Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-10-19 / 681. szám
Kedden October 19. 1847. ért 5 ez. kT. kéttűs htL›‚k ikserért pedig IC p. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani nt« Ozallorvith-házban a Stilk szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnik meg. Ezen lapok mindenféle is négyszer, n. m. kedden, csütörtökön, pont, és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., Postán borítékban hetenként hétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek f helye Alábbirt alázatosan jelenti a lisztéit olvasó közönségnek, mikint neki az illető helyre tett folyamodása következtében kegy, meg lön engedve, hogy a „BUDAPESTI HÍRADÓ“ a legközelebbi országgyűlés folyamata alatt, Pozsonyban, jelenhessen meg. A lapszerkesztőség által meglévén minden intézkedés téve, hogy az országgyűlési tanácskozások iránt gyorsan és terjedelmesen tudósíttathassák a tisztelt olvasó közönség, sietek ezen körülményre azon figyelmeztetésem kíséretében írni fel a közönség figyelmét, miszerint a tárgybőség úgy hozván magával aBudapesti Híradó, amikor csak kívántatik, egy félívnyi toldással fog megjelenni, HoV. Ilikétől Pozsonyban, Nov. 7éig még Pesten mint eddig. Az eddigi tisztelt előfizetők,amint előfizettek, a szerint fogják részint posta útján, részint házhozhordással kapni a lapot, az utóbbiak alázatosan arra kéretvén, hogy amennyiben a lapot Pozsonyban házhozhordással kivánnák, ezt vagy itt Pesten vagy Pozsonyban jelentetni szíveskedjenek a kiadóhivatalban. Előfizethetni folyvást a folyó évnegyedre Budapesten a kiadóhivatalban (hatvaniuteza) és Pozsonyban november 7dikétől fogva az ideiglenes kiadóhivatalban (Zierer-ház 114 d. sz. a.ventur-utezában) boríték nélkül 2 ft 48 kr. postán borítékban hetenkint kétszer küldve 3 ft 42 kr, hetenkint négyszer küldve 4 ft 6 krral pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten és Pozsonyban a felemlitett kiadóhivatalokban és minden kir. postahivatalnál. Pest, oct. 17én 1847.• Borsos Márton, a „Budapesti Híradó“ tulajdonosa. TARTALOM. Magyarosság és Erdély. Követválasztások. Korszerű kérdések VI. (Közlekedési eszközeinket társulati erővel próbáljuk-e végrehajtani vagy országossal?) Megyék: Követválasztó közgyűlések Sopronyban, Tolnában és Baranyában. Uj tisztviselőkar Liptóban. Budapesti hírharang. Vegyes közlések. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Olaszország. Schweicz. Délamerika. Marokkó. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriahúzások. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Státuspapírok és részvények árkelete. Dunavizállás. MAGYAR»HIZA« én ERDÍLY. KÖVETVÁLASZTÁSOK. A lapunkban már közlöti választásokhoz legújabban ismét járultak: Megyék közöl: Liptó (követei Szent Iványi Jenő első alisp. és Rakovszky Móricz másod alispán. Temes (követei Szabó Antal első alispán és Lukács Ignácz főjegyző.) — Zólyom (követei Ruttkay István főjegyző és Osztroluczky Géza tszdb. főjegyző.) — Pestmegye egyik követe Szentkirályi Móricz első alispán, ki közfelkiáltással választatott meg; a második követül jelöltek fölötti szavazás még lapunk sajtó alá kerültekor nem volt bevégezve. Szabad kerületek közöl: Fiume (követei Piigiczer István, fiumei első bír. váltó- és keresk. törvszék elnöke és Tosoni József Ágoston, magy. tengermell. kir. korm.szék ülnöke.) — Buccari (követe Smaich Bertalan, fiumei e. b. váltó és keresk. törv.szék ülnöke.) Kat (követei Pitoffro János polgármester és Kaiser József főjegyző) Újvidék (követei Herger Pál és Hadzsics János tanácsnokok.) Kaproncza (követe Ferenczy Józs. tan.) Posega (követe Veber Kár. esiéki posta-adm.) Kir. és bányavárosok közöl: Debreczen (követei Komlóssy László várostanácsos és főkap., és Sápy Sámuel vál.polgár és ügyvéd) — Kassa (követei Baranyay István főbíró, és Wirkner Károly, diósgyőri kam. praefectus.) — Sz. Fehérvár (követei Haader Pál városbiró és König József várostanácsos.) Nagyszombat (követei Pitroff Ján. polgármester és Kaiser Józs. főjegyző) Újvidék (követei Herger Pál és Hadzsics Ján. tanácsnokok.) Kaprorcza (követe Ferenczy Józs. tan.) Posega (követe Veber Kár. eszéki posta adm ) így tehát mostanig tudva van : káptalani választás 9 , megyei 18, szab. kerületi 2. kir. ’s bánya városi 16. (Hátra van e szerint még káptalan 16, megye 34, szab. kerület 3, kir. ’s bányaváros 31.) (A) KORSZERŰ KÉRDÉSEK: VI. Kö z l e k e d é s i eszközeinket társulati erővel próbáljuk-e végrehajtani vagy ors zágossal? Nem azért nem féltjük mi jelenleg hazánkat, — mint utolsó czikkünk végén is kijelentők, — vasut-vagy egyéb részvény-láz miatti pénzerisistől, mintha nálunk nyaktörő speculatiókra hajlam nem volna, sőt igen jól tudjuk, hogy leginkább az olly vállalatok találnak a hazában visszhangra, mellyek az ismeretes 1edik századbeli franczia régensség mississipii és guyanai vállalataihoz leghűbben hasonlítanak , csakhogy azoknak egy kis — bár fattyú —hazafisági mázt tudjon adni a tervező,—nem, hiszen az illy tervek iránt már van egy kis tapasztalásunk, cela s’est vul ezt láttuk! Hanem azért, mert 1) fővárosunk még nem pénzpiacz, ez csak idővel, a kereskedés, pénz és az ezt képviselő értékek forgalmának gyorsultával , fog lenni, következéskép, mi csak a máshol kiütött crisis utófájdalmait fogjuk még jó darabig érezhetni; egyébiránt, hogy az illy másodcsapások is elég súlyosak és emlékezetesek szoktak lenni, arról van elég érzékeny és felejthetlen tapasztalásunk e század elejéről; jó volna, ha ezzel beérnek e században — tőlünk tehát pénzeins is még nem indulhat ki; de ez csak azért, mert 2) nincsen még sok pénzünk, azaz, ollyan tőkéknek nem vagyunk még bőségében, mellyek a földművelés és kézmü- vagy gyáriparban már többé dús jutalmat nem találva, nagy kereskedési vagy országos vállalatokban keresnének elhelyezést. A részvényes vállalatok igéretfölde nem lehet pusztákban bővelkedő, hitelben pedig és sok egyébben szűkölködő ország. Ennélfogva mi azt is hiszszük, hogy mindazon vasútvonalak, melyeknek felépítésére hazánkban jelenleg már társulatok alakultak vagy vannak alakulóban, nem fogják nálunk részvények útján feltalálni az általuk szükségelt tőkéket, hanem külföldi vagy legalább a bécsi pénzvásárra fognak szorulni és ennek mi lesz következése? Az, hogy gőzközlekedési eszközeink, ez új életerei az országoknak, mellyeknek mi olly régen érezzük szükségét, egészen idegen tőzsérek birtokába jutandnak, akik ugyan lehetnek igen derék emberek, és mi nem is szenvedünk semmi bankár-gyűlölségben, de akik mégis idegen emberek lesznek , aztán, mint a példabeszéd mondja, minden embernek maga felé hajlik a keze. Márpedig, aki egy ország legfontosabb közlekedési eszközeiről rendelkezik, az annak gazdaságát nagy részben intézi. Ezt a hatalmat nem hogy idegenek , de még honi társulatok kezére sem bízhatni. A társulatok érdekei is mindig inkább magánosak szoktak lenni; a közérdeket csak az ország intézheti a közjó kivánati szerint. — Vagy engedjük meg, ha úgy tetszik, hogy honi társulataink saját erejökön lesznek képesek felépíteni a czélbavett vasutakat, mi akkor abban kételkedünk, hogy megtanhassák. Kikből telnének ugyanis ki ezen hazai részvényesek? Földművelők, kereskedők és kevés iparűzőkből. Egyálaljában, mind olly emberekből, kiknek nélkülözhető tőkepénzeik nálunk nem igen ▼annak. Ha többet írnak tehát alá , mint amennyit keresetük szenvedés nélkül eltér — és ez szokott rendesen megtörténni — igyekezni fognak a legelső szorultság alkalmával túladni részvényeiken, vagy ha látják, hogy részvényekbe fektetett tőkéik nem kamatoznak olly dúsan, mint reméltették ,, hogy azok sokkal jobban jövedelmeztek volna keresetük gyarapítására fordítva — ami legnagyobb lehetősséggel meg fog történni — , tehát túladnak részvényeiken , és így is ott vagyunk , ahol előbb. E szerint pl. csak rövid idő múlva sem lenne Magyarországon más vasúttársaság mint a „középponti.“ ilyen valószínű eredménytől mi irtózunk. Ennyi hatalmat engedni egy magántársulat rendelkezésére, ha mindjárt az csupa hazai elemekből állana is, mi helybe nem hagyhatnók, kivált mikor a státusnak csak akaratától függ, azt magának venni birtokába. Márpedig nemcsak a fenebb említett, hanem minden körülmények ezen czél felé hajtják a társulatok ügyét. A nagy és gazdag társulatok, melylyeknek vonalai jövedelmezőbbek, el fogják nyelni minden bizonynyal a kisebbeket. Erre már sok a példa Angliában és Francziaországban,’s ezután fognak még azok jóban kifejlődni. Ha társulatok kezelendik vasutaink ügyét, nem lesz egybehangzás az egészben; ’s aztán párhuzamos vonalok fognak támadni’s egymást tönkre tenni, hogy egy harmadik kaparitsa el mindnyájokat. A munka sem menend hihetőleg olly gyorsan , mint a státus működésétől reménybezni, mert aki erősebb, természetesen , az bír többet. Hogy a társulati kezelésnek millyen legyen eredménye, mind maguk a társulatok, mind pedig a közjóra nézve, az iránt bírunk már hazai tapasztalással is. A Ferencz-csatorna bizonyára egy a leghasznosabb vállalatok közöl a közjóra nézve,’s ezt érzi azon egész vidék, mellyet áthasit, de a végrehajtásában fáradott és áldozott társaság kész volt ingyen is oda ajándékozni a kamarának, csak menekülhessen tőle. — A Luizaut is kétségkívül egyike a legszebb, nemcsak honi, hanem külföldi vállalatoknak is , mellyeket társulati erő hozott létre; de azért áradhat-e belőle a közönségre mindazon üdv, mellyet reméllni lehetett ’s nincs-e már bebizonyítva , hogy mindaddig nem is fogja a közjóra illő szolgálatát megtenni, míg a status magához nem várandja ? Hadd karolja fel tehát a status erélyesen a vasutak egész ügyét , így nem fogja megismerni hazánk az agrotage undok iparát, mint az erkölcstelenség és pauperismus egyik legdúsabb forrását; iparűzőnk munkás sorai nem fognak egyfelől megritkulni, hogy másfelől a henye részvény speculánsok zaja szaporodjék ; a földművelés és ipar termékenyítésére szükséges tőkék nem fogják csatornáikat elhagyni, hogy azok kiszáradjanak magok a koczka bizonytalan fordulatitól függjenek ; az országgyűlés maga fogja kijelölni a valódi szükség által követelt vasútvonalakat, az érintési pontokat, és így nem fogjuk látni párhuzamos vonalak buktató versenyét ; az országgyűlés fogja kiszabni a tariffát ’s azt a vidékek és piaczok távolsága, a portékák terjedtsége és súlyossága, drágasága és olcsóságához mérve, kedvezéseit a közjó és méltányosság kivánatai, nem pedig egyes milliomosok érdekei szerint, osztogatni ; egy néhány vasutbirtokos nem fogja kezébe keríteni az egész áruforgalmat ’s ez által tetszése szerint bőséget és szükséget hevenyészni a piacokon, a szerint, a mint legmagasabb nyereségi igényei kívánják , hanem a státusnak mindenre egyaránt kiterjedő védelme alatt, kiki tehetsége szerint élvezendi a gyorsított és biztosított szállítás hasznait. És nem fogjuk hallani a vasútrészvényesek jajveszékléseit minden képzelődésükön alul maradt kamataik miatt; mert a status, azon pénzről, mellyet vasútépítésre kölcsön veend, mindenkinek illő egyenlő kamatot fog fizetni — mit az egyik vonalon veszt, ki fogja nyerni a másikon és így azon egyensúlyban maradni, mi kezessége az állandó jóllétnek. Felépülése sem fog kerülni a vasutaknak a status állat olly nagy öröködésbe, mint a társulatok által, mert a státus, ámbár hamarabb fog dolgozni, mégis 20- 25 esztendő alatt fogja kiadni azt, mit a társulatok három vagy öt alatt lesznek kénytelenek elkölteni. A status nem fogja megsarczolni a jelent a jövő kényelmeiért, hanem mindenikre fel fogja illően osztani az élvezendő boldogság költségeit. Kölcsönt vesz fel törlesztésre vagy kijátszásra, ’s ha kell, olly kisértékü kölcsönleveleket is adhat ki, mellyekhez minden rangú vagyonok hozzá férhessenek, ’s ha kedvök tartja, a status közbevetésével, vasut-birtokosokká tehessék magokat, még pedig a nélkül, hogy vagyonuk legkisebb koczkáztatásnak is lenne kitéve. Az illy kölcsönlevelek az év bizonyos napján előmutatónak kamatot adnának ’s a közpénztárakban mindenkor elfogadhatók lennének, mi által a forgóság is szaporodnék és pedig nem semmi képzeleti financzial műtétet által, mert a ki iily kölcsönlevélnek jutott birtokába, az annak árát le is tette a kiadóhivatal asztalára. Ez is egyik természetes és biztos itt volna pénztelenségünkön segíteni. Még egyet. A status-építés által alkalom adatnék hazánkban egy értelmes, gyakorlati mérnöki testületnek kifejlődésére és fenállására; amit a vízi munkákra nézve jelenleg a Tiszaszabályozás tesz, azt tenné a szárazi munkákra nézve a status vasút-építés, — és igy a nélkül, hogy különös polgári mérnöki iskoláink volnának, az élet maga nevelne egy olly szükséges közhivatali testületet, melly nélkül közmunkákkal birni nem lehet. A társulatok mérnökei rendszerint külföldiek, kik mint a vándor madarak, mikor dolgukat végezték, magukat kipihenték és megtollasodtak, elrepülnek. Vagy társulatok, vagy a status, tertium non datur. Mert a francziaországi mód meg a kamatbiztosítás el vannak ítélve, már ma ez iránt sehol sem létezik kétség, és az utolsó nemű expedienshez, már csak Ázsiában folyamodnak — kölcsön adni pedig, társulatoknak, amint ez is már több helyt megtörtént, nem fog senkinek eszébe jutni. A kamatbiztosítás semmi sem egyéb, mint a vállalkozók biztosítása minden rész következései ellen a legvakmerőbb börzejátéknak, a legroszabb és idétlenebb választásnak és a leggondatlanabb gazdálkodásnak is. Más szókkal: hatalmas ösztön mind azon ártalmasságokra, mellyek a társulati eljárás természetében vannak , mivel azoknak feleletterhét a status venné magára. Ha kamatokat akar biztosítani a status, biztosítsa azt hitelezőinek. Nem bankárokat csinálni, hanem vasutakat építeni feladata a statusnak. Is lepyék. SOPRONYBÓL, October 12-én 1847. Még legélénkebb benyomása alatt a kétnapi, bizonytalanságokkal teljes zavaroknak irom e sorokat, de hogy soká függőben ne tartassanak a tisztelt olvasók, a követválasztás eredményét mondom ki legelsőbb is. Gróf Széchenyi Istvánról, hazánk nagy fiáról is vola szó— de későn merült fel ezen gondolat. Simon János első alispán egyhangú felkiáltással, Paál János t.bíró pedig 1900-on felül voksolt nemességnek 270 többségével választattak el követekké. De lássuk a részleteket: a conservativ rész több hét előtt kitűzte volt a két követet, és az ellenzék részéről legkisebb mozgalom nem történt; azonban, midőn September 27 én a conservativek nagyobb tanácskozmányba gyűltek öszve, a pártnak egyik mindeddig hű bajnoka D. E. tb. előbbi elmellőztetéséről panaszkodva, határzottan kijelenté, hogy ő a második követül kijegyzett férfiúban meg nem nyugszk, és vagy H. L.-nek, vagy testvérének — különben közkedvességű főbírónak D. A.-nak — kitüzetését követeli. Ugyanezen nagyobb tanácskozmányban, honnét H. L. távol volt, Paál János meghivatván, és azon szándék, hogy alispánt helyettesítésre ajánltassék, tudtára