Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-10-10 / 676. szám

■ ANYAMIZÁG és ERDILY. A KIRÁLYI HELYTARTÓ KÖRÚTJA. (Fogadtatása Varasdmegyében.) September 28ika volt a varasdmegyeiek ’s városiakra nézve azon érdekes nap, melyen István cs.kir. főherczeg Varasdmegyét és városát íras személyével szerencsésíté. Ő fensége Zágrábból aznap regg. 8 órakor indult el, ’s tiszteletére megyénk részéről kocsikon mentekbe, első alispáni vezérlet alatt, többnyire horvát diszöltözetben, egy számos tagú küldöttség, jelesül a Bednya folyó kőhidjára, mint a megye határára, hol a mondott folyó Varasdmegyét Köröstül elválasztja ; itt a megye részéről a főherczeg tiszteletére felállítva volt diadalkapu alatt, mellyen horvát nyelven illy értelmű felirat vala: „a szláv nemzet dicsőségednek hódol — ennek hirét Te is emeld!“ beváratott a fenséges utazó, és két óra tájban gr. Erdődy Lajos lovain ide elérkezvén, a küldöttség vezérszónoka által latin beszéddel üdvözöltetett, mit ő fensége kegyesen fogadván, innen útját tovább folytatta ’s részint a kiküldöttségnek, részint mintegy húsz egyénből álló krapinai lovas polgárság és néhány szabadosak kíséretében délután negyedfél órakor Varasd városába megérkezett, hol a hosszú utcza elején a város részéről felállítva volt diadalkapu alatt, mellyen horvát nyelven illy tartalmú felírás vala olvasható: Providnoztborje, —nekresprovadje (,az isteni gondviselés kisérjen Téged!') a szónokolt városbiró és v. tanács által üdvözöltetett, melly hódolatot ő fensége kegyesen fogadván, szállására a püspöki lakba indult, hol ismét az alsó lépcsőknél egy megyei küldöttség L. D. főisp. helyettes vezérlete alatt vivat és zsivió felkiáltásokkal fogadta; majd azután a fens. főherczeg Varasdmegye küldöttségét maga elibe bocsátván, a megye részéről szónokló M.J. csázmai kanonok által latin üdvözlő beszéddel tiszteltetett meg, mellyben fenséges atyjának az elhunyt nagy nádornak dicső érdemeit kiemelve, a királyi helytartónak, mint fenséges utódjának a hódoló megyét, a Horváthon boldogságát, nemzetiségét és municipális jogait kegyelmébe és pártfogásába ajánlotta. Mire ő fensége kellemes erőteljes hangon és értelmes latin beszédben a többek között azt válaszolni kegyeskedett, hogy dicsőült édesatyja nyomdokit követni feltett szándéka; az e megyében tiszteletére tett ünnepélyes készületekre nézve pedig magas megelégedését nyilvánította. — Ezután nyájas leereszkedéssel több tisztelgő megyei tagokkal társalgási beszédbe ereszkedék, ’s különösen az idei gabona , burgonya és bortermés, nemkülönben a termesztmények minősége és áruk iránt, továbbá a Dráva folyónak mennyire hajókázható volta, és a dráváni kamarai hid állapotja felől tudakozódni méltóztatott. A megye küldöttségét a városnak, majd a csázmai káptalannak, a kir. harminczad és postahivatalnak, a nyugalmazott tisztek , a gymnasiumbeli tanítók, a szerzetes barátok ’s kapuczinusok zárdáinak küldöttei válták fel; ’s miután ezeknek hódolatát is ő fensége szinte kegyesen fogadta, a püspöki lakhoz közel a városházpiaczán tiszteletére felállítva volt varasdi polgárság egyenruhás gyalog zászlóalját személyesen megtekinté, és magoktartása fölötti magas megelégedését nyilvánítani kegyeskedett. — Öt óra volt, midőn a püspöki lakban a megyei kormányzó asztalánál a nagy ebéd kezdődött, hol a megyei kormányzó cs. kir. felségének a királynak, ’s ő fenségének a királyi helytartónak egészségökért, áldomáspoharakat a vendég-koszorú hangos vivát és zsivoja között emelvén és kiürítvén, a horvát municipalis jogokat és nemzetiséget ő fenségének magas kegyelmébe ismét ajánlotta, melly kivánatot ő fensége kegyesen fogadta, mondván, hogy „az ur Isten mindnyájunkat éltessen.“ — Ebéd után esti 7 órakor hagyta el ő fensége a várost, több kocsiktól és számos tömegtől vivar és zsiro zajok közt a Dráva hidjáig, mint Varasd városa és megye határáig kisértetve; hol a hid túlsó részén, mint Zalamegye határán, már Zalamegye szép számú küldöttsége várta ő fenségét, a megyei kormányzó gróf Festetics Leo vezérlete alatt; a Zalamegye részéről ő fensége tiszteletére felállítva, és háromszinü nemzeti lobogókkal diszesitve volt diadalkapu előtt, mellyen olvasható vala: hazánk reményének!" a megyei kormányzó által lelkes beszéddel üdvözöltetett, mire ő fensége magyar nyelven minden honfi kebelt édesen és meghatólag válaszolni méltóztatván, számos éljen-kiáltások között Csáktornyára gróf Festetics várába indult éjjeli szállásra. Németh János iglói kir.sómázsamester múlthó 23dikán meghalálozott. ___________ Az európai gabonacrisis és az eszmék általa előidézett uj fordulata. IV. Mondtuk volt e tárgyú első czikkünkben, hogy a véd- és tiltórendszer általánosan káros a productióra nézve, melly állításunkat be kell bizonyítanunk annál is inkább, mivel a korábbi státusgazdák azt vélték vagy legalább mondták, hogy azon rendszert a productio kedvéért hozták be! pedig mint Ricardo mondja : „All protection meant scarcity, meant inferiority,amit Chevalier még keményebben fejez ki, midőn a „Revue des deux mondes“ban a védvámistákat egyenesen arral vádolja, hogy az utolsó általános éhséget egyedül ők okozták! Ezen két jeles státusgazdának tökéletes igaza van, mert a véd- és tiltórendszernek nemcsak történetileg a praxisban az következménye , hogy az általános productiót korlátozza, mint azt a statistikai adatok mindenkép bizonyítják, hanem a theóriában is lényege szerint kizárólag csak az lehet célja, hogy néhány producenst éljon azon bőség ellen, melly, ha beállhatna, a fogyasztókat felmenthetné azon adózástól, mellyre a védrendszer isezeket amazok javára kárhoztatja! Nem is igen tagadják a védvámisták, hogy rendszerök a fogyasztókat a producensek javára megadóztatja , hanem azzal vélik ezen látszólagos (?) bajt enyhíteni, hogy minden fogyasztó egyszersmind mint producens tekintendő, tehát nemcsak a részban, hanem a jóban is, mellyel ezen rendszer eszközöl, mindegyik részesül, és ezen állításnál nem is sejtik, hogy épen ezáltal önmaguk mondanak halálos ítéletet rendszerek felett. Hiszen épen ez az, mi ellen az újabb józanabb státusgazdászat olly bátor elszántsággal kikel, hogy a védrendszer t. i. nemcsak egykét czikket, hanem általában mindent megdrágít és ez által a productiót magát korlátozza, mi a népeknek kiszámithatlan és már pótolhatlan károkat okozott. Ha valamelly akár mezőgazdasági, akár ipari czikk megdrágul, azaz olly arra emelkedik, hogy ugyanaz másutt olcsóbban megszerezhető, akkor előállításának hasznossága megszűnt, mert hasznos csak az, mi előnynyel jár, előny pedig nem gondolható a megdrágult czikknél, mivel ezt senki nem veszi, ha olcsóbb is kínálkozik; ha pedig a státushatalom erre kényszerítene, akkor ez annyit tesz , mint a népet kényszeríteni arra, hogy egy maga magát fen nem tartható osztályt, mert valami hasznost előállítani tehetetlen, úgy mint a koldusokat, közköltséggel engedtesse! Ha pedig ez a koldusokra nézve terhére van a státusnak annyira, hogy súlya alatt csaknem öszveroskad némellykor: mennyire nehézkednék még azon teher ingó vállaira , ha egy másik koldussereg, nem t engődtetése, de hizlalása is kötelességgé tétetnék ?! Ezen roppant, elviselhetlen teher tehát nem könnyebbül , azáltal, hogy elleneink azt mutogatják, mikép ilyennemű koldusok nemcsak a csekély számú producens osztályúak, de általánosan minden fogyasztók is, hanem világosan logikailag is azt következteti, mit elég sajnosan practice már tapasztalunk, hogy t.i. a védrendszermerő koldusokká tehet idővel egész népeket. Márpedig, hogy a koldusok nem igen termékeny producensek, azt, úgy hiszszük, hosszasan demonstrálgatni nap- Vasárnap 670. October 10. 1847. ♦ BUDAPESTI HÍRADÓ. éri 5 ez. b. a kettős hasába serért pedig 10 p. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani ut- Ozal Horváh-házban 8813lk szám alatt földszint, és minden királyt postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeztethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, k. m. kedden, csütörtökön, pont, és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek f helye-TARTALOM. Magyarereság és Erdély. A királyi helytartó körútja. (Fogadtatása Varasában.) Halálozás. Az európai gabonaerisis és az eszmék általa előidézett új fordulata IV. Megyék: Közgyűlésről tudósítások Biharból. Mosonyból. Budapesti hirharang. — Ausztria. Külföld. Nagybritannia. Olaszország. Oroszország. Törökország. Amerika. Aegyptus. Marokko. Hivatalos és magánhirdetések IRODALOM és TUDOMÁNY. I. Magyarország ’s a hozzá k a cső 11 Slavonia ismertetése. Pest 1847.— II. Erdélyi nagyfejedelemség, Dalmát Galiczia, európai Török- és Görögországok rövid leirása. Pest 1847. Mindkettőt a honi ifjúságnak kézikönyvül irta Horváth Pius, kegyes szerzetbeli közoktató. Irodalom és Tudomány. /. MAGYARORSZÁG ’s a hozzá kapcsolt SLAVONIA ismertetése. A honi ifjúságnak kézikönyvül irta Horváth Pius , kegyes szerzetben közoktató. 8 rét 91 l. Ára 20 kr p. Pest, 1847. Trattner Károlyi tulajdona. 11. ERDÉLYI NAGYFEJEDELEMSÉG , DALMÁT, GALICIA (nem : Galliciai európai TÖRÖK- és GÖRÖGORSZÁGOK leírása. A honi ifjúságnak kézikönyül irta Horváth Pius , kegyes szerzetbeli közoktató. 8 rét 10 l. Ára 10 k. p. Pest, 1847. Trattner Károlyi tulajdona. Többször volt már kimondva, hogy az időszaki sajtónak egyik legfontosb kötelessége, miután nemzeti nyelvünk az 1844. 21k.czikk által közoktatási nyelvvé tétetett, kijelölni ’s áthiralva megismertetni honi irodalmunk mezején feltűnő azon jelenségeket , mellyek serdülő honfiaink számára készitvék. Egy illy munka hagyá el e napokban Trattner Károlyi nyomdáját, melly, mint kézikönyv, csinosan kiállítva két füzetben fekszik előttünk. Nem akarjuk terjedelmesen mutogatni, milly mulhatlan szent kötelessége egy nemzetnek saját múltja ’s jelene iránt szeretet ’s részvéttel lenni; hisz azt nemzetünk jelen korunkban fényesen tettleg tanúsítja azzal, hogy történeti emlékei iránt hazaszerte kitűnő ügyeimet fejt ki. Megpendítetett továbbá, miszerint elhatározott szándéka academiánknak a közelgő országgyűlésre folyamodást nyújtani országos segélyért, mellytől gyámolittatva a történettani osztály annál nagyobb sikerrel ’s könynyebben járhasson el nemzeti emlékeink ’s történeti kútfőink kiaknázásában ’s összeállitásában , hogy igy általok hova hamarább megvettessék szilárd alapja történészetünknek. — Honi történeteink jelen fokozatán mi vala kivánatosb, mint hogy tudósaink figyelme a földleírás felé is — melly helyesen neveztetik a történettan egyik szemének , forduljon. E részben sem hiúsult meg kivánatunk. Mint vezér áll e téren a fáradhatlan szorgalmú Fényes nagybecsű földirati munkáival. A testvér Erdélyben is mutatkoznak mozgalomjelei e részben. Legújabban Kőváry dolgozatai vonják magukra figyelmünket. Még a nemzet érettebb, műveltebb részére igy hatnak az erősebb szellemek: azalatt a serdülő honiak sincsenek felejtve, mert több lelkes tanárok igyekeztek már segíteni jól szerkesztett irataikkal e részben a közoktatás pályáján mutatkozott hiányokon. Legújabban e szép czélra törekszik a fent czímzett munkának hazafikeblű t. szerzője ás előttünk fekvő füzeteiben. Tudtunkra t. szerző jelen dolgozatával először lép fel az irodalmi pályára , ’s mi őt a legbensőbb hazafius örvendezéssel üdvözöljük, mert tehetségek sugárzanak vissza becses munkája minden lapjairól, mellyek írói képességet sejtetnek velünk: „Ex ungue leonem.“ Nyelve, kellő rövidsége mellett is világos, ’s igy könnyen érthető. Felfogása tiszta, mert a helyrajzokban csak az foglaltatik, mi érdekkel bir, ’s igy emlékezetünkre érdemes. Szellemén a tiszta magyar szin ömlik el, tudván az érdemes szerző, hogy a magyar hazának magyar polgárokat kell nevelni, ’s e tekintetben pályatársaié fölött áll munkája ; mert míg egyebekében szárazan soroltatnak el a helyek , addig ő mindegyikhez vagy történeti emléket, vagy iparfejlesztési buzgalmat, vagy vállalatokra hajlandó népszellemet kapcsol, nem felejtkezvén meg az irodalom letűnt koszorús bajnokairól sem , kiket itt ott részint születéshelyökön , részint hol szendergő hamvaik pihennek hazafiai szent tisztelettel említ, ’s ez által az ifjú honpolgárok gyengéd keblében elhunyt nagyaink iránt kegyeletet, irodalmunk iránt pedig, hol halhatatlanságot érdemlének, rokonszenvet ’s szeretetet ébreszt, ’s igy mellékesleg korán megkedvelteti velők a jobb hírű művek olvasását, mi midőn a szellemet képezi, erkölcsileg is hat egyszersmind az ifjúra , elvonván őt több alkalmaktól, mellyek korán tévutakra csábíthatnák, ’s igy magok előtt az egykori boldogulásukhoz vezető utat bevágnák. Ennyit egész általánosságban a közhasznú munkára nézve. — A mi a részleteket illeti, ezek is teljes mértékben kiérdemlik méltánylatunkat. T. szerző fogalmat nyújtván általánosan a földleírásról, szép logicai egymásutánnal zárja ki növendékeinek Magyarország földrajzát. Elmondja röviden, kiktől vette nevét, é s mikor foglalták el harczos őseink. Ez után kijelöli a folyókat, ’s a Tiszáról helyesen írja, (mi sok könyvben hibásan vitetik Titelnél a Tételnél a Dunába) hogy Tételen alul Szalan-Keménnél szakad a Dunába, ’s a kormány és nemzet egyetértésével szabályozása foganatba vétetett. Helyesen írja le közlekedési eszközeink elsorolásában a csatornákat, tavakat ’s vaspályákat. Ügyesen rajzolja a magyar kereskedést, gyáriparosságot ’s termesztményeket, mik szinte hiányzanak sok illy tartalmú kézikönyvekben. „A tanító ’s tudományos intézetek“ czímű rovatban a királyi képezdéket egy kissé hátra felejtette t. szerző , azok joggal állhatnak az iparegyesület mester-inasképző iskolája előtt. Egy kis botlás, egyéb semmi. Ezek után előadta t. szerző a magyar alkotmány eredetét, a kormányformát, ’s a lakosokat rangjokra nézve. Végül e kérdést teszi: Mi kell a magyarnak? Mire így felel: „Mindenek előtt vallásos nevelés, mert minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, és mivel közüdv és nemzeti jólét a józan nevelés növénye. Kell ipar, tenni és kitárni tudó munkás lélek , hogy kiki saját hatáskörében tegyen , a mit és mennyit tehet. Kell polgárerény a honfiak keblébe, hogy közhatás buzogjon közérdekek felé. Különösen a nemzeti nyelv terjesztésén — mint köre és hatása engedi, — lelkiismeretesen, soha sem erőszakkal, munkálkodni, kiki hazafias tisztének tartja; mert embercsoportot nyelv tesz nemzetté, nemzetet közérdek nagygyá, nagy nemzetet tudomány és művészet dicsövé. — Kell egység , hogy a költő szavai szerint: Mint vére egy anyának Hitben és reményben Légyen egy a szétszakadt nép Nyelvben, érzeményben. Egység a magyarnak! e szavakban fekszik jövendőnk kulcsa ; mert mi annyiféleképen összeszaggatott magyarországiak ha neveltebbek nem leszünk, ha nyelvben nemzetileg, szeretőiben vallásilag nem egyesülünk , — ám mint pezsegjünk, forrjunk , ágaskodjunk es hetvenkedjünk, csak veszni tért megsiratandó nemzetvegyülék vagyunk, melly nem él, hanem csak nyomorán tengődik ! —“ Átmegy ezután t. sz. a vármegyék leírására. Ezekre vonatkozólag csak azt jegyezzük meg, hogy a drávántúli kerületre, ’s Slavonia,Horvátországra nézve nagy tollharczba bonyolította volna magát t. szerző, ha felhordott számos okai olly diadalmaskodók nem volnának. Illy fontos okok mögött minden bomba és villám ellen könnyű mosolyogni, azért részünkről meggyőződött kebellel nyújtunk békejobbot. — Érdemes szerzőnek a szabad kerületekre nézve , hogy Turmezöt, melly napjainkban a nemzetnek olly nagy figyelmét voná magára , helyes körrajzban adja növendéki elé. Számosan vannak e honban tanult férfiak, kik e névnek előszöri felemlitésekor elakadtak, nem tudván hol keresni e szép szabaditéku kis álladalmat. ’S miért? Mert soha sem tanulták, hiányozván kézikönyveinkben. — A magyar tengerpartnak is rövid bár, de teljesen kielégítő rajzét adja t. szerző, ’s a végörvidék leírásával velős munkájának első füzetét bevégzi. Következik a második füzet. Itt is a fent elősorolt tartományoknak kellő rövidségü érdekes rajzát vázolja, soha sem tévesztvén szem elölt. szerző, miszerint a földleírás világitó fáklya Klio kezében. A honnét a történetdús Erdélyben ’s Göröghonban, valamint a török birodalomban gondosan kijelöli a helyeket, mellyekhez históriai emlékek kötték , minők : Kolozsvár, Keresztes, Gyulafehérvár, Alvincz , Vajda-Hunyad ’stb.; — Thebae, Missolunghi, Thermopilae, Manlinea , Navarino, Salamis, Jos , ’stb.; Nándorfehérvár, Passarovicz, Rigómező, ’stb. — Dalmát és Gácsországok leírásában a tanuló figyelme mindenütt a lakosok szorgalma ’s iparosságára van irányozva. E néhány hasábra terjedő bírálatból világosan beláthatja a t. ez. olvasó, hogy t. szerző munkáját különösen életrevalósága ajánlja; erősen hiszszük, hogy a czélszerű kézikönyv pártolására a t. ez. urakat megnyertük. .....................