Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-10-22 / 683. szám

Péntek 663. October 32. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. ért 5 ex. kr. a kettős hasáb serért pedig 10 p. kr. fizettetik Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani úth­ozal Horváth- házban §831. szám alatt­ földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az a­u­s­z­t­r­i­a­i birodalomba s külföldre meseadd példányok­nak a bécsi csávárt poéta­­hivatallal rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pont, és vasárn.jelennek meg. Előfizetés j­ár félévre Buda­pesten házhoz-hordássa!­5 ft., Postán borítékban heten­ként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft­­ 2 kr pp. A hirdetmények min­den négyszer halálozott apró­­betű­s soráért vagy ennek helye-TARTALOM. Magyarorsság és Erdély. Előléptetések. Ha­lálozás. Országgyűlési követválasztások. Törvénykezésünk I. Megyék és városok. Követválasztás Pestben, Komáromban, Mosonyban, Ugocsában. Rendes közgyűlés Csanádban. — Esztergom városi követválasztás. A kecskeméti reform, collegium. A kir. orvoskar f. évi jul. 26-án tar­tott közölése (vége.) A magyar központi vasút váczi és szolnoki vo­nalán f. hó­­ikétől f­é kéig bezárólag utazottak száma. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Portugália. Olaszország. Délamerika. Me­xico. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriahúzások. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapírok és részvények árkelete. Dunavíz­­állás. 1ACIYAMIN­ZÁR ém 1RD1LY. A nagy magy. kir. udv. kamara a sziszeki kir. harminczadhivatali ellenőrségre Hliniczky Lénárd ugyanott vizsgáló raktárnokot alkal­mazta. Sarlay Antal, dömölki kir. ellenőrködő somázsamesterf. ért sept. 20-án meghatározott. KÖVETVÁLASZTÁSOK. A lapunkban már közlöti választásokhoz legújabban járultak : Megyék közöl: Abaúj (követei Szentimrey György főjegyző és Gábriel István tb.) Kir. és bányavárosok közöl: Esztergom (követe Maurovics Rezső főjegyző) Körös (Fodroczy Sán­dor megyei aljegyző.) S­oprony (követei Mar­tiny Fri­gyes polg.mester és Érti nép. János főjegyző.) Zom­­bor (követei Konyo­vics Dávid főbíró és Korics Gás­pár főü­gyv.) így tehát mostanig tudva van: káptalani választás 9, megyei 27, szab. kerületi 1, kir. városi 23. (Hátra van e szerint még káptalan 16, megye 25, szab. kerület 1. kir. ’s bányaváros 24.) R. (Törvénykezésünk. I.) E lapok főleg a rend eszméjének közvetítését ’s intézeteinkben bővebb kifejtését tűzték ki közrehatásuk czéljául; mert közéletünk mindenütt azt mutatja, hogy sokkal nagyobb híjával vagyunk a rendnek, mint a szabadságnak, sőt azon szabadság is, melly intézeteink kebelében tenyészik,nagyrészt azért törpe’s azért nyújt nagy­részt fanyar gyümölcsöket a mellette kertészkedőknek, mivel körűle a rend tere kellő művelésre nem méltattatván, job­batlán parlagon hever. Szólanunk kell hát immár törvény­kezési rendszerünk hiányairól és hiányainak kívánatos ki­javításáról is; szólanunk kell, mert a társadalmi rendnek fő fő tényezője az igazságszolgáltatás , és mert a rend híja alkal­masint közéletünk egy ágában sem érezteti magát annyira, mint épen igazságszolgáltatásunk körében. Nagyok ugyan kétségkívül és veszélyesek azon rázkódtatások,miket köztünk a politikai választások és gyűlések újabb időkben előidézni szoktak, hanem ezeknek , noha igaz hogy következéseik megmérgezik a közéletet,közvetlen veszedelmeik mégiscsak bizonyos korszakokban’s egyes helyeken fordulnak elő, ellen­ben a nem eléggé jó karban levő jogszolgáltatás sanyaruságai folyvást és mindenütt mindenkivel érintkeznek, ’s többé ke­­vésbbé zavarossá vagy legalább bizonytalanná teszik az egyesek jogállapotát. És mivel az igazságszolgáltatás illy nagy eszköze a társadalmi rendnek, épen azért félő tényezője az a polgári szabadságnak is, tehát első eszköze a státus­­czélnak. Ez igaz, ez világos, ezt tagadni nem lehet. És mégis, ha tekintjük újabb átalakulási mozgalmainkat, csudálatos tüne­mény, hogy majd mind­azon lelkeséjeink, kik a szabadság ügyét szíveikre vevék, elfordítván tekintetöket igazságszolgál­tatásunk képéről, minden buzgalmukat és törekvéseiket tör­vényhozásunk műszereinek ollyatén javítására irányozzák, miszerint a politikai jogok gyakorlatában divatos eszmék sze-', h­ot a nép minden oszályai részesíttessenek. Pedig a jogálla­potból serkedő boldogság a népre nézve sokkal inkább rej­lik a jól rendezett igazságszolgáltatás malasztiban, mint a törvényhozás részvétjogában. Sőt a czél- és okszerűen mű­ködő törvénykezés bízvást előiskolájául tekintethetik a nép politikai jogokkali felruházásának, úgy hogy a dolgok termé­szetes rende minden esetre azt hozza magával, miszerint a nép czélszerű jogszolgáltatással láttassék el, ’s a törvényszé­­kek működésének ’s eredményeinek szemlélete által növel­tessék ’s szoktattassék a’ törvények ’s felsőbbség iránt tar­tozó hódolatra ’s önmagán való uralkodásra, mielőtt a poli­tikai jogok gyakorlatára bocsáttatnék. Ugyanis a törvényhozás magas categoriájában, bármelly rendszer ’s szerkezet mellett is, voltaképen csak kevesen és csak koronkint szerepelhetnek, sőt minden politikai joggya­korlat, választásoknál úgy, mint tanácskozásokban, mindig néhány tehetösb ’s erélyest) cspad­lástól vezéreltetvén, a pol­i­tikai szabadság csak bizonyos számú férfiaknak ’s koronkint nyújt némi fenséges örömöket , de az igazságszolgáltatás jó­téteményei folytonosan és mindenkire áradoznak,és naponkint láthatni, mint buzognak forrásukból. A politikai jogok gyakor­latánál a sokaság rendszerint vagy mellőztetik vagy eszközül használtatik ; ellenben az igazságszolgáltatás előtt senki sem lehet önálló jogi alanynál egyéb, úgy hogy a törvényszékek azon egyetlen színhely , hol a polgári társaság egyéb régiói­ban örökké hasztalan keresett egyenlőség igéje testté lesz. A politikai szabadságból eredő jótétemények csak sokára tűnnek ki , de a jogszolgáltatás hasznai nyomban hullatják gyümölcseiket. Annak elillanására elég , nem őrizni azt, de a vélemény azon hatalma , mellyet az emberek a bíróságok közbejárulásának tulajdonítnak, még azután is sokáig mun­kál a sokaságban, ha maga a valóság már régen elenyészett. Annak fáradságos élvezése gyakran szükségessé , míg i m e­n­n­e­k puszta létezése mindig ritkábbá teszi az anyagi erő használatát. A nép rendszerint csak felbujtattatása után áhítja a politikai jogok gyakorlatát , de természeti hajlamá­nál fogva mindig keblében hordja az igazságszolgáltatás szükségének eleven érzetét. A politikai szabadság az akaratnak, a jogszolgáltatás az értelemnek terrénuma. Ennélfogva annak használata pár­tokra szaggatja az embereket, míg imennek gyakorlata, mi­­kint Isten templomában, csak az egy való felé egyesítve fe­szíti a véleményeket. Annak használata kisebb nagyobb ráz­kódásokban tartja a társaságot, ellenben a törvényszékek iránti bizalom nyugalma a népnek. A törvényhozás tiszte: általános elveket állítni fel; a tör­vényszékeké : ezen elveket egyes esetekre alkalmazni. En­nélfogva a bíró az, ki arra van hivatva, hogy a törvényhozó munkájának gyümölcseivel az embereket folyvást kínálgassa, és ez által a status főczélját, a jogállapot virágzását, az egye­sekre nézve valósítsa. Nem a törvényhozó, sem a népnevelő, hanem a törvényszékek magyarázzák a népnek a törvényt, ’s intézik a magánosok egyes cselekedeteit. A jogz szabályai is nem annyira a törvényhozás, mint a törvénybe?­t fejtet­nek ki ’s alakíttatnak meg; mert a jogi tém­­ás csak szentesíti ’s kijelenti azon szabályokat, me­lyek a törvényszé­kek működése által a magáncselekedetek zsinórmértékeiül jóknak ’s üdvöseknek bizonyultak be : példa reá per excel­lence, az idegen nemzeteknél kifejlett ’s törvényhozásunk ál­tal elfogadott váltótörvényünk. Eszélyes jó törvényhozás nem az ide ’s tova felkapkodott abstract elvekből, hanem az előtte levő tényekből meríti szabályait; ámde a jogi törvényhozásnak ezen tényeket legjobban a czélszerűen mű­ködő hazai törvényszékek szolgáltatják ki, úgy­hogy a tör­vényhozás is voltaképen csak akkor felelhet meg minden tekintetben felelégítőleg magasztos hivatásának, ha a státus gépezetében a törvényszékek is kellő munkásságot fejtenek ki. Mind­ezekből szembeszökően világos, miszerint mind­azoknak, kik a népjogok kifejtésének vagy kiebb terjesztésé­­nek szükségét látják, nem azon kell iparkodniok, hogy a né­pet mindenek előtt a törvényhozás és általában a politikai jogok részesévé tegyék, hanem első törekvéseiket abban szükség öszpontosítaiuk, hogy az országot az igazságszolgál­tatás legczélszerűbb rendszeréve­ lássák el. És ekképen cse­lekedniük annál szigorúbb feladatuk, mennyivel inkább meg­felel rendeltetésének hazájuk törvényhozása, és mennyivel távolabb van attól hazájuk törvénykezési rendszere, hogy a jogot az igazság követelései szerint gyorsan és részrehajlat­­lanul kezelhetné. Nálunk a törvényhozás és minden politikai joggyakorlat nyilvános. És mindenki látja ’s tapasztalhatja, miszerint tör­vényhozásunk, bármint legyen is szerkesztve, gondosan és fokozatokban, a­mint kell, valósítja a haladás eszméit, törvény erejére emeli a tudomány és eszély rendelményeit, ’s csak egyes túlbuzgók vagy rövidlátók, hátráltatják néha magas rendeltetésének nehéz pályáján. Ámde törvénykezésünk ko­­ránsem elégíti így ki a jog követeléseit, a tudomány,­eszély, tapasztalás és kor igényeit. Törvényszéki eljárásunk nem nyilvános; az írásbeliség pereinket nehezekké, költségesekké és véghetetlenekké tette. Themisünk nehézkes formalismus békéiba van fogva. Törvényszékeink főleg az első folyamo­­dásiak rendezetlenek, igazgatási tisztségekkel összevegyit­­vék, ’s koránsem ollyanok, mellyek iránt olly bizodalommal viseltetnének a felek, hogy ítéleteikben önkint megnyugod­ván ritkítnák a felsőbb bíróságok munkáját ,s ne folyamod­nának, immár majd minden perben, a főm.­udvari cancella­­riához. Igazságszolgáltatásunk, ne tagadjuk, sok helyütt és nagyrészt fejős tehénnek tekintetik, mert az alsó bírák egy­részt nem eléggé fizetnék, másrészt pedig csak rövid időre választják; és mert ügyvédeink annyira elszaporodtak, hogy úgy látszik, már nem az ügyvédek vannak perek miatt, hanem a pereknek kell lenni ügyvédek kedvéért. Ez tény, mellynek súlyát kisebb nagyobb mértékben lassan kint megérezzük mindnyájan; mellynek áldozatául na­ponkint hullni látjuk egyesek boldogságát, nyugalmát, vagyoni és személyi bátorságát; mellynek tüskés szálai lehetetlenné teszik a sikeres kormányzás által valósuló polgári szabadsá­got. És mégis épen ez az, mit a minden csekélységen fel­akadó reformereink úgyszólván figyelemre sem méltatni vagy legalább halogatni láttatnak. Mióta kormányunk gon­dossága reformkérdéseink vitatásának az időszaki sajtót megnyittatá, várjon hány értekezést, de sőt csak felszólalást olvashattunk törvénykezési rendszerünk érdekében? A’ régi P. Hírlap minden köztárgy körül meghordta a dissolváló esz­mék pattogó fáklyáját , hanem az igazságszolgáltatás köre izgatásra ’s lángélesztésre alkalmatlan térnek találtatván, nem láthattunk rajta semmi szemkápráztató csattogtatásokat, hacsak az: „ütlegvirtuoz ’s az ö kényura“, czimaféle kifarka­­dásokat illyes rakéták gyanánt nem tekintjük. Az újabb Hír­lap felmutatott néhány czikket a büntető eljárásról, mintegy viszhangjául az alsó tábla múlt országgyűlési politikájának. Sokat olvasunk az ügyvédek érdekéről is, hanem törvényke­zésünk egész rendszerét tüzetes tárgyalásra méltatva nem láttuk, jóllehet ez a nép javát szüntelen ajkaikon hordó honboldogítók figyelmét szemlátomást nagyobb mértékben igényli, mint minden képviselet minden miniszer­ felelősségé­vel egyetemben. És a legújabb követutasitók, legalább azok, kik a többinek ellenzéki mintául önkint és kéretlenül akar­nának szolgálni, ámbár mindenre, még a külföld ’s örökös tartományok ügyeire is kiterjeszték hiú gondjaikat, szinte hallgatnak e mindnyájunkat legközelebb ’s egyiránt érdeklő tárgyról, ’s mintha pirulva kerülnék az igazság képét, csak ott vetik rá bujdosó szemeiket, ha némi politikai pártérdek lüktetésétől vitetnek reá. így vitettek Csanádmegye boldog emlékezetű indítványának sírjához az érseki táblabirák ér­demében, igy hajtattak az esküttszéki utópiák felé, és lettek figyelmesekké az ügyvédi kísérletekre. Némellyek megemlé­keztek, kétségkívül e lapok újabb figyelmeztetése következ­tében, a megyei állandó törvényszékek szükségéről, hanem hogy valahol az egész rendszer, fontossága érzetének követ­keztében, felkaroltatott volna, még nem tapasztaltuk. Apáink nem illy egyoldalúlag tekintették az átalakulás anyagát. Az 1790-i ébredést oligarchiainak bélyegzik, ámde lett légyen az bármiilyen bélyegű: felkarolta az a nemzeti jólét minden tényezőjét és koránsem hitte, újabb reforme­­reink kint, az óhajtott czélt, a jogállapot virágzását, valósul­­hatónak a törvényhozás bármilly rendezése ’s a politikai jo­gok bármilly terjesztése által is, a sikeres végrehajtás esz­közeinek kellő létesítése ’s különösen a törvénykezés jó karba hozatala nélkül. Levéltárainkban hevernek az 1791. és 1827ki orsz. választmányok munkálatai, úgyszinte az 1832/aki javaslatok a bíróságok elrendezéséről, ’s bennök, bármint fogadtattak légyen is, kétségkívül számos tanulságok rejlenek ránk nézve: ennélfogva azt tartjuk, nem leend he­lyén kívül, most a cselekvés idején emlékezetbe hoznunk ezen munkálatokat fővonásilag, mielőtt a tárgy iránt saját nézetün­ket terjesztenék elő. K­egyék és városok. PESTRŐL, oct. 19. Pesten örömünnepet ül a demokratia, mert képviselője , Kossuth Lajos t.bíró a tegnapi napon tar­tott követválasztási közgyűlésen országgyűlési követté válasz­tatott nemes Pest megye részéről 2900 egynéhány sza­vazatta­l 1300 egynéhány ellenében, miután Szentkirályi Móricz első alispán az ellenzés nélkül első követnek kiáltatott volna ki. Akárm­int örvendjen a demokratia, mi azért még búnak fejünket nem adjuk egy olly történet miatt, mi a pestme­gyei teremben uralkodó idő­k vagy inkább időtlenség szel­lemének természetes következése. Sőt még mosolyogni is tudunk rajta, ha meggondoljuk, hogy Pest megye ezzel azon pontra jutott, honnan előlépni többé nem , hanem csak hát­rálni lehet. Soknak fel fog már ezután nyílni a szeme, ki eddig látni nem akart és soknak fel fog szabadulni a nyelve, ki ed­dig némán viselte magát. Miképen történhetett meg ezen politikai anomáliai — mert mi annak tartjuk — mellynek létrehozására oligarchák és sansculotteok, centralisták és municipalisták, aristokraták és demokraták, nemesek, polgárok, parasztok és úgyneve­zett honoratiorok egyesültek, melly épen ezen külön­féle elemek egyesülésénél fogva a közvélemény színét lát­szik viselni, de valósággal nem egyéb , mint az általános túlságoskodási szellemnek , mellyel itt már a levegő is úgy megvan rontva, hogy azzal együtt szítja be a tömeg és viszi szét az országba, mint a ragályt, és így ha közvélemény volna, tehát elég szerencsétlen , nyavalyós egy úrasszonya volna a világnak ,­­ hogy miképen történhetett meg, mond­juk, ezen politikai anomália, az igen könnyűnek látszhatnék annak, ki Pest megyének ime szellemével ismeretes. Pedig erősen csalatkoznék, mert rendkívülibb, furfangosabb és fur­csánál is furcsább eszközök követválasztás végett még nem létettek Magyarországon mozgásba, mint a K. L. t.bíróé vé­gett. Igen, mert már az ellenzéki előleges követválasztási tanácskozmányban tekintélyes szó emelkedett volt ellene ma­gának az elnök Fáy András urnak szájából, ki terjedelme­sen fejtegette , miért nem tartja tanácsosnak az ország­gyűlésre K. L. t.birót küldeni, mivel, illy értelemben szólt, most már ujjhuzásnak a kormánynyal nincsen ideje.­­ A minek következésében az ellenzék meg is szakadott és Sz. első alispán mellé R. E. főjegyzőt tűzte ki. A conservativek sem voltak tunyák; meg akarták mutatni, hogy ha a m­egye teremében többnyire hallgatnak is, mert egy rakonczát­­lan auditorium szeszélyének magukat kitenni átallják , de a megye terén otthon vannak. Ők is két érdemes tisztviselőt, Z. főbírót és N. főjegyzőt tűzték ki köve­tekül. Azért ki is feszítette az ellenzék minden vitor­láit és valóban sok is a szél a mit­velők felfogott. Ben a városban övé volt a tér egészen, mert ez ta­nyája a mai, a hajdaniaktól perse egészen különböző ma­­lecontentusoknak. Ezek pedig örökké az ellenzékkel szoknak tartani, mert ők minden változásból jobbat reméllnek a jelennél. Mekkora pedig itt ezeknek a serege ? Csak ügy­véd annyi van itt, mennyi elég volna az egész országnak , ennélfogva pere nem lévén igen természetes, hogy elégület­­len. És ki kívánhatná, hogy ki legyen békülve jelenével az a számtalan ügyvédi segéd, kinek tíz pttja van hónapjára-----­ígérve, a­mi helyett ollykor egész esztendőre egy rend ruhát kap fellengő liberális főnökétől, vagy épen kölcsön adja neki azt is, a­mit szüleitől szükségére nehezen kapott ? A többi diplomásoknak is nagy része nem igen van más helyzetben , nem különben a dicasteriumok alsóbb személyzete is , melly ügyvédi oklevelénél fogva hasonlag szavazati jogot nyert Pestmegyében. A művészek , színészek és költészek, kik­nek legnagyobb része nemesember, nagy tevékenységet fej.

Next