Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-09-12 / 660. szám

Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn. jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., Postán boríték­ban heten­ként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények min­den négyszer hasábozott apró­­betüs soráért vagy ennek helye­ Vasárnap ÜGO. September 12. 1847. BUDAPESTI HIRADÓ­ ért 5 ez. kr. a kettős hasábo sárért pedig 10 p. kr. fizettetik. Előfísélhetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani m­­­ozai Horváth-házban 183 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausitriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a biod­esés­zári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Elő­léptetések. Halálozás A királyi helytartó körútja (Fogadtatása Kassán). Megyék: Pestmegye folyó közgyűlése és az ellenzéki követutasítási minta. Közgyűlés Zala és Zágrábban. Budapesti hirharang. Mátyás­szobrászati egyesület. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spa­nyolország. Portugália. Olaszország. Oroszország. Törökország. Észak­­amerika. Hivatalos és magánhirdetések. ■AfilYARftHIZÁ«­él ERDÉLY. A KIRÁLYI HELYTARTÓ KÖRÚTJA. Kassa, sept. 6. *) F. hó­skén páratlan ünnepélynek valánk tanúi, midőn ▼árosunk falai között a hon legelső fiát és reményét István cs. kir. föherczeg és kir. helytartó e fenségét a hódolat leg­fényesebb kijelentésével tisztelni szerencsénk jutott. A bejö­vetel egy diadalmenethez hasonlított. Örömkönyük csillogtak a főutczán hullámzó nép szemeiben, „éljen“ harsogott min­den korú és rangu tisztelgők ajkain, midőn ő fensége f. hó­skén d. u. 4 órakor a városba leeresztett kocsiban megér­kezett, mellyel egy század Ferdinánd-huszár, igen csinos öltözetű városi, sajátságos magyar köntösü meczenselfi, köz­nemes gatyás és ünnepélyes nemesi bandérium megelőzött; a kocsi mellett pedig Szikszótól, mint a megye határától, fel­váltva állomásonkint nyolcz lovag tisztelkedett, az útbaeső helységekben a nép ünnepi öltönyben kiállítva, harsogó él­jenekkel fogadta a magas utazót. A nyájas leereszkedésnek jeles példáját adta ő fensége, midőn az elibe terjesztett köz­kívánatnak engedve, a menetnek a főutczán végigvonulásába kegyesen beegyezett, a helyett, hogy a város bemenetelé­nél levő gróf Forgách palotájába legrövidebb uton beszállt volna. A házhoz érkeztekor várta őt az abauji fényes kül­döttség főisp. helyettes elnöklete alatt, melly által üdvözöl­­tetvén, eképen válaszolt: „Uraim, ezen fogadtatás és ér­zelmek, mellyeket önök nevében a szónok tolmácsolt, mind­inkább meggyőznek arról, hogy édes hazámba jöttem (éljen), hazámba, mellyben olly sok jó éveket éltem (éljen), hazám­ba, mellynek ügyét az ötven éves nádor boldogult édesatyám mindig szivén hordozta, kinek nyomdokait követni föltett szándékom, és legszentebb kötelességemnek tartom. Uraim, kérem, hogy ezen szándékomban támogassanak!“ Melly ma­gas nyilatkozatot szűnni nem akaró éljen-harsogás követte. Miután többekkel nyájas leereszkedéssel beszélt volna, a nemes város küldöttsége tisztelkedett; válaszában ő fensége megemlíté, hogy édes atyja sok jót és szépet beszélt neki Kassáról, és most meggyőződik, miszerint Kassa csakugyan megérdemli a felső Magyarország fővárosának nevezetét. Ezen két küldöttségeknek fogadása után ebéd volt a kassai püs­pöknél. Szállásán a rendes katonai őrökön kivül az elő­szoba ajtaja előtt a polgári őrsereg, a teremben pedig a ne­mes bandérium tévé testőri szolgálatát. Estve ezen ünnepélyre betanított gyermekek által ballét adatott a színházban, mellyel ő fensége magas jelenlétével szerencsésíteni és meg­elégedését kijelenteni méltóztatott. A város utczái tüzártól hullámzottak, különös tündéri fényben állottak a megye és város­háza, kitűnő világítások voltak még a püspöki lak, gr. Dessewffy, a premonstrati kanonokok és Orsolya-apáczák há­zain. A sétatér pedig kertté alakítva, a lámpák fényétől ára­dozott. Ezeknek kegyes megtekintése után a helyben szál­lásoló Vilmos főherczeg ezredének zenekara több mint száz fáklya szemvakitó fényénél tisztelgett. Másnap, sepr­­őkén, a ssfent misének gót-izlésű templomban buzgó ’s példás ájta­­tosságssal hallgatása után Sáros, Szepes és Torna megyék, Eperjes, Bástfa, Szeben, Lőcse és Késmárk sz. kir. városok, a cleru£*, mellynek körében voltak a kassai, eperjesi és ros­­nyói püspökök, 16 szepesi város, tanulmányi és bányamű­­velő testületek és különféle hivatalok küldöttségeinek, sőt egyesek tisztelgéseit fogadta egészen délutáni 4 óráig, ez­­után a kávéházban a ns város által adott közel 400 teritékü ebédet kitűnő nyájassággal szerencsésíteni méltóztatott, melly közben szív melegéből fakadozó jeles toaszok mondattak több küldöttségek szónokai által. A színi előadáson —hol Egressy Gábor és Lendvayné az „Egy úr és asszony“ és „Legjobb az egyenes út“ czimü művekben léptek föl — folytonos tisztel­gések által el lévén foglalva, meg nem jelent, de a táncz­­▼igalinat magas jelenlétével élénkítette. Többször közhelye­ken is szerencsések lévén ő fenségét tisztelhetni, annál leve­­­rőbb volt sept. Okán azon gondolat, hogy attól, kire az egész haza büszke, el kell válnunk, mire bennünket a nemesi és városi bandérium gyülekezése emlékeztetett; az első egész a megye, ez pedig a város határáig tisztelkedett. Az összesereg­­lett nép a menet felé lövelte sóhajtásait, és azon óhajtással vett búcsút ő fenségétől, hogy megkezdett körutazását sze­rencsésen bevégezhesse és az egész hazára üdv­álasztó ta­pasztalásokkal gazdagulva , helytartói székét elfoglalhassa. Áldotta egyszersmind ő felségét, ki atyai gondoskodásánál fogva, a nemzet vágyainak leplét levonva, a nagy nádor örökösét a nemzetnek visszaadta. Ő cs. kir. ap. Felsége Novoszeli György esperes és brezoviczi plébánost a zágrábi gymnasium igazgatójává érdemesíteni méltóztatott. Banssnern Auguszt nagyszebeni kamarai pénztári tiszt ottani pénztárnokká lön kinevezve.________ Igen sajnáljuk , hogy a cs. kir. főherczegsége körútja iránti tudósításainkban az által, hogy Miskolczról hallgatunk, némi hézag támadt. Mi ennek annál kevésbbé vagyunk okai, mert előre gondoskodtunk arról, hogy olvasóinkat ezen nagyérdekű tárgy­ról szakadatlan egymásutánnal értesíthessük. Reméljük azonban tisztelt levelezőink és lapunk pártolóitól, hogy szándékunk va­lósításában támogatandnak. — S­z­e­r­k. A főmrrgy magy. kir. udv. kanczellária a kebelében megüresült ir­­nokságra Hubovszky Fülöp eddigi járulnokot, az ekép megüresült járulnoki helyre pedig Kondvicska Márton eddigi gyakornokot alkal­mazta. Hauszegger Diénes huszti k. kamarai tiszttartó f. évi augustus lakén meghatározott. megyék: PEST MEGYE közgyűlése’s az ellenzéki kö­­vetutasítási minta. Sept. 8. Kihűlne? Azon erős bizodalomnak, mellyel az utasítás az „Érdekegység“ utópiája felé tart, egy nevezetes és minden tekintetben jóté­kony következése van: az, hogy a reform­szomjat csila­­pítja, a haladási rohamot mérsékli’s ennélfogva egyezke­désre képessé teszi még az ellenzéki hívőt is. Igen, mert mikor az ember a czélt, habár olly kék távolban is, látja, vagy legalább látni képzeli, nagyon hajlandó lépéseit meg­­kurtítani, ollykor ollykor még meg is pihenni ’s az akadályok kikerülésében vagy áthágásában is több mérsékkel, nyugott­­sággal és vigyázattal élni, mint mikor csak épesztő vágya van elérkezni, de a láthatáron még sehol sem veheti ki vi­lágosan : hova ? így van ezzel az ellenzék azon része, melly az­­­rdekegység f­eldozadásába indult... Messze, messze rémlik a czél, de minden végrehajtott reform egy állomás­­sal viszi hozzá közelebb ’s miért ne érné be a lépéssel is, ha már nyargalni épen nem lehet? — Közbe legyen mondva, mi nem tagadjuk az érdekegységet absolute ’s vélemé­nyünk abban különbözik az utasításétól, hogy midőn e sze­rint , majd csak a reformok útján jutunk birtokába, mi azt hiszszük, hogy már is bírjuk. Hanem azt tartjuk róla, hogy az épen ollyan a társadalomban, mint a lappangó me­leg (calor latens) a physikai világban: minden test bír vele kisebb nagyobb, de mindenesetre különböző mértékben, ha­nem , furcsa: nem lehet érezni, még a legérzékenyebb hév­­mérővel sem — azért is híják lappangónak — csupán ha elszabadulsz pedig csak azon pillanatban történik, mikor valamelly test rendes létezése állapotát megváltoztatja, azaz, légszervből folyóvá, vagy folyóból szilárddá válik. Ekkor nyilatkozik ’s lesz érezhető a lappangó meleg, épen mint a társadalomban az érdekegység, mikor azt külső vagy belső ellenség fenyegeti. Ez nem normális állapot ’s valamint csak rendkívüli eseményeknek eredménye,úgy nem is lehet józan észszerű, békés törekvésnek czélja. De kimagyarázható, mert, a­mint az utasításban világosan áll, az ellenzék az illy rend­kívüli állapotban nyilatkozó erőt fel akarja használni ... a külső , szomszédsági és belügyek alkotmányos vezetésére! Egészen hasonlatosan a molnárhoz, ki szélvészt óhajtana, hogy malmának szárnyai rendes forgásban legyenek. Mi azt hiszszük , nem illyen ábránd­kereső az egész el­lenzék ; van közte sok, ki a reformokat a bennök levő jóért kívánja ’s ennélfogva ha nem is érheti el egyszerre az egész tökélyt, megelégszik annak megközelítésével is. Ránk nézve e különbség nem sokat nyom; lényegesnek és megjegyzésre méltónak tartjuk azonban azt, hogy mindkét rész a jövő or­szággyűlésen megoldandó reformi kérdésekre nézve, a mér­­séklettség vonalán találkozik egybe. Ennek nyoma sok helyt látszik az utasításban, ha egyfelől csak azon csekély biza­lomban is, mellyet egész kívánságai kivihetőségébe helyez, másfelől meg azon gyanításban, hogy azok talán másképen is létesülhetnének, mint az utasítás akarná. Nincs szándékunkban az utasítás további részleteinek bonczolatába bocsátkozni, azok már úgy is ismeretesek ol­vasóink is az egész közönség előtt, valamint a mi vélemé­nyeink is azok iránt. Hanem, mivel Pest megye közgyűlésé­ről indultunk volt szólani, helyén lesz a köztanácskozás fo­lyamát is röviden érinteni. Ez a gyűlés nem volt viharos, mint Pest megyétől szokta várni az olvasó. Az oka igen egyszerű: a conservativ véle­mény nem igen vett részt a vitákban, és az ellenzéki rendek egészen e n i a m i 1r­e találták magukat. Azonban ez alka­lommal meggyőződtünk arról, hogy ha sokáig így, magukra maradnának, minden bizonynyal összeháborodnának. De volt egy kis botrány, sokkal jellemzőbb, hogy sem hallgatással mellőzhetnék el.­­ Midőn az utasítás­nak azon pontja jött elő, mellyben a parasztközségeknek két szavazat ajánltatik a megyegyüléseken, egy főtisztelendő kanonok ur nem tartotta e jogkiterjesztést a nemességre nézve tanácsosnak, mig a megyék máskép nem lesznek rendezve. Mire egy megyei főtisztviselő, kit az ég egyfelől kifogyhatatlansággal, másfelől kifáradhatatlansággal áldott meg a beszédben, — melly ugyan az ő ajkiról nem épen áradoz, hanem inkább szivárog —, ki, mivel olly végtele­nül sokat és sokáig beszél, hogy az összes megye sem igen többet, természetes, hogy néha ollyat is mond, mitől maga is elretten, vagy legalább el kellene rettennie, a­miben egyébiránt semmi csuda, mert az nem lehet máskint, mikor az ember — saját vallomása szerint — meg nem állhatja, hogy ki ne mondja, mi eszébe jut —, ki néha olly éles el­méjű és gyakorlatias gondolkozásu, hogy egy alkalommal p. o. az egész utasítást csupa impractikusságnak nevezte ’s mégis olly gyermekes eszü, hogy egész kényelemmel bele tudja magát gondolni némelly ábrándosnak politikai phan­­tasmagoriájába, mert midőn p. o. a közteherviselés volt szó­ban , olly meggyőző őszinteséggel nyilatkoztatta ki, mikép­p bizony az adóban magában semmi kívánatost nem lát, sőt igen rosznak tartja azt, ’s csak azért pártolja, mert ha­talmas eszköz az „Érdekegység“ kivivására—, ezen, minden tekintetben nevezetes és tekintélyes példánya a magyar táblabirónak tehát elcsudálkozott, sőt még tán el is szörnyülködött fötisztelendő kanonok ur nyilatkozatán, kinek részéről ő rokon­, nem pedig ellenszenvet várt volna a nép iránt; de csakhamar kiocsudott csudálkozásából,­hiszen már rég tudja ő ’s még régebben mondja, hogy a papok örökké ellenségei voltak a népnek; örökké azon törekedtek, hogy attól a felvilágosodást elrekeszszék ’sat. ’sat.; Íme a mostani nép­nevelési rendszer hiányosságában csak ez az egy eszköz volna a nép felvilágosítására, t. i. a megyei tanácskozások, ’s et­től is távol akarják a népet tartani papjaik és igy tovább ... Mire az említett főtisztelendő úr megjegyezte , hogy ez olly beszéd, mellyet csak azon gyülekezetben lehetett hallani, melly az Isten lételét is eltörölte volt; hogy ö úgy szereti a népet, mint akárki más, sőt épen ö szereti, mert időelőtti politikai jogokkal nem akarja tévutakra vezetni, ’s csudál­­kozik ö is, hogy illy vádakat épen másod-alispán úrtól, épen ötőle kell hallania’sat. (itt valami et tu mi fili! rejlett). Ezzel a népszeretettől duzzadozó rendek között élénk vita tárgyává lett a népszeretet themája. Az említett megyei tisztviselő úr, hogy állításának igazát annál erősebbé tegye, nemcsak a katholikus, hanem a protestáns papságot is befoglalta vádja alá, mire kanonok úr a megtámadott pro­testánsoknak is védelmére kelt. Az ellenfél egyik elmés és hatályos szónoka, hogy beszéde annál inkább ad captum legyen szabva, a papság népszeretetét Robespierre népsze­relméhez hasonlította, ki ezerenkint kaszaboltatta le a feje­ket. Két tisztelendő úr, hogy e méltatlanságokat tettleg meg­­c­áfolják, azonnal pártolták az utasítást, sőt az egyik még kicsinylette is annak rendelkezését; az egyik rövid és velős előadásban hazai históriai tényekkel mutatta meg ama vádak alaptalanságát, és végre az említett megyei főtisztviselő úr azzal rekesztette be a vitát, hogy mivel mindkét fél egyik a másikat nép iránti szeretetlenséggel vádolta, tehát egymás­nak megadták a kölcsönt és igy „quittek vagyunk.“ Ta­lán mégis jobb lett volna m. főtisztelendő úrnak megvallani, hogy hibázott ’s beszéde gondatlanságból eredeti, a mit fe­nébb előadott tulajdoniból úgyis könnyű kimagyarázni, mint­sem illy dicsőségtelen retirádában keresni menedéket. Már milly czélszerű népnevelő-intézet, milly derék iskola-sur­­rogatum volna egy gyülekezet, honnan a jámbor, együgyü nép képviselői illy gyönyörű, felvilágosító és vigasztaló ta­nulságokkal térnének vissza küldőik közé, ’s milly üdvös le­het az illy csiklandós leczkék hallása magára a nagy szám­­­mal keseregleni szokott tanuló ifjúságra nézve, azt belátni könnyű! Az illy beszédek már rég elkopott pseudo-liberalis flosculusok , de akármelly párton álló politikai ember szájába illetlenek. Ha talán amaz ellenzéki urak valami uj vallásnak vannak birtokában, melly mellett papokra nincs szükség, hát ne tartsák in petto, hanem álljanak elő vele ’s substituálják rögtön az eddig üdvözitő Krisztus vallásának , különben az illynemü felvilágosítások csak azt bizonyítják, hogy még sürü sötétségben botorkáznak és bizony maguk sem tudják, mit cselekesznek. Az örökváltság eszközlésének módja felett hosszas és élénk vita folyt. Legelőbb gr. T. D. ’s utána majd mindnyája az ellenzéki szónokoknak megtámadták az utasítás azon pont­ját, melly kimondja, hogy mig az általános, kényszerűtért megváltás a status financziális operatiója által végre lehetne hajtva, addig is lehessen az úrbéresnek földben eszközölni a megváltást. E vita közben valódi gyönyörűség volt Ny. má­sod-alispán urnák helyes tapasztalásait hallani, miket az ur­­béresekkeli érintkezéseiben gyűjtött, miszerint ezek a világ­ért sem lennének hajlandók földeiktől megválni, sőt még az örökváltság után sem igen van vágyódásuk a nagyobb ura­dalmakban , hol igen jól érzik magokat, kivéve a composse­­soratusokban élőket, kik egyébiránt magok is néhol meg vannak rettenve azon következésektől, mellyek az úrbére­sekre nézve a zsidóval megáldott helységekben mutatkoznak ’sat. ’sat. Ebből perse azt húzhatta volna ki a közönséges jó­zan értelem, hogy tehát legyen a megváltás facultativus az úrbéresre nézve, ’s csak a földesúrra kényszerítő; de ki már egyszer a varázsige hatalma alatt van, az alól kimene­külnie bajos, ’s aztán hogy is lehetne megbüvölt emberektől annyi komoly meggondoltságot kívánni, mennyi annak felfo­gására elég, hogy az uj politikai istenasszonyt, az érdek­­e­gy­séget, erőszakkal, azaz kényszerítéssel kezünkbe va­rázsolni nem lehet ?—De az örökváltság kényszeritősége ellen még szó sem emelkedett ’s K. L. tb. úr a földdel­ megváltás eszméjét egészen magáénak tette, és úgy is látszik, hogy az egészen csak az övé fog maradni. Neki ebben nagy re­ménye fekszik az országos financziális műtétei megkönnyí­tése iránt, mert ezáltal 20—30 millió pftnyi tőkét tehetne előre szabaddá é s az országos megváltási operatiótól függet­lenné tenni. Reménye nemcsak hiten vagy képzelődésen, ha­nem valóságos tényeken alapul, mert tudósítások vannak kezében, hogy csak Bácsmegyében nem rég 78— mondd: hetvennyolcz helység akarta magát földdel megváltani, de a földesurak makacsságán megtörött a szándék . Ezen nagy­szerű tényre, az igaz, sokan a tens­­ik közös tamási kife­jezéssel tekintettek egymásra ’s Ny. m.-alispán kétkedőleg is kérdezősködött a tények körülményesebb és szigorúbb mi­benléte iránt, de tudtunkra bővebb felvilágosítást nem ka­pott 's mi azon véleményt formálok magunknak, hogy a tisz­telt nagy ékesszólásu tb. valami uj trópus-fajban beszélt, melly szerint a képzelt vétetik a való helyeit. Hanem még azon képzeletben is, miszerint 20—30 millió értékű urbéri

Next