Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-26 / 744. szám

i6 philosophicus, de embertelen szempontból (zaj) indulnak ki.­­ Turócz követének előadását pártolja. Tóth L. Breznóbánya köv.: Bakabánya követének, ki a világ históriájából minden szerencsétlenséget a zsidóknak tulajdonított, azt feleli, hogy nem ezek compromittálták az atya istent, de compromittálta önmaga magát az, a ki egy egész néposztály ellen declamált, meg nem fontolva azt, hogy azon nyavalyáknál, miket épen ebéd előtt felhordani különös ízlés dolga, sokkal nagyobb nyavalya azon rögzött eszme, melly egy egész osztály kárhoztatásában gyökerezik. A kik e tárgyhoz még szólottak, némellyek az 1840: 29. tcz. megemlítését azért látták szükségesnek , mert ezen törvény végrehajtása több helyeken akadályoztatott,a miben a kormány­székek is fogtak kezet, péld. Rózenbergen és Losonczon. Má­sok ezen törvény megemlítését helytelen és feleslegesnek tar­ták azon okból, mert annak végrehajtása ez­által megkönnyítve nem lesz, és ezen törvényt mint végpontot e helyen felállítani nem lehet. Ezekben foglaltatnak a tanácskozás részletei. Végre a következőkben kijelentjük az eredményt: legelőször szavazás történt arra, hogy a 3ik §. meg- vagy kimaradjon-e. Pozsony, Pest és Mármaros megyéken kívül mindnyájan a szerkezet mellett nyilatkozván, a többség a bejelentés szük­ségét is szavazás útján elhatározta. Az adó megemlítése el nem fogadtatott, a zsidók iránti javaslat eldöntése jövő ülésre halasztatván. A j­an. 22 én tartott XL­II. kerületi ülésben a sz. k. városokról a törvényjavaslat tovább tárgyaltatott.­­ A napirend felvétele előtt a Magyar Gazdasági Egyesületnek a honi mező­gazdaság ügyében benyújtott petitiója olvastatott fel. A M. Gazd. Egyesület némelly köz- és mezőgazdasági viszonyokra vonatkozó nézetek és javaslatokat — az orszá­gos cseléd­­rendszer, a hazai erdők állapotának javítására szolgáló eszközük, a rétjavítás életbeléptetésére szolgáló és országgyűlésileg hozandó rendszabályok, örökváltság, legelő­­elkülönözés, tagosztály és minimum, marha­ só és adókulcs tárgyában — a törvényhozás figyelmébe ajánlván, folyamodik az iránt is, miszerint a törvényhozás a kérelemlevélhez csatolt emlékiratban indokolt országos czélokra szükséges pénzse­gedelmet nemzeti közforrásból megajánlani, — az egyesületet, magán társulati önálló természetének meghagyása mellett, törvénybe igtatni ’s ennek különös utalma alá helyezni, — továbbá a dicsőült nádornak örök emlékül egy országos központi gazdaképző academiának ’s példány-gazdaságnak létesülését a főváros közelében eszközölni kegyesen mél­­tóztassék. — A munkás Magyar Gazdasági Egyesület ime h­azafius törekvését kellő méltánylattal karolván fel a t. ki. és rt.-ek, e tárgyban kerületi választmány kikül­detését elhatározók, mi által e kérdésnek korszerűségét és fontosságát tettleg bevallották. — Áttérve ezután a napirend­re, a mennyiben az 1840 : 29. t. cz.nek a telepedésről szóló Sban megemlitése tegnap el nem döntetett, szavazás utján annak a kormányjavaslat szerinti megemlitése a többség ál­tal elfogadtatott. A t. ez. megemlitése ellen 20 megye szava­zott u. m.: Pozsony, Nyitra, Zala, Komárom, Pest, Verőcze, Abauj, Szatmár, Szabolcs, Szepes, Gömör, Borsod, Heves, Torna, Ugocsa, Bihar, Marmaros, Békés, Arad és Torontál.­­ Ezek szerint a telepedésről szóló cik­­­ekép módosittatott: „Telepedettnek tekintetik : a) ki a város határában született és lakik ; b) ha nem a város határában született is, de a város határában egy év óta állandó lakást tart, és telepedési szán­dékát a tanácsnak bejelentette; c) a zsidók tekintetében az 1840 : 29. t. sz. rendelete továbbá is a maga épségében ma­rad.“ — Ezután uj­­ba tétetett, miszerint a város telepedési szándékában senkit nem gátolhat, ki ugyanazonosságát rendes útlevél, vagy más hiteles okirat, vagy csak városi két telepe­dett lakos tanúbizonysága által igazolja. — Az állandó lakás­ról szóló 4ik § megmaradván, a kivételeket magában foglaló 5ik § némelly módosításon ment keresztül; jelesül: kihagyatott az a) pont, miszerint telepedettnek nem tekintetik külföldi, mielőtt meghonosodott. A c) pontra, miszerint telepedettnek nem tekintetik, ki a város határában csupán hivatalos vagy szolgálati visszonyánál fogva lakik, többeknek volt észrevétele. Liptay A. (esztergomi kápt. köv.): Nem vélte a lelkészeket kizárhatóknak, a kik hivatalos viszonynál fogva laknak a vá­rosban , de javadalmaikat adomány útján nyerik. Szent­­királyi M. (jegyző): Megjegyzi erre, hogy itt a plébáno­sokról , csak mint i­lyenekről van szó, ’s mint i­lyenek nem a polgári, de az egyházi közönséghez tartoznak, különben más qualificatioknál fogva választók is lehetnek. Szerdahelyi F. (Győr): Szinte a c) pont kihagyatását kívánja, melly sze­rint ügyvédek, mérnökök és orvosok, kik a városban hivatalos viszonynál fogva laknak, telepedetteknek nem tekintetnének. Ken­de Zs. (Szatmár): úgy okoskodott, hogy ha a megtele­­pedési jog minden bitangra kitágittatik, miért záratnának ki ebből épen a papok, kik, mint magát kifejező, a legbecsü­­letesb emberek, kik mióta a vallás kezdődött, minden polgári viszonyokba szőve vannak. Gr. Forgách A. (pozsonyi kápt. köv.): Szatmár követének köszönetet mond, ’s noha észrevételét osztja , megnyugtatja azonban Pestm. követének tegnapi nyilatkozata, melly szerint a telepedésnek más ered­ménye nem lévén, mint hogy a telepedett a jurisdictio alá tar­tozik, e tekintetben a szerkezetben megnyugszik. Erre Szent­­királyi M. azt válaszolja, hogy kinek mi megnyugtatásául szolgál, ezt ő maga is az uz isten legjobban tudja, de hogy ki mit mondott, azt ő maga érti legjobban. Azt a­mit az előtte szóló ráfogott nem mondta, miszerint a privilégium sok­ meg­hagyatnék, és ezért felszólítja az előtte szólót, hogy inkább most hagyjon fel a megnyugvással, mintsem hogy később csa­latkozni legyen kénytelen. Som­sich P. (Baranya): Azon elvhez hiv kívánván lenni, hogy miben már a múlt ország­­gyűlés megállapodott, az többé ne vitattassék , a szerkezetet meghagyatni kívánja, a minthogy meg is hagyatott. — A szabályokról szóló §§ok helyben hagyatván a 1­71k §ban első ízben előforduló „királyi főpolgármester“ iránti vitatkozás an­nak idejére halasztatott. — A 18ik ., mellyben büntető és rendőri tekintetben javasoltatik, hogy: „Minden, bár ki által a város határában elkövetett olly bűntény, vagy rendőri kihá-­­­gás felett, melly a köztörvény szerint a törvényhatósági ítélő-­­ székek ebbe tartozik, a városi hatóság nyomoz, ítél, és ítéleteit végre is hajtja, egy kis vitára nyújtott alkalmat. Rudnyánszky Gg. esztergomi kápt. köv.: Óhajtotta volna, hogy mielőtt ezen szóban lévő czikk tanácskozás alá vétetik, előbb maga a büntető-törvénykönyv tárgyaltatnék; máskép, a­mi magában nem lehetetlen , ha ezen országgyű­lésen a kir. városok rendezése törvénybe menne, a büntető törvénykönyv pedig vagy tárgyalatlanul maradna, vagy bár­mi oknál fogva törvényerőre nem emeltetnék, következni fog­na, hogy a kir. városok a büntetti és rendőri kihágásokban bíráskodási teljes joggal fogván birni, nagyobb hatalommal lennének felruházva, mint maguk a megyei törvényhatósá­gok, mi a renddel össze nem fér.­­ Egyébiránt, ha e tárgy jelenleg vétetik tanácskozás alá, arra észrevételeit megtenni kötelességének ismeri. — E czikk 20. §ában a városi hatósá­gok bíráskodási jogára nézve, az egyháziak , nemesek ’s egyéb lakosok között semmi különbség nem létezik , ’s az egyhá­ziakat a következő czikkben foglalt kivételek közt sem találom. A D. alatti fejezet 18. és 19. §-ban, a mint szerkesztve van, nem foglaltatik a magyar clerus fors privilegium­a, mellynek birtokában alkotmányunk kezdete óta volt, és pedig nem egyedül egyházi, de honi törvényeknél , koronás királyi fe­jedelmeink kiváltságos levelei, ’s legfensőbb rendeletek bizto­sitó szabályainál ’s törvényszékeink ítéleteinél fogva. — Ez nem személyes, hanem egyházrendi privilégium, és azért er­ről lemondani az egyházi rendnek egyházi büntetés terhe alatt tilalmas. Találni ezt szent István lső k. 3d. fej. 4. §. rende­letében , mit Ild. András különös okiratában ünnepélyesen az evangéliumra tett eskü által nemcsak átalában megerősített , hanem magát le is kötelezte, hogy a kiadott oklevél minden pontjait megtartandja, és fiai, utódai és az ország nagyai ál­tal meg fogja tartatni. A későbbi törvényhozás e szabadítékot nemcsak soha kétségbe nem vonta, de egy törvényt sem lehet idézni, melly ezt valaha megtámadni akarta volna; sőt az 1557. lödik t.cz. az egyházi előjárók iránt nyilván és egye­nesen rendeli: „ne prohibeantur inqvirere, punire vitia, pravitatem seu delicta sacerdotum,“ ki­­vévén Werbőczy Ild. r. 44. czimében elősorolt három esetet. A dolgot továbbá végképen elhatározza a bécsi 1606. bé­kekötés , melly midőn a 7d. czikkben azt jelenti: m an can­­­sedes Spirituales juxta prioris tractatus con­­c­l­u­s­i­o­n­e­m , ez által az egyház bíráskodási jogát, mint ez akkor a törvények értelmében a papi bűntettekre is kiterjedve fenállott, jövendőre is megerősitette; a békekötések pedig, fő­leg a bécsi és linczi, kezdetüktől fogva, a fejedelem , nemzet és kültartományok között olly ünnepélyes szerződéseknek tar­tottak, mellyeknek tartalmukon csorbítást, változtatást tenni soha nem szabad ; az egyházi rend pedig méltán igényelheti olly privilégiumnak további sérthetetlen fenmaradását , mel­­lyet ugyanezen békekötések biztosítanak. Több indokot elő­sorolni feleslegesnek tartván, igazságos ügyét a tö­rök figyel­mébe ajánlja. Biró L. szatmári kápt. köv. illy értelemben nyilatko­zott : úgy látszik, hogy a kiváltságok kora lejárt, de vannak o­lyanok, mik a közálladalom veszélyeztetése nélkül el nem törölhetők, é s i­lyen az egyházi rend bíráskodási kiváltsága. Azon okok, miknek ez lételét köszöni, most is fenállanak. Az egyháziak bűneinek nyilvánosan történendő elítélése, a nép­tömegre rosz hatást gyakorolna. Büntettessenek meg az egy­háziak vétkei, de a mostani szokás szerint. A közállodalom érdekében fekszik, hogy a vallás iránti tisztelet fentartassék, a melly gyengítetnék akkor, ha az egyháziak világi törvényha­tóságok által megidéztetnének, börtönökbe hurczoltatnának. A közálladalomnak más czélja nem lehet, mint hogy minden bűn megbüntettessék , és a bűnös megjavítva adassék vissza a társaságnak. Ezen czél az egyháziakra nézve könnyebben éretik el a rendi kiváltság mellett, mert az egyházi bíróság sokkal szigorúbb, és a megjavítást is könnyebben eszközli. Ezeknél fogva ezen személyes kiváltságot méltó figyelemben tartatni kívánja annál inkább, mert ha valamelly egyházi személy polgári hatóság által büntettetik, ez reá nézve politikai halál, nincs többé hivatala, nincs pályája. Szilágyi J. n.-váradi g. egy. kápt. köv.: Hogy ha ezen 181k §hoz kivételek nem volnának csatolva, akkor azt úgy le­hetne értelmezni, hogy csak azon bűntettekre nézve illetvén a városi hatóságot a bíráskodás, mellyek a köztörvény szerint a törvényhatósági ítélőszék ebbe tartoznak, ezek közé számít­hatók nem lévén az egyházi egyéneknek személyes bűntettei, mellyek felett az egyházi biróság itél, az egyháziak személyes bűntetteikre nézve a városi hatóságot a bíráskodás nem illeti; de miután ezen kivételek emlittetnek meg, mellyek közé az egyházi személyeket első helyen kellene előhozni , ezen sza­kasz értelme az egyházi bírói kiváltságra nézve kétségbe hozat­ván , a kivételek közt első helyen megemlittetni kívánnám az egyházi személyeket illy módon : „Kivételnek : a) Az egy­házi személyek azon személyes bűntetteikre nézve, mellyek­­ről saját egyházi biróságuk izél.“ Melly kivánatom támogatá­sára nem fogom untatni a te­riket azon egyházi canonok , hazai törvények , fejedelmi diplomák, békekötések, curialis decisiok , törvényhatósági gyakorlat és ítéletek , ’s kir. ren­deletek hosszas elősorolásával, mellyek a papok bírói kivált­ságát otalmazzák ; egyedül arra figyelmeztetem a rendeket, hogy a papi birói kiváltság a kereszténységgel egykorú ; — nem említem én a három első századot, mellyekben a keresz­ténység üldöztetett, mert ott, a­hol üldözés van, minden jog­érzelem megszűnt; hanem emlitem a keresztény statusok kez­detét, mi akkor történt, midőn Konstantin római császár , és a római birodalom nagyai elfogadván Jézus tanítását, és­­ megkeresztelkedvén , a keresztény hit statush­itté vált, és a polgári társaság a keresztény anyaszentegyházat uralma alá fogadta.­­ Ekkor kezdett megszűnni üdvözítőnk azon jöven­dölésének teljesítése, mellyet apostolaira, és azoknak utódai­ra, a keresztény papokra vonatkozólag mondott: „eljövend az idő, a midőn azok , kik üldözni fognak titeket , azt gondo­­landják , hogy az által kedves szolgálatot tesznek az Isten­nek.“ Ezen időtől kezdve nem hurczoltattak többé a keresz­tény papok a világi bíróságok elibe; nem, mert a keresztény hit és­­ a m­­­­ás olly magasztos eszméket fejtett ki az uj szövet­ségi papság méltóságáról és annak sérthetlenségéről, hogy mindenki hiténél fogva buzgólkodott és közremunkált a ke­resztény papság tekintetének fentartására, mert minden ke­reszténynek szivére érzékenyül hatottak a szent léleknek azon szavai: nolite tangere undtos Dei , és üdvözítőnknek azon mondása: „a ki titeket megvet, engemet vet meg.“ — Maga Konstantin császár olly tisztelettel viseltetett a ke­resztény papság iránt, hogy nem vonakodott kinyilatkoz­tatni , hogy ha valamelly papot bűnt elkövetni látná , kész volna öt császári palástjával eltakarni, hogy büntette nyilvános ne legyen. De a papi birói kiváltságnak alapja nemcsak azon tiszteletben rejlik , mellyel hiténél fogva a ke­resztény polg­­társaság papjai iránt viseltetik , hanem a ke­resztény anyaszentegyháznak azon szerkezetében is , mellyet nem ember, hanem isten adott neki, mellynélfogva a keresz­tény anyaszentegyház külső , látható, önálló és független társaság, mellynek feladata az erényességet eszközölni, és ez által az emberi nemzetet itt és soron túl boldogítani , melly egyházi külső társaságnak istentől rendelt látható kormánya, és külön czéljához képest törvényhozói, büntetői és végr­e­­hajtói hatalma van, — és épen azért, mivel minden bűntett, mellyet az egyházi egyén elkövet, főleg az anyaszentegyház ellen követtetik el, mellynek feladata és czélja az erényesség, tulajdon statusa ellen elkövetett bűn, melly által rendét meg­gyalázza és papi jellemét megfertőzteti; ennélfogva külön bí­ráskodásnak szüksége áll elő, mellyet a polgári biróság nem teljesíthet; ugyanazért a keresztény statusok nemcsak meg­nyugodtak azon bíráskodásban , mellyet az anyaszentegyház szerkezeténél fogva papjainak személyes bűntetteire nézve mindig gyakorlott, és tisztelettel viseltetett a szent zsinatok határozatai iránt, mellyek által a bíráskodási rendszer meg­­állapittatott, de sőt még segédkezet is nyújtott a polgári társa­ság az egyháznak ítéletei végrehajtására, tudván azt , hogy az által a polgári társaságnak czélja milly jótékonyan moz­dittatik elő, és csak akkor érezte magát a papok feletti bírás­kodásra felhívottnak, a midőn az egyház valamelly papot degradatio után , a polgári hatalomnak önkéntesen a halálos esetekben átadott. Ezek azon elvek , mellyeken hazánkban is alapulnak mindazon intézkedések, mellyek e felett sz. István­tól kezdve ekkorig tétettek. — Őrizzék meg tehát a t.­rendek őseiknek hagyományait , tiszteletben tartván anyaszentegy­­házuknak azon jogát , mellynélfogva papjainak személyes bűntettei felett bíráskodik, legyenek bizodalommal anyaszent­­egyházuk iránt, hogy akár a törvénysértés megbosszulását , akár a bűnösnek megjavítását tekintve, azt legigazságosab­ban és hazánkra nézve legüdvösebben fogja mindenkor telje­síteni, és ne kívánják, hogy akármelly személyes bűntettért, mellyet a pap is mint ember sokszor gyarlóságból, ollykor pedig véletlen esetnél fogva elkövethet, sőt némellykor alap­talan gyanúból, vagy épen boszúvágyból , mindjárt a pol­gári vagy városi biróság ebbe idéztessék , ott denevolizáltas­­sék és meggyaláztassék, figyelmezve arra , hogy az olly egy­házi egyén, ki polgári biró által nyilvánosan megbüntettetett, többé az isten oltárához nem alkalmazható, miből következ­nék a kétségbeesés, és sok ollyan következmények, mellyeket maga hazánk idővel megsiratna. Ismételve kérem tehát, hagy­ják meg t. rv. továbbra is az egyházi egyéneket személyes bűntetteikre nézve saját bíróságuk alatt, és ezen kivételt mél­­tóztassanak e törv.czikk 19dik­ában világosan kifejezni. B­ó­n­i­s S. Szabolcs köv.: A szerkezetet azon feltétel alatt, hogy az az esküttszékek iránti intézkedésnek útját el nem zárja, megtartja, és ha a nemesek jogaikról lemondani akarnak, és magukat büntető és rendőri tekintetben a hely­­hatósági joggyakorolhatás tekintetéből a városi hatóságnak alávetik, nem látja át, miért ne tehetnék ezt az egyháziak is. A n.­váradi kápt. köv. előadására megjegyzi, mikint az isten­nek nem tennénk nagy szolgálatot, ha az egyháziak bűneit ke­­sélgetnék, a­helyett hogy azokat egész meztelenségekre vet­keztetnék le, az erkölcstelen erkölcsöt prédikálni képes nem lévén. Törvényeink kiváltságot adtak az egyháziaknak, de adtak a nemességnek is. Kérdés, hogy a kiváltságok idejében élünk-e, vagy hogy a mellyek az igazság kiszolgáltatásának akadályai, azok leromboltassanak? Hogy II. András az evan­­gyéliomra tette le esküjét, az akkor rendén volt; de ha II. András most élne, az evangyéliomra nem tenné le esküjét. Az egyháziaknak nincs is idejök, hogy bíráskodjanak pk cum spiritualibus lévén elfoglalva. A n.­váradi k. követ ur dogmá­kat emlegetett. Ezeket itt alapul venni nem lehet. Hogy a papi kiváltság az egyház szerkezetében alapul, mellyet Isten adott, — erre azt mondja szóló, hogy szoros értelemben min­den Istentől ered, a magyar alkotmány is; de Isten adta az észt is, hogy a mi benne rész van, azt kiigazítsa. (Tet­szés.) Temesváry I. Csongrád köv.: A büntető eljárást illető­leg a városi helyhatósági bíráskodtatás ellen van észrevéte­lem. Mélyen érzem én, milly nehéz téren állok, midőn orszá­gos megállapodás, k. k. előterjesztések, és az előttünk álló szerkezetben letett elvek ellen szólalok fel, de jogosít erre az ügy fontossága, jogosít kötelességem érzete, — felszólalok te­hát küldőim egyenes utasításából. A t­­rv. helyhatóság szem­pontjából indulva állítják fel é s törvény erejére kívánják emel­ni, hogy minden,­ki a város határában lakik, és ennélfogva a nemes is, ha bűntettnek elkövetéséről vádoltatik, vagy azt el-

Next