Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-10-10 / 676. szám

jainkban nem lenne szükséges, és így thesisünket tökélete­sen megfejtettük volna, ha a magyar sajtó egyik, egyébiránt igen gyenge közlönye nem nyilatkoznék még mindig ezen dicső rendszer mellett, és ugyanezért még némellyeket meg kell jegyeznünk. Angliában, hol mélybelátású státusférfiak azon a véd­­rendszer által okozott belső rothadást, az egyébiránt gazdag status minden külső fénye daczára, valahára észrevették, vajmi sok producens ezen sajátnemű koldusok osztályába tartozott, és azon adó, mellyel a gabonatörvények az angol gabonát védették és a fogyasztókat sújtották, nemcsak sok­kal nagyobb volt a szegényadónál, hanem iszonya­tossá vált még azáltal is, hogy a gabona folyvást a con­­currentia kizárásánál fogva természetes áron felül kelt és hogy 18 millió hold speculatióból, hogy t. i. több ne termesz­­tethessék, mint mennyi feltétlenül a magas ár melletti fo­gyasztásra szükséges, be nem vettetett! íme tehát, így szaporítja, neveli, v­édi a dicsért rend­szer a munkát, így iparkodott a korábbi törvényhozás Angliában a legnélkü­lözhetlenebb élelmi­szereket bővíteni! Mindkét bölcs intézkedésből az következett, minél egyéb nem következhetett , hogy népe éhen hal most már három egymásután következő esztendőkben! A franczia nagy földbirtokosok szinte mint az angol föl­desurak mindig védelmet igényeltek, de hogy az önzést job­ban palástolhassák, mint a saját érdeköket nyilván védő an­gol földesurak, azt mindig a 25 millió franczia földművelők nevében követelték, mert, úgy mondanak, védeni kell a sta­tus legserényebb és leghasznosabb néposztályát, mellytől a status fenállhatása fő feltételeit: kenyerét, adóját és katoná­ját veszi! Csak az kár, hogy ezen nagy szavak üresek, mert ma már senkit sem lehet velük elámítani, mivel ha igaz az, mit csakugyan tagadni nem lehet, hogy a védrendszer min­dent megdrágít, akkor a 25 millió földművelő közt igen sok lesz, ki, mert kenyeret, húst, ruhát á sat, ő is fogyaszt, és vele csak úgy élhet, ha minél olcsóbb, a védrendszerrel együtt behozandó drágaságban hasznát nem, de kárát fogja látni, és erősen protestál is ma már a jogtalanul és helyte­­­lenül nevében tett követelések ellen, úgymint a mellyek csak némelly nagy­birtokosoknak némi pillanatnyi hasznára lehetnek, mert bérlőiket nagyobb fizetésekre szoríthatják; de a népnek ’s az országnak általában csak veszélyesek vol­tak. Honnan volna különben magyarázható , hogy az éle­lemszerek mindinkább drágulnak , ’s a hús a hanyatló állat­­tenyésztéssel együtt mindenütt mindinkább fogy ? Vagy ta­lán ezen tények örvendetes jelei a drága védelem által gya­­rapult productiónak?? Mi úgy hiszszük, hogy nem, és Anglia felvilágosodott közgazdászai, úgy tetszik, nem elégedtek meg a védrend­­szerszülte bő productióval, azért mégis szüntették a gabo­­natörvényeket és felfüggeszték a híres charta maritimát (Na­­vigationsacre), mellyeket előbb a britt hatalom alapjának tartottak, és mellyekhez reformkézzel nyúlni még kevéssel ezelőtt felségsértésnek tekintetett volna. Milly nagy mértékben élénkíttetett ezen utóbbi védeszköz reformja által a kereskedés és productio mindjárt kezdetben, kitetszik abból, hogy 1846dik év első három hónapjaiban csak 3889 darab szarvasmarha és 9672 darab juh vitetett be; ugyanezen hónapokban 1847ben 6952 darab szarvas­marha és 10,015 darab juh, tehát öszvesen 3406 darabbal több mennyivel azon törvényreform folytában most több fog producáltatni. így volt ez minden többi élelmi czikkekkel is, mert ugyanazon hónapokban vitetett be 1846ban 1847ben. Hús fris állapotban és be­sózott .......................... 45,153 mázsa 87,960 m. Irósvaj........................ 37,320 — 62,166 „ Sajt............................... 61,809 — 101,524 „ Gabona........................ 111,667 quarter 1,292 946 qu. Liszt............................... 66,959 mázsa 1,101,843 m. Hogy pedig ezen kereskedelmi élénkített mozgalom töb­bet használt a népnek, mintha tespedő konoksággal a charta maritimához tovább is ragaszkodtak volna, látni abból, hogy ez még a honi hajógyártásra is nem károsan, hanem haszno­sabban hatott, mint azon törvény, melly az idegen hajók ki­zárásával azt csak védhetni vélte, mert ezen törvény felfüg­gesztése óta növekedett ugyan az idegen hajók száma az an­gol kikötőkben, de az angol hajók száma azért nem csök­kent, hanem még sokkal nagyobb arányban emelkedett, te­hát itt is a védrendszer által gátoltatott productio gyarapult ezen rendszer elhagyása következtében. Tudjuk, mikép a védvámisták a mostani viszonyok mos­­tohaságánál fogva engedékenyebbek, és az élelmi­sze­rekre nézve a szabad kereskedés elvét nem annyira ellen­zenék ; de minthogy ezen első productio korlátozása minden egyéb productiókra is kihat, következik, hogy a védrend­­szert illy következetlenség mellett menteni többé nem lehet, mert az általában a productióra nézve káros, tehát elha­gy­andó és helyébe a szabad kereskedés elve al­kalmazandó. llegyék. BIHARBÓL, v.- Olaszi sept. 28. Miután a múlt köz­gyűlés óta történt közigazgatási ügyek és a dolgok sua forma megemlítettek volna, a kegyelmes kir. meghívó levél követ­keztében a követválasztási határnap, és visszaélések körül indult meg a tanácskozás. A pártok és felekezetek szembe­néztek egymással, míg a követté lenni szándékozók a szorult kebel némi sóhajában láták maguk felett el- és visszavonulni a történhetőségek komoly képeit. Egy hang, de csak egy nesz sem volt észrevehető e nagyfontosságú hír köztudo­másra hozatalakor, mintha sem választások sem választan­dók nem találtatnának a roppant kiterjedésű Biharban. Pe­dig tagadhatlanul vannak mind választók mind választandók. Mi lehetett, hát mégis oka ezen idegen és szokatlan hallga­tásnak? Köztünk legyen mondva 1) pénz a korteskedésekre. 2) Sajátságos politikai helyzetünk. Egyébiránt mennyire gyarló emberi tehetségünk engedi, igyekezni fogunk, ha va­laha , most, midőn a kérdések kérdéséről van szó, híven é s őszintén zárni ki megyénknek a követválasztás iránt rég czélbavett politikáját. ’S bizony arról nem tehetünk, hogy összes előadásunk folytán a legfőbb figyelmet mindenütt és mindenben a váradi járás fősz­bl­ája felé kell irányoznunk, mi­vel e férfiú, ha egyébért nem is, minthogy nem is érdemel szóbahozatást az ország előtt — a nyilván­osság útján azért minden bizonynyal érdemes, hogy bár két év óta örökös harag és ellenségeskedésben állt a Bay-párttal ’s legmeg­­hittebb őszinteség és barátságban a P—sz-S—tha feleke­­zettel, mégsem átallá ezt az egész megye és haza színe előtt hírtelenséggel odahagyni. Ha nem lenne ezen férfiú csudá­latos politikai charactere­k mutatására egynél több adat ’s" bizonyítvány kezeinknél: a legközönyösebb szempontból ítélnék meg semmi bizalomra nem méltó álmatlansá­gát annyival inkább, mert kétségtelen dolog: mikint szilárd erkölcsű polgárok és hazafiak közt egy szilárdtalan férfiúnak teljes ignoráltatása soha nem ártott, de mindig használta szabad társadalomnak. Ámde nekünk olly számos és erős adataink vannak felőle , hogy azokat csak minpártunk meg­­becstelenítése által mulaszthatnók el a közvélemény előtt szóba hozni. Nem fogunk ugyan legtávolabbról is támasz­kodni azon körülményre, hogy Th. J. mindenfelé olly hírben és szagban állott már régóta, miszerint ő P—sz L—sál szándékozik egyedül követségbe menni, nem még azon vi­seletére sem, hogy ime czélja elérése végett csaknem minden második vagy harmadik nap mégis látogatá P—szt, hanem hivatkozunk !) B. Ö-nek róla ezelőtt mintegy félévvel tett ama gúnyos kijelentésére: „mondjátok meg annak a százszi­­nti rókának, hiába kacsintgat öszsze Poszál a követségre nézve, mert újra ki fog lyukadni rostája mint 1839ben, megmutatom.“ Ezt nem tagadhatja Th. J , el annyira nem, hogy hacsak egy szóval is kívánná tagadni, mi azonnal több rendű bizonyitványnyal fogjuk könnyelmű szószegését kimu­tatni az ország előtt. 2) Hivatkozunk azon számtalan ön­­kéntes ajánlkozásaira, mellyeket a rútul elhagyott pártnak a követségre nézve, jelesen a múlt közgyűlés alatt a társal­gási körben tartott ebéd alkalmával, mikor mint Pesz L. mellett leendő második követ köszöntetett fel. Tagadhatja-e ezt Th. J.? Próbálja meg. ’S mi ezen állításunk igazolására is az említett módon fogunk kilépni. Mi vihette Th. J-t ezen hirtelen és hallatlan szószegésre ? Azt mondják, hogy hem­zsegő politikai gyarlóságai közt leginkább a következő négy feltűnő: 1) mert határozott politikai elve, 2) jó logikája so­ha nem volt, 3) mert szilárdság és ennek valódi eré­nyeivel nem bírt, 4) mert azon alaptalan hírnek engedé által magát, hogy a bgy-pártnak a pesti ellenzéki conferentiá­­tól­­ 6 ezer p. forintja van a korteskedésre. Az első pontból az a tanulság, hogy az állhatatlan embernek vala­mint tekintete úgy jövendője sincs; a másodikból, hogy Bi­harban a protestáns elem bírván túlnyomósággal, nem fog beleegyezni két katholikus követ elválasztatásába. ’S haszon­talan is azon hitegetés , mivel Bay és Th. a kormánynak és papságnak ellenségei : mert bizony mind­ezen szép meggyőződés mellett is a kenyértörés pillanatában ez fogja ki­lyukasztani Th. J. rostáját. A katholikusok pedig szinte ke­véssé sajnálhatnak olly híveket, kik, mint a szóban forgók, egyházunk iránt teljes hálátlansággal viseltetnek, sőt a dol­gok e része iránt felettébb közönyösek is lehetnek. A har­madikból az, hogy ollyan ember, ki két évi folytonos ba­­rátkozás és együttlét találkozásaiban adott szavát olly hirte­len megváltoztathatja, bizony azon felekezetnek sem fog tenni hűséges szolgálatot, mellyhez állott — mint ezt Mo­­liére képmutatójában nagy ember-ismerettel olvashatni. Illy ember felett nem bánkódni, hanem sajnálkozni kell. A ne­gyedikből végre szinte igen érdekes tanulság ered az egész honra nézve, azon tanulság, miszerint, ha a szállongó hír valóságon épül, az országos ellenzék pesti conferentiája nem az átalakulási elvek és kérdések szerencsés meg­oldása, hanem a systematizált korteskedés útján épen arra szenteli hazafiságát, mit elleneinek szeret szemére hányni. Azonban engedje meg Th— J—, hogy mi ez és az iránt egy kissé kétkedhessünk, mikép ez vagy ama gazdag ur csak azért irt volna egy maga alá 10, mond tízezer pengő forintot, hogy B—y O-n Sz—lyi M—ez mellé elválasztathassék, mivel, bár igaz, hogy B. Ö. mindenkor méltatlan ellensége volt a kormány és papság­nak, ebből Th. J-t azért csak annyi illeti, hogy ő pedig mindig köpenyeg­ forgató volt! És ezt tartok ez alkalom­mal megcsalattatott pártunk érdekében Th. J. rút szószegé­séről közzé tenni szükségesnek, hogy a nem remélt felmehetés esetében tudhassa jókor a közvélemény, miilyen ember lett követtársa B-y Ö— nek? ha csakugyan lenne követ egyik vagy másikból. Azon, hogy Th. J. tőlünk hitelenül el­pártolt, nem esünk kétségbe. Helyette cserében leg­alább férfiút kaptunk, ki szavának állani fog. ’S e fér­fiú B—y M—t, szabad királyi Debreczen városának érdemteljes polgármestere. E szerint a mi pártunk P—szt R—kyvel tűzi ki, mig a baloldal B. Ö—nt a szószegő Th. J—ssal.“ ’S most, mint emlitők, tovább. Hogy el ne feledjem az érintettekhez képest, követválasztásunk e hó 28án lesz. Jelen közgyűlésünkben említést érdemelnek még azon üdvözlő levelek, mellyek amltgy gr. Reviczky Ádám és Szerencsy István ő kegyelmességöknek, ’s Zarka János ő mizsgának előléptetéseik feletti örömünk nyilvánítása végett, elküldetni határoztattak. Azután T. Ö.-nek közgyűlésünk második napján tett amaz indítványa, hogy az úgynevezett administratori rendszer ellen újra írjunk fel. Ezen helytelen indítvány , me­lyet maga előterjesztője legkisebb okkal sem támogató, kevély elbizakodásán kívül nem is pártoltatott senki által. De ha szinte pártoltatott volna is, a dolog nem terjedhetett volna tovább a megyének e tárgyra nézve már rég fenálló végzésénél, melly azt országgyűlési sérelemnek mondta ki. E szerint indítványozó úr csonka számvetésében, mellynek kelendő számai nincsenek, újra megcsalatkozván, mindinkább elboruló meggyőződése láthatárán , csak a kö­zelgő szüret és savanyú bor emlékei marad­nak. „A­ki so­kat remél, sokat csalódik“, mondá Deák Ferencz egykor a „gyáralapító közgyűlésben.“ Igaza van a jeles szónoknak. Sehol sem teljesedik az be olly keserű hangnyomattal, mint Magyarországban ’s kivált azokra nézve, kik azt hiszik, hogy egy vagy két vakmerő közgyűlési beszéd­ vagy inditvány­­nyal az országot sarkaiból kimozdíthatják és a kormányt megrettenthetik. Melly végnélküli ábránd és nyomorúság ez! Viszonyaink, körülményeink megmozdithatlan századokon ’s az áldott béke olaj-ága alatt a legdrágább hon ’s egy jó feje­delem utalmában élvezvén boldogságukat, illy szándék és törekvés, valóban nem egyéb agyvelő-háborodásnál­ végre, nem lehet érintetlenül hagyni egy a maga nemében legbotrá­nyosabb esetet, melly ennek okozóját minden jobb érzelmű ember elé,s a leggyalázatosabb színben tünteti elő. Ugyanis a követválasztás modora iránt vezetett tanácskozás folytán egy neveletlen gorombaságáért és törvénytelen kifakadásai­­ért a delegált bíróság előtt perbe vont egyén Cs. S. a főis­­páni helytartó nyilvánítására féktelen dühöngéssel kiabálván: „nem igaz!“ erre a rendszeretők közöl többen fölindultak ’s töbi közt tb. H. is kissé hangosabb szavakkal mondá kö­rülötte levő eb .Barátinak: „ez már csakugyan illetlenség, illyen szemtelenség valami példátlan,“ mire a túloldalon álló K. A. tele torokkal bogé: „az ur hallgasson, mert az ur csak jöttment!“ Erre felzúdult az egész jobboldal, ’s miután a főügyvéd kötelességéhez képest sem Cs. S. sem K. A.-t, széksértési keresetbe nem fogta, a megtámadott kénytelen vola magának K. A.on rövid úton elégtételt szerezni, a­mi annyival könnyebb volt, mert hiszen a megtámadó szinte azok egyike, kik a híres bihari decemberi napokért perbe fogattak, nemkülönben olly egyén, a­ki durva, féktelen ki­töréseiről és vakmerő gorombaságairól annyira ismeretes, hogy vad dühében saját ipáját is a közgyűlés szine előtt an­nak idejében bevádolta. Viszonzásul a megtámadó igen aljas fegyverhez nyúlt, mert a „jöttment“ nyilatkozatot úgy fejte­geté , hogy a megtámadott Biharba jött ’s innen el is akar menni. ’S utoljára még durvább szó rekeszté be a catastro­­phát, melly alávaló nevezetet H. J. — mint őt semmikép sem illetőt — tulajdon birtokosára nyílt becsületességgel visszautasítván, az K. A-n maradt a közgyűlés szine előtt. Midőn e féktelen szabadosságot űzé a teremben a Bay-párt, az oldalszobában a judicium delegatum működött. Mennyi tanulság nem rejlik ezen esetben a baljóslatú jövendő iránt ! A kép másik oldala is látszik már tehát. Gyászos az leirhatlanul és aggasztó. A két királyi biztosság e sze­rint ránk nézve , minden hatás nélkül veszett el. Mi a régi roszak is engedetlenek vagyunk. Uraim ! mit jelent az, ha az oldalszobában működő judicium delegatum jelenlétében is határtalan vakmerőséggel lehet a leg­­ocsmányabb szavakat szórni, az elnököt lehazugozni, a­nélkül, hogy a vétkeseket megbüntetni vagy csak megróni is lehessen? Nem azt bizonyítja e­­z legkisebb calculussal is, hogy a törvény szentségében lefektetett vagyon- és személy­biztosság, a desperatusok önkénye alá sülyedett ? Ezek együtt tartanak éjjel nappal. ’S minthogy semmi veszteni valójok nincs, nemcsak a tanácsházban, hanem azon kívül is vesze­delmesekké váltak. Nehéz, igen nehéz időket élünk. Hát még a követválasztás ? Közgyűlésünk első napja azonban leirhatlan a baloldal féktelensége miatt, ’s a tanácskozásban már B. Ö. is jelen volt ! Rend. levelező: MOSONYBÓL. (Közgyűlés folytatása.) Szőnyegre került továbbá a sz. kir. városok rendezése ’s az ez iránti országos választmányi törvényjavaslat. Ez ügyre nézve a választmány megtartatni javasló a múlt országgyűlésre 1843dik évi 2415 és 1844dik évi 439dik szám alatt adott követutasításokat, olly változtatással, hogy miután korunk politikájának fő érve nem a jogok megszorítása,hanem inkább azok kiterjesztésében áll, az egyházi személyek, fizetéses tisztviselők és katonák, kik a fenebb említett utasítás szerint — azon okból, mivel állásuk­ból eredő viszonyaik a polgári érdekekkel gyakran összeüt­közésbe jönek — a képviselők sorából kirekesztessenek; — hívén a választmány, hogy az említett összeütközés esetei­ben a különben megválasztandó egyházi személy, katona, vagy fizetéses tisztviselő a képviselőséget el nem vállalandja, — képviselőkké választathassanak. Ugyan a felőbb kifejtett elvnél fogva kívánja a választmány, hogy a képviselői jogból a bányatisztek se zárassanak ki. A kir. felügyelőkre nézve a felső tábla legutóbbi határozata tartatik pártolandónak, melly mind a közkormányzás, mind a polgárjogok biztosítására nézve legüdvösebbnek mutatkozik. Végre törvénynyé kívánja emeltetni a választmány, hogy a városok határozatai, ha azokra a nolgy m. kir. helyi.tanács felterjesztetések utáni három hónap után válaszadásra ismételve felkéretvén, az ezen felkérést követő három hónap alatt nem válaszolna, tel­jes értékű statútumokká váljanak. A polgári qualificatiót il­letőleg az országos szerkezet pártoltatik. E pontja az utasí­tásnak egész kiterjedésében egyhangúlag minden változtatás nélkül elfogadtatott.—Mi a múlt országgyűlés munkálatainak azon legfontosb tartalmú részét illeti, mellyben a financiale operatumok foglalvák, a választmány szem elől nem téveszt­hetvén a részletes megvitatásnak szükségét ’s ama fontos okokat, mellyek az ez ügy iránti mielőbbi intézkedésre a hon összes erejét ’s figyelmet igénybe veszik, másrészt pedig te­kintetbe vévén, hogy az adó ügye körüli intézkedések a hon alkotmányos jogai ’s érdekei legféltettebbjeinek irányában léteznek, ’s komolyan megfontolva, hogy a jelen jogállapot ’s azokon ép­ü­lt társadalmi viszonyok hirteleni megingatása nem tanácsos, a dologban kellő óvatossággal kívánván el­járni, mert a reform kívánt eredményűnek csak így remél.

Next