Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-09-21 / 665. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csüütörtökön, pént. és vasárn. jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz.Lorolással 5 ft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek f helye Kedden 605. ,BUDAPESTI September 21. 1847. serért pedig 10 p. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben * kladokh italban, hatvani utozat Horváth-házban 38.d ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s a külföldre menendő példányok * csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. HÍRADÓ A B. P. HÍRADÓ 1. évi october-decemberi évnegyedes folyamára előfizethetni helyben 2 ft 48 krral, postán 4szeri küldéssel 4 ft 6 kr, 2szeri küldéssel pedig 3 ft 42 krjával pengőben. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kopácsy Józsefhg prímás és b. Orczy Lőrincz f. Előléptetések. Az európai gabonaerisis és az eszmék általa előidézett uj fordulata II. Megyék: Közgyűlések Győr és Beregben. Követválasztás körüli ellenzéki korteskedés Esztergomban — Budapesti hirharang. A pestmegyei gazdasági fiókegyesület. Halálozás. Ausztria. Külföld. Nagybritannia- Francziaország. Olaszország. Poroszország. Oroszország. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriahozások. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. IRODALOM és TUDOMÁNY. Neumann K. Fr.: Die Völker des südlichen Russlands in ihrer geschichtlichen Entwicklung. II. HAfiYAKARIZÁSI és UUMÉLY. Egy gyászos kimúlás érzékeny emléke nehezedett ismét hazánkra, mert a magyar egyház feje, az ország herczegprímása, Kopácsy József nincs többé! Folyó hó 18án reggel öt napi rövid betegeskedés véget vetett ezen annyi erényekkel gazdag főpap életének. Mit vesztett benne a király , a haza, a katholikus egyházi rend, azt sajnosan érzi mindenki, ki a boldogultnak hosszú és közhasznú pályáját figyelemmel kisérte, mély belátását, közdolgokbani jártasságát , keresztényi szelídségét, alapos tudományosságát, főpapi buzgóságát, emberszeretetét és mindazon kitűnő tulajdonait ismerte, mellyek őt mint országférfiat, papot és embert egyiránt diszesítették. Áldás lengye körül emlékezetét. Pesten f. év ’s hó 17dikén szenderült jobb létre orczi b. Orczy Lörincz, cs. kir. v. b. t. tanácsos, tevékeny életének 64-dik évében, sajgó fájdalmára hátrahagyott özvegyének németujvári Batthyány Teréz grófnőnek, leányának Annának gr. Szápáry József nejének, unokáinak, rokonainak, számos barátinak ’s tisztelőinek. Oszthatja ez őszinte fájdalmat a közhaza is, mellynek az elhunyt béke idején ’s harczviharban egyenlően munkás és hasznos polgára volt; két izben láttuk őt önkéntesen fegyvert fogni a hon védelmére é s Komárom alatt hazájáért vérzeni. Az 1811 és 1825- diki országgyűléseken mint Hevesmegyének követe küldői benne helyzeti bizalmának tökéletesen megfelelt, napidíjait egy fillérig megyéje adózó népének ajándékozó. Jó királyunk halhatlan atyja használni kívánván a boldogultnak kitartó munkásságát, melly önfeláldozó szeplőtelen hazafisága mellett egyik kifejezettebb tulajdona volt, némelly nagyobb folyók részletes szabályozásával , mellyek gyorsan és czélszerüen eszközöltettek; majd Ó-Arad városának felszabadításával — mit a közönség 80 éven át siker nélkül szorgalmazott, ’s mi a boldogult ernyedetlen munkásságának néhány év alatt sikerült ’s az általa városra uj aerát derített — bízatott meg. Mint Csongrádmegye helyettesének a rendek osztatlan bizalma ’s hű ragaszkodása jutott osztályrészéül. 1830 ban Csanádmegye főispánjává neveztetett, de még mielőtt székét elfoglalná, Aradmegye kormányzásával bízatott meg. Mindezen legfelsőbb bizalom-szülte megkülönböztetések csak újabb ösztönül szolgáltak a boldogultnak arra, hogy minden erejét, minden tehetségét hona és királya elválaszthatlan közjavának szentelje. Neki köszöni Aradmegye, miszerint tisztviselőinek azon osztálya, mellyet a gondviselés szűkén részesítő anyagi javakban, a tiszti nyugpénztár megalapításával nyomor és ínség ellen biztosítva van. 1836ban már mint világtalan egy a kincstár és Arad városa között fenforgott határkérdés iránt szemlére küldetett ki. A két utolsó országgyűlési tanácskozásokban cselekvőleg vett részt, miért is ő felségének legmagasb tetszését nyeré meg. Élte végperezét — melly az elmélkedő lélek fogalma szerint kezdete a valódi szabadságnak — súlyos testi szenvedéseinek közepette, férfias béketüréssel és lelki nyugalommal várta be. Áldás és hála lengjen a jó hazafinak porai felett! A nagy magy. kir. udv. kamara a pozsonyi k. sőhivatalnál megüresült ellenőrködő mázsamesteri állomásra Szabó József szatmári ellenőrködő sómázsamestert alkalmazta. Továbbá Bonay Imre bogsáni kamra ellenőrt saját kérelmére hasonló tisztminőségben Szent-Andrásra . Ruttner Ferdinand eddigi uszoki kamrai ispánt pedig szinte saját kérelmére a Berzeviczy Flórián előléptetésével megüresült turia-remetei kamara ispánságra helyezte által. Az európai gabonacrisis és az eszmék általa előidézett uj fordulata.is. A ruházat kétségkívül az emberi szükségek közt egyike a legsürgetőbbeknek, azért is ezen tárgygyal foglalkozott már kezdettől fogva az ipar és kereskedés, ámbár a legújabb századokig ezen szükség legnagyobb részét a házi szorgalom fedezte. A nyersanyag ezen ruházatra a világ különféle részeiben, ezek éghajlati természetéhez képest, különféle volt, és míg Európában len, gyapjú és selyem, a többi világrészekben legkiváltkép a gyapot használtatni tapasztaltatott, kivált Keletindiában, mint már Herodot tesz erről említést. III. R. 106. F. A történetírók nyomozásai szerint Európában legelőbb Spanyolországban terjedett el ezen ipar, hol a mórok már a tödik században művelték ezen növényt és fel is dolgozták. A keresztények ezen ipart eltanulták török, és a 13. században Barcellonában már híres gyapotgyárak léteztek. Különös, hogy minden nagyobb országok közt Anglia volt Európában az utolsó, hova ezen ipar behatott, mert Spanyol-, Olasz-, Német- és Törökország sokkal előbb látták el ezen kelmékkel az európai vásárokat, mintsem az angolok,—jóllehet már a gyapjú, len és selyemgyártásban híresek voltak,—ezen iparral foglalkoztak volna. Sőt még ennél is különösb az, hogy mikor, a kiváltképen indiai gyapotkelmék szépségök és olcsóságuk által nagy kelendőségre találtak Európában általában, és Angliában különösen a gyakori Keletindiávali érintkezés által. Anglia volt azon status, melly 1700ban a gyapjú és selyemgyámokok jajveszéklései következtében, mivel ezek ezen olcsó kelme elterjedésében régi iparuk vesztét és enyészetét látták, a gyapotkelmék behozatalát a britt szigetekbe egészen megtiltotta. Nehogy pedig azt gondolják az iparisták, kik felületes tudatlanságukban azt hirdetik, hogy Anglia csak a véd- és tiltórendszer által nevelhette olly óriássá gyapotiparát, miilyennek azt ma el kell ismerni, meg kell itt jegyezni, hogy azon most említett tilalom annyira nem a gyapotipar érdekében törvényesíttetett, miszerint a törvényhozásnak inkább üldözési, mintsem ápolási szándékát lehet észrevenni abból, minthogy 1721 ben még ezen kelmék viselése és használata is szigorúan megtiltatott, akár bel- (azaz Angliában) akár külföldön készíttettek, és mikor ezen oktalan tilalom daczára ezen czikk kelendősége és gyártása még sem gátoltathatott, még nyomasztó adóval is terhelték ezen gyártást és gyártmányokat, melly üldözés és nyomás csak 1774ben szűnt meg, mikor törvény által megengedtetett, hogy Angliában készített gyapotkelmék áruitathassanak és viseltethessenek. Hogy ezen törvény kedvezése nem eszközölhette az angol gyapotipar gyarapulását, mellynek még a munkások rombolásai és pusztításai is ellenszegültek, kik a gépes gyárakat felgyújtották és a legerélyesb gyámokokat, miilyen Sir R. Pee nagyatyja volt, üldözőbe vették: azt mindenki átlátja , ki nem egész a botrányig járatlan ezen iparág történetében. Ezen ipar rendkívüli fejlődése természetes következése volt Wyatt, Arkwright és Hargreaves lángeszű találmányainak, kik 1741 és 1769 közt a gyapotfonásnak uj fordulatot adtak, melly Crompton Samu Mulejenny nevezetű uj találmánya által 1779 ben újabb tökéletesedést és határtalan használatot nyert, úgy, hogy minden egyéb nemzetek messze hátrahagyattak, mert míg másutt mindenütt a kézifonók csak egy fonalat fonhattak, addig Angliában egy fonó 2200 fonott vola finomabbat és egyenlőbbet, mint mint emberi kézzel fonni lehetne. Ezen találmányok és azok újabb javításai által eszközöltetett, hogy már 1833ban egy fonó egy napon többet font, mint előbb egy esztendőben; a fehérítés, mire előbb 6 — 8 hónap is kellett, két nap alatt ment véghez; és 150,000 ember Angliában ugyanazon munkát vitte végbe a gépek segítségével, mire azon gépek és a mondott találmányok nélkül 40 millió ember lett volna szükséges. Igen természetes, hogy ezen rendkívüli fejlődése a gyapotiparnak rendkívüli kereskedést is idézett elő, mert míg 1697től egész 1741ig Anglia gyapot-bevitele sohasem hágott 2 millió fontra, a fentebb említett találmányok következtében már 1771—1780ig 634 millióra rúgott; mikor pedig Arkwright kizáró szabadalma és egyéb privilégiumok megszüntettek és a fentemlített találmányok általánosan használtathattak, 1781 és 1789 közt 5, 12, 10, 1l'/j, 18'/j, 19'/*, 23,20'/, és 32% millió fontra emelkedett a bevitel, melly 1799 már 43— 1809ben 93— 1819ben 150— 1829ben 227 millióra ment; 1833ban pedig 930 216 köteg volt a bevitel, mi 303 millió fontot tesz. A gyapotgyártmányok kivitele pedig, melly 1751ben csak 45,986 font sterlingre ment, 1799ben már 5 808,000 font sterlingre, 1833ban már 18,337,000 k ft stígre rúgott. Illy mesés aránytalanságban felszökkenő kereskedést természetesen az ipar minden egyéb ágaira, kivált a vas és kőszén kiaknázására hatalmasan kihatott, úgy hogy az ipar Irodalom és Tudomány. NEUMANN K.FR, Die Völker des südl. Russlands in ihrer geschichtl. Entwickelung. (Déli Oroszország népei, történeti fejlődésükben.) Leipzig 1847. II. A második fejezet főleg a hiougnúkkal, kiknek nevét szerző a chinai forrásokból húnjóra igazítja, ’s kiket Desguignes-ként a húnokkal azonít, foglalkodik. Rótok, mint már Kr. előtt tizennyolcz századdal China északi határain túl rettentő jelentősségre jutott népről emlékeznek a chinai évkönyvirók. E húnjók erkölcsei a 26 — 31. lapokon bőven hatnak le,’s e kép részenként csakugyan talál a hónok erkölcseivel, mikint azok Ammián ’s a többi középkori írók által leiratnak. De közelről vizsgálva e hasonlat sokat veszt bizonyító erejéből. Itt is ott is harczos nomádok iratnak le, kiknek hason életmódjok szükségkép némi hasokságot idézett elő az erkölcsökben is, úgy hogy maga a mi szerzőnk is írja (38. 1.), mikép „az alánok mint a hunok nomád életet élnek, ’s ezekhez erkölcsök és szokásokban tökéletesen hasonlítanak“; ’s ismét ezt a 87. 88. 1. a törökökről; sőt már Tusi, a módszeres encyclopaedia szerzője is igy képzelte magának a petieket vagy az északi barbárokat általában, melly név alá a régibb chinaiak által nemcsak a hunok (értsd: hivognak) és mongolok, hanem a (török fajilag különböző) törökök is foglaltattak. Foglalkodásuk a vadászat és állattenyésztés, mert a melly tartományokon nomádoskodnak, azok földművelésre nagy részt alkalmatlanok. Városokat és várakat nem építenek, mert állandó megtelepedésre sem kedvvel, sem a külső feltételekkel nem bírnak. Öltözetek a leöldösött állatok bőrei, mert vándoréletök a szövés házi mesterségének nem kedvező. Ugyan ez okból vadak, hűtlenek , ’s mert magok nem dolgoznak , szükségeiket ragadományokkal elégítik ki. E végre minden mesterségük szükségkép hadakozás , rablás és ölés körül forog, a vadászat nekik egyszersmind a harcznak előiskolája. Immár gyermekkorukban tanulnak lovagolni, mert lóháton szerzik minden vagyonukat, ’s hadi mesterséget; és mert a harcz mindenüknek szerzője ’s biztosítója , csak a harczható fiatalság van becsben, az öregek mindenben hátrább tartoznak állni. Testi alakjok émelygős és elijesztő volt, rútságuk maga elegendő ellenségeiket elrettenteni, fejők egy idomtalan sárgabarna hústömeg, kiálló igacsontjaik közt egy összenyomott orr fekszik, kevés haj és szőr van rajtuk, fejők nyírott ’stb., különben szép emberek (!). Igenis, mindezek részint a hason életmódból következnek , részint ellentmondók , részint túlzottak, t. i. a hiongnak a puha chinaiakban épen olly irtózást és gyűlöletet gerjesztettek , mint a hónok az elrettent nyugotiakban, honnan azon ismeretes, ’s azért általam itt mellőzött leírásai és koholmányai a középkori európai íróknak, mik már magokban nem bírnak hitellel (péld. hogy ördögöktől és boszorkáktól származtak, hogy lovaikon végezték minden dolgaikat, sőt azokon háltak is, ’stb.) ’s ugyan ezért a chinaiak hasonló túlzásai sem, kik, hiszen tudjuk , a mi korunkban is mit és mint szólnak statusirataikban a velök ellenségeskedő angolokról. ’S ha Ammián leírásában , ki rútaknak, igenis, festi a húnokat, de koránsem adja olly félreismerhetlen jellemző képét a mongol fajnak, miilyent benne némellyek feltalálni akarnak, illy vonásokat nem rútiza vágynak, hanem valóban helyes észleletnek tulajdonítanánk , nemzeti nézetünk a hónoknak velünk azonságáról annál kevesbbé rendűl meg , mert hogy a negyedik században hazánkat elfoglaló húnok, kiknek birodalma a rajktól fogva nyúlt el nyugat felé, mongolfajú népeket is hódítottak meg ’s használtak hadseregükben, kétséget épen nem szenved. Hiszen maga Neumann vallja, hogy Herodotnak Uralon túl lakó tarfejű népe alatt a kalamukokat kell érteni, ’s hogy ezeknek ősi mondások szerint ők még az ősz régiségben költözködtek ki keletről nyugat felé , ’s telepedtek le a kazar tenger északi mellékein ’s a Kaukázuson *). Ellenben nem kellene felejtenünk, hogy Zosimos, ’s maga Ammián és Jornandes a húnokat a királyi skythák utódainak tartják, ’s hogy a skythákról senki sem kétli (Neumann sem), miszerint a kaukázi fajhoz tartoztak ; nem kellene felejtenünk , hogy Zonaras, Menander, Theophylact, Nicetas, Leo Grammaticus, Georgius Monachus , Cinnamus, Cedrenus, ’stb., kik az avarok ’s magyarokkal a rokonságokat ismerik, ’s a nemcsak egykorú, de velők egy ideig közelről érintkezett Priscus Rhetor, ki mivoltukat, szokásaikat részletesen leirja: illy képét a hónoknak nem festik, holott nekik, ’s különösen az utóbbinak , a mongol idom nem kevesbbé fogott volna feltűnni. ’S azért, midőn szerző a 31. I. igy ír: „Melly figyelmes történetbuvár fog ezentúl még kételkedni, hogy, miután a húnjó, a han és a mongol népekre nézve a keletnek Krisztus előtti ’s a nyugotnak IV., V. és XIII. századbeli forrásaik még egyes vonásaikban is illy meglepőleg egyeznek, mind ezen népek a mongol fajhoz tartoznak ?S bátran azt felelhetjük: igenis, a Kr. előtti húnjók, a Kr. utáni húnok mongolfajú segédseregeik é s a XIII. század mongoljai egy fajhoz tartoztak, de azért hónok nem voltak. Edwardsnek, szerzőnk által u. o. idézett állítását pedig, miszerint ő a magyarok egy részében, melly Atila birodalmának elbomlása után a finnekkel kapcsolhatta össze magát, első pillanatra mindjárt a hún-mongol népvándorlás valódi utódaira ismert, a magyar ember szánó mosolygás nélkül nem olvashatja. Van-e tehát mindezek után okunk nemzeti nézetünktől elállni, miután nemcsak a középkor írói szinte egyértelműleg azon egy népre ismertek a húnok, avarok és magyarokban, hanem a nemzeti hagyomány minden időkben fenhangon ezt hitte és hirdette , mellybe mégis más esetekben az uj történetészek némi súlyt helyhezni nem kételkednek. Ezekhez járulnak Haeufler József összeállításai egy az academia elbe terjesztett pályairatában. E jeles tudós Roscellini aegyptusi emlékei közt (Monumenti dell’ Eggitto e della Nubia, III. 46. 61. tábl.) Karnok helységnek egy teremfalán találta meg a hún nép legrégibb emlékezetét, hol ez az I. Menophtától, 1600 évvel Kr. előtt meggyőzetett észak népei közt Unnu néven fordul elő. Constantinus Manasses szerint Sesostris király Kr. előtt 1300 é. a húnok segedelmével reum Unnorum gente, vítta Ázsiát. Ott van Hunnia (Hun ae), 520 — 485 c., a Darius Histaspes persepoli emlékén a neki adózó tartományok között Dionysius Periegetes (3 e. Kr. után) már a Kazar tengernél ismert ] i ( i 11 i i j i 1 1 i i ] i i *) 16 1.