Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-05-23 / 843. szám

fetra lapok héttőt kivéve ala­ponkint jelennek meg. Hírfile­­tési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs sor­ért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. K­edden 843. BUDAPESTI Mníno OQ 1­C/fC El&fiaetitebi Pozsony!,*n­­­lTlaJUS *o, 10*40. kiadó-hivatalban,ventar-utcia Kiezer-házban 111. szám alatt földszint, és Pesten hatvanv­itczai Horváth - házban &832. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ét kül­­földre menendő példányok csak " a bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg. HÍRADÓ Nemzetiségek és­ osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! TARTALOM. Ministeri felszólítás, rendeletek, és kinevezé­sek. — Nyílt őszinte szó a ,,Márczius 15ike“ május 16ki számá­ra. — Honvédelmi erő. — Az 1848ki nemzeti gyűlés. — Hirfüzér. — Ausztria. — Németország. — Olaszország. — Francziaország. — Anglia. — Spanyolország. — Hirdetések. — Status- és ipar­­papirok árkelete a börzén. Hazafiak! Szeretett magyar hazánk láthatárán veszélyes felhők tornyosainak. Minden hazafi szent kötelessége, hazáját bel- és kül­­ellenségek ellen védeni, ezt igényli a természeti jog, ezt parancsolja a törvény. A törvény­ parancsolta nemzeti őrseregen felül szük­séges haladéktalanul egy tízezer főből álló rendes nem­zetőrsereg felállíttatása. A haza nevében szólíttatnak tehát fel mindazon hon­lakosok , kik e rendes nemzetőrseregbe az ország zászlója alá, a királyi trón, haza és alkotmány védelmére belépni kívánnak , hogy magukat a következő hadfogadó (Ver­­bung) helyeken bejelentsék: Pest, Pozsony, Kassa, Mis­­kolcz, Nagy-Károly, Nagy-Kálló, Debreczen, Gyula, Sze­ged, Eger, Jászberény , Kun-Szent-Miklós, Győr, Ko­márom, Veszprém, Zala-Egerszeg, Szombathely, Fejér­vár, Kaposvár, Szegszárd és Pécs, megjegyeztetvén, hogy az e részbeni toborzás itt helyben Pesten holnap, azaz május hó 17-én a ferenczvárosi tehén-utczában az ottani főtoborzóházban veendi kezdetét. A belépő nemzetőrök három évi szolgálatra kötelezik magukat; az állodalom részéről fegyverrel s ruházattal láttatnak el, és szolgálati idejök alatt, azonfelül, hogy a hitletétel alkalmával húsz pengő­ért foglaló pénzt (Hand­geld) kapnak, a közvitézek naponként 8, a tizedesek 16, az őrmesterek pedig 24 pengő krajczár díjt fognak az or­szág pénztárából hozni. Szükséges, hogy e rendes nemzetőrsereg tisztekkel elláttassék : e végett felhivatnak a rendes sorkatonaság­ban szolgáló magyar haditisztek és más, a tiszti fokozatra képes hazafiak is, kik e rendes nemzetőrseregnél főtisz­tekül alkalmaztatni kivánnak, hogy magukat a nemzeti őrsereg alkotásával és rendezésével megbízott ideiglenes választmány elnökénél, báró Baldacci Manó ezredesnél (Pesten István főherczeg czimü vendéglőben 74. sz. a.) jelentsék, ezennel kijelentetvén, hogy egy hadnagy 30, főhadnagy 40, százados 80, őrnagy és zászlóalji parancs­nok 130­0. forintos havi díjt hozandnak. Végre, minthogy az ország rendes nemzetőrseregi lovas álgyatelepet is állítand fel, az erre képes rendes tüzérségi magyar egyének és hazafiak felszólíttatnak, ugyanazon ezredesnél magukat haladéktalanul jelenteni. A haza bizodalmasan várja fiaitól, hogy mostani ve­szélyes körülmények közt, a királyi trón, haza és alkot­mány védelmére az ország zászlója alá minél előbb össze­­sereglendenek. — Pesten, május 16-án 1848. — Gróf Batthyány Lajos m.k. Baldacci ezredes m. k. Ministeri rendeletek. A vallás és közokt. ministertől sebes postán már 15. ren­delet küldetett a karloviczi érseknek, mellyben a g. n. egye­sültek egyházi gyülekezete, a közbejött kikindai események miatt, egy hónappal későbbre, azaz junius 15re halasztatik, és ekkor nem Karloviczon, hanem Temesvárott tartatandik, Csernovics Péter temesi gróf és főispán állodalmi biztosul megerősittetvén. Ugyanazon minist. jelenti, hogy körében minden hivata­lok be lévén töltve, folyamodványát mindenki visszaveheti Pap Endre tanácsnoknál Budán az országháznál; — ugyanitt fogad el a nevezett minister ur hivatalos látogatásokat dél­előtti 10 órától 12ig; — továbbá jelenti, hogy minden hozzá intézett hiv. levelek s irományok is a fenebbi helyen adandók át Pap Endre urnál, míg Szász Károly állodalmi altitkár az erdélyi országgyűlésről megérkezik; — végre, hogy a lelké­szek jövedelmeinek összeírása iránti rendelet a szükséges ta­bellák elkészültéig nem küldetik szét. Az ipar- és keresk.­minister rendeletéből jövő jul. 1. kö­vetkező postavitelbéli ideiglenes szabályzat lép életbe: Felia­tos levél 10 mértföldig bezárólag 2 kr., 10 mértföldtől bezáró­lag 20ig 6kr., 20 mfdon felül 10 krt., fizet. Körlevelek, áru­lajstromok, könyvek, röpiratok, áruczikkek mustrái sat. a fenebbi vitelbér negyedét fizetik, melly azonban egy krnál ki­sebb nem lehet. Jelen szabályzat csak Magyarország s kapcs. részeinek határain belül érvényes. Az ausztriai tartományokba bérmentesen küldendő és onnan jövő levelek az auszt. vitelbért fizetik , melly legújabban féllatos levéltől 10 mértföldig 3 kra, 10 — 20 mfig 6 kr., 20 mf. felül 12 kra határoztatott; a nyomtatványok vagy kötetek itt is negyedrészét fizetik a le­­vélvitelbérnek, mellynél a minimum egy kv. A súlyra és egyebekre nézve marad ideiglenesen az eddigi postaszabályzat.­­ A belföldi időszaki lapokra nézve pedig jövő julius 1. köv. postavitelbér lép életbe. A hetenkint 6 or szétküldött lap­ért a postadij 1 fr. 18 kr., olly helyekre, hová a posta rit­kábban jár, 52 kr.; a négyszer szétküldött lapért 52 kr., ha­­ ritkábban küldetik 39 kr.; a 3szor szétküldött lapért 39; a 2er szétküldöttért 30; egyszer küldöttért 24 kr. A néplapok, mint jelenleg a munkások újsága, félévre 10 ki­­vitelbért fizetnek. A postaállomásoknak és levélszedőségeknek az előfizetők be­­sorozásáért 10 pkrnál többet venni nem szabad, különben büntettetnek; a rendszeres és osztályos postahivataloknál minden besorozási díj eltiltatik, valamint az ingyenpéldányok követelése is. Kinevezések. I. A külügyminister előterjesztésére, ugyanazon ministe­­riumhoz titkárokká általam folytatólag kineveztetnek: Nagy Lajos, Kmosko László, Marko­vics László, Mayer Fidel fizetés nélkül. — Budapest, május 16-án 1845.— István, nádor kir. helytartó s. k. Hg. Eszterházy Pál. II. Az 1848ik esztendei III. t. czikk 20. s 21. szakaszai szerint, ő felsége személye körül rendelt ministeriumhoz ál­talam ezennel kineveztetnek. Valóságos fogalmazók­ká: Raics Ágoston; Laky Vincze; Lukács János; Sarlay Lajos; Szontagh Pál; Henszlmann Imre; Vargha István. — Tiszteletbeli fogalmazókká, az eddigi tiszte­letbeli fogalmazók: Rózsa Károly; Tahy László; gr. Pálffy Rudolf; Christen Lajos; Lunkányi Károly; Fekete János; Köhler Pál. — Valóságos fogalmazó segé­dekké: Bobest Sándor; Rudnyánszky Kálmán, Szirányi József, Teleky Lajos, Somossy József. — Tiszteletbeli fogalmazó segédekké, az eddigi tiszteletbeli gyakornokok: Rándy József, Laár Lajos, Krutten Fe­­rencz, Gál Sándor , Moravchik Gyula. — Hg. Eszterhá­zy Pál s. k. ígyik­ őszinte szó a „Hlartius 15dike44 május laki számára. A Léderer féle macskazenénél történt kihágást alkot­mányos polgár nem helyeselheti, de midőn a katonaság vérengzésétől undorral fordul el, más részről elszomorod­ni kénytelen e nemzet jövője felett, mellynek reménye, a fővárosi ifjúság egy része abban keresi a szabadságot , ha bizalmatlanságát éjjeli rendzavarásokban a békés lako­sok rettegtetésében nyilváníthatja. A szabadságnak ellentéte a zsarnokság. Zsarnok nem­csak egy vagy több személyből álló kormány lehet. A féktelen rakonczátlan tömeg sokkal inkább zsarnokolja a szabadságot, mint a despota. A botrányos kihágás okozói biró előtt állanak , el­­veendik büntetésöket, s vegyék is el. (Azonban olly idő­ben élünk, hogy az elnézés és kegyesség csak hasz­nálhatna.) De mi köze van ezzel a ministeri változásnak? Azt mondja a „Martius 1éke“, hogy az 1848. 3­­.cz. nem valóság, s ennek okai egyenesen a ministerek. Azok úgymond — egy hónap óta mit sem tettek. Midőn a ministerek tárczáikat átvették, az egész or­szág lázas állapotban anarchia szélén állott. Béke volt a feszültség. A legnagyobb erő­ megfeszítésbe került meggátolni , hogy a számos helyen kitört rablásvágy általánossá ne váljék. Ehez még népfaji mozgalmak, egyenesen magyar ön­állóságunk ellen irányzottak járultak. S eddig elő a kezénél levő csekély eszközökkel a bé­két az ország nagyobb részében fen birta tartani, hol pedig megzavartatott, helyreállítására eréllyel lépett föl. S mi eszköz volt kezében ? — A sorkatonaság. Mert hol a szép szó nem használ, ott ultima ratio a szurony. S most azt vetik némellyek szemére a ministeriumnak: miért nem fosztotta meg magát ezen eszköztől is? Mert mi egyéb , midőn azt hibáztatják , hogy a fő­parancsnokot minden ok nélkül le nem tette hivatalából ? Mert várjon május 1öke előtt volt-e alapos ok és szük­ség erre ? S ha kedve lett volna tenni ezt a ministérium­nak , kinek segélyével hajtotta volna végre. Talán a nemzetőrséggel ? Ha a nemzetőrség az országban nemcsak lábra áll, de fel is leend fegyverezve s kellőn betanítva, — mitől fegyver hiányában olly messze van, — ha e nemzetőrség nemcsak betanul , de becsületérzéstől, szabadságszeretettől lel­kesítve lesz, akkor a hadsereg — tartsa bár meg mostani sokak által nemzetellenesnek vélt irányát — ártalmat­lanná válik. De e pillanatban, midőn a felszabadult nép nem tud mindenütt illő korlátok között megmaradni, midőn or­szágunk szélein ármány szövetik ellenünk, midőn nem régen is megfújtuk a riadót, hogy a haza veszélyben van, s a nemzetiség ellen kiirtó háború készíttetik, most ellen­­ségink számát az elkeserített sorkatonasággal is nevelni , legnépszerűbb embereinket , kiket nem régen magunk egekig emeltünk, sárral dobálni, bennök magunkat, kik­nek választott fejei, meggyalázni, az egyenetlenség mag­vát hintegetni, ez valóban eszély­telen­ség, hogy ne mond­jam, rosz akarat. Ennél rosszabbat ellenségünk sem tehetne. Nagyon igaz: kinél a fegyver, annál a hatalom. Ámbár Magyarországon a fegyver a sorkatonaság kezében volt, s van, arról a ministérium rendelkezett , rendelkezik. S hogy még eddig a szenvedélyek nyílt havettere nem jön Budapest, hogy a bőszült agyarkodás polgárháború­ban ki nem tört, a jelenlevő haderőnek kell tulajdonítani. A ministérium tehát véleményem szerint annyit tett, mennyit az általa nem változtatható körülmények között tehetett. S meg vagyok róla győződve, annyit tett, mennyinél többet, bárkikből alakított ministerium, illy körülmények közt sem tehetett volna. Sőt ha ma lelépne a ministerium, nincs az országban .Ily nyolcz név, olly combinatio , melly a vélemények többségét annyira leírhatná. Ne feledjük el, hogy Magyarország nem a pesti úri utczában határozódik , de még csak Budapesten sem. Midőn a fővárosban magában is nagy kevesebbségben áll a miniszerekkel megelégületlen párt, mennyivel inkább az egész országban ? Jelenleg ministernek lenni nem nagy boldogság. A miniszerek e tehertől szívesen válhatnának meg. Reájuk nézve a kérdés indifferens lehet. De nem az az országra. Most is az a baj, hogy a ma­gyar kormány meg nem szilárdult , meg nem szilárdul­hatott azok miatt, kik tetteit gáncsolni , tekintélyüket csökkenteni feladatai tűzték ki. Hogyan szilárduljon meg, ha megint változnék. Azután hogyan lenne valósítható a kormány felelős­sége , ha még csak országgyűlést sem várna be, melly­nek egyedül köteles felelni. Ha a ministérium most megingattatik , úgy e hon lángba borul. A vidékeken fejetlenség tör ki. Most mindenek fölött békére van a hazának szüksége, ki azt megrontja, ellensége a hazának, árulója legszen­tebb érdekeinek. A „Martius 15ke“ Nyáry Pálnak sem teszen jó szol­gálatot. Mert sokaknál gyanút gerjeszt , mintha Nyáry Pál — mit jelleméről eddigi hiedelmünk szerint föl nem tehetni — népszerűségét nem csilapitásra használná , mintha a haza java csak ürügy lenne, a czél pedig ministeri tárcza, mellyből a pártnak is hullanának ke­nyér morzsalékok. Azt tartom pedig, Nyáry Pálnak távolról sem lehet oka illy gyanút megerősödni hagyni, mellyet sokakban már akkor költött fel, midőn Pest megye választmányában a belügyminiszernek az inség-elháritás tárgyában sok me­gyére nézve üdvös rendeletét pártfelei gúnytárgyává te­vék , ő pedig abban mintegy gyönyörködni látszott. Polgártársak! Szégyen volna a magyarra egy hónapos kormányát egy rakonczátlan kis töredék által méltatlanul gyaláztatni hagyni! Ne tűrjük egyalázást, hogy a szabad­ságra éretleneknek higyjen a világ! Éljen a ministerium. — Bizony Tamás. Honvédelmi erő. Minekutána a jelen év arany szabadságot s minden jogokbani egyenlőséget a nemzet minden fiaira elárasztott, hitem tartja, „hogy minden polgár honát most annál buz­góbban szeretve, nem egyedül a belbékének fentartására segédkezet nyujtand, de minden külmegrohanások ellen élete önkéntes feláldozásával is fegyvert ragadni kész; sőt újjá született nemzetünk nagygyá tételére lehető eré­lyesen közremunkálni fog. A nemzeti őrsereget tehát gyorsan rendezni, egyút­tal az őrseregnél hatalmasbb véderőt „az összes hon­polgárok szellemi egybeolvadását“ minden áron eszközleni kell, hogy főleg az előbb túlnyomólag mindenfelé sújtott erő, a gőgös elkülönözés mérge „az undok választó fal“ haladásunkat ne gátolhassa többé. Polgártársak­ való, hogy a harczias szellem nem halt még ki keleti falunkból, de ez határozó pillanatban nem kielégítő, legkivált jól idomított ellenség irányában: az ország okszerű védelmére tehát a szellemi egyesü­lésen kívül még az annyi egymásra kancsal szemmel néző elemeket előbb kiengesztelvén, a kölönböző érde­keket is kiegyenlítvén, magát testi, erkölcsi s értelmi erejével haszon­vehetővé tenni mindenkinek szent köte­lessége ; az őrsereget pedig minél ügyesebbé tenni a nem­zetnek fő feladata válik. A harezra nélkülözhetlen előnyöket magában szilár­dítván, az egyes ember, mint szinte az egész nemzet boldogabb jövendőt küzdhet ki magának; örök igazság maradván, „hogy az erős testű, bár tudós is, nem sze­rencsés, ha szivét bűnök ostromolják . — a jámbor szivtt

Next