Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-05-28 / 848. szám
Ezen apok hátfói kivéve M- poi kint jelennek meg. Elöfizetési ár félévre Fossonyban és Festen helyben boríték nélkül 1 ft, postán borítékban hetenkint kétszer küldve 8 ft 74 kr, hatszor küldve 9 ft 12 r. p. p. A hirdetmények mindin négyszer hasábozott apróit etus furáért vagy ennek helyéért 5 p. kr. s kettős sorért pedig 0 p. kr. fizettetik. Vasárnap 848. BUDAPESTI jus 28. 1848. híradó. Előfizethetni Ponofcjbs» t kiadó-hintzlban, ventur- utde Zierer-házban 111. »ám »ki. földszint, és Pesten hatvanhotezai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg. Nembeliségek «8 osztályok közti beket Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! TARTALOM. Hivatalos értesítések a pénzügyi ministeriumtól — Két törvényjavaslat. — Itt az idő, most vagy soha. — Liptó. — Újvidék. — Hirfüzér. — Ausztria. — Németország. — Francziaország. — Anglia. — Hirdetések. — Status- és iparpapirok árk. a börzén. Hivatalos értesítések a pénzügyi ministertől. I. Tapasztaltatván, miként a bécsi nyugtalanságok hírére , a bécsi bankjegyek felváltása végetti torlódás ismét megújulni kezd. Miután a bécsi bank állásáról magamnak hiteles tudomást szereztem, ezennel a közönség megnyugtatására közhírré teszem, miként— hacsak a közönség a bankjegyek iránti bizodalmatlanság által a bank ügyét zavarba nem hozza — még teljességgel nincs alapos ok, a bankjegyek értéke iránt kétségeskedni. Aminek tettleges bizonyságául ezennel közhírré teszem, hogy a bécsi bankjegyek — valamint eddig, úgy ezentúl is — minden közpénztárakban teljes név szerinti értékükben ezüst pénz gyanánt még folyvást elfogadtatnak. Óhajtom, hogy ezen nyilatkozat a közönségnek megnyugtatására szolgáljon, s minden jóakaratu hazafiak közredolgozzanak a közönség felvilágosítására, mert, ha van valami , ami a forgásban levő bankjegyek értékét veszélyeztetheti, bizonyosan a túlzott bizalmatlanság fogná leginkább veszélyeztetni, mert miután a bankrendszer természetében fekszik, hogy a bank pénztáraiban nem lehet annyi ezüstpénz készen, amennyi bankjegy forgásban van, minthogy ezek értékének fedezésére nem csak a bankban heverő ezüst, hanem másnemű javak is szolgálnak, mellyek azonban a mellett, hogy tökéletes fedezetet nyújtanak, mától holnapra ezüst pénzzé nem változtathatók, igen természetes, hogy a bankjegyek ezüst pénzzel beváltásának mértéktelenül sürgetése magát a beváltást tehetné lehetetlenné, s igy a közönség önmaga volna legfőképen oka, ha a beváltás olly gyorsan , mint kívántatik, a bank hivatalai által nem eszközöltethetvén , ezáltal a bécsi bankjegyek , mellyek a múltak viszonyainál fogva a pénzforgalomnak hazánkban is legnevezetesb eszközét képezik, hitelekben megcsökkennének, s ezáltal a bizalmatlankodók úgy önmaguknak, mint mindenkinek, akinek zsebében csak egyetlen bankjegy van is , kárt okoznának. Egyszersmind kellő tájékozás végett arra is figyelmeztetik a közönség , hogy a magyar kincstár a bécsi bankkal kötelezettségi solidaritásban természetesen nem lévén, az ország kincstárának úgy központi, mint vidéki pénztáraiba befolyó érempénz a bécsi bankjegyek beváltására annál kevésbbé fordíttathatik, minthogy erre saját pénzügyi munkálatunk végett szükségünk van. — Kelt Budán, május 23 án 1848. II. Miután a forgalombani ezüst pénz elégtelensége mellett biztos fedezetű kisebb pénzjegyek szüksége mindinkább érezhető, főherczeg István nádor királyi helytartó kegyelmes helybenhagyásával s az összes ministeri tanács megegyezésével, ezennel közhírré tétetik , hogy tizenkét és fél millió pengő forint egyes és kettős magyar pénzjegyek kibocsátása immár munkába vétetett, s mintegy hat hét alatt azoknak forgalombatétele meg fog indítani. Ezen pénzjegyek kibocsátására szükséges arany és ezüst pénzalap a kamatos kincstár-utalványokért bejövendő arany- és ezüstpénzből, továbbá az ugyanez után bejövendő bécsi bankjegyek ezüstjei beváltásából , az ezüst és arany-készlet ajánlatok pénzzevezetéséből, nemkülönben a bányászati termelésből s a kincstárba egyéb jövedelmek utján befolyó érczpénzből állittatik ki. A pénzjegyek kibocsátása az ország kincstárának jótállása mellett a közállomány által, a pesti kereskedelmi bank utján történik, melly a szoros számadás s felelősség mellett átadandó pénzjegyeket a státus részérőli ellenőrségi felügyelés alatt kezelendi. A kibocsátásra nézve azon arányban megállapítva, hogy a kibocsátandó pénzjegy az alapul letett arany- és ezüstpénzhez soha nagyobb arányban ne legyen , mint 2/, lez. E szerint a bankba leteendő 5 millió ezüst pénz alapján 12,,0 millió, egyes és kettős jegyek fogván kibocsáttatni ; ezekből az ország kincstára saját szükségeire csak annyi pénzjegyet veszen át, a mennyi arany és ezüst pénzt alapul átadott. 4 millió ft kölcsönképeni hováforditásának czéljait hasonlókép a finanszminister jelölendi ki; ezen czéloknak azonban ollyanoknak kell lenni, hogy közhasznúságuk s országos érdekek mellett, egyszersmind a kölcsönért tökéletes fedezetet nyújtsanak, s úgy a kamatnak , mint a törlesztési részleteknek rendes fizetését is teljesen biztositsák. (Ilyen például a középponti magyar vasut-társaságnak a vasút tökéletes kiépítése végett adandó kölcsön, melly vagy a társaság összes vagyonára s jövedelmeire leend hypothecálva, vagy pedig a pest-szolnoki vonalnak az ország saját tulajdonául átvételével fedezve.) Az utósó 3/2 millió ft pedig a banknak kereskedelmi forgalom előmozdítására kölcsön adatik, és pedig egy millió a kezelési költségek kármentesítése tekintetéből, kamatlanul, 21/1 millió pedig 3% kamatra, s mindkettő törlesztés mellett. Mi, hogy az e végre czélszerűen módosítandó szabályok értelmében kellő biztossággal s óvatossággal a kitűzött czélra fordíttassék, a ministérium ellenőrzőleg fel fog ügyelni. Ezen felügyelet egyszersmind azt is biztosítandja, hogy az alapul leteendő arany- ezüstpénz nem másra, mint a kibocsátandó pénzjegyeknek ezüst pénzzel felváltására használtassák. A pesti magyar kereskedelmi bank ellenben , az együtt felelősség s egész vagyonávali jótállás kötelezettsége és a bankkormányzónak személyes felelőssége alatt tartozik beleegyezésének megtagadásával akadályozni, hogy a kitett maximum a kibocsátásban túl ne haladtassék, s annak körében is a megállapított arány szorosan megtartassák. Az ekként kibocsátandó magyar pénzjegyek, minden közpénztárakban ezüst pénz gyanánt elfogadtatnak, s a pesti kereskedelmi banknál akármikor ezüst pénzre is felváltatnak. Az egész financz munkálat, valamint a pénzügyi ministérium s a pesti magyar kereskedelmi bank kölcsönös ellenjegyzése által biztosíttatik, úgy a kellő hitel fenntartása végett, a nyilvánosság éber felügyelete s ellenőrsége alá fog helyheztetni. A pénzjegyek készítése e végre különösen felszerelt közállodalmi műhelyben minden kitelhető óvadék mellett eszközöltetik. A műtani munkálatok már elkezdettek. A kibocsátás ideje s a jegyek alakja annak idejében közhirré fog tétetni. — Kelt Budán, május 24én 1848. III. A magyar hitelintézet tervének kidolgozásával foglalatoskodott bizottmány munkáját bevégezvén, azon hitelintézet haladéktalan felállítását végkép elhatározó ministeri fedelet még e hét folytán ki fog adatni. Mire az ország földbirtokosai eleve is figyelmeztetnek. — Kelt Budán, május 24én 1848. Kossuth Lajos. Hét törvényjavaslat. Folyó évi május 8an kezdetett, s tökén be végeztetett Mármarosmegyének utolsó közgyűlése, mellyen az uj törvények kihirdettettek. Nem lévén feladatom azt leirni, a felőle teendő részletes tudósítást azokra bízom, kik hasonló közgyűlésekről a tisztelt közönséget értesíteni eddig is hivatásuknak ismerték. De volt egy jelenete, melly engemet fájdalommal töltött el, s mellyet nem azért viszek köztudomásra, mintha az elszomorító jelenetek kiemelésében örömöm telnék, de mivel az nekem alkalmat adott, hogy egy törvényjavaslatnak a jövő törvényhozás ebbe vitelét szőnyegre hozzam. A javaslat ártatlan, méltányos, és hiszem, hogy a mivelt közönségből senki sem lesz, ki annak hosszú indokolását követelje, és hiszem, hogy ha én nem is érintem, mégis az első törvényhozás az alkotmány pontjai közé iktatandjó. De bennem az említett történet ébreszti fel annak eszméjét, és ez okból teszem azt a történettel összefüggésbe. A XVIdik törvényben megrendelt nagy számú állandó bizottmány megválasztása forgott fen. E bizottmány tagjai közé a szigeti koronaurodalom erdőmestere Ágh Imre is, javaslatba hozatott. És ez ajánlatra a közgyűlés nagy része zajos ellenszegüléssel nyilatkozott. Egy tiszviselő pedig nyíltan kijelentette, hogy a nevezett erdőmester már csak eddig követett politikai véleményei miatt is a bizottmány tagjai közé nem sorozható. De nemesebb irányt és eredményt adott a tanácskozásnak a közelebbi törvényhozás mezejéről lelépett Asztalos Pál, ki a múlt és jövő között elválasztó vonalt huzatai vévén, eszközölte, hogy a személyeskedés kedvetlen régióiba tévedett tanácskozás megszakadt, és az említett erdőmester a bizottmány tagjai közé beíratott. Ez a tény. Ezt követte rögtön egy másik. — Egy tisztviselő, mint a hivatalos irományok mutatják, és azok nyomán én is hiszem, méltatlanul, hivatalától felfüggesztetett. Ez ügy tárgyalásakor, volt országgyűlési követünk Mánn József azt jegyzette meg, hogy ezt a még fel nem oszlott helytartótanács csak azért tette, mert a kérdéses tisztviselő az itteni ellenzék élén állott, legalább előhajczási közé tartozott — és ezen felfüggesztésben bosszú rejlik. Tehát ismét politikai vélemények üldözése. Meg kell jegyeznem, miután e megye közgyűléseiben hét évek alatt folytonosan részt vettem, s miután nem egyesek, néhányak, bárhol is előfordulható indolens kitöréseikről, de a többségről, a vármegyéről van szó, hogy különböző vélemények iránt talán egy vármegye sem tanúsított több béketűrést és lojalitást, mint Mármaros: csak ész, tudomány, és ok támogatta légyen azokat, az illendőség és kellő mérséklettség határi között — mit egyébként minden köztanácskozás természete önkényt követel—és a nyert győzedelemben egyedüli örömnek tekinthetni. És biztosan állíthatom, hogy vélemény iránti türelmetlenség, úgy mint jelenleg az első tényben, tudtomra nem nyilatkozott; sem olly mérges észrevételt, mint a második esetben történt, elő nem hozott. És ezért szomorodtam én el e jeleneten. — Talán e közgyűlés alkotó részei nem azok voltak, kik azelőtt ? Erre gondolni sem akarok. Miért bántsam meg első belépésüknél az alkotmány sánczai közé vitt elemeket, kiknek irányában minden józan gondolkozású ember csak örvendhet, hogy az álladalom terhei százados viselése után, valahára annak jogaiban is részesültek. De ha én megakadok az első tény kifejtésében, még inkább nem fogja megítélhetni az, ki tőlünk távol állván, viszonyainkat közelebbről nem ismeri. Már József császár a munkácsi kerület biztosának adott utasításban megjegyzi, hogy Mármaros mindig tele volt panasszal a megyei kormány s kamrai tisztviselők ellen. Ezek az ő szavai. És e százados panasz és gyülölség forrása egy százados pör, melly a korona felperessége alatt az itteni öt városok ellen lefolyt, és újabb időkben végrehajtatott. S az öt városokban ülő nemesség a megyei tanácskozásokban mindig nevezetes szerepet játszott. S igy ha a felnevezett erdőmester ellen azon észrevétel létetik, hogy hivatalbeli túlbuzgósága, s azon talán rendkívüli szigorúság miatt, mellyel az erdőkre felvigyáz, s azok korlátlan használatát gátolja, bizodalom benne nem lehet, megértem az ügyet, tájékozni tudom magamat benne, és egy szót sem szólok. De a nagy rész zugó helyeslése közt politikai véleményei említtettek fel, mellyek miatt a bizottmány tagjai közé nem sorozható. És ez szomorú. És ennek helye mégis nem lehetett. Egy alkotmányellenes, talán nemzetiség és szabadságra veszélyes vélemény más alakban tűnik fel egy magas helyzetű férfiúnál, kinek közvetlen befolyása van a kormányra, és almafe irányt adhat. Illy egyéniség ellenében, meglehet, előáll a szükség, hogy elméjét zajos demonstrátiók döbbentsék meg. De egy erdőmester hivatalos helyzete, olly alárendeltségben van, hogy az ő politikai véleményeivel bibelődni, minden esetben kicsinység. Hivatalos helyzetén kívül pedig nem izgató, nem sajtó embere, nem litterator, tehát nincs is fegyvere, s véleményeinek, bármiként álljanak, sikert, tekintélyt, proselytákat nem szerezhet, s kezei között azok, mint hatás nélküli, legfelebb színes buborékok, pattannak széjjel. Azért hiszem, hogy talán nem is akartátok, hogy ennek sikere legyen, de csak mint demonstratio, intésül szolgáljon. Azonban így sem pártolom. Elég megrovás fekszik abban, ha a közvélemény valakit egyszerűleg elmellőz: az már polgári meggyaláztatás, ha közgyűlésileg töretik felette palcta. S olly jelenetek után sok ember lesz, ki elszomorodva a közügyektől elvonul. És az nem nyereség az álladalomra. Olly időben élünk, mellyben minden emberre szükség van, mellyben a közügyek minden ember összetartását és közremunkálását követelik. Ne felejtsétek , hogy már nincsenek választó falak, nincsenek cameralisták, csak polgártársak; ne felejtsétek a szép szavakat, mikkel gróf Széchenyi István az ő kezeiben olly nagy jelentőségűvé lett irodalmi pályát megnyitotta : „Nincs olly bölcs a világon , ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományát, mint viszont alig van olly tudatlan, kitől egyet mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni.“ S a törvényjavaslat, melly a fentebbiek nyomán eszembe ötlött, igy hangzik: „Az 1848dik évi Ilid. törvényczikkelyre vonatkozólag rendeltetik, hogy bár miként változzanak a kormányra lépett elvek, a volt kormány alatt kimondott véleményeket és szavazatokat üldözésbe, de még csak kutatás alá is venni, nem szabad.“ Előre bocsátom a hiedelmet, hogy ennek hosszú indokolását senki nem követelendi. De annak, ki mégis tekintélyre hivatkozni szeret, megjegyzem, hogy e törvény ugyanezen szavakkal íratott a júliusi chartába, hogy ezt el nem fogadni, annyit tenne, mint a politikai rabok szabadon bocsáttatását reclamálni, végre , hogy a tekintélyre hivatkozni szerető olvassa meg mártius 30dikán tett nyilatkozatát az igazságügy-ministerének, kivel én tévedésbe vagyok inkább, mint mással az igazság birtokában. Szomorú szabadság volna az, mellyel illy törvény elfogadásától félteni kellene. Kívánja ezt saját érdeketek is, kikben közelebb az emberiség és szabadság elvei győztek.