Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-05-28 / 848. szám

A politikus sorsa mindig kétes, igazán ollyan, mint a vadász álma, ki­verő napfényen alszik el, s zivatarban ébred fel. Ma néptömegek imádják, s holnap elesnek tőle.* Miután továbbá itt olly hír kering, hogy az ország­gyűlése véltnél hamarább összehivatik, fölemlítek még egy másik törvényjavaslatot is, szinte igen rövid indoko­lással. A IXdik törvényczikk megszüntette az úrbériséget, s természetes, hogy megszüntette az úri törvényhatóságot is. Nem tekintve egy néposztály már születésével örök­lött bíráskodása ellen fenforgó temérdek észrevételekre, tisztán a haszon és teher, jog és kötelesség viszonyos összeköttetése miatt meg kellett szüntetni azt. Ha elve­szett az úrbériségből befolyt haszon, meg kellett szűnni a földesúr költségén eszközlött igazságszolgáltatás terhé­nek is. Ez rendében volt. De az különös, hogy a földes­urat szinte teherkint nyomó patronatus meg nem szünte­tett, legalább megszüntetése a törvényben ki nem mon­datott. Nem bocsátkozom én a patronatus kérdésivel kapcso­latban lévő jogok és terhek fejtegetésébe , de azt senki tagadni nem fogja , hogy ezen jog csak azon a helyen il­letett engemet, s ezen teher csak azon a helyen kötele­zett engemet, mellynek birtoka enyim volt. Ma ezen birtok nem áll, mert megszűnt az urbériség, megszűnt a földesur és jobbágy közötti viszony, tehát megszűnt az e viszonyokból folyt terhek kötelező ereje is. Nehány földesúr, például a magyar királyi kincstár is, több helyeken , jelesen Mármaros megyében,, bizo­nyos szerződésből is viselte e terhet eddig elő. Én úgy gondolom, hogy az illy szerződések kötelező erővel töb­bé szinte nem bírnak. Elfogadta e szerződéseket akkor jobbágyai iránti pietásból, kiknek e részbeni szükségeik­ről a közállomány nem gondoskodott. Ma nincs jobbágy, és a XXdik törvényczikk minden bevett vallásfelekeze­tek egyházi és iskolai szükségeit, közálladalmi költségek által fedeztetni rendeli. Ezért kívánnám a jövő törvényhozás által e javaslatot elfogadtatni: „A IX. és XXdik törvényczikkelyekkel összefüggő­­leg kimondatik, hogy a patronatus eddig, bár szerződé­sekből fenállott jogai és terhei megszüntetnek.“ — Szige­ten május fökén 1848. — Lasy Imre. Bécs, május 25. 1848. „Itt az idő, most vagy soha!“ „A haza veszélyben van!“ Villámként járták át e sza­vak egész valónkat, s magasan lobogó lángra gyújtották mindenkor melegen ápolt hazaszeretetünket. — miért lelkes és hazafiságos kormányunk felszólítása következté­ben, mi, a pázmányintézeti magyar társulat még Bécsben levő tagjai elhatározták, hogy társulatunk pénztárának felét, száz pengő forintot ajánljunk meg a hon védelmére, (melly összeget ezennel át is küldünk a Budapesti Hír­­adó tisztelt szerkesztőjének *) ezáltal legalább némikép ta­­nusítandók édes hazánk iránti határtalan szeretetünket; nem is kétkedvén, hogy hazatért tagtársaink hazafiús buz­galmuk- és hazaszeretetöknél fogva ezen határozatunk­hoz beleegyezésekkel egyhangúlag hozzájárulandnak, és eljárásunkat helyeslendik. Legyen ezúttal szabad néhány testvéri szót intéznünk egész hazánk rokonkeblü növendékpapjaihoz. — Sorso­­sunk! Barátunk! A veszélyben forgó haza áldozatra hivja fel minden hű fiát, ne késsünk tehát mi is hazaszeretetünk bebizonyítására hazánk iránti tartozásunkat legalább né­mikép leróni; hozzuk összesen s egyenként áldozatul, a mi csak tehetségünktől telik, a haza szent oltárára! Ne tar­tóztasson vissza bennünket az, hogy keveset tehetünk, mert a csekély erők is egyesülten nem ritkán nagy erélyt fejthetnek ki, és nincs a mostani vészes idők­ben a hazának olly kis hatáskörű polgára, kinek közre­­munkálása a hazára nézve fölösleges lenne. Fel azért sor­­sosnak! tegyünk, a­mit tehetünk; mutassuk meg, hogy valamint leghőbben dobog fel szivünk kath­. egyházunk­ és szent hitünkért: úgy készek vagyunk mindenkor édes magyar hazánkért éltünket és mindenünket feláldozni! így leendünk egykor méltó utódai dicső eldődeinknek, kik a haza megmentésére elegendő nagy áldozatot nem ismertek, mellytől visszarettentek volna! — Isten utal­­mazd édes hazánkat! — A pázmányintézeti ma­gyar társulatnak ez évi még itt levő 22 tagja, Liptóból. A nemzeti őrség e vidéken is lassan­­kint alakul. Már május elején a törvények kihirdetésekor szent miklós-verbiczei, nagy bobróczi és kis palugyai derék parancsnokaiktól vezéreltetve muzsikaszó kísére­tében nemzeti szinti zászlóikkal megjelentek. Azóta Né­met Lipcsén, Rosenbergen, Tarnóczon, Hybben a nemzeti őrseregek összeírása megtörtént, tisztek választottak, és a gyakorlások megkezdettek, hol német, hol magyar nyel­ven , s tótul exercitozni nem hallottunk sehol se. Minek jele ez? Nem­e azon rémítő hírek alaptalanságának, mi­kép itt a szláv mozgalmak képesek volnának a lázadást eszközölni, mikor eddig azt sem kisértették meg , hogy legalább szent miklós-verbiczei nemzeti őrség tótul exer­citozza piagát ? — A­mennyire eddig választott nemzeti őrségi tisztek legális magaviselete, és erélyessége ismere­tesek , ott, hol a nemzeti őrsereg van , a rendbontástól, és közbátorság veszélyeztetésétől nem tarthatni. — A falukban e nyár folytában a nemzeti őrség általános kelet­kezését a tutajozás, mellyel a Vág melletti falusiak egész nyáron elfoglalvák, — másutt az alföldre minden tavasz­­szal munkakeresés végetti elvándorlás , hátrálják; — ősszel pedig mi történik , még nem tudhatni, mert a fa­lukban ez intézet ellen , kivált az asszonyoknál, iszonyú antipathia mutatkozik, és ezek nem igen engedendik fér­jeiknek, hogy, hacsak nem szoríttatnak, nemzeti őrseregbe lépjenek. Meglehet, hogy ezt az asszonyok más tekintet­ből is teszik ; de ha ki megfontolja a falusi ember állá­sát , és azt, hogy ő nehéz munkában elfáradván, ha sza­bad időt nyerhet, mi vasár-és ünnepnapon kívül alig történik, pihenés után kivánkozik,­­ nem fog megütközni azon, hogy falusi népünk a nemzeti őrseregbe magát be­íratni nyakrafőre nem siet, — midőn némelly uracs, mert bizodalom utján nem boldogulhat, a nemzeti őrség tiszt­ségét drága pénzen vásárolja. Ne mondja azután valaki , hogy olly nemzeti őrségi tiszt, és olly nemzeti őrség, a fegyelem — melly nélkül az egész nemzeti őrségtől sem­mi jót nem várhatni — behozására, és megtartására alkalmatosak. Hitvallásra nézve Liptót háromféle emberek lakják. A katholikusok legszámosabbak, a zsidók harmad fél eze­­ret felülmúlnak. Ágostai vallásuak egy idő óta mind a két előbbi hitfelekezeten csaknem egyedül magok ural­kodtak. Tőlök függött a megyei hivatalok kiosztása, és minden ember gyarlóságánál fogva maga én­jét leginkább szereti. Változott-e ez az ország állapotának átalakultá­­val ? ■— A kath. papság elvesztette dézsmáját, — a mi­­nisterium ellátásáról tudtunkra eddig semmi rendelkezést nem tett; *) vannak közte ollyanok, példának okáért rosenbergi, kik a dézsma jövedelmeit a szegényekkel oszt­ván, jövőről nem gondoskodtak ; ezek most ínséggel küz­denek , és mindennapi kenyerök sincsen. Híveik azon meggyőződésben, hogy ellátást nyerendnek , és eddigi szokásnál fogva a kath. paptól inkább kapni, mint neki valamit adni szoktak, a felsegélésekre egyáltaljában nem hajlandók. Ez a katholikusokra, és lelkészeikre sajtó. De az egészben leverő, mit hirlelnek, t. i. hogy nemcsak a megyei hatósághoz­, hanem a rosenbergi tanácshoz is ér­keztek volna abbeli ministeri utasítások , hogy a kath. papokra vigyázzanak, hanem tartanak-e izgató beszédeket az egyházi szószékekből is. Uraim ! ti egyetemben nem ismeritek a kath. papságot, ha azt róla felteszitek. — A kath. papság engedelmességre ifjú korától fogva tanitta­­tik a törvény és felsőbbségek iránt, legyenek azok mind­járt üldözői is,­­ és békésen tűri azt, mit az idők mos­­tohasága rá hoz. A kath. papságra az is igen aggasztólag hathat , hogy eddigi dézsmajövedelmei a nélkül , hogy ideiglenes ellátásáról rendelkezés történt volna, meg­szüntetvén ,­­ a törvényileg meghagyott törvényjavaslat készítése tekintetéből az óhitűek , és protestánsok főnö­keihez a ministeri rendeletek már kibocsáttattak, a katho­likusok iránt kibocsátott valamelly rendeletről se a hír­lapokban nem volt olvasni, se nem hallani semmit. **)— Milly ellenkező állása az itteni ágostai vallásuak lelkészei­nek! Ők az átalakulási epochában semmit nem vesztettek, hiveik , ahhoz szokva , ellátásukhoz most is készséggel járulnak, jövőjökben reményök van. Mi­csuda , ha örö­mük mámorában az eddigi időkről úgy beszélnek, mint azokat Bécsben kinyomatott tót proclamatio festi, és a mostaniakat kéréseivé, elragadtatásukban egész világ szellemi meghóditásáról álmodoznak , arany hegyeket ígérvén magoknak. A nyáj olly legelőre örömmel követi pásztorait. — Dicséretükre legyen mondva az itteni ágos­tai vallásuak lelkészeinek, hogy ha híveiknél észreveszik a katholikusok iránti ingereltetési vágyat, azt tartóz­kodás nélkül megróni el nem mulasztják, mint ezt leg­közelebb szent miklós verbiczei ágostai vallásu lelkész dicséretes elszántsággal tette. Ez is záloga az itteni béke, és csend állandó fentartásának. — Dankó András: Újvidék. Máj. 15 én. Az izgatottság mindinkább nö­vekszik. Újvidék most úgy néz ki, mint valami Szerbország fővárosa. Több mint 500 fegyveres szerb tartózkodik most e városban. Vannak minden részről más küldöttek is, csak Bács-és Torontálból nincsenek, mert nekik eltiltatott. Minthogy Csernovics a statáriumot fel nem függesztette, őt szidalmazták , és kimondták, hogy őt s a magyar mi­­nistériumot el nem ismerik. Most mindenkinek kalapja mellett Suplikatz vajdának kinyomtatott neve látható. Csernovics ellen mindenféle gúnyiratok keringenek. Ma fog elmenni Bécsbe a 200 egyénből álló küldöttség. Nem lehet egész nap mást látni, mint fegyveres szerb csapato­kat fel s alá járkálni, szerb dalok s pisztoly sütögetések közt. Ma kora reggel ismét elmentek zászlókkal Karlovicz­­ra. Csinam­ik, a szerbek vezére, a néphez tartott üdvözlő beszédében kimondta fejedelme részéről, hogy 20,000 fegyveres mindig készen áll a magyarhoni szerbek, ilirek segélyére. Csernovics tegnap este hosszas ideig tanács­kozott a péterváradi parancsnokkal. A közvélemény sze­rint itt minden mozgalmak a bécsi kormány tudtával tör­ténnek. — Bizonyos Nenadavits, 90 éves szerb, mint fő­nök, a szerbek között igen kitűnik. *) A száz forintot ezüstben nyugtatvány mellett átvettük az intézet 1. küldöttségétől, s érte a nemes keblű hazapolgárok­­nak a haza nevében meleg köszönetet mondunk. *) De már intézett felszólitást az egyházi elöljáróságokhoz és ezáltal komoly szándékát nyilvánvalóvá tette. — Szerk. **) A cultus-minister május­odiki hivatalos tudósitásában nincsen szó semmi vallás-felekezetről, hanem egyáltaljában a jövedelmeiben megcsonkult alsóbb rendű papságról. — Szerk. II k­ füzér* — Mészáros hadügyminiszerünk egy éjét töltvén Pozsonyban a zöldfa-fogadónál, május 23. a Dunaparton voltak éljenzése mellett indult a reggeli gőzösön Pestre. Ő is, mint miniszertársai, Pozsonyból távozásuk alkalmá­val székhely­ükre, komor, esős időben lépett a magyar föld­re, de a sötét fellegek valamint akkor, úgy most is, zivatar nélkül vonultak el, és az eső rendkívül jótékony volt. — Adja Isten, oszoljanak el a vészfellegek, és ministeriumunk áldásdús működésére derüljön ki e haza ege. — Több ízben mondok, mennyire egyoldalúak az Agr. Zeitung tudósításai az ottani eseményekről, és­­annyira , hogy e lapnak már semmi hitelt nem adhatunk. Most közli a „Preszburger Zeitung“ Zágráb egy német ajkú lakosának levelét, mellyet szívesen adnánk egész ter­jedelmében , de egy részről helyünk nincs, más részről már közlők a benne megirt eseményeket — itt csak azokat emeljük ki, mellyek egy részrehajlatlan toll után egészen más színbe állítják az ottani dolgokat. Közleménye igaz­ságáért becsületével áll jót az író. Levele elején felemlíti, hogy a Magyarország elleni intrigyák kifolyásáról soha sem ad valódi tudósítást az Agramer Zeitung, hanem el­ferdíti az eseményeket, hogy alig ismerhetni rájuk, csak­­hogy az ifir pártot mindig kedvező színben állíthassa az olv. közönség elé. Milly kevés hitelt adhatni a zágrábi sajtónak, főleg az Agramer Zeitungnak, kitűnik az ott legközelebb történtek előadásából. S u v i c h Zágr. m. al­ispán mint minden hivatalnok, tisztelkedett a bánnál ápril 20., midőn azonban látta, hogy ez (a bán) hivatalos ál­lásával visszaél, levelet irt neki, mellyben törvényellenes eljárására figyelmezteté őt. Megirá, hogy ő (a bán) még nincs beigtatva , kineveztetése a megyével hivatalosan még nem tudatott, és mégis a törvény ellenére a megyei igazgatásba avatkozott; továbbá, hogy magát szinte tör­vénytelenül az ország fejének proclamálta, miilyen előtte soha egy bűn sem volt; a statárium kihirdetésével a me­gye hatalmát usurpálta, és hogy ugyane statáriumban al­kotmányellenesen jár el, mert a rögtön itélendőket a megye hatósága alól elvonva, nem rendes biráik, hanem önmaga nevezte birószék elé állíttatja. E levél tartalmát Gaj­et Comp. által megtudván a tanulók, megrohanták fegyveresen a magyar casinót, és az itt volt három urat meg akarák gyilkolni. Tudósító hazugságnak mondja azon közleményét az A. Z.-nak, mintha a polgárság csak leg­kisebb részt is vett volna a megtámadásban ; sőt a köz­­bátorsági bizottmány, megtudván az acad. nemzetőrök által elkövetett merényt a személybátorság ellen, le akart köszönni, annyival is inkább, mert tudakozás után a nemzetőrség ezredesét is hazugságban találta, a­mennyi­ben ez azt állítá, hogy a megtámadás a bán rendeletéből történt. A 65 éves öreget fegyverek közt kisérgették , őrizgették, a legdurvább kifejezésekkel illették, statárium­mal fenyegették, míg végre rá­erőszakolák az említett második levelet, a­mi után kocsira ülteték és meghagyva neki, hogy ne merje magát többé Zágrábban mutatni, mert stb. És mindez oda volt tervezve , hogy a megyei magistratus letétethessék, és helyébe illr­tisztikar lépjen, mi meg is történt , bár többen el nem fogadák a nekik ajánlott hivatalokat, sőt egyik alispáni jelölt ki is nyilat­­koztatá, hogy neki kedvesebb feje e hivatalnál. A tudó­sító, ki így ir más eseményekről is—mint mondók - becsü­letét köti le, és felni minden részrehajlatlan zágrábi lakost, ha nem igazat mond-e ? — Ezekből láthatni , hogy ott egy dühös töredék, a legbarbárabb ököljogot gyakorolja; pedig alig vannak ezeren, mint az onnan Pestre mene­kült magyar érzelmű horvátok állítják. — Ugyane tudósításból értjük, hogy a szerbek új­vidéki gyűlésére, valamint a prágai szláv gyűlésre is kö­vetek küldettek Zágrábból, a miről az Agr. Zeit. eddig bölcsen hallgat. — Bónis Sám. a Pestner Z.nak azt válaszolja, hogy minisz. kiküldetésében csak a pesti dologházat találta di­cséretes belrendezettnek, a börtönöket ellenben nemcsak nem czélszerűeknek, de egészségteleneknek is. A fenebbi lap tudósítását mi is közlők, e nyilakozatot is kellett köz­lenünk. — Május 23. hadügyminiszerünk megérkezett Pestre taraczkdurrogások és a nemzetőrség tisztelgése s éljenzé­sek közt. — A legújabb P. H. követk. mellékletet hozott: ,Pol­gártársak ! Midőn forrón szerette hazámba megérkeztem, ezennel mindenekelőtt ajánlom magamat azon nagy nem­zetnek , mellynek királya által szentesített közbirodalma emelt hazám fényes hadügyministeri polczára. — Átlátom állásom és teendőim e haza jövendőjére fontosságát, s bár igénytelen személyem mélyen érzi, hogy e nagy várako­zásnak talán nem fog tudni minden tekintetben megfe­lelni , de legyenek meggyőződve a felől, hogy én minden tehetségeimet, és perczeimet szerette hazám boldogságára fogom szentelni, felhívom egyszersmind e hazának min­den polgárait, hogy engem nehéz feladatomban bölcs be­látásaikkal elősegíteni tartózkodás nélkül szíveskedjenek. — Pesten május 24én 1848. Mészáros Lázár, hadügy-minister.“ — Szerém megyében a máj. 6. közgyűlésre az erélyes alispán Zs. T. Vukovárra a bródi határszéli ezredet és más fegyveres erőt gyűjtött az ilirek ellen, kik zászlójuk alatt felfegyverkezve becsődrték az elámított népet; ezt azonban intésekkel sikerült lefegyverezni. A gyűlésen rácz nyelven folytak a szónoklatok ; tárgy volt: elfogad­­tassanak-e a magyar országgyl hozott törvények. Alispán úr ritka tapintatu beszéde helyeseltetett a nép által, s a törvények fel­olvastattak s elfogadtattak. A báni lázitó le­

Next