Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-14 / 734. szám

46 kezdessenek, mellyekben én helyesen fölfogva az alkotmányos élet szükséges tényezőit látom, de lehetőleg elkerülni, hogy illy higgadt megfontolás nélkül az előítéletek előzzék meg az ítéletet! — ha meggondolom, hogy a t. kk. és rr. által véle­ményem szerint helytelenül fölhírt illy előharczon szenvedett hajótörést a múlt pr­gyűlésen is egy hasonnemű kérdés megol­dása ; — ha tekintetbe veszem a mélt. forr. föladását, mellynek egyik legnemesebb ágazatát abban keresem: megérleltetni a kér­déseket, mérsékelni a tanácskozási béketűrés, minden kérdések rögtöni eldöntését sürgető hiányát, és így a kivonatokat és óhajtásokat férfias akarattá változtatni , ha alaposak , meg­­akasztás által elenyészteni, ha pillanatnyi lelkesedés mulé­­kony eredményei;­­— de, nevelve nyomatékukat a higgadt, minden oldalróli megfontolás eredményének teljes súlyával, azokat keresztülvinni, ha megérettek, — szóval, hogy egy nagy angol státusférfiú szavaival éljek, soha nem engedni az agitatio viharos hullámainak, de bizton követni a valódi meg­érett közvélemény nyugodt és magasztos folyamát; részemről annyival kevesebbé kívánom egyszerűen elmellőzni a t. kk. és rr. kívánságát, mennyivel inkább meg vagyok győződve, hogy itt nem annyira elv, mint az elv részletes alkalmazásának kérdése forog fen. Mert, véleményem szerint az elv , melly szemben tartandó, itt nem a törvényhatósági háziadóbani rész­vét, de maga a fizetés — az eddig tehermentes osztályok­nak rendes teherhez­ j­árulása; ezen elv közelebbi megha­tározása pedig a nem nemes osztályoknak illy fizetéshez törté­nendő azon közös hozzájárulása , mellyet mi a fenforgó esetre alkalmazva már a múlt országgyűlésen kimondottunk.­­ Indítványom lényege tehát oda megy, hogy a mélt. forr. ragaszkodva azokhoz, mellyek a múlt országgyűlésen már megállapittattak, és mellyek a t. kk. és rr. üzenetében nagy részt szinte foglaltatnak, gondosan őrizzék mind azt, mit illy módon már létező eredménynek tekinthetünk; ragaszkodja­nak t. i. a fizetés elvéhez, és ahoz hogy az közösen történ­hessék , jelentsék ki, hogy az országos pénztárt most is múl­hatatlanul szükségesnek tekintjük, de arra nézve, mi az. kk. és rr. üzenetében il, tudniillik háziadóra nézve, kövessék a múlt országgyűlésnek e tekintetbeni példáját, tartsák fen ma­guknak határozott megállapítását akkorra, midőn minden rész­letek előttük leendnek, midőn a tárgy egész öszvegéről fognak ítélketni, de ne ellenezzék a választmány kiküldetését, ne hát­ráltassák , hogy figyelmét e kérdésre is kiterjessze, hogy azt a többiekkel való összeköttetésében élőnkbe állítsa , és olly utasítást ajánlván, melly e czélnak leginkább megfelel, gondoskodjanak határozatuknak, légyen az visszautasító, lé­gyen elfogadó, légyen módosító, olly alapjáról, melly annál biztosabb leend , mennél inkább fog az ügy részletes ismere­téből, mennél kevesebbé meddő általánosságokból mentet­ni. — És ezeknél fogva megszentetni kívánnám a t. kk. és rr.: Hogy a múlt. forr. hiszik, hogy feladásukat teljesitik, ha a közszükségek fedezése végett a nemzet azon osztályainak, mellyek eddig rendes tehertől mentesek voltak, illyés teher­­beni részesülését a t. kk. és rrkel közremunkálva törvényes in­tézkedések útján életbeléptetni igyekeznek megjegyezvén, hogy m miidőn a múlt országgyűlésen kimondták, miképen közczélokra állandó pénzalapot kívánnak, már akkor ’stb. — És ebben központosul csekély indítványom. Bátor vagyok azt a múlt, forr. kegyes pártfogásába ajánlani. Érzem hiányait; jól tu­dom, hogy az nem felelhet meg azok kivánatainak, kik e kér­désekre nézve is az eldöntő harcz szempillanatát megérke­zettnek vélik és átalános elv tusára készek. Részemről más véleményben voltam, vannak nekem is e tárgyakra nézve el­határozott rokon­szen­veim, de azt hiszem, hogy azok helyes­ségének mérlege leginkább csak a tárgy részletes megvitatá­sában és az eddig mindig csak elszigetelve külön szempontból tekintett kérdéseknek in complexi, összefoglalva történendő tárgyalásában föltalálható. Ez előkészítő tanácskozás föladása; oda utalja azt a dolog természete, a parlamentáris szokás, az országgyűlési gyakorlat.­­ Fentartani óhajtom ennek irányá­ban jövendő elhatározásunk szabadságát, de fentartani aka­rom egyszersmind a lehető értesülést is. És ha sikerülne illy módon most, hol annyi a viszálkodás anyaga, annyi a szenvedelmes harczok fogékony tényezője , — e kérdést más mezőre vinni át, — ha sikerülne indítványom folytában, akár­hová dőlne el végelhatározásunk, legalább azon általános meg­győződést fölhíni , hogy törvényhozási feladatunk ezen egyik főtárgyában a mélt, forró tábla mindent megtett, mi az esz­mék megérleléséhez, a vélemények alapjainak biztos meg­vetéséhez, és igy talán már most közel, mindenesetre pedig, ha későbben is, t­a­r­t­ó­s eredményhez vezethet,némileg igazolva látnám mai föllépésemet és remélem a mélt. forr. is megbo­csátanak , hogy előadásommal idejüket olly sokáig elfog­laltam ! — B. Majthényi A. liptói főispán. Az előttem szóló gróf szokott bölcseségével világosan előadá nézeteit, — ezek­nek tehát nem értelmezésébe, de abba szükségesnek látom még is bebocsátkozni, mikép értem jelesül én előadását. Mielőtt azonban ezt tegyem, szólani fogok a tárgyhoz egész praecisioval. A t. r. a közteherviselés elvének előbocsátása után, a nemességnek a domesticában és országos pénztárbani részvételét kívánják törvény által megállapíttatni, a házi adóra nézve minden lehető biztosítékokat ígérvén. Én elfo­gadom az elvet, az országos pénztárt, és a domesticára nem­csak szavazok, de annak létesitését forrón óhajtom is. (Tetszés). Sokak előtt feltűnő lehet, ’s volt is a domestica iránti, ebbeli különös hajlamom, ’s fel fogom fedezni ennek titkát. Én t. i. azért óhajtom a domesticát, mert ezzel akarnám mintegy megvásárolni a megyei beligazgatás némelly részeiben a ren­det, függést, és felelősséget, mellyek annyira hiányzanak; és ha a m. főrendek a domestica elvállalása iránti biztositékokra nézve kellő óvatossággal és szilárdsággal fognak működni, más részről a t.kir. és rr., kik a domesticát minden áron óhajt­ják , a garantiák iránti szavakat beváltják, min nem is kétel­ ,­kedem, a domestica kezelésére nézve ezúttal olly rendet, füg­gést , és felelősséget magában foglaló intézkedések fognak életbe léptethetni, mellyek legközelebb a nemesi pénztár min­­­tájául, később hihetőleg a megye más beligazgatásainak alap­jait fognak szolgálhatni. Ezzel fogjuk tehát az első lépését megtenni és megfektetni alapját annak, hogy a megyei bel­­igazgatásokban, jelesül p. a pénzkezelésre nézve, a felelőssé­get, de nem úgy mint most fenáll, de a valódi, a végrehajtó hatalom által eszközölhető felelősséget megállapíthassuk. Az e részben eszközlendő biztosítékoknál tehát kivált arra kell figyelmeznünk, hogy a megyékben eddig tapasztalt visszaélé­sek, önkények, és több más igazságtalanságok a „nos Univer­sitas praelatorum“-féle palást alá ne búhassanak, melly palást minden esetre több és biztosabb menedéket nyújt az az alá rejtező bűnösöknek, mint sz. István palástja a megyei kor­mányzóknak, mert imez már kopott és foltozott, amaz nem­csak teljes épségében van, de hova tovább szilárdulásnak indul. Ezen „nos Universitas“ féle palást védelme alatt tör­ténnek a megyékben a pénzbeli terheknek égbekiáltó igazság­talan kivetései, rész kezelése , és nem mindenkor a kitűzött czélrai fordítása; ennek védelme alatt rugtatnak az összeírt telkek duplára, triplára, néha többre is; ennek védelme alatt vetetik meg a pénz ismételve a tartozását már lefizetőn a­nél­kül, hogy az ez iránt panaszkodók valaha kárpótlást nyerhet­tek volna az illető megyék irányában, sőt újabb időkben úgy látszik, hogy a fizetés mennyisége jóformán attól kezdett függni, ki mellyik párthoz tartozik, és a megyei pénzbeli ki­vetések a capacitatió azon neméhez kezdtek tartozni, mellyet gr. Teleki László a múltkor a conservativeket megrovólag olly elmésen adott elő, és a melly az ő collectiojába be fog illeni, természetesen megforditva. Ne vélje azonban senki, hogy én a garantiák örve alatt a megyék olly elrendezését akarnám becsempészni, melly a megyék szabad választási és tanácskozási typusát megváltoztassa; én ezeket, valamint ál­taljában a megyéknek alkotmányi jogok feletti őrködtetési szabad mozgását olly sanctuariumtnak tartom, mellyhez nyúlni nem szabad, és ámbár bajnak tartom azt is, de örömest eltű­röm, mint a megyék alkotmányos állásának természetes kö­vetkezését , hogy a pártok ezentúl is küzdjenek az alispánok és szolgabirák választása felett , küzdjenek a publ. politicus kérdések felett, sőt örömest eltűröm azt is, hogy a kortesek határozzanak a felett, a horvátországi sérelmet és az új rend­szert az adresseben kell-e megemlíteni, hogy sem — mint említem — a megyéknek ezen alkotmányunkat fentartó szer­kezetén legkisebb csorbulás történjék; de az, hogy a megyei beligazgatás és kivált a pénzkezelés körül eddig észrevett visszaélések megszüntessenek, a törvényhozás hivatásának, nem különben mint a czélba vett haladás érdekében áll,­­ mert ugyanis nem csak a m. főrendek, de mondhatni minden nagyobb birtokos annyira borzad a megyei manipulátióktól, hogy készebb a leghasznosabb közintézkedésekről is lemon­dani , mint­sem­­— mint ők mondani szokták — a megyék körmei közé jutni. Legfőbb ideje tehát, hogy a megyékben a beligazgatás némelly ágaira, jelesül p. a pénzkezelésre nézve olly felelősségről gondoskodjunk, mellynek hiánya ma holnap minden haladásunkat meg fogja akaszthatni.­­ A­mi az or­szágos pénztárt illeti, én ugyan azt is óhajtom, de ha a pár­tok olly ellenségesen fognak ezentúl is egymás irányában ál­lani, mint most, én a valódi felelősséget biztosító garantiák mellett elfogadandó domesticának eredményre nézve az or­szágos pénztár előtt elsőséget adok. Mert miután minden részleteit az országos pénztárnak itt meghatározni nem lehe­­t end­vén, a kiadásokra nézve sok fog az országpénztár igazga­tójától függni; ez vagy kedvezve az uralkodó párt többsé­gének, vagy erre nem figyelmezve fog működni: az első eset­ben — meglátják a m. főrendek — a minoritás érdekei háttérbe szoríttatnak, és a majoritás az igazgató eljárásának, számadásának helyeslését ki fogja tudni víni, — ellenkező esetben olly­annyira népszerűtlenné teendi az igazgatót, olly temérdek kikeléseknek leend kitéve, hogy fen nem tarthatja magát. És igy az országos pénztár csak az uralkodó párt érdekeit fogná leginkább képviselni, mi — ha a biztositékok ollyanok leendnek, mikép én azokat óhajtom, és kivihetőknek tartom — a domesticánál elő nem kerülend. A házi adó­tól legtöbben azért iszonyodnak, mert azt hiszik, hogy ez az aristocratiát sírba fogná dönteni; én ettől nem tartok.­­ Nem csak, mert aristocratia mindenütt és mindenkor volt és­­ lesz, és csak névre különbözött, de azért is, mert a közös te­­­­herviselés által aristocratiánk ugyan megszűnik tehermentes magyar aristocratia lenni, de ez által közeledni és simulni fog azon más alkotmányos országokban fenálló aristocratiá­­hoz, melly befolyására és tekintélyes állására nézve a magyar aristocratiát most is előzi. Bizonyság erre — a többi közt — az angol aristocratia is. Általjában nézetem szerint az aristo­­cratiát nem az adómentesség tartja fen, az aristocratia csak ott tekintélyes , hol adóssággal nem terhelt birtokának túlsú­lyával, az erkölcsiségnek, műveltségnek és a köznéphez a maga helyén és idejéni simulással léphet elő (tetszés). Ezek megemlítése után én a t. k. és r.nek adandó üzenetünkben rö­viden csak azt válaszolnám, hogy miután a m. főrendek a közös teherviselés elvét már a múlt országgyűléskor elfogad­ták, nemcsak az országos pénztárt fogadják el, de megegyez­nek abban is, hogy a nemesség a megyei honi pénztárnak szükséges fedezésébeni részvétre törvény által köteleztessék ; azonban ezen részvétnek mi módoni eszközlését azon országos választmányra kellene bízni, a melly a garantiák iránt fogna véleményt adni, és a­mellyet e részben a direct vagy indirect kutforrások kijelölésére nézve sem kellene megkötni, a bizto­sítékokra nézve megjegyezvén részemről azt, hogy én a domes­­ticáhozi járulást annyira feltételezném ezektől, miszerint ha ezek nem lennének voltakép megnyugtatok, a mi. főrendek a fizetésbeli kötelezettségtőli visszaléphetést fentartják maguk­nak.­­ Visszatérve tehát gr. Széchen indítványára, miután én abban a közös teherviselés elfogadását nyíltan kifejezve látom, miután abban kimondatik az is, hogy az országos vá­lasztmányt a megyei beligazgatásra vonatkozólag (mi­alatt csak a domesticát lehet érteni), a szükséges biztosítékok ki­dolgozására kívánja kiküldetni, miután az indítványozó ma­gróf az országos választmányt szinte meg nem akarja kötni, én véleményemet az ő indítványában egészen feltalálom, és azt hiszem, hogy a t. k. és r. is a magokét abban fellelendik, és velünk egyesülve az országos választmány kiküldetésében megegyeznek. Elfogadom tehát gr. Széchen indítványát. Popovits Bazil, munkácsi g. e. püspök: Beszédét a fi­gyelmetlenség és zaj miatt jegyezni nem lehetvén, előadásá­ból csak azt érthettük meg, hogy a t.rr. izenetét örömmel pártolja. Gr. Zichy Otto : Azon napot, mellyen a nemesség a nép terheiben osztozik és a háziadóban részesül , Magyaror­szág történetében legfontosabbnak tekinti. A rr. izenete keb­lében a jövőnek szép reményeit ébresztő fel, de midőn gr. Sz. A. indítványával előállt, azokat mint Herculanumot és Pom­­peit eltemetve látja, mert a múlt országgyűlésen a tábla által tett intézkedésekkel az adózó népen segítve nincs, és rajta, midőn a teher súlya alatt mármár összerogyik, segitni nem akar­ni, igaztalanság. Gr. Széchen mondá, hogy azon öszveg, melly múlt országgyűlésen a népre rovatott, nem súlyos, és hogy nem látja elérkezettnek ama kívánt pillanatot, melly­­ben a nemesség a háziadó terheit viselje. De akarjuk-e — kérdi szóló — hogy hazánkban a béke felzavartassék ? akar­­juk-e visszaidézni a galicziai szomorú eseményeket ? mellyek az ottani makacsság kamatjaikint jöttek elő. Mondatott, hogy a nemesség tartá fen nyolcz századon keresztül a magyar al­kotmányt. Hát az adózó nép nem tartja-e fen, midőn minden teher, és a feudális rendszer súlya alatt nyög, sőt mondhatná, hogy a szegény adózó nép tartja fen a magyar alkotmányt. E szerint a nép terheiben a nemességnek is osztozni kell, ezt az örök igazság kívánja. Per transparent kimutatni a közteher­viselést, és a néppel még sem osztozni a terhekben annyi, mint semmi, ’s ott vagyunk, hol elébb voltunk. Pártolja a rr. ize­­netet egész kiterjedésében. B. Vécs­ey Miklós szatmári főispán : Az adó elvállalása ellen nyilatkozik. Gr. Károlyi Gy. békési főispán : Az eddig történt nyi­latkozatokból kitűnik, hogy a jelen tárgy ’s kérdés azon ál­lásban van, mellyet a fontosság természete igényel, t. i. ab­ban, hogy az elmék tisztában nincsenek, és hogy a vélemények olly annyira divergálnak, hogy az egyes felekezetű egyének­ben sincs azon összetartás, mellyet az illy fontos kérdésekben kívánni lehetne. Szóló gr. ezt inkább érdemnek mint ellenke­zőnek tartja, mert ha valaha nyilvános kérdés minden pártos­kodáson túl volt, ez azon kérdések egyike, melly iránt bár mikor nyilatkozzék is valaki, hűtlenségről senki által nem vádoltathatik. Az indítványozó gróf szokott ékesszólásával és bölcsen adá elő nézeteit, de beszédének végén úgy látszott, hogy maga sem volt tisztában magával, mert a háziadót elv­ben elfogadni nem akarja. A liptói főispán sokkal tovább ment, mert a házi adót elfogadja, és ha a háziadó és az országos pénztár közöl valamellyik tárgy­­án megbuknék, kívánná , hogy inkább az országos pénztár bukjék meg. E két nyilat­kozat közt olly nagy különbséget lát, hogy csak üdvözölheti a dolognak ezen stádiumát, mellyben az a szabad kifejtés ál­tal valahára csakugyan tisztába jövend. — Részéről a háziadót a rr. formulája szerint elfogadni nem kivánja. Meg nem egye­zik a liptói főispánnal sem, ki azt hiszi, hogy a háziadó egyetlen mód, melly a megyei rend helyreállítására nézve biztosítékot nyújtana; felfogása szerint az ellenkező történhet­nék meg. Hogy a kivetés és a kulcs igazságosan történhes­sék, kivihetőnek szintén nem látja, sőt tovább megy, a ke­zelők 3 évre választatván, kérdi, lesz-e garantia, midőn p. o. Veszprémben a szentgáli nemességtől a szolgabiró az adót épen restauratio előtt akarná beszedni? Nincs angyal, ki ezt véghez vihetné. Sajnálná, ha azok közé soroztatnák, kik a háziadó el nem fogadása által a nem fizetés palástja alá báni akarnának. Vannak — úgymond — a háziadónak ol­­lyan rovatai, mellyeket a nemességnek az adózóval együtt vi­selnie kellene, ’s ez a közbátorság és az igazságnak kívánatos gyorsabb kiszolgáltatása, mellyre nézve eddig minden nemes a mea culpát elmondhatja, hogy ez eddig nem történt. A do­mestica többi rovatait illetőleg kijelenti, hogy ez az adózó nép javára áll fen, mert nem lehet kívánni, hogy a tisztviselő va­laki érdekében a különben is parányi fizetés mellett ingyen tegyen szolgálatot. ’S e tekintetben szívesen elfogadná gr. Sz. A. indítványát, ha ő maga nyíltan kimondaná, hogy a házi- 4 adó elvét egyáltalában el nem fogadja, kivévén azon rovato­kat , mellyek majd a választmány működésének kifolyásai len­nének. — Az országos pénztárban a liptói főispán nagy re­ményt nem lát; szóló pedig meg van győződve, hogy ha a végeredményt összeveti, több resultatuma lesz annak, mint ha a hadiadó csak pusztán és elvileg mondatnék ki. B. Ambrózy L. temesi administrator : Állítja, hogy a háziadóbani részesülés által mit sem veszt fényéből az aristo­cratia, sőt dicsőségére válik, hogy midőn hajdan a hazáért vérével áldozott, most erszényével akar felvirágzásához járul­ni. Most, midőn a­rr. alkalmat nyújtanak ezen elv életbe léptetésére, a kérdés nem lehet az, akarjuk-e a háziadót? (miben szóló bizonyos garantiák mellett szívesen osztozik), ha­nem, hogy megnyugtatók-e a garantiák ? ’S ezek folytán szóló nem tartózkodik kimondani, hogy a rr. üzenetét pártolni haj­landó, azért is, mert gr. Sz. A. indítványában nem találja fel azt, hogy a forr. a háziadót elvben elfogadnák; minélfogva óhajtja, hogy az izenetbe ez is bejöjjön. Különben gr. Sz. és szóló közt a különbség csak az, hogy szóló a háziadó elvét biztosítékok mellett elfogadja ’s gróf Sz.nél megforditva van az eset, általa küldöttség kivárhatván kineveztetni, melly részletekre terjeszkedve olly kimerítő javaslatot készítsen .

Next