatvani iigozal Horváth-házban 4831. szára alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba a külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütörtökön, pont. és vásárl.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizetési figyelmeztetés. F. hónap végével .BUDAPESTI HIRADÓnk 1847 kilsö félévi folyama lejárván, ezennel második félévi (Julius — decemberi) uj folyamára előfizetés nyittatik. Minthogy pedig legfensőbb rendelet folytán a nagy budai kir. udv. kincstár által (I. Híradónk 592ik számát) olly hírlapokért, mellyek hetenkint kétszer küldetnek el, a postadij félévre 48 pgo krról 1 ft 12 krra , ollyanokért pedig, mellyek hetenkint kétszernél gyakrabban küldetnek szét, 2 pengő forintra emeltetett, ennélfogva kénytelenek vagyunk az eddigi szokott félévi postai előfizetési dijt, a legfensőbb rendelet értelmében, hetenkint kétszeri szétküldésnél 24 krral, 4szeri küldésnél pedig 1 ft 12 krral pengőben emelni. Szabad akaratjoktól függ egyébiránt az. előfizetőknek lapjainkat olly helyekre is, hova eddig négyszer küldettek , csak kétszer járatni. Előfizethetni e szerint a bekövetkező 2dik félévre Budapesten házhozhordással boríték nélkül 5 pfttal, postán, hetenkint borítékban kétszer küldetve 6 ft 24 krral pgében, postán hetenkint borítékban négysZdr küldetve 7 ft 12 krral pengőben. Jelentjük egyszersmind, hogy azon esetre, ha alázatos folyamodásunk , mellyet legfelsőbb helyre terjeszteni, lapunk és előfizetőink érdekében, szükségesnek ítéltünk, kegyes meghallgattatást nyer, később azt, mennyivel a 4szeri küldetésért most több fizettetnék , visszatéritendjük. Az előfizetés elfogadtatik Pesten hatvani-utczai 483ik számú Horváth-házban a kiadóhivatalban és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivataloknál. Külföldre járatni kívánt példányok iránt a megrendelések csupáncsak a bécsi és kir. főposta-hivatal utján történhetnek. A B. P. Híradó szerkesztősége. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. Magyar financzia, úrbéri örökváltság és holmi egyebek I. — Szükséges tájékozásul. Megyék és városok: Közgyűlés Sárosban. Szegedi hírek. Vasban égi vihar és jégeső. Budapesti hírharang. Ellennyilatkozata ,Mátyás fiai ügyében. Népnevelési társulat. Nemzeti casino tartandó közgyűlése. Lóversenyt érdeklő. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Portugália. Dánia. Schwveitz. Poroszország. Görögország. Törökország. Amerika. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban hozott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statospapirok és részvények árkelete. Duna-vizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. Fölsége a szatmári káptalanban a következő kanonokokat, u. m.: Obermayer Andrást olvasó-, Majerhold Antalt éneklő-, Kósa Antalt őr-kanonokká, Biró Lászlót székesegyházi főesperessé, továbbá Pelikán József szigeti plébánost ezen káptalan ifjabb kanonokjává; Szűcs Antal császártöltés), Weixelbaum Ignácz kernyei plébánost, Batakovics Antal professort pedig a kalocsai főkáptalan tisztib. kanonokivá kinevezni legkegy, méltóztatott. A nagy magy. kir. udv. kamara az ófalui k. sómázsamesteri állomásra Horánszky József késmárki sómázsálót, ennek helyére pedig sómázsálóvá Zemányi János késmárki sópajtnőrt alkalmazta. (Magyar financzia, úrbéri örökváltság és holmi egyebek I.) Nálunk igen sok a nyugtalan ember, ki érezvén, hogy dolgaink sokféle válozásoknak mennek ebbe, már tudni is szeretné, hogy azok mikép fognak ▼égre eldőlni, milly alakot és formát venni magokra. Az ilylyenek egyenesen azt kívánják , hogy mindenki próféta legyen , és a jövendőt fedő fátyolokat biztos kézzel lebbentse fel nekik, mert ők magok gondolkozni nem szeretnek És ez oka , miért olly kedves közölünk soknak a tervezés , legyen egyébiránt idétlen és roszul számított is magában , mert leg-alább valami positivumot nyújt a képzelődésnek, mi körül az megállapodhatik, és magát belé gondolhatja A conservativ pártnak sokan szeretik szemére hányni, hogy nem formatiz positivumokat, általánosságokkal bíbelődik, és pártalakításra meg az ellenpárt legyőzésére gondol inkább, semhogy kész tervekkel lépne fel minden függő kérdések iránt, kész recipékkel minden létező köznyavalyák ellen. Volt már magunknak a jelen lapokban többször szerencsénk kifejthetni ezen jelenet okát, és ennek újabb tárgyalását ma már mellőzhetjük is, kivált miután elleneink mind a hírlapi mezőn, véleményünk szerint igen helyesen, alább hagytak azon egykori ferde szokással, melly hirlapilag akart kész törvényeket kezdeményezni, mind pedig a közvitatások egyéb terein, szinte csak az eszmék kimondásának és fejtegetésének stádiumában vannak , "*é^* így magunkat ellenükben védeni egészen feleslegesnek tarthatjuk. A mi magunkat illet, annyira megszoktuk elleneink rászólását, mellyel minden sorunk, mellyet iránk, minden szavunk, mellyet mondunk, eddigelé találkozóit, és ezentúl is hihetesen találkozni fog, miszerint egészen le is tettünk azon reményről, hogy azt a mi positívumot, magunk eszméin indulva , formuláztunk, elleneink ilyennek csak elismerni is akarják. És pedig nem állíthatni, hogy ne formuláztunk volna némi posilivumokat, így egyebet elhallgatva, a legfontosabb függő kérdésről, nevezetesen az ország financziájáról igen posilivumokat formuláztunk, úgy nemkülönben a kereskedési ügyekről is. Elleneink közül sokan a közös teherviselés barátainak állítják magukat, de az elv miképeni életbeléptetéséről, sőt az életbeléptetés megkezdése módjáról is hallgatnak ; kereskedési ügyekben részint a védvámok eszméjéhez ragaszkodnak, részint a vámok megszüntetése mellett nyilatkoznak, de az így megszűnő harminczad jövedelme helyett semmi pótlásról, úgy a dohány haszonvételének országosításáról hallani nem akarnak, így tehát tulajdonképen csak elveket és általánosságokat pengetnek, azaz nem mondanak semmit. Még roszabbul állunk a luzókkal, mert a mi ezeknek jelszavuk , t. i. „mindent egyszerre“ és „mi semmit sem teszünk ugyan de azért mégis mindent kívánunk,“ az valódiságban a semminél is sokkal kevesebb, de azért ha az ember reájuk hallgat ők tartják magukat mégis azoknak , kik mindennel tisztában vannak , kik semmiről sem kételkednek, és minden elvet gyakorlatilag megtestesíteni készek és képesek. És ez úgy is van, mert ők tervezésben kimeríthetlenek, és ha reájuk volna bízva, 14 nap alatt egy codex civili-criminali-financiális hungaricust improvisálni képesek is volnának, hanem, hogy aztán ennek a homo hungaricus, vagy pedig a codex hungaricus vehetné-e nagyobb hasznát, az perse más kérdés, mellyet leginkább csak a nyomtató papiros minősége fejthet meg. A discussio illyen czéltalan modorával úgy látszik, nagy ideje volna felhagyniok az illetőknek. Első az , hogy a journalistika terén az eszméknek csak előkészítéséről van szó, részben az igaz a törvényhozás előtt fekvendő tárgyakra való tekitettel. Ámde a törvényhozásnak pl. teherviselés dolgában nem feladása általános elveket mondani ki, hanem feladása magát a lehetőség és józan politika határai között közigazságon és általános közérdeken nyugvó elvek által vezéreltetni azokban, miket in specifico rendel, és így p.a teherviselés dolgában feladata az, részletesen rendelkezni, hogy mi módon kelljen előállítani a státus számára szükséges pénzt, és kinek hozzájárulásával álljon az elő. Más az, hogy dobbal verebet fogni nem lehet, és így ha olly általános elveket állítunk előtérbe, mellyek számosak, sőt egész néposztályok előéleteit, kívánságait, érdekeit megdöntéssel vagy csorbítással fenyegetik, természetesen nehezebben fogunk boldogulni, mint ha az általános elvet érintetlenül hagyva, azon szükséget igyekszünk kimutatni, melly az általános szabálybeli kivételt parancsolja, és a többit az időre bízzuk , melly a gyakorlat által támogatva, folytonos, de kimaradhatlan sikerű működéssel alakítja által, észrevehetőül de bizonyosan, a régi elveket, így p. o. egészen czéltalan törvényben kimondani az illyenforma általános elvet, mint már az, „hogy ti. minden honpolgár azon arányban járul a status terheihez, mellyben annak jótékonyságait élvezi ,“ mert az, hogy milly arányban élvezi valaki a státus jótékonyságait, számtalan, leginkább az egyesek egyéniségében gyökeredző körülményektől, és jelesül az egyéniségek fogékonyságától függ. Az iyen elv tehát törvényben kimondva gyakorlatilag naponként megcáfoltatva látja magát, és így a törvény tekintélyét csak csökkenti. Épen ollyan szükségleten ama másik elv törvénybeni kimondása is, hogy t. ..minden honpolgár vagyonához aránylag járul a status terheihez,“ mert ollyan adórendszert, melly ezen elvet valósította volna , a statusbölcsészet még soha sem talált fel, és kérdés, fog-e valaha föltalálni. Hasonló falladák feküsznek azon nagy szavakban, mellyeket némellyek,mikor teherviselésről van szó, 13 millió lakos érdekegységéről, néposztályok assimilatiójáról és több efélékről pengetnek. Mindezeket a gyakorlat és más nemzetek tapasztalása régen illusiókká bélyegezte , mert minden terhek közös viselése mellett is, nem érdekegységet, hanem az érdekek örökös háborúját, és a néposztályoknak nem assimililióját, az életben, hanem ellenkezőjét tapasztaljuk. Mindezekkel ellenkezőleg sokkal czélszerűbb, ha bizonyos milliókra van szükség, kifürkészni valamelly olyan adózási tárgyakat, mellyek sokak birtokában vannak , vagy általános használatnak , és ezekből igyekezni a státusnak megszerezni a jövedelmet, anélkül, hogy az illyen teher bárkire nézve is elviselhető vagy nyomasztó legyen. Azok, kik bírják vagy használják az illyen tárgyakat, azok járulandanak eo ipso a status terheihez, mihelyt az illy tárgyak adózás alanyául, vagy közjövedelmi forrásul kitűződnek. A feladás tehát az, több illyen tárgyat találni fel, és egymásután annyit, és úgy tűzni ki közjövedelmi forrásul, miszerint de facto mindenki járuljon vagyonához és élvezeteihez képest a stítus terheihez, és ez a czéljainak megközelítésére szükséges pénzerővel, a honpolgárok nyomása nélkül, fel legyen készítve. Ezen „de factot“ aztán az idő mindinkább kifejti és átváltoztatja „de jure-vé, ’s ha épen kedvök tartja a status tanároknak, egy általános elvet is abstrahálhatnak annak idejében belőle, tanítványaik épületére, mert hiszen a gyakorlati politikában nem az a feladás, általános elveket állítani fel, mellyek a részletes alkalmazás és gyakorlatban cáfolattokat leljék , hanem az a feladás: igazságos és közhasznú elvekből folyó gyakorlatot hozni be, melly minél általánosabb és öszvehangzóbb legyen. Ne zavarjuk a professorok és törvényhozók feladásait össze. Véleményünk szerint azon kérdés: mikép lehetne ezen országnak közfinancziája? felette komoly, és talán a legkomolyabbak egyike. Komoly pedig nemcsak annál fogva, mert minden tehető alkotmányos előípések között legnevezetesebb az volna, ha az országi önrendelkezése alatti financziára lehetne szeri, hanem komoly azért is, mert igen számos függő kérdés megoldásának lehetősége egyenesen attól föltételeztetik, vajjon lesz-e az országnak financziája? Így p. o. a kereskedési ügy, az ősiség kérdésében a fiskus örökösödésének megszűnése, az úrbéri örökváltságok gyorsabb haladhatása, népnevelés elterjesztése, megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás javítása. Meg kell azonban jegyezni, hogy csak így állítva válik ezen kérdés komolylyá és gyakorlati fontosságúvá. Mennyit vitatkoztak a magyar lapok , mennyit szónokoltak a magyar szónokok közös teherviselésről, közteherviselésről, és még annyira sem mentek, miszerint ezen szavak értelme, úgyszólván körülete és terjedelme szabatosan definiálva legyen! Közös teherviselés alatt még ma is az egyik azt érti, hogy minden terheket úgy viselje a nemes mint a nemnemes, mialatt a másik azt érti alatta, hogy bizonyos terheket közösen viseljen a népesség minden osztálya. ’S az eddigi mezőn nem is teheted ezen kérdés nagyobb előlépéseket, mert az komoly minőségéből egészen kivetkeztetik, ha az a körüli vita valamelly általános elv előtérbe állításából és egy illyennek minduntalani pengetéséből áll mindössze is, és ennél tovább menni nem képes, miután ugyanis mindenki tudja, hogy valamelly radikális elv, melly minden eddig létezőt egyszerre gyökeresen megváltoztatna, a legközelebbi időkben keresztül teljességgel nem mehet; az illyen vita, a mellett, hogy olly elvkérdések körül forgó szóharczot idéz elő, mellynek végét senki előre nem láthatja ’s a gyakorlati kivitel módjainak fürkészését háttérbe szorítja, egyszersmind rész tréfának és silány elmefuttatásnak bélyegét süti az egészre. Márpedig nagy bűn, ha a vitatás roszul megválasztott mezeje, vagy helytelen modorának folytában a politikai kérdések fontosságukból és komolyságukból találnak veszíteni. Aztán valami általános elvek körül forog a vita, miután mindenki érzi, hogy az úgyis meddő és gyümölcslélén, természetes, miszerint azok, kiket ezen elvek gyakorlatba vétele már annál fogva sem érintene, mert a ,,hol nincs, ott ne keress,“ legtelibb torokkal,legnagyobb impelussal és úgyszólván legvakmerőbb indiscretióval gondolhatják sürgethetni a dolgot, és így kontárkodhatnak körülre, midőn ellenben, ha egyszer gyakorlatibb és komolyabb mezőre fogaz áttétetni, remélhető, miszerint ezen urak, ha nem is szerénységből, mert ezzel nem igen bírnak , hanem önméltóságuk érzetében, melly őket az elvek és theóriák hőseit, apróságokkal és gyakorlati kivitellel bíbelődni tiltja, háttérbe vonulandanak, és azokat hagyandják előtérbe lépni, kiket nem csupán szellemi, hanem sokkal prosaibb ugyan, de kézzelfoghatóbb és zsebbel mérhetőbb anyagi érdekeik, tesznek az ilyen kérdésekkel szoros viszonyba. Az országgyűlés közelget. Az egymással szemközt álló pártok jó sokat kefélgették már máig is egymást, és amint ismerni van szerencsénk őket, fogják ezt tenni ezentúl is. Nincs is ok , hogy ezt ne tegyék; ellenben van és lesz alkalom elég , hogy azt ezentúl is tehessék, és mi ezt magunk részére világosan fen is tartjuk. Azonban jelenleg nem vagyunk kefélő szándékkal, és azt mondjuk: igen szomorú volna, ha hosszasabb alkotmányos élet és ennyi vitatás után a magyar pártok nem állanának még a politikai érettség azon fokán sem , miszerint magukat, ahol szükséges és lehet, közös czélok felé irányzott közremunkálásban és vállvetésben az egymást kefélés emlékezetei és folytonossága által akadályoztatni ne engedjék. Korholjuk egymást, a mennyit tetszik, de mivel egy hazának fiai vagyunk és azt mindnyájan szeretjük, ha ugyanazon súlyt akarjuk helyéből kimozdítani,mindketten vessünk vállal! Ne transigáljunk, hanem utilizáljuk egymást, vegyük egymás hasznát, ahol lehet! Ne sokat emlegessük ily ilyenkor egyikünk is a végezést, melly előttünk lebeg. Meglehet , hogy ugyan egy speciális dolgot akarunk mindketten létesíteni, de a végezél egészen különbözik, és így a lehető egyetértés sikerét a bizonyos meghasonlás előidézésével minek kockáztatjuk? Használjuk inkább egymás tehetségét a létesítésre és bízzuk az időre annak felderítését, hogy ki vala a jobb számító. Lám Angliában a pártok nem sokat törődnek egymás végczéljaival — mellyet meglehet mindegyik párt más szempontokból vesz szemügyre — hanem concret kérdések körül központosulnak és egymást — a mennyiben mindegyik azt hiszi, hogy azok végczéljaikhoz közelebb viszik őket — az ilyenek megoldásában telhetőleg elősegítik. Ha