Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-10-19 / 681. szám

Kedden October 19. 1847. ért 5 ez. kT.­­ kéttűs htL›‚k­ ik­serért pedig IC p­. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani nt« Ozal­­lorvith-házban a Stilk szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az a­u­s­z­t­r­i­a­i birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetni­k meg. Ezen lapok m­indenféle is négyszer, n. m. kedden, csütör­tökön, pont, és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., Postán borítékban heten­ként hétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények min­den négyszer hasábozott apró­­betűs soráért vagy ennek f helye­ Alábbirt alázatosan jelenti a lisztéit olvasó közönségnek, mikint neki az illető helyre tett folyamodása következtében kegy, meg lön engedve, hogy a „BUDAPESTI HÍRADÓ“ a legközelebbi országgyűlés folyamata alatt, Pozsonyban, jelenhessen meg. A lap­szerkesztőség által meg­lévén minden intézkedés téve, hogy az országgyűlési tanácskozások iránt gyorsan és terjedelmesen tudósí­ttathassák a tisz­telt olvasó közönség, sietek ezen körülményre azon figyelmeztetésem kíséretében írni fel a közönség figyelmét, miszerint a tárgybőség úgy hozván magával a­­Budapesti Híradó, a­mikor csak kívántatik, egy félívnyi toldással fog megjelenni, HoV. Ilikétől Pozsonyban, Nov. 7éig még Pesten mint eddig. Az eddigi tisztelt előfizetők,a­mint előfizettek, a szerint fogják részint posta útján, részint házhozhordással kapni a lapot, az utóbbiak alázatosan arra kéretvén, hogy amennyiben a lapot Pozsonyban házhozhordással kivánnák, ezt vagy itt Pesten vagy Pozsonyban jelentetni szíveskedjenek a kiadóhivatalban. Előfizethetni folyvást a folyó évnegyedre Budapesten a kiadóhivatalban (hatvaniuteza) és Pozsonyban november 7dikétő­l fogva az ideiglenes kiadóhivatalban (Zierer-ház 114 d. sz. a.­ventur-utezában) boríték nélkül 2 ft 48 kr. postán borítékban hetenkint kétszer küldve 3 ft 42 kr, hetenkint négyszer küldve 4 ft 6 krral pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten és Pozsonyban a felemlitett kiadóhiva­talokban és minden kir. postahivatalnál. Pest, oct. 17én 1847.­­• Borsos Márton, a „Budapesti Híradó“ tulajdonosa. TARTALOM. Magyarosság és Erdély. Követválasz­tások. Korszerű kérdések VI. (Közlekedési eszközeinket társulati erővel próbáljuk-e végrehajtani vagy országossal?) Megyék: Követ­választó közgyűlések Sopronyban, Tolnában és Baranyában. Uj tisztvi­­selőkar Liptóban. Budapesti hírharang. Vegyes közlések. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Olaszország. Schweicz. Délamerika. Marokkó. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriahúzások. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Státuspapírok és részvények ár­­kelete. Dunavizállás. MAGYAR»HIZA« én ERDÍLY. KÖVETVÁLASZTÁSOK. A lapunkban már közlöti választásokhoz legújabban is­mét járultak: Megyék közöl: Lip­tó (követei Szent Iványi Jenő első alisp. és Rakovszky Móricz másod alispán.­­ Temes (követei Szabó Antal első alispán és Lukács Ignácz főjegyző.) — Zólyom (követei Ruttkay István főjegyző és Osztroluczky Géza tszd­b. főjegyző.) — Pestmegye egyik követe Szentkirályi Móricz első al­ispán, ki közfelkiáltással választatott meg; a második köve­tül jelöltek fölötti szavazás még lapunk sajtó alá kerültekor nem volt bevégezve. Szabad kerületek közöl: Fiume (követei Piigi­­czer István, fiumei első bír. váltó- és keresk. törvszék elnöke és Tosoni József Ágoston, magy. tengermell. kir. korm.szék ülnöke.) — Buccari (követe Smaich Ber­talan, fiumei e. b. váltó és keresk. törv.szék ülnöke.) Kat (követei Pitoffro János polgármester és Kaiser József főjegyző) Újvidék (követei Herger Pál és Hadzsics János tanácsnokok.) Kaproncza (követe Ferenczy Józs. tan.) Posega (követe Veber Kár. esiéki posta-adm.) Kir. és bányavárosok közöl: Debreczen (követei Komlóssy László várostanácsos és főkap., és Sápy Sámuel vál.polgár és ügyvéd) — Kassa (követei Bara­­nyay István főbíró, és Wirkner Károly, diósgyőri kam. praefectus.) — Sz. Fehérvár (követei Ha­a­der Pál városbiró és K­ö­n­i­g József várostanácsos.) Nagyszom­bat (követei Pitroff Ján. polgármester és Kaiser Józs. főjegyző) Újvidék (követei Herger Pál és Hadzsics Ján. tanácsnokok.) Kaprorcza (követe Ferenczy Józs. tan.) Posega (követe Veber Kár. eszéki posta adm ) így tehát mostanig tudva van : káptalani választás 9 , megyei 18, szab. kerületi 2. kir. ’s bánya városi 16. (Hátra van e szerint még káptalan 16, megye 34, szab. kerület 3, kir. ’s bányaváros 31.) (A) KORSZERŰ KÉRDÉSEK: VI. K­ö z l e k e d é s i e­s­z­­közeinket társulati erővel próbáljuk-e vég­rehajtani vagy ors zágos­sal? Nem azért nem féltjük mi jelenleg hazánkat, — mint utolsó czikkünk végén is ki­jelentők, — vasut-vagy egyéb részvény-láz miatti pénzerisis­­től, mintha nálunk nyaktörő speculatiókra hajlam nem volna, sőt igen jól tudjuk, hogy leginkább az olly vállalatok talál­nak a hazában visszhangra, mellyek az ismeretes 1edik századbeli franczia régensség mississipii és guyanai vállala­taihoz leghűbben hasonlítanak , csakhogy azoknak egy kis — bár fattyú —hazafisági mázt tudjon adni a tervező,—nem, hiszen az illy tervek iránt már van egy kis tapasztalásunk, cela s’est vul ezt láttuk! Hanem azért, mert 1) fővárosunk még nem pénz­piacz, ez csak idővel, a kereskedés, pénz és az ezt képviselő értékek forgalmának gyorsultával , fog lenni, következéskép, mi csak a máshol kiütött crisis utó­fájdalmait fogjuk még jó darabig érezhetni;­­ egyébiránt, hogy az illy másodcsapások is elég súlyosak és emlékezete­sek szoktak lenni, arról van elég érzékeny és felejthetlen tapasztalásunk e század elejéről; jó volna, ha ezzel beérnek e században — tőlünk tehát pénzeins is még nem indulhat ki; de ez csak azért, mert 2) nincsen még sok pénzünk, azaz, ollyan tőkéknek nem vagyunk még bőségében, mellyek a földművelés és kézmü- vagy gyáriparban már többé dús ju­talmat nem találva, nagy kereskedési vagy országos válla­latokban keresnének elhelyezést. A részvényes vállalatok igéretfölde nem lehet pusztákban bővelkedő, hitelben pedig és sok egyébben szűkölködő ország. Ennélfogva mi azt is hiszszük, hogy mindazon vasút­vonalak, melyek­nek felépítésére hazánkban jelenleg már társulatok alakul­tak vagy vannak alakulóban, nem fogják nálunk részvények útján feltalálni az általuk szükségelt tőkéket, hanem külföldi vagy legalább a bécsi pénzvásárra fognak szorulni és ennek mi lesz következése? Az, hogy gőz­közlekedési eszközeink, ez új életerei az országoknak, mellyeknek mi olly régen érezzük szükségét, egészen idegen tőzsérek birtokába ju­­tandnak, a­kik ugyan lehetnek igen derék emberek, és mi nem is szenvedünk semmi bankár-gyűlölségben, de a­kik mégis idegen emberek lesznek , aztán, mint a példabeszéd mondja, minden embernek maga felé hajlik a keze. Már­pedig, a­ki egy ország legfontosabb közlekedési eszközeiről rendelkezik, az annak gazdaságát nagy részben intézi. Ezt a hatalmat nem hogy idegenek , de még honi tár­sulatok kezére sem bízhatni. A társulatok érdekei is mindig inkább magánosak szoktak lenni; a közérdeket csak az or­szág intézheti a közjó kivánati szerint. — Vagy engedjük meg, ha úgy tetszik, hogy honi társulataink saját erejökön lesznek képesek felépíteni a czélbavett vasutakat, mi akkor abban kételkedünk, hogy megtanhassák. Kikből telnének ugyanis ki ezen hazai részvényesek? Földművelők, keres­kedők és kevés iparűzőkből. Egyálaljában, mind olly embe­rekből, kiknek nélkülözhető tőkepénzeik nálunk nem igen ▼annak. Ha többet írnak tehát alá , mint a­mennyit kerese­tük szenvedés nélkül elt­ér — és ez szokott rendesen megtör­ténni — igyekezni fognak a legelső szorultság alkalmával túladni részvényeiken, vagy ha látják, hogy részvényekbe fektetett tőkéik nem kamatoznak olly dúsan, mint reméltet­­ték ,, hogy azok sokkal jobban jövedelmeztek volna kerese­tük gyarapítására fordítva — a­mi legnagyobb lehetősség­gel meg fog történni — , tehát túladnak részvényeiken , és így is ott vagyunk , a­hol előbb. E szerint pl. csak rövid idő múlva sem lenne Magyarországon más vasúttársaság mint a „középponti.“ ilyen valószínű eredménytől mi irtózunk. Ennyi hatalmat engedni egy magántársulat rendelkezésére, ha mindjárt az csupa hazai elemekből állana is, mi helybe nem hagyhatnók, kivált mikor a státusnak csak akaratától függ, azt magának venni birtokába. Már­pedig nemcsak a fenebb említett, hanem minden körülmények ezen czél felé hajtják a társulatok ügyét. A nagy és gazdag társulatok, mely­­lyeknek vonalai jövedelmezőbbek, el fogják nyelni minden bi­zonynyal a kisebbeket. Erre már sok a példa Angliában és Francziaországban,’s ezután fognak még azok jóban kifejlődni. Ha társulatok kezelendik vasutaink ügyét, nem lesz egy­­behangzás az egészben; ’s aztán párhuzamos vonalok fog­nak támadni’s egymást tönkre tenni, hogy egy harmadik kaparitsa el mindnyájokat. A munka sem menend hihetőleg olly gyorsan , mint a státus működésétől reményb­ezni, mert a­ki erősebb, természetesen , az bír többet. Hogy a társulati kezelésnek m­illyen legyen eredménye, mind maguk a társulatok­, mind pedig a közjóra nézve, az iránt bírunk már hazai tapasztalással is. A Ferencz-csatorna bizonyára egy a leghasznosabb vállalatok közöl a közjóra nézve,’s ezt érzi azon egész vidék, mellyet áthasit, de a végrehajtásában fáradott és áldozott társaság kész volt in­gyen is oda ajándékozni a kamarának, csak menekülhessen tőle. — A Luiza­ut is kétségkívül egyike a legszebb, nem­csak honi, hanem külföldi vállalatoknak is , mellyeket tár­sulati erő hozott létre; de azért áradhat-e belőle a közön­ségre mindazon üdv, mellyet reméllni lehetett ’s nincs-e már bebizonyítva , hogy mindaddig nem is fogja a közjóra illő szolgálatát megtenni, míg a status magához nem várandja ? Hadd karolja fel tehát a status erélyesen a vasutak egész ügyét , így nem fogja megismerni hazánk az agrotage undok iparát, mint az erkölcstelenség és pauperismus egyik legdúsabb forrását; iparűző­nk munkás sorai nem fognak egyfelől megritkulni, hogy másfelől a henye rész­vény speculánsok zaja szaporodjék ; a földművelés és ipar termékenyítésére szükséges tőkék nem fogják csa­tornáikat elhagyni, hogy azok kiszáradjanak magok a koczka bizonytalan fordulatitól függjenek ; az országgyű­lés maga fogja kijelölni a valódi szükség által követelt vasútvonalakat, az érintési pontokat, és így nem fogjuk látni párhuzamos vonalak buktató versenyét ; az országgyűlés fogja kiszabni a tariffát ’s azt a vidékek és piaczok távolsága, a portékák terjedtsége és súlyossága, drágasága­ és olcsó­ságához mérve, kedvezéseit a közjó és méltányosság kivána­­tai, nem pedig egyes milliomosok érdekei szerint, oszto­gatni ; egy néhány vasutbirtokos nem fogja kezébe keríteni az egész áruforgalmat ’s ez által tetszése szerint bőséget és szükséget hevenyészni a piac­okon, a szerint, a mint legmaga­sabb nyereségi igényei kívánják , hanem a státusnak min­denre egyaránt kiterjedő védelme alatt, kiki tehetsége sze­rint élvezendi a gyorsított és biztosított szállítás hasznait. És nem fogjuk hallani a vasútrészvényesek jajveszékléseit minden képzelődésükön alul maradt kamataik miatt; mert a status, azon pénzről, mellyet vasútépítésre kölcsön veend, mindenkinek illő egyenlő kamatot fog fizetni — mit az egyik vonalon veszt, ki fogja nyerni a másikon és így azon egyensúlyban maradni, mi kezessége az állandó jóllétnek.­­ Felépülése sem fog kerülni a vasutaknak a status állat olly nagy öröködésbe, mint a társulatok által, mert a státus, ámbár hamarabb fog dolgozni, mégis 20- 25 esztendő alatt fogja kiadni azt, mit a társulatok három vagy öt alatt lesz­nek kénytelenek elkölteni. A status nem fogja megsarczolni a jelent a jövő kényelmeiért, hanem mindenikre fel fogja il­lően osztani az élvezendő boldogság költségeit. Kölcsönt vesz fel törlesztésre vagy kijátszásra, ’s ha kell, olly kisértékü kölcsönleveleket is adhat ki, mellyekhez minden rangú va­gyonok hozzá férhessenek, ’s ha kedvök tartja, a status köz­bevetésével, vasut-birtokosokká tehessék magokat, még pe­dig a nélkül, hogy vagyonuk legkisebb koczkáztatásnak is lenne kitéve. Az illy kölcsönlevelek az év bizonyos napján előmutatónak kamatot adnának ’s a közpénztárakban min­denkor elfogadhatók lennének, mi által a forgóság is szapo­rodnék és pedig nem semmi képzeleti financzial műtétet által, mert a ki iily kölcsönlevélnek jutott birtokába, az annak árát le is tette a kiadó­hivatal asztalára. Ez is egyik természetes és biztos itt volna pénztelenségünkön segíteni. Még egyet. A status-építés által alkalom adatnék ha­zánkban egy értelmes, gyakorlati mérnöki testületnek kifej­lődésére és fenállására; a­mit a vízi munkákra nézve jelen­leg a Tiszaszabályozás tesz, azt tenné a szárazi munkákra nézve a status vasút-építés, — és igy a nélkül, hogy különös polgári mérnöki iskoláink volnának, az élet maga nevelne egy olly szükséges közhivatali testületet, melly nélkül köz­munkákkal birni nem lehet. A társulatok mérnökei rendsze­rint külföldiek, kik mint a vándor madarak, mikor dolgukat végezték, magukat kipihenték és megtollasodtak, elrepülnek. Vagy társulatok, vagy a status, tertium non datur. Mert a francziaországi mód meg a kamat­biztosítás el vannak ítélve, már ma ez iránt sehol sem létezik kétség, és az utolsó nemű expedienshez, már csak Ázsiában folyamodnak — kölcsön adni pedig, társulatoknak, a­mint ez is már több helyt megtörtént, nem fog senkinek eszébe jutni. A kamat­biztosítás semmi sem egyéb, mint a vállalkozók biztosítása minden rész következései ellen a legvakmerőbb börzejáték­nak, a legroszabb és idétlenebb választásnak és a leggondat­lanabb gazdálkodásnak is. Más szókkal: hatalmas ösztön mind azon ártalmasságokra, mellyek a társulati eljárás ter­mészetében vannak , mivel azoknak feleletterhét a status venné magára. Ha kamatokat akar biztosítani a status, biz­tosítsa azt hitelezőinek. Nem bankárokat csinálni, hanem vasutakat építeni feladata a statusnak. Is lepyék. SOPRONYBÓL, October 12-én 1847. Még legélénkebb benyomása alatt a kétnapi, bizonytalanságokkal teljes zava­roknak irom e sorokat, de hogy soká függőben ne tartassa­nak a tisztelt olvasók, a követválasztás eredményét mondom ki legelsőbb is. Gróf Széchenyi Istvánról, hazánk nagy fiá­ról is vola szó— de későn merült fel ezen gondolat. Simon János első alispán egyhangú felkiáltással, Pa­ál János t.bíró pedig 1900-on felül voksolt nemességnek 270 többségével választattak el követekké. De lássuk a részleteket: a con­­servativ rész több hét előtt kitűzte volt a két követet, és az ellenzék részéről legkisebb mozgalom nem történt; azonban, midőn September 27 én a conservativek nagyobb tanácskoz­­mányba gyűltek öszve, a pártnak egyik mindeddig hű baj­noka D. E. tb. előbbi elmellőztetéséről panaszkodva, határ­­zottan kijelenté, hogy ő a második követül kijegyzett férfiú­ban meg nem nyugsz­k, és vagy H. L.-nek, vagy testvéré­nek — különben közkedvességű főbírónak D. A.-nak — kitüzetését követeli. Ugyanezen nagyobb tanácskozmányban, honnét H. L. távol volt, Paál János meghivatván, és azon szándék, hogy alispánt helyettesítésre ajánltassék, tudtára

Next