Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-26 / 744. szám

Been lapok hétfőt kivéve na­­­ponkint jelennek meg. Előszer­zési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik.­ ­ Szerda 744. BUDAPESTI Januar 26. 1848.­­ HÍRADÓ Előfizethetni Pozsonyban , kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvanh­­utczai Horváth - házban 563. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül­­­­földre menendő példányok csak * a bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg._________________ . TARTALOM. Magyarország és Erdély. Országgyű­­l­é­s. Előleges közlés. XL., XLI. és XLII. ker. ülés. Megyei tu­dósítás Esztergomból és Nyitrából. Kü­lfüld. Hivatalos és ma­gánhirdetések. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. MÍGTA«ORSZ Ag és Kl­DKLI. Országgyűlés- Előleges közlés. A jan. 25-én tartott kerül. ülésben a honosítási és külföldiekről­ törv.javaslat ’s a mutatkozó ín­ség elhárítása iránti felirási javaslat hitelesíttetvén, szőnye­gen volt a városok rendezése iránti törv.javaslat, ’s a papi bírói kiváltság, melly feletti viták még be nem végeztettek. XI­. kerületi ülés, január 20-án. (Elnökök: Schnée L. és Ambró A. Heves és Bars követei; jegyző: Szentkirályi M.; tárgy : sz. kir. városok rendezése.) Schnée L. elnök: Az ülést megnyitván, bemutatja a verificationalis választmány jelentését Bélabánya ügyében. Felolvastatván, kinyomatni rendeltetett. Károlyi I. Nógrád köv.: Legújabban érkezett utasítása szerint kívánja, hogy: 1) a partiumbeli mágnások a jelen orsz.­gyűlésre meghivassanak, 2) a főispánok, kiknek a felső táblán van helyük, régi törvényes állásukba visszahelyeztessenek, ’s 3) négy megye jelenleg főispán nélkül lévén, azoknak főispánok adassanak. E hármas indítványát a t.­rr. pártfogásába ajánl­ván, mindenik tárgyban ő felségéhez külön felirást javasol. Inkey Zs. Somogy köv.: Gr. Schmidegh Kálmán ez orsz.gyülésre meg nem hivatván, megyéje részéről számára re­galist eszközöltetni kér. (Helyeslés.) Babarczy A. Csongrád köv.: A partiumbeli mágnások meghivatása tárgyábani rendelkezésnek helyét nem látja, mi­után az illető törvényhatóságok ez iránt panaszt nem tesznek, ’s az esetet a rr. diplomatice nem tudják. A főispánokról sem kíván addig intézkedni, mig az e tárgyban kiküldött kerül, vá­lasztmány jelentését be nem adandja. Hun­kár A. Veszprém köv.: Nógrádot pártolja , mert az alkotmány fölött nyomasztó sötét felleg tornyosult,’s nem kívánja, hogy a 32 administrator száma 36ra rúgjon fel. (Tetszés.) Bónis S. Szabolcs köv.: Nógrádot a tekintetből is pár­tolja, mert a partiumbeli megyék jelen nem lévén, azok panaszt nem tehetnek. Cs. követének adattal szolgál, hogy gr. Rhédey is partiumbeli mágnás, ’s meghivatásáról e tábla intézkedett. — A főispánokról pedig azért kell rendelkezni, mert az ad­ministrator­ rendszer sérelem, és hogy a törvényhozás teljesen működhessék, az üresen levő négy főispáni szék — a felső táblán e szerint 4 voks hibázván — mielőbb betöltessék. Károlyi I. Nógrád köv.: Cs. követét felvilágosítja az iránt, hogy küldői nem az administratori sérelem tekintetéből, de azon oknál fogva utasították indítványa megtételére, mert épen a verificatio kérdése forogván szőnyegen , a felső táblát kiegészíteni kell.­­ Arra nézve, hogy a partiumbeli mágná­sok csak az illető törvényhatóságok panaszára lennének meg­­hivathatók, kijelenti, hogy miután az orsz.gyűlés kiegészítésé­ről van szó, illy indítványt tenni bárkinek jogában van. Szentkirályi M. Pest köv.: Ezen fontos indítvány fö­lötti érdemleges tanácskozást napirendre szeretné átvinni azért, minthogy a múlt orsz.gyűlési ad­ókat is meg kell tekinteni, mennyire bocsátkoztak légyen a­rr. e kérdések lényeges meg­vitatásába , mire most idő nincsen. Ha tehát Nógrád követe indítványát az elhalasztás által veszélyeztetve nem látná, tegye azt majdan a napi­renden. (Helyeslés.) Schnée L. elnök: Olvassa a sérelmek összeszedésére ki­küldendő választmány tagjainak névsorát, mellyhez a sz. k. városok részéről négy tag fog választatni. A napirendre ke­rülvén a sor , előlegesen is felmerült azon kérdés, mellyet a kerületi választmány elmellőzött, hogy a városi terület ér­telmezését szükséges-e meghatározni? Némellyek a területnek meghatározását szükségesnek látták, a többség azonban annak fogalmát a törvényhatóság elméletében rej­leni látta, amiért az el is mellőztetett, ’S igy a választmányi múlt országgy. leg­utolsó munkálatok ’s a kormányi javaslat tanácskozás alá vé­tetvén , a két. választm. munkálatának a városról átalánosan szóló első ura némelly észrevételek létettek; jelesül: némellyek módosítani kívánták a­nnak első részét, miszerint a város, mint önálló köztörvényhatóság közdolgait törvényes felsőbb felügyelés alatt e törvény korlátai között minden más törvény­­hatóságtól függetlenül igazgatja, — „törvényes felsőbb fel­ügyelés“ helyett , ki „törvényes főhatalmat,a ki „alkot­mányos kormányt“ akarván létetni. Maradt a szerke­zet olly módosítással, hogy az utolsó szó eb­be ez tétetett : ,,a köztörvény szerint.“ — Volt, ki ezen tételt „közdolgait“ — „minden dolgait“ kitétellel felváltatni akaró. Maradt a szer­kezet. A­nnak 2ik része, miszerint város, mint önálló köztör­­vényhatóság e minőségben senki által törvény­ek­be nem idéz­tethetik, mint felesleges kihagyatott. A 2ik §. a polgárközség­ről szól. Itt a „polgár“ szó helyett „városi“ létetett. A XLI. kerületi ü­lé­sben jan. 21-én a tárgy feletti tanácskozás tovább folytattatván következett a 3. §, melly a telepedésről szól. — E két soro § felett d. e. 10­­/ 2 órától — d. u. 23/1 óráig húzódott a tanácskozás. Az eszméket, mellyek összevegyítve tárgyaltattak, egymástól elválasztván, az ülés eredményét a következőkbe pontosítjuk össze. Első kérdés volt: tekintessék-e az telepedettnek, ki városban született ? A második : hogy valaki telepedettnek tekintessék, szükséges-e, hogy a városban két év óta folytonosan állandó lakást tartson? — Ezek foglaltattak a szerkezetben. Ezeken kívül a városi követek által inditványoztatott , hogy ki telepedni kíván, eb­beli szándékát a városi hatóságnak bejelentse ’s erkölcsi jó magaviseletét igazolja­­— ’s ez vala a harmadik vitatkozási tárgy. Negyedik: hogy a kormányi javaslat szerint a zsidó­ságra nézve az 1840. 29. t. sz. épségben tartása a­bban meg­­emlitessék. Javasoltatott továbbá, hogy a megtelepedésnek a küzterhekbeni osztozás is feltételül tűzessék ’sat.­­— Hogy ki a város határában született, telepedettnek tekintessék, ezt szá­mosan nem tárták kielégítőnek, mert ha a születés már maga megtelepedhetés alapjául szolgálhatna, megtörténhetnék az, hogy ha valakinek valamelly városon keresztül utazásakor gyermeke születnék, ez új világpolgár máris azon város meg­telepedett lakosának tekintetnék, miért is a születéshez a vá­rosban­ lakást is feltételül kötni óhajtók. Mások a születést a megtelepedés természetes qualificatiójának tekinték , mert ki valahol született, azt Tarnóczy K. (Nyitra) megjegyzése szerint, maga az ur isten oda teremtette, ’s ha valamelly zsi­dónak p. Debreczenben gyermeke születik, az Szentkirályi M. kifejezése szerint, csakugyan debreczeni zsidó lesz. Tóth L. (Breznóbánya) a véleményeket akint gondolta jónak meg­egyeztetni, ha a szerkezet úgy módosíttatik, hogy „ki megtele­pedett szülőktől született,“ miután előfordulhat azon eset, hogy most az orsz.gyűlés alatt a honatyáknak itt Pozsonyban gyer­mekeik születhetvén, ezek már pozsonyi megtelepedett lako­soknak tekintetnének. Szentkirályi M. a születést kitenni feleslegesnek tartó, miután az a lakás eszméjével összeolvad. Arra nézve, hogy telepedettnek tekintetik, a­ki két év óta foly­tonosan állandó lakást tart, szintén elágaztak a vélemények. Bárány­a­y J. (Kassa) ezt úgy kívánta módosítani, hogy „ki egy év óta a városban maradandó szándékkal lakást tart.“ Má­sok a szerkezetet ollykér kívánták módosítani, hogy ki a város­ban „állandóul lakik,“ könnyen megtörténhetvén az, hogy valaki több városban tartván szállást, több városban gyakorolna polgári jogokat, miután a házbér is qualificatiónak vétetik. Ezek ellené­ben az hozatott fel, hogy „állandó lakást“ tenni nem lehet, mert így azok, a­kik péld.­nyáron fürdőben mulatnak, megtelepedettek­nek lenni megszűnnének. A házbérre nézve pedig az jegyeztetett meg, hogy kik a városban állandóul nem laknak, a községhez nem tartozván, házbérök semmi következéseket nem vonna maga után, és ha valamelly kereskedő tart is lakást valamelly városban, ha külön telepje nincs , telepedettnek nem tekinte­tik, de főkép, miután a megtelepedés magában még semmi jo­got nem ad ,s következése nem egyéb, mint hogy a ki hol tele­pedett, azon területnek hatósága alá tartozik, nincs ok, miért szorittatnék meg a megtelepedés eszméje, melly, ha egészen ki is hagyatnék, a dolog kikerek­itésére nézve Szent királyi M. sokkal czélszerübbnek tartaná. A városi követeknek azon átalános óhajtása, hogy a megtelepedni kívánók ebeli szán­­dékukat a tanácsnak bejelenteni tartozzanak, erősebb ellen­kezésre akadt. Fő ok, mellyet e mellett felhoztak, az valt, mert a közbátorság tekintetéből érdekében áll a városnak, hogy a megtelepedők felől tudomása legyen, miszerint a vá­rost holmi csempészkedő , bitang, szerencselovagok el ne lep­jék , miért mindenki magát erkölcsi bizonyítványnyal igazolni tartozzék. A­kik a megtelepedhetést a bejelentéstől feltételez­­tetni nem akarták, onnan indultak ki, mert ez által a ta­nácsnak önkénygyakorlásra adatnék alkalom. A tanácsnak rendőri hatalmánál fogva jogában áll a kóborló bitangokat ki­utasítani, é s e tekintetben némellyek jónak láták meghatározni azon eseteket, a mikben a tanács a telepedést meggátolhassa.­­ Azon javaslat, miszerint a telepedés feltételéül a közter­­­hekbeni részvétel is tétessék, leginkább azon oknál fogva el­­leneztetett, mert az adórendszer még nincs szabályozva, ’s fel­tételnek csak ollyat lehet tenni, minek teljesítése a telepedő­­nek akaratától függ, a minőnek az adót tekinteni nem lehet, mert ezt mindenki megadni tartozik. — A tanácskozásba leg­több tüzet öntött a zsidókróli vitatkozás. A bányavárosi kö­vetek a kormányi javaslathoz képest a­bba beiktatni kívánták, hogy az 1840. 29.t.cz. rendelete a maga épségében fentartatik, főkép Mátyás J. (Körmücz) , ki a zsidóktól az egész hazát megmenteni szeretné , mert jellemük 800 év óta meg nem változott , ha kivánságát el nem érheti, legalább az iránt esedezik , hogy a bányavárosoktól messze tartassa­nak , attól tartván, hogy a nemzeti gazdagság legdusabb kut­­forrása, a bányaművelés, melly évenkint csak az arany, ezüst, réz és vasból 1 millió pengő forintot jövedelmez, a zsidóknak a bányavárosokban letelepedése által sülyedésbe jő. E kutfor­­rást, mellyet eddig a szegény emberek kezelnek , a zsidóktól, kiket romlott népnek nevez, megóri szükségesnek tartja. Ká­rolyi I. (Pest) a zsidóság elszaporodásának—melly főkép Pesten szerfelett­ ’s nyomasztó — meggátlására, azoknak szá­mát a lakosok számához aránylagosan meghatároztatni uta­sításánál fogva inditványozá. Figyelmet gerjesztett főkép Domokos László (Bakabánya) kifakadása Izrael né­pe ellen. A bányavárosok követeinek nyilatkozatát ma­gáénak ismerve, a zsidókra nézve az 1840: 29 d. t. cz.-ket továbbá is maga épségében fentartatni kéri, figyelmeztetvén a kir. és riket, hogy világ kezdetétől fogva ez óráig alig kö­­vettetett el valamelly nagyszerű gonosz­ tett a zsidók lényeges hozzájárulása nélkül. Ezután jónak látta szóló a múlt króni­kákból ’s a jövendő titkaiból kiszemelni ’s kiolvasni tényeket és jóslatokat, mikkel a zsidóság elleni szenvét indokolni képes vala. A zsidó nemzetet u. m. hajdan csak az egyiptomi király ’s mostan a muszka kormány tudja tökéletesen ’s czélirányosan igazgatni, — az egyiptomi király izzadással járó nehéz munka, téglavetés, utak és csatornák ásatása által arra vitte, hogy nem volt idejük csalni és lopni; a muszka kiirtás és a csalá­sok tüstént­­ erős büntetése által meglehetősen ránczba szedte. — Merő kíváncsiság és „halljuk“ kiáltozások közt ekkép foly­­tatá szónoklatát. Ezen zsidóság volt már az előidőkben az, melly a mindenható nagy istent csaknem compromittálta, ha azt compromittálni lehetséges lett volna, tudniillik Egyiptomból a vörös tengeren keresztül menvén a magával lopott ’s nála zálogban volt sok arany, ezüst és drágakövekkel, alig száradt fel, nem az őt megszabadító nagy istent imádta, hanem a lo­pott arany és ezüstből bálványt öntött, és azon utat, mel­lyen 14 nap alatt könnyen lehetett volna átköltözni, 40 évi rablás és kegyetlenségek közt végezte el. És midőn már Jeruzsálemet felépitették a zsidók, azon város minden gonosz­nak kútfeje vala , és még legnagyobb királyuk, az úgyneve­zett bölcs Salamon is öregségében, midőn más nemzetbeli em­bernek az esze megjön (?) eszét elvesztette, ’s a legelfajultabb erkölcstan emberévé lett, ’s az is maradt haláláig. Midőn Róma Judaeát elfoglald (halljuk!), ama hires római költő En­nius azt monda: „C l­utinam nunquam Judaea subacta fuis­­set.“ — Ezen bölcs költő előrelátta, hogy Róma végső veszedelme a zsidók meghódoltatása, ebből következett több mint százezer rabszolga ’s általuk és velők a gonosz csa­lárdság, tolvajság, piszkos, átkos magaviselet, bélpoklosság, r­é­h és minden ragadó nyavalya; — és igy Róma szelíd er­kölcse ő általuk egy pár század után romlásnak indult és végre semmivé lett. Ugyanez a sorsa elnyomorodott, hanem derék lengyel szomszédunknak is; ezt is a zsidók sokasága és erkölcstelensége juttatá végveszedelméhez. (?) Tanuljunk — igy okoskodik szóló — szomszédink szerencsétlenségén, és ne adjunk engedményekkel még több módot a zsidó népnek, melly úgyis tiz év alatt több mint száz­ezerrel beköltözés és szaporodás által sáskamódra elborító szegény hazánkat, és szaporodik, mint jó esztendőben a burgonya, úgy­hogy a­mint most is sajnosan tapasztalom, a III. rendből több tébb zsidó­­boldogító pártolók akadnak, ötven év múlta után szegény hazánkban alig találkozik itt ott egy régi erényes magyar, ha­nem a szaporán terjedő erkölcstelen zsidóság lakja áldott ho­nomat, a mikor én élni sem akarok, mert az egész országban csupa vakaródzás lesz, ’s elénekelheted szegény hazám: Örö­ködbe uram pogányok költöznek ’stb. — Illy lamentálás köz­ben annyira ment szóló, hogy minapi kiraboltatását is a sze­gény zsidók fejére kente. (Ezen zaj és kaczaj közt elszavalt beszéd nem maradt megrovás nélkül.) J­u­s­­­h J. Turócz köv.: Hogy Bakabánya követének előadására a kir. és írek nevettek, ezt természetesnek találja, de a­mit Pest városa követe mondott a zsidókra nézve, azt szó nélkül nem hagyhatja. Maximumot kíván Pest követe fel­állítani. Miért nem azt is, hogy ha a zsidók 100 ezernél többre szaporodnak, e szám felettieket meg kell gyilkolni. Avagy a holdvilágba akarják őket küldeni némelly városi követ urak? És milly szélmalmot ostromolnak ezen urak! nem mondta azt senki, hogy a zsidók Pesten, Bakabányán vagy Debreczenben polgárok lesznek,­­ a fenálló törvény megszüntetéséről nincs szó. Valóban különös, hogy most épen azok, kik az aristo­­kratiát vádolják, hogy előítéleteihez ragaszkodik, most, midőn alkalom sincs rá, egy egész néposztályt mocsokkal illetnek. Mit mond ehez Európa? nem fogja-e kérdeni, hogy hát ezen követek lesznek-e a ma kitrombitált városi rendszernek kép­viselői ? a mostaniakhoz hasonló kifakadások az 1839-iki or­szággyűlésen nem történtek; ez nem nagy előmenetelre mu­tat, ez nem parlamentáris eljárás. Hogy a zsidók lopnak, bi­zony a keresztények mellett sem szól kedvezőleg e tekintetben a statistika. A történt kifakadások felett fájdalmát fejezvén ki szóló, kinyilatkoztatja azon arany­­igazságot, hogy a tör­vényhozónak nem ellenszenv, de positív adatok után lehet csak indulnia. (Tetszés.) Babarczy A. Csongrád köv.: A zsidók ellen a tör­vényhozás színe előtt történt kikeléseket a jelenkor szellemé­vel szinte megegyeztetni nem tudja, a törvényhozásnak nem lehetvén feladata kárhoztatni egy néposztályt, a mellyben, ha bűnösök vannak, de találkoznak ártatlanok is. (Tetszés.) K­á­r­o­l­y­i I. Pest v. köv.: Személye a zsidók miatt meg­­támadtatván, igazolásául kijelenti, hogy a philantropiának ő is tisztelője, de nem a roszul értett philantropiának ,s nem a módiba jött zsidó­ pártolásnak. A zsidók iránt ellenszenvvel nem viseltetik, hálát ad az istennek, hogy zsidó zsebétől soha nem függött, több zsidó családot becsül, de a polgárokat tönkre­tevő söpredék elszaporodását elleneznie kell, és pedig küldői­nek utasításából, a mit Turócz követének figyelmébe ajánl, ’s megrovását visszautasítja. A múltkori nagy ínség egyik okául a zsidóságot tekinti, kik a szegény népnek utolsó kraj­­czárját is pálinka árában eltulajdonítják. Zsarnay T. Torna köv.: Az 1840. 29. tcz. megemlí­teni nem kívánja, küldői abban meg nem nyugosznak, és ha a zsidók jobban simulnak intézményeinkhez, azoknak honpol­gárságot is akarnak kölcsönözni, ezt hozván magával a czi­­vilisatió előh­aladása, a miért fájdalmát fejezi ki az iránt, hogy a kir. városok követei önérdekből, nem szabadelvű, nem

Next