Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-05-28 / 848. szám
A politikus sorsa mindig kétes, igazán ollyan, mint a vadász álma, kiverő napfényen alszik el, s zivatarban ébred fel. Ma néptömegek imádják, s holnap elesnek tőle.* Miután továbbá itt olly hír kering, hogy az országgyűlése véltnél hamarább összehivatik, fölemlítek még egy másik törvényjavaslatot is, szinte igen rövid indokolással. A IXdik törvényczikk megszüntette az úrbériséget, s természetes, hogy megszüntette az úri törvényhatóságot is. Nem tekintve egy néposztály már születésével öröklött bíráskodása ellen fenforgó temérdek észrevételekre, tisztán a haszon és teher, jog és kötelesség viszonyos összeköttetése miatt meg kellett szüntetni azt. Ha elveszett az úrbériségből befolyt haszon, meg kellett szűnni a földesúr költségén eszközlött igazságszolgáltatás terhének is. Ez rendében volt. De az különös, hogy a földesurat szinte teherkint nyomó patronatus meg nem szüntetett, legalább megszüntetése a törvényben ki nem mondatott. Nem bocsátkozom én a patronatus kérdésivel kapcsolatban lévő jogok és terhek fejtegetésébe , de azt senki tagadni nem fogja , hogy ezen jog csak azon a helyen illetett engemet, s ezen teher csak azon a helyen kötelezett engemet, mellynek birtoka enyim volt. Ma ezen birtok nem áll, mert megszűnt az urbériség, megszűnt a földesur és jobbágy közötti viszony, tehát megszűnt az e viszonyokból folyt terhek kötelező ereje is. Nehány földesúr, például a magyar királyi kincstár is, több helyeken , jelesen Mármaros megyében,, bizonyos szerződésből is viselte e terhet eddig elő. Én úgy gondolom, hogy az illy szerződések kötelező erővel többé szinte nem bírnak. Elfogadta e szerződéseket akkor jobbágyai iránti pietásból, kiknek e részbeni szükségeikről a közállomány nem gondoskodott. Ma nincs jobbágy, és a XXdik törvényczikk minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségeit, közálladalmi költségek által fedeztetni rendeli. Ezért kívánnám a jövő törvényhozás által e javaslatot elfogadtatni: „A IX. és XXdik törvényczikkelyekkel összefüggőleg kimondatik, hogy a patronatus eddig, bár szerződésekből fenállott jogai és terhei megszüntetnek.“ — Szigeten május fökén 1848. — Lasy Imre. Bécs, május 25. 1848. „Itt az idő, most vagy soha!“ „A haza veszélyben van!“ Villámként járták át e szavak egész valónkat, s magasan lobogó lángra gyújtották mindenkor melegen ápolt hazaszeretetünket. — miért lelkes és hazafiságos kormányunk felszólítása következtében, mi, a pázmányintézeti magyar társulat még Bécsben levő tagjai elhatározták, hogy társulatunk pénztárának felét, száz pengő forintot ajánljunk meg a hon védelmére, (melly összeget ezennel át is küldünk a Budapesti Híradó tisztelt szerkesztőjének *) ezáltal legalább némikép tanusítandók édes hazánk iránti határtalan szeretetünket; nem is kétkedvén, hogy hazatért tagtársaink hazafiús buzgalmuk- és hazaszeretetöknél fogva ezen határozatunkhoz beleegyezésekkel egyhangúlag hozzájárulandnak, és eljárásunkat helyeslendik. Legyen ezúttal szabad néhány testvéri szót intéznünk egész hazánk rokonkeblü növendékpapjaihoz. — Sorsosunk! Barátunk! A veszélyben forgó haza áldozatra hivja fel minden hű fiát, ne késsünk tehát mi is hazaszeretetünk bebizonyítására hazánk iránti tartozásunkat legalább némikép leróni; hozzuk összesen s egyenként áldozatul, a mi csak tehetségünktől telik, a haza szent oltárára! Ne tartóztasson vissza bennünket az, hogy keveset tehetünk, mert a csekély erők is egyesülten nem ritkán nagy erélyt fejthetnek ki, és nincs a mostani vészes időkben a hazának olly kis hatáskörű polgára, kinek közremunkálása a hazára nézve fölösleges lenne. Fel azért sorsosnak! tegyünk, amit tehetünk; mutassuk meg, hogy valamint leghőbben dobog fel szivünk kath. egyházunk és szent hitünkért: úgy készek vagyunk mindenkor édes magyar hazánkért éltünket és mindenünket feláldozni! így leendünk egykor méltó utódai dicső eldődeinknek, kik a haza megmentésére elegendő nagy áldozatot nem ismertek, mellytől visszarettentek volna! — Isten utalmazd édes hazánkat! — A pázmányintézeti magyar társulatnak ez évi még itt levő 22 tagja, Liptóból. A nemzeti őrség e vidéken is lassankint alakul. Már május elején a törvények kihirdetésekor szent miklós-verbiczei, nagy bobróczi és kis palugyai derék parancsnokaiktól vezéreltetve muzsikaszó kíséretében nemzeti szinti zászlóikkal megjelentek. Azóta Német Lipcsén, Rosenbergen, Tarnóczon, Hybben a nemzeti őrseregek összeírása megtörtént, tisztek választottak, és a gyakorlások megkezdettek, hol német, hol magyar nyelven , s tótul exercitozni nem hallottunk sehol se. Minek jele ez? Neme azon rémítő hírek alaptalanságának, mikép itt a szláv mozgalmak képesek volnának a lázadást eszközölni, mikor eddig azt sem kisértették meg , hogy legalább szent miklós-verbiczei nemzeti őrség tótul exercitozza piagát ? — Amennyire eddig választott nemzeti őrségi tisztek legális magaviselete, és erélyessége ismeretesek , ott, hol a nemzeti őrsereg van , a rendbontástól, és közbátorság veszélyeztetésétől nem tarthatni. — A falukban e nyár folytában a nemzeti őrség általános keletkezését a tutajozás, mellyel a Vág melletti falusiak egész nyáron elfoglalvák, — másutt az alföldre minden tavaszszal munkakeresés végetti elvándorlás , hátrálják; — ősszel pedig mi történik , még nem tudhatni, mert a falukban ez intézet ellen , kivált az asszonyoknál, iszonyú antipathia mutatkozik, és ezek nem igen engedendik férjeiknek, hogy, hacsak nem szoríttatnak, nemzeti őrseregbe lépjenek. Meglehet, hogy ezt az asszonyok más tekintetből is teszik ; de ha ki megfontolja a falusi ember állását , és azt, hogy ő nehéz munkában elfáradván, ha szabad időt nyerhet, mi vasár-és ünnepnapon kívül alig történik, pihenés után kivánkozik, nem fog megütközni azon, hogy falusi népünk a nemzeti őrseregbe magát beíratni nyakrafőre nem siet, — midőn némelly uracs, mert bizodalom utján nem boldogulhat, a nemzeti őrség tisztségét drága pénzen vásárolja. Ne mondja azután valaki , hogy olly nemzeti őrségi tiszt, és olly nemzeti őrség, a fegyelem — melly nélkül az egész nemzeti őrségtől semmi jót nem várhatni — behozására, és megtartására alkalmatosak. Hitvallásra nézve Liptót háromféle emberek lakják. A katholikusok legszámosabbak, a zsidók harmad fél ezeret felülmúlnak. Ágostai vallásuak egy idő óta mind a két előbbi hitfelekezeten csaknem egyedül magok uralkodtak. Tőlök függött a megyei hivatalok kiosztása, és minden ember gyarlóságánál fogva maga énjét leginkább szereti. Változott-e ez az ország állapotának átalakultával ? ■— A kath. papság elvesztette dézsmáját, — a ministerium ellátásáról tudtunkra eddig semmi rendelkezést nem tett; *) vannak közte ollyanok, példának okáért rosenbergi, kik a dézsma jövedelmeit a szegényekkel osztván, jövőről nem gondoskodtak ; ezek most ínséggel küzdenek , és mindennapi kenyerök sincsen. Híveik azon meggyőződésben, hogy ellátást nyerendnek , és eddigi szokásnál fogva a kath. paptól inkább kapni, mint neki valamit adni szoktak, a felsegélésekre egyáltaljában nem hajlandók. Ez a katholikusokra, és lelkészeikre sajtó. De az egészben leverő, mit hirlelnek, t. i. hogy nemcsak a megyei hatósághoz, hanem a rosenbergi tanácshoz is érkeztek volna abbeli ministeri utasítások , hogy a kath. papokra vigyázzanak, hanem tartanak-e izgató beszédeket az egyházi szószékekből is. Uraim ! ti egyetemben nem ismeritek a kath. papságot, ha azt róla felteszitek. — A kath. papság engedelmességre ifjú korától fogva tanittatik a törvény és felsőbbségek iránt, legyenek azok mindjárt üldözői is, és békésen tűri azt, mit az idők mostohasága rá hoz. A kath. papságra az is igen aggasztólag hathat , hogy eddigi dézsmajövedelmei a nélkül , hogy ideiglenes ellátásáról rendelkezés történt volna, megszüntetvén , a törvényileg meghagyott törvényjavaslat készítése tekintetéből az óhitűek , és protestánsok főnökeihez a ministeri rendeletek már kibocsáttattak, a katholikusok iránt kibocsátott valamelly rendeletről se a hírlapokban nem volt olvasni, se nem hallani semmit. **)— Milly ellenkező állása az itteni ágostai vallásuak lelkészeinek! Ők az átalakulási epochában semmit nem vesztettek, hiveik , ahhoz szokva , ellátásukhoz most is készséggel járulnak, jövőjökben reményök van. Micsuda , ha örömük mámorában az eddigi időkről úgy beszélnek, mint azokat Bécsben kinyomatott tót proclamatio festi, és a mostaniakat kéréseivé, elragadtatásukban egész világ szellemi meghóditásáról álmodoznak , arany hegyeket ígérvén magoknak. A nyáj olly legelőre örömmel követi pásztorait. — Dicséretükre legyen mondva az itteni ágostai vallásuak lelkészeinek, hogy ha híveiknél észreveszik a katholikusok iránti ingereltetési vágyat, azt tartózkodás nélkül megróni el nem mulasztják, mint ezt legközelebb szent miklós verbiczei ágostai vallásu lelkész dicséretes elszántsággal tette. Ez is záloga az itteni béke, és csend állandó fentartásának. — Dankó András: Újvidék. Máj. 15 én. Az izgatottság mindinkább növekszik. Újvidék most úgy néz ki, mint valami Szerbország fővárosa. Több mint 500 fegyveres szerb tartózkodik most e városban. Vannak minden részről más küldöttek is, csak Bács-és Torontálból nincsenek, mert nekik eltiltatott. Minthogy Csernovics a statáriumot fel nem függesztette, őt szidalmazták , és kimondták, hogy őt s a magyar ministériumot el nem ismerik. Most mindenkinek kalapja mellett Suplikatz vajdának kinyomtatott neve látható. Csernovics ellen mindenféle gúnyiratok keringenek. Ma fog elmenni Bécsbe a 200 egyénből álló küldöttség. Nem lehet egész nap mást látni, mint fegyveres szerb csapatokat fel s alá járkálni, szerb dalok s pisztoly sütögetések közt. Ma kora reggel ismét elmentek zászlókkal Karloviczra. Csinamik, a szerbek vezére, a néphez tartott üdvözlő beszédében kimondta fejedelme részéről, hogy 20,000 fegyveres mindig készen áll a magyarhoni szerbek, ilirek segélyére. Csernovics tegnap este hosszas ideig tanácskozott a péterváradi parancsnokkal. A közvélemény szerint itt minden mozgalmak a bécsi kormány tudtával történnek. — Bizonyos Nenadavits, 90 éves szerb, mint főnök, a szerbek között igen kitűnik. *) A száz forintot ezüstben nyugtatvány mellett átvettük az intézet 1. küldöttségétől, s érte a nemes keblű hazapolgároknak a haza nevében meleg köszönetet mondunk. *) De már intézett felszólitást az egyházi elöljáróságokhoz és ezáltal komoly szándékát nyilvánvalóvá tette. — Szerk. **) A cultus-minister májusodiki hivatalos tudósitásában nincsen szó semmi vallás-felekezetről, hanem egyáltaljában a jövedelmeiben megcsonkult alsóbb rendű papságról. — Szerk. II k füzér* — Mészáros hadügyminiszerünk egy éjét töltvén Pozsonyban a zöldfa-fogadónál, május 23. a Dunaparton voltak éljenzése mellett indult a reggeli gőzösön Pestre. Ő is, mint miniszertársai, Pozsonyból távozásuk alkalmával székhelyükre, komor, esős időben lépett a magyar földre, de a sötét fellegek valamint akkor, úgy most is, zivatar nélkül vonultak el, és az eső rendkívül jótékony volt. — Adja Isten, oszoljanak el a vészfellegek, és ministeriumunk áldásdús működésére derüljön ki e haza ege. — Több ízben mondok, mennyire egyoldalúak az Agr. Zeitung tudósításai az ottani eseményekről, ésannyira , hogy e lapnak már semmi hitelt nem adhatunk. Most közli a „Preszburger Zeitung“ Zágráb egy német ajkú lakosának levelét, mellyet szívesen adnánk egész terjedelmében , de egy részről helyünk nincs, más részről már közlők a benne megirt eseményeket — itt csak azokat emeljük ki, mellyek egy részrehajlatlan toll után egészen más színbe állítják az ottani dolgokat. Közleménye igazságáért becsületével áll jót az író. Levele elején felemlíti, hogy a Magyarország elleni intrigyák kifolyásáról soha sem ad valódi tudósítást az Agramer Zeitung, hanem elferdíti az eseményeket, hogy alig ismerhetni rájuk, csakhogy az ifir pártot mindig kedvező színben állíthassa az olv. közönség elé. Milly kevés hitelt adhatni a zágrábi sajtónak, főleg az Agramer Zeitungnak, kitűnik az ott legközelebb történtek előadásából. S u v i c h Zágr. m. alispán mint minden hivatalnok, tisztelkedett a bánnál ápril 20., midőn azonban látta, hogy ez (a bán) hivatalos állásával visszaél, levelet irt neki, mellyben törvényellenes eljárására figyelmezteté őt. Megirá, hogy ő (a bán) még nincs beigtatva , kineveztetése a megyével hivatalosan még nem tudatott, és mégis a törvény ellenére a megyei igazgatásba avatkozott; továbbá, hogy magát szinte törvénytelenül az ország fejének proclamálta, miilyen előtte soha egy bűn sem volt; a statárium kihirdetésével a megye hatalmát usurpálta, és hogy ugyane statáriumban alkotmányellenesen jár el, mert a rögtön itélendőket a megye hatósága alól elvonva, nem rendes biráik, hanem önmaga nevezte birószék elé állíttatja. E levél tartalmát Gajet Comp. által megtudván a tanulók, megrohanták fegyveresen a magyar casinót, és az itt volt három urat meg akarák gyilkolni. Tudósító hazugságnak mondja azon közleményét az A. Z.-nak, mintha a polgárság csak legkisebb részt is vett volna a megtámadásban ; sőt a közbátorsági bizottmány, megtudván az acad. nemzetőrök által elkövetett merényt a személybátorság ellen, le akart köszönni, annyival is inkább, mert tudakozás után a nemzetőrség ezredesét is hazugságban találta, amennyiben ez azt állítá, hogy a megtámadás a bán rendeletéből történt. A 65 éves öreget fegyverek közt kisérgették , őrizgették, a legdurvább kifejezésekkel illették, statáriummal fenyegették, míg végre ráerőszakolák az említett második levelet, ami után kocsira ülteték és meghagyva neki, hogy ne merje magát többé Zágrábban mutatni, mert stb. És mindez oda volt tervezve , hogy a megyei magistratus letétethessék, és helyébe illrtisztikar lépjen, mi meg is történt , bár többen el nem fogadák a nekik ajánlott hivatalokat, sőt egyik alispáni jelölt ki is nyilatkoztatá, hogy neki kedvesebb feje e hivatalnál. A tudósító, ki így ir más eseményekről is—mint mondók - becsületét köti le, és felni minden részrehajlatlan zágrábi lakost, ha nem igazat mond-e ? — Ezekből láthatni , hogy ott egy dühös töredék, a legbarbárabb ököljogot gyakorolja; pedig alig vannak ezeren, mint az onnan Pestre menekült magyar érzelmű horvátok állítják. — Ugyane tudósításból értjük, hogy a szerbek újvidéki gyűlésére, valamint a prágai szláv gyűlésre is követek küldettek Zágrábból, a miről az Agr. Zeit. eddig bölcsen hallgat. — Bónis Sám. a Pestner Z.nak azt válaszolja, hogy minisz. kiküldetésében csak a pesti dologházat találta dicséretes belrendezettnek, a börtönöket ellenben nemcsak nem czélszerűeknek, de egészségteleneknek is. A fenebbi lap tudósítását mi is közlők, e nyilakozatot is kellett közlenünk. — Május 23. hadügyminiszerünk megérkezett Pestre taraczkdurrogások és a nemzetőrség tisztelgése s éljenzések közt. — A legújabb P. H. követk. mellékletet hozott: ,Polgártársak ! Midőn forrón szerette hazámba megérkeztem, ezennel mindenekelőtt ajánlom magamat azon nagy nemzetnek , mellynek királya által szentesített közbirodalma emelt hazám fényes hadügyministeri polczára. — Átlátom állásom és teendőim e haza jövendőjére fontosságát, s bár igénytelen személyem mélyen érzi, hogy e nagy várakozásnak talán nem fog tudni minden tekintetben megfelelni , de legyenek meggyőződve a felől, hogy én minden tehetségeimet, és perczeimet szerette hazám boldogságára fogom szentelni, felhívom egyszersmind e hazának minden polgárait, hogy engem nehéz feladatomban bölcs belátásaikkal elősegíteni tartózkodás nélkül szíveskedjenek. — Pesten május 24én 1848. Mészáros Lázár, hadügy-minister.“ — Szerém megyében a máj. 6. közgyűlésre az erélyes alispán Zs. T. Vukovárra a bródi határszéli ezredet és más fegyveres erőt gyűjtött az ilirek ellen, kik zászlójuk alatt felfegyverkezve becsődrték az elámított népet; ezt azonban intésekkel sikerült lefegyverezni. A gyűlésen rácz nyelven folytak a szónoklatok ; tárgy volt: elfogadtassanak-e a magyar országgyl hozott törvények. Alispán úr ritka tapintatu beszéde helyeseltetett a nép által, s a törvények felolvastattak s elfogadtattak. A báni lázitó le