Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-12-03 / 707. szám
Péntek 707. December 3. 1847. fizettetik.főfizetttetni^Pozsonban a kiadóhivatalban, föpiaczon Wigand (^.könyvkereskedésében és Pesten hatvani utczai Horváth-házban 583-ik sz. a. földszint, és minden k.postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba és k ül® földre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtök., pént. és vasárn. jelennek meg. Előfizetési ár félévrélo.sonthail helybenőft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft. 24 kr., négyszer küldve pedig 7 ft. 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr. a kettős ha-TARTALOM: Magyarország és Erdély. Egy futó pillantás az erdélyi országgyűlésre 1846/j ben II. Országgyűlés: XVI. kerületi ülés dec. 2kán (tárgy: a házi adó és az országos pénztár.) IV. országos ülés dec. adikán egyedül a mlzgos főrendeknél (tárgy: a földi naplót vizsg. bizottmány kinevezése; rdi izenetek.) Pozsonyi hirfüzér. Czáfolat Biharból a P. Hírlap levelezőjének állításaira. A Czegléd-kőrös-kecskeméti vaspálya ügyében Külföld. Nagybritannia. Olaszország. Schweicz. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Váltókelet. Gabonaár. Statuspapírok és részvények árkelete. Dunavizállás. IHAG¥AUOKKÍV és EHDÉLY. Egy futópillantás az erdélyi országgylésre 1847/jben II. Legnevezetesebb, legfontosabb és legtöbb tagadásába került feladása volt ezen országgyűlésnek az úrbér behozatala. Azért a 14 hónapból, mit e törvényhozási folyam fölemésztett, fizet, legalább is, ezen munka nyertes. Ez azonban nem sok, ha meggondoljuk, hogy Erdély rendei e téren úgy állottak, mint az újvilág gyarmatosa a rengetegben : mindenfelől sűrűség és a bokrok az izmos törzsű fákkal úgy összefonódva az elődi növények buja hajtási által, hogy eltalálni az irányt és utat, mellyen belőle kivergődhetni, — alig lehet, és csak nagy küzködésbe kerül. Erdélynek addig nem volt semminemű úrbéri rendszere más, mint a tulajdonos önkénye, mellyet csupán társadalmunknak keresztényi szelleme és a kormány ismeretes atyai indulata mérsékeltek. Azért is a legnagyobb különféleség uralkodott az úrbéri viszonyokban az ország minden vidékein. Néhol az úrbéresek a legegyenetlenebb birtokért egészen egyenlő szolgálatot tettek, midőn másutt közel egyenlő birtokért a legkülönbözőbbet. Négy napi robot és a mennyire szorgos időben még szükség volt, közönséges szolgálat volt, de — hozzá kell tennünk — csak azon vidékeken, hol a nép restsége munkájának becsét felére vagy harmadára szállítja, mint másutt, pl. a székelyföldön, hol három tenyeres napi szolgálat is már ritkaság volt. Ezen tulajdonosi szabadtetszésből származó egyenetlensége az úri szolgálatoknak és úrbéri birtokoknak, volt az egyik sűrű, miből nagy rontás és önsértés nélkül kivergődni volt a nehéz feladás; másik az úrbériség alapjának bizonytalansága, minek összekeveredését nagyon segítette elő az erdélyieknek egy saját várása, mit azért tartunk megemlítendőnek, mert jól kimagyarázza azon a trrrodalmat, mellyben az erdélyi földesurak általában szenvedtek. — Erdélyben a gazdagság fogalmában egy kis különbség van a magyarországitól. És ez szembetűnő. Midőn az erdélyi gazdagságát akarja kifejezni, igy szól : ennyi meg ennyi emberem van ; a magyarországi pedig : ennyi meg ennyi hold földem van. Ezért, mikor az erdélyi jószágot vagy birtokot vásáról, annak belbecsét többnyire ember számban is fejezi ki és inkább is részén szolgálatot, mint földet. A földnek ára általában kisebb is, mint Magyarországon. — Ezen saját fogalomból és illetőleg hajlandóságból következett az is, hogy az erdélyi földesúr szívesen telepített, és osztogatta el földét, csak akadott legyen, ki egy kis szolgálatot adjon érte. Innen van, hogy, mint közönségesen állítják, Erdélyben a földbirtok kétharmada úrbéres kézen van, midőn tudjuk, hogy nálunk épen ellenkező az arány. Tehát nem volt alaptalan, sőt méltánylani is lehet az erdélyi birtokos osztály aggodalmát a felett, nehogy egy meggondolatlan rendelkezés által tulajdonából , mellyel, a jövendő előérzetének hiányában, talán előrelátás nélkül is bánt, kiforgattassék. — Egyformaságot és arányt hozni az úrbéri javalmak és terhek közé, korlátot emelni a földesúr lehető önkényének és határozottan kimutatni az urbériség alapját, a nélkül, hogy a tulajdon iránt tartozó tisztelet sérelmet szenvedjen — ami nagyon kellemetlen következések hosszú lánczsorának szokott mindig kezdő szeme lenni : e hármas szirt volt az , mi között a törvényhozás hajójának , minden ellenszelek daczára is, vonakodás nélkül el kellett vitorlázni. Dicsőségére legyen mondva az országgyűlésnek és kivált annak intézőinek : e bajos utat nagy szerencsével tette meg a törvényhozás. Mellőzvén azon részint himerikus, részint vakmerő terveket, mellyek ha elfogadtatnak, a földbirtokot a legnagyobb zavarnak és az országot a legbizonytalanabb és kétesebb állapotnak teszik ki, legelőbb is azon volt, hogy az urbériség alapját az illetők érdekének és jogainak sérelme nélkül szabja ki. Jelen statusquot fogadni el ? annyi lett volna, mint törvénynyé tenni a zavart , véghetetlen kárára a kisebb földbirtokos osztálynak, vagy egy régibb statusquot fogadni el? ez megtökélyesítette volna azt is az erősebbnek és önkénynek adott volna szabad kezet. Egy olly bevégzett tény pedig, mint nálunk a theréziai úrbér, hiányzott. De szerencsére volt egy tényleges pont, mihez a törvényhozás, jobbnak hiányában, támaszkodhatott. Ez azon logiodiki összeírás, mellyet felsőbb parancsra királyi biztosok vittek véghez Erdélynek minden hatóságaiban. Ez lett tehát az urbériség alapja.—De a közhiedelem és a dolog természete szerint, ezen összeírás nem lehetett ment minden szemrehányástól; mert az erdélyi adórendszer azon sajátságából, miszerint az úrbéres földre állandóul ki van róva az osztályok szerint különböző adórészlet, önkényt származhatott mind földesúr-, mind úrbéresnél azon törekvés, hogy az összeírásból is következéskép adó alól, valami kimaradhasson. Az ebből következhetett hibát ekép igazította ki a törvényhozás : Elfogadván alapul az 1821/2,diki összeírást ’s a földnek azon helységenkinti osztályozását, mellyet a főkormány, magoknak a törvényhatóságoknak előterjesztésére, határozott meg 1821/2-ben ’s melly szerint minden helység különösen valamelly osztályba van sorozva, — továbbá, ugyan ezen munkálatokból szerzett tapasztalás nyomán, úgy szabván ki a külállomány mekkoraságát, hogy egy egész telekre az első osztályban 4 —10 ezerhatszáza l öles hold szántóföld és 2-4 hold kaszáló jusson, a másodikban 11—12 sz. föld és 3—5 kaszáló, a harmadikban és —hol létezik — a negyedikben 7 —14 szántóf. és 4—6 kaszáló *) — melly minimum- és maximumnak az állomány mekkoraságában czélja az, hogy csak általánosan egy-egy osztályba sorzott helységekben is a földminőségi különbségekre tekintet lehessen kimondotta, hogy ami ezen összeírásban foglalt mennyiségből a földesurak által törvényes utón kívül netalán elvétetett volna, az visszahassék; ha az úrbéres telki illetősége ezen összeírásbeli mennyiségből ki nem telnék, az a netalán eltitkolás által be nem irt és az ő vagy más úrbéres kezén maradt és illetőségén kivüli feleslegből, de semmi esetre sem a földesúr által majorsági birtoknak bebizonyítható földből, legyen pótlandó, a mi ezen pótlásra fordítandó földeken kivil az említett összeírásban foglalva — és még az úrbéres kézen volna, az tovább is ott lenne hagyandó; mi legyen pedig kinek kinek illetősége ? azt a jelen szolgálat mértéke határozandja meg. E szerint az eddig két igás napot szolgált úrbérest egész telek illeti ,s a többit ehez képest. Hanem az egész telek után járó szolgálat ezután nem kettő, hanem egy igás nap lesz és aránylag a többi. — Úrbéri telkek számilag mindazok maradnak, mellyek az emlitett összeírásban fel vannak jegyezve, vagy az abba irt telkekből szaporodtak és a mellyek ennélfogva külsőséggel is ellátandók. — Legelői és erdölcsi gyakorlatukban az úrbéresek ezután is megmaradnak; a legelő-elkülönités és tagositás megengedtetik. — Az úrbéri apró tartozások 30 piron évenkint megválthatók; a tized egyezkedés utján, valamint az egész úrbéri szolgálat is. — Mindezen szerződéseknek az úrbéri tábla előtt kell megtörténni, mellyekbe tartozandnak minden úrbéri ügyek. Ezen úrbéri táblák, mellyeknek elnöke a főispán, főtiszt vagy főkapitány, jegyzője a hatósági jegyző, ’s tagjai az alispán, főbiró vagy alkirálybiró, kik a fentebbiek jelen nem létében elnökösködhetnek is, és hat ülnök — minden hatóságban tisztujitásilag választatnak ’s felsőbb megerősítés alá tartoznak; fizetésük a hatóságok terjedelme és az úrbéres osztály népességéhez képest különböző, 120— 160 és 200 párt között változván. Ekint oldotta meg a törvényhozás nagy feladását ezen munkálata által, mellynek csak kitűnőbb pontjait érinthetők e helyen. Mi meg vagyunk győződve , hogy e megoldás szerencsés volt, mert a nélkül, hogy a tulajdon alapjában megrendítetett volna, törvényes korlát emeltetett az önkény ebbe, szigorúan meghatároztattak a jogok és kötelességek mindkét oldalról, még pedig úgy, hogy az úrbéres javalmai kitágitottak és a törvény utalma alá helyeztettek, a földesuréi pedig megszórhattak és invasivus természetöktől megfosztottak, a szolgálat és jutalom egymással arányba hozattak, mégpedig olyformán, hogy az egész úrbéri viszony egyik eleme , az úri szolgálat, az egész országban egy mértékre szabatott, ami különösen fogja előmozdítani ezen viszony további tökéletesítését, midőn egyszersmind az úri tartozások megváltásának megengedésével a jelenkor emancipatioi törekvéseinek is elég létetett. Országgyűlés. IV. Országos ülés a nagy ferjnél, dec. 2kán, déli 12 órakor. (A primási palota belteremében.) (Elnök: Nádor ő fensége. Tárgy : a főrendi naplót vizsgáló bizottmány tagjainak kinevezése, rendi üzenetek felolvasása.) — Nádor elnök ő fensége: Több rendbeli izenetek küldetvén át a triktöl, azokat az itélőmester urak felfogják olvasni. — A főrendi naplót vizsgáló küldöttséghez, a mélt. főrik kivonata nyomán, még a következő tagokat nevezem ki, névszerint: Szerencsy I. kir. főpohárnok mestert; Ocskay A. kassai-, Rudnyánszky I. beszterczei megyés- és Zsivkovits Pánt. temesvári n. e. görög püspököket; Marczibányi A. trenesini, Czindery L. somogyi, gr. Csáky T. szepesi, b. Vécsey M. *) A belső telek 400—1200 Q ölre szabatott. A minimumon alól kipótoltatik, a maximumon felül pedig külsőségbe számíttatik. Mindezen belső és külső telki illetőségek nálunk igen kicsinyeknek fognak tetszeni, mire csak azt jegyezzük meg röviden, hogy Erdélyben puszták nincsenek , a földbirtok meglehetősen el van aprítva és a zsellérség nincs úgy elszaporodva, mint nálunk az urbériek korábbi behozatala által, melly körülmény midőn egyfelől az úrbéri birtok feloszlását némileg gátolta, másfelől és leginkább az allodium urbéresitését akadályozta meg. szatmári, Péchy I. zágrábi főispánokat; b. Ambrózy L., gr. Forgách A., b. Horváth J., b. Orczy Gy., gr. Ráday G., b. Vay L., gr. Waldstein J. és gr. Zichy M., a kik az eddigi gyakorlat szerint egymást felváltva fognak működni, az országos naplót Kováchich József az ország levéltárának igazgatója szerkesztvén. — Egyébként jelenti ő fensége, hogy a gyorsírókra nézve a szükséges rendelések már megtétettek. Hubay J. országbírói, és Ghyczi K. nádori itélőmesterek olvassák izenetét a kir. és rrknek. 1) József nádorispán ő cs. k. főherczegsége félszázados hivataloskodása által a nemzet előtt szerzett érdemeinek törvényeink közé iktatása, és nevét viselendő jótékony intézet létesítése általi nyilvánítása iránt a múlt. ferikhez. 2) István nádor cs. kir. főherczeg e fenségéhez az országgyűlési tárgyalásoknak minden lapok által híven, szabadon, megszorítás nélkül közölhetésének kieszközlése iránt. 3) Országgyűlési lap létesítése iránt, a törvényjavaslat közlésével. 4) "A főrendi táblához gróf Rhédey Jánosnak meg nem hivatása tárgyában, — felirási javaslat mellékletével együtt. 5) A k. k. előadások II. pontja, a katonai élelmezés és szállásolás tárgyában, — felirási javaslattal együtt — és végre 6) A kir. előadásokra teendő felírás tárgyában, — felirási javaslattal egyetemben. — Nádor elnök ő fensége : Az átküldött izenetek fontos tárgynak lévén, azoknak felvételére a holnaputáni napot — szombatot tűzöm ki, a midőn tanácskozásainkat, a kir. elő■ adásokra teendő felírás tárgyalásával kezdendjük meg. ’S ezzel a mai ülést eloszlatom. XVI. kerületi ülés. Dec. 2án. (Elnökök: Bernáth és Bacho (Ung és Trencsén m. k.), Jegyző: Szentkirályi Móricz; Tárgy: A házi adó ’s az országos pénztár). Bernáth Zs. elnök: A naplóvizsgálók neveit olvassa föl, mellyek ki fognak nyomatni. A napirenden lévő adó kérdését tanácskozás alá tűzi ki. Kossuth Lajos Pestmegye követe: Elfogadtatván — fájdalom nem egészen — a közös teherviselés elve , a házi adó és országos pénztár körüli részletek kidolgozása szükséges, miszerint azon elvek életbe léptessenek. E szempontból szólván, megemlíti, hogy létezik olly vélemény, mintha a háziadó elvállalása az országos pénztár létesítését nehezítené. Szóló azt hiszi, hogy a nemességnek a háziadóban megosztakozása az országos pénztár megalapítását nehezíteni nem, de elősegíteni fogja, és csak a házi adó elvállalása szolgálhat irányul az egész financiális rendszernek. Téved az, aki azon eredménynél fogva, hogy az országos pénztárra nagyobb volt a többség, ennek elsőséget tulajdonítana. Az illy számon alapult politikának iránya nem volna üdvös. Az adóvitatás története dicsőségére válik e nemzetnek, mert midőn Angliában az illy törekvést a szabadsajtón kívül mind azon intézetek, mellyekkel egy alkotmányos szabad nemzet bir, sokkal inkább támogaták, mégis a rabszolgaság eltörlesztése — a gabnabill kivívására 20 — 30 évi agitatio vola szükséges, noha azon segédeszközök mellett O’Connellnek háta megött 7 millió nép állott; nálunk az adóra nézve 6 évi küzdés után a pártkérdés úgy áll, hogy midőn egy rész a nép terheiben ugyan osztakozni nem, de az országos pénztár megalapításához járulni kíván, a másik párt itt is ott is egyaránt kívánja a terheket viselni. Ez a kulcsa a többségnek. A kisebb rész e két adót ellentétben látja, a másik nem. S akik a terhekben nem subsidionális után, de a közös teherviselés alapján kívánnak osztakozni, vigyázzanak, nehogy ez alapot alólok kivegyék. Az adót egy párt is képes megakadályoztatni, midőn kivivására mind a két párt megegyezése szükséges. Annak bebizonyítására, hogy a házi adó elvállalása az országos pénztár létesítését elősegíti és egyedül teszi lehetségessé, szóló számokkal áll elő, noha azokat csak például kívánja tekintetni. Vegyük fel a. m., hogy a nemesség 3 milliót akar adni, de a házi adóhoz járulni nem kíván , volna e szerint az országos pénztárban 3 millió, de ez által a nép érdekei ki nem egyenlíttetnének,és az országos pénztár tétele biztosítva nem volna. Míg a nemesség minden terhekben nem osztozik, a nép robotozó jobbágyság marad, és semmi politikai jogokban nem részesül, addig Magyarországot, ha veszély nem is fenyegeti, de fenyegetheti. Ha azonban a nemesség közösen viseli a terheket, többet ezáltal fizetni nem fog, de a nép érdekei ki lesznek egyenlítve, mellyik mód jobb tehát, tanácsosabb és kedvezőbb? Ha ez utolsó alapot nem választjuk, önként fennakadunk. A direct kivetésre alapított adózás, ha a nemesség 3 milliót vállalt el, nem biztosít arról, ha 3 év múlva fog-e ismét fizetni. Fonák politika volt az, hogy eddig mindig csak tőkék szavaztattak meg; akár mihez fogott aztán az ország, állandó pénztár nem létében fen kellett akadnia, holott örökös időre biztosított országos pénztár segedelmével akár a gyáripar, akár a gazdasági iparegyesület, fiumei hajós iskolastb. felvirulását kieszközleni lehetséges. A direct adóra nézve két tekintet áll elő. Tisztába kell jóni valahára, vájjon a status-financiális állapot, melly 24 millió körül forog , elegendő-e az ország szükségeinek fedezésére, ’s marad-e még fölösleg? Itt azonban sok akadály fordul elő 's midőn az ország szükségei olly sürgetések, kérdés: kell-e azoknak fedezését országunk alkot-