Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-14 / 734. szám

Ezen lapok hétfőt kivéve na­­ponkint jelennek meg. Előfize­tési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Péntek 734. Januar 14. 1848. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utcza Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvani­­utczai Horváth-házban 583. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba és kül­földre menendő példányok csak a bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg. Budapesti Híradónk 1848dik évi január-juniusi folyamára az előfizetés még nyitva áll, folyvást szolgálhatván teljes számú példányokkal is. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. Országgyűlés. A január 12-ei főrendi ülés folytatása. Igazítás. Pozsonyi hírfüzér. Külföld. Francziaország. Spanyolország. Északamerika. Hivatalos és magánhirdetések. 9IiG¥áRORSZÁK és ERDÉLY. Ő cs. kir. apóst, felsége gr. Nádasdy Mihálynak cs. k. sta­­tusministernek Magyarországban a fökam­arási méltóságról leköszö­nését kegyelmesen elfogadván, ugyanezen méltósággal ifjabb N­á­­dasdy Ferencz árvái főispánt felruházni méltóztatott. 0 cs. kir. apóst, felsége az erdélyi kormányszéknél megü­re­­sült előadóságra Keserű Mózes károlyvári káptalanbeli kanonokot érdemesíteni; Kov­á­c­s Antal krassói apát és plébánost pedig dij— elengedés mellett, kir. tanácsos czimmel diszesiteni; —továbbá Farkas Zsigmond és V­i­c­t­o­ri­a Antal fiumei kormányszéki fo­galomgyakorlókat tisztib. kormányszéki fogalmazókká kinevezni legkegy. méltóztatott. A nmlgy magy. k. udv. kamara a szatmári k. sóhivatalnál meg­­ü­resült mázsáléi állomásra Je­sz­e­rn­i­c­z­ky Viktor ottani pajtn­­őrt alkalmazta. Országgyűlés. A január 12-i főrendi ülés folytatása. Múlt számunkban a hely ’s idő szűke miatt gr. Széche­n Antal ő magának a közös teherviselés tárgyában mon­dott jeles beszédét csak rövid vázlatban adhatván, közöljük azt ezennel egész terjedelmében : *) Fens, fölig, amlgy forr! A t. kir. és rr. jelen izenete újabb lé­pés azon fontos kérdések irányában , mellyek már az utolsó törvényhozás figyelmét elfoglalták, és mellyek mintegy az ak­kori tanácskozások hagyományaként szállottak át a mostani or­­szággyűlésre. Azon idő óta, hogy az európai békének tartó­­sabb megállapítása egy­részt ritkította azon alkalmakat, mely­­lyekben a magyar értemesség hazája iránti kötelességét vérével leróni szokta, míg más­részt a hadviselés megváltozott rend­szere ezen áldozat gyakorlati eredményét sokszor kétséges ki­menetelűvé tette, sokakban ébredett azon meggyőződés, hogy a nemességnek a hon iránti kötelességeit az idő szelleméhez, a század szokásaihoz és körülményeihez idomítani kellene; elő­mozdította ezen eszme terjedését szellemi és főleg anyagi hátra­maradásunk nyomasztó érzete; öregbítették végre a politikus kifejlődés sokszor félremagyarázott, sokszor helyesen fölfogott tanai. De mig ezen körülmények a fönérintett viszonyok gyors megérlelését reményítették, a kivánt megoldás akadályai is emelkedni kezdenek : az alkotmányos féltékenység tisztelendő érzete, melly az alkotmánynak azzal egykörös jelvényeiben és kiváltságaiban magának az alkotmányosságnak lényegét föl­találta ; a rég megszokott kiváltságos állás iránti rokonszenv . *) A rr. ál küldött izenete a közös teherviselés tárgyában kö­vetkező : ,,A kir. és rendek sem az ország lakosaira nézve igazsá­gosnak , sem a közállományra nézve ezésszerűnek nem tartván , hogy minden rendes közadózási terhek az ország lakosainak csak egy része által kirekesztőleg viseltessenek , óhajtanák, hogy a nemesség és mindazok, kik e nevezet alatt értetnek, és eddig e részben tehermentesek valának, a törvényhatósági háziadó viselé­sében részt venni törvény által köteleztessenek.­­ Hogy pedig minden aggodalom elenyésztessék, melly a háziadónak akár felosz­lása, akár beszedése, akár hová forditása körül lehető visszaélések miatt, némellyek előtt netalán támadhatna , ezennel kijelentik, hogy minden biztosítékok felállítására készek, mellyek által a ki­vetés, beszedés és hováfordítás körül lehető visszaéléseknek, a felelősség és ellenőrség elvei alkalmazása által, eléje vézethessék, azon egy megjegyzéssel, hogy a kezelési kérdéseken túl terjedő olly intézkedéseket magukban ne foglaljanak, mellyeket feltételül kötni, a háziadó elvállalására a jelen pillanatban biztos , és többé soha illy kedvező alakban vissza nem térendő alkalom elhalasztásá­nak veszélye nélkül nem lehet.­­ Nem kételkednek a kk. és rr., miszerint a méltóságos főrendek velők együtt és egyenlően érezve a kérdésnek minden oldalról szerfelett fontos voltát, és minden polgárzali viszonyokba mélyen bevágó jelentőségét, meg fogják ragadni az alkalmat, melly előttük nyílik. Azon kétségbe sem ve­hető esetre tehát , ha a háziadónak a nemesség által közösen le­endő viselését elvben előlegesen elfogadni méltóztatnak , a cs. kir. főherczegségét teljes tisztelettel kérik, a méltóságos főrende­ket pedig hazafius bizodalommal felszólítják , hogy a kivetés , be­szedés és hováfordítás körül lehető visszaélések meggátlására szükséges intézkedés iránt javaslatkészítés végett, egy országos választmány kiküldetéséhez, és ez­által a lehető biztosítékok iránti kölcsönös egyetértés és minden oldalróli megnyugvás annál sike­resebben leendő előmozdításához megegyezésükkel hozzájárulni méltóztassanak.­­ Egyszersmind tudósításul adják a méltóságos főrendeknek , hogy az ország sürgetőbb szükségei fedezhetésére egy országos pénztár felállítását is részükről elvben már szinte megalapították, és a háziadó és országos pénztár iránti kérdések­nek különösen a közforrásokra nézve természetes összefüggésénél fogva, az előmunkálatok elkészítését is , ugyanazon választmányra látnák szükségesnek bizni, melly a háziadó tárgyában kiküldetni fog. — Utasításul a kiküldendő választmánynak adatni vélnék, hogy valamint a törvényhatósági háziadó kútforrását tisztán és kirekesztőleg csak direct kivetésben lehet feltalálni , úgy ellenben az országos pénztár alapjául főleg az indirect kútforrások vezesse­nek, a direct kivetés útján pedig ezen pénztárba csak pótolólag meríttessék.­­ Továbbá miután hazánkban, nem a szükségekhez a kútforrások használását, hanem a kútforrásokhoz a szükségek fe­dezését kell mérsékelni , de azon oknál fogva is, hogy a választ­mány feladata egyszerű sik­elvén , munkáját mielőbb bevégezhesse, utasításul adatni kívánnák a kk. és rt., hogy a választmány bi­zonyos , az országos pénztárból fedezendő szükségek kijelölésébe — veendő további utasításig — ne bocsátkozzék , hanem csupán a törvényhatósági házipénztárnak a kivetés, beszedés s hováfordítás körüli kezelése, — úgy szinte az országos pénztár kútforrásainak kijelölése és kezelésének elrendezése iránt, mind a két pénztárt illetőleg a felelősség és ellenőrködés elvei alapján , hová hamarább részletes törvényjavaslatokat dolgozzék ki, és az ország rendeinek mutasson be,“ az anyagi és vagyonbeli állások rögtöni megváltoztatásának természetes félelme vagy óvatos mérlegelése; végre mindezek könnyelmű ignorálása vagy szenvedelmes és izgató megtáma­dása irányában a szükséges változások szintolly könnyelmű ignorálása,és a létező állapotoknak szintolly szenvedelmes védel­me. Részemről mindazáltal nem rettegek ezen akadályoktól; természetes stádiumai ezek a teherviselés fontos kérdése meg­oldásának; és mennyivel tisztább irántok a törvényhozás meg­állapodása, menyivel érettebb azoknak megfontolása; mennyi­vel inkább iparkodnak azokat szellemileg legyezni, nem pedig anyagilag elnyomni, annál bizosabb, annál tartósabb leend működésünk eredménye. „Intézkedéseink biztossága, nem tör­vényhozási lépéseink gyorsasága“ legyen jelszavunk, akkor, midőn a hon anyagi emelkedésének egyik főtalpkövét lerakni akarjuk, és ott, hol egy messze jövendő szükséges előzmé­nyei megállapítása végett és hosszú és dicső múlt intézkedé­seinek megváltoztatásáról van szó, a jelen föladását pillanatok szerint mérni nem lehet. Ezen meggyőződés vezérelte a múlt országgyűlésen az országos rendeket, de leginkább ezen nélgy főrendi táblát. Első lépésnek egy országos választmány kikül­detése inditványoztatott, mellynek kiküldetéséhez a m. forök egész átalánosságban hozzájárultak, már akkor is némelly a t. ki. és rr. által előlegesen kijelentett elvekre nézve kijelentvén hogy azok iránti véleményük előadását későbbre föntartják. Ezen országos választmány, mellynek főteendője volt a köz­­igazgatási javításokat, és az anyagi emelkedésre szükséges na­gyobb közköltségeket szemben tartani, és azok mi módoni fe­dezése iránt az ország rendel eb­be tervet terjeszteni, e választ­mány kiküldetése tárgyában eljárván mindjárt munkálata kez­detén azon meggyőződését nyilvánította , hogy a kitűzött czél elérésének legméltányosabb és legbiztosabb eszköze a közter­­heknek az ország minden lakosai által közösen és aránylago­­san történendő viselésében lenne keresendő, de kijelentette egyszersmind, hogy a fenforgó körülményekben és a szükséges adatok hiánya miatt a kérdéses elvet kivihetőnek nem látja, miért is egy országos pénztár országos ajánlat útján törté­nendő megállapítását indítványozta, mellyhez az adózó nép is bizonyos csekély, terheit súlyosító , és jövendőre arányul nem szolgálandó mennyiségben járult volna. A t. kir. és rr. az orsz. választmány általános elveit elfogadták, de szintén a kivihetlenség eszméjéből indulván ki, az országos pénztár főkut forrásává a nemesek és azok által, kiket a törvény e ne­vezet alatt foglal, viselendő szabad ajánlatot állapítottak meg. A m. forr. ellenben az elvek illy általános kimondásához azért nem járulván, mert ’sat. az orsz. vál. véleményétől csak a som­mára nézve eltérve,’sat. — melly utóbbi intézkedéshez a t. kk. és rr. is válaszizenetekben járulván , az általános elv ki­mondására nézve minden tábla a maga véleményéhez ragasz­kodván, mindenki tudja, milly kérdésen — t. i. a somma fel­jebb vagy alább szállítása iránti jogigényeken szenvedett hajó­törést az ügy óhajtott eldöntése. Bár­mennyire fájlaljam az akkori tanácskozások eredménytelenségét, nem szándékom mindazonáltal azoknak okát bővebben elemezni, mert a jelen szempillanatban nem a múlt meddő elvharczainak némileg ke­serű emlékezetét, hanem a jelen­­zés előremozdítása iránti be­csületes törekvést és őszinte rokonszenvet kívánom kiindu­lási pontnak fölvenni. Szükségesnek tartottam mindazáltal hosszasabban a múlt országgyűlési hasonnemű tárgy iránti tanácskozások menetét elősorolni , mert azt , mi akkor a véleménykülönbségek eltérő határain kívül , közösen helyesnek ismertetett és elfogadtatott , némileg már meg­állapított ténynek, és olly eredménynek tekinteni, mellyel ré­szemről elszalasztani nem szeretnék. Illy eredményt látok pedig annak megismerésében, hogy a haza anyagi és szellemi kifejlő­désének előmozdítása a mostaniaknál nagyobb közköltségeket igényel — hogy e végre egy országos pénztár fölállítandó — hogy végre ennek förintforrását, egy olly alkotmányos biztosí­tékok mellett történendő ajánlat kép­zze, mellyhez főleg a ne­mesek és azok, kiket a törvény ezen nevezet alatt ért, járul­janak; de mellynek közösségétől a nemnemesek se legyenek kizárva, már azért, hogy a haza szellemi és anyagi emelkedé­sének ezen hatalmas tényezője nem egy osztály, de minden honpolgár hozzájárulására legyen elvileg és alkalmazásilag építve, és hogy végre a summa meghatározásánál a létező kö­rülmények , az eddigi tehermentesség szülte anyagi viszo­nyok tekintetbe vétessenek és ez által a fizetési kész­ség ébresztessék. — Hasonlítsuk össze e nyert eredmé­nyekkel a t. kk. és rr. mostani szenetét. A t. kk. és rr. jelen­leg ismét egy általános elvet bocsátanak előre, de ennek al­kalmazását kizárólag a törvényhatósági háziadóra szorítják, ezt canonisálván mintegy kitűnőleg rendes közadózási teher­nek. Kijelentik, hogy minden biztosítékokra készek, de olly föltételt az elvállaláshoz kötni nem akarnak , melly ezen ügy most biztos és soha illy kedvező alakban visza nem térheti alkalma elhalasztásának veszélyével járna. Kétségbe sem ve­szik, hogy a mélt. forr. megfogják ragadni az alkalmat és elv­ben előlegesen elfogadván a házi adót, a beszedés ’sat. vissza­élések meggátlása végett országy. választmány kiküldetését indítványozzák! — És itt legyen szabad nekem megjegyeznem, hogy valamint a t. kk. és rt. a háziadó elvállalására jelenleg biztos, és többé soha illy kedvező alakban vissza nem térendő alkalma iránti állításukat teljesen fölfogni vagy megérteni ké­pes nem vagyok, úgy olly határozottan kijelentett véleményü­ket, miszerint, kétségbe sem vehető esetnek állítják, hogy a nm. fő­rr. a t. rr. üzenetében kifejtett nézetekhez járulandnak, ollyannak tekintsem , melly a dictalis tractatus szabadságá­val némileg ellenkezik és könnyen a morális kényszerités szi­k­ében jelenhetnék meg, ha részemről nem lennék kész azt egye­dül a t.kk.ésiknek a fölkarolt ügy iránti buzgóságuknak tulaj­donítani. Végre tudósitják a m.főröket, hogy részükről egy or­szágos pénztár felállítását már megállapították, és az előmun­kálatok készítését ugyanazon választmányra bizni akar­ják, melly a háziadó tárgyában leend kiküldendő — az illető választmánynak utasításul adatni kívánván, hogy a háziadó csak direct, az orsz. pénztár pedig főleg direct, indirect, és csak pótolólag direct kútforrásokra építessék, és mivel hazánk­ban nem a szükségekhez a kútforrások használását, hanem a kútforrásokhoz a szükségek fedezését mérsékelni kell, de — a választmánynak utasításul adatni kívánják, hogy további uta­sításig a szükségek kijelölésébe ne bocsátkozzék, de ’sat. Már most fen. főherczeg, m.főrr., öszehasonlítva a múlt országgyű­lésnek nem annyira csak tettleges megállapodását, mint az akkori vitatkozások szellemi eredményét a t. kir. és rr. jelen üzenetével, szembetűnő azon eltérés, melly az akkori és mostani vezéreszmék közt létezik. Akkor az ország emelkedésére szük­séges nagyobb közköltségeknek fedezése vala a czél, most a létező terhek egy nemébeni osztozkodás látszik főirányzatát kitüzelni; akkor „országos pénztár“ vala az uralkodó eszme, most ez a háziadóbani részvét által háttérbe szorittatik;­­ akkor a teremtendő új direct kútforrások egyenesen az orsz. pénztárnak valanak szánva, jelenleg a háziadóbani részvét alapjául tűzetnek ki, és az orsz. pénztár főleg csak indirect kutforrásokra szorittatik. Ezek ugyan helyesen kijelölve, te­temes pénzöszveget nyújthatnak, de mellyekre nézve, teljes meggyőződésem szerint, hazánkban még sok balfogalom létezik, midőn részint ellenszenv támasztatik azok legjövedelmezőbb nemei ellen, részint indirect kutforrásoknak jellemeztetnek ollyanok, mellyek helyesebben a direct kútforrások különböző nemei közé lennének sorozandók ; részint ollyanok emlittet­­nek, mellyek ha­bár fölületes vizsgálat mellett honfitársaink élénk képzelő tehetségének aranyhegyeket látszatnak ígérni, és a komolyabb financziális bírálat előtt szappanbuborékok­­ kint elenyésznek; szóval, a múlt törvényhozásnak főszándéka látszatott az eddig tehermentes osztályoknak kiváltságaikról történendő önkénytes lemondásukat a haza financziális jövő­jének csírájául egy valódi országos pénzerő alkotmányos bizto­sítékok melletti talpkövének letételére használni. a­míg a mostani üzenet, ha a megnyitandó indirect kútfők reményink­­nek, várakozásainknak meg nem felelnének, mitől tartanunk kell, azon aggodalmat ébreszti bennem, hogy minden a régi­ben maradand, de az eredménytelen fizetés súlyát azok is ér­­zendik, kik eddig attól mentesek volának. Hiába kérdezem ön­magamat , mi változott legyen az ország állásában a múlt or­­szággyűlés óta; azon czélok, mellyek akkor kitűzettek, létesít­­tettek-e , szabályoztattak-e a folyók, biztosítottak-e az annyira óhajtott vasutak, történt-e valami nagyobbszerv a belközleke­­dés élénkítésére, meg van-e váltva a Luizaut ? — vagy mind­ezek a három esztendő leforgása alatt vesztették-e nyomatéku­­kat, fontosságukat? és tévedésen alapul-e a kir. előadások azon fölszólitása, hogy e tekintetbeni megszakadt tanácskozá­saink fonalát fogjuk föl? Van egy körülmény, mellynek fon­tosságát nem tagadom , és ez az Ínségnek azon szomorú jele­neteiben keresendő, mellyek búval és részvéttel töltötték el minden honfi keblét. De mellőzvén azt, hogy épen azon vidékek­ben, hol az ínség súlya legnyomasztóbban éreztetett, a nagy­részt le nem fizetett háziadó terhei nem lehettek a súlyos csa­pás főtényezői,­­ mellőzve azon további tekintetet, hogy illy sajnos események jövendő elkerülésére az ország investitiója, belforgalmunk könnyítése, gazdaságunk emelkedése minden egyenes teherkönnyítésnél hathatósabb eszköznek mutatkozan­­dik — at. kk. és rr. üzenetében az adózó nép könnyítésének eszméjét legfelebb csak „per inductionem“ kivihető, részemről pedig átaljában financiális politikánk kiindulási pontjául nem kí­vánom a könnyítés egy olly elvét elfogadni, mellyre hazánkban, hol nem a fizetés könnyebbitéséről, de inkább a fizetési tehet­ség öregbitéséről van szó, tartós eredmény reménye alig vár, melly reményeket ébreszt, de a valószínű következéseket szemben nem tartja, és így a ki nem elégített vágyak nyugta­lanító érzetét terjesztheti ugyan, de azoknak eleget tenni egy átalában nem képes. Ezen előzmények után könnyen azon vélemény támadhatna, mintha részemről egyszerűen a múlt országgyűlési határozatok fentartását, és így a t. kk. és rt. üzenetének nagyobb részbeni visszautasítását akarnám indít­ványozni. De részemről valahányszor egy olly kérdés áll elő, mellynek eldöntése véleményem szerint a haza java által sürgetőleg igényeltetik , melly — valljuk meg igazán — a politikus véleményárnyéklatok ellentétben álló határozott elvein kívül esik, kötelességemnek tartottam azt a meddig lehet ezen neutrális téren fentartani, eltávoztatni a párt­különbség szülte nézetek eldöntő befolyását, és azt a rész­letes higgadt megvitatás terére vivén át, oda munkálni, hogy ennek alapján ugyan tiszta őszinte pártvélemények is kelet-

Next