Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-06-01 / 601. szám

Kedden 601 Junius 1. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni­k minden kiadóhivatalban, hatvani iig­ozal Horváth-házban 4831. szára alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba a külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütör­tökön, pont. és vásárl.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizetési figyelmeztetés. F. hónap végével .BUDAPESTI HIRADÓ­­nk 1847 ki­lsö félévi folyama lejárván, ezennel második félévi (Julius — decemberi) uj folyamára előfizetés nyittatik. Minthogy pedig legfensőbb rendelet folytán a nagy budai kir. udv. kincstár által (I. Híradónk 592ik számát) olly hírlapokért, mellyek he­­tenkint kétszer küldetnek el, a postadij félévre 48 pgo krról 1 ft 12 krra , ollyanokért pedig, mellyek hetenkint kétszernél gyakrabban küldetnek szét, 2 pengő forintra emeltetett, ennélfogva kénytelenek vagyunk az eddigi szokott félévi postai előfizetési dijt, a legfensőbb rendelet értelmében, hetenkint kétszeri szétküldésnél 24 krral, 4szeri küldésnél pedig 1 ft 12 krral pengőben emelni.­­ Szabad akaratjoktól függ egyébiránt a­z. elő­fizetőknek lapjainkat olly helyekre is, hova eddig négyszer küldettek , csak kétszer járatni. Előfizethetni e szerint a bekövetkező 2dik félévre Buda­pesten házhozhordással boríték nélkül 5 pfttal, postán, hetenkint borítékban kétszer küldetve 6 ft 24 krral pgében, postán hetenkint borítékban négysZdr küldetve 7 ft 12 krral pengőben. Jelentjük egyszersmind, hogy azon esetre, ha alázatos folya­modásunk , mellyet legfelsőbb helyre terjeszteni, lapunk és előfizetőink érdekében, szükségesnek ítéltünk, kegyes meghallgattatást nyer, később azt, mennyivel a 4szeri küldetésért most több fizettetnék , visszatéritendjük. Az előfizetés elfogadtatik Pesten hatvani-utczai 483ik számú Horváth-házban a kiadó­hivatalban és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivataloknál.­­ Külföldre járatni kívánt példányok iránt a megrendelések csupáncsak a bécsi és kir. főposta-hivatal utján történhetnek. A B. P. Híradó szerkesztősége. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Elő­léptetések. Magyar financzia, úrbéri örökváltság és holmi egyebek I. — Szükséges tájékozásul. Megyék és városok: Közgyűlés Sárosban. Szegedi hírek. Vasban égi vihar és jégeső. Budapesti hírharang. Ellen­nyilatkozat­a ,Mátyás fiai ügyében. Népnevelési társulat. Nemzeti casino tartandó közgyűlése. Lóversenyt érdeklő. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Portugália. Dánia. Schwveitz. Poroszor­szág. Görögország. Törökország. Amerika. Hivatalos és magánhirde­tések. Loteriákban hozott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statospapirok és részvények árkelete. Duna-vizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. Fölsége a szatmári káptalanban a következő kanono­kokat, u. m.: Obermayer Andrást olvasó-, Majerhold Antalt éneklő-, K­ó­sa Antalt őr-kanonokká, Biró Lászlót székesegyházi főesperessé, továbbá Pelikán József szigeti plébánost ezen káptalan ifjabb kanonokjává; Szűcs Antal császártöltés), Weixelbaum Ignácz kernyei plébánost, Batakovics Antal professort pedig a kalocsai fő­káptalan tisztib. kanonokivá kinevezni legkegy, méltóztatott. A nagy magy. kir. udv. kamara az ófalui k. sómázsamesteri állo­másra Horánszky József késmárki sómázsálót, ennek helyére pe­dig sómázsálóvá Zem­ányi János késmárki sópajtnőrt alkalmazta.­­ (Magyar financzia, úrbéri örökváltság és holmi egyebek I.) Nálunk igen sok a nyugtalan ember, ki érezvén, hogy dolgaink sokféle vál­ozásoknak men­nek ebbe, már tudni is szeretné, hogy azok mikép fognak ▼égre eldőlni, milly alakot és formát venni magokra. Az ily­­lyenek egyenesen azt kívánják , hogy mindenki próféta le­gyen , és a jövendőt fedő fátyolokat biztos kézzel lebbentse fel nekik, mert ők magok gondolkozni nem szeretnek És ez oka , miért olly kedves közölünk soknak a tervezés , legyen egyébiránt idétlen és roszul számított is magában , mert leg-­­­alább valami positivumot nyújt a képzelődésnek, mi körül az megállapodhatik, és magát belé gondolhatja A con­­servativ pártnak sokan szeretik szemére hányni, hogy nem formatiz positivumokat, általánosságokkal bíbelődik, és pártalakításra meg az ellenpárt legyőzésére gondol inkább, semhogy kész tervekkel lépne fel minden függő kérdések iránt, kész recipékkel minden létező köznyavalyák ellen. Volt már magunknak a jelen lapokban többször szerencsénk kifejthetni ezen jelenet okát, és ennek újabb tárgyalását ma már mellőzhetjük is, kivált miután elleneink mind a hírlapi mezőn, véleményünk szerint igen helyesen, alább hagytak azon egykori ferde szokással, melly hirlapilag akart kész törvényeket kezdeményezni, mind pedig a közvitatások egyéb terein, szinte csak az eszmék kimondásának és fejtegetésé­nek stádiumában vannak , "*é^* így magunkat ellenükben védeni egészen feleslegesnek tarthatjuk. A mi magunkat illet, annyira megszoktuk elleneink rá­­szólását, mellyel minden sorunk, mellyet iránk, minden sza­vunk, mellyet mondunk, eddigelé találkozóit, és ezentúl is hihetesen találkozni fog, miszerint egészen le is tettünk azon reményről, hogy azt a mi positívumot, magunk eszméin in­dulva , formuláztunk, elleneink i­lyennek csak elismerni is akarják. És pedig nem állíthatni, hogy ne formuláztunk volna némi posilivumokat, így egyebet elhallgatva, a legfontosabb függő kérdésről, nevezetesen az ország financziájáról igen posilivumokat formuláztunk, úgy nemkülönben a kereske­dési ügyekről is. Elleneink közül sokan a közös teherviselés barátainak állítják magukat, de az elv miképeni életbelépte­­téséről, sőt az életbeléptetés megkezdése módjáról is hall­gatnak ; kereskedési ügyekben részint a védvámok eszmé­jéhez ragaszkodnak, részint a vámok megszüntetése mellett nyilatkoznak, de az így megszűnő harminczad jövedelme he­lyett semmi pótlásról, úgy a dohány haszonvételének orszá­­gosításáról hallani nem akarnak, így tehát tulajdonképen csak elveket és általánosságokat pengetnek, azaz nem mon­danak semmit. Még roszabbul állunk a lu­zókkal, mert a mi ezeknek jelszavuk , t. i. „mindent egyszerre“ és „mi semmit sem teszünk ugyan de azért mégis mindent kívánunk,“ az valódiságban a semminél is sokkal kevesebb, de azért ha az ember reájuk hallgat ők tartják magukat mégis azoknak , kik mindennel tisztában vannak , kik semmiről sem kételkednek, és minden elvet gyakorlatilag megtestesíteni készek és képe­sek. És ez úgy is van, mert ők tervezésben kimeríthetlenek, és ha reájuk volna bízva, 14 nap alatt egy codex civili-crimi­­nali-financiális hungaricust improvisálni képesek is volnának, hanem, hogy aztán ennek a homo hungaricus, vagy pedig a codex hungaricus vehetné-e nagyobb hasznát, az perse más kérdés, mellyet leginkább csak a nyomtató papiros mi­nősége fejthet meg. A discussio illyen czéltalan modorával úgy látszik, nagy ideje volna felhagyniok az illetőknek. Első az , hogy a jour­­nalistika terén az eszméknek csak előkészítéséről van szó, részben az igaz a törvényhozás előtt fekvendő tárgyakra való tek­itettel. Ámde a törvényhozásnak p­l. teherviselés dol­gában nem feladása általános elveket mondani ki, hanem feladása magát a lehetőség és józan politika határai között közigazságon és általános közérdeken nyugvó elvek által ve­zéreltetni azokban, miket in specifico rendel, és így p.a te­herviselés dolgában feladata az, részletesen rendelkezni, hogy mi módon kelljen előállítani a státus számára szük­séges pénzt, és kinek hozzájárulásával álljon az elő. Más az, hogy dobbal verebet fogni nem lehet, és így ha olly ál­­talános elveket állítunk előtérbe, mellyek számosak, sőt egész néposztályok elő­életeit, kívánságait, érdekeit megdöntés­sel vagy csorbítással fenyegetik, természetesen nehezebben fogunk boldogulni, mint ha az általános elvet érintetlenül hagyva, azon szükséget igyekszünk kimutatni, melly az általános szabálybeli kivételt parancsolja, és a többit az időre bízzuk , melly a gyakorlat által támogatva, folytonos, de kimaradhatlan sikerű működéssel alakítja által, észreve­hetőül de bizonyosan, a régi elveket, így p. o. egészen czéltalan törvényben kimondani az illyenforma általános el­vet, mint már az, „hogy t­i. minden honpolgár azon arányban járul a status terheihez, mellyben annak jótékonyságait él­vezi ,“ mert az, hogy milly arányban élvezi valaki a státus­­ jótékonyságait, számtalan, leginkább az egyesek egyénisé­gében gyökeredző körülményektől, és jelesül az egyénisé­gek fogékonyságától függ. Az i­­yen elv tehát törvényben kimondva gyakorlatilag naponként megc­áfoltatva látja magát, és így a törvény tekintélyét csak csökkenti. Épen ollyan szükségleten ama másik elv törvénybeni kimondása is, hogy t­­. ..minden honpolgár vagyonához­ aránylag járul a status terheihez,“ mert ollyan adórendszert, melly ezen elvet való­sította volna , a statusbölcsészet még soha sem talált fel, és kérdés, fog-e valaha föltalálni. Hasonló fallad­ák feküsznek azon nagy szavakban, mellyeket némellyek,mikor tehervise­lésről van szó, 13 millió lakos érdekegységéről, néposztá­lyok assimilatiójáról és több efélékről pengetnek. Mind­eze­ket a gyakorlat és más nemzetek tapasztalása régen illusiók­­ká bélyegezte , mert minden terhek közös viselése mellett is, nem érdekegységet, hanem az érdekek örökös háborúját, és a néposztályoknak nem assimililióját, az életben, hanem ellenkezőjét tapasztaljuk. Mind­ezekkel ellenkezőleg sokkal czélszerűbb, ha bizonyos milliókra van szükség, kifürkészni valamelly o­lyan adózási tárgyakat, mellyek sokak birtoká­ban vannak , vagy általános használatnak , és ezekből igye­kezni a státusnak megszerezni a jövedelmet, a­nélkül, hogy az illyen teher bárkire nézve is elviselhető vagy nyomasztó legyen. Azok, kik bírják vagy használják az illyen tárgya­kat, azok járulandanak eo ipso a status terheihez, mihelyt az illy tárgyak adózás alanyául, vagy közjövedelmi forrásul kitűződnek. A feladás tehát az, több illyen tárgyat találni fel, és egymásután annyit, és úgy tűzni ki közjövedelmi for­rásul, miszerint de facto mindenki járuljon vagyonához és élvezeteihez képest a stítus terheihez, és ez a czéljainak megközelítésére szükséges pénzerővel, a honpolgárok nyo­mása nélkül, fel legyen készítve. Ezen „de factot“ aztán az idő mindinkább kifejti és át­változtatja „de jure-vé, ’s ha épen kedvök tartja a s­ta­t­u­s tan­ár­okn­ak, egy általános elvet is abstrahálhatnak annak idejében belőle, tanítványaik épü­letére, mert hiszen a gyakorlati politikában nem az a fel­adás, általános elveket állítani fel, mellyek a részletes alkal­mazás és gyakorlatban c­áfolattokat leljék , hanem az a fel­adás: igazságos és közhasznú elvekből folyó gyakorlatot hozni be, melly minél általánosabb és öszvehangzóbb le­gyen. Ne zavarjuk a professorok és törvényhozók feladásait össze. Véleményünk szerint azon kérdés: mikép lehetne ezen országnak közfinancziája? felette komoly, és talán a legko­molyabbak egyike. Komoly pedig nemcsak annál fogva, mert minden tehető alkotmányos elő­ípések között legnevezete­sebb az volna, ha az országi önrendelkezése alatti financziára­­ lehetne szeri, hanem komoly azért is, mert igen számos függő kérdés megoldásának lehetősége egyenesen attól föltéte­­leztetik, vajjon lesz-e az országnak financziája? Így p. o. a kereskedési ügy, az ősiség kérdésében a fiskus örökösödé­sének megszűnése, az úrbéri örökváltságok gyorsabb halad­­hatása, népnevelés elterjesztése, megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás javítása. Meg kell azonban jegyezni, hogy csak így állítva válik ezen kérdés komolylyá és gyakorlati fontosságúvá. Mennyit vitatkoztak a magyar lapok , mennyit szónokoltak a magyar szónokok közös teherviselésről, közte­herviselésről, és még annyira sem mentek, miszerint ezen szavak értelme, úgyszólván körülete és terjedelme szabato­san definiálva legyen! Közös teherviselés alatt még ma is az egyik azt érti, hogy minden terheket úgy viselje a nemes mint a nemnemes, mialatt a másik azt érti alatta, hogy bi­zonyos terheket közösen viseljen a népesség minden osztá­lya. ’S az eddigi mezőn nem is teheted ezen kérdés nagyobb előlépéseket, mert az komoly minőségéből egészen kivetkez­tetik, ha az a körüli vita valamelly általános elv előtérbe ál­lításából és egy illyennek minduntalani pengetéséből áll mindössze is, és ennél tovább menni nem képes, miután ugyanis mindenki tudja, hogy valamelly radikális elv, melly minden eddig létezőt egyszerre gyökeresen megvál­toztatna, a legközelebbi időkben keresztül teljességgel nem mehet; az illyen vita, a mellett, hogy olly elvkérdések körül forgó szóharczot idéz elő, mellynek végét senki előre nem láthatja ’s a gyakorlati kivitel módjainak fürkészését háttér­be szorítja, egyszersmind rész tréfának és silány elmefutta­tásnak bélyegét süti az egészre. Már­pedig nagy bűn, ha a vitatás roszul megválasztott mezeje, vagy helytelen modorá­nak folytában a politikai kérdések fontosságukból és komoly­ságukból találnak veszíteni. Aztán valami­ általános elvek körül forog a vita, miután mindenki érzi, hogy az úgyis meddő és gyümölcslélén, természetes, miszerint azok, kiket ezen el­vek gyakorlatba vétele már annál fogva sem érintene, mert a ,,hol nincs, ott ne keress,“ legtelibb torokkal,legnagyobb impelussal és úgyszólván legvakmerőbb indiscretióval gondol­­hatják sürgethetni a dolgot, és így kontárkodhatnak körülre, midőn ellenben, ha egyszer gyakorlatibb és komolyabb me­zőre fogaz áttétetni, remélhető, miszerint ezen urak, ha nem is szerénységből, mert ezzel nem igen bírnak , hanem önméltóságuk érzetében, melly őket az elvek és theóriák hőseit, apróságokkal és gyakorlati kivitellel bíbelődni tiltja, háttérbe vonulandanak, és azokat hagyandják előtérbe lépni, kiket nem csupán szellemi, hanem sokkal prosaibb ugyan, de kézzelfoghatóbb és zsebbel mérhetőbb anyagi érdekeik, tesz­nek az i­lyen kérdésekkel szoros viszonyba. Az országgyűlés közelget. Az egymással szemközt álló pártok jó sokat kefélgették már máig is egymást, és a­mint ismerni van szerencsénk őket, fogják ezt tenni ezentúl is. Nincs is ok , hogy ezt ne tegyék; ellenben van és lesz al­kalom elég , hogy azt ezentúl is tehessék, és mi ezt magunk részére világosan fen is tartjuk. Azonban jelenleg nem va­gyunk kefélő szándékkal, és azt mondjuk: igen szomorú volna, ha hosszasabb alkotmányos élet és ennyi vitatás után a magyar pártok nem állanának még a politikai érettség azon fokán sem , miszerint magukat, a­hol szükséges és lehet, kö­zös czélok felé irányzott közremunkálásban és vállvetésben az egymást kefélés emlékezetei és folytonossága által akadályoz­tatni ne engedjék. Korholjuk egymást, a mennyit tetszik, de mivel egy hazának fiai vagyunk és azt mindnyájan szeretjük, ha ugyanazon súlyt akarjuk helyéből kimozdítani,mindketten vessünk vállal! Ne transigáljunk, hanem utilizáljuk egymást, vegyük egymás hasznát, a­hol lehet! Ne sokat emlegessük ily i­lyenkor egyikünk is a végezést, melly előttünk lebeg. Meglehet , hogy ugyan egy speciális dolgot akarunk mindketten létesíteni, de a végezél egészen különbözik, és így a lehető egyet­értés sikerét a bizonyos meghasonlás előidézésével minek koc­káztatjuk? Használjuk inkább egymás tehetségét a lé­tesítésre és bízzuk az időre annak felderítését, hogy ki vala a jobb számító. Lám Angliában a pártok nem sokat tö­rődnek egymás végczéljaival — mellyet meglehet mindegyik párt más szempontokból vesz szemügyre — hanem concret kérdések körül központosulnak és egymást — a mennyiben mindegyik azt hiszi, hogy azok végczéljaikhoz közelebb viszik ő­ket — az i­lyenek megoldásában telhetőleg elősegítik. Ha

Next