Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-09-26 / 668. szám

Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek fcelye-Vasárnap 669. BUDAPESTI aprtfpmhoz I «47 ért 5 **• kT a ketW9 has4b* cepieilllier AO**# . serért pedig 10 p. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani at»ozai Horváth-házban 58ylk szám alatt földszint, és minden királyt postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ss külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. HÍRADÓ A B. P. HÍRADÓ 1. évi october-decemberi évnegyedes folyamára előfizethetni helyben 2 ft 48 krral, postán 4szeri küldéssel 4 ft 6 kr, 2szeri küldéssel pedig 3 ft 42 krjával pengőben. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Hibaigazitás. Levél az ősiség iránti vita tárgyában. Megyék: Közgyűlések Szabolcs és Szatmárban. Budapesti hirharang. Hazai első takarékpénztár. A kisdedovó-int. M.orsz.ban térj. egyesület aug. közgyűlése. Nevelési pályakérdések. Szegzárdi levél (nevelési állapot). Ausztria. Külföld. Nagybritannia- Francziaország. Olaszország. Görögország. Oroszország. Hivatalos és magánhirdetések. ■AfiYAReHIZÁO én ERDÉLY. IGAZÍTÁS. Múlt pénteki (667.) számunk körúti czikkébe jelesül a tolnamegyei főispán köszöntő beszédébe két lényeges hiba csúszott: az lsö has. 10. sorb. alulról ,születést‘ állván ,sainlést‘ helyett; a beszéd végsorában pedig (2. has. 32. sorb.) a nemzet jóltevője' állván ,a nemzet jövendő jóltevője' féltett. LEVÉL AZ ÖSISÉG IRÁNTI VITA TÁRGYÁBAN. Érdemes szerkesztőség! Nem rég egy igen tiszteletre méltó személytől azon észrevételt hallottuk , hogy a kerületi választmánynak az ösiséget illető munkálatáról a B. P. Híradóban közrebocsátott czikkeink sem eléggé népszerű hangon írva, sem példákkal különösen felvilágosítva nincsenek. Kegyed érd. szerkesztő úr, kinek már előbb kezeinél volt az illető utolsó czikk is, legjobban tudhatja, hogy ez észrevétel előttem nem volt váratlan, ’s én alaposságának további elismerése mellett szabadságot veszek magamnak kegyedet arra kérni, hogy azon esetben, ha ama czikk még sajtó alá nem bocsáttatott volna , lenne szíves végén még világosabban kimagyarázni, miszerint nekem a választmány munkálatának fejtegetésével nem volt más szándékom, mint az öszveszsiség kérdésére vonatkozólag a fonalat ott fogni fel, hol az az utolsó országgyűlésen félbenszakittatott, azon választottakat, kik az említett választmány rendszeres munkálatának folytatására hivatva leendnek, a munka durvább részétől, a különféle anyagok egymástóli elkülönzésétől megkímélni, és ezt így rendben, ittolt saját eszméimmel közbeszőve, egy egészen nyers anyag alakjában kegyed kezei közé szolgáltatni. A kerületi választmány indítványait, vagy az én ez iránti nézetemet népszerűen előterjeszteni, vagy épen példák által felderíteni akarni, olly férfiak irányában, kiknek én a munkát említett módon könnyíteni kívántam, és olly fennhéjázó mint felesleges leendett; ennélfogva én, mint végén nyilvánitottam is , szántszándékkal törekedtem lehető rövidségre. Azon elöhaladott stádiumban, mellyben ama korkérdés jelenleg van,midőn t.i. az ősiségi doctrina némelly következményinek érzékenyen nyomasztó voltát senki sem tagadja többé, midőn inkább csak azon zsinórmérték feltalálásáról van szó, melly szerint ’s mikint lehetne a régóta fenálló Vár ősiségnek egyik határozott barátja, Zalay ur által is (röpirata 77. lapján) elismert ellentétet az elmélet és gyakorlat közt, törvénytudományi következetességgel megszüntetni, a kérdés ezen stádiumában, mondom, alig lehetséges, hogy az a journalistika mezején egészen népszerűen , azaz még a nem szakférfiaknak is könnyen megérthetőleg tárgyaltassék. A napi sajtónak, melly az ősiség kérdésének megérlelésére maga részéről olly buzgó közremunkálást fejtett ki, miszerint különböző gondolkozásúak barátságos egymáshozi közeledése ezen mezőn, épen nem lehetetlen, csekély véleményem szerint most már csupán az lenne feladata, hogy minden átalánosnak kerülése mellett, mi olly könnyen vezet eltérésekre, vitatkozási makacsság,és valamelly, önkényesen odaállított eszmének elsőségét kivívi akarás nélkül, kizárólag, a quid consilii-ra nézve már csak a részletekben elágazó nézeteket, minden tekintet nélkül arra, mellyik oldalról jön a consilium, lehető elfogulatlansággal registrálja, és amilly röviden csak lehet, földerítse. Ehez képest a P. Hírlap legújabb négy czikkét nem veszszük tulajdonképi vitatás alá, hanem csupán azok végered - ményének kiemelésére, vagyis azon különösen kijelölt két pontra szorítkozandunk kizárólag, mellyekben a két oldalróli nézetek egymástól eltérnek. E két pont a P. Hírlap 947dik száma szerint a gyökeres jogigények , és örök eladások. A gyökeres jogigények megszüntetésénél a P. Hírlap hasznossági szempontból indul ki. Új jogok megállapításánál a hasznossági maxima szolgál ugyan zsinórmértékül, mert vájjon mi igazolhat jobban valamelly új törvényt, mint azon körülmény , hogy az a többségnek használ és kedvez? De ha egy, már meglevő, és pedig eszmében — mindegy, legyen az bár költői vagy prózai — igen becsés jogról van szó , akkor azon tekintet, hogy ilyen jog gyakorlata többé nem hasznos , a jogosítottakat aligha meg fogja nyugtatni, sőt valószínűleg épen abban látandják a legkeményebb önkényt és sérelmet, hogy saját itéletök az iránt, mi használhat nekik, vagy mi nem használhat, föltétlenül megelőztetni szándékoltatik. E tekintetben indirect eszközök bizonyára czélszerűbbek , ’s legtöbbet tehet a felvilágosítás, mellynek hatása egy részt már most is észrevehető, ’s minél kevésbbé erőszakoltatik , annál gyorsabban fogja további áldásait szétárasztani *). Az örök eladások (fassiones perennales) invalidatiója iránti panaszok eltörlésére nézve , a P. Hírlap hasznosságon kívül még jogalapot is hoz fel. Mi a hasznosságot illeti, az a jövőre történendő örökeladások iránti törvénynél bizonyosan tekintetbe fog vétetni, de a már megtörtént eladásokra vonatkozólag azt hozhatni fel ezen eltörlés ellen, mit a gyökeres jogigények megszüntetése ellen nyilvánítank. Jogalap gyanánt az hozatik fel, hogy az eladó nyilván örök időre, locus credibilis előtt szerződött, ha tehát a szerződés megtartatik, épen az történik, mit ő akart volt. Ez kétségkívül igen helyes ok arra nézve, hogy örök eladási törvényeinket reform alá vegyük, de a már megtörtént előadásokat illetőleg azon igen egyszerű okból nem lehet jó sikerrel allegálni, mert, amint a P. Hírlap is megjegyzi, az eladó maga ad invalidationem proprii factio nélkül sem indíthat keresetet; továbbá a praejudicium épen abban áll, hogy az eladó akarata a családbeli tagok örökségi jogának ellene szegül, és végre, mivel épen az jellemzi az invalidationalis pert, hogy a bíró nem juxta litteras, hanem de itteris itéi. A P. Hírlap mindkét indítványa a föltétlenség bűnében szenved, melly minden kíméletet és mérsékletet egészen kizár ’s azért legkedvetlenebbül fog fogadtatni azoktól, kik sok évi költség és fáradalom után reményeik teljesedéséhez már igen közel vélték magukat állani, és a per eltörlése által kettős kárt szenvednének. A régi zálogok elidősülése iránti nézetét a P. Hírlapnak nem említem mint eltérőt, mivel az a miénktől csak annyiban különbözik, hogy mi a gyökeres jog iránti tiszteletből az elidősülést legközelebb csak a régi zálogöszvegért tehető visszaváltási jogra terjesztjük ki, ezen elidősülésnek tehát azon eredménye van, miszerint a zálogbirtokos tökéletesen olyannak tekintetnék mint az örökbirtokos, ’s tőle véleményünk szerint a gyökeres jogot nem máskép, mint az időszerinti valódi érték lefizetése mellett lehetne revindiálni, mit a P. Hírlap 946d. számában „csaknem tréfás ötletnek nevez. E föltétel méltányosságára nézve elég méltóságos Gosztonyi úr munkájára (g. alatt 14 lapot) utalnunk, de mi az eredményt illeti, hogy t. i. az invalidatio iránti kereset legtöbb esetben semmi sikerhez nem vezetne, hogy tehát eféle perkeresetek igen ritkán is csak ott fordulnának elő, hol a gyökeres jogba még pretium affectionis is helyeztetik, az, úgy hiszszük, a P.Hirlapnak nem kevésbb, mint nekünk csak kívánatos lehet. Megyék, SZABOLCSBÓL, sept. 16. Vége van minden ünnepélynek , itt vannak a közgyűlések, — ’s mégis alig van tárgy, miről a nagy olvasó közönséget tudósítanom lehetne. A tisztelgő küldöttségek István főherczeg fogadtatásáról—számoltak ; és e közben megragadta figyelmünket, ama megköszöntő beszéd, mellyet Bagi Ferencz főjegyző, mint a megye szónoka—az egész megye nevében elszavalt: „Fenséges ’stb. A magyar nemzet a szeretet- ’s hála-füzte polgári érdemkoszorút, mellyet fenséged dicsőült édes atyjának félszázados dicső nádori hivatala emlékéül egy nemzeti nagy örömünnepen vala átnyújtandó, fájdalom csak sírjára tehette le; nemzet-családunk szeretett főnökének kidültén érzett fájdalmának könyhullajtásaival borult — a gyász hantokra, és nevelte még fájdalmát a jövendője bizonytalanságán érzett aggodalom. De legyen hála az isteni gondviselésnek, melly felséges koronás királyunknak népei boldogságáért verő atyai szivét oda vezérlé, hogy a jövendője iránt aggódó nemzetcsaládunkat , fenséged magas személyével megvigasztalá; legyen ezer hála a gondviselésnek, hogy a magyar nemzet szive szerető érzelmeit, a kedvelt nádorát fedező gyász hantokról —fenségedre, mint urunk királyunk diplomatikai utón kimondá — a dicsőültnek nemcsak fiára, de erényeinek is méltó örökösére általvihető. — De fenséges föherczeg! nemcsak ezen öröklött szeretet élő nyilatkozataként, hanem a nemzetet nagy reményekre jogosító, máris eléggé ismeretes erényeinek tartozott birodalom adójául Szabocsnak üdvözletét hozzuk fenségednek; óhajtottuk volna ugyan, hogy fenségedet megyénk szivébe fogadhatva iránta való hajlandóságunkat külső jelekkel is bővebben igazolhassuk, de megnyugtatásunkra szolgál mégis azon meggyőződés, hogy fenséged nem tekinti annyira külsőnket, mint értetőn dobogó hazafi kebleinket, ’s kedvesen veendi igy is Szabolcs jó kivánatit, mellyeket mi a szívnek egyszerű bár — de tiszta hangjain tolmácsolni szerencsések lehetünk, örömmel üdvözöljük fenségedet, különösen jelen körutazásában is, mellyet azon nézetének tulajdonítunk, hogy nem csupán e haza térést ’s annak szükségeit, hanem sokkal inkább a hazafiakat, a törvényhatóságok számos küldötteivel találkozva, nemcsak tanácsosai közbejöttével, hanem közvetlenül is, maga személyesen, megismerni kívánta. És épen ezen szempontból, azon nyilt magyar őszinteségnél fogva, melylyel fenséged iránt viseltetünk, feltárjuk keblünket fenséged előtt, ’s megyénket ekint jellemezzük. Szabolcs, fenséges félig! a legtisztább magyarvér-lakta megyék egyike/s a törvények iránti tisztelet érzetében, az alkotmányos élet szeretetében, a felséges király ’s haza iránti tántorithatlan hűségében magát egy törvényhatóság által is fölülhaladtatni — nem engedi. És épen ezen tulajdonai és polgári szent kötelességeinek érzete , irányozzák a politikai pályán minden lépéseit. Szabolcs érzi a kor szükségeit, ’s meggyőződése, hogy az azok kielégítéséhez áldozatokkal is járulást, nemcsak az örök igazság érzete és nemes keblűség, de a jól fölfogott önérdek és józan számítás is követelik. Szabolcs erősíteni kívánja a nemzetiséget, tágítani az alkotmány sárczait, egyesíteni egy közérdekbe a nemzetet, művelni szellemileg és boldogittatni anyagilag e honnak minden lakosait, és ezen eszközökkel kívánja elérni, hogy legyen — a haza boldog ’s virágzó, ’s általa felséges koronás királyunk trónusa erősb ’s hatalmasabb. Azért nyilt vallását teszem én itt fenséged előtt le Szabolcsnak , hogy fenségednek, mint országunk nemsokára közlelkesedéssel megválasztandó nádorának vezérlése alatt, a mondott elvek szerint hazánk felemelésére, a törvényhozás útján közremunkálni — minden készséggel viseltetik. Most pedig fens, félig engedje kifejteni azon forró óhajtásunkat, hogy mind az, mi fenséged ifjú hő kebelében hazánk jövendő fölemelésére nézve elérendő czélképen tükrözik, vezérlése alatt nyerhessen teljesedést; hogy minden nagy és dicső, mi hazánknak felemelésére történendik, válhatatlan kapcsolatban álljon magas személyével, úgy, hogy valamint dicsőült édes atyja, úgy fenséged is, ha majd élte alkonyán előtte hazánk képe elvonuland, megelégedhessék a képpel, melly mint élő emlékszobor hátramarad, hogy iránta hálára buzdítsa a késő maradékot is. Engedje fenséged kifejezni azon forró óhajtásunkat, hogy azon szerény pályadíjt, melylyet Szabolcs üdvözlő feliratára adott ’s dicső jellemét kitüntető válaszában önmaga tűzött ki, késő idők múlva ugyan — de biztosan érje el. Az ideig pedig felséges koronás királyunknak , ’s nemzetünknek osztatlan bizalmát ’s szeretetét, kölcsönösen, mindig szilárdabban bírhassa, ’s mint kiérdemlett igaz sajátját úgy tekinthesse. — Ezek fens, félig! Szabolcsnak fenséged iránti szívérzelmei, mellyeket, hogy bár egyszerűen mi tolmácsolhatánk, életünknek nemcsak legfényesebb , hanem legboldogitóbb palanati közé számítjuk. ’S midőn küldőinket, ’s magunkat magas kegyeibe ajánljuk, ismételve kijelentjük azon kívánságunkat, hogy fenségedet édes hazánk boldogitására ’s felséges urunk királyunk dicsőségére, a magyarok Istene sokáig’s boldogul éltesse.“ —Ezen megköszöntő beszédre ő fenségének válasza, mintegy ez vala: „Uraim! jól esik nekem látni azon hálás megemlékezést , mellyel megboldogult atyám iránt viseltetnek, ’s látom — mint azt szónokuk igen ékes szavakkal is előadá, — hogy azon érzést személyemre is átruházni kívánják. Higyék meg uraim! de higyék meg, valamint boldogult édesatyámnak ötven éveken át egyetlen óhajtása volt a haza boldogsága, úgy nekem is igyekezetem méltó fiának lenni,s ez egyetlen óhajtás él szivemben; most pedig köszönöm szives megemlékezésöket, Isten velek uraim! Majd el is felejtem, mit nyilvánítanom kell, igaz, hogy e körutazásomban Szabolcsot székvárosában meg nem látogathatom, de adandó első alkalommal Kállóban látjuk egymást. Higyétek meg uraim! miket mondottam , azok mind úgy vannak, az mind való. Isten önökkel !“ Midőn a megyei közgyűlésen a megköszöntő beszéd e válaszszal felolvastatott, harsogó éljen követés, és főispán helytartónk indítványára — mindkettő jegyzőkönyvünkbe iktattatok — Most megyei közgyűlésünk egyéb tárgyairól kellene írnom , hanem — csak kevés érdekest emelhetek ki. Tisztikarunk első alispán ur tolmácslata mellett — jelenté , hogy hivataloskodásuk törvényszabta ideje immár nemsokára letelik, ’s ők tovább nem szolgálandnak; mire főispán helyettes ur megigéré, miszerint kedves teendője leend, a megyei rendek kivonata szerint a törvényes időben megtartani a tisztépítő széket. A határnapot még ki nem jelölte. A másik igenigen érdekes —mert felettébb szomorú tárgy , hogy házi pénztárunknak egyetlen krajcrárja nincs, és a nemesi pénztárból kell kölcsönvenni—, miért? mivel —a megyei tisztviselők, kiknek kötelességük ezt behajtani — hanyagok , ’s a múlt közgyűlésnek intéseit sem veszik tekintetbe. Voltak szakaszok, hol az adóbehajtási körlevelek nem is jártak; voltak szolgabirák, kik a pénzátadásnál—jelen nincsenek, és mégis az alispán hivatalos jelentése szerint: az irományok — e tárgyban szolgabiró ’s esküit neveivel aláírva találtatnak! ... Ide ide az ellenzéki szabadelvüségnek könyörületlenül irtó késével, e sötétet, e zavart, e nemzeti nervosát — világosítsátok meg villámaitokkal, mert omlásnak induland lassankint a jobb sorsra méltó megyei rendszer. íme — mi valánk legelsők e hazában , kik a tűzkármentő intézetet megyeileg fölállítok, és most, crisis partján áll az összes intézet, és máris,mint értesülünk, tizenhatezerig adós; — mivel — mivel — ismét a megyei tisztviselő kar, az illetőktől a pénzrészleteket behajtani elmulasztotta... Ó megyei rendszer! . . Rabjaink sokba kerültek; 12 ezer pártokat csak egy évben emésztenek föl, e miatt— csak ez egy időben, szigorú és egész várbeli őrizet alatt — a tiszai töltések ásatásához fognak kiküldetni, ahol—egy megyei tisztnek felügyelete alatt, isteni szolgálatbani részvételről is gondoskodva leend. Munkájokból élelmeztetnek; a felesleg övék marad. — w—w. *) Önkénytelenül eszünkbe jut itt az Alig. Zeitung azon közlése , melly szerint Szászországban egylet van keletkezőben jogi véleményezések érdekében, mellyhez már több törvénytudományi nevezetesség is csatlakozott, — ez ollyan védegyletforma lenne, éhes prókátorok ellen.