Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-01-26 / 744. szám
i6 philosophicus, de embertelen szempontból (zaj) indulnak ki. Turócz követének előadását pártolja. Tóth L. Breznóbánya köv.: Bakabánya követének, ki a világ históriájából minden szerencsétlenséget a zsidóknak tulajdonított, azt feleli, hogy nem ezek compromittálták az atya istent, de compromittálta önmaga magát az, a ki egy egész néposztály ellen declamált, meg nem fontolva azt, hogy azon nyavalyáknál, miket épen ebéd előtt felhordani különös ízlés dolga, sokkal nagyobb nyavalya azon rögzött eszme, melly egy egész osztály kárhoztatásában gyökerezik. A kik e tárgyhoz még szólottak, némellyek az 1840: 29. tcz. megemlítését azért látták szükségesnek , mert ezen törvény végrehajtása több helyeken akadályoztatott,a miben a kormányszékek is fogtak kezet, péld. Rózenbergen és Losonczon. Mások ezen törvény megemlítését helytelen és feleslegesnek tarták azon okból, mert annak végrehajtása ezáltal megkönnyítve nem lesz, és ezen törvényt mint végpontot e helyen felállítani nem lehet. Ezekben foglaltatnak a tanácskozás részletei. Végre a következőkben kijelentjük az eredményt: legelőször szavazás történt arra, hogy a 3ik §. meg- vagy kimaradjon-e. Pozsony, Pest és Mármaros megyéken kívül mindnyájan a szerkezet mellett nyilatkozván, a többség a bejelentés szükségét is szavazás útján elhatározta. Az adó megemlítése el nem fogadtatott, a zsidók iránti javaslat eldöntése jövő ülésre halasztatván. A jan. 22 én tartott XLII. kerületi ülésben a sz. k. városokról a törvényjavaslat tovább tárgyaltatott. A napirend felvétele előtt a Magyar Gazdasági Egyesületnek a honi mezőgazdaság ügyében benyújtott petitiója olvastatott fel. A M. Gazd. Egyesület némelly köz- és mezőgazdasági viszonyokra vonatkozó nézetek és javaslatokat — az országos cselédrendszer, a hazai erdők állapotának javítására szolgáló eszközük, a rétjavítás életbeléptetésére szolgáló és országgyűlésileg hozandó rendszabályok, örökváltság, legelőelkülönözés, tagosztály és minimum, marha só és adókulcs tárgyában — a törvényhozás figyelmébe ajánlván, folyamodik az iránt is, miszerint a törvényhozás a kérelemlevélhez csatolt emlékiratban indokolt országos czélokra szükséges pénzsegedelmet nemzeti közforrásból megajánlani, — az egyesületet, magán társulati önálló természetének meghagyása mellett, törvénybe igtatni ’s ennek különös utalma alá helyezni, — továbbá a dicsőült nádornak örök emlékül egy országos központi gazdaképző academiának ’s példány-gazdaságnak létesülését a főváros közelében eszközölni kegyesen méltóztassék. — A munkás Magyar Gazdasági Egyesület ime hazafius törekvését kellő méltánylattal karolván fel a t. ki. és rt.-ek, e tárgyban kerületi választmány kiküldetését elhatározók, mi által e kérdésnek korszerűségét és fontosságát tettleg bevallották. — Áttérve ezután a napirendre, a mennyiben az 1840 : 29. t. cz.nek a telepedésről szóló Sban megemlitése tegnap el nem döntetett, szavazás utján annak a kormányjavaslat szerinti megemlitése a többség által elfogadtatott. A t. ez. megemlitése ellen 20 megye szavazott u. m.: Pozsony, Nyitra, Zala, Komárom, Pest, Verőcze, Abauj, Szatmár, Szabolcs, Szepes, Gömör, Borsod, Heves, Torna, Ugocsa, Bihar, Marmaros, Békés, Arad és Torontál. Ezek szerint a telepedésről szóló cikekép módosittatott: „Telepedettnek tekintetik : a) ki a város határában született és lakik ; b) ha nem a város határában született is, de a város határában egy év óta állandó lakást tart, és telepedési szándékát a tanácsnak bejelentette; c) a zsidók tekintetében az 1840 : 29. t. sz. rendelete továbbá is a maga épségében marad.“ — Ezután ujba tétetett, miszerint a város telepedési szándékában senkit nem gátolhat, ki ugyanazonosságát rendes útlevél, vagy más hiteles okirat, vagy csak városi két telepedett lakos tanúbizonysága által igazolja. — Az állandó lakásról szóló 4ik § megmaradván, a kivételeket magában foglaló 5ik § némelly módosításon ment keresztül; jelesül: kihagyatott az a) pont, miszerint telepedettnek nem tekintetik külföldi, mielőtt meghonosodott. A c) pontra, miszerint telepedettnek nem tekintetik, ki a város határában csupán hivatalos vagy szolgálati visszonyánál fogva lakik, többeknek volt észrevétele. Liptay A. (esztergomi kápt. köv.): Nem vélte a lelkészeket kizárhatóknak, a kik hivatalos viszonynál fogva laknak a városban , de javadalmaikat adomány útján nyerik. Szentkirályi M. (jegyző): Megjegyzi erre, hogy itt a plébánosokról , csak mint ilyenekről van szó, ’s mint ilyenek nem a polgári, de az egyházi közönséghez tartoznak, különben más qualificatioknál fogva választók is lehetnek. Szerdahelyi F. (Győr): Szinte a c) pont kihagyatását kívánja, melly szerint ügyvédek, mérnökök és orvosok, kik a városban hivatalos viszonynál fogva laknak, telepedetteknek nem tekintetnének. Kende Zs. (Szatmár): úgy okoskodott, hogy ha a megtelepedési jog minden bitangra kitágittatik, miért záratnának ki ebből épen a papok, kik, mint magát kifejező, a legbecsületesb emberek, kik mióta a vallás kezdődött, minden polgári viszonyokba szőve vannak. Gr. Forgách A. (pozsonyi kápt. köv.): Szatmár követének köszönetet mond, ’s noha észrevételét osztja , megnyugtatja azonban Pestm. követének tegnapi nyilatkozata, melly szerint a telepedésnek más eredménye nem lévén, mint hogy a telepedett a jurisdictio alá tartozik, e tekintetben a szerkezetben megnyugszik. Erre Szentkirályi M. azt válaszolja, hogy kinek mi megnyugtatásául szolgál, ezt ő maga is az uz isten legjobban tudja, de hogy ki mit mondott, azt ő maga érti legjobban. Azt amit az előtte szóló ráfogott nem mondta, miszerint a privilégium sok meghagyatnék, és ezért felszólítja az előtte szólót, hogy inkább most hagyjon fel a megnyugvással, mintsem hogy később csalatkozni legyen kénytelen. Somsich P. (Baranya): Azon elvhez hiv kívánván lenni, hogy miben már a múlt országgyűlés megállapodott, az többé ne vitattassék , a szerkezetet meghagyatni kívánja, a minthogy meg is hagyatott. — A szabályokról szóló §§ok helyben hagyatván a 171k §ban első ízben előforduló „királyi főpolgármester“ iránti vitatkozás annak idejére halasztatott. — A 18ik ., mellyben büntető és rendőri tekintetben javasoltatik, hogy: „Minden, bár ki által a város határában elkövetett olly bűntény, vagy rendőri kihá-gás felett, melly a köztörvény szerint a törvényhatósági ítélő- székek ebbe tartozik, a városi hatóság nyomoz, ítél, és ítéleteit végre is hajtja, egy kis vitára nyújtott alkalmat. Rudnyánszky Gg. esztergomi kápt. köv.: Óhajtotta volna, hogy mielőtt ezen szóban lévő czikk tanácskozás alá vétetik, előbb maga a büntető-törvénykönyv tárgyaltatnék; máskép, ami magában nem lehetetlen , ha ezen országgyűlésen a kir. városok rendezése törvénybe menne, a büntető törvénykönyv pedig vagy tárgyalatlanul maradna, vagy bármi oknál fogva törvényerőre nem emeltetnék, következni fogna, hogy a kir. városok a büntetti és rendőri kihágásokban bíráskodási teljes joggal fogván birni, nagyobb hatalommal lennének felruházva, mint maguk a megyei törvényhatóságok, mi a renddel össze nem fér. Egyébiránt, ha e tárgy jelenleg vétetik tanácskozás alá, arra észrevételeit megtenni kötelességének ismeri. — E czikk 20. §ában a városi hatóságok bíráskodási jogára nézve, az egyháziak , nemesek ’s egyéb lakosok között semmi különbség nem létezik , ’s az egyháziakat a következő czikkben foglalt kivételek közt sem találom. A D. alatti fejezet 18. és 19. §-ban, a mint szerkesztve van, nem foglaltatik a magyar clerus fors privilegiuma, mellynek birtokában alkotmányunk kezdete óta volt, és pedig nem egyedül egyházi, de honi törvényeknél , koronás királyi fejedelmeink kiváltságos levelei, ’s legfensőbb rendeletek biztositó szabályainál ’s törvényszékeink ítéleteinél fogva. — Ez nem személyes, hanem egyházrendi privilégium, és azért erről lemondani az egyházi rendnek egyházi büntetés terhe alatt tilalmas. Találni ezt szent István lső k. 3d. fej. 4. §. rendeletében , mit Ild. András különös okiratában ünnepélyesen az evangéliumra tett eskü által nemcsak átalában megerősített , hanem magát le is kötelezte, hogy a kiadott oklevél minden pontjait megtartandja, és fiai, utódai és az ország nagyai által meg fogja tartatni. A későbbi törvényhozás e szabadítékot nemcsak soha kétségbe nem vonta, de egy törvényt sem lehet idézni, melly ezt valaha megtámadni akarta volna; sőt az 1557. lödik t.cz. az egyházi előjárók iránt nyilván és egyenesen rendeli: „ne prohibeantur inqvirere, punire vitia, pravitatem seu delicta sacerdotum,“ kivévén Werbőczy Ild. r. 44. czimében elősorolt három esetet. A dolgot továbbá végképen elhatározza a bécsi 1606. békekötés , melly midőn a 7d. czikkben azt jelenti: m an cansedes Spirituales juxta prioris tractatus conclusionem , ez által az egyház bíráskodási jogát, mint ez akkor a törvények értelmében a papi bűntettekre is kiterjedve fenállott, jövendőre is megerősitette; a békekötések pedig, főleg a bécsi és linczi, kezdetüktől fogva, a fejedelem , nemzet és kültartományok között olly ünnepélyes szerződéseknek tartottak, mellyeknek tartalmukon csorbítást, változtatást tenni soha nem szabad ; az egyházi rend pedig méltán igényelheti olly privilégiumnak további sérthetetlen fenmaradását , mellyet ugyanezen békekötések biztosítanak. Több indokot elősorolni feleslegesnek tartván, igazságos ügyét a török figyelmébe ajánlja. Biró L. szatmári kápt. köv. illy értelemben nyilatkozott : úgy látszik, hogy a kiváltságok kora lejárt, de vannak olyanok, mik a közálladalom veszélyeztetése nélkül el nem törölhetők, é s ilyen az egyházi rend bíráskodási kiváltsága. Azon okok, miknek ez lételét köszöni, most is fenállanak. Az egyháziak bűneinek nyilvánosan történendő elítélése, a néptömegre rosz hatást gyakorolna. Büntettessenek meg az egyháziak vétkei, de a mostani szokás szerint. A közállodalom érdekében fekszik, hogy a vallás iránti tisztelet fentartassék, a melly gyengítetnék akkor, ha az egyháziak világi törvényhatóságok által megidéztetnének, börtönökbe hurczoltatnának. A közálladalomnak más czélja nem lehet, mint hogy minden bűn megbüntettessék , és a bűnös megjavítva adassék vissza a társaságnak. Ezen czél az egyháziakra nézve könnyebben éretik el a rendi kiváltság mellett, mert az egyházi bíróság sokkal szigorúbb, és a megjavítást is könnyebben eszközli. Ezeknél fogva ezen személyes kiváltságot méltó figyelemben tartatni kívánja annál inkább, mert ha valamelly egyházi személy polgári hatóság által büntettetik, ez reá nézve politikai halál, nincs többé hivatala, nincs pályája. Szilágyi J. n.-váradi g. egy. kápt. köv.: Hogy ha ezen 181k §hoz kivételek nem volnának csatolva, akkor azt úgy lehetne értelmezni, hogy csak azon bűntettekre nézve illetvén a városi hatóságot a bíráskodás, mellyek a köztörvény szerint a törvényhatósági ítélőszék ebbe tartoznak, ezek közé számíthatók nem lévén az egyházi egyéneknek személyes bűntettei, mellyek felett az egyházi biróság itél, az egyháziak személyes bűntetteikre nézve a városi hatóságot a bíráskodás nem illeti; de miután ezen kivételek emlittetnek meg, mellyek közé az egyházi személyeket első helyen kellene előhozni , ezen szakasz értelme az egyházi bírói kiváltságra nézve kétségbe hozatván , a kivételek közt első helyen megemlittetni kívánnám az egyházi személyeket illy módon : „Kivételnek : a) Az egyházi személyek azon személyes bűntetteikre nézve, mellyekről saját egyházi biróságuk izél.“ Melly kivánatom támogatására nem fogom untatni a teriket azon egyházi canonok , hazai törvények , fejedelmi diplomák, békekötések, curialis decisiok , törvényhatósági gyakorlat és ítéletek , ’s kir. rendeletek hosszas elősorolásával, mellyek a papok bírói kiváltságát otalmazzák ; egyedül arra figyelmeztetem a rendeket, hogy a papi birói kiváltság a kereszténységgel egykorú ; — nem említem én a három első századot, mellyekben a kereszténység üldöztetett, mert ott, ahol üldözés van, minden jogérzelem megszűnt; hanem emlitem a keresztény statusok kezdetét, mi akkor történt, midőn Konstantin római császár , és a római birodalom nagyai elfogadván Jézus tanítását, és megkeresztelkedvén , a keresztény hit statushitté vált, és a polgári társaság a keresztény anyaszentegyházat uralma alá fogadta. Ekkor kezdett megszűnni üdvözítőnk azon jövendölésének teljesítése, mellyet apostolaira, és azoknak utódaira, a keresztény papokra vonatkozólag mondott: „eljövend az idő, a midőn azok , kik üldözni fognak titeket , azt gondolandják , hogy az által kedves szolgálatot tesznek az Istennek.“ Ezen időtől kezdve nem hurczoltattak többé a keresztény papok a világi bíróságok elibe; nem, mert a keresztény hit és a más olly magasztos eszméket fejtett ki az uj szövetségi papság méltóságáról és annak sérthetlenségéről, hogy mindenki hiténél fogva buzgólkodott és közremunkált a keresztény papság tekintetének fentartására, mert minden kereszténynek szivére érzékenyül hatottak a szent léleknek azon szavai: nolite tangere undtos Dei , és üdvözítőnknek azon mondása: „a ki titeket megvet, engemet vet meg.“ — Maga Konstantin császár olly tisztelettel viseltetett a keresztény papság iránt, hogy nem vonakodott kinyilatkoztatni , hogy ha valamelly papot bűnt elkövetni látná , kész volna öt császári palástjával eltakarni, hogy büntette nyilvános ne legyen. De a papi birói kiváltságnak alapja nemcsak azon tiszteletben rejlik , mellyel hiténél fogva a keresztény polgtársaság papjai iránt viseltetik , hanem a keresztény anyaszentegyháznak azon szerkezetében is , mellyet nem ember, hanem isten adott neki, mellynélfogva a keresztény anyaszentegyház külső , látható, önálló és független társaság, mellynek feladata az erényességet eszközölni, és ez által az emberi nemzetet itt és soron túl boldogítani , melly egyházi külső társaságnak istentől rendelt látható kormánya, és külön czéljához képest törvényhozói, büntetői és végrehajtói hatalma van, — és épen azért, mivel minden bűntett, mellyet az egyházi egyén elkövet, főleg az anyaszentegyház ellen követtetik el, mellynek feladata és czélja az erényesség, tulajdon statusa ellen elkövetett bűn, melly által rendét meggyalázza és papi jellemét megfertőzteti; ennélfogva külön bíráskodásnak szüksége áll elő, mellyet a polgári biróság nem teljesíthet; ugyanazért a keresztény statusok nemcsak megnyugodtak azon bíráskodásban , mellyet az anyaszentegyház szerkezeténél fogva papjainak személyes bűntetteire nézve mindig gyakorlott, és tisztelettel viseltetett a szent zsinatok határozatai iránt, mellyek által a bíráskodási rendszer megállapittatott, de sőt még segédkezet is nyújtott a polgári társaság az egyháznak ítéletei végrehajtására, tudván azt , hogy az által a polgári társaságnak czélja milly jótékonyan mozdittatik elő, és csak akkor érezte magát a papok feletti bíráskodásra felhívottnak, a midőn az egyház valamelly papot degradatio után , a polgári hatalomnak önkéntesen a halálos esetekben átadott. Ezek azon elvek , mellyeken hazánkban is alapulnak mindazon intézkedések, mellyek e felett sz. Istvántól kezdve ekkorig tétettek. — Őrizzék meg tehát a t.rendek őseiknek hagyományait , tiszteletben tartván anyaszentegyházuknak azon jogát , mellynélfogva papjainak személyes bűntettei felett bíráskodik, legyenek bizodalommal anyaszentegyházuk iránt, hogy akár a törvénysértés megbosszulását , akár a bűnösnek megjavítását tekintve, azt legigazságosabban és hazánkra nézve legüdvösebben fogja mindenkor teljesíteni, és ne kívánják, hogy akármelly személyes bűntettért, mellyet a pap is mint ember sokszor gyarlóságból, ollykor pedig véletlen esetnél fogva elkövethet, sőt némellykor alaptalan gyanúból, vagy épen boszúvágyból , mindjárt a polgári vagy városi biróság ebbe idéztessék , ott denevolizáltassék és meggyaláztassék, figyelmezve arra , hogy az olly egyházi egyén, ki polgári biró által nyilvánosan megbüntettetett, többé az isten oltárához nem alkalmazható, miből következnék a kétségbeesés, és sok ollyan következmények, mellyeket maga hazánk idővel megsiratna. Ismételve kérem tehát, hagyják meg t. rv. továbbra is az egyházi egyéneket személyes bűntetteikre nézve saját bíróságuk alatt, és ezen kivételt méltóztassanak e törv.czikk 19dikában világosan kifejezni. Bónis S. Szabolcs köv.: A szerkezetet azon feltétel alatt, hogy az az esküttszékek iránti intézkedésnek útját el nem zárja, megtartja, és ha a nemesek jogaikról lemondani akarnak, és magukat büntető és rendőri tekintetben a helyhatósági joggyakorolhatás tekintetéből a városi hatóságnak alávetik, nem látja át, miért ne tehetnék ezt az egyháziak is. A n.váradi kápt. köv. előadására megjegyzi, mikint az istennek nem tennénk nagy szolgálatot, ha az egyháziak bűneit kesélgetnék, ahelyett hogy azokat egész meztelenségekre vetkeztetnék le, az erkölcstelen erkölcsöt prédikálni képes nem lévén. Törvényeink kiváltságot adtak az egyháziaknak, de adtak a nemességnek is. Kérdés, hogy a kiváltságok idejében élünk-e, vagy hogy a mellyek az igazság kiszolgáltatásának akadályai, azok leromboltassanak? Hogy II. András az evangyéliomra tette le esküjét, az akkor rendén volt; de ha II. András most élne, az evangyéliomra nem tenné le esküjét. Az egyháziaknak nincs is idejök, hogy bíráskodjanak pk cum spiritualibus lévén elfoglalva. A n.váradi k. követ ur dogmákat emlegetett. Ezeket itt alapul venni nem lehet. Hogy a papi kiváltság az egyház szerkezetében alapul, mellyet Isten adott, — erre azt mondja szóló, hogy szoros értelemben minden Istentől ered, a magyar alkotmány is; de Isten adta az észt is, hogy a mi benne rész van, azt kiigazítsa. (Tetszés.) Temesváry I. Csongrád köv.: A büntető eljárást illetőleg a városi helyhatósági bíráskodtatás ellen van észrevételem. Mélyen érzem én, milly nehéz téren állok, midőn országos megállapodás, k. k. előterjesztések, és az előttünk álló szerkezetben letett elvek ellen szólalok fel, de jogosít erre az ügy fontossága, jogosít kötelességem érzete, — felszólalok tehát küldőim egyenes utasításából. A trv. helyhatóság szempontjából indulva állítják fel é s törvény erejére kívánják emelni, hogy minden,ki a város határában lakik, és ennélfogva a nemes is, ha bűntettnek elkövetéséről vádoltatik, vagy azt el-