A Budapesti Hirlap Vasárnapja, 1929. január-június (2. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-20 / 1. szám

1929 Január 20, vasárnap Budapesti Hírlap 8. oldal Teleki Blanka grófnő és Lővey Klára pere 1853-ban Harmadik közlemény. A vádiratban a hadbíróság ügyésze egyre több és több levelét idézi Teleki Blankának, hogy rábizonyítsa, m­ilyen súlyosan vétett a fennálló rend és uralom ellen. " Legjellemzőbb Teleki Blanka grófnőnek a forrada­lom alatti és utáni gondolkozására — mondja a vádirat — az a levél amelyet 1851 január 20-án intézett Döb­­rentei Gáborhoz Pestre. Maga szigorúan ítél az utolsó év felett, — írja a grófnő — de ne feledje, hogy Krisztus is istállóban született. Talán az 1851-es év jobb lesz, mint az 1850-es, amelyik az évszázadot felezi meg és mégis a történelemben egy egész üres lapot jelent. Lővey Klárát a grófnő egy 1851 március 5-én kelt levelében elvbarátjának nevezi, tudatja vele, hogy Teleki Emma a párizsi menekültekkel állandó összeköttetést tart fenn s hogy Teleki László a németeknek Magyar­­országon való berendezkedése ellen beadványokat inté­zett a francia és angol kormányokhoz. Irányi híreket vár Brüsszelből, Pulszky és Vukovich gyakran meglátogatják Kossuthot és Teleki László küzd a honért. Lővey Klára pedig a grófnőnek válaszolva ezt írja 1850 november 5-én: A méltóságos grófnő velem érezte­tett nagy kegyét nem tudom mással meghálálni, mint az­zal, hogy a grófnő nagy elveit magamévá teszem és igye­kezni fogok követni azt a nagy hazafias törekvést, amely a grófnőt eltölti s bármily­edő pont vagyok is, annál szorgalmasabb követője leszek. Az ügybe belekeveredett Brunswick Terézia grófnő, Teleki Blanka és Emma nagynénje, unokahugait és Lővey Klárát exaltált fejűnek nevezi, — állapítja meg diadalmasan a vádirat­­— akik folyton arról ábrándoz­nak, hogy a haza dicsőségét emeljék s a férfiak dolgába elegyednek. Világos tehát, hogy Teleki Blanka és Emma, a mozgalom vezérei, Lővey Klára és Erdélyi Erzsi és a vizsgálati fogságban levő egész csoport a félrevezetett emberek, de mégis bűnrészesek, akik szakadatlanul azon dolgoztak, hogy a magyar lázadást leküzdő erőket meg­­döntsék. Hazaárulásért — halál! Az előadottakból és részben a beismerésből is bizo­nyítottnak látszik, hogy a vádlottak a hazaárulás bűn­tettében bűnösök, már­pedig a harmadik hadsereg pa­rancsnokságának 1849 július 1-éig kelt proklamációja Értelmében a hazaárulás büntetése a kötél általi halál. Azonban a Mária Terézia rendeletével bevezetett had­törvényszéki rendtartás 34. szakasza szerint oly bűntet­teknél, amelyekre a törvény halált szab meg, soha sem szabad tisztán gyanúra, vagy következtetésre felépíteni a vádat és a bíróság okos mérlegelésére kell bízni, hogy az esetleges enyhítő, vagy súlyosbító körülmények figye­lembevételével hozza meg ítéletét. Jelen esetben a tör­vénytelen Kossuth-bankók rejtegetése súlyosbító körül­ménynek tekintendő. Viszont mindhárom vádlottnál eny­hítő körülménynek kell minősíteni, hogy­ bűnös cseleke­deteik idejében felfedeztetvén, kárt nem okoztak, továbbá Teleki Blanka grófnő, Lővey Klára, Erdélyi Erzsi 1851 június 10-ig voltak vizsgálati fogságban, de a május 30-án kelt 1165/2059. I. számú magas rendelet értelmében, sza­badlábra helyeztetett. Végül Lővey Kláránál és Erdélyi Erzsinél azt is figyelembe kell venni, hogy ők Teleki Blankának csak félrevezetett eszközei voltak: az előbbi, mivel fanatikusan csüngött a grófnőn, az utóbbi pedig csak engedelmességből cselekedett. Erdélyi Erzsire vo­natkozóan még külön kiemelendő, hogy ő tizenharmadik életéve óta mindig a grófnő és a grófnő hasonló érzelmű romlott környezetének befolyása alatt állott, akik az ő rossz irányúi politikai meggyőződésüket belenevelték a gyermekbe, már­pedig Erdélyi Erzsi, aki a tizenhatéves korában bekövetkezett elfogatásáig történteket helyesen felfogni sem tudta, csupán a grófnő belátására bízta ma­gát, akinek utasításait és parancsait könnyelműen követte. Enyhítő körülmények után — tízévi várfogság Különösen súlyosbító körülménynek veendő Teleki Blanka grófnőnél az, hogy a két másik vádlottat és más személyiségeket rossz útra térített, Lővey Kláránál külön az, hogy Sztojka Júliát és Bélát rossz irányban nevelte és Erdélyi Erzsire rossz befolyást gyakorolt. Teleki Blanká­nál és Lővey Kláránál közösen súlyosbító körülménynek veendő, hogy bűnös szándékuk mellett éveken át maka­csul kitartottak, alapos megfontolás után cselekedtek és tervszerűen jártak el, beszámíthatatlan bűnös, veszélyes cselekedeteikben. A felsorolt körülmények éles megfonto­lása után azon törvényes véleményen vagyok, — zárja lea fejtegetéseit az ügyész — hogy Teleki Blanka, Lővey­ Klára és Erdélyi Erzsi bűnösök a hazaárulás bűntetté­ben, amelyhez Teleki grófnőnél és Erdélyi Erzsinél még a tiltott pénzjegyek eltitkolásának a vétsége is járul és ezért Teleki Blanka grófnő tízévi, Lővey Klára ötévi várfogságra ítéltessék, míg Erdélyi, Bekte Bernwaller Erzsinél a tizenháromhónapi vizsgálati fogság tekintes­sék büntetésnek. Pest, 1853 máj. 25. Billiny, őrnagy-hadbíró. A hadbírósági jegyzőkönyvek Teleki Blanka és Lővey Klára tragikus perének drámai mozzanatait megdöbbentően tárják fel a hadi­­törvényszék tárgyalásairól szóló jegyzőkönyvek. Az első jegyzőkönyv tanúsága szerint, miután a haditörvényszék tagjai összegyülekeztek és mindhárom vádlottat elővezet­ték, egyenként kijelentették, hogy nincs kifogásuk a hadi­­törvényszék tagjai ellen. Ezután a bíróság tagjai letették az esküt, majd a tárgyalás megnyitása után megkérdez­ték Teleki Blankát, nincs-e valami előadni valója. A grófnő, miután elkobzott levelei közül néhányba bele­tekintett és egyéb iratokat átnézett, a következőket mondotta: A grófnő védekezése (­ re Megerősítem felolvasott vallomásomat, de sokat kellene még hozzátennem, amit kihallgatásom alkalmával elfelejtettem. Naplóimból, fűz­eteimből csupán olyanokat talál ki, amelyek egymagukban súlyosbítják helyzetemet, viszont azok, amik m­ellettem szólnának, nincsenek seho. Kétévi hosszas szenvedés után, vizsgálati fogságom befe­jeztével, ártatlanságom tudatában ki kell jelentenem, hogy a nagyváradi haditörvényszék által emelt vád tel­

Next