Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-05-23 / 843. szám
490 sem boldog, ha beteg, sőt az óriási erővel bíró ember is csak állatként tengődik, ha tudománya nincs.“ A honvédelemre minél erősb, az idő s az élet minden viszontagságaival megbarátkozott, bátor szívü, legkivált nőtelen férfiak (kik övéik után kevésbet aggódnak) legalkalmatosbbak: kikben, ha még vagyonosak is, a való honszeretettel párosult dicsvágy testi erejüket felülmúlja , az erkölcsi erőt pedig férfias kitűrés biztosítja. Mi legyen a hon anyagi erejére szükséges ? annak részletes vitatásába nem bocsátkozom. Mindenki tudja, miszerint csak ép s izmos emberfaj termett inkább folytonos dologra, s jól termett marha, szabályos testű s tartós lófaj , erőművek, vizek, fegyver, pénz, pénz s pénz, (a hadviselésnek főkellékei) s az ipar mozdítják elé a hon gazdagságát s öszvesen feltételezik a nemzet nagyságát, mire különösen az akarat s tudomány is határozó eszközül szolgál, melly gyakorlaton kivül a harczfinak testi s erkölcsi erejét is kimondhatlanul növelvén, mint egész életerejének próbaköve leginkább a küzdtéren nyilvánul. Hogy tehát újjá született nemzetünk jövendőre is bár melly ellenséggel szembeszállhasson, nem kellene késni, sőt hova hamarább egy katona fő-képezdét is, — ott áll már a roppant Ludoviceum —életbeléptetni, s ebben 12 —16 évekig alkalmatos legalább 300 ifjat s pedig a gyengébbeket az elemiekben, az idősbbeket a legszükségesb hadtudományokban s rendszeres lovaglásban kiműveltetni. Nem figyelvén az ó világi politikai színezetre, mert hiszen már lejárt a capacitatio ideje, oktatóknak nemcsak kedvencz, népszerű, hanem való, szakértő egyéneket kiszemelni. Pesten egy nemzeti lovagiskolát magánosok használhatására is. (s most a lópályázásból két évtized óta ígért tenyésztő nagy eredmény hol vagy ?) Továbbá, egy anya lótenyésztő intézettel néhány fiók s tartalék mén osztályokat többnyire róna hazánk védelmére alkalmatos, minél nagyobb számú lovasságnak elláthatására felállítni kellene; szigorú büntetés alatt pedig egy ideig mindentól fogva egész 10 évesnek ismert lónak az országbeli kivitelét eltiltani szükséges lenne. Már mi a honvédelem értelmi erejét illeti, ezt csak a különféle tantárgyakat magában foglaló hadtudomány teszi dönthetlenné, tekintélyt ad a nemzetnek, s biztosítja életerejét; mire azonban, s különösen az állandó hadsereget is előkészitni kell. Míg a hadi értelem a nemzet átalános értelmében nem fogamzik meg, a tudományokat népszerűleg előadni, a külföldi hadtani könyveket lefordítva, olcsókká tenni, hogy mindenki megszerezhesse, és a hadi literaturát gyámolitni kellene; minek fontossága s terjedelme valóban tárgy-avatott tagokból álló külön academiát igényelne, s most talpra rendes s levelező tudós sereg hadtani segéd könyvekkel! Az ország rendőri szolgálatára egy, csupán toborzás útján több ezer önkénytesekből összeállítandó sereget haladéktalanul lábra állítni czélszerű lenne. Mindezeken kívül a külmegrohanások pillanat megtorlására 20—30 éves férfiakból koczka által egy 150 ezer főnyi állandó sereget szerkeszteni kellene, mellynek (minden, talán 2 évben felváltva) */3da az ország határvonalán s különféle helyőri szolgálatra, l/3 a közmunkákra, utak csinálására, fentartására, folyók szabályozására alkalmazva, l/3 pedig szülőhelyére mezei munka végett szabadsággal bocsátva, legkivált a két utolsó osztálybelit, évenkint ősszel, a legközelebb összevonandó őrseregnek, vagy hol könnyebb, az fő rendű állandó sereg nagyobb testületével fegyver gyakorlásokban használni kellene, mellyből 10 évi rendes hadszolgálat után a legkitűnőbb nemzetőrseregi vezér s főtisztek válnának. — Illy módon s e végre részletesen még kidolgozandó terv szerint két testvér hazánknak kevés költséggel nagy tekintetű harczias szellemű, betanult, s honvédelemre ügyes hadserege leendene , melly a nemzeti őrsereggel egyesülve bármelly óriási haderővel megküzdendhet; legkivált, ha minden alkotó részeivel okszerüleg ellátva leend. A különféle szaki tanintézeteken, u. m. hadmérnöki, árkász, várépítő, aknász, hidverő, pattantyús, bombász s tüzér testületeken kivül álgyúöntő, fegyver, puskapor gyárakat alakitni, élelmi s gazdaságos ruhatárakat felállítni, pontos tájismertető rajzokat készítetni,az állandó katonaság számára szigorú hadszabályokat, a nemzetőrsereg részére pedig fegyelmi, s bizonyos esetekbeni becsületi itélőszékeket alkotni — roppant nagyszerű teendők! — S végre Vezérek s főtiszteknek hadedzett egyéneket, nem pedig csak egy töredék kedvenczeit kellene megválasztani. Honfiak! ezentúl tehát mindenkinek már kiskorától kezdve a hadéletre elkészülni, s minden, talán lángesze mellett is szünetlen munkássághoz szokva nemes önmegtagadással is a terhes hadszolgálatra magát alkalmatossá tenni szükséges. Csak eként leend nemzetünk, haderényeket szerezve, leggyőzhetlen, — különben veszve a csata, oda a kedves szép haza! Hitem tartja tehát, miszerint egy szilárd jellemű, ügyszerető, szaktudós s hadtanilag mindenkép kiképezett s csataedzett férfiakból összeálló hadügyérség a fentebbiekre főgondját egyelőre forditandván , legbölcsebben intézkedend: ti pedig kedves polgártársak! a honjaváért kérlek, bíráljátok meg pártatlan indulattal e sorokat — kérlek a hon szent nevében! tiszteljük törvényeinket, bizzunk főnökeinkbe, engedelmeskedjünk , tartsuk szemeink előtt honunk kétes állapotját, s egyesüljünk!!! Az lilliki ndűzcfi-gyülés Hatvan év múlt el , mióta a franczia országos rendek a versaillesi palotában összegyűltek. Vannak emberek, van különösen e hazában egy ember, ki visszaidézheti emlékébe nem csupán ama jelenetet, hanem azon nap benyomásait is. Ezen ember rendkívüli viszontagságai átszövődtek ezen egész hosszú időközön. Fülöp Lajos sok éleslátása szemlélődök gondolataiban az 1789iki május Astyanaxa vala , mint most az 1848iki május Priamusa. Soha a világon 60 év olly nagy eseményeket s annyi változást nem foglalt magában. Négy hatalmas, tehetségeik, népszerűségük és segédeszközeikre nézve a középszerűség felett álló monarcha fosztatott meg ez időszak alatt trónjától. A nemzetnek a királyságtóli idegensége háromszoros áldozattal bizonyíttatott meg. E hatvan év alatt Frankhon a kormányzat minden formáival kísérletet tett, a közjólléti bizottmánytól fogva a legitimitás restaurátiójáig, a köztársaságtól fogva a császárságig. Egész Európát elárasztotta fegyvereivel s ismét visszatért medreibe, a forradalom szünetlen s lankadatlan munkált belsejében ezen egész időköz alatt. A rang, kiváltság s territoriális hatalom minden töredékét porrá zúzta. E tekintetben ezen időszak megmérhetlen. Sime Frankhion újra összegyűlt előlkezdeni az 1789iki évben próbált, de elrontott művet. Sohasem volt nagyobb merészség, mint az, melly e félelmes kísérlet ismétlését javalta. A nemesi, papi s polgári rend ama 12 száz küldöttel, hosszú korszak után, elavult formák közt jöttek össze , hogy új alkotmányt készítsenek. A kimenet túlhaladta a legfélénkebbek aggodalmát, a legbátrabbak reményeit, de a czél Frankhon újjászülése volt. Tévedés, zavar, anarchia, a köz s magán szerencsétlenségek legborzasztóbb összecsoportulása látszottak a tervre s készítőire kárhoztató ítéletet mondani. Az első frank forradalom minden társadalmi iszonyatok előképe gyanánt áll, mellyeket a világ valaha szenvedett, s a végeredmény az, hogy 60 év után mindent félre kell vetni, s új alapokon uj épületet kezdeni. Az országos rendeket egy monarcha hívta össze; a nemzeti gyűlést a nép küldte Parisba. Akkor a nemesség s papság fele részt tett, s azt lehete reményleni, hogy a sulyegyént fentartja a polgári rend progressivebb küldöttei irányában. A megnyitó gyűlésben a papság s nemesség a király oldala mellett állott, s a polgárság előttök alantabb helyen, hogy mintegy a fensőbb osztályok iránti kötelességére emlékeztessék. E gyűlés után két hónapi dühös küzdelem következett, egyfelől makacs elhatárzottság, másfelől gyermekes gyöngeség közt, s két hónap után nemesség, papság, polgárság a nemzeti gyűlésbe olvadott. Nyolcz rövid hét elég volt annyi királyi házak ivadékait meghajtani , és püspököket, nemeseket, polgárokat egy democraticus öszveség egységébe foglalni. S még ez, lehet mondani, leglassabb s legmeggondoltabb menetele volt a gyűlésnek. Junius utósó napjától fogva, Frankhon közvetlen egy nagy gyülekezet szavazataitól függve, sebes futással rohant. De a mostani crisis és gyűlés — ha hasonlatosságot keresünk — inkább julius 30ikához (1830) mint az első forradalmi május 4ikéhez hasonlit. — Azon merészségben, melly késztette az id. kormányt, megvetni a párhuzam félelmes előjeleit, s újra azon ösvényre lépni, melly már romlásra vezetett, szeretnők annak zálogát látni, hogy figyelmezni fog az apák által hagyott intésekre. — Valakinek kell teljhatalommal bírni Frankhonban, s e teljhatalomnak kell végrehajtójának lenni. A népnél van a teljhatalom. Igaz. E teljhatalmat 900 ember kezébe adta. Mi nem akarjuk e testület hatalmát nagyitni. E gyűlés tiszte alkotmányt készitni, s időközileg Frankhont democratikus alapon kormányozni. E kormánynak, ha el akarja kerülni azon örvényt, melly megelőzőjét elnyelte, nem szabad félni, habozni, remegni. De mitől is félne a nemzeti gyűlés saját félénkségén kivül. Nem áll vele szemközt az ingatag Lajos, a czélszövő Maria-Antonia , nem az összeesküdt s kibujdosott nemesség, nem az elkeseredett hierarchia. Nem fenyegeti sem idegen beütés, sem a föllázadt Vendée. Egész Francziaország előtte és alatta áll. Sem a hatalom erős védfalai, sem a fensőbb kaszták megszokott fénye, sem más akadályok nem vonják félre figyelmét, s nem gátolják belátása szabad gyakorlatát. Ha vannak olyanok, kik Frankhont puszta intésükkel, az erősebb vagy is inkább nagyravágyóbb törvényével akarják kormányozni, a legközelebbi választások eredménye nyilvánította, hogy ez csak csekély kisebbség. Azért a nemzeti gyűlés félelem nélkül vessen meg minden helybeli dictaturát, mint a franczia nép megsértését. Lehetetlen föl nem ingerülni, midőn egy másik Phaetont látunk újra azon szekérbe ülni, honnan megelőzője lehullott. — A megnyitási ünnepély nagyszerű, komoly és csendes volt. De lehetetlen volt remegést nem érteni, midőn a törvényhozás félbeszakasztja vitatkozásait, hogy egy fegyveres nép előtt megjelenjen , azonba hisszük, e félelmes elősejtésünk nem fog igazoltatni *). *) De már igazoltatott! (Lásd francziaországi tudósitásunkat.) — Szerk. Illrfitzer. — Némelly pesti lapokban azt olvasók, hogy Pozsonyban a német zászló tűzetett ki. Ezt a legbotorabb gyanusításnak kell nyilatkoztatnunk, és el merjük mondani Pozsonyról, hogy, bár határszéli helyzeténél fogva nem olly túlmértékben fogékony a nemzeti elemre, de azért magyarnak akar tekintetni és bizonyosan legkevésbé gondolt arra, hogy német zászlót tűzzön ki; illyesmit Pozsonyról, már csak azon békés szelleménél fogva sem lehet feltenni, mellynél fogva e város még mindig olly csendes, lakossága olly dicséretes józan viseletű, hogy — ha a húsvéti emberiséglealázó események olly kiáltólag be nem szennyezik — tükörül lehetett volna felmutatni a haza népségének zavargós napjainkbani példás viseletét. A pesti lapok e költeményéből láthatni, hogy most a tudósítások nagyobb része vagy épen alaptalan, vagy olly elferdítve s nagyítva adatik elő, hogy az ember, bármit olvas vagy hall, kénytelen benne kétkedni. *) — A derék dévényiek, mint halljuk, igen szépen bántak a náluk volt izgatóval; kihallgatták egész áhítattal, és mikor elvégzé lázitó beszédét, leszállították a tribunról egész Hiedelemmel, megkötözték s bekísérték a megye házába. Sem nem ütötték, sem meggyilkolni nem akarták, mint Zágrábban sat. szokott történni. Ez izgató „krobat,“ (horvát) volt — mint az idevalók magukat kifejezik az „ilir“ szó helyett. — Mindenüvé kiküldvék tehát a szláv izgatok zavar előidézése végett, s azért kétszerezett figyelmét igényli e titkos méreg az illető hatóságoknak, területeikre fordítandót. A sz. fejérváriakat is kell egy illyemissáriusra figyelmeztetnünk, ki onnan egyebek közt azt írja az Agramer Zeitungnak, hogy „most van ideje a magyaroknak nyakát törni, hogy azon tábornok, ki Bécsben a martiusi napokban azt nyilatkoztatá, miszerint 40.000 emberrel meghódítja Magyarországot, most ezt amaz erő negyedrészével is megtehetné, mert ez ország jelenleg olly helyzetben van, hogy a legkisebb lökés halomra dönthetné;“ továbbá hitelesen tudósítja a nevezett lapot, hogy „Pozsonymegyében már minden fel van fordulva;“ látszik, milly hiteles forrásból merit ezen az; egész Pozsonymegyéből, a némelly helységekben 3—4 hét előtt volt pár napi zsidóüldözések óta mukkanást sem hallhatni; a hiteles tudósítás pedig kétségen túl subemissáriusoktól ered, kik zavar előidézése végett zsidóüldözésre izgaták a tótságot; meg „hogy ugyan a megyében a parasztság egyátalában nem akar a nemzetőrseregbe állani, mert hiszen csak a puska látása is félelembe ejti a magyar parasztot.“ Itt sem gondolta meg e jó ur, hogy épen azok fejére mondja ez idétlen ítéletet, kiket ő az ilir czélra eszközül akarna használni, miután t. i. Pozsonymegyének legalább is kétharmada bizonyosan tót. A levél alá Kirinsky S. van írva — nem hiszük, hogy becsületes neve azon embernek. — Pár nap óta minduntalan intéztetik hozzánk azon kérdés: mit csinálnak in partibus infidelium? Ma (21.) olvasunk a Constitutionelle Donauzeitungban a legújabb Agramer Zeit. után, mellyet eddig nem kaptunk, dolgokat , mik véres következéseket vonandnak maguk után. Zágrábban máj, 15. nyilvános ülésben a városházán felolvastatván a legújabb nádori rendeletek, a legnagyobb ingerültség közt megégettetni határoztattak, és kiragadtatván a jegyző kezéből a dühös tömeg által a piaczra vitettek, hol tűzrakarék; mialatt azonban a nemzetőrség, hogy az auto-dafé-nek bizonyos ünnepies szint kölcsönözzön , összegyűjteték, megjelent Osegovics Metell és a bán megbízása következtében a demonstratio elmellőzését kiváná; a bőszült tömeg engedni nem akart, hanem a bánhoz nyomult, ki ismétlé kivánatát és a dühös tömeg csak irániai szeretetből állott el szándékától; a nádori rendeletek helyett azonban elégeté a nádor arczképét (a tudósításban mindenütt csak a „nádor“ szó használtaik, a ,főherczeg‘ sehol sem.) Ezután felírás határoztatok ő felségéhez és köszönet a bánnak eddigi intézkedéseiért. Az elsőben kifejtetett, hogy a kapcsolt részekben a csend és béke a bán által tökéletesen fentartatik, kb. biztosságra tehát elég ok nincs, miért kéretik ő felsége, hogy k. biztost ne küldjön. A felírást ő felségéhez polgári futár vitte, ki egyszersmind megbizaték, hogy Zágráb városa számára 10,000 db fegyvert a cs. fegyvertárból, vagy akár honnan, de azonnal szerezzen. Reméli az Agr. Z., hogy ő fels. a hiv Horvátországot kir. tekintélyével utalmazni és önmaga védelmére, minek olly szomorú következései lehetnek, hagyni nem fogja; ha pedig önsorsának engedi át, és Magyarországnak áldozza fel, a magyarok pedig a békés (?) országot megtámadják, akkor ennek fiai a határőrökkel egyesülve a hős Jelacsics alatt készek inkább véreket és vagyonukat feláldozni, mintsem magukat leigáztatni. Óhajtja végre e lap, hogy ő fels e királyságok viszonyairól kellő tudomást szerezhessen s azokat orvosolhassa , melly esetben számolhat az ausztriai császár a horv.-szláv nemzet hűségére. Mire a Donau-Zeit. megjegyzi, „hogy olly nép, melly a felelősség nélküli, sérthetlen kir. helytartó arczképét nyilvánosan megégeti, nem *) Ez alkalommal legmelegebb és hangosabb dicséretünket kell kimondanunk az itteni önkénytes nemzetőrség példás magaviselete felett. Mindennap zene- és dobszó kíséretében látja az ember e derék csapatot a főőrhelyre vonulni, homlokán s soraiban Eszterházy Kázmér, Zay és Károlyi grófok és más többekkel, kik ha méltóságukban a honpolgároknak élén, úgy a kötelességben is ott állanak, és midőn a hazafi kötelesség szent érzetét másokban is ébren tartják, akkor a közrend és bátorság fenállását is a legsikeresebben eszközük. Szerk. Csak igy menti meg buzogányedzett, és szítja fajunk jelen vérmes s fiatal bátor ivadéka, Isten segitségét ves, az országot végveszélytől, s bár ki közülünk, a legyőzendő fanyarok, s izzó küzdelmek után, borostyánnal koszoruzva büszkén térendhet vissza valaha övéi közé. Kérem végre tisztelettel a különféle lapok szerkesztőit, hogy ez igénytelen soraimat, ha érdekesnek vélik, lapjaikba felvenni ne terheltessenek. — Pesten, máj. lőkén 1848. — Máttyás Nép. János, egykori huszár kapitány.